AZ ÉLŐ ISTEN❣️

,,💞Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.,, (Dán 6,27)

Dániel életét megmentette Isten, nem tépték szét az oroszlánok. Amikor sértetlenül kihúzták a veremből, Dárius király kiadott egy rendelkezést: mindenki tisztelje Dániel Istenét! Miért? 

Mert „ő az élő Isten... uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít... ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából".

Úgy tűnik, merőben új volt Dárius számára, hogy van olyan Isten is, aki valóban létezik. 

Aki megőrzi a benne bízókat, parancsol a vadállatoknak is, aki ezek szerint hall, cselekszik, ténylegesen uralkodik. Úgy tartották, hogy minden nemzetnek megvannak a maga istenei, de azok nem szoktak így cselekedni. Sőt egyáltalán nem szoktak cselekedni. 

Nem véletlen, hogy Dániel ennyire ragaszkodik a maga Istenéhez, hogy még az oroszlánok vermét is inkább vállalta, mint a hitehagyást, az élő Isten megtagadását.

Hinni sokszor azt is jelenti, hogy életveszélyesen rábízzuk magunkat az élő Istenre. 

Az egyetlen igazi életbiztosítás a hozzá való ragaszkodás, mert a vele való hitbeli közösség maga az élet, a teljes élet, az örök élet, az üdvösség. S a benne hívőt még a halál is hozzá viszi közelebb.

Persze ezt a meggyőződést könnyen be lehet állítani úgy is, mint a többi úgynevezett isten és az azokban hívők megvetését. Pedig ez a megalapozott hit nem diszkriminál senkit, sőt éppen ez olt szeretetet és felelősséget az ember szívébe, hogy bemutassa az élő Istent másoknak is.

A Biblia nem a keresztény vallás kizárólagosságáról szól, hanem az élő Jézus Krisztus kizárólagosságáról.
Egyedül Jézus mondhatta el:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6)

A sok emberi vélekedés miatt is, és személyes üdvösségünk szempontjából is döntő, hogy hisszük-e ezt teljes meggyőződéssel.

EMELKEDETT ÉLET❣️

,,💞Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé..,(Dán 6,11)

Dániel szakmai megbízhatósága és erkölcsi tisztasága egyre nagyobb tekintélyt adott neki, és Dárius alkirállyá akarta kinevezni. 

Korrupt ellenségei régóta irigyen nézték őt, de most elhatározták, hogy elteszik láb alól. 

Összeesküdtek ellene, kiagyaltak egy törvényjavaslatot, jóváhagyatták a mit sem sejtő királlyal, s mivel tudták, hogy Dániel a tilalom ellenére is fog imádkozni, biztosra mentek: büntetésül az oroszlánok vermébe kellett őt dobni.

Milyen nagy különbség! Dániel emeleti szobájában dolgozik és imádkozik, ellenségei a földszinten (olykor a sötét alagsorban) főzik ki gyilkos tervüket.
Dániel a birodalom érdekében fáradozik, ők a saját karrierjüket építgetik. 

Dániel Isten kezében vált áldott eszközzé mások javára, ellenségei az ördög kezében lettek gyilkos eszközzé mások megrontására.
Dániel nyitott ablakai mutatják: Istentől kap világosságot, bölcsességet, vezetést, ellenségei pedig, mint a pincebogarak, szaladgálnak lenn, és keresik szennyes eszközökkel a maguk hasznát és érvényesülését.
Más síkon folyt az életük. 

Dánielt Isten felülemelte minden kicsinyes szemponton, alantas célon és saját magán is. 

Nem akart ő senki fölé kerekedni, nem lett fölényes, csak emelkedetten gondolkozott és cselekedett. 

Tudta, hogy nincs magára utalva, Isten irányítja életét.
A Biblia azt tanítja, hogy mindnyájan a „földszintre" születünk.

S magunkban „belenehezülünk a sárba". Isten tud kiemelni innen, gyermekévé fogad, s boldogan vallhatjuk:
„Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm... Lenyúlt a magasból, és fölvett" (Zsolt 18,3.17)

A LÉLEK TÁPLÁLÉKA❣️

,,💞..napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét...,, (Dán 6,11)

Mi erősítette Dániel új természetét? Mi tette lehetővé, hogy kedvezőtlen körülmények között is mindvégig megmaradjon Isten engedelmes, használható, sokak számára hasznos gyermekének?

Mindenekelőtt az, hogy ismerte és komolyan vette Isten igéjét. 

Amikor elhurcolták Babilonba társaival együtt, nem volt hajlandó semmi olyan ételt megenni, ami a Biblia szerint tisztátalannak számított. 

A leghétköznapibb dolgokban is Isten írott igéjéhez igyekezett igazodni. 

S ha ez nehéz volt, akkor is mindent megtett ennek érdekében. Isten áldása kísérte erőfeszítését (Dán 1,8.17).

Élete ritmusát a rendszeres imádkozás adta: „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét". S tette ezt akkor is, amikor átmenetileg megtiltották, és súlyos büntetés járt érte. Mert neki az imádkozás nem szokás volt, nem esetleges időtöltés, hanem létfeltétel. 

Olyan életszükséglet, mint másnak a légzés. Isten igéje volt a lelki tápláléka, a komoly imaélet a lélek oxigénje.

És nagyon fontos volt neki a testvéri közösség hívő barátaival. 

Amikor Nebukadneccar király azt az őrült parancsot adta, hogy találják ki, mit álmodott, és úgy fejtsék meg azt, ellenkező esetben minden tudóst kivégeztet, Dániel azonnal a barátaihoz sietett, és együtt könyörögtek, hogy Isten segítsen nekik. És Isten meghallgatta és használta őt, hogy megmentse a pogány tudósokat és Dánielt is (Dán 2,18).

Ige, imádság, közösség - ez erősíti a hívőt, és teszi áldott eszközzé Isten kezében.

Meghallgatható:

MEG LEHET EZT TANULNI❓

"💞Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az." (Jn 3,6)

Egyesek megtanulják a vallásos szóhasználatot és viselkedést, de ettől még nem születtek újonnan. Ügyesen forgolódnak ilyen közegben, de hamar meg lehet állapítani, hogy nincs bennük „rendkívüli lélek", csak vallásos álarc van rajtuk. 

Attól, hogy valaki magára ölt egy Ronaldo feliratú mezt, még nem lesz világhírű futballista.
Mások őszinte elszánással nekiveselkednek, hogy keresztények lesznek0. 

Önfegyelemmel, olykor önsanyargatással fékezik ösztöneiket és indulataikat, pallérozzák beszédüket, segítenek, akinek csak tudnak, de egy váratlan helyzetben előbukkan igazi természetük, és szégyenkezniük kell.

Aztán vagy lemondanak az erőlködésről, vagy megpróbálnak fenntartani egy kegyes látszatot, és képmutatók lesznek.
És vannak, akiket Isten Szentlelke újjászült, és új természetet kaptak.
Sajnos mindig megmarad a régi is, de nem az uralkodik. S a cél, hogy az új természet, „a hit által bennünk lakó Krisztus" erősödjék, a mi régi természetünk pedig ne kapjon szerepet, és egyre kisebb legyen. Ne mi takarjuk el Krisztust, hanem ő fedezze el sok hibánkat, gyengeségünket.
Az igazi kegyességet, istenfélő életet, jézusi jellemet tehát nem lehet megtanulni, és nem lehet magunkat ilyenné nevelni. Arra csak újjászületni lehet. 

Egy kis csiga szeretett volna átmenni az autópálya túlsó szélére.
Anyukája azonban ezt mondta neki: nem, nem, oda csak születni lehet.
De Jézus szava: szükséges újjászületnünk, magában hordja a jó hírt is: lehetséges újjászületnünk.

 „Isten élő igéje által" szül minket újjá (1Pt 1,23). 

Dániel is ehhez az igéhez ragaszkodott gyerekkorától kezdve, és ez formálta őt erős jellemmé.

RENDKIVÜLI LÉLEK❣️

,,💞Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne...,, (Dán 6,4)

Dánielt tizenéves korában hurcolták el Júdából a babiloni fogságba. Ott idővel magas rangú tisztviselő lett a királyi udvarban. Istenfélő ember a pogány környezetben. Lépten-nyomon kiderült, hogy van valamije, amire gyakran szükségük van a többieknek, de ami nincs meg mindenkiben. Így emlegették: rendkívüli lélek van benne.

Miben állt ez? Dániel olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amikre az udvar bölcsei nem. 

Olyan segítőkészség volt benne, amit csodáltak. Olyan becsületesen végezte hivatali munkáját, hogy nem lehetett hibát találni benne. Csendesen élt, de az élő Istennel való közösségét bátran vállalta, akkor is, ha ezért szenvednie kellett. Sugárzó ember volt: az Istennel való lelki közösségben feltöltődött, és olyan értékeket tudott továbbadni, amelyekre mindenki vágyik, de az ember magából nem tud árasztani. Átjárta Isten szentsége, és ez rendkívüli jellemet formált ki benne, ami a leghétköznapibb helyzetekben is megnyilvánult. A pogány világ pedig rászorul azokra a kincsekre, amelyeket Isten Lelke ad a benne hívőknek.

Jézus Krisztus ezt a rendkívüli lelket, az ő Szentlelkét minden benne hívő számára hozzáférhetővé tette. Isten ad Szentlelket azoknak, akik neki engedelmeskednek (ApCsel 5,32). 

Ne érjük be kevesebbel, ne legyünk kis igényűek a hívő életben! Isten újjászületett gyermekei kapják ezt a rendkívüli lelket, s a Szentlélek jézusi jellemet formál ki bennünk. 

Megtanít mindig ugyanannak maradni, hitetlen közegben is tiszta életet élni, ad olyan bölcsességet, szeretetet, ami túlmutat rajtunk Istenre, s amikor az emberek látják tetteinket, dicsőítik mennyei Atyánkat (Mt 5,14). 

A világnak nagy szüksége van azokra, akiket Isten Lelke vezet.

SOS❣️

,,💞Uram, ments meg minket, elveszünk! (Mt 8,25)

Egy átdolgozott nap után este Jézus azt kérte tanítványaitól, evezzenek át a Genezáreti tó túlsó partjára. Ő a halászbárka hátsó részében fáradtan azonnal elaludt. Váratlanul azonban lecsapott az ismerős bukószél a tóra, és nagy vihar támadt. A tanítványok egy része halász volt, hozzáértően küzdöttek a vízzel, de a hajó már majdnem megtelt. 

Ekkor elhangzott az S.O.S.: Uram, ments meg, elveszünk! Jézus rászólt a viharra: hallgass el!, és nagy csend lett. Ők pedig csodálkoztak: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Ez a néhány évtized itt a földön olyan, mint egy nagy átkelés. 

Elindulunk egy csónak formájú bölcsőben, s megérkezünk a túlsó partra egy csónak formájú koporsóban. 

Közben pedig különféle viharok tesznek próbára bennünket. Mire kell ügyelnünk?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy van túlsó part. Erre sokan nem gondolnak. 

Pedig nem mindegy, hol kötünk ki. Itt dől el, hogy az üdvösség felé vagy a kárhozat felé haladunk. 

Ez felelős gondolkozásra és hitre serkent.

Tudnunk kell, hogy az elemek erősebbek, mint mi. Tudományunk és technikánk sem tud minden kérdésre választ adni, minden helyzetben megtartani. Ez alázatra indítja az embert: nem vagyok mindenható.

A megmenekülés feltétele, hogy ott legyen velünk Jézus, ne nélküle hajókázzunk. 

Így is kerülhet viharba az életünk (hitünk, egészségünk, egzisztenciánk, házasságunk...), de van kihez bizalommal kiáltani: ments meg! Neki van hatalma minden ellenséges erő felett. 

Ez a benne való bizalmunkat teszi szükségessé. Ő nem a viharoktól őriz meg, de minden viharban megtart.

Kiáltsunk hozzá bizalommal, minél előbb!

MENNYIT LÁTUNK VALÓJÁBAN❓

Jézus erre így szólt: „💞Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta..." (Jn 12,7)

Néha nagyon felszínesen értékeljük az eseményeket. Nem is sejtjük, mi lehet egy-egy mondat, mozdulat, cselekedet mögött. Márpedig helyesen értékelni csak az tud, aki a teljes valóságot látja. 

Jézus Krisztus erre tanít minket.
Ő feltámasztotta Bethániában Lázárt. Utána Lázár testvérei meghívták sokadmagával egy vacsorára. 

Nagy szenzáció volt: Lázár, aki halott volt, ott ül Jézus mellett. Márta felszolgált, Mária pedig...?
Mária eltűnt, majd visszajött egy kis edénykével, amiben drága illatos kenet volt, azt mind Jézus lábára kente, s a hajával megtörölte. Mindenki látta, hogy ez kincset érő kenet, amiből legfeljebb egy cseppet szoktak a nagyon tisztelt vendég hajára tenni. De nem így eltékozolni!
Júdás azonnal számol: legalább háromszáz dénárt (egyévi átlagkeresetet) ért. 

Ő is szívesen fogadta volna, vagy a szegényeknek kellett volna adni.
A jelenlevők nem is sejtik, hogy Mária milyen hálás Jézusnak, hogy visszaadta a testvérüket. 

A hála mellett ott van benne az Istennek kijáró tisztelet és imádat is.
Élete legnagyobb kincsét adta oda, és eszébe sem jut számolgatni, mert mindent szeretne Jézusnak ajándékozni.
Közben pedig ő sem tudja, hogy ennél még többről van szó. 

Egy héttel később Jézus már meghal a kereszten, és gyorsan kell majd eltemetni, a szokásos kegyeleti megkenés nélkül. Ezért mondja a Mester: az én temetésem napjára szánta ezt. 

Mária tehát tudtán kívül részt vett Isten üdvterve megvalósulásában.
De jó lenne a dolgok mélyére látni, és így mindig helyes ítéletet alkotni!
Uram, segíts, hogy egyre többet lássak a valóságból, s hadd lehessek én is eszközzé a kezedben, tudatosan vagy tudtomon kívül is!

ŐSZINTE IMÁSÁG❣️

"💞Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk." (Jn 2,3)

Mit tanulhatunk Máriától?
Észrevette a mások baját. Ő ott vendég volt, de nyitott szemmel látta, milyen kellemetlen helyzetbe kerültek meghívói, és érző szíve arra indította, hogy tegyen valamit értük.
Azonnal Jézushoz fordult. Mi sokszor futunk fűhöz-fához, s csak utána jut eszünkbe: imádkozni is lehetne.
Röviden közli a tényt: nincs boruk. Ez a két szó őszinte imádság, követésre méltó szép példa.
Miért? Mert segíteni akarás van mögötte, bízik Jézusban, egészen természetes módon, egyszerű hittel fordul hozzá, teljesen rábízza a megoldást, nem ad neki ötleteket, hogy mit tegyen. 

És amikor Jézus nem azonnal segít, nem türelmetlenkedik.
De használja az eszét is: nehogy a szolgák értetlensége hiúsítsa meg a segítséget, szól nekik.
Aztán csendben visszaül a helyére. Vár.
Mire? Jézus segítségére. És mikor fog segíteni? Nem tudjuk. És hogyan? Nem tudjuk. Hát mit tudunk? 

Hogy „jó várni az Úr szabadítására". Mert ő már tudja, mit fog tenni, s nyugodtan rábízhatjuk az időt és a módot. 

Ezzel is dicsőítjük őt. Dicsőítjük-e mi így? 

Vagy türelmetlenül toporzékolunk, mint egy akaratos gyerek, és követeljük, amit kértünk tőle?

Mária nem kért semmit, csak a hiányt közölte bizalommal. Bárcsak így tudnánk mi is a magunk és mások szükségeit az Úr elé tárni!

MINDIG UGYANAZ❣️

" Nem jött még el az én órám." (Jn 2,4)

Meghívták Jézust és tanítványait is egy menyegzőre Kánába. A többnapos együttlét során elfogyott a bor.
Nagy szégyen lett volna a háziaknak, ha ezt kénytelenek bevallani. Anyja szólt Jézusnak: nincs boruk.
Ő nem azonnal, de segített: a nagy mosdóedényekben levő vizet borrá változtatta.
- Mi a tanulságos Jézus magatartásában, és mi Máriáéban?
Jézus mindenkihez elment, aki hívta.
Nem volt személyválogató. És mindenütt áldás kísérte a jelenlétét. 

Elment ebbe a lakodalomba is, elment Lázár sírjához, együtt evett a megvetett vámszedőkkel, de elfogadta egy tekintélyes farizeus meghívását is.
Én meghívtam-e már Jézust, hogy együtt éljek vele?
Jézus a menyegzőn részt vett rokonai örömében, de nem duhajkodott, nem részegeskedett, ott is az maradt, aki: Isten szent Fia, aki mindenben Atyjától függött. 

Abban is, hogy mikor és hogyan segít a bajba jutottaknak. És ebben nem sürgethette őt sem a szükség, sem anyja kérése - amikor az Atya mondta, akkor segített. 

Ez nem rám és nem rád tartozik -mondta Máriának.
Ő tehát nem volt közömbös a kis emberek hétköznapi problémáival szemben, átérezte, hogy milyen kellemetlen lenne nekik, ha nincs több bor, de csak azt tette, ami a küldetésével összhangban volt, amit az Atya parancsolt neki. Ezért lett ennek a gyümölcse ez: meglátták az ő dicsőségét, és hittek benne tanítványai.
Mennyire függnek döntéseink, akcióink Istentől?
Aki így figyel rá, és engedelmeskedik neki, annak az élete szintén Isten dicsőségét és mások javát fogja szolgálni.
Vajon mi is minden helyzetben ugyanazok maradunk?

A FÉLELEM ELLENSZERE❣️

,,💞Istenben bízom, nem félek, ember mit árthat nekem?!,,(Zsolt 56,5)

Valaki ezt kérdezte: ismeri-e a hívő ember a félelmet, vagy neki már nem illik félnie soha semmitől? 

Óvakodjunk a végletektől: a hívő nem szuperember, akinek nincs idegrendszere, és mindent bírnia kell. 

De ne hivatkozzék általános emberi gyengeségére se, amikor a hitetlensége miatt tele van félelemmel!

Mit mond erről a Biblia? Isten gyermekeit sem kerülik el a bajok és veszedelmek. 

Ők is ismerik, milyen egy váratlan támadás miatt megijedni, életveszélyes helyzetben félni a haláltól, vagy aggódni azok miatt, akiket szeretünk és akikért felelősek vagyunk. A hívő ember is ismeri a félelmet, és szenved tőle.

Azonban mindezt úgy éli át, hogy közben ismeri a mindenható Istent, aki őt szövetségébe fogadta, s bízik hatalmas és hűséges szövetségesében. 

Ezért olvassuk a zsoltárokban gyakran: Isten az én erős váram, biztos menedék a baj idején. 

Az Istenben való bizalom erőt ad, tartást, kitartást, lelki állóképességet, reménységet a különféle nehézségek közt.

A félelmek leghatásosabb ellenszere az istenfélelem: amikor valaki ismeri Istent, és komolyan számol azzal, hogy ő mindenható, kegyelmes, szerető Atyja a benne bízóknak, aki reménytelen helyzetből is tud adni kiutat, emberileg megoldhatatlan problémákra is megoldást, nagy túlerővel szemben is győzelmet. 

S így el lehet jutni oda, hogy már kezd nem félni az ember. Lehet, hogy félnem kellene, de bízom Istenben, és nem félek.

Aki emberektől fél, attól tart, hogy árthatnak neki. Aki Istent féli, abban bízik, hogy ő segíteni fog neki. Istennel szövetségben végzetes baj már nem érheti az embert. Még ha meghal, akkor sem.

A SOKASÁG❣️

,,💞Ettek és jóllaktak mindnyájan...,, (Lk 9,17)

A sokaság utánamegy Jézusnak, megzavarja a csendjét, és kiköveteli, hogy velük foglalkozzék. 

Hozzák a betegeiket, gondjaikat és szomjas szívüket. A sokaság gyakran tapintatlan, figyelmetlen, követelőző, erőszakos, önző. Akárcsak mi. Ezek nagyon gyakori bűnök, és megrontják az emberi együttélést. 

Ha van bennem ebből valami, kérjem Jézust, hogy szabadítson meg tőle! 

Nem vagyunk tekintettel másokra, nem tudunk várni, lemondani, a másikat előreengedni, önmagunkat megtagadni, a gyengébbet előzékenyen segíteni.

A sokaság csak élvezni akart. Természetes nekik, hogy Jézus egész nap tanít, a betegeiket meggyógyítja, utána mindnyájukat jóllakatja. Kapni, kapni, kapni. 

Adni semmit - még hálát se, Istent sem dicsőítik, mint ahogyan sok beteg megtette gyógyulása után. Jöhet minden, Jézus azért van, hogy adjon, én meg hogy elfogadjam. 

Az ilyen embernek az sem jut eszébe, hogy esetleg továbbadhatna másoknak abból, amit kapott. 

Isten őrizzen meg vagy gyógyítson ki ebből bennünket!

A sokaságnak tetszik, hogy Jézus jóltartotta őket. Ilyen király kellene! 

Tegyük hát királlyá, s akkor le van kötelezve nekünk, majd mi a háttérből irányítjuk - gondolják. Mennyire nem ismerték Jézust! 

Nem ismerték fel benne a teremtő Istent, nem tisztelték benne a mindenható Urat. 

Az ember ősbűne ez: megpróbál Isten fölé nőni, istenkedni, miközben tehetetlen, éhes és beteg, szegény és vak.

Jézus Krisztus felszabadítja a benne hívőket a hálára, Isten dicsőítésére, a tőle kapott javakkal való boldog sáfárkodásra, s a neki való önkéntes engedelmességre. 

Erre a felismerésre: te vagy a királyok Királya, én pedig szolgád akarok lenni.

A TANÍTVÁNYOK❣️

,,💞Ti adjatok nekik enni!,, (Lk 9,13)

Először azt javasolják Jézusnak: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek és szerezzenek maguknak élelmet! Küldd el őket, oldja meg ki-ki maga a problémáját! 

S még gondoskodóknak is képzelhetik magukat, hogy ez eszükbe jutott. 

Gyakori kísértés: lerázni a másik gondját, nehogy nekem kelljen magamra venni azt.

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!" 

Erre elkezdenek számolni: kétszáz dénár is kevés lenne, de ennyi pénz sincs, ilyen sok kenyér sincs itt - nem tudjuk megoldani. 

Amink van, magunknak is kevés. Elindul horizontális, vízszintes síkon a tervezés, ötletelés, de nyilvánvaló a tehetetlenségük.

Akkor Jézus veszi kezébe az irányítást, és az öt lángosforma kenyér és a két szárított halacska az ő kezében megsokasodik: adja a tanítványoknak, ők viszik az embereknek, visszajönnek Jézushoz üresen, majd újra az éhesekhez megrakottan - s ebben az áldott ingajáratban maguk is tevékeny szereplői lesznek az isteni teremtő csodának, aminek a végén több lesz a maradék, mint ami a kezdő mennyiség volt.

Minket is kísért: ne foglalkozzam mások gondjával, mert van nekem is elég! 

Jézus mégis szolgálatba küld. Akkor kiderül a tehetetlenségem. 

De kész vagyok-e azt a keveset, amim van, odavinni hozzá, és visszakapva szolgálni vele? 

Ő ma is meg tud sokasítani mindent: erőt, gondolatot, türelmet, még az időt és a pénzt is. 

Próbáljam ki hittel!

A MESTER❣️

" Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé." (Lk 9,16)

Egyszer, amikor Jézus nagy sokaságot tanított és meg is vendégelte őket, csak a férfiak mintegy ötezren voltak.
Mit tanulhatunk Jézus, a tanítványok és a sokaság magatartásából?
Jézustól először is azt, hogy e nagy csoda előtt elmélyülten imádkozott, s utána is elvonult magányosan egy csendes helyre ugyanezt tenni. Az emberekkel való nagy tetteit az Atyával való csendes imádság keretezi be.
Tevékenysége abból táplálkozott, amikor nem tevékenykedett. A mi teljesítmény központú, felpörgetett korunkban sokkal komolyabban kell vennünk az Isten előtti rendszeres elcsendesedésünk fontosságát. Aritmiássá vált az életünk: csak erőlködni tudunk, elernyedni, Isten előtt kitárulkozni alig.
Másodszor, amikor megzavarta a sokaság Jézus csendjét, ő „örömmel fogadta őket". Nem háborog, hogy hagyják békén, nem emleget semmiféle „magánéletet", nem oktatja ki őket türelmetlenségük miatt - tudja, hogy sok nyomorúságuk van, segít rajtuk. Mi hányszor zúgolódunk, hogy alkalmatlan időben és erőszakosan igénylik a segítségünket!
Vegyünk példát, és kérjünk szeretetet Jézustól a készséges szolgálathoz!
S a harmadik: Jézus minden esetben ura maradt a helyzetnek. Türelmes volt az emberekhez, de mindig pontosan tudta, mi az Atya akarata, s attól nem lehetett eltéríteni. Nem engedi, hogy tanítványai éhen hazaküldjék a sokaságot, nem kevesellte az öt kis kenyeret és a két halat, és nem hagyta, hogy a végén királlyá tegyék őt, mivel jóltartotta az embereket. Őt nem kell királlyá tenni, mert már az. Szelíden szolgál, de nem szolgál ki semmilyen emberi akaratot. Árad belőle a jóság és segítség, de nem lehet őt semmi módon irányítani.
Hisszük-e, hogy a mi életünkben is ura minden helyzetnek és bölcsessége és szeretete szerint tud segíteni?

ENGEDELMES SZÍV❣️

,,💞Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet..." (1Kir 3,9)

Salamon fiatalon lett Izrael királya. Uralkodása elején Isten ezt mondta neki: 

Kérj valamit, megadom neked. Tanulságos, hogy nem a kérésével kezdi válaszát.
Előbb hálát ad Isten addigi nagy tetteiért, azután utal arra, hogy Isten tette őt királlyá, nem ő akart az lenni.
Majd alázatosan bevallja, hogy alkalmatlannak érzi magát erre a felelős posztra.
Ezért azt kéri, hogy képes legyen mindig megérteni, mit akar Isten a néppel. 

Kormányozza őt mindig Isten, hogy ő is jól tudja kormányozni a népet.
Az a jelző, ami a szív előtt van, ezt jelenti: halló, értő, értelmes, engedelmes. 

Isten uralja az ő szívét, vagyis egész benső világát, hogy ő Isten utasításait tudja továbbadni a népnek - ez a vágya Salamonnak. Odaül a maga vevőkészüléke elé, Isten hullámhosszára állítja azt, és feszülten figyeli, mit mond az adó, mert enélkül elvéti a feladatát, tanácstalan lesz, csak így tud „különbséget tenni a jó és a rossz között".
A bűnesetben ennek épp a fordítottja történt: az ember függetlenné akart válni Istentől, és a saját akaratát igyekezett megvalósítani. Lassan el is veszítette ezt a lelki hallását és azt a bizalmat is, hogy Istentől mindig jó tanácsot kaphat, jobbat, mint amit saját szíve mond.
Vágyunk-e mi erre: „hogy halljam és kövessem szent igazságodat"? 

Ismerjük-e ennyire józanul a magunk korlátait, mint Salamon?
És számolunk-e Isten korlátlan lehetőségeivel? 

Bízunk-e az ő jóságában, hogy tud adni olyan képességet, olyan halló és engedelmes szívet, ami eligazít az élet útvesztőjében, és segít eligazítani másokat is, még családon belül is?
Kérjünk tőle ilyen szívet, és kérjünk tőle ilyen vezetőket népünk számára!

HASZNOS FÖLDRENGÉSEK❣️

,,💞Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!,, (ApCsel 16,31)

Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal. 

Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent. 

Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak. 

A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál. 

Majd részletesebben is kifejti neki az üdvösség útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik. 

Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben".
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események. 

Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog. 

Hitt az igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett neki: 

megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt. 

Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész életvitele is megváltozik. 

Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz.

Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez. 

Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul. 

Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az igazi életet, amit Jézus kínál nekünk.

A LÉLEK KARDJA❣️

,,💞Vegyétek fel... a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." (Ef 6,17)

„💞...Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12)

Isten igéje leleplezi a bennünk levő gonoszt, és ha befogadjuk, megtisztítja az életünket.
Amikor Nehémiás felolvasta a fogságból hazatért népnek a törvényt, sírni kezdtek, de a bűnbánatuk után új szakasz kezdődött életükben. 

Péter pünkösdi prédikációja „szíven találta" a hallgatókat, sokan hittek Jézusban, és új életet kaptak. Isten az ő beszédével végzi bennünk áldott, életet mentő, üdvösséget ajándékozó munkáját. 

Csak ne meneküljünk el az ige hatása elől, sőt olvassuk és hallgassuk azt ezzel a nyitottsággal: 

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Teremtő erejű igévé azonban Isten Szentlelke teszi az írott szavakat és az emberi bizonyságtételt is.
Ezért a „Lélek kardja" Isten beszéde. 

Nem emberek vagdalkoznak vele, és nem az igét hirdetők ügyességétől függ annak ereje. Isten Lelke teszi hatékonnyá úgy, hogy az ige által munkálkodik. 

A Biblia nem tud olyan különös „megvilágosodásról", ami Isten igéjétől függetlenül történne.
Ezek tehát az Isten fegyverei. Krisztus követőjének minden porcikáját védik, kivéve a hátát.
Aki megijed és menekülni akar, az védtelen lesz.
„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39)

Igaz ez rám? Vegyük föl az Isten minden fegyverét!

AZ ÜDVÖSSÉG SISAKJA❣️

,,💞Vegyétek fel az üdvösség sisakját is...,, (Ef 6,17)

Ha ütnek, mindenki a fejét védi legjobban. A harcban is védeni kell, mert az emelkedik ki leginkább. Isten egészen biztos védelmet kínál a benne hívőknek: az üdvösség sisakját.
Mit jelent ez? Azt a bizonyosságot, hogy aki beállt Jézus Krisztus seregébe, akinek ő a vezére, az tőle üdvösséget kapott. Az üdvösség szabadulás minden régi köteléktől, ami az embert visszatartotta Jézus követésétől, ami istenellenes cselekedetekre késztette. 

Az üdvösség a Jézus Krisztussal való lelki közösség, az az élet, ami túléli a halálunkat is. 

Aki hisz őbenne, ha meghal is, él.
A sisak viselése hitvallás is: vállalom, hogy Jézushoz tartozom, hogy a benne hívők közösségében élek. S bizonyos vagyok abban, hogy tőle semmi és senki nem szakíthat el. Ő ígérte: „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn 10,28)
Pál apostol írta sok-sok támadás, nehézség közt: „meg vagyok győződve, hogy... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban" (Róm 8,38-39).
Aki ebben bizonyos, az nem behúzott nyakkal harcol, és nem lesz soha fejetlen, de nem akar elmenekülni sem, hanem emelt fővel, vállalva hovatartozását, megmentett élete (üdvössége) bizonyosságával helytáll szabadítója, Jézus mellett.
A mai nemzeti ünnep emlékeztet minket szép és többször levert szabadságharcainkra. 

Amikor szinte lefejezték nemzetünket, és már lemondtak róla, Isten mégis kegyelmesen megtartott minket.
De népünk igazi jövőjét is az biztosítja, ha Istent igazán megismerjük és elismerjük, s minél többen elfogadjuk és fejünkre tesszük a Krisztushoz tartozás jelét, az üdvösség sisakját, amit ő kegyelemből ad a benne hívőknek.

A HIT PAJZSA❣️

,,💞Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.,, 

(Ef 6,16)

Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. 

És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. 

Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. 

A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. 

S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.

A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom.
Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. 

Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? 

Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.

Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.

Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.

Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva?
A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?

MEZITLÁBAS KERESZTÉNYEK❣️

"💞..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,15)

A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának.
Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut. Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. 

Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé.
Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.

És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése? Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2Kor 5,19-20)

Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért.
Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel!
Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. 

Beteljesedett az ember ősi vágya:
„Békíts ki Magaddal s magammal, /
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady Endre)

Hordom-e örömmel ezt a „sarut"? Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?

ÖV és PÁNCÉL❣️

,,💞...felövezve derekatokat igazságszeretettel, és magatokra öltve a megigazulás páncélját.." (Ef 6,14)

Ezek a „fegyverek" az ige kardját kivéve mind védekezőeszközök. 

Jézus tanítványa nem támad, de megvédi magát és másokat.
Az ókori ember ha útra indult, munkához látott vagy harcba készült, hosszú ruháját felhajtotta, betűrte az öve alá, és megszorította azt. Felövezte magát. Jézus tanítványa nem álmodozva, tétován, mámorosan őgyeleg az élet útján, hanem mindig bevetésre kész, éber és józan. Erre utal a felövezés. 

Az igazság említése pedig arra, hogy célja elérése érdekében csak tiszta eszközöket vesz igénybe. Egyenesség, őszinteség, megbízhatóság jellemzi. Célja nem szentesíti eszközeit, azok legyenek szentek önmagukban!
A megigazulás páncélja pedig az a bizonyosság, hogy az Isten előtti igaz voltunk nem a teljesítményeinktől függ, hanem Isten a hívőt „Krisztusban" látja, tehát aki Krisztusban hisz, annak Jézus igaz voltát tulajdonítja, és ez nem változik az idők folyamán.
Pál apostol írta: nincs saját igazságom, de a Krisztusba vetett hit által van igazságom Istentől (Fil 3,9).
Mivel Isten gyermekei is követhetnek el bűnt, a sátán szereti vádolni őket, hogy elbizonytalanodjanak lelki helyzetük megítélésében. Aki azonban tudja, hogy nem saját érdemei alapján minősíti őt Isten, hanem Krisztus igazsága szerint, az tudhatja, hogy Isten őt nem veti el soha.
Ezzel a bizonyossággal felvértezve harcolja a hit harcát.
Ugyanakkor maga is törekszik Isten gyermekéhez méltóan élni.

ISTEN FEGYVERZETE❣️

"💞Öltsétek magatokra az Isten fegyverzetét, hogy megállhassatok az ördög mesterkedéseivel szemben."

(Ef 6,11)

A hívő soha nem emberek ellen harcol, mindig emberekért - a gonosz erői ellen. Saját rossz természete, régi szokásai, bűnös beidegződései, nem Isten akarata szerinti tulajdonságai ellen is, és mások védelméért, boldogulásáért, békességéért, megtéréséért küzd.

Igénk szerint e „nemes harcban" három fontos igazságot kell szem előtt tartanunk:

Mivel a hívő ember is kísérthető, éberen kell őrködnie lelki tisztaságán.
Mivel az ördög mindig bizalmatlanná akarja tenni Istennel szemben, és kételyeket támaszt a szívében, egyre jobban meg kell ismernie az élő Istent és az ő igéjét, a Bibliát. És fel kell ismernie az ellenség „mesterkedéseit", amikor hol elbizakodottá, hol elkeseredetté akarja tenni Jézus Krisztus katonáit.

Éppen ezért a hívő ne önmagára nézzen, ne is az ellenségre, hanem egyedül Krisztusra! Soha ne feledjük, hogy ki ő, mit tett értünk, mit ígér nekünk, s hogy kereszthalála és feltámadása a győzelem bizonyítéka!
Aki Jézushoz ragaszkodik, a győztes oldalán harcol.

„Ezért tehát mi is... tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.

 Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére..." (Zsid 12,1-2)

ÉS AKIK NEM HISZNEK❣️

,,💞Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében" (Jn 3,18)

„...Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön a világ általa... aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van... Az ítélet pedig azt jelenti, hogy a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert a cselekedeteik gonoszak. Mert aki rosszat cselekszik, gyűlöli a világosságot, és nem megy a világosságra, hogy le ne lepleződjenek a cselekedetei." (Jn 3,17-20)

Nyilvánvaló ebből Isten üdvözítő akarata, de kitűnik belőle a kárhozat lehetősége is.
Mert sajnos létezik, hogy az emberek jobban szeretik a sötétséget, mint a világosságot.
Bárcsak közöttünk senki ne lenne ilyen!

Mert nem azok kárhoznak el, akik bűnösök, hanem akik bűnösök akarnak maradni.
Mindenki bűnös, de aki bűnével Jézushoz menekül, aki világosságra hozza a sötétség titkait, az bocsánatot és életet kap.
Ehhez azonban az kell, hogy vegyük komolyan: valóban újonnan kell születnünk.

De lehet is újonnan születni. Aki hittel kinyújtja a kezét, annak Isten megadja az üdvösség ajándékát, „...kegyelemből van üdvösségetek a hit által..."
„Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre..."

Súlyos tévtanítás, hogy előbb-utóbb mindenki üdvözül. Megtévesztő az is, hogy a jók üdvözülnek, a rosszak elkárhoznak. Mi Isten mércéjével mérve mindnyájan rosszak vagyunk. 

De most még kijöhetünk a világosságra.
Ha nem, ránk borul az örök sötétség, és rettenetes lehet egy örökkévalóságon át szenvedni Isten hiánya miatt.
Úr Jézus, őrizz meg engem ettől, és adj bátorságot dönteni melletted és ragaszkodni hozzád! 

Ámen.

MEGHALT ÉS FELTÁMADT❣️

"💞...ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott." 

(Lk 15,24)

Jézus Krisztus a tékozló fiúról szóló példázattal azt is szemléltette, hogy az Atya nélkül a tőle kapott értékeinkkel sem tudunk helyesen élni.

A fiú kikérte apjától a vagyon (biosz) ráeső részét, és elment otthonról. 

Kiderült azonban, hogy az atyától függetlenül csak eltékozolni tudja mindazt, amit tőle kapott. Jellemző, hogy amikor látja pénze vészes fogyását, akkor sem tudja abbahagyni a költekezést. 
Eljut az éhhalál széléig, s akkor jut eszébe az apja. 

Hazamegy, bocsánatot kér és kap, s akkor mondja az apa ezt: a fiam meghalt és feltámadt. 

Hogyan halt volna meg, hiszen élte világát!

Igen, de a dzóéról leszakított bioszt, az Isten nélküli puszta létet sem tudjuk helyesen használni. Tönkretesszük az egészségünket, eltékozoljuk a visszahozhatatlan időt, pusztítjuk magunkat, egymást és a föld minden kincsét - valóban a pusztulás szélére kerülünk.

Amikor hazament ez a fiú, s helyreállt az apjával való kapcsolata, visszakapta az igazi életet. 
Az apja nélkül meghalt, most, hogy újra közösségben van vele, feltámadt.

Mindnyájan kaptunk Istentől valamennyi „vagyont": testet, lelket, képességeket, lehetőségeket, emberi kapcsolatokat, mindennap 24 teljes órát - mire használjuk? 
Boldog, aki őt kérdezi: Uram, mire adtad? 
Nem nélküled, hanem veled szeretném használni mindezt, arra, amire való, te pedig használj engem arra, amire alkottál, addig, amíg jónak látod! 

Hozzád akarok tartozni, veled szeretnék közösségben maradni, élni akarok -most és örökké.

MI A HIT❓

"💞És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie, hogy aki hisz, annak örök élete legyen őbenne. "(Jn 3,14-15)

Jézus Nikodémusnak egy ószövetségi történettel szemléltette, hogy mit jelent őbenne hinni.

A pusztai vándorlás során egy alkalommal mérges kígyók támadták meg a népet bűneik következményeképpen. Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy készítsen ércből egy kígyót, tegye fel egy magas póznára, s akit kígyómarás ért, nézzen fel arra, és életben marad. 

Nincs más módja a megmenekülésnek. És valóban így is történt.

S akkor beszélt az ő bekövetkező kereszthaláláról: ahogyan Mózes felemelte a kígyót, úgy fogják Jézust is megfeszíteni, s aki benne hisz, az megmenekül a kárhozattól.

Amit ebből ott a népnek meg kellett tanulnia, azt kell nekünk is ma: mindenki belehal a bűn kígyómérgébe, mert Isten nélkül csak a kárhozat vár ránk. 

Az ember tehetetlen, nem tud magán segíteni, csak Istentől jöhet szabadítás. 

Az életben maradásra csak ez az egyetlen, furcsa lehetőség van: feltekinteni az érckígyóra, vagyis hinni Jézusban. Aki azon elmélkedik, hogy miért éppen ezt a megoldást adta Isten, miért nem mást, az közben belehal a kígyómarásba. 

De aki komolyan veszi Isten szavát, vagyis hisz neki, az halálos méreggel a testében is élve marad. 

Ezt sokan megtapasztalták akkor.

Hinni tehát ezt jelenti: megteszem, amit Isten mondott. Jézus keresztje nélkül nincs üdvösség. 

A keresztény hit nemcsak ismeret, a Biblia igaznak tartása, hanem az a személyes bizonyosság, hogy Isten Krisztus érdeméért nekem is bűnbocsánatot, örök életet ajándékoz. 

A hit: a kinyújtott kezem, amivel ezt megragadom.

MI AZ ÖRÖK ÉLET❣️

,,💞Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.,, (Jn 3,16)

Ez a Biblia egyik legismertebb mondata, vagyis a Biblia dióhéjban. Jézus itt mondja Nikodémusnak, hogy Isten azt akarja, amire ő is vágyik: hogy örök életünk legyen.

Mi az örök élet? Az, ami az édenkertben volt az ember osztályrésze, amikor teremtő Istenével meghitt, bensőséges közösségben élt. Akkor az élet még „vegytiszta" állapotában volt az ember birtoka, nem szennyezték azt halálerők: félelem, fájdalom, nélkülözés, betegség, halál. 

Az örök nemcsak idői, hanem minőségi jelző is: teljes, igazi, tökéletes élet. Nemcsak azt jelenti, hogy nincs vége, hanem azt is: nincs híja.

Amikor az ember függetlenítette magát Istentől, az élet forrásától, elveszítette ezt az életet, s maradt neki a puszta lét. Az Újszövetség két külön szóval jelöli ezt: a teljes, isteni élet a dzóé, a puszta lét a biosz. 

Ez a szó jelenti létünk anyagi feltételeit is. Ma tehát mindnyájunk létéből ez az igazi élet hiányzik. Nikodémus is ezzel a hiányérzettel ment Jézushoz.

A Biblia szerint ez az élet egy személy. Úgy hívják: Jézus. „Én vagyok az élet" - mondta ő többször is. 

S az élet több, mint a táplálék (Mt 6,25). Aki Jézussal kapcsolatba kerül (benne hisz), annak a bioszában megjelenik a dzóé. És Isten akarata az, hogy nekünk újra örök életünk legyen. 

Olyan élet, ami felett nincs hatalma a biológiai halálnak sem, mert „aki hisz énbennem, ha meghal is, él" (Jn 11,25).

Van-e már most örök életem? Lehet, mert Jézus visszaszerezte és kínálja szeretettel.

MIT TEGYÜNK MI?

,,💞Amikor ezt hallották, mintha szíven találták volna őket, ezt kérdezték...: „Mit tegyünk...?" (ApCsel 2,37)

A bűnös ember újjáteremtése, az újjászületés mindenestől Isten munkája. És mit tehetünk érte mi? 

Ezt kérdezték pünkösdkor is az emberek Péter prédikációja után.

S ő mit válaszolt? „Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát."
(38. v.)

Vagyis mi az események sorrendje? Hallgatták az igét, azt komolyan vették (mintha szíven találta volna őket), bűnbánatra jutottak, ennek jeleként megkeresztelkedtek, Jézus érdeméért bocsánatot kaptak, s akkor megkapták a Szentlélek ajándékát.

Isten mindent az ő igéjével végez el. Ige nélkül nincs életváltozás. Valóban életkérdés, hogy hallgassuk Isten igéjét, és fogadjuk be, vagyis vegyük személyesen magunkra nézve komolyan azt. Isten igéje leplezi le bűneinket, a Szentlélek indít őszinte bűnbánatra, ő tesz bizonyossá afelől, hogy bocsánatot kaptunk, s ő vezet utána az engedelmesség útján.

Ezt a sorrendet nem lehet megfordítani, mindenütt így olvassuk a Szentírásban. Nem lehet előrevenni a Szentlélek ajándékát, mert csak a Jézusban hívő, bűnbocsánatot nyert ember kap Szentlelket.

A mi feladatunk tehát az, hogy hallgassuk az igét, és fogadjuk be, vegyük azt komolyan. 

Ezt a Biblia így is nevezi: igazat adtak Istennek (Lk 7,29). Mit tegyünk mi? Adjunk igazat Istennek, valljuk meg és hagyjuk el bűneinket, és tegyük meg, amire a Lélek indít!
De ne feledjük, hogy mindebben Isten kegyelme, Isten Lelke segít bennünket!

VÍZTŐL és LÉLEKTŐL / SZELLEMTŐL❣️

"💞...Ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába."

(Jn 3,5)

A víz a megtisztulás eszköze. Ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerülhessünk, lelkileg meg kell tisztulnunk.
De a bocsánatot nyert szív nem marad üresen, Isten megtölti Szentlelkével, s így teremti egészen újjá a hívőt.
Víztől: elfordulok eddigi bűneimtől, Isten kezébe teszem le a múltamat.
Lélektől: odafordulok egészen Istenhez, az ő kezébe teszem a jövőmet, tudatosan az ő akaratának rendelem alá magam.
Az újjászületés, megtérés alkalmával uralomátadás történik.
A víztől jelenti a bűnbánatot és bűnbocsánatot.
A Lélektől pedig a feltétel nélküli engedelmességet. Az újjászületett ember tudja, hogy miből és kihez tért meg. Aki egyiket sem tudja, annak még újjá kell születnie.
Aki csak a bocsánatnak örül, de nem kezd el engedelmeskedni Istennek, annak befejezetlen a megtérése.
Az újjászületés és a megtérés egyetlen esemény két oldala. Mindkettő Isten munkája.
Nem szabad szétválasztani Jézus Krisztust és az ő Szentlelkét.
Aki befogadta Jézust, kapta az ő Szentlelkét is, mert ez egyszerre történik. 

Legfeljebb nem tudja a hívő mindjárt, hogy mi mindent kapott Krisztussal.

Az engedelmesség során majd felismeri, hiszen a hitben járás felfedezések boldog sorozata is.

MI AZ UJJÁSZÜLETÉS?

"💞Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát."  (Jn 3,3)

Isten ellen lázadó természetünk annyira megromlott, hogy javíthatatlan.
Sem nem értjük Istent, sem egyetérteni nem tudunk vele. Újra kell teremteni az embert. 

Isten az ő beszédével teremt. Akinek a szívébe belehull Isten igéje, abban egy új élet fogan meg.
Újra kapcsolatba kerül Istennel, aki az élet forrása, így isteni természet részesévé lesz
(2Pt 1,4). Erre mindenkinek szüksége van, az úgynevezett jó embereknek is.
A velünk született természet nem örökölheti Isten országát.
S mi ezen nem tudunk változtatni, csak Isten Szentlelke tud újjáteremteni.
Nem én szülöm újjá magamat, mint ahogyan a születésemet sem én hajtottam végre. 

Nekem csak ezt kell belátnom: erre feltétlenül szükség van ahhoz, hogy életem, üdvösségem legyen.
Ezt az isteni életet Jézus hozta el a földre.
Többször mondta: én vagyok az élet. Aki hisz benne, az él.
Ha testileg meghal, akkor is él (Jn 11,25-26).
Ez nem azonos az újraszületés, reinkarnáció elképzelésével.
A Biblia azt tanítja, hogy csak egy életünk van. Isten nem sorozatos újraszületések, hanem egyszeri újjászületés („felülről való nemzés") által üdvözíti a hívőket.
Mit tehetünk mi ezért? Hallgassuk az igét, és keressük a Jézussal való kapcsolatot - mint Nikodémus!

GYENGÉD SZERETET❣️

"💞Jézus így válaszolt..." (Jn 3,3)

,, Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.,,
Éppen ez az, ami megmelegíti a szívünket.
Jézus a ki nem mondott kérdésre is felel. Nikodémusnak nagyon nehéz lenne azzal kezdenie, hogy nem bizonyos az üdvösségében, hogy nem ad neki békességet az, amire másokat tanít, hogy sok fontos kérdésre nincs kielégítő válasza.
Az egész ember egyetlen nagy kérdőjel - de erről még egy szót sem szólt.
Nem is kell. Jézus pontosan ismeri őt.
Az előző versekben olvassuk: „nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben." (Jn 2,25)
És Jézus olyan gyengéd szeretettel szeret minket, benne olyan sok tapintat és figyelmesség van, hogy megkíméli ezt az idős embert a kellemetlen vallomástól, megkönnyíti a dolgát: a ki nem mondott, de benne feszülő kérdésre is felel.
Szavaiban van elismerés is, biztatás is, miközben azok őszinte és kemény szavak. 

Jó helyen jársz, ez a legfontosabb kérdés: van-e az embernek üdvössége. 

Neked is lesz, ha onnan felülről megfogan benned az új élet, ha újjászületsz.
Ilyen a mi Urunk: mindent tud rólunk, és mégis szeret. Ismeri a bennünk feszülő kérdéseket, látja, hogy némelyiket mi sem tudjuk megfogalmazni, vagy nem merjük kimondani - s megadja rá a választ. Leleplez, de nem szégyenít meg.
Nem szid szegénységünk miatt, hanem kínálja a mennyei ajándékot. 

A kérdés: kell-e nekünk, ami hiányzik az életünkből, az amit csak tőle kaphat meg mindenki?
Bárcsak minket is jellemezne ez az előzékeny, gyengéd szeretet.

KI JÉZUS?

,,💞Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel...,, (Jn 3,2)

Tudjuk - mondja Nikodémus nagy öntudattal, fejedelmi többesben. Úgy vélte, ismeri Jézust. 

Olyan szomorú ellenpárja ennek a kijelentésnek az ezután elhangzó kérdése, melyet kétszer is feltett: 

Hogyan lehetséges ez? Jézus pedig visszakérdez: Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod?

Azt gondoljuk, hogy tudjuk - például azt, hogy kicsoda Jézus. 

De hamar kiderül, milyen felszínes és hiányos ez a tudás. 

Márpedig életkérdés, hogy valóban megismerjük-e őt, mert „az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Megismerni viszont a bibliai szóhasználat szerint nem csupán értelmi tevékenységet jelent, hanem életközösséget. Ezt a kifejezést a házassági együttélésre is szokták használni. 

Aki felismeri Jézusban Isten küldöttjét, elismeri őt Úrnak az élete felett, az ismeri majd meg egyre jobban a neki való engedelmesség közben.

Éppen ez a lelki közösség hiányzott Nikodémus életéből. Hiszen Jézus nem csupán tanítónak jött! Hamarosan beszélt neki a Megváltó kereszthalálának jelentőségéről, az Atyától kapott küldetéséről.
Ahhoz, hogy Nikodémus valóban tudja, ki Jézus, meg kell még tanulnia, hogy miatta kell majd meghalnia Jézusnak, ő is csak úgy mehet be az Isten országába, ha hisz benne, sőt bűnbocsánatot és új életet kap tőle. Semmilyen kiválósága nem jogosítja fel erre, csak a megváltó Jézus Krisztussal, az Isten Fiával való hitbeli közössége.

 
Ez hiányzott az életéből, ez vitte éjnek idején Jézushoz, de nem hiába ment hozzá, ő örök életet, teljes, igazi életet ad a benne hívőknek.
Ki nekem Jézus? Tanító - vagy személyes Megváltóm és Uram?

KI AZ EMBER❓

,,💞Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. Ő egy éjjel elment Jézushoz...,, (Jn 3,1-2)

Miért ment egy ilyen kiváló férfiú Jézushoz? Hiszen Nikodémus mint farizeus mélyen vallásos volt, mint Izrael tanítója művelt és képzett ember, a nagytanács tagjaként tekintélyes közéleti személyiség. 

S később megtudjuk, hogy gazdag is volt. Mit keres éjszaka Jézusnál?

Önmagát. Istent. A kérdéseire őszinte választ. Mert kicsoda is ő tulajdonképpen? 

És mi végre van a világon? Vajon van értelme annak, amit csinál? Mi lenne az ő feladata? 

Azzal töltötte eddigi életét, amire kapta? És ha egyszer utolsót dobban a szíve - mi lesz akkor? 

Van folytatás? 

És ha van, mitől függ az, hogy boldog legyen az örökkévalóságban? Ki az ember, és mi vár rá?

Sokakban megszólalnak ilyen kérdések ma is. És sokan elhallgattatják lelkük kérdéseit, vagy pótszerekkel, szellemi kábítással próbálják enyhíteni hiányérzetüket. 

Pedig boldog az, aki választ keres ezekre a kérdésekre. 

Boldog, aki komolyan veszi a lélek fájdalmát, mert mint minden fájdalom, ez is valamilyen betegséget jelez. 

A világ sokféle fájdalomcsillapítót kínál, de az igényes ember gyógyulni akar. 

Nikodémus jó orvoshoz fordult, Jézus ismeri bajaink valódi okát, és egyedül ő tud igazi segítséget adni. 

Az ő közelében kiderül, hogy minden emberi kiválóságunk és gazdagságunk sem elég ahhoz, hogy bizonyosak legyünk valódi helyzetünket és a ránk váró jövőt illetően. 

Ő Nikodémusnak is nagy szeretettel megmondta, mire van feltétlenül szüksége, s mindjárt kínálta is neki azt a gyógyszert.

Ne térjünk ki az ilyen kérdések elől! Isten igéjéből tudjuk meg igazán, hogy kik vagyunk és mi Isten terve velünk.