TELJES BÁTORSÁGGAL❣️

,,💞Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet...,, (ApCsel 4,29)

Ez az imádság akkor hangzott el, amikor üldözni kezdték a keresztényeket Jeruzsálemben. 

Nem védelmet kértek Istentől, végképp nem valami rosszat az ellenségre, hanem azt, hogy továbbra is teljes bátorsággal hirdessék az igét. Ebből lesz az ellenségnek is a legnagyobb haszna.
Ez a görög szó az eredeti szövegben nagyon gazdag jelentésű: egyenesen, nyíltan, egyértelműen elmondani valamit, ami a hallgatóknak fontos. Aki így beszél, az nem hallgat el semmit az információból, azt sem, amit esetleg nem szívesen hallgatnak, mert a hallgató érdeke, hogy mindenről értesüljön.
Ma nagy ködösítés folyik. Egyeseknek egyenesen tanítják, hogyan rejthetik el gondolataikat a szavaik mögé.
Sok féligazság, kétértelmű beszéd, csúsztatás hangzik el.
Az igehirdetés nem lehet soha ilyen, és a keresztény ember beszéde sem. 

Van, aki tudja, mit beszél, s van, aki beszél, amit tud. Nekünk az előbbiek közé kell tartoznunk.
Az Isten szeretetéről, a Jézus Krisztusban megvalósult váltságról szóló beszéd mindig világos, érthető, és a hallgatók érdekében hangzik. Pál apostol mindig Isten teljes akaratát hirdette, még ha megverték miatta, akkor is. Mert szerette azokat, akiknek mondta.
Bátorság azért kell ehhez, mert a világ egyre messzebb sodródik Isten igéjétől. 

Tehát az igehirdetés idegen az emberek számára.
Aki valami hízelgőt mond, azt szívesebben hallgatják.
Az emberek bármit könnyebben elhisznek, mint a Szentírás igaz és életmentő igazságait. 

A Krisztus által felkínált szabadítás leleplezi tehetetlenségünket, s ez sérti büszkeségünket.
Bátorság, teljes meggyőződés és a hallgatók iránti nagy szeretet kell ahhoz, hogy mégis mondjuk és éljük Isten igéjét. Imádkozzunk mi is azért, amiért a jeruzsálemi keresztények annak idején!

EGY VÁLLALKOZÓ MEGTÉRÉSE❣️

,,💞...az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.,, (ApCsel 16,14)

Ezt az asszonyt Lídiának hívták, a mai Törökország területén levő Thiatírában született, de Filippiben lakott. 

Ott volt kelmefestőműhelye és üzlete is. 

A bíborcsigából nyert festékkel megfestették a gyapjút, s az abból készült kelmének magas ára volt.

Eredetileg pogány volt, de kereste a láthatatlan Istent, és szombatonként együtt imádkozott az ott lakó zsidó asszonyokkal. 

Amikor pedig Kr. u. 49-ben Pál apostol Filippibe is eljutott, Lídia figyelmesen hallgatta a Jézusról szóló igehirdetést. Eközben „az Úr megnyitotta a szívét". 

Jézus melletti döntését megpecsételte azzal, hogy megkeresztelkedett, házát pedig felajánlotta a keresztény misszió részére. Így lett Lídia filippi háza az első keresztény gyülekezeti ház Európa földjén.

Nem kis döntés volt ez, mert a pogány városban gyanakodva nézték a láthatatlan Istent imádó zsidókat is, és ezt az új vallást is, amely a király Krisztust tisztelte. Lídia azonban vállalta az esetleges következményeket. 

Mindez a figyelmes igehallgatás közben dőlt el. Isten így tud nekünk világosságot adni, új utakra vezetni, lelki gazdagsággal megajándékozni, amelyet mi továbbadhatunk másoknak.

Akinek az Úr megnyitja a szívét, annak megnyílik a szeme, s meglátja, kinek mivel segíthet.
Megnyílik a szája, s bizonyságot mer Jézusról tenni.
Megnyílik az ökölbe szorított keze, s tud vele simogatni és imádkozni, akár még az ellenségeiért is.
Megnyílik az egész ember, mert megnyílt előtte a menny, amit Jézus Krisztus nyitott meg minden benne hívő előtt. Boldog, aki belép az ajtaján!

SUGÁRZÓ IGÉK❣️

,,..szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja menteni lelketeket.,,

 (Jak 1,21)

Mi szükséges ahhoz, hogy jó hatásfokkal tudjuk olvasni és hallgatni Isten igéjét, vagyis hogy eredményes, gyümölcsöző legyen az életünk?

1. Szükséges hozzá egészséges passzivitás, „...szelíden fogadjátok a belétek oltott igét..." 

A templom Isten műhelye, ahol ő formál minket. 

A templom nem színház, hanem műtő, ahol teljes bizalommal kiszolgáltalom magamat Istennek - gyógyulásom érdekében.

2. Szükséges egészséges aktivitás. „Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói!" 

Akkor lesz igazán az enyém, ha kipróbálom, elkezdem cselekedni, ahhoz igazítom az életemet. Jézus nem elméleteket hozott, hanem megtanít élni. Ezt csak a gyakorlatban lehet megvalósítani.

3. Mindennek sajátos következménye egy bizonyos lelki radioaktivitás. 

Ez azt jelenti, hogy Isten igéje munkálkodik bennem, átalakít, meglátszik rajtam, sőt sugárzó emberré tesz. 

Szavak nélkül is prédikálni kezd az ilyen ember élete. A beszédünk, tetteink, egész lényünk Istenre mutat. 

Néha ki lehet mutatni egy-egy ige munkáját egy engedelmes hívő életében. 

Így valósul meg az, hogy az igével élő hívő egész élete istentiszteletté válik.

Romboljunk le minden ellenállást, ami esetleg bennünk van Isten igéjével szemben, hogy készséggel fogadjuk be azt! Szabaduljunk meg minden lustaságtól, ami az azonnali engedelmességet akadályozná bennünk! Aztán dicsőítsük Istent, ha igéjével folyvást tisztogat, gazdagít, és krisztusi jellemmé formál bennünket! S ne legyünk restek továbbmondani se azt, ami rajtunk segített!

SZEMLÉLŐKBŐL HÍRNÖKKÉ❣️

,,💞És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül...,,

 (Mt 28,7)

Húsvét hajnalán néhány asszony kiment Jézus sírjához, hogy „megnézzék a sírt". 

A tiszteletük, a kegyeletük, a szeretet indította őket erre.  S hamarosan ők lettek a feltámadás örömhírének első hírnökei. Milyen állomásokon át vezetett az útjuk?

1. Kimentek szemlélődni. Sokan keresik így ma is Jézust, érdeklődnek utána, szívesen megismernék a vele kapcsolatos irodalmat, gyakran nem is fogalmazzák meg pontosan, mire vágynak, csak hiányérzetük van.

2. Legnagyobb meglepetésükre angyal szólította meg őket, s kaptak egy feladatot: ne féljetek, 

Jézus feltámadt, mondjátok meg ezt tanítványainak! Az angyal szó azt jelenti: küldött. 

Így hallunk mi is információkat Jézusról, igehirdetést az ő mai küldötteitől.

3. Ők ezt elhitték, és azonnal engedelmeskedtek a felszólításnak, indultak, hogy elmondják az örömhírt. A hit mindig engedelmességben valósul meg. Ha kezdem megvalósítani, amit a Bibliában olvastam, a prédikációban hallottam, akkor elindultam a hit útján.

4. Eközben éljük át mi is, amit az asszonyok akkor: szembejött velük Jézus. 

Tapasztalattá lesz a hit. Kiderül, hogy igazat mondott a mennyei követ. 

Jézus meggyőz arról, amit előtte látatlanban komolyan vettem, a küldött szavára elhittem.

5. És így még teljesebb meggyőződéssel lehet továbbmenni a jó hírrel a tanítványokhoz. 

Azok egyébként ezt nem hitték el, de ez nem veszi el a hírvivők kedvét, ők már egészen bizonyosak abban, amit előbb hittel elfogadtak.

Mi hol tartunk ezen az úton? Onnan lépjünk tovább, s legyünk boldog hírvivők!

KRISZTUS BENNEM❣️

,,...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...,, (Gal 2,20)

Az emmausi tanítványok története azt is mutatja, hogyan változik meg a személyes névmások sorrendje, ha valaki újjászületik.

Vannak, akik így gondolkoznak: a sorrend én, én, én. Ez a kisgyerekekre jellemző, ebből ki kellene nőni. A szomorú valóság azonban az, hogy sok felnőtt is megmarad ezen az éretlen, gyerekes, infantilis szinten.

Az általános persze ez: én, te, ő. S ha az „ő" Istent jelenti, akkor az sok ember életéből hiányzik. 

Nem tagadják Istent, csak semmibe veszik, negligálják. 

Ez volt jellemző az emmausi tanítványokra is: állandóan magukról beszéltek, hogy ők mit éreznek, mit veszítettek, mit éltek át, mi bántja őket. Másokról csak rosszat tudtak mondani, 

Jézus pedig már nem létezett számukra, hiszen megfeszítették.

S amikor megnyílt a szemük? Tele lettek Krisztussal: ő hogyan lépett melléjük, ő mit mondott, mit tett, feltámadt... Jézus lett a nagy Ő, aki az első helyre került életükben. 

Utána következtek a többiek, akikre korábban nem is gondoltak: vajon mi van velük, szomorkodnak, mert ők is azt hiszik, hogy Jézus halott. Menni kell hozzájuk, vinni az örömhírt, mégpedig azonnal, így fáradtan is, nem számít, mibe kerül, nem szabad magukra hagyni őket. Az ő után jött tehát a te.

És az én? Nincs is róla szó. Hova lett? Meghalt: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. 

Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem..." Nem én vagyok a fontos, hanem ő. 

És ezért tudok önfeledten szolgálni másoknak. Eközben leszek magam is egyre inkább azzá, akivé ő akar formálni, „..kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)

IRÁNYVÁLTÁS❣️

„Saul, Saul, miért üldözöl engem?"... „Ki vagy, Uram?"... „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl." (ApCsel 9,4-5)

Saul életében Isten elkezdte munkáját. Ő jól ismerte az Ószövetséget, látta az általa elhurcolt keresztények életét, hallotta István vértanú imádságát, s kezdett meginogni a Jézussal szembeni hitetlenségében. Tiltakozott is, és vágyakozott is. Ez a vajúdás ideje.

Ilyenkor azonban gyakran még inkább megkeményedik az ember.

Ő is nekiindult, hogy a 250 km-re levő Damaszkuszból is börtönbe hurcolja a keresztényeket. 

Ezen az úton jött el a szülés órája. 

Hirtelen nagy fényesség vette körül, még a látását is elveszítette, s akkor zajlott le a fenti párbeszéd.

Ebből számára világos lett a következő: Jézus él, hiszen beszélt hozzá. 

Tehát valóban fel kellett támadnia. Akkor viszont ő csakugyan Isten Fia. 

Jézus ismeri őt, nyilván mindent tud róla, de úgy tűnik, nem akar bosszút állni, hanem terve van vele. Elhangzik hát: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

És így elkezdődik az alázat iskolája: menj be a városba, ott majd valaki megmondja, mit tegyél. 

Ettől kezdve minden lépése új gazdájától függ, aki hol így, hol úgy közli vele akaratát. 

Ő pedig többé nem fogja bántani az ő követőit, mert maga is Jézus követője lett. 

Mi lesz ennek a következménye? Majd kiderül. Vállalja.

Ez mindig a Szentlélek újjáteremtő munkája. Világosság támad nemcsak körülötte, hanem benne is. Meggyőződik arról, hogy Jézus él, és személyesen vele akar valamit - noha ez már a mennybemenetel után történt. Félreáll Jézus útjából, végérvényesen félreteszi saját programját, és tanul lépésenként engedelmeskedni valakinek, akit nem látott, de hisz a szavának. 

Vége az önmegvalósítási törekvésnek, de megvalósul egy kemény ellenállóban is Isten szép terve az ő dicsőségére és sokak üdvösségére.

Ez a pálfordulás, vagy bibliai szóval újjászületés, megtérés.

AKIKET A LÉLEK VEZET❣️

,,💞Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.,, (Lk 24,31)

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. 

Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? 

Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. 

Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. 

Jézus Krisztus nem testi jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által mindörökre bennünk.

Hogyan is ígérte ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
(Jn 14,16-17)
„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet (Úrnak tekint, engedelmeskedik nekem); azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála."

 (Jn 14,23)

A mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus fizikai jelenlétével segíti tanítványait. 

De a „másik Pártfogó", az ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. 

Ebből kaptak ízelítőt az emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma.

Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: 

Krisztus feltámadt, él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket.
Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek vezeti őket belülről.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14) 

Ez lett annak a gyümölcse, hogy hallgatták Jézus igemagyarázatát, s behívták őt a házukba és a szívükbe.

JÉZUS KRISZTUS ÚR❣️

,,És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta., 

(Lk 24,30)

Amikor Jézus bement az emmausi kis házba, két meglepő esemény történt. 

Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és ő adott enni a háziaknak. 

Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. 

A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy ő az Úr a háznál. 

És ezt követően ismerték fel, hogy a feltámadott Krisztus van jelen közöttük.

Jézus mint Úr lép be minden ember életébe. Aki elismeri őt Úrnak, az felismeri, hogy ki ő valójában, s a neki való folyamatos engedelmeskedés közben egyre jobban megismeri őt.

Hol ül Jézus a mi életünkben? Az asztalfőn, vagy kinn az ajtó előtt? 

Ő oszt mindnyájunknak azt és annyit, amennyit akar, vagy mi vetünk oda neki néha egy kis időt és figyelmet? 

Ő tanít meg minket az örök rendre, vagy mi utasítjuk néha még őt is rendre? 

Ő szabja meg mindennek a helyét az életünkben, vagy mi jelöljük ki a helyét valahol, ahol éppen jut neki egy kicsi? Érvényesül-e az ő uralma életünk minden területén korlátozás nélkül, vagy csak akkor akarjuk belerángatni ügyeinkbe, ha elakadtunk valahol?

Aki nem meri a hit bátorságával behívni őt, és nem akarja, hogy az ő uralma valósuljon meg a pénzügyei, szerelmi ügyei, munkája, egészsége, emberi kapcsolatai, időbeosztása, lelki kérdései és életének minden területén, az soha nem jut el arra az el nem múló húsvéti örömre, hogy Jézus él, és soha nem tapasztalja meg a vele való élet gazdagságát.
Mert más dolog sok mindent tudni Jézusról, és más vele élni. 

Más lelkesedni érte, vagy engedelmeskedni neki.
Más hallgatni őt, vagy követni.
Más egy futó találkozás, és a vele való összeköltözés.
Aki itt behívja őt, azt hívja be majd ama napon ő is magához.

A KÜSZÖBNÉL❣️

,,De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik...!" 

Bement hát, hogy velük maradjon.,, (Lk 24,29)

A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. 

Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. 

S akkor kezdték őt unszolni, és behívták magukhoz.

Ez a mozzanat hiányzik sok Jézust kereső ember magatartásából. 

Sokan vannak, akik szívesen meghallgatnak egy-két róla szóló prédikációt, elolvasnak néhány ilyen témájú könyvet, még hívőkkel is örömmel beszélgetnek, de aztán az egész emlékké válik, alkalmi találkozás volt, nem hívják be Jézust határozottan az életükbe, hogy együtt éljenek vele.

Jézus szavai megmozgatták az emmausiak érzelmeit, később mondták: „Nem hevült-e a szívünk, amíg beszélt hozzánk az úton..." Derengeni kezdett az értelmük számára is sok igazság: „amikor feltárta előttünk az Írásokat". 

De az akaratuk most mozdult meg, amikor szinte erőszakosan behívták őt magukhoz. Ezt követően ismerték fel, és ez változtatta meg azután egész életüket.

Jézus a házukig kéretlenül ment. Van azonban egy pont, ahonnan csak akkor marad velünk, ha ezt kérjük.
Ő nem erőszakolja rá magát senkire. Mellénk szegődik csüggedésünkben, elmond magáról sok mindent, de ezt nekünk kell kérnünk: maradj velünk! Így egy örökkévalóságra közösségbe kerülünk vele, és ez az üdvösség.

Még nem tudták pontosan, kit hívnak be, csak sejtették, hogy ő hiányzik az életükből. 

Mi már tudjuk, ki Jézus, és mit jelent a vele való közösség itt a földön és majd a mennyben is.
Ő nem kéreti magát, de egyszer ki kell mondanunk teljes komolysággal, ha az üdvösséget akarjuk: maradj velünk!

KIRAGADOTT IGÉK❣️

,,💞Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!,,

 (Lk 24,25)

Válogatunk Isten igéjében!!!
Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük. Ezzel nemcsak szegényebbé tesszük magunkat, hanem a többi igét sem tudjuk helyesen érteni, torz szemléletünk lesz.

A két emmausi tanítvány baja is az volt, hogy nem tudták hova tenni Jézus szenvedését és halálát. 

Mert abban az időben csak azt hangsúlyozták az emberek, hogy az eljövendő Messiás hős lesz, de teljesen feledésbe merült a másik prófécia, hogy a Messiás szenvedni is fog, mert magára vállalja bűneinket és azok büntetését. Ez nem tetszett, tehát elfelejtették. 

Jézus most erre figyelmezteti őket: ha mindazt komolyan veszitek, amit a próféták megírtak, máris a helyére zökken minden, és helyesen fogjátok értékelni az eseményeket.

Fontos figyelmeztetés ez: ne legyen féloldalas, ezért téves az igeértelmezésünk és hitünk! 

Komolyan kell venni a bűnbánat őszinteségét, de ugyanígy azt is, hogy Isten megbocsátja a megvallott bűnt. Fontos hinni, hogy Isten mit tett értünk, de ugyanilyen fontos az is, hogy mit vár tőlünk. Nagy igazság, hogy Isten szeretet, de az is, hogy ő igazságos és bűngyűlölő. Jézus az életét adta értünk, ezért mi is adjuk azt testvéreinkért (1Jn 3,16)!

Törekedjünk minden bibliai igét az összefüggésében megérteni! Tegyük félre előzetes feltételezéseinket, és azt kutassuk, ami meg van írva! És ne feledjük, hogy

„az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2Pt 1,20-21).

AKIK NEM HITTEK AZ IGÉNEK❣️

,,💞De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.,, (LK 24,21)

Jézus Krisztus többször beszélt tanítványainak arról, hogy szenvedése és kereszthalála után a harmadik napon fel fog támadni. Mégsem akadt közülük senki, aki várta volna a harmadik napon.

A két emmausi tanítvány aznap reggel hallotta a sírtól jövő asszonyoktól, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy Jézus él. El is mentek néhányan a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok elbeszélték, őt azonban nem látták. 

S a két tanítvány mondja mindezt a feltámadott Jézusnak szomorúan, reménytelenül - éppen a harmadik napon!

Miért? Mert nem hitték, amit hallottak. Miért nem hitték? Mert olyan szokatlan, az értelem számára elképzelhetetlen volt. Ők látták, hogy meghalt Jézus - ez a biztos, a többi csak asszonyi fecsegés. 

És a nagy húsvéti örömhír birtokában is csüggedtek maradtak. 

Így írja ezt a Biblia: „de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták." (Zsid 4,2) 

Ha hittek volna az igének, akkor reggel óta örvendezhetnének. - Sok bajtól, gondtól megóvna bennünket, ha komolyan vennénk Isten igéjét!

Az ördög kérdése is így hangzott az első emberhez: Csakugyan azt mondta Isten? 

És ma is sok minden igyekszik kétségbe vonni Isten igaz kijelentését. 

Légből kapott valótlan állítások: átírták a Bibliát, ami benne van, ma már nem érvényes, azt nem úgy kell érteni, nem is az írta, aki írta...

Tudományosan bizonyított, hogy a Szentírás szövege történelmileg hiteles. 

Ahhoz pedig már hit kell, hogy valaki elfogadja: benne Isten jelenti ki magát, és szól hozzánk ma is időszerűen és személyesen. Aki ezt hittel komolyan veszi, tapasztalni fogja, hogy így igaz. 

Párosítsuk hittel azt, amit hallunk, és akkor sok-sok áldása lesz életünkben Isten igéjének!

MI IS TÖRTÉNT AKKOR❓

,,💞Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?,, Lk 24,18

Egy halott Krisztus emlékével, az élő Krisztus nélkül csak ilyen csüggedten járhat az ember, ahogy ez a két emmausi férfi.

Ma is többen mennek így kifelé a templomból, a vallásból, kedves, de halványuló emlékekkel, nem tudva, hogy Krisztus él.
Miközben keseregtek, hozzájuk csatlakozott a feltámadott Úr, de egyelőre nem ismerték fel.
Mindig Jézus lép oda mellénk, mert ő számon tart, név szerint ismer, és nem hagy reménytelenségben.
Kérdezgeti, beszélteti őket.
A férfiak pedig elmondják, milyen nagy baj az, hogy őt megölték és nincs többé. 

Ilyen okosakat mondunk ám, ha nem tudjuk, hogy mi is történt valójában Jeruzsálemben azokban a napokban. 

Mert ők csak a felszínt látták, az eseményeket.

De hogy mi volt Jézus halálának a valódi oka és célja, azt nem.
Mert nem csak annyi történt, hogy a nép akkori vezetői kivégeztették őt. 

Hanem ezzel egy örök isteni terv valósult meg, mert ez nyitotta meg előttünk az Istenhez visszavezető utat. 

Mi az Isten elleni lázadásunkkal kizártuk magunkat a vele való közösségből, s ezzel halálra ítéltük magunkat.

Jézus Krisztus ezt az ítéletet vállalta magára, és helyettünk elszenvedte. 

Rajta hajtotta végre az igazságos Isten azt a büntetést, amire mi szolgáltunk rá, s amit nekünk kellett volna elszenvedni. Így viszont szabadok vagyunk, még egyszer nem hajtja végre azt Isten, hanem mindenkit, aki ezt komolyan veszi, gyermekévé fogad. Ez a helyettes elégtétel történt meg Jeruzsálemben azokban a napokban.

Aki ezt tudja és hiszi, az azt is tudja, hogy Isten feltámasztotta Fiát a halálból, és Jézus Krisztus ma is él.
Semmi okunk tehát a csüggedésre, de minden okunk megvan az örömre, reménységre, hálára.
Mert nem egy halott Megváltóra emlékezünk, hanem élő Urunkat követjük és magasztaljuk.

JÉZUS NÉLKÜL❣️

,,💞Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt.,,(Lk 24,21) 

Az első húsvét délutánján két szomorú férfi ballagott haza Jeruzsálemből Emmausba. 

Teljesen rájuk telepedett az előző napok tragikus látványa: hogyan feszítették keresztre azt a Jézust, aki mindenkivel csak jót tett, aki isteni hatalommal és személyválogatás nélküli szeretettel járt közöttük, s aki egyedül tudott volna segíteni népük elesett helyzetén is. 

Most azonban már ez a reményük is meghiúsult, semmi jót nem várhatnak a jövőtől. 

Emmaus Jeruzsálemtől tizenegy kilométernyire nyugatra feküdt, a lemenő nappal szemben haladtak, s ez jól kifejezte lelkiállapotukat. 

Egyre sötétebb lesz, s végül ránk borul a sötét éjszaka. Valószínűleg sokunknak ismerős ez a lelkiállapot. Amikor váratlanul valami tragédia történik, vagy éppen tartósan kell hordozni nehéz terheket, amikor dédelgetett remények meghiúsulnak, és már semmi jót nem tud várni az ember. 

Sokan mennek így „kifelé Jeruzsálemből". Sőt mindnyájan így megyünk kifelé az életből, szemben a lemenő nappal, amíg egyszer életünk napja majd leáldozik. 

A két férfi csüggedésének az volt az oka, hogy elveszítették Jézust. 

Amikor nem sokkal ezután találkoztak a feltámadott Krisztussal, teljesen megváltozott a közérzetük. 

Ugyanolyan körülmények közt el is múlt a csüggedésük, depressziójuk. 

Jézusról úgy szólt a prófécia, hogy benne „meglátogat minket a felkelő fény a magasságból" 

(Lk 1,78).

S aki vele jár, az egyre teljesebb világosságra jut, a hite látássá lesz, reményei megvalósulnak, míg eljut majd a mennyei beteljesedés állapotába. S ez már ebben az életben elkezdődik. 

Merre tart az életünk: szemben a lemenő nappal, vagy a felkelő nap felé haladva? 

Jézus mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)

LÁTOTT és HITT❣️

,,Akkor bement a másik tanítvány is (Jézus sírjába)..., és látott, és hitt.,,(Jn 20,8)

János apostol a görög nyelv finom árnyalataival fejezi ki, hogyan jutottak el az emberek Jézus Krisztus feltámadásának napján boldog húsvéti hitre. Jézust pénteken feszítették keresztre, szombaton nem volt szabad tenni semmit, vasárnap már hajnalban kimentek a sírhoz az asszonyok. 

A magdalai Mária „látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől", elfutott tehát a tanítványokhoz, és azt mondta nekik, hogy elvitték az Urat a sírból.

Erre Péter és János azonnal odamentek. Péter benézett a sírba, látta, hogy a halotti leplek ott vannak szépen összehajtogatva.

Utána János is bement, ő is ugyanazt látta, de neki közben eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott, hogy a harmadik napon fel fog támadni. Ma van a harmadik nap - akkor az Úr feltámadt! 

Látott, és hitt.

Hármójuk látását három különböző szóval fejezi ki a szentíró. Mária éppen csak odapillantott, s annyit látott, hogy nincs a helyén a zárókő, s már futott is, hogy ezt hírül adja. 

Ez a legfelszínesebb „látás". - Péter alaposan szemügyre vett mindent, s közben gondolkozott, de nem tudta megfejteni a rejtélyt, hova lehetett Jézus teste. 

Az itt használt szó az alapos vizsgálódást fejezi ki. - János pedig - miközben szintén vizsgálódott - kijelentést kapott, a Szentlélek eszébe juttatta Jézus szavait, s az ige és a Szentlélek mindig hitet ébreszt az ember szívében, vagy megerősíti a hitet, és a teljes valóság látására segít el. 

Nemcsak a felszínt észlelem, nemcsak a racionális gondolkozásig jutok el, hanem komolyan veszem „a láthatatlanokat" is (2Kor 4,18), és helyes következtetésre jutok. 

Isten igéjének a fényébe kerül, amit látok, s így helyes távlatból a teljes valóságon tudok tájékozódni. 

Ne érjük be kevesebbel, ne akadjunk el az első kettőnél!

A SZÁZADOS❣️

,,💞Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket..., 

így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54)

Erről a római tisztről csak annyit tudunk, hogy ő vezette azt a kivégzőosztagot, amely Jézus és a két gonosztevő keresztre feszítését végrehajtotta nagypénteken. 

Hogyan jutott el vajon arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia? Három lépcsőn:

Megfeszítette Jézust. Minden bizonnyal nem sokat tudhatott róla. Tette, amit mondtak neki. 

Két gonosztevővel együtt egy harmadik. Úgy ölt meg valakit, hogy nem tudta, mit cselekszik. 

Hamis információk alapján, különösebb gondolkozás nélkül lett Krisztus-gyilkos.

De szemlélte Jézust. Hallotta, hogy így imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek. Ő sem tudta - talán őérte is imádkozik Jézus? Ilyet még nem hallott eddig. 

Aztán újra Atyjának szólította Istent. Ez volt az egyik vád Jézus ellen, hogy Isten Fiának tartja magát. És ha ez igaz? Ez lehetséges, amilyen hatalommal kijelentette a mellette szenvedőnek: még ma velem leszel a paradicsomban. 

Jézus szava igévé vált a számára, „szívében forgatta", gondolkozott rajta, és a Szentlélek meggyőzte őt az igazságról.

S ezek után meggyőződéssel vallotta: Bizony, Isten Fia volt ez! Az ördög és Jézus gúnyolói így kezdték: Ha Isten Fia vagy... Akit a Szentlélek elvezet az igazságra, ezt vallja: Bizony, Isten Fia vagy.

Ma is sok hamisságot, féligazságot, rágalmat, vádat mondanak Jézusról. 

Ezt hisszük el, vagy azt, amit ő mondott magáról? Aki előítélet nélkül olvassa a Bibliát, annak az értelmét megvilágosítja Isten Lelke, és felragyog neki Krisztus valósága. 

S az ilyen ember bátran meg is vallja a hitét, hadd tudják meg mások is, ki halt meg a kereszten, s mi ennek a haszna személy szerint ránk nézve is!

Hol tartok én ezeken a lépcsőkön?

A KÉT GONOSZTEVŐ❣️

,,Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba.,, (Lk 23,42)

Amikor Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, vele együtt két gonosztevőt is kivégeztek. Először mindketten csúfolták őt, azonban egyikük figyelni kezdte a Megváltót. Hallotta, amint imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Ez megrendítette, ilyet még nem hallott. Akkor felhangzott lentről a gúnyolás: „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." Kik azok a mások? Esetleg ő is? Feje felett három nyelven ott volt: Jézus, a zsidók királya. Ő lenne a Király? „Én Istenem, miért hagytál el?" Hogyan beszél a Mindenhatóhoz! 

- S amit hall ez az ember, igévé válik számára, és hitet ébreszt a szívében. Jézus titka megnyílik előtte, és utolsó erejével még segítségét kéri: Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba!

Ez egy tömör hitvallás. Szerinte Jézus király, aki túléli halálát, élni fog örökké, s őrajta is segíthet. 

A keresztre feszítés az ő trónfoglalásának előjátéka. Ez az ember már hisz, és így kér kegyelmet. 

És kap: „Még ma velem leszel a paradicsomban" - mondja a Király.

Nem különös, szinte botrányos? Ez a gonosztevő nem járt templomba, nem élt erkölcsös életet, nem hivatkozhat jó cselekedeteire, és mégis üdvösséget kap. Miért? Mert Jézushoz fordult. 

Látta a maga helyzetét „tetteink méltó büntetését kapjuk", és elhitte, hogy Jézus az, aki. 

Ő rászorul a kegyelemre, Jézus pedig képes megadni - el kell fogadnia. 

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9)

A másik ugyanolyan helyzetben volt, de sem a bűneit nem látta, sem Jézusban nem hitt. Keserűségében csak káromolta őt.

Jézus mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)

HELYETTEM JÉZUS❣️

,,Akkor szabadon bocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, és kiszolgáltatta, hogy feszítsék meg.,, (Mt 27,26)

Barabbás azért menekülhetett meg a biztos halálból, mert Jézus meghalt helyette. 

Mi is csak ezért menekülhetünk meg az örök halálból, ha hiszünk Jézusban.

Az evangélium feljegyzi, hogy Barabbás tolvaj volt, gyilkolt, és lázadás miatt volt börtönben. 

Lehet, hogy egész életét ott töltötte volna, vagy valamelyik római ünnepen kivégzik.
Az ilyenek számára nem volt kegyelem.
A neve egyébként ezt jelenti: az apa fia.

Mi is egy Atya gyermekei voltunk, teremtő mennyei Atyánké. És mi is olyan sok mindent összelopkodunk: egymás idejét, örömét, csendjét, mások jó hírnevét, Isten dicsőségét... 

És gyilkoljuk a magzatainkat, önmagunkat, egymás idegeit... És lázadunk egyfolytában Isten ellen, felelősségre vonjuk tetteiért, őt vádoljuk azért is, amit mi rontottunk el. 

Közben láthatatlan bilincsek kötöznek meg: a félelem, alakoskodás, számítás, gyávaság, önzés, hiúság bilincsei. S vár ránk a biztos ítélet.

Jézus Krisztus azért jött, hogy ebből a reménytelen állapotból kiszabadítson. 

Ő soha nem lázadt az Atya ellen, senkit semmivel nem rövidített meg, de magára vállalta rablógyilkos életünk minden bűnét és igazságos büntetését, s el is szenvedte azt a Golgotán. 

Amikor meghalt, elvégeztetett a Barabbások halálos ítélete, és elvégeztetett a benne hívők jogerős felmentése is.

Hiszem-e, hogy valóban Barabbáséhoz hasonló a helyzetem? 

Hiszem-e, hogy nem tudok magamon segíteni?
Hiszem-e, hogy Jézus az én büntetésemet is elszenvedte a kereszten?
S hiszem-e, hogy ezért valóban szabad vagyok?
Szabad minden kényszertől, megkötöző erőtől, szabad arra, hogy ne vétkezzem, hanem Isten akarata szerint éljek.
Szabad nem inni, nem hazudni, nem paráználkodni, nem lopni, szabad Isten dicsőségére élni.

BARABBÁS❣️

,,💞Melyiket bocsássam nektek szabadon: Barabbást vagy Jézust, akit Krisztusnak mondanak?,, (Mt 27,17)

Pilátus választás elé állította a népet, hogy Jézus vagy Barabbás szabadon bocsátását akarják-e. Barabbás rablógyilkos volt, akit lázadás miatt börtönöztek be. 

A nép őt választotta, s Jézus kivégzését követelte. Miért népszerűbb Barabbás, mint Jézus? 

Melyiküket mi jellemzi?

Barabbás az erőszak embere, Jézus a szereteté. Barabbás szerint az ellenséget ki kell irtani, 

Jézus szerint azt is szeretni kell és meg kell menteni. Barabbás alulról kér segítséget, ő felkelő. 

Jézus felülről vár szabadítást, ezért szelíd és alázatos. 

Barabbás a maga kezébe veszi az ügyek intézését, 

Jézus az Atya kezére bízta magát. Barabbás odaüt és visszaüt, Jézus pedig tűri az ütlegelést. 

Barabbás a seregére néz és parancsol, Jézus az Atyára néz és engedelmeskedik. 

A barabbások felemelik kezüket, és tőrüket az ellenségbe döfik, Jézus is felemeli a kezét, s még haldokolva is ellenségeiért imádkozik. Barabbás azért jön, hogy neki szolgáljanak, s ő uralkodjék. 

Jézus azért jött, hogy ő szolgáljon és adja életét váltságul sokakért. 

A barabbások üvölteni szoktak, Jézus nem kiált és nem lármázik. 

Az ő igazsága halkan kimondva is megáll. Barabbást halál és pusztulás követi, Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bővölködjünk. 

Ahol Barabbás megjelenik, ott előbb-utóbb meghalnak sokan. 

Ahol Jézus megjelenik, ott ő hal meg másokért, hogy azok éljenek.

Mennyit szenvedett már a világ a Barabbások miatt, és a sokaság mégis újra és újra Barabbást választja!
Nekem melyikük a követendő példa? 

Merem-e Jézust választani akkor is, ha Barabbás népszerűbb?
A Barabbások felett átszalad az idő, Jézus Krisztus azonban tegnap, ma és örökké ugyanaz.
Boldog ember, aki benne bízik!

HERÓDES❣️

,,💞Hosszasan kérdezgette őt, de Jézus semmit sem válaszolt neki., (Lk 23,9)

Jézus Krisztus születésekor Nagy Heródes volt Galilea fejedelme, halála idején a fia, 

Heródes Antipász. Feltűnő, hogy amikor nagypénteken Pilátus átküldte Jézust Heródeshez kihallgatásra, Jézus egyetlen szót sem szólt hozzá. Vajon miért?

Heródes többször hallotta Isten igéjét Keresztelő Jánostól, de nem vette komolyan. 

János nagy erővel prédikált, nevén nevezte az emberek bűneit, és bűnbánatra, megtérésre hívta őket. Heródesnek is megmondta:
„Nem szabad a testvéred feleségével együtt élned."
Emiatt az említett asszony elérte, hogy Jánost börtönbe vessék. Heródes ezután is tisztelte őt, Isten prófétájának tartotta, de annak, amit mondott, nem engedelmeskedett.
Márpedig aki megveti Isten igéjét, az Istent veti meg.
A végén - akarata ellenére - Keresztelő János gyilkosa lett Heródes, lefejeztette őt. 

Egy alkalommal Jézust is figyelmeztették, hogy Heródes meg akarja öletni
(Lk 13,31). Aki megöli magában Isten igéjét, az képes mások életét is kioltani.

Most mégis örül Heródes, hogy látja Jézust, mert „azt remélte, hogy valami csodát tesz majd a szeme láttára". Most sem igét akar hallani, ami segíthetne rajta, hanem mutatványt akar látni. 

Jézus azonban nem mutatványos, hanem Szabadító. S aki a korábban elhangzott igét semmibe vette, nem kap újat addig, míg annak nem engedelmeskedik. És Jézus hallgat.

Mit teszünk mi a hallott igékkel? Nagy kegyelem, ha Isten szól hozzánk a Biblián vagy szolgáin keresztül. Mi az az egy bűn, amivel talán még mindig nem szakítottunk, mint Heródes? 

Mi lehet az oka, ha nem szól Isten? Hálásak vagyunk-e, amikor szól? Tudjuk-e, hogy egyszer utoljára fog szólni?

PILÁTUS❣️

,,💞Te mondod, hogy király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról... ,, (Jn 18,37)

A nagytanács halálra ítélte Jézust, de az ítéletet végrehajtani csak a római helytartó hozzájárulásával lehetett. Viszik tehát Jézust pénteken reggel Pilátushoz. Pilátus, Tiberius császár veje, Kr. u. 26-36-ig Szíria tartomány prokurátora volt. A Jézus elleni politikai vád: királynak vallja magát.

A jó hír: noha Pilátus pogány, hivatalból ellenség, és Jézus mindent tud róla, mégis minden előítélet nélkül, szeretettel beszél vele. 

Tisztázzák, hogy ő valóban király, de országa nem e világból való, s miközben Jézus beszél, mintegy meghívja őt Isten országába. 

Csodálatos, kivételes alkalom ez Pilátus életében, ami soha többé nem ismétlődött meg.

A rossz hír: a helytartó nem engedett ennek a meghívásnak.

 Pedig Jézus nagyon rokonszenves volt neki, több kísérletet tett, hogy megmentse őt a kivégzéstől. 

Érezte szavainak és egész személyiségének igazságát, de nem merte vállalni a mellette való nyílt döntés következményeit. 

Mert mi történik, ha emiatt feljelentik őt Rómában, és kegyvesztett lesz? 

Elhitte, hogy lelki értelemben Jézus király, de jobban félt a császár esetleges haragjától, mint hogy meghódolt volna ez előtt a Király előtt. Pedig aki Jézus hű alattvalója lesz, annak ő nemcsak új rendet és rendelkezéseket ad, hanem olyan védelmet is, amilyet sehol másutt nem élvezhet az ember. Így azonban végül is „kiszolgáltatta őt nekik, hogy megfeszítsék". 

S hét év múlva Tiberius császár száműzetésre ítélte Pilátust visszaélései miatt, s ott halt meg nyomorultul. Mi lett volna, ha Jézus miatt kapja ezt a sorsot?!

A Jézus melletti döntésnek vannak következményei. De boldog ember az, aki ezeket vállalja, mert mérhetetlenül többet kap, mint amit esetleg elveszít.

Mit teszek Jézussal: megkoronázom vagy megfeszítem?

PÉTER❣️

,,💞Mielőtt megszólal a kakas, háromszor tagadsz meg engem.,,(Mt 26,75)

Amíg Jézust vallatták Kajafás kihallgatási termében, addig Péter az udvaron háromszor letagadta, hogy ismeri őt.
Ez önmagában is gyalázatos tett volt, de még szomorúbb, hogy előző este még fogadkozott, hogy mindvégig kitart Jézus mellett, „kész vagyok veled menni a börtönbe vagy akár a halálba is". 

Péter nagyon öntudatos ember volt.
Mindig voltak ötletei, javaslatai, s meg volt győződve arról, hogy mindent jobban tud, mint mások. 

Nagyot hibázott, amikor nem akarta elfogadni, hogy Jézus küldetése a váltság, vagyis az, hogy elszenvedje az emberiség büntetését a kereszten.

Péter szerette Jézust, de kereszthalála ellen tiltakozott.
Pedig Jézus többször említette, hogy egyenesen e célból jött.
Ez a hallgatag Krisztus-tagadás aztán egy kritikus helyzetben - nagypéntek hajnalán - nyílt Krisztus-tagadássá vált.
Nem gondolta Péter, hogy ennyi gyávaság, hitványság lapul hősnek vélt szíve mélyén.

 Nem ismerte magát. A bűneit egyszer már felismerte, de önmagát még rosszul értékelte.

Meg kellett látnia, hogy nemcsak bűnei vannak, hanem bűnös, az egész lénye romlott. 

És ezen csak sírni lehetett. Viszont segíteni csak az ilyen emberen lehet, aki már nem hősködik, nem maga akarja megoldani lelki kérdéseit, végre helyes önismeretre jut, kéri és elfogadja Jézus bocsánatát. 

Mert az Úr mindezt eddig is tudta Péterről, és mégis szerette. Használni azonban csak ez után tudta.

A jó szándék, tenni akarás, ötletgazdagság még nem jelenti azt, hogy valaki érti is Jézust, és egyetért vele mindenben. Enélkül viszont senki sem lehet az ő szolgája.
Boldog, aki teljes ráhagyatkozással el tudja mondani, amit Péter húsvét után vallott:

 „Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged".

Ez után kapta a megbízást: „Legeltesd bárányaimat!"

KAJAFÁS❣️

,,A főpapok pedig az egész nagytanáccsal együtt igyekeztek hamis tanúvallomásra szert tenni Jézus ellen, hogy halálra adhassák.,,(Mt 26,59)

Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is.
Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra.
Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. 

Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő mint ügyész feltette a döntő kérdést:
- Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?
- Én vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten önkijelentése volt. 

Ezek után minden tanácstag kimondta az ítéletet: Méltó a halálra.
Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: ő nem lehet a Messiás.

Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a valóságot.
A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem. 

Isten igazságának győzelméhez soha nincs szükség ilyesmire. 

Bírói székben ülve senki sem tudhatja meg, ki valójában Jézus Krisztus.
Csak ha magunkat őszintén megalázzuk előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az ő válaszát.
- Jézus kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe.
Aki előlegezi neki a hitet, azt ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi valójában az igazság. 

S könnyen kiderülhet: nem Jézus istenkáromló, hanem én, nem ő méltó a halálra, hanem én.

Az ezt megértő embernek pedig nem kell többé bizonygatni, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, mert csak így kaphatnak kegyelmet a benne hívők.

 

JÚDÁS❣️

,,💞Ettől fogva kereste az alkalmat, hogy elárulja őt.,, (Mt 26,16)

Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le. 

Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!
Időrendben Júdás volt az első. Ő árulta el Jézus ellenségeinek, hogy hol foghatják el a Mestert feltűnés nélkül. A látszat azt mutatta, hogy Júdás Jézus tanítványa, hallotta, látta őt éveken keresztül.
A tanítványi kör pénztárosa volt, aki néha el is csent a közös kasszából.

De egyébként úgy tűnt, rendben van az élete, követi a Mestert.
A valóság azonban az volt, hogy végig mást várt Jézustól, mint amit ő hozott. Júdás azt akarta, hogy Jézus messiási hatalmával űzze ki a rómaiakat, Jézus pedig az egész emberiség bűnkérdését jött megoldani.

Árulásával is kényszerhelyzetbe akarta hozni a Megváltót, hogy végre cselekedjen.
S amikor látta, hogy nem ez történt, hanem valójában Jézus kínhalálának az okozója lett, öngyilkosságot követett el.
Ő karddal akart segíteni egy kis népen, Jézus a kereszttel segített az egész világon.
Júdásnak Jézus segítsége kellett volna, hogy elérje saját célját, de nem kellett neki uralma. 

Bensőleg soha nem azonosult vele.
Milyen nagy dolog, ha valaki őszintén bevallja: vétkeztem! 

De ha a bűnével nem Jézushoz megy, és nem lesz abból bűnvallás, a bűne megfojtja az embert.
Jézus közelében is maradhat valaki tőle távol, ha nem rendeli alá magát mindenestől a Megváltónak.
Az idők folyamán az emberi fantázia sok mindent kitalált Júdásról, aminek semmi történeti alapja nincs. Ne zavarja ez meg az evangéliumok hiteles tudósítását! Júdás nem hős és nem áldozat.

A maga függetlenségét Jézus mellett is megőrző, képmutató ember, aki saját bűnének csapdájába esett: pénzért elárulta azt, aki mindvégig szerette őt.

ÉLETMENTŐ LEMONDÁS❣️

,,💞Nem úgy böjtöltök, ahogyan ma illenék...,, (Ézs 58,4)

Valaki, miután körbenézett a társaságon, nem mondott el egy viccet, mert az az egyik jelenlévőnek rosszul esne.
Pedig sikere lett volna, ha előadja.
Valaki lemondott arról, hogy visszakapja a kölcsönadott pénzét, mert megtudta, hogy akinek adta, még elesettebb helyzetben van, mint ő.
Valaki egy várva várt, ajándékba kapott, értékes hangversenyjeggyel a zsebében elment költöztetni egy ismerősét, mert azt cserbenhagyták a segítői.
A böjtnek számtalan lehetősége van.
Ézsaiás könyvének 58. fejezete színes felsorolást ad.
Böjt minden ki nem mondott bántó szó, böjt minden meg nem torolt sérelem, böjt az, ha másnak kedvezek, s én mondok le valamiről ezért.
Ma sokak vezérelve: a cél, hogy én most jól érezzem magam - és minden szót külön hangsúlyoznak. 

Ha mindenki erre törekedne, kipusztulna az emberiség. 

A böjt létfeltétel lett az emberiség számára.
Mindnyájunkat fenyegető veszéllyé vált az általános anyagiasság és az élvhajhászat. 

A világ mindent alárendel a profitnak, s ez embertelenné tesz. 

Mivel pedig Istent száműztük a közéletből, úgy véljük, nem tartozunk senkinek felelősséggel, ez pedig felelőtlenné tesz. 

Az anyagiasság és hedonizmus a jövő ellen dolgozik. 

Ha az emberiség nem ismer mértéket, az rablógazdálkodáshoz vezet, s tönkretesszük a földet, a légkört - önmagunkat.
Személyes boldogságunk és a globális kilátások egyaránt szükségessé teszik, hogy megtanuljunk önként, értelmesen, céltudatosan, örömmel böjtölni.
Úgy, ahogyan az Isten szerint helyes.

VÁNDOROK BÖJTJE❣️

,,💞...kérlek titeket, mint jövevényeket...: tartózkodjatok a testi vágyaktól, amelyek a lélek ellen harcolnak.,, (1Pt 2,11)

A böjt nem valami vallásos indíttatású, öncélú önsanyargatás, hanem egyetemes törvény. 

Lemondás nélkül nem lehet eredményeket elérni. Aki művészi fokon játszik egy hangszeren, naponta több órán át gyakorol.
Társai játszanak, szórakoznak, ő pedig ül és „gyötri magát".
Ez néha öröm neki, néha valóban gyötrelem, de a cél érdekében vállalja, és megéri. 

Ugyanez az élsportolók sorsa is. Aki böjtöl, annak hosszú távú céljai vannak.
Nemcsak most akarja jól érezni magát, hanem most vállal sok lemondást, akár szenvedést is, mert el akar érni valamit, ami neki többet ér a pillanatnyi kényelemnél és élvezeteknél.
Közben pedig ő maga is megedződik, értékesebb ember lesz, mint e lemondás nélkül lett volna.
Mai igénk szerint a hívő ember vándor.
Meg akar érkezni a Jézus által kitűzött célba, ezért meg kell maradnia végig az élet útján, és haladnia kell azon előre.
Ez azt jelenti, hogy nem tehet vargabetűket, nem léphet félre, nem veszíthet időt hiábavalóságokkal. Tartózkodik hát a testi vágyaktól, amik akadályoznák a haladásban.
Aki böjtöl, komolyan veszi, hogy az életnek nemcsak hossza és széle van, hanem mélysége is. 

És éppen az életminőség javítása érdekében mond le mindenről, ami ezt rontaná.
Élhetne ő is bizonyos lehetőségekkel, de nem él - a cél érdekében. 

Lemondása tehát nem megszegényíti, hanem segíti abban, amit fontosnak tart és el akar érni.
Jézus Krisztus földi élete egyetlen nagy böjt volt.
Otthagyta a mennyei dicsőséget, magára vette nyomorult testünket, vállalt minden szenvedést azért, hogy minket Istenhez visszavezessen, „...gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8,9)
Kövessük példáját!

MI A BÖJT CÉLJA❓

,,💞Amikor pedig böjtöltök... (Mt 6,16-18)

A húsvét előtti heteket böjti időszaknak nevezik. Úgy készül a hívő ember Jézus Krisztus halálának és feltámadásának ünnepére, hogy elcsendesedik, magába száll, s többet foglalkozik olyan dolgokkal, amelyeket fontosnak tart, de el szokott hanyagolni.

Az életünk betegesen egyoldalúvá vált. Sokkal többet törődünk magunkkal, mint másokkal, a testünkkel, mint a lelkünkkel, a pillanatnyi teendőkkel, mint a hosszú távú, sőt örökkévaló igazságokkal. Emiatt úgy válik szegénnyé az életünk, hogy észre sem vesszük, azt gondoljuk, ez az állapot a normális.

A böjt azt jelenti, hogy a keresztény ember egy időre lemond a saját élvezetéről, szórakozásáról, hogy ehelyett másoknak szerezzen örömöt vagy adjon segítséget. 

A megszokott összeget most nem magamra költöm, hanem másra vagy másra is.
Háttérbe szorítom a test igényeinek kielégítését, és tudatosan jobban figyelek a lelkemre.
Nemcsak arra ügyelek, mit várnak el tőlem az emberek, hanem hogy mit vár tőlem Isten, akivel oly sokszor nem törődöm.

A böjt az élet egyoldalúságának csökkentése, az egyensúly helyreállítása, terápia, gyógymód, ami mindenkinek használ. Ezzel a lemondással nem érdemeket szerzek Istennél, nem szenvedést okozok magamnak, hanem jót teszek vele önmagamnak is, másoknak is.

Nemcsak a gyomrunkon lehet böjtölni, van szóböjt is, indulatböjt, a kedvenc újság helyett lehet játszani a gyerekekkel, a tévé helyett beszélgetni a házastárssal vagy tanulmányozni a Bibliát.
Jézus a böjtöt az istenfélő élet ugyanolyan természetes velejárójának tartotta, mint az imádkozást vagy az adakozást.

Aki élete valamely területén tudatosan, határozott céllal elkezdi gyakorolni ezt a lemondást, nagy lelki gazdagságra lel. „Atyád... megfizet neked."

AZ ÉLŐ ISTEN❣️

,,💞Ő az élő Isten, aki megmarad mindörökké.,, (Dán 6,27)

Dániel életét megmentette Isten, nem tépték szét az oroszlánok. Amikor sértetlenül kihúzták a veremből, Dárius király kiadott egy rendelkezést: mindenki tisztelje Dániel Istenét! Miért? 

Mert „ő az élő Isten... uralkodása végtelen. Ő megment, megszabadít... ő mentette meg Dánielt is az oroszlánok karmából".

Úgy tűnik, merőben új volt Dárius számára, hogy van olyan Isten is, aki valóban létezik. 

Aki megőrzi a benne bízókat, parancsol a vadállatoknak is, aki ezek szerint hall, cselekszik, ténylegesen uralkodik. Úgy tartották, hogy minden nemzetnek megvannak a maga istenei, de azok nem szoktak így cselekedni. Sőt egyáltalán nem szoktak cselekedni. 

Nem véletlen, hogy Dániel ennyire ragaszkodik a maga Istenéhez, hogy még az oroszlánok vermét is inkább vállalta, mint a hitehagyást, az élő Isten megtagadását.

Hinni sokszor azt is jelenti, hogy életveszélyesen rábízzuk magunkat az élő Istenre. 

Az egyetlen igazi életbiztosítás a hozzá való ragaszkodás, mert a vele való hitbeli közösség maga az élet, a teljes élet, az örök élet, az üdvösség. S a benne hívőt még a halál is hozzá viszi közelebb.

Persze ezt a meggyőződést könnyen be lehet állítani úgy is, mint a többi úgynevezett isten és az azokban hívők megvetését. Pedig ez a megalapozott hit nem diszkriminál senkit, sőt éppen ez olt szeretetet és felelősséget az ember szívébe, hogy bemutassa az élő Istent másoknak is.

A Biblia nem a keresztény vallás kizárólagosságáról szól, hanem az élő Jézus Krisztus kizárólagosságáról.
Egyedül Jézus mondhatta el:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (Jn 14,6)

A sok emberi vélekedés miatt is, és személyes üdvösségünk szempontjából is döntő, hogy hisszük-e ezt teljes meggyőződéssel.

EMELKEDETT ÉLET❣️

,,💞Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé..,(Dán 6,11)

Dániel szakmai megbízhatósága és erkölcsi tisztasága egyre nagyobb tekintélyt adott neki, és Dárius alkirállyá akarta kinevezni. 

Korrupt ellenségei régóta irigyen nézték őt, de most elhatározták, hogy elteszik láb alól. 

Összeesküdtek ellene, kiagyaltak egy törvényjavaslatot, jóváhagyatták a mit sem sejtő királlyal, s mivel tudták, hogy Dániel a tilalom ellenére is fog imádkozni, biztosra mentek: büntetésül az oroszlánok vermébe kellett őt dobni.

Milyen nagy különbség! Dániel emeleti szobájában dolgozik és imádkozik, ellenségei a földszinten (olykor a sötét alagsorban) főzik ki gyilkos tervüket.
Dániel a birodalom érdekében fáradozik, ők a saját karrierjüket építgetik. 

Dániel Isten kezében vált áldott eszközzé mások javára, ellenségei az ördög kezében lettek gyilkos eszközzé mások megrontására.
Dániel nyitott ablakai mutatják: Istentől kap világosságot, bölcsességet, vezetést, ellenségei pedig, mint a pincebogarak, szaladgálnak lenn, és keresik szennyes eszközökkel a maguk hasznát és érvényesülését.
Más síkon folyt az életük. 

Dánielt Isten felülemelte minden kicsinyes szemponton, alantas célon és saját magán is. 

Nem akart ő senki fölé kerekedni, nem lett fölényes, csak emelkedetten gondolkozott és cselekedett. 

Tudta, hogy nincs magára utalva, Isten irányítja életét.
A Biblia azt tanítja, hogy mindnyájan a „földszintre" születünk.

S magunkban „belenehezülünk a sárba". Isten tud kiemelni innen, gyermekévé fogad, s boldogan vallhatjuk:
„Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm... Lenyúlt a magasból, és fölvett" (Zsolt 18,3.17)

A LÉLEK TÁPLÁLÉKA❣️

,,💞..napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét...,, (Dán 6,11)

Mi erősítette Dániel új természetét? Mi tette lehetővé, hogy kedvezőtlen körülmények között is mindvégig megmaradjon Isten engedelmes, használható, sokak számára hasznos gyermekének?

Mindenekelőtt az, hogy ismerte és komolyan vette Isten igéjét. 

Amikor elhurcolták Babilonba társaival együtt, nem volt hajlandó semmi olyan ételt megenni, ami a Biblia szerint tisztátalannak számított. 

A leghétköznapibb dolgokban is Isten írott igéjéhez igyekezett igazodni. 

S ha ez nehéz volt, akkor is mindent megtett ennek érdekében. Isten áldása kísérte erőfeszítését (Dán 1,8.17).

Élete ritmusát a rendszeres imádkozás adta: „napjában háromszor térden állva imádkozott, és magasztalta Istenét". S tette ezt akkor is, amikor átmenetileg megtiltották, és súlyos büntetés járt érte. Mert neki az imádkozás nem szokás volt, nem esetleges időtöltés, hanem létfeltétel. 

Olyan életszükséglet, mint másnak a légzés. Isten igéje volt a lelki tápláléka, a komoly imaélet a lélek oxigénje.

És nagyon fontos volt neki a testvéri közösség hívő barátaival. 

Amikor Nebukadneccar király azt az őrült parancsot adta, hogy találják ki, mit álmodott, és úgy fejtsék meg azt, ellenkező esetben minden tudóst kivégeztet, Dániel azonnal a barátaihoz sietett, és együtt könyörögtek, hogy Isten segítsen nekik. És Isten meghallgatta és használta őt, hogy megmentse a pogány tudósokat és Dánielt is (Dán 2,18).

Ige, imádság, közösség - ez erősíti a hívőt, és teszi áldott eszközzé Isten kezében.

Meghallgatható:

MEG LEHET EZT TANULNI❓

"💞Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az." (Jn 3,6)

Egyesek megtanulják a vallásos szóhasználatot és viselkedést, de ettől még nem születtek újonnan. Ügyesen forgolódnak ilyen közegben, de hamar meg lehet állapítani, hogy nincs bennük „rendkívüli lélek", csak vallásos álarc van rajtuk. 

Attól, hogy valaki magára ölt egy Ronaldo feliratú mezt, még nem lesz világhírű futballista.
Mások őszinte elszánással nekiveselkednek, hogy keresztények lesznek0. 

Önfegyelemmel, olykor önsanyargatással fékezik ösztöneiket és indulataikat, pallérozzák beszédüket, segítenek, akinek csak tudnak, de egy váratlan helyzetben előbukkan igazi természetük, és szégyenkezniük kell.

Aztán vagy lemondanak az erőlködésről, vagy megpróbálnak fenntartani egy kegyes látszatot, és képmutatók lesznek.
És vannak, akiket Isten Szentlelke újjászült, és új természetet kaptak.
Sajnos mindig megmarad a régi is, de nem az uralkodik. S a cél, hogy az új természet, „a hit által bennünk lakó Krisztus" erősödjék, a mi régi természetünk pedig ne kapjon szerepet, és egyre kisebb legyen. Ne mi takarjuk el Krisztust, hanem ő fedezze el sok hibánkat, gyengeségünket.
Az igazi kegyességet, istenfélő életet, jézusi jellemet tehát nem lehet megtanulni, és nem lehet magunkat ilyenné nevelni. Arra csak újjászületni lehet. 

Egy kis csiga szeretett volna átmenni az autópálya túlsó szélére.
Anyukája azonban ezt mondta neki: nem, nem, oda csak születni lehet.
De Jézus szava: szükséges újjászületnünk, magában hordja a jó hírt is: lehetséges újjászületnünk.

 „Isten élő igéje által" szül minket újjá (1Pt 1,23). 

Dániel is ehhez az igéhez ragaszkodott gyerekkorától kezdve, és ez formálta őt erős jellemmé.

RENDKIVÜLI LÉLEK❣️

,,💞Ez a Dániel kiemelkedett a főkormányzók és a kormányzók közül, mivel rendkívüli lélek volt benne...,, (Dán 6,4)

Dánielt tizenéves korában hurcolták el Júdából a babiloni fogságba. Ott idővel magas rangú tisztviselő lett a királyi udvarban. Istenfélő ember a pogány környezetben. Lépten-nyomon kiderült, hogy van valamije, amire gyakran szükségük van a többieknek, de ami nincs meg mindenkiben. Így emlegették: rendkívüli lélek van benne.

Miben állt ez? Dániel olyan kérdésekre is tudott válaszolni, amikre az udvar bölcsei nem. 

Olyan segítőkészség volt benne, amit csodáltak. Olyan becsületesen végezte hivatali munkáját, hogy nem lehetett hibát találni benne. Csendesen élt, de az élő Istennel való közösségét bátran vállalta, akkor is, ha ezért szenvednie kellett. Sugárzó ember volt: az Istennel való lelki közösségben feltöltődött, és olyan értékeket tudott továbbadni, amelyekre mindenki vágyik, de az ember magából nem tud árasztani. Átjárta Isten szentsége, és ez rendkívüli jellemet formált ki benne, ami a leghétköznapibb helyzetekben is megnyilvánult. A pogány világ pedig rászorul azokra a kincsekre, amelyeket Isten Lelke ad a benne hívőknek.

Jézus Krisztus ezt a rendkívüli lelket, az ő Szentlelkét minden benne hívő számára hozzáférhetővé tette. Isten ad Szentlelket azoknak, akik neki engedelmeskednek (ApCsel 5,32). 

Ne érjük be kevesebbel, ne legyünk kis igényűek a hívő életben! Isten újjászületett gyermekei kapják ezt a rendkívüli lelket, s a Szentlélek jézusi jellemet formál ki bennünk. 

Megtanít mindig ugyanannak maradni, hitetlen közegben is tiszta életet élni, ad olyan bölcsességet, szeretetet, ami túlmutat rajtunk Istenre, s amikor az emberek látják tetteinket, dicsőítik mennyei Atyánkat (Mt 5,14). 

A világnak nagy szüksége van azokra, akiket Isten Lelke vezet.

SOS❣️

,,💞Uram, ments meg minket, elveszünk! (Mt 8,25)

Egy átdolgozott nap után este Jézus azt kérte tanítványaitól, evezzenek át a Genezáreti tó túlsó partjára. Ő a halászbárka hátsó részében fáradtan azonnal elaludt. Váratlanul azonban lecsapott az ismerős bukószél a tóra, és nagy vihar támadt. A tanítványok egy része halász volt, hozzáértően küzdöttek a vízzel, de a hajó már majdnem megtelt. 

Ekkor elhangzott az S.O.S.: Uram, ments meg, elveszünk! Jézus rászólt a viharra: hallgass el!, és nagy csend lett. Ők pedig csodálkoztak: „Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?"

Ez a néhány évtized itt a földön olyan, mint egy nagy átkelés. 

Elindulunk egy csónak formájú bölcsőben, s megérkezünk a túlsó partra egy csónak formájú koporsóban. 

Közben pedig különféle viharok tesznek próbára bennünket. Mire kell ügyelnünk?

Nem szabad elfelejtenünk, hogy van túlsó part. Erre sokan nem gondolnak. 

Pedig nem mindegy, hol kötünk ki. Itt dől el, hogy az üdvösség felé vagy a kárhozat felé haladunk. 

Ez felelős gondolkozásra és hitre serkent.

Tudnunk kell, hogy az elemek erősebbek, mint mi. Tudományunk és technikánk sem tud minden kérdésre választ adni, minden helyzetben megtartani. Ez alázatra indítja az embert: nem vagyok mindenható.

A megmenekülés feltétele, hogy ott legyen velünk Jézus, ne nélküle hajókázzunk. 

Így is kerülhet viharba az életünk (hitünk, egészségünk, egzisztenciánk, házasságunk...), de van kihez bizalommal kiáltani: ments meg! Neki van hatalma minden ellenséges erő felett. 

Ez a benne való bizalmunkat teszi szükségessé. Ő nem a viharoktól őriz meg, de minden viharban megtart.

Kiáltsunk hozzá bizalommal, minél előbb!

MENNYIT LÁTUNK VALÓJÁBAN❓

Jézus erre így szólt: „💞Hagyd, hiszen temetésem napjára szánta..." (Jn 12,7)

Néha nagyon felszínesen értékeljük az eseményeket. Nem is sejtjük, mi lehet egy-egy mondat, mozdulat, cselekedet mögött. Márpedig helyesen értékelni csak az tud, aki a teljes valóságot látja. 

Jézus Krisztus erre tanít minket.
Ő feltámasztotta Bethániában Lázárt. Utána Lázár testvérei meghívták sokadmagával egy vacsorára. 

Nagy szenzáció volt: Lázár, aki halott volt, ott ül Jézus mellett. Márta felszolgált, Mária pedig...?
Mária eltűnt, majd visszajött egy kis edénykével, amiben drága illatos kenet volt, azt mind Jézus lábára kente, s a hajával megtörölte. Mindenki látta, hogy ez kincset érő kenet, amiből legfeljebb egy cseppet szoktak a nagyon tisztelt vendég hajára tenni. De nem így eltékozolni!
Júdás azonnal számol: legalább háromszáz dénárt (egyévi átlagkeresetet) ért. 

Ő is szívesen fogadta volna, vagy a szegényeknek kellett volna adni.
A jelenlevők nem is sejtik, hogy Mária milyen hálás Jézusnak, hogy visszaadta a testvérüket. 

A hála mellett ott van benne az Istennek kijáró tisztelet és imádat is.
Élete legnagyobb kincsét adta oda, és eszébe sem jut számolgatni, mert mindent szeretne Jézusnak ajándékozni.
Közben pedig ő sem tudja, hogy ennél még többről van szó. 

Egy héttel később Jézus már meghal a kereszten, és gyorsan kell majd eltemetni, a szokásos kegyeleti megkenés nélkül. Ezért mondja a Mester: az én temetésem napjára szánta ezt. 

Mária tehát tudtán kívül részt vett Isten üdvterve megvalósulásában.
De jó lenne a dolgok mélyére látni, és így mindig helyes ítéletet alkotni!
Uram, segíts, hogy egyre többet lássak a valóságból, s hadd lehessek én is eszközzé a kezedben, tudatosan vagy tudtomon kívül is!

ŐSZINTE IMÁSÁG❣️

"💞Jézus anyja így szólt hozzá: „Nincs boruk." (Jn 2,3)

Mit tanulhatunk Máriától?
Észrevette a mások baját. Ő ott vendég volt, de nyitott szemmel látta, milyen kellemetlen helyzetbe kerültek meghívói, és érző szíve arra indította, hogy tegyen valamit értük.
Azonnal Jézushoz fordult. Mi sokszor futunk fűhöz-fához, s csak utána jut eszünkbe: imádkozni is lehetne.
Röviden közli a tényt: nincs boruk. Ez a két szó őszinte imádság, követésre méltó szép példa.
Miért? Mert segíteni akarás van mögötte, bízik Jézusban, egészen természetes módon, egyszerű hittel fordul hozzá, teljesen rábízza a megoldást, nem ad neki ötleteket, hogy mit tegyen. 

És amikor Jézus nem azonnal segít, nem türelmetlenkedik.
De használja az eszét is: nehogy a szolgák értetlensége hiúsítsa meg a segítséget, szól nekik.
Aztán csendben visszaül a helyére. Vár.
Mire? Jézus segítségére. És mikor fog segíteni? Nem tudjuk. És hogyan? Nem tudjuk. Hát mit tudunk? 

Hogy „jó várni az Úr szabadítására". Mert ő már tudja, mit fog tenni, s nyugodtan rábízhatjuk az időt és a módot. 

Ezzel is dicsőítjük őt. Dicsőítjük-e mi így? 

Vagy türelmetlenül toporzékolunk, mint egy akaratos gyerek, és követeljük, amit kértünk tőle?

Mária nem kért semmit, csak a hiányt közölte bizalommal. Bárcsak így tudnánk mi is a magunk és mások szükségeit az Úr elé tárni!