ŐSZI NAPSUGARAK - KI IS MEGY ÍTÉLETRE?

"...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak..". (Zsid 9,27)

Lassan közeledik az ősz, az érett gyümölcsök, a színesedő lombok az elmúlásra emlékeztetnek. 

Mit tanít a Biblia az elmúlásról és életünk őszéről?

Felix Salten Bambi című regényében két falevél beszélget erről. Úgy vélik, az emberek nem szeretnek erre gondolni, inkább a megszépített múltat emlegetik, halogatják a szembenézést azzal, hogy egyszer mindnyájunk földi élete befejeződik. Sokan félnek ettől. Miért? Mit tudhatunk erről bizonyosan?

Tudhatjuk, hogy életünknek ez a szakasza egyszer véget ér. Vagy azért, mert meghalunk, vagy azért, mert Jézus Krisztus második eljövetele elérkezik.

Tudhatjuk, hogy életünknek csak ez a szakasza ér akkor véget, mert a létünk folytatódik. 

Aki itt Jézussal járt, vele tölti az örökkévalóságot, aki itt nélküle élt, nélküle kell eltöltenie azt is.

Mivel nem tudjuk, mikor ér véget a földi élet, most kell felkészülni az örökkévalóságra. 

Felelős ember ezt nem halogatja és nem mulasztja el. Felkészülni azt jelenti, hogy rendezzük a kapcsolatunkat Istennel. Ha a kapcsolat nem jött még létre, akkor keressük Őt és a vele való közösséget, ha már létrejött, naponta erősítjük azt.

És Isten igéjéből biztosan tudhatjuk azt is, hogy mi van a halál után „...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik..." 

Aki Jézusban hisz, az akkor már nem megy ítélelre, mert annak az ítélete végrehajtatott a Golgotán Jézus halálakor.

Aki őbenne nem hisz, az maga szenvedi el bűnei ítéletét, ami a kárhozat.

Ezért fontos, hogy idejében keressük a vele való kapcsolatot, s ránk is érvényes legyen:

 „ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe (Jn 5,24). Így nincs mitől félnünk.

NYERESÉG és ÉLET❣️

"Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" 

(Mt 16,26)

A lelkében kárt vall kifejezés így is fordítható: az életét elveszíti. 

Jézus arra figyelmeztet itt, hogy a legnagyobb nyereség is kevesebb, mint maga az élet, mert ha az életet elveszíti valaki, a nyereséget sem tudja élvezni. Milyen egyszerű és világos igazság, és mennyire nem vesszük komolyan!

Amerikában kigyulladt egy kaszinó, és néhányan azért égtek benn, mert nyerésre állt a játszmájuk, és nem akarták abbahagyni. 

Sok ember nyerni akar, de közben elfelejt élni. 
Valaki agyonhajszolta magát, gyűjtött, hogy nyugdíjas korában sokat utazhasson. 

Mielőtt nyugdíjba ment, megállt a szíve. 
Nem mindenki jár így, de ezek intő példák. - Autópályán szokatlan sebességgel zúgott el mellettünk egy kocsi. 
Két óra múlva az árokban láttuk összetörve. 
Megtudtuk: két fiatal fogadott, hogy mindenkit leelőznek. Sikerült, de nem érkeztek meg a célba.

Mi fontos nekünk: mindent megnyerni, vagy élni? Érdemes a nyereséget hajszolni, ha közben belepusztulunk? Jézus nem azt mondja itt, hogy nem kell dolgozni, tanulni, fejlődni, gyarapodni. 

Csak a mértéket és az arányokat hangsúlyozza. A lélek, az élet rovására nem érdemes törni magunkat. Semmi nem használ, ami lelki károsodással jár.
S ez a kóros egyoldalúság azzal jár: étkezni fontos, Bibliát olvasni nem fontos. 

A tévézésre szánunk időt, nyugodt imádkozásra nem. 

A barátokkal fecsegni fontos, otthon egymással beszélgetni nem. 

A gyerekeinknek igyekszünk megadni mindent, csak a lelkük nem kap semmit, mellettünk kárhoznak el. Minden fontosabb lett, mint a legfontosabb: az élet. 

Ez a földi is, és az örökké tartó része is.

Jézus arra bátorít: akarj élni! S mivel az élet teljessége ő maga: keresd őt, és ragaszkodj hozzá - akkor is, ha ezért valamiről le kell mondani! Több az élet, mint akármilyen „nyereség".

MIT JELENT KRISZTUST KÖVETNI?

,,Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.,, (Mt 16,24)

Jézus Krisztus elmondja ebben a mondatban, hogy mit jelent őt követni. 

Már maga ez örömhír, hogy lehet őt követni, vagyis hogy van egy másik út is, mint amelyen mindnyájan elindultunk. Az a széles út, amely a pusztulásba vezet, de ő mutat egy másikat, amely az életre visz. 

Át lehel jönni erre, lehet engedni az ő hívásának.
Krisztus követése egy döntéssel kezdődik arról, hogy valaki őt akarja követni. 

Soha nem toborzott magának híveket. Viszont világos, hogy egyidejűleg csak egy úton lehet járni, tehát aki őt akarja követni, annak ott kell hagynia minden más utat. 

Ez az ember életének legjelentősebb döntése, s utólag látjuk, hogy még abban is ő segített, ha tudunk így dönteni, és szakítani mindennel, ami ettől visszatartott.

Ezt követi, hogy „tagadja meg magát". Nemcsak a bűneinket lehet és kell elhagyni, hanem mindenre nemet kell mondanunk, amire Jézus nemet mond, és mindent elfogadni, amit ő kínál. 

Vagyis meg kell tanulnunk engedelmeskedni. Gerhard Tersteegen írásban is elkötelezte erre magát: „Jézusom, én teljes és örök tulajdonul ajánlom fel magamat neked... parancsolj velem, uralkodj rajtam, és kormányozz engem..."
Vegye fel a keresztjét - azt jelenti, hogy vállalok mindent, amit Jézusért vállalnom kell, tudva, hogy eközben hal meg igazán a régi természetem, és erősödik meg bennem Krisztus.

Az érte való lemondás mindig gazdagabbá tesz, az érte vállalt szenvedés közelebb visz hozzá.
A „kövessen engem" arra utal, hogy mindez nem elmélet, hanem napi gyakorlat, valóságos történés.
A keresztény élet dinamikus, jellemzi a folyamatos fejlődés, növekedés, haladás. 

Aki Krisztust követi (és csak az), az oda érkezik meg, ahova ő: megbecsüli azt az Atya (Jn 12,26).

MILYEN VÁLTOZÁS az ÁTÖLTÖZÉS?

,,💞...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.,, (Ef 4,24)

Ez a lelki „átöltözés" nem külső, hanem belső változást jelent. 

Nem az életünk felszínén, hanem a mélyén változik meg valami. 

Új alapot kap a hívő: Jézus Krisztust. Nem az ember szóhasználata, modora, viselkedése változik meg, hanem a szíve, lényének a közepe.
Éppen ezért ezt nem lehet megtanulni, de nem lehet megjátszani sem. 

Ne is tévesszük össze a megtérést valami felvett modorossággal! 

Új természetet kap a hívő, aminek a tartalma: Isten akaratának a cselekvése. 

Ez azonban meglátszik minden megnyilvánulásán.
Ez nem átmeneti, hanem végleges változás. Nem ünneplőruha, amelyet vasárnap felveszünk, s aztán visszateszünk a szekrénybe. A Krisztustól kapott tiszta ruhát a hívő soha többé nem veti le. 

Éjjel-nappal rajta van, egy lesz vele, nem is ruha már, olyan lesz, mint a bőre, összenő vele. 

Jézus mondta: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek." (Jn 15,4) - 

Ezért a hívő mindig ugyanolyan, nem viselkedik, nem lesz képmutató, de nem is szégyelli új önazonosságát, vállalja Krisztus gyalázatát is, hiszen ő ma is idegen ebben a világban.
Ez nem részleges, hanem teljes változás.
Minden megtérő kísértése az, hogy átmentsen valamit a régi életéből az újba, hátha szükség lesz még rá. Ez nevetséges, hiszen Krisztus szolgálatában csak tőle kapott felszereléssel lehet boldogulni.

Itt már nem mi akarunk használni bizonyos eszközöket, hanem Krisztus akar használni eszközül minket. Itt már minden, ami nem hitből van, bűn (Róm 14,23).
A mi úgynevezett jó tulajdonságaink, erényeink is csak akadályt jelentenek a teljes engedelmesség útjában.
Ebben a szolgálatban ez a hívő szíve vágya:
„Magamat egészen néked szentelem, Szentlelked és igéd legyen vezérem"!

HOGYAN KELL ÁTÖLTÖZNI?

,,💞Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.,, 

(Fil 3,8)

A mi életünket egyedül Isten tudja újjáteremteni. Utólag látják a hívők, hogy mindent Isten végzett el megváltozásunk, új életre támadásunk érdekében. Mégis jogos a kérdés: milyen feladatot jelent ez annak, akiben már felébresztette Isten Lelke a vágyat ez után?
Azzal kezdődik, hogy az ember meglátja magát olyannak, amilyen valójában. 

Aki belenéz az ige tükrébe, annak a Szentlélek megmutatja igazi arcát. 

Mi folyamatosan áltatjuk magunkat, szeretnénk szebbnek látszani. Azt gondoljuk, olyanok vagyunk, amilyenek szeretnénk lenni.
Ha valaki meglátta a maga igazi képét, és nem akar olyan maradni, akkor ezt elmondhatja Istennek. 

A bűnlátást bűnvallásnak kell követnie. Nevén kell nevezni a bűneinket, és kérni Isten bocsánatát. 

Ezzel lerakjuk elé régi, fertőzött ruhadarabjainkat.

Azt viszont hittel komolyan kell vennünk, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1Jn 1,9). Legyünk bizonyosak abban, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthaláláért Isten teljes bocsánatot ad!
Ennek jeleként ezt köszönjük is meg, és hálából kezdjünk el Isten akarata szerint élni! 

Eközben megtapasztaljuk majd, hogy egészen más gondolataink, indítékaink lesznek, mint addig voltak, kezdjük felöltözni Jézus Krisztus tulajdonságait.

Mindezt röviden így mondjuk: Krisztust kell befogadni és engedni, hogy érvényesüljön bennünk.
Fontos azonban, hogy ne akarjunk átmenteni semmit a régiből. 

Amikor Pál apostol erről vall, hangsúlyozza, hogy mindent kárnak ítélt, minden régit levetett, és így igyekszik felöltözni Krisztust.

Nem feltétlenül rossz minden, ami a neveltetésünkből, múltunkból következik, de minden kerüljön oda Krisztus elé, mert csak amit ő ad, vagy megszentelve visszaad, azzal tudjuk őt helyesen szolgálni.

MIÉRT NEM AD FOLTNAK VALÓT ISTEN❓

,,💞Senki sem tesz foltot új posztóból régi ruhára, mert a toldás kitép a ruhából...,, (Mt 9,16)

Ha új anyaggal foltoznak meg régi ruhát, az csak addig jó, míg nedvesség nem éri. 

Ha például kimossák, az új összehúzódik, és körben kiszakítja a régit. Egészen mások a tulajdonságai az újnak, mint a réginek.

Ezzel szemléltette Jézus azt, hogy az ő gondolatai annyira eltértek az akkori vallásos és világi gondolkozástól, hogy nem lehet összepárosítani őket.
De az Istentől elszakadt ember gondolkozása is teljesen más, mint Isten normái, amelyeket a mi érdekünkben adott és újra kínál. Ezért sem akarja Isten mindenestől megromlott életünket javítgatni, hanem újat ad.

És ezért nem teljesít sok olyan kérést, amelyet az emberek hozzá intéznek. 

Sok ilyen megrendelésről azt gondolják, hogy az imádság, s utólag így szólnak: Isten nem hallgatta meg az imádságomat. 

Ezek általában így hangzanak: Istenem, segíts meg! De miben? 

Abban, amit én nélküled elterveztem. 

Képtelenség lenne, hogy Isten olyan vállalkozáshoz adja segítségét, amelyet egy őt negligáló ember nélküle (vagy olykor ellenére) meg akar valósítani.

Az imádság lényege éppen az, hogy valaki előre kérdezi, mi Isten akarata, mert tudja, hogy neki is az a legjobb.
Aztán ha elmondja is kérését, hozzáteszi: mindazáltal a te akaratod legyen meg! 

Az ilyen ember nemcsak alkalmilag kiált Istenhez segítségért, hanem állandó kapcsolatban van vele, s így egyre inkább egyet akar vele.

Különös, hogy Isten néha mégis válaszol a segítséget kérő ember kiáltására akkor is, ha emögött nincs igazi hit. Miért? 

Mert olyan kegyelmes, hogy gondviselő szeretetéből a hitetleneket is megajándékozza, s egy-egy ilyen „folttal" arra bátorít, hogy fogadjuk el tőle a mindenestől újat, saját érdekünkben,
„...téged az Isten jósága megtérésre ösztönöz..." (Róm 2,4)

 

FOLTOZNI vagy ÁTÖLTÖZNI?

,,Vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki... megromlott...,, (Ef 4,22)

Isten nem foltozó, hanem teremtő. Ő nem foltozgatni akarja rongyos életünket, hanem egészen újat kínál helyette.
Vagy kell ez valakinek, vagy csalódni fog a maga elvárásaiban.
Gyakori kísértés ez: éli sok ember a maga életét Isten nélkül, aztán valahol szakadni kezd, s csak oda kérne - lehetőleg azonnal - egy foltot. 

Jelentkezik egy betegség, megromlik a házasság, nehézségek támadnak a gyerekekkel, jó lenne tisztán látni egy döntés előtt - s ebben az egy ügyben kér hamar segítséget az illető Istentől, de a hozzá való viszonyulásán, egész életén nem kíván változtatni.

Isten azonban nekünk nem egy kis vigasztalást, egy kis megnyugvást, alkalmi jó tanácsot (amit aztán lehet, hogy meg sem fogadunk) akar adni, hanem újjá akar teremteni: új gondolkozást, 

Jézus indulatát, örök életet kínál.

Amikor a tékozló fiú a maga disznószagú, rongyos ruhájában hazatért, nem megfoltozták rajta, hanem levetette, az apja szeretete tisztára mosdatta, és ráadták „a legszebb ruhát". 

Isten nekünk is Jézus Krisztus igaz voltának, szentségének fehér ruháját adja a megváltásban. 

De ehhez le kell vetni a magunk megszokott bűneinek szennyesét.

 
A megváltás átöltözés. Nem foltozom a régit, nem veszem rá az újat, hanem a bűnvallás őszinteségében meztelenre vetkőzöm Isten előtt, elvetek magamtól mindent, ami az ő szemében tisztátalan, és boldog hálával magamra veszem az újat.

 „Felöltözöm Krisztust." Vagyis hittel komolyan veszem, hogy ő megbocsátott, gyermekévé fogadott, és ezentúl ehhez méltóan is akarok élni.
„...végy tőlem... fehér ruhát, hogy... ne lássék szégyenletes mezítelenséged..." (Jel 3,18)
Cselekedeteink rongyaiban nem lehet bemenni Isten országába, csak Jézus igazságában.

MIBEN ÁLL EZ A SZERETET❣️

,,💞Ti azért legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atyátok tökéletes.,, (Mt 5,48)

Nem az tökéletes, aki bűn nélküli, hanem aki Isten szeretetével tud szeretni másokat. 

Ez a szeretet Isten gyermekeinek az ajándéka. 

Jézus mondja: ha csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, semmivel sem tesztek többet, mint a pogányok.
Isten gyermekeinek azonban ezt a „többet" kell adniuk a világnak.

Ez a szeretet nem személyválogató. Isten „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak".

Nem a személyes rokonszenv vagy ellenszenv dönt, hanem az ő példájának a követése, a tőle kapott szeretet továbbadása.
Ez a szeretet nem elmélet, hanem a hétköznapok gyakorlatában mutatkozik meg. Hogyan?

„...tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket; áldjátok azokat, akik átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket." (Lk 6,27-28)

Áldani ezt jelenti: jót mondani. Tehát mondjunk jót arról, aki rólunk rosszat mond! 

Tegyünk jót azzal, aki nekünk árt!
És imádkozzunk azért, aki bánt és gyűlöl! A világ számára ez bolondság.
De a hívő ember tapasztalja, hogy az ellenség gyűlölése és az érte való imádkozás egy szívben nem fér meg.

Aki szabadulni akar a haragtól, kezdjen el imádkozni ellenségéért, és megszabadul.
Nem vezet-e képmutatáshoz, hogy ez a szeretet nem az érzelmekből fakad, hanem az akaratunk tudatos engedelmessége? Tehát hogy szívem szerint nem szeretem az illetőt, de úgy teszek, mintha szeretném. Szabad színlelni a szeretetet? 

Nem szabad. De szabad utat engedni Isten szeretetének.

Szabad újra és újra félreállni annak útjából. Ez a hit harcának része. 

Szabad őszintén kérni: Istenem, én nem tudom szeretni ezt az ellenségemet, de szeretni akarom, add a te szeretetedet a szívembe!

István vértanú ugyanúgy imádkozott kivégzésekor, mint Jézus a kereszten:
„Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,60)
Adatik tehát ez a szeretet az egyszerű hívőknek is.

AZ ELLENSÉG SZERETÉSE❣️

"💞Szeressétek ellenségeiteket..., hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai..". (Mt 5,44-45)

Jézus egy idézettel kezdi: „megmondatott: Szeresd felebarátodat, és gyűlöld ellenségedet." 

Ez azonban nem az Ószövetségből vett idézet, ott nincs ilyen gyűlöletre felszólító mondat, hanem az akkori torz gondolkozás szülötte. 

Ezzel szemben folytatja Jézus így: „Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket..." 

Az őszinte ember ezt kérdezi: szépen hangzik, de ki képes rá?

Kit tekintünk ellenségnek? Aki az életharcban szemben áll velünk, aki rossz szándékkal, ártó indulattal közeledik, aki akadályozza terveink megvalósulását, nehezíti érvényesülésünket, zavarja nyugalmunkat. Kinek vagyok én ellensége? Isten nemcsak a tetteink alapján minősít, hanem a szív szándékai alapján is!

És milyen szeretetről van itt szó? Nem arról, ahogyan az anya szereti gyermekét, egyik szerelmes a másikat, hanem ahogyan Isten szeret minket. 

Ennek az agapé szeretetnek a feltétele és forrása nem abban van, akit szeretnek, hanem abban, aki szeret. Oka csupán az, hogy a másiknál szüksége van rá. 

Ez nem a szív ösztönös mozdulata (mint a gyermek vagy a szerelmes iránti szeretet), hanem az akarat tudatos engedelmessége. Erre is érvényes Jézus szava: új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást (Jn 13,34).

És mégsem keserves parancsteljesítés az ellenség szeretése, hiszen az, aki már Isten szeretetét megtapasztalta és befogadta, mintegy átengedi magán ezt a szeretetet. 

Erre csak Isten újjászületett gyermekei képesek. 

Ezért ez nem az ő érdemük vagy teljesítményük, hanem kiváltságuk. 

Így olvassuk a folytatásban: „hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai".
Azért szerethetjük ellenségeinket, mert „szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által" (Róm 5,5).

A BŰN TERMÉSZETRAJZA❣️

,,💞Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.,, (Jak 1,14-15)

Ha Géhazi tegnap vizsgált történetét figyelmesen elolvassuk (2Kir 5), világosan láthatjuk a bűn természetrajzát.
Jó ezt megjegyezni, hogy már az elején felismerjük a kísértést, és ne essünk áldozatul neki.

Elizeus próféta rámutat, hogy Géhazi szívében kezdődött a baj: szerezni akart. 

Minden ember ősi vágya, kicsi kortól kezdve, hogy birtokolni, parancsolni és szüretelni akar. 

S hiába volt Géhazi Isten emberének a közelében, a szívében ott volt ez a rejtett vágy, s egy kísértéshelyzetben belobbant.

Ami a szívben van, az egyszer csak gondolattá válik. Jézus találóan mondta: „a szívből származnak a gonosz gondolatok..., lopások..." (Mt 15,19).
Ezekkel még szembe lehetne szállni, de aki nem teszi, hanem játszani kezd velük, az maga válik a gonosz játékszerévé.

A meg nem fékezett gondolat tettre sarkall: utánafut a szekérnek, mozgásba jön a lába is. 

Majd a szája is: ott már hazudik többször egymás után. Kezével pedig megragadja a zsákmányt - maga alá teperte a bűn az egész embert.
S mivel kikerült Isten világosságából, nem vallja be ezt Elizeus kérdésére sem.

A kívánság megfogant, bűn lett belőle, s ez maga után vonja ítéletét, halált nemz: Géhazi megkapja a meglopott Naamán lepráját.

Istenem, segíts, hogy ne én akarjak birtokolni, hanem te birtokolj engem! 

Ne én akarjak parancsolni, hanem te parancsolj nekem! 

Nem én akarok szüretelni, hanem szeretnék inkább sok gyümölcsöt teremni a te dicsőségedre.
Adj nekem tiszta szívet, tiszta gondolatokat, hogy soha ne engedjek a kísértésnek, és ne hozzak szégyent a te nevedre!
Ámen

KIDERÜL❣️

"💞Géhazi... ezt gondolta: Lám, az én uram... nem fogadta el tőle, amit hozott... 

Majd utánafutok, hogy kapjak tőle valamit! " (2Kir 5,20)

Géhazi Isten emberének, Elizeusnak a szolgája volt. Vele sem tesz kivételt Isten? 

Nem, mert ő nem azt nézi, hogy kik vagyunk, hanem hogy mi van a szívünkben. 

Sőt: akik hozzá közel vannak, azokat szigorúbban fogja, mert csak akkor használhatók az ő számára, ha tiszta az életük. 

S aki csak szájával tiszteli őt, de szíve távol van tőle, azt megítéli.

Azt szoktuk mondani, alkalom szüli a tolvajt. Ez nem igaz, emögött gyáva mentegetőzés van. 

Géhazi nem azért lett hazug és tolvaj, mert alkalma nyílt erre, hanem mivel szíve szerint az volt, most élt a kínálkozó alkalommal. Az alkalom csak leleplezi a bennünk lapuló tolvajt. 

Sose becsüljük le a bennünk lakozó bűnt!

Géhazi bűne azzal kezdődött, hogy „azt gondolta magában": 

Elizeus nem fogadott el ajándékot, majd én kérek tőle valamit. 

Még nem tett semmit, de a gondolatnak helyet adott magában. 

Az nem a mi felelősségünk, hogy mi jut eszünkbe, de az már igen, hogy miről kezdünk el gondolkozni. 

A gondolataink is kerüljenek Isten világosságába, s ami nem tőle való, vessük el minél előbb!

Elizeust is kényszeríteni akarta Naamán, hogy fogadjon el tőle ajándékot, de őt nem lehetett, mert eltökélte magában, hogy az nem lenne helyes. 

Géhazinak kétszer sem kell mondani, ő könnyen elfogadja. 

Sol gyengeség következik abból, ha a tetteink mögött nincs egyértelmű döntés, amihez a kísértés idején ragaszkodunk.

Megtévesztő, hogy Géhazi sötét vállalkozása során minden olyan simán ment. 

Az, hogy valami sikerül, még nem igazolja a tettet. Más a siker, és más az áldás. 

Ha valaki Isten nélkül megy egy úton, és nem akar megtérni, Isten megengedi, hogy végigjárja azt. 

A bűne lesz a büntetése. Ne akarjuk ilyenkor Istenre hárítani a felelősséget: miért engedte meg? 

Miért indultunk el olyan úton?

RENDBEN VAN MINDEN?

"Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem." (2Kir 5,25)

Isten meggyógyította a szíriai Naamánt a leprájából. Ebben felhasználta Elizeus prófétát. 

Elizeus azonban azt akarta, hogy Naamán egyértelműen lássa: nem ő, hanem az élő Isten gyógyította meg. 

Ezért nem fogadott el Naamántól semmilyen ajándékot. Ne valamit adjon hálából neki, hanem adja oda önmagát egészen Istennek! Így Naamán visszavitte a magával hozott ajándékokat.

Elizeus szolgája, Géhazi, ezt nem helyeselte. Naamán után futott, és egy hazugsággal elkért tőle értékeket. Elrejtette őket, mert Elizeusnak nem akarta bevallani tettét. 

Elizeus azonban mint próféta tudta ezt, s mivel Géhazi tagadott, az lett a büntetése, hogy megkapta Naamán betegségét, a leprát. 

- Ma két kérdésen gondolkozzunk, melyek a történetben hangoznak el.

Amikor Géhazi a kocsi után futott, Naamán ezt kérdezte tőle: Rendben van minden? 

Ha Géhazinak működött volna a lelki hallása, kihallotta volna ebből Isten kérdését, és megállhatott volna ezen a veszélyes úton. Külsőleg gyakran úgy tűnik, a mi életünkben is rendben van minden, de Isten a szívet vizsgálja mindig, s arra akar rádöbbenteni, ha ott nincs rendben valami. 

Hallgatunk-e rá, vagy megszelesedve futunk valamilyen szekér után, ahonnan zsákmányt akarunk szerezni?

Amikor Géhazi - elrejtvén a zsákmányt - megáll Elizeus előtt, ő ezt kérdezi: Honnan jössz? 

Még egy lehetőség a bűn bevallására. Ilyen türelmes és kegyelmes Isten! 

Megalázkodik vagy megkeményedik a bűnös? Vállalja a szégyent, és megmenekül, vagy ragaszkodik bűnéhez, és bűnhődik? 

Mert Isten nem azokat ítéli meg, akik vétkeztek, hanem azokat, akik megmaradnak a bűnben. 

A bűnbánónak kegyelmet ad, mert „abban telik kedve" (Mik 7,18).

Jobb, ha el sem indulunk ilyen utakra. De ha mégis, nem kell végigmenni, vissza lehet fordulni. Vállaljuk inkább a bűn megvallásával járó szégyent, mint a bűn takargatásával járó pusztulást!

A HIT HARCA❣️

"Mert a test kívánsága a Lélek ellen tör, a Léleké pedig a test ellen..., hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. " (Gal 5,17)

Amikor valaki új szívet kap Istentől, elkezdődik életében egy sajátos harc: a test és a Lélek harca.

Testnek a Biblia azt a természetet nevezi, ami velünk születik. 

Az ilyen embernek is lehetnek jó tulajdonságai, de gyakorlatilag Isten nélkül él. 

El is veszítette azt a képességét, hogy értené Isten akaratát, de nem is figyel rá, éli a maga életét. 

Ebben az állapotában nem tudja imádni Isteni, nem tudja őt megismerni, nem tud vele egyetérteni. 

És a maga erejéből nem tud megváltozni sem. 

A vallás sem változtatja meg, legfeljebb az az utáni vágyat ébreszti fel benne.

Amikor valaki Jézus Krisztust megismeri mint Megváltóját, és elismeri élete Urának, kapja az ő 

Szentlelkét, és egyszerre érteni kezdi Isten igéjét, örömmel cselekszi Isten akaratát, Krisztusra jellemző tulajdonságul jelennek meg rajta, és legszívesebben mindig mindenben Istennek engedelmeskedne.

Ekkor kezdődik el az a harc, amelyről mai igénk szól. 

Mert megszületett ugyan az új élet a hívőben, de megmaradt a régi természete is. 

Már Isten akaratát törekszik cselekedni, de régi természete fékezi, akadályozza. 

Például szívesen segítene egy rászorulót, de önzése visszatartja ettől. 

Örömmel szánna időt reggel a bibliaolvasásra, imádkozásra, de lustasága vagy fáradtsága meghiúsíthatja szándékát.

Ezt a harcot a nem hívő ember nem ismeri. 

De ez „a hit szép harca" amelyben Jézus Krisztus segíti győzelemre az övéit.

Ha pedig mégis a „test" győz, vagyis vétkezik a hívő ember, újra Isten kegyelmét kéri. 

Az ő esetében azonban a vétkezés már nem menetrendszerűen történik, hanem baleset, amit rendbe lehet tenni, és utána helyreáll az engedelmes élet rendje.

ÚJ TEREMTÉS❣️

,,💞Tiszta szívet teremts bennem, Istenem...,, (Zsolt 51,12)

Amikor Dávid király szívéből felszakadt ez a kiáltás, már világosan látta, mit tett. 

Ravaszul megölette egyik katonáját, akinek elcsábította a feleségét, s az a gyermek, aki ebből a viszonyból született, meghalt. Mindezzel pedig alkalmat adott Isten ellenségeinek Isten gyalázására. Rettenetes.

Világos lett számára, hogy itt nem valami tévedést vagy hibát követett el, hanem olyan sötétség áradt a szívéből, amiről addig nem tudott. 

Valahol mélyen, minden gondolat és tett forrásánál van a baj: a szíve nem tiszta. 

Nem leszoknia kell valamiről, nem mérsékelni valami rosszat, hanem a forrás szennyezett, azt kell kicserélni. De hiszi, hogy ki lehet cserélni, és nem mond le róla.

Éppen ezért Istenhez fordul. Nem ő akart önmagán segíteni, már tudja, hogy erre képtelen. 

Nem abban reménykedik, hogy a körülmények változásával majd ő is megváltozik. 

Egyenesen Istenhez megy, mert itt nem megjavítani kell valamit, hiszen az javíthatatlan, hanem újat kell teremteni. Teremteni pedig csak Isten tud.

Nyert ügye van annak, aki ide eljut, és el is fogadja azt az újat, amit Isten kínál. 

Ő ugyanis ezt ígéri: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek... Az én lelkemet adom belétek" (Ez 36,26-27).

Ki lehet cserélni az ember szívét, de ez nem reparálás, hanem teremtés. Isten nem foltozgat, hanem újat ad: szent Fiához hasonlóvá formálja az embert.

 „Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre." (2Kor 5,17)

Aki pedig átélte már ezt, de azóta megfáradt, azt bátorítja a mondat folytatása: „és az erős lelket újítsd meg bennem!" (Zsolt 51,12)

Zsolt. 51.12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.

MI LESZ A KÁRRAL?

"Ki vádolná Isten választottait? Isten, aki megigazít " (Róm 8,33)

Valaki ezt kérdezte: óriási ajándék a bűnbocsánat, kimondhatatlanul nagy dolog, hogy el lehet rendezni Istennel és emberekkel a bűnöket, le lehet zárni a múltat, és békesség lesz az ember szívében. 

De mi lesz az okozott kárral? Például egy alkoholista megtér Jézushoz, megszabadul szenvedélyéből - de ott marad körülötte a tönkretett lakás, és szerettei, akiket évekig gyötört, s ez emlékezteti sötét múltjára.

Tudjuk, hogy a sátán egyik tevékenysége az, hogy éjjel és nappal vádolja Isten előtt a hívőket (Jel 12,10). Sőt a saját szívünk is vádol minket gyakran (1Jn 3,20). 

Ilyenkor fontos fegyver a hálaadás. Tudom, hogy ilyen voltam, de bizonyos vagyok abban, hogy Isten megbocsátott, s nem vádlott vagyok, hanem kegyelmet nyert bűnös.

Amit az ember tehet, hogy többé nem követi el azokat a bűnöket. Ez is nagyon sokat jelent, például az említett családtagoknak. Nem tudja helyrehozni az elkövetett gonoszságokat, de mégis boldogok, mert egészen megváltozott, aki azokat régen okozta.

Amit pedig jóvá lehet tenni, azt el kell végezni. Zákeus mihelyt rádöbbent Jézus jelenlétében zsarolására, visszavitte a pénzt azoknak, akiktől jogtalanul elvette. 

Sok mindent helyre lehet még így hozni.

Amit pedig nem lehet, ami megmarad mementónak, az alázatban tartja a megtért bűnöst: ilyen voltam Isten nélkül, de többé soha nem akarom elhagyni őt. De ez sem önmarcangoló önváddal tölti el, hanem hálával, hogy ezután másként élhet.

Végül tudnunk kell, hogy Isten még az „okozott kárt" is fel tudja használni mások javára. 

Például József testvéreit is úgy mentette meg, hogy ők Józsefet Egyiptomba juttatták. 

Ez nem csökkenti a bűnös felelősségét, de mutatja Isten hatalmát és bölcsességét.

NEM AKART BEMENNI❣️

,,💞Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.,, (Lk 15,28)

A tékozló fiú bátyja azokat a derék, jó, vallásos embereket képviseli, akik nem lázadnak nyíltan, nem züllenek el, de a szívük ugyanolyan távol van az Atyától, mint a lázadó fiáké.
Mert más dolog Isten közelében élni, vagy vele közösségben élni.
Az idősebb testvért az jellemezte, hogy nagyon meg volt elégedve magával. 

Öntelt, büszke ember, aki különbnek tartja magát másoknál, és kíméletlenül ítélkezik mások felett.
És ebben az esetben igaza is van. Csakhogy Isten előtt nem áll meg az ő vélt igaz volta. 

Mert aki a maga igazában bízva áll oda Isten elé, azt a saját igazsága alapján ítéli meg és nem a Krisztusba vetett hit alapján. És ez semmi jót nem jelent.
Noha nagyon önelégült, mégsem boldog.
Tele van keserűséggel, elégedetlenséggel. Apját vádolja: nem adtál nekem... 

Nincs-e ott a mi szívünkben is: nem adtál nekem társat (vagy ilyet adtál), egészséget, anyagi bőséget, szakmai sikereket... S hiába mondja az apa: velem vagy, és mindenem a tied - neki ez kevés.
Akiben ennyi keserűség van, abban hamar fellobban a harag lángja. 

A harag pedig mindig szembeállít másokkal, félelmet és gyűlöletet termel, nagyon rossz tanácsadó.
Kain testvérgyilkossága is haraggal kezdődött.
Mivel haragszik, nem akar bemenni az örömlakomára.
Az apja kérleli, neki is van ott helye, de ő nem akarja. Megkeményedik a maga igazában és kizárja magát a közös örömből. Éppen azt a két szót nem ismeri, amivel az öccse hazatért: Atyám - vétkeztem. Ez a különbség a két fiú között.
Az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Isten őrizzen meg bennünket ettől!

KI ÜL A TRÓNON❓

,,💞Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.,, (Mt 7,21)

Láttam egyszer egy három körből álló ábrát. Az első kör közepén egy trónszék volt, azon ült valaki, s a körön kívül egy kereszt, ami Istent jelképezte. 

Az Isten nélkül élő ember képe ez. Isten kívül van az érdeklődési körén, az életén, nem tagadja, de mintha nem létezne, számára nincs. I

sten nélkül kel és fekszik, Isten nélkül hoz döntéseket, ő maga ül az élete trónján, ő uralkodik, Isten nélkül él és hal meg, és nem tudja, hogy így tölti majd az örökkévalóságot is.

A második körben ugyanezen a széken ugyanez az ember ül, csak a kereszt már a körön belül van.
Ez az ember már tud arról, hogy van Isten, érdeklődik iránta, talán tiszteli is őt - de csak úgy távolról.
Az élete trónján még mindig ő feszít, és gyakorlatilag ugyanúgy Isten nélkül dönt, mint az előbbi. Legfeljebb megpróbálja bevonni Istent az eseményekbe, kéri a segítségét ahhoz, hogy saját elgondolásait megvalósíthassa. 

Még az imádságot is erre akarja használni: megmondja Istennek, hogy mit tegyen. Aztán ha nincs rá szüksége, nélküle is megvan.

A harmadik körben a kereszt van a trónon, s az ember ott térdel az ÚR előtt. 

Átadta az uralmat Istennek, ő pedig magát megalázva áll Ura rendelkezésére. 

Kérdése ez: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? Teljes bizalommal ráhagyatkozik Isten döntésére, tőle kér útmutatást, minden tőle kapott képességével őt akarja szolgálni. 

Senki sem kényszerítette erre, magától döntött így, tudja, hogy ez a legjobb neki.

Jézus Krisztus azért jött utánunk, hogy ne pusztuljunk el Isten nélkül És ne hitegessük magunkat azzal se, hogy ha nem tagadjuk a jó Istent, sok mindent tudunk róla, ez elég az üdvösséghez! 

Arra akar elsegíteni, hogy legyen vele igazi, élő közösségünk, és tudjuk őt szolgálni már itt, és örökkön-örökké.

INDULÁS és NÖVEKEDÉS❣️

,,...megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.,, (1Kor 6,11)

Amikor egy hitetlen ember hívővé lesz, Isten Krisztus igazságát tulajdonítja neki, olyan igaznak látja őt, mint Krisztust, „...megigazultunk hit által..." (Róm 5,1) 

Az ilyen embert mintegy Krisztuson keresztül, Krisztusban látja Isten. Ez a megigazíttatás.

Ezt a sorsdöntő változást azonban követnie kell egy folyamatos fejlődésnek, amelynek során ténylegesen is Krisztushoz kezd hasonlítani az ő tanítványa, kiformálódik benne a Krisztus (Gal 4,19). Ez a megszentelődés.

A megigazíttatás: én Krisztusban.
A megszentelődés: Krisztus bennem.
A megigazulás egy pillanat alatt megy végbe: Isten gyermekévé fogad.
A megszentelődés folyamat, halálunkig tart.
A megigazulás mindenkire nézve egyenlő, nem lehet valaki jobban Isten gyermeke, mint a másik.
A megszentelődésben vannak fokozatok. Valaki ezt mondta: én ugyanolyan igaz vagyok, mint Pál apostol, csak még nem vagyok olyan szent.
A megigazulás során Isten kiemel a bűn gödréből, és ráállít az élet útjára.
A megszentelődés során haladunk előre ezen az úton.
A megigazítás megváltoztatja az Isten előtti helyzetünket, Isten ellenségéből Isten gyermekévé leszünk.
A megszentelődésben Isten megváltoztatja a képességeinket, képesek leszünk neki engedelmeskedni. Egyre több készséget ad Isten arra, hogy az ő akaratát cselekedve az ő dicsőségére és mások üdvösségére tudjunk élni.

Mindkét csoda Isten munkája, de a megszentelődés a mi feladatunk is. 

Minél inkább él a hívő az Istennek való engedelmeskedés lehetőségével, annál jobban erősödik benne az új természet, a belső ember, a hit által bennünk élő Krisztus (Ef 3,17). 

Így lesz valaki a bűn szolgájából Isten gyermeke, Jézus Krisztus tanítványa, az új teremtés zsengéje.

AZ IGAZI SZABADSÁG❣️

,,💞Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.,, (Róm 8,14)

A szolga külső parancsra engedelmeskedik urának. A gyermek belső indításra engedelmeskedik apjának. Ugyanaz a lélek, ugyanaz a lelkület van bennük, egyet akarnak. 

A hívő számára Isten törvénye nem külső kényszer már, hanem belső késztetés. 

Önként, meggyőződéssel teszi azt. Nem lázad ellene, nem engedményeket kér belőle, nem kibúvókat keres, hanem mivel teljes szívéből szereti az Urat, teljes szívvel törekszik az engedelmességre is.

Erre a szabadságra segíti el Isten azokat, akik hisznek benne. 

Amikor a tékozló fiú elment otthonról, szolgalélekkel távozott. Keserű kötelességnek találta a munkát, nyűgnek az apai ház rendjét. 

Amikor hazatér, ugyanazokat a parancsokat kell teljesítenie, csak most már szereti azt, aki parancsol, s tudja, hogy neki is az a jó, ha engedelmeskedik. Itt van a helyén, itt lehet azzá, akivé lennie kell: szabad gyermekké, gazdag örökössé.

Mert a szabadság nem az, bogy azt teszek, amit akarok, hiszen ilyen lehetőség nincs. 

Hanem az az igazi szabadság, hogy azzá válhatok, akinek Isten teremtett. 

Ez pedig csak az Atyával való közösségben lehetséges, amikor Isten az ő Szentlelkét adja az embernek, aki így képes is engedelmeskedni neki. A külső törvény bensővé válik, a hívő egyet akar Istennel.

Ágoston írta: az Istentől teremtett ember képes volt Istennek engedelmeskedni, és azt megtagadni is, tehát nem vétkezni, és vétkezni is. 

A tőle elszakadt ember nem tud nem vétkezni (mindig csak vétkezni képes). 

Az újjászületett hívő újra tud vétkezni, és nem vétkezni is. 

A mennyországban pedig már nem tud vétkezni többé.

Jézus Krisztus a vétkezés kényszere alól szabadít fel arra az állapotra, hogy tudjunk újra nem vétkezni is, vagyis örömmel engedelmeskedni Istennek, aki jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk.

Én már szabad vagyok erre?

ÚJ ÉLET OTTHON❣️

,,Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok..., hanem a fiúság Lelkét... örökösei Istennek...,, 

(Rom 8,15-17)

Arról nem szól Jézus példázata, hogy hogyan teltek a hazatért fiú hétköznapjai otthon, vagyis hogy milyen az újjászületett hívő élete. Az azonban kiderül, hogy az a fiú béresnek akart hazamenni, tehát arra vágyott, hogy újra az apját szolgálhassa. 

Addig azt hitte, a maga ura volt, de kiderült, hogy kényszerhelyzetbe került, sötét erők rabszolgája lett. 

Most nem ő akar már uralkodni önmagán, hanem átadja az uralmat apjának. 

A megtérés: uralomátadás.

Más kérdés, hogy az apja nem szolgaként fogadja vissza, hanem fiaként. Mi a különbség? 

Abban semmi, hogy a fiaknak is dolgozniuk kellett, és nekik is az apa, a gazda parancsolt. 

Csakhogy az egykori tékozló most már önként vállalta ezt a szolgaságot, örül ennek a lehetőségnek, s mint fiú, egészen más helyzetben volt.

A szolga bérért dolgozik, a fiú az apja iránti hálából és szeretetből. 

A szolga idegen, a fiú a sajátjában van. A szolga parancsot teljesít, a fiú érti is, mit miért kell végeznie. 

A szolga munkaviszonya bármikor megszűnhet, a fiú biztonságban van, tudja, hogy „el nem szakaszt tőle már sem élet, sem a halál".

Isten közel engedi magához gyermekeit, saját Lelkét adja nekik, megbeszéli velük terveit, kijelenti magát nekik.
Ezért vágyik Isten gyermeke megismerni a mennyei Atya gondolatait, ezért olvassa a Bibliát, így hallgatja az igehirdetést, ezért öröm neki az imádkozás, ezért kéri: taníts akaratod teljesítésére 

(Zsolt 143,10).

S a gyermek örökös is!
Isten gyermeke is vétkezhet szerető Atyja ellen, de nem ez a jellemző, és ő már észlel minden bűnt az életében, tudja, hogy „Jézusa kezében kész a kegyelem, 

/ Egyenest oda fog folyamodni" (Arany János).

A FOGADTATÁS❣️

"Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek." (Lk 15,21)

Izgalmas kérdés volt, hogy visszafogadja-e az apa ezt a fiút. Azok után, ahogyan elment, s ahogyan eltékozolta örökségét, mire számíthat?

„Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt." Ez a megbocsátás jele volt. A bocsánat előbb készen volt a számára, mint ahogyan bocsánatot tudott kérni. Ilyen az Isten szeretete.

Akkor most már nem is kell elmondani a bűnvallást, amelyet kigondolt? De igen. 

El is mondja: vétkeztem, nem érdemlek semmit, de ha lehet, szeretnék újra itthon szolgálni. 

Miért kell ezt elmondani? Mert a bűnvallás teszi szabaddá a kezünket, amellyel elfogadjuk, megragadjuk a bocsánatot. 

A bűntudat, a lelkifurdalás még nem bűnvallás. Azt nem követi felszabadulás és békesség. 

Ha világosságra hozzuk a bűnt, és elválunk tőle, akkor lesz miénk a feloldozás.

Ez nagyon fontos mozzanat a hívő életre vezető úton: amit Isten már bűnnek ítélt, azt néven nevezni, kimondani és elhagyni. 

A tékozló fiú éppen ebben példa: otthagyta a disznóságait, és újra alárendelte magát az apja akaratának (otthon akart dolgozni). 

Ez a megtérés: tudom, hogy miből, és tudom, hogy kihez térek meg.

Ekkor szólal meg az apja, ekkor áll helyre a megszakadt közösség vele, ekkor hangzik el: ez az én fiam, aki meghalt és feltámadott. Itt kezdődik az új élet.

Ezt is vegye komolyan minden hazatérő tékozló ember: ha megvallottuk, Isten megbocsátotta, és nem hivatkozik rá többé. 

Nem azért, mert elnéző, hanem azért, mert bűneink büntetését Jézus elszenvedte a kereszten. 

S a bűnvallás során mi erre való tekintettel kapunk bocsánatot. 

Ez tehát mindenestől Isten ajándéka. 

Mi csak felismerjük, hogy rászorulunk, és hittel komolyan vesszük.
Megtörtént már ez az életemben?

VISSZAMENT❣️

,,És útra kelve el is ment az apjához.,, (Lk 15,20)

Meddig tart a lejtő? Addig, amíg valaki rádöbben arra, hogy ha továbbcsúszik lefelé, elpusztul. 

A tékozló fiú a disznói között korgó gyomorral ezt ismerte fel: ha itt maradok, éhen halok.
„Ekkor magába szállt" - ezt így is lehet fordítani: magához tért. 

Egy szédült állapotból végre ráébredt a valóságra.
Eszébe jut az otthon, az apja, s arra gondol: mi lenne, ha hazamenne. 

Már keresi is a szavakat, amelyeket az apjának mondana.
Nagy eredmény, ha valaki eljut idáig. Ha végre gondolkozik, a valóság talaján áll, és józanul felméri helyzetét.
A Biblia ezt felébredésnek nevezi. De ha itt elakad, még elpusztul. 

Ezeket a gondolatokat tettnek kell követnie, a fiúnak valóban haza kell mennie.
Ez a lépés, amire mai igénk utal, elmarad sok jó szándékú, Istent kereső ember életében. 

Márpedig ha a lelki felébredést nem követi valóságos megtérés, visszatérés az Atyához, akkor a vágyak elhalnak, minden szép gondolat emlékké válik, s az illető csak a pokolban ébred rá arra, hogy Istentől most már véglegesen elszakadt, és ezen akkor már nem lehet segíteni.
Ez a fiú felismerte, hogy ha ott marad, meghal.
S eldöntötte: nem akar meghalni. Élni viszont csak otthon lehet. Akkor felkel és hazamegy, mégpedig most mindjárt. Nem találgatja, hogy ki mit szól hozzá, nem tartja vissza az sem, hogy mi lesz a disznókkal, indul az apjához.
A bűnnel csak ilyen radikálisan lehet szakítani.
Jézust nem lehet félig követni, mint ahogyan a Balatonból sem lehet egy fuldoklót félig kimenteni. És elméletben nem lehet senki keresztény.
A megtérés: elfordulás a bűneinktől és odafordulás Istenhez. Tettekben kivitelezve.

TÖNKREMENT❣️

"💞Ő pedig szívesen jóllakott volna akár azzal az eleséggel is, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. " (Lk 15,16)

Ide jutott a tékozló fiú azon a „távoli vidéken". Nem ezt akarta, de ez lett belőle. 

Csak ezt a kísértő nem mondja meg előre, Isten pedig sok embernek hiába mondja, nem veszik komolyan. A példázat erre is figyelmeztet: nem lehet következmények nélkül vétkezni.

Ott tartott tehát, hogy elköltötte mindenét. A józan eszét sem tudja használni, csúszik le a lejtőn, sodródik az árral.

Ez után „nagy éhínség támadt azon a vidéken, úgyhogy nélkülözni kezdett". 

Otthon ilyen nem volt, az atyától távol azonban ki van szolgálatva mindenki nála nagyobb erőknek.
Bekönyörögte hát magát a vidék egyik polgárához.
Ez az Istentől elszakadt ember tragikomédiája: szabad akar lenni mindentől, s a végen bekönyörgi magát, hogy szolga lehessen éhbérért. Ráadásul disznókat kell legeltetnie.
Ez egy zsidó fiú számára a legnagyobb szégyen.
Volt egy mondás: átkozott mindenki, aki disznót etet.
Azt azonban megtiltották, hogy ő is egyék a disznók eledeléből.

Ez a tékozló fiú útjának mélypontja. Beérné már moslékkal is, de abból sem ehet. 

Mindezt súlyosbítja a totális magánya. Csak a disznói röfögnek körülötte, mint bűneinek eleven jelképei.

Valaki, aki szintén szabadságra vágyott, és minden kötöttséggel szakított, keserűen ezt mondta: szabad lettem, mint a madár, melyet elkap a forgószél.

A mennyei Atya azonban még ezeket a nyomorúságokat is - amelyiket mi okoztunk magunknak - felhasználja arra, hogy megmentsen a pusztulástól. 

Eközben jut eszébe ennek a fiúnak az otthon és az apja. Ez az atya szeretete vonzani kezdi hazafelé. 

De vajon visszafogadjak e majd?

ELMENT❣️

,,Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!,, (Lk 15,12)

A példázatbeli kisebb fiú odaállt az apja elé, elkérte az örökség őt illető részét, és elment otthonról.
Szabad akart lenni, s úgy gondolta, ez azt jelenti, hogy azt tehet majd, amit akar. 

Később látta csak, hogy az atyától függetlenül egy sötét erő rabságába került és azt kellett tennie, amit az diktált neki.

Távozása során három elgondolkoztató megállapítást olvasunk:

 „Atyám, add ki nekem a vagyon rám eső részét!" 

Mintha az apja már nem élne, az ő számára meghalt, nem számít. Nem kér, hanem követel. 

Úgy érzi, az neki jár.
Így érezzük mi is sokszor. S még várni sem tudunk, azonnal kell minden, amire vágyunk.

Néhány nap múlva összeszedett mindent és messze vidékre költözött. 

Egy keveset még várt, tehát gondolkodott.
Nem az apja küldte el, ő döntött így. Nem Isten szakított velünk, mi hagytuk ott őt.

Sokak élete is abból áll, hogy összeszednek mindent, amit csak lehet. 

Közben ők maguk szétszóródnak, kapcsolataik fellazulnak. 

A sátán célja az, hogy szedjünk össze mindent, csak magunkat ne szedjük össze, el ne kezdjünk gondolkozni azon, hogy hova vezet ez. 

A fiú úti célja is bizonytalan, csak az a fontos, hogy minél messzebbre költözzön.

„...ott aztán eltékozolta vagyonát, mert kicsapongó életet folytatott." 

Nem termelt, csak fogyasztott. 

Azt élte fel, amiért más dolgozott meg. De az apjától távol gazdálkodni sem tudott az apjától kapott értékekkel. Mint ahogyan mi sem tudunk a teremtett világ kincseivel. 

S még gondolkozni is elfelejtett: miért kellett mindent eltékozolnia? 

Nem lehetett volna egy idő után megállni?

Ez az a nagy szabadság, amit sok ember Isten nélkül elérni remél. Lejtő ez, amin csak külső erő állíthatja meg a zuhanót, ellenkező esetben elpusztul az alján..

MINDKÉT FIÚ❣️

,,Amikor pedig megjött ez a fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el vagyonodat, levágattad neki a hízott borjút.,, (Lk 15,30)

Milyen fiúk voltak ezek? Az egyik rossz, a másik jó.
Ó, de felszínes gyakran a mi ítéletünk, és mennyire csak a látszat alapján mondunk véleményt!
Jézus éppen azt szemlélteti itt, hogy a példás viselkedés olykor milyen gonosz szívet rejt.

Elég egy váratlan lökés, amitől kiborul az ember szíve, és szörnyű dolgok gurulnak szét belőle.
Ennek az idősebb fiúnak az jelentette ezt a lökést, hogy állt a vidám családi ünnep, amikor hazajött a munkából.
Erre a bezzeg-gyerekről azonnal kiderül, hogy ugyanolyan távol áll az apjától, mint a másik, ugyanúgy lázad ellene, szemben áll vele, ellensége.
Az apjukhoz való viszonyukat és a szív minőségét tekintve nincs különbség a két fiú között.
Jézus tanítása: emberi megítélés szerint vannak jobb és gonoszabb emberek. 

De isteni megítélés szerint mindnyájan egyformán lázadunk Isten ellen, mert mindnyájan tőle elszakadt bűnösök vagyunk. 

A Biblia szerint a bűn nem erkölcsi fogalom, nem cselekedetek sokasága, hanem lelkiállapot. 

Az, amibe beleszületünk mindnyájan. Ezért születik bűnben a csecsemő is. 

Ebben az állapotban pedig minden ember csak bűnöket tud termelni.
Isten úgy segít rajtunk, hogy ezt a bűngyárat cseréli ki: új szívet ad a benne hívőknek. 

S aki őbenne hisz, nem lázad többé ellene, tehát képes szerinte való jót is tenni.

**Egyébként pedig a jó emberek is elkárhoznak, mert nem az erkölcsi teljesítményeink, hanem az Istenhez való visszatérés alapján lehet üdvözülni.**

Akár két centiméterre van valakinek az orra a víz szintje alatt, akár egy méterre, ha ott marad, megfullad.
De bármilyen mélyre is süllyedt valaki, Isten kegyelme ki tudja emelni. 

Aki nincs olyan mélyen, annak is erre a kegyelemre van szüksége.
Hisszük-e ezt, és így keressük-e az Atyához való visszatérést?

ELŐLEGEZETT BOCSÁNAT❣️

,,Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá...,, (Lk 15,22)

A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat.
Egészen eddig hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért fiát megvédje a szégyentől.
A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a gyűrű és a saru a fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a tékozlót: ez az én fiam.
Nem csavargó, nem gazember, még csak nem is béres, hanem a fiam. így nézzetek rá, így beszéljetek vele és róla!
Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal indul, csak jövője van.
Isten irántunk való szeretetében mérhetetlenül sok gyengédség van, s ugyanakkor az ő visszafogadó kegyelme radikális, megfellebbezhetetlen.
Jó lenne, ha mi is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el tőle nagy alázattal, és így tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb testvér.
Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel.
Ő, a jó fiú, csak öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül, mint másik fiát.
Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe.
„Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten duzzogót is.
Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent?
A valódi, az élő Istent, akit Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk.
„Aki engem lát, látja az Atyát." (Jn 14,9)

AZ ATYA -

,,Egy embernek volt két fia.,, (Lk 15,11)

http://biblia.hu/biblia_k/k_42_15.htm

Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. 

Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza!
Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.

Amikor a kisebbik fia elég szemtelenül eléje áll, elkéri az örökségét, és bejelenti, hogy elmegy otthonról - elengedi. Isten nem kötöz magához, azt akarja, hogy önként vállalt szeretetkapcsolatban éljünk vele. 

Aki már tudja, hogy ki és milyen az ő Istene, és úgy ragaszkodik hozzá, hogy el sem lehetne kergetni otthonról, azt engedi ő egészen közel magához, annak jelent mindennél többet a vele való közösség. 

Aki nélküle akar élni teheti. Nem zárja be előtte az ajtót.

De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. 

Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". 

Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek.
És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is.
De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. 

A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk.

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3).
Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.

KISKORÚ és ÉRETT KERESZTÉNYEK❣️

,,...arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire...,, (Zsid 5,12)

A lelki kiskorúság jele az is, hogy nem tanulékony, olykor nem is tanítható valaki. 

Már neki kellene tanítania másokat, és még mindig újra ugyanazt kell magyarázni neki.
Neki kellene utat mutatnia másoknak, de még mindig járatlan maga is az igazság igéjében.

Milyen a mi szellemi étvágyunk? Mennyire törekszünk a passzív ismereteket aktív, saját, továbbadható ismeretté alakítani? 

Van-e bennünk elég alázat ahhoz, hogy növekedjünk a mi Urunk, Jézus Krisztus megismerésében (2Pt 3,18)?

A kiskorú tejjel él, a nagykorúaknak pedig kemény eledel való - olvassuk mai igénk folytatásában.
A tej az egyszerű evangélium: Isten szeret téged, neked is kész a bocsánat, gyere haza, mennyei Atyád vár. 

A kemény eledel: menjetek és hirdessétek ezt, éljetek is eszerint, vállaljátok Krisztusért a szenvedést is, „álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek!" (1Kor 16,13).
Az érett korúak is isznak tejet, de nem csak azt, mert azon nem tudnának dolgozni.

Fontos különbség még: a nagykorú keresztény „érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére". 

A kisgyerek nem tudja, mi az ékszer, és mi a bizsu, mi értékes, és mi csak mutatós. 

Mi eredeti, és mi hamisítvány. Ezért kérte Salamon király az Urat: Adj szolgádnak bölcs szívet, hogy tudjon különbséget tenni jó és rossz között (1Kir 3,9). 

Mert ezt nem mi akarjuk megállapítani, ezt Isten határozza meg, csak az érett hívő felismeri és elfogadja Isten minősítését.

A lelki érettség nem az életkortól függ, nem is mindig a hitben eltöltött időtől. 

De az engedelmességre való készség, a megszentelt életben való járás, az Úr Jézussal való állandó közösség segíti. 

HELYÉN MONDOTT IGE❣️

,,Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.,, (Péld 29,20)

Van, aki tudja, mit beszél, s van, aki csak beszél, amit tud. 

Akiknek eltompult a hallásuk, azok általában könnyen beszélnek, fecsegnek, akkor is, ha nincs mondanivalójuk.

 
Ez a kiskorúság jele. Ők gyakran meg sem várják, hogy befejezze a másik, nekik mindegy, mi a kérdése, kész válaszaik vannak. Így aztán nem a valódi kérdésre felelnek, csak beszélnek, amit tudnak. És beszélnek, kibeszélnek mindent.
Az érett korú keresztény előbb igyekszik megérteni a problémát, világosan látni a kérdést, és utána válaszol arra. 

Ha pedig nem tudja a választ, azt is bevallja, vagy kérdez. 

Legfőképpen pedig az jellemzi, hogy Istent kéri, adjon szót a szájába, hogy igaz, helyes beszéd hangozzék el, így lesz a szava „aranyalma ezüsttányéron", helyén mondott ige. (Péld 25,11).

Pál apostol az ilyen beszéd ismérveit így sorolja fel: „jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják." (Ef 4,29) Hasznos, szükséges, építő.
Akinek nincs füle a hallásra, az könnyen, sokat, feleslegesen és ártó módon is beszél. 

Aki tud figyelni másokra, az akkor szól, ha van mondanivalója, tud hallgatni, ha az a hasznos, és semmiképpen nem fecsegi ki mások bizalmas közléseit, „...a más titkát ne fedd föl..." (Péld 25,9)

 
Semmiképpen nem mond olyat, ami bárkinek árthatna.
A kiskorú kifárasztja a másik embert a beszéddel.
Az érett korú tudja erősíteni a megfáradtat a beszéddel (Ézs 50,4)