Például az ótestamentumi istentiszteleten használt ruhák vagy edények szent ruhák és szent edények voltak. Nem olyan értelemben, hogy a szentségnek valami földöntúli dicsfénye ragyogott fölöttük, úgy, hogy alig lehetett rájuk tekinteni vagy megérinteni, hanem közönséges ruhák és edények voltak azok, csak a közönséges használatból elkülönítve és kivonva, fenntartva az Isten házában való használat céljaira.
Minden keresztyén embernek ilyen értelemben kell szentnek lennie. Jézus Krisztus kiválasztott bennünket Önmaga számára. Azt akarja, hogy különbözzünk más emberektől, a világtól. Önmagunkat és minden képességünket az Ő számára tartsuk fönn, Őhozzá tartozzunk, és az Ő életét éljük!
Ahogy Igénk mondja: “Hanem amiképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.” (
1Pt 1,15)
Ennek a szentségnek a vonásait szeretném most fölvázolni. Hadd említsem itt most rögtön, hogy ez a szentség nem elmélet, hanem egészen gyakorlati dolog. Nem ábránd, hanem valóság. Nem érzelmi állapot, hanem magatartás. Nem elv, hanem cselekvő élet! A szentség mindenekelőtt tiszta életet, mégpedig tiszta szívből eredő tiszta életet jelent. A tisztaság a bűntől való megtisztulást jelenti.
A tisztaság minden olyan gondolatnak, érzésnek és cselekedetnek a megtagadását jelenti, ami ellenkezik az Isten akaratával. Isten a bűnt gyűlölő, a bűnnel szemben állást foglaló, és a bűntől magát elkülönítő Isten. Arról lehet felismerni, hogy találkoztál az Úr Istennel, hogy utálod a bűnt. Hogy kezd fájni a bűn. De nem a mások bűne, hanem a magadé. És nemcsak a bűn nagy általánosságban, hanem a te felismert bűneid, nevükön nevezve valamennyit. Ismered-e egyáltalán a bűneidet, és a felismert bűneidet szereted, dédelgeted, rejtegeted-e? Szemet hunysz-e fölötte, vagy utálod, és szeretnél megtisztulni tőlük? Gyakran figyelmeztet az Ige, hogy “ne szabjátok magatokat e világhoz!” (
Róm 12,2) Azt jelenti ez, hogy aki lényegileg a Krisztusé, az másképpen gondolkozik, cselekszik és beszél, mint aki nem a Krisztusé.
A tisztaság azt jelenti, hogy elfordultál a bűntől, hátat fordítottál neki.
Isten a mértékét, szabályát, mintáját is megadta a tiszta életnek. A mi számunkra nem a világ a minta, nem a világ kívánságai szerint élő, akármilyen kiváló ember, még csak nem is egy tiszteletre méltó, komoly keresztyén ember élete. Így nagyon hamar megelégednénk a magunk tisztaságának mértékével. Nem is egy újtestamentumi szentnek, egy Pál apostolnak vagy János apostolnak az alakja, hanem “amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek”!
A szentté-létel mértéke maga Jézus Krisztus, Istennek emberi testben való megnyilatkozása,
Aki abszolút tiszta volt minden bűntől! Azt mondtuk, hogy a szentség tiszta életet jelent.
Ez a tiszta élet azonban csak tiszta szívből eredhet. Azt mondja Jézus: “A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.” (
Mt 15,19)
A szív a legmélyebb gyökere, a rejtett gyökere énünk mindenféle megnyilatkozásának.
Könnyű dolog tisztának látszani kívülről önmagunk és mások előtt, de az Úr a szíveket vizsgálja, és Ő tudja, hogy mi van a mélyben, mélyen bent a szívekben. Senki sem lehet igazán tiszta életű tiszta szív nélkül. Legföljebb csak begyakorolhat bizonyos tisztának látszó cselekedeteket, felölthet magára bizonyos tiszteletre méltó szokásokat, magatartást, de ha a szíve nem tiszta, akkor a legjobbnak látszó szándéka is mindig tisztátalan marad!
Mi hát a tiszta szív? Persze, nem bűntelenség, mert bűntelenség nincs a földön - majd csak a mennyben lesz. Akkor tisztul meg egy szív, amikor megtelik szomorú bűnbánattal. Odamegy Krisztushoz, a bűntelen Megváltóhoz, és amikor az ilyen bűnbánó szív - nem az agy, hanem a szív - elfogadja a bocsánatot, amit Isten ingyen kegyelemből ad a Krisztus drága véréért! Így érthető az a nagyon drága kijelentése az Istennek, hogy a Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. Éppen a szívet tisztítja meg ez a szent vér minden bűntől! A tiszta szív tulajdonképpen új teremtés az emberi természetben, Isten teremtő művének az eredménye. Ezért fohászkodik a zsoltáríró bűnbánó imádságban így: “Tiszta szívet teremts bennem, oh, Isten!” (
Zsolt 51,12)
Ezt a tiszta szívet tehát, maga Isten teremti. Nem a régit gyúrja át, nem azt lényegíti át, hanem egy újonnan teremtett szívet ad. Ezt is ajándékba, ingyen adja. Azért nevezi a Szentírás a szívnek ezt a megtisztulási folyamatát újjászületésnek, helyesebben újonnan születésnek, mert az azt jelenti, hogy valami, ami eddig nem volt, most lett. Nem a régiből formálódott át, hanem egészen újonnan született a világra. Valami, ami eddig nem volt bennem, Isten teremtő műve folytán létrejött bennem.
Ez a valami éppen a tiszta szív, az új szív. Ezzel a szívvel lehet csak tisztán szeretni, szolgálni az Istent. Ezzel az új szívvel lehet csak szívből utálni a bűnt, csak így lehet szívből tiszta az élet.
Szentek legyetek! Ennek az isteni követelménynek való engedelmesség ott kezdődik, hogy igaz bűnbánattal és alázattal vidd oda a tisztátalan szívedet! Fogadd el Őt mint Isten Fiát,
Aki drága vérén váltott meg téged mindenféle tisztátalanságból. Hit által fogadd el azt a minden bűntől megtisztított új szívet is, amit Ő ad neked. Tiszta szív nélkül csak képmutató farizeus lehetsz, de szent soha! Ne feledd, hogy a szent élet tiszta szívből származó tiszta életet jelent.
Egy további eleme a szent életnek a hétköznapi élet kötelességteljesítésében megnyilatkozó hűség. Manapság nagyon hiányzik ez a hűség sajnos még a keresztyén emberek életéből is. Egy angliai konferencián elhangzott előadásban olvastam azt a megállapítást, hogy korunk egyik jellemző tünete az, hogy alig lehet olyan embert találni, aki igazán becsülettel végzi a napi munkáját. Lehetőleg minél kevesebb fáradsággal minél nagyobb eredményeket elérni, személyes érdekeket előtérbe helyezni, bármilyen, sokszor nem tiszta eszköz árán minél többet szerezni. Nyereségvágy, önző materializmus - ez a legtöbb munkálkodás alaphangja. Úgy látszik, mintha senkinek sem telne kedve a saját munkájában, vagy legalábbis abban, hogy azt jól végezze. Mintha kihalt volna az emberből a szolgálat idealizmusa. Kedvetlenül, kényszeredetten, terhes igát húzva robotolnak. És az a konferenciai előadó megállapítja végül, hogy korunknak ettől a lelkületétől sajnos nem mentesek a keresztyén emberek. Nos, testvéreim, Krisztus a mai világban is egész bizonyosan másképp élne és dolgozna, mint mi!
Amikor Jézus emberi testben jelent meg a földön, legfőbb jellemvonása az volt, hogy tökéletesen betöltse Annak az akaratát, Aki Őt küldötte, hogy foglalatos legyen az Ő Atyjának dolgaiban, hogy teljesen elvégezze mindazt, amit el kellett végeznie. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Nyugodt lelkiismerettel mondhatta a keresztfán, hogy: “Elvégeztetett!” Elvégeztetett mindaz, ami rábízatott! Harminchárom évéből, amit a földön töltött, harminc esztendeig Józsefnek és Máriának volt alávetve, engedelmesen és alázattal szolgálva a názáreti otthonban, az ácsműhelyben. Ő teljes hűséggel ott is az Isten akaratát teljesítette, és saját Isten-keze érintésével szentelte meg mindörökre az emberi munkát. Azután, amikor megváltói szolgálatára indult, sohasem kímélte önmagát, minden pillanatát Istennek és embereknek áldozott, hű szolgálattal töltötte. Hűséges és engedelmes volt mindhalálig.
“Amiképpen szent az, aki elhívott titeket" - vagyis a Krisztus -, “ti is szentek legyetek” - ugyanúgy! A szent élet a legteljesebb hűséget jelenti a hétköznapi kötelességek teljesítésében. Hűséggel, teljes szívvel, lélekkel, kedvvel, lelkesedéssel és erővel végezni azt a munkát, ami kinek-kinek a napi kötelessége. Gyakorlatilag a szentség azt is jelenti, hogy keresztyén ember jobb munkás, akár fizikai, akár szellemi értelemben véve, mint akármelyik nem keresztyén ember. A szent ember a hétköznapi életben is minden feladatát jól és teljesen elvégző ember! Isten adott nekünk világi feladatokat is, amiket vagy egy hivatalban, vagy egy szántóföldön, vagy egy villamoskocsin el kell végeznünk. Ő azt várja tőlünk, hogy végezzük azt olyan szívvel, mintha Neki cselekednénk azt! Így lehet a robotból áldásos munka, a foglalkozásból hivatás. Ez visz örömet a szolgálatba! Ha Isten akaratát, szándékát, számomra kijelölt útját látom a hétköznapi teendőimben, ez a boldog felismerés megédesíti, drágává teszi azokat. A szent ember Istennek engedelmeskedve szolgál a világban is mindenütt. “Szentek legyetek” - az ugyanaz, mint az, hogy légy hű mindhalálig a hétköznapi kötelesség teljesítésében is!
Hogyan lehetséges ez? Ugye, ez a legfőbb kérdés! Bár igazán ez volna mindnyájunknak a legfőbb kérdése! Bár a szívünk mélyéről tudnánk keresni a szentté-létel módját! Akkor örömmel tudnánk fogadni a feleletet, hogy a szent élet az Élő Krisztus élete bennünk! Nem a mi természetes életünk, hanem az Ő élete! Neki kell élnie és uralkodnia bennünk!
A szentté-létel titka az, hogy Krisztus az Ő Szentlelke által behatol egy szívbe, és ott átveszi az uralmat. “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” - olvassuk János evangéliumában. (
Jn 1,12) Igen, akik befogadják Krisztust, azokat mintegy adoptálja Isten. Újjászületnek, beleszületnek egy nagy családba, az Isten családjába, a szentek családi közösségébe. Fogadd be hát te is a szívedbe Krisztust, hogy szentté lehess teljes életedben, miképpen szent az, Aki elhívott téged!
Ámen.
Dátum: 1947. augusztus 10.
