HITBELI GYÖKEREK❣️

,,(Jósáfát) az Úr útjain járt, egyre bátrabb lett, és újból eltávolította... a szent fákat.,, 

(2Krón 17,1-9)

Szükségünk van pozitív példaképekre, akiket nem idealizálunk, és főleg nem imádunk, de akiktől helytállást tanulhatunk. A Biblia több ilyen személyt állít elénk. 

Ilyen volt Jósáfát is, vizsgáljuk meg az ő életét most néhány napon át!
Kr. e. 872-848-ig volt a kettészakadt Izrael déli részének, Júdának a királya. 

Nehéz helyzetben vette át az országot, mert elődje gyengekezű ember volt, aki alatt a tiszta egyistenhittel pogány elemek is keveredtek, az erkölcsi értékek viszonylagossá váltak, s ebből sokféle lazaság, szabadosság, az idegen és káros szellemiség iránti tolerancia is származott. Mint ma is.

Mit tett Jósáfát ebben a helyzetben? Meg volt győződve arról, hogv népe akkor jár jól, ha neki magának szoros kapcsolata lesz Istennel, ha ő mindig figyel Isten akaratára, és úgy uralkodik, hogy Istennek fog engedelmeskedni.

Bizonyos volt abban, hogy a gazdasági és szociális fejlődésnek, a családi és munkaerkölcsnek is hitbeli gyökerei vannak. Ezért istenismeretre és istenfélelemre kell tanítani az embereket, mert ettől függ minden. Elővette hát az akkori Bibliát, Mózes könyveit, és elkezdték rá tanítani a népet.
Eközben pedig Isten adott neki jó gondolatokat, így kezdte el megszervezni az ország védelmét, egyre nagyobb tekintélye lett otthon és külföldön is, és elindult lassan az anyagi gyarapodás is.

Hisszük-e, hogy a mi személyes, családi, munkahelyi életünk is attól függ, hogy Isten parancsai szerint élünk-e, és az ő útján járunk-e? Hogy ledöntünk minden bálványt, és egyedül az élő Istenben bízunk, benne gyökerezik, belőle táplálkozik az életünk, tőle kérünk és várunk mindent: tanácsot, védelmet, segítséget, áldást.

https://www.youtube.com/watch?v=yc9l9u4Pt1g

MAGÁTÓL TEREM A FÖLD!

,,Magától terem a föld... érett magot a kalászban.,,(Mk 4,26-29)

A hagyomány szerint ezen a napon szokták elkezdeni az aratást. 

A következő hetekben kerül tető alá egész évi kenyerünk. Meg szoktuk-e köszönni Istennek a kenyeret?
A miatyánk szavaival néha kérjük, de tudjuk-e, mennyire az ő kegyelmétől függ az, hogy legyen termés, és abból jusson kenyér mindenkinek? S tudjuk-e, hogy az emberi önzés miatt mégsem így történik?
Egyre többen vannak, akik vetés nélkül akarnak aratni, sőt már aratni sem akarnak, csak a kenyeret követelik az asztalukra. Amiért mások megdolgoztak, ők azt csak élvezni akarják. 

Isten az ilyen élősködő magatartást nagyon elítéli. Ezek az emberek azok, akik mindennek csak az előnyét akarják élvezni, de áldozatot nem vállalnak, csak jogaikat emlegetik, de kötelességüket elhanyagolják. Holott minket Isten arra teremtett, hogy új értékeket hozzunk létre, s azok egy részével másokat segítsünk, sáfárkodjunk.
S közben ne feledjük, hogy minden Isten kegyelmének az ajándéka! 

Ha van vetőmag, van hova elvetni, van erőnk a munkához, csoda, hogy a magból kalász lesz, ha abban sok mag van, abból kenyeret lehet sütni - ez mind nem magától értetődő, ahogyan Jézus mai példázatunkban meggyőzően szemlélteti is.
Ugyanez érvényes a lelkiekre. Nem magától értetődő, hogy miközben mi hagytuk ott Istent, ő jött utánunk, pedig nem neki van szüksége ránk, hanem nekünk rá. 

Úgy gondoskodott üdvösségünkről, hogy azért mi semmit nem tettünk.
Csoda, hogy ha belehull az ige magja egy ember szívébe, megváltozik a gondolkozása és jelleme, és olyan gyümölcsöket fog teremni, mint az önzetlen szeretet, türelem, jóság.
És mindez magától, mint a gabona is.
Magától a kegyelmes Istentől. Legyen áldott az ő neve!

Mi pedig ne tulajdonítsunk magunknak semmit abból, amiért egyedül őt magasztalhatjuk!

ANNYIRA KOMOLY?

,,Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól,, (1Jn 1,9)

A Szentírás erőteljes képekkel szemlélteti, hogy Isten mit tesz a megvallott bűnökkel.
Minden kép arról szól, hogy amilyen komoly következményei vannak a bűnnek, ugyanolyan komolyan veszi Isten a bűnbocsánatot is.

„Eltörlöm hűtlenségedet, mint a felleget, vétkeidet, mint a felhőt... Ujjongjatok, egek, mert ezt tette az Úr..." (Ézs 44,22-23)

A szél szétkergeti a felhőket, s nem lehet őket többé visszahozni vagy összerakni. Ugyanígy a megbocsátott bűnöket sem.

„Kicsoda olyan Isten, mint te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? 

Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.
Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!"

(Mik 7,18-19)

Isten, ha megbocsátott, nem haragszik többé. Abban telik kedve, hogy kegyelmet ad!
Újra meg újra számíthatunk irgalmára. Eltapossa bűneinket, mint egy férget, a tenger mélyére dobja, és többé nem hivatkozik rájuk.

„Nem perel mindvégig, nem tart haragja örökké. Nem vétkeink szerint bánik velünk, nem bűneink szerint fizet nekünk... Amilyen messze van napkelet napnyugattól, olyan messzire veti el vétkeinket." (Zsolt 103)

Mindez pedig azért lehetséges, mert Isten Jézust sújtotta mindnyájunk bűnéért. (Ézs 53,6)
Aki ezt hittel komolyan veszi, az tudja érvényesnek tekinteni a kapott bocsánatot is, és nem a további könnyelmű vétkezésre szabadítja fel, hanem megtölti a szívét soha el nem fogyó hálával.
Az ilyen ember Jézus Krisztus bűneinkért bemutatott engesztelő áldozatára az egész életét meghatározó hálaáldozattal válaszol. Kálvin János szavaival: szívemet égő áldozatul neked ajánlom, Uram.

Ézs 53. 6.
,, Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok, mindenki a maga útját járta.
De az Úr őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.,,

MAGYARÁZZUK vagy BEVALLJUK?

,,Egyedül ellened vétkeztem, azt tettem, amit rossznak látsz. Ezért igazad van, ha szólsz, és jogos az ítéleted.,, (Zsolt 51,6)

Van, aki úgy vétkezik Isten és embertársai ellen, hogy észre sem veszi. Ez neki a természetes, nincs semmilyen mércéje, eltompult a lelkiismerete is. Van, aki magyarázza, mentegeti a bűneit, enyhítő körülményeket keres.

 
Más megpróbálja rejtegetni, mert bűn az, ami kiderül mondja.

Egyesek dekorálják: nem loptam, hanem csak örömet akartam szerezni valakinek. Mindenki így tesz, ez csak egy kis botlás volt, mindnyájan gyarlók vagyunk... S nem vesszük észre, hogy miközben a mutatóujjunkkal másokra mutatunk, három ujjunk magunk felé irányul, és minket vádol.

Dávid őszintén bevallja: „Míg hallgattam,... egész nap jajgatnom kellett... erőm ellankadt, mint a nyári hőségben." Míg végül így döntött: „Megvallottam neked vétkemet, bűnömet nem takargattam... és te megbocsátottad bűnömet, amit vétettem." (Zsolt 32,3-5) 

Az 51. zsoltárban pedig megrendítő, konkrét módon vallja meg Istennek bűneit, és egyedül tőle remél feloldozást: „Ments meg, mert vért ontottam", „moss meg engem, és fehérebb leszek, mint a hó... 

Tiszta szívet teremts bennem, Istenem..." (16., 9., 12. v.)

Isten igéje segítette el Dávidot is bűnlátásra, ő igazat adott Istennek, nevén nevezte bűneit, bevallotta teljes tehetetlenségét, és egyedül a bocsánatban reménykedett.
És miután megkapta, ugyanolyan komolyan vette, mint előtte a bűnét. Hitetlen magatartás az, amikor valaki ezt mondja: nem tudom megbocsátani magamnak.

 
Amit Isten megbocsátott, az olyan, mintha nem történt volna meg. Legyen békessége a kegyelmet kapott bűnösnek, és legyen hálás szüntelenül az elnyert bocsánatért!
Ez is erőt ad ahhoz, hogy ne ismétlődjék a bűn.

Zsolt. 51.

1 (EFO) Az éneklőmesternek; Dávid zsoltára;
2 Mikor ő hozzá ment Nátán, a próféta, minekutána Bethsabéval vétkezett.
3 Könyörülj rajtam én Istenem a te kegyelmességed szerint; irgalmasságodnak sokasága szerint töröld el az én bűneimet! 4 Egészen moss ki engemet az én álnokságomból, és az én vétkeimből tisztíts ki engemet;
5 Mert ismerem az én bűneimet, és az én vétkem szüntelen előttem forog.
6 Egyedül te ellened vétkeztem, és cselekedtem azt, a mi gonosz a te szemeid előtt; hogy igaz légy beszédedben, és tiszta ítéletedben.
7 Ímé én vétekben fogantattam, és bűnben melengetett engem az anyám.
8 Ímé te az igazságban gyönyörködöl, a mely a vesékben van, és bensőmben bölcseségre tanítasz engem.
9 Tisztíts meg engem izsóppal, és tiszta leszek; moss meg engemet, és fehérebb leszek a hónál.
10 Hallass örömet és vígasságot velem, hogy örvendezzenek csontjaim, a melyeket összetörtél.
11 Rejtsd el orczádat az én vétkeimtől, és töröld el minden álnokságomat.
12 Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.
13 Ne vess el engem a te orczád elől, és a te szent lelkedet ne vedd el tőlem.
14 Add vissza nékem a te szabadításodnak örömét, és engedelmesség lelkével támogass engem.
15 Hadd tanítsam a bűnösöket a te útaidra, hogy a vétkezők megtérjenek hozzád.
16 Szabadíts meg engemet a vérontástól, oh Isten, szabadításomnak Istene! hogy harsogja nyelvem a te igazságodat.
17 Uram, nyisd meg az én ajakimat, hogy hirdesse szájam a te dicséretedet.
18 Mert nem kivánsz te véresáldozatot, hogy adnék azt, égőáldozatban sem gyönyörködöl.
19 Isten előtt kedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó szívet oh Isten nem veted te meg!
20 Tégy jól a te kegyelmedből a Sionnal; és építsd meg Jeruzsálem kőfalait.
21 Akkor kedvesek lesznek előtted az igazságnak áldozatai; az égő és egész áldozat: akkor a te oltárodon áldoznak néked tulkokkal.

https://www.youtube.com/watch?v=u_DdmqnzE3w

TÖKÉLETES BOCSÁNAT❣️

,,,,,,...nem voltál olyan, mint szolgám, Dávid, aki... csak azt tette, amit én helyesnek látok.,,

(1Kir 14,8)

Ezt az erkölcsi bizonyítványt Isten állította ki Dávid királyról, jóval az ő halála után. 

Azért meglepő ez, mert Dávid Istenhez való hűsége mellett elkövetett súlyos bűnöket is.

Elszerette egyik katonájának a feleségét, ezért megölette a férjet, hogy feleségül vehesse az özvegyet, s ennek ellenére ezt állítja róla Isten? Hogyan?

Úgy, hogy amikor Isten prófétája Dávid szemébe mondta ezeket a bűnöket, ő összetört, és keserű bűnbánattal megvallotta mindezt Istennek, kérve az ő bocsánatát.
Aztán soha többé nem követett el hasonlót.
Isten pedig megbocsátott neki. S most úgy beszél róla az Úr, mintha el sem követte volna a megbocsátott bűnöket.
A radikális bűnvallást ilyen radikális bocsánat követi.

Aki nem is látja, mit vétkezik, vagy mentegeti bűneit, azon nem lehet segíteni, „...aki pedig megvallja és elhagyja, az irgalmat nyer." (Péld 28,13)
Mert a bűnt nem lehet emberi erőfeszítéssel jóvátenni, csak isteni kegyelemmel megbocsátani. 

Dávid már semmit nem tudott volna jóvátenni abból, amit elkövetett.

A házasságtörő kapcsolatból született gyermek azonban meghalt. 

Mert „amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Gal 6,7). A bűnbocsánat a bűneink örökkévaló következményére vonatkozik: a megbocsátott bűn nem zár ki az üdvösségből. Paráznák és gyilkosok nem örökölhetik Isten országát
(Jel 22,15), de Dávid bocsánatot kapott ezekre a vétkeire.

Isten nem elengedte bűneink büntetését, hanem végrehajtotta azt - csak máson, az ő szent Fián.
Jézusnak bele kellett pusztulnia abba, hogy mi ilyenek vagyunk.
De aki hiszi, hogy Jézus helyette is meghalt, annak Isten az ő szent Fia igaz voltát tulajdonítja és adja. „...megigazított minket az ő vére által..." (Róm 5,9)

http://www.biblia.hu/biblia_k/k_45_5.htm

HÁROMNAPI CSEND❣️

,,Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon... (Józs 1,11)

Mózes halála után a nép elfogadta Józsuét vezérnek, Isten megadta neki a szükséges tanácsokat, az emberek készek indulni. És akkor Józsué ezt mondja: három nap múlva indulunk. Miért nem azonnal? Mert szükség van háromnapi csendre, hogy lelkileg is felkészüljön a sokaság.
Először is veszély fenyegeti a lelki egységet.

Márpedig együtt küzdeni csak úgy lehet, ha megvan a lelki egység. Az a három törzs tudniillik, amely a Jordán bal partján kapott földet, már helyben van. Ők kezdenék is az építkezést, a többi meg menjen és foglalja el a magáét!
Ebből azonban később nagy feszültség lehetne, ezért Józsué bölcs indokkal ráveszi őket, hogy segítsenek a többieknek is. Ők pedig készek erre.

Kell ez az idő arra is, amit így mondott Isten:
„Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr." (Józs 3,5)

Istennek ugyanis az ő nagy tetteihez nem zsenikre van szüksége, hanem megtisztított, megszentelődött emberekre. Egy ilyen nagy feladat előtt mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten elé álljon, önvizsgálatot tartson, és újra csak egyedül Isten bűnbocsátó kegyelmében bízzon.
Kellett idő ahhoz is, hogy a pogány Ráháb felkészüljön az Isten népéhez való csatlakozásra, s a kémeknek már így tudjon beszélni: tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, mert ő mindenható Isten.
Jézus negyven napig böjtölt csendben, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Egész éjjel imádkozott, mielőtt kiválasztotta tanítványait.
Csak mi ugrunk gyakran fejest a tennivalókba.
Próbáljuk ki, mennyi áldás lesz azon, ha Isten előtti csenddel készülünk egy napra, egy új hétre, bármilyen megszokott vagy különösen nehéz feladatra!

https://www.youtube.com/watch?v=YeXD5qO3Q7Q

FELKÉSZÍTETT SZOLGA❣️

,,Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle...,, (Józs 1,7) 

A honfoglalás nagy vállalkozását Józsuénak kellett vezetnie. Ő alkalmatlannak tartotta magát erre. 

Isten azonban nem belelöki szolgáit a feladatokba, hanem felkészíti őket, és menet közben is tanácsolja, bátorítja. Hogyan készítette fel Józsuét? 

1. „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel..." (5Móz 34,9)

 Meglepődünk, mert úgy gondoljuk, az ő feladatához inkább fizikai erő, jó fegyverek és némi katonai tapasztalat lenne szükséges. 

Majd megkapja azt is, de Isten azt tartja a legfontosabbnak, hogy tudjon vele beszélni, hogy Józsué értse őt, és legyen kész egyetérteni vele. 

Ehhez pedig ilyen lelki „vevőkészülék", bölcs lélek kell.

Mert egyik énekünk szerint „vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet". 

Ez a bölcsesség nem emberi készség, hanem Isten ajándéka.
De aki kéri, megkaphatja (Jak 1,5).

2 Iránytűnek Isten írott igéjét használhatja, ehhez kell igazodnia.
Egy leendő hadvezér kezébe Isten nem kardot ad, hanem Bibliát. 

Akkor lesz ő jó vezetője népének, ha komolyan veszi Isten igéjét. És Józsué mind a közéletben, mind magánéletében (24,15) komolyan vette azt. Minden nép és ország, amelynek ha csak egy ideig is ilyen vezetői voltak, felvirágzott.
Ez gazdagíthatja meg a mi személyes életünket is.

3. Józsué nagyon félt. Tudta, hogy elődje, Mózes, milyen rátermett ember volt, ismerte népe keményszívűségét és a meghódítandó terület nehézségeit is. Isten ezért gyengéd szeretettel bátorítja, állandó jelenlétét ígéri. Ő pedig félve is helytállt, és Isten vitte őt győzelemről győzelemre. 

Az üdvösséget is Isten adja, minden hozzájárulásunk nélkül. De nekünk kell azt hittel megragadnunk, és már itt megélnünk. Jak. 1.5 

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Józs 24. 15
Ha pedig nem akarjátok az Örökkévalót szolgálni, akkor döntsétek el még ma, hogy kit fogtok szolgálni!

Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok, de én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!”

https://www.youtube.com/watch?v=OY9Qy0BvFxE

VEDD BIRTOKBA❣️

,,...és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul.,, (Józs 1,11)

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához.
Két igazságot figyeljünk meg:
Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is viszi őket az ígéret földjére.
Nemcsak kiszabadította egy emberileg reménytelen helyzetből, hanem felszabadította őket egy egészen új életre.
Isten a mai hívőket sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem felszabadít a neki engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló életre.
Minden megtért embernek tudnia kell, hogy miből és kihez tért meg.
Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni őt szolgálni. Meg kell ismerni, mit jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad". Egyetlen hívő sem állhat meg a bűnbocsánat öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az ismeretben, hitben, szent életben.
A másik igazság: Isten adta birtokul népének az országot, de nekik kell birtokba venniük azt. Már az övék, és ez Isten ajándéka, semmit nem tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben, belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. Hogy Isten ajándékba adta nekik, ez a kegyelem. Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről lépésre haladnak a meghódítással, ez a hit.
Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a birtokodat!
A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az ő ajándéka, ha ezt hittel komolyan vesszük.
De ez nem teszi feleslegessé a lépésről lépésre való engedelmeskedést, az ajándékcsomag kibontását és használatbavételét.
Eközben tudjuk meg, milyen nagy gazdagságot adott nekünk az Úr.

https://www.youtube.com/watch?v=GtfLqkdTPkQ

ADJON BÉKESSÉGET❣️

,,Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!,, (4Móz 6,26)

Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása.
Ott arról volt szó, hogy Isten ránéz, mintegy rámosolyog megbocsátóan az emberre, itt pedig arról, hogy állandóan ránéz, szemmel tartja, folyamatosan egymás színe előtt élnek, együtt élnek. 

Az Isten és a kegyelmet nyert ember tartós közösségét fejezi ki. 

Isten azt ígéri itt, hogy a benne hívők soha nem a háta mögött, hanem színe előtt élhetnek, és ebben az állapotban békességük lesz.

A békesség a Bibliában nemcsak a háborúság hiányát jelenti, hanem olyan közeget, amelyben az élet feltételei gazdagon megvannak. A halnak a vízben van békessége, nem a parton.
Az embernek az Istennel való közösségben vannak meg az életfeltételei.
Ott válhat azzá, akinek a Teremtő szánta, ott kerül a helyére, ott érzi magát jól - még esetleg nehéz körülmények közt is.

Persze nemcsak Istennek kell felénk fordulnia, hanem nekünk is keresnünk kell az ő orcáját. Isten többször panaszolta, hogy „hátukat fordították felém, nem arcukat" (pl. Jer 2,27), és ezért lett a nép kiszolgáltatottá az ellenség számára.
Az is előfordul, hogy az ember akar valamit Isten háta mögött cselekedni, vagy valamit előle elrejteni. Ebből soha nem fakad békesség.

Az ároni áldás tehát ezt a három nagy értéket kéri: biztonság, bocsánat, békesség.
Mindhármat Jézus Krisztus szerezte vissza nekünk. „Mert ő a mi békességünk" (Ef 2,14), ő szerzett nekünk békességet a kereszten kiontott vére által (Kol 1,20) és ő adja a maga saját békességét a benne hívőknek
(Jn 14,27), amit nem vehet el tőlünk senki. Ő maga és a vele való közösség minden isteni áldás foglalata.

Jer. 2.27 Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! - a kőnek pedig: Te szültél engem!
A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!
Ef. 2.14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
Jn. 14.27 Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.

KÖNYÖRÜLJÖN RAJTAD❣️

,,Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!,, (4Móz 6,25)

Az ároni áldás három ikerkérésből áll, amelyeknek első fele arról szól, mit tegyen veled Isten, a másik fele, hogy mit adjon.
Istennek nincs olyan orcája, arca, mint a mienk, de a szentíró csak ilyen emberszabású képpel tudja kifejezni, amit akar.
Itt arra utal, hogy akkor szokott felragyogni egy ember arca, ha megpillant valakit, akit szeret, és rámosolyog.
Tudjuk a Szentírásból, hogy bennünk semmi nincs, amiben Isten gyönyörködhetne, ami őt „mosolyra deríthetné".
Egyvalakiben gyönyörködik Isten, az ő szent Fiában, Jézusban (Mt 3,17)

Ahhoz viszont, hogy Krisztus bennünk éljen, kegyelmet, bűnbocsánatot kapott embernek kell lennünk. Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: ragyogtassa rád orcáját, és könyörüljön rajtad.
Akin ő könyörül, aki az ő bűnbocsátó kegyelmét hittel megragadta, azon felragyog Isten arca, mert már az ő ismerőse, sőt gyermeke lett.
Ír a Biblia arról is, hogy az ellene lázadó emberre haraggal néz Isten, vagy elrejti előle az arcát (Ézs 54,8)

A könyörülni szó az Ószövetség eredeti nyelvén azt is jelenti: lehajolni.
A szent Isten Jézus Krisztus személyében hajolt le hozzánk, ő engesztelte ki Isten jogos haragját, amikor önmagát áldozta fel a keresztfán. Őérette könyörül rajtunk Isten. Jézus Krisztus tette lehetővé ennek az áldásnak a beteljesedését is rajtunk.

Mt. 3.17 És hang hallatszott a mennyből:
„Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

Ézs. 54.8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad.

https://www.youtube.com/watch?v=ksOhdWO-ibA

AZ ÁRONI ÁLDÁS❣️

,,💞Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!,, (4Móz 6,24)

Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal áldja meg a népet. 

Ez az áldás csaknem minden istentisztelet végén elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető.
Mi az áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek adhat. 

Nem azért adja, mert az megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van rá.

 
Az áldás ajándék, amit Isten szeretetből ad, ha akar.
Tehát nem Áron áldotta meg a népet, hanem Isten.

 
És nem a lelkész áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és kívánja, kéri azt az emberek számára. Ugyanígy egy szülő is megáldhatja gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten áldását másokra.

Mit jelent az első mondat: áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged?
Ez az áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol ezer veszély leselkedett az emberekre. Isten ezekkel a szavakkal azt ígéri
(mert ez a kérés egyben ígéret is), hogy mint jó pásztor őrizni fogja népét.
Amikor a babiloni fogságból hazatért a nép, szintén nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt,ű

 Isten ezt ígérte:
„Én magam oltalmazom mindenfelől... mint egy tüzes fal" (Zak 2,9).
A zsoltáríró ezt a képet használja: szárnyainak árnyékában biztonságban leszünk.
Isten tehát mindenekelőtt biztonságot, védelmet ígér népének.

 
Nagy szükségünk van erre ma is. A romló közbiztonság, a közlekedésben rejlő sok veszély, a különféle fertőzések, de a saját indulataink vagy félelmeink miatt is nagyon rászorulunk Isten védelmére. 

Bízzuk rá nyugodt hittel szeretteinket, egzisztenciánkat, egyházunk és népünk jövőjét, és kívánjuk egymásnak hittel: az Úr áldjon és őrizzen meg téged!

https://www.youtube.com/watch?v=ksOhdWO-ibA

ÍTÉLKEZÉS❣️

,,💞A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok... ne ítélkezzünk egymás felett...,, (Róm 14,1.13)

Gyakori bűnünk, hogy az illető távollétében megtárgyaljuk hibáit, gyengeségeit, és elítéljük. 

Isten ezt nagyon rossznak tartja.

Miért bűn ez? Azért, mert gőg van mögötte, magamat különbnek tartom, őt megbélyegzem. 

A másik felett ítélkezünk, tehát fölé emeljük magunkat.
Mentegetőzés és dicsekvés is lehet emögött. Hallgatólagosan azt bizonygatjuk, hogy mi jobban tudunk, helyesebben gyakorolunk valamit.
Pedig gyakran éppen azt a hibát ítéljük el másokban, ami bennünk is megvan. Így ítélgették egymást már az első gyülekezetekben is az erősebb hitűek és a bizonytalan kezdők. 

Pál apostol őket inti ebben az igében.

Mi ennek a káros gyakorlatnak a gyógyszere?
Nem kell mindent kicsinyesen észrevenni és szóvá tenni.
Ha valami nagyon helytelent látunk a másik ember életében, neki kell megmondanunk szeretettel. 

Szabad érte imádkozni, Isten sok mindent közvetlenül elrendez a benne hívőkkel.

 És törekednünk kell arra, hogy minél több jót mondjunk egymásról. Isten egyenesen arra biztat, hogy aki rosszat mond rólunk, azt is áldjuk - ami azt jelenti: jót mondunk róla.

És akkor egyáltalán nem szabad ítéletet mondanunk senkiről és semmiről? Dehogynem.
Csak más dolog Isten igéje alapján megítélni valamiről, hogy helyes-e, vagy pedig elítélni valakit a segítés szándéka nélkül.

 Tudnunk kell, hogy Isten szerint mi jó és mi nem, de egymás felett öncélúan, szeretetlenül nem szabad ítélkezni.

Ne mi üljünk a bírói székbe, ahonnan ítéletet hirdetünk mások felett, hanem üljünk csak alázatosan a vádlottak padjára, és engedjük, hogy az igaz Bíró ítéljen el és mentsen fel!
Aki ilyen lelkülettel néz másokra, az nem ítélkezni fog felettük a kárukra, hanem inteni fogja őket, és imádkozni fog értük épülésükre.

IGEN és NEM❣️

,,Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.,, (Mt 26,42)

Jézus nemcsak másoknak mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", hanem őt is az jellemezte, hogy egyszer s mindenkorra igent mondott az Atya akaratára, s ami attól kicsit is el akarta téríteni, arra újra és újra határozott nem volt a válasza.

Minket állandóan kísért hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel szemben. 

Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem igazán.

 Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik.

Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. 

A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte.

Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt imaharca jól szemlélteti az ő határozott, egyértelmű, következetes magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát.
De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Másodszor már csak az igen hangzik el: Atyám, legyen meg a te akaratod!
És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az igen az Atya akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra.

Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes meggyőződéssel és örömmel mondjuk és tegyük: Igen, Atyám, mert így láttad jónak (Mt 11,26).

https://www.youtube.com/watch?v=s6AtcQy7pO0

JÉZUS HARAGJA❣️

,,...ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!,, (Jn 2,16)

Sokan szeretnek hivatkozni arra, hogy virágvasárnap még Jézus is méregbe gurult, és haragjában ostorral verte ki a templomból a kereskedőket és pénzváltókat.
Íme - mondják -, mennyivel érthetőbb és megbocsáthatóbb, ha mi valami hasonlót teszünk.
Közben pedig ezek az emberek nem tudják, mi is történt akkor Jeruzsálemben. 

Hogyan kerültek állatkereskedők a templomba? Az áldozatok miatt sok állatra volt szükség egy-egy nagy ünnepen. Megvolt az arra kijelölt hely, ahol árulni lehetett őket: a templomon kívül. 

Az üzlet azonban jól ment, és némi összegért megengedték a templom felelősei, hogy a pogányok udvarán is lehessen kereskedni.

A pogányok udvara arra szolgált, hogy ha eljött egy Istent kereső, nem zsidó zarándok, az hallhassa ott Isten igéjét, és csendben imádkozhasson és elmélkedhessen.
Ez volt Izrael missziójának egyik formája, amivel Isten bízta meg népét.
Ezt tette lehetetlenné, hogy az anyagi haszon fejében ide is beengedték az üzletelést.

Jézus szemében ez olyan szemérmetlen Isten elleni lázadás, az ő igéjének, rendjének, szentségének semmibevétele volt, amit nem hagyhatott következmények nélkül.
Ő nem személyes sérelmet torolt meg, nem dühbe gurult, ahogyan mi szoktunk, hanem idézi az igét, ami ellen vétettek, tanítványai pedig idézik a zsoltárt, ami Jézus haragjának az oka:
„A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." Messiási tett volt a templom megtisztítása, Isten rendjének a helyreállítása. Ezért nem mert tiltakozni ellene senki.

A mi életünkben vajon minden az Isten által kijelölt helyen van? Mi szorítja ki például a vasárnapjainkból Isten igaz tisztelését? Melyik világos isteni rendelkezést kellene komolyan vennünk, hogy rend legyen az életünkben?
Nem áldozunk fel anyagi előnyökért lelki értékeket?

JÉZUS HAZASZERETETE❣️

,,Amikor közelebb ért és meglátta a várost, megsiratta...Bár felismerted volna... a békességre vezető utat!,,(Lk 19,41-42)

Jézus Krisztus személyválogatás nélkül minden embert nagyon szeretett, de azt a népet, amelyből emberi eredetét tekintve származott, különösen is.
Ez megkülönböztetés? Igen, de olyan, amiből soha senkinek nem származik hátránya. 

Elsősorban „Izrael házának elveszett juhaihoz" jött, de meggyógyította a római százados szolgáját is, sőt az ő hitét példaként állította honfitársai elé, és meghallgatta a pogány kánaáni asszony könyörgését is.

 
Nem tett különbséget a maga népe és a többi nép közt, de sorrendben saját népe volt az első helyen.
Még sírni is tudott miattuk.

Jézus tanítványainak ma is mindenkit őszintén szeretniük kell.

De természetes, hogy ezek közt elsősorban a maga népét szereti mindenki. 

Ahogyan Pál apostol is írja: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Gal 6,10) 

Leginkább azokkal, de soha nem mások rovására. 

Aztán ha nem ilyenek vannak bajban, és segíteni kell, a testvéreinket hanyagoljuk el átmenetileg, de mégis van egy alapvető sorrend.
Miért? Mert nem véletlen az, hogy melyik család és melyik nép tagjává születtünk. 

Hisszük, hogy Isten jelölte ki „lakóhelyünk határait" (ApCsel 17,26), s amelyik közösségbe belehelyezett, azért felelősek vagyunk.

 
Nemcsak élvezni kell annak a működését, hanem munkálni is, hogy minél jobban működjék. 

Ez a keresztény ember politikai felelőssége, nem lehet közömbös a polisz, a város sorsát illetően.
Ezt Isten még a babiloni fogságba hurcolt népnek is megparancsolta (Jer 29,7)

Ennek a felelősségnek része a becsületes munka, az állandó imádkozás, a megszentelt élet, s állásfoglalás minden Isten szerinti rosszal szemben, minden Biblia szerinti jó mellett.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/793004869066183/

JÉZUS és a GYERMEKEK❣️

,,💞..aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.,, (Mk 10,15)

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé.
Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. 

A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. Akkor mondta a fenti igét. 

Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az üdvösségből.
A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük.
Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta:
„Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában."
Isten előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok..." (Mt 20,26)
Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki.
Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj!
A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: 

Hozsánna a Dávid Fiának!
Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, 

Isten a kicsiket használta fel arra, hogy dicsőítésének eszközei legyenek.
Kész vagyok-e gyermekként fogadni Isten ajándékait, az üdvösséget is?
Kész vagyok-e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy ő legyen nagy az életemben?
S bízom-e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az ő szolgálatára?

TÁMADÁSOK KERESZTÜZÉBEN❣️

,,💞...mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.,, (Jn 15,19)

Jézus mindenkivel jót tett, mégis sok támadás, rosszindulat, rágalom, gúny vette körül. 

Hogyan viselte ő ezt?
Az ördög többször is el akarta téríteni eredeti céljától, küldetésétől.
Tanítványai közt is akadt, aki gáncsolta, megtagadta, elárulta.
A nép vezetői pedig „állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána..., hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, s átadhassák a hatóságnak" (Lk 20,20)

Politikai csapdát állítottak: szabad-e adót fizetni a császárnak?
Vallási rejtvényt agyaltak ki: ha van feltámadás, kinek a felesége lesz az, akinek több férje is meghalt? Nem fogytak ki a gonosz ötletekből, míg végül keresztre juttatták őt.
Hogyan hordozta ezt Jézus? Természetesnek tartotta, mert tudta, hogy az ő tiszta, isteni jelleme olyan idegen ebben a megromlott világban, mint a világosság a sötétségben. 

Ezért soha nem lett ideges, sem dühös, nem ütött vissza, nem sértődött meg. 

Szelíden válaszolt a provokatív kérdésekre is.
Erre bátorította az övéit is: aki „felülről született", az nem e világból való, s azt gyűlöli az Isten nélküli világ. De szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok értük (Mt 5,44)! 

Ő is ezt tette még a kereszten is, utolsó leheletéig.
Két rendíthetetlen pillérre épült Jézus magatartása. Az egyik az Atyától való függés, a benne való teljes bizalom, a neki való feltétlen engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni. 

A másik: kimondhatatlan szeretet azok iránt is, akik bántották. 

Ez az elfogadó, megbocsátó szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna.
Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az igazsággal.
Kérjük el tőle mi is ezt a józan béketűrést!

JÉZUS CSALÁDJA❣️

,,💞Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.,, (Mt 12,50)

Jézus emberi testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek teremtő műve volt (Lk 1,35). 

Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Mk 6,3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei.
Családja sokáig nem értette meg őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté magát a világ előtt. 

Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. 

„Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van." (Mk 3,21) 

Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt ő küldetésével a családon belül.

Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? 

Jézus ekkor mondta: ki az én anyám, és kik a testvéreim? Az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények.
Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény közösséghez. 

Az ApCsel 1,14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival.
A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten akaratát cselekszi. 

Ez azt is jelenti, hogy a benne hívők „örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak" (Róm 8,17). 

Én vajon Jézus testvére vagyok már?
Szeressük nagyon a még nem hívő rokonainkat is! És higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Jn 1,12; Róm 8,29, Zsid 2,11)!
Mk. 6.3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére?
És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Jn. 1.12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Róm. 8.29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
Zsid 2. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,

JÉZUS CSENDJE❣️

,,💞..elvonult velük külön... De amikor a sokaság észrevette, utánament.,, (Lk 9,10-11)

Isten néhány jellemző tulajdonsága után foglalkozzunk most Jézus személyével! Kinek ismerjük meg őt az evangéliumok leírásából?
Ez a szakasz arról szól, hogy a tanítványok beszámolói után Jézus elvonult, csak velük, egy csendes helyre. Rendszeresen kereste az alkalmat, hogy egyedül, csendben legyen az Atyával, vagy tanítványaival külön is beszélgessen. Jézus sokat dolgozott, előfordult, hogy enni sem volt idejük.

 Ezt csak úgy lehetett bírni, hogy az Atya előtti csendben kapott mindig új erőt.
Az emberek azonban megzavarják. Mindig sok problémájuk volt, hozták a betegeiket, utánamentek. 

Mit tesz most Jézus? Nem háborodik fel, nem küldi el a népet, nem zúgolódik emiatt, hanem „örömmel fogadta őket".
Hirdette az evangéliumot, és meggyógyította a betegeket.
- Mi vajon hogyan viselkednénk hasonló helyzetben?
Miért tett így Jézus? Mert soha nem a maga akarata szerint járt el, hanem azt tette, amit az Atya akart. S tudta, hogy ez a sokaság nem véletlenül jött éppen most. 

Akit pedig az Atya küldött hozzá, azt ő soha nem küldte el.
Megszánta őket. Neki volt érző és együtt érző szíve, és soha nem önmagát kímélte, hanem másokért szolgált. Akkor is, ha az neki éppen alkalmatlan volt.
S mint jó pásztor enni adott a nyájnak. Mit? Igét, egészséget, kenyeret. 

Először hirdette az Isten királyi uralmáról szóló igét, utána gyógyított, s végül jóltartotta a sokaságot.
Mi fordított sorrendet szeretnénk. Ő azonban tudta, hogy ez vezet az ember életének teljes gyógyulásához: a lélek felől kell elindulni.
A helyén van-e mindez az életünkben: a csend és a munka, magánélet és szolgálat, a lélek és a test egészsége?

A SZÖVETSÉG ISTENE❣️

,,...Ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül... Papok királysága és szent nép lesztek.,, (2Móz 19,5-6)

Izrael népe a pusztai vándorlás során megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, de még nem volt identitástudata. Márpedig fontos mindenkinek, hogy tudja, honnan jön, hova tart, kihez tartozik, és mi a feladata.
Amikor az Úr szövetséget kötött népével a Sínai-hegynél, mindezt világossá tette számukra.
„...ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül..."
Miért? „Nem azért..., mintha... a legnagyobbak volnátok..., hanem azért, mert szeret benneteket az Úr." (5Móz 7,7)

Tudhatja tehát a nép minden tagja, hogy ő Isten tulajdona, van gazdája, ennek egyetlen oka Isten szabad szeretete, s ennek alapján tartoznak ők egymáshoz, és mint közösség Istenéi.
Számíthatnak rá, mert ő hű a szövetséghez.
Tőlük viszont ezt kívánja meg: „ha engedelmesen hallgattok szavamra".
Meg kell tehát tanulniuk figyelni Istenre, érteni őt, és egyetérteni vele. Így lesznek szent nép, akiket csak Isten használhat jó célokra.

És mire választotta ki Isten az ő népét? Papi feladatot szánt nekik, tehát közvetíteniük kell Isten és az emberek közt. Képviselni Istent a pogányok előtt, és közbenjárni Isten előtt másokért.
Bizonyságtétel szóval és élettel, s kitartó imádkozás. Ha ezt végzik, Isten áldott eszközei lesznek sokak javára s az Úr dicsőségére.
Ugyanez az új szövetség tartalma is. Tudhatjuk, hogy Jézushoz tartozunk, aki vére árán vásárolt meg bennünket hiábavaló életünkből, és arra rendelt, hogy hirdessük nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el (1Pt 2,9).

A hívő keresztény önazonossága: Jézusé vagyok, neki szolgáltatom ki az életemet, másnak nem is akarok szolgálni, ő használjon arra, amire akar!
(Ezt jelenti a királyi papság és szent nép kifejezés.)

A GONDVISLŐ ISTEN❣️

,,💞De keressétek először az ő országát (királyi uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.,, (Mt 6,33)

Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten gondoskodó szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a miatyánkba mindennapi kenyerünket.

A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért?
Mert amíg valaki csak Isten gondviselését élvezi, de nincs személyes kapcsolata vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben.
Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. 

Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az élő Istennel való személyes közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka.
A gondviseléstől eljut a Gondviselőig.

Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: önmagát adta ajándékul, amikor Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett.
Az tudja, hogy aki egyszülött Fiát feláldozta értünk, vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm 8,32).

Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is hittel Istenre bízni!
De ne érjük be ennyivel, keressük az ő országát, cselekedjük akaratát, s meg fogjuk látni, hogy vele közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak tőle kapott testi és lelki ajándékokat.

KI ÉRTI ISTEN SZAVÁT?

,,Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.,, (1Kor 2,12)

Amikor még nem volt a szava írásba foglalva, Isten a gondolataikon keresztül szólította meg az embereket. Számukra egyértelmű volt, hogy az, ami így vagy más módon eljutott a tudatukig, Isten szava.
Ma elsősorban a Szentíráson és annak magyarázatán keresztül szól Isten.
De miközben olvassuk ezeket a régen leírt szövegeket, vagy hallgatjuk azok magyarázatát, a Szentlélek egészen személyessé, konkréttá és időszerűvé tudja azokat tenni számunkra.
Isten tehát ma is beszél, a kérdés csak az, hogy értjük-e. Hiszen mi mindnyájan úgy születünk, hogy elveszítettük lelki hallásunkat. Isten gondolatait csak Isten Lelke érti.
Az újjászületéskor adja Isten a Lelkét a benne hívőknek.
Tehát az ő gondolatait egy gyarló ember is megértheti, ha kapta Isten Szentlelkét. Enélkül azonban nem értjük a beszédét, sőt egyenesen bolondságnak tekintjük (1Kor 2,14).

Még Jézus tanítványai is rászorultak arra, hogy feltámadása után elvegye ezt a lelki vakságot és süketséget belőlük: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat"
(Lk 24,45).
Aki viszont megkapja Istentől ezt a „vevőkészüléket", az a Biblia betűi mögött felismeri az élő Isten hozzá szóló szavát, és nagy örömmel hallgatja (Jer 15,16), nemcsak érti, hanem egyetért vele, engedelmeskedik neki, az ige munkálkodik benne, formálja életét, sőt úgy tudja továbbmondani, hogy akihez megérkezik, azt is Isten szavaként szólítja meg (1Thessz 2,13).

Kérjük Istentől az újjászületés csodáját, Szentlelkének ajándékát, hogy mi is értsük az ő szavát!
1Kor. 2.14 Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. 

Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni.

https://www.youtube.com/watch?v=uaPdh-3AOBo

ISTEN BESZÉL❣️

,,💞...kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes!...
Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene...,, (2Móz 3,4.6)

Az emberek által kitalált úgynevezett istenek, a bálványok, némák. Az élő Isten viszont beszél. Mózes meg akarja nézni, hogyan lehetséges, hogy a csipkebokor ég, de nem ég el.
S amikor közeledik hozzá, a saját nevét hallja.
Ki van ott a pusztában rajta kívül? Akkor még nem ismerte Istent, csak sok mindent hallott róla.
Isten bemutatkozik: én vagyok atyáid Istene.

Mózes átéli életében először a hatalmas Isten jelenlétét, s eltakarja a szemét. Isten pedig folytatja: láttam népem nyomorúságát, és kimentem őket rabszolga helyzetükből. Isten beavatja Mózest terveibe, részletesen tájékoztatja arról, hogy mit fog tenni.
S már kapja is a feladatot: elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet Egyiptomból!
Ijesztően nagy feladat, Mózes tiltakozik. Mire Isten: én veled leszek. De mit mondjak, ki küld engem?
Vagyok, aki vagyok - vagyis mindig ott leszek, ahol ott leszek.

Rendkívül izgalmas párbeszéd. Megszólítás a puszta csendjében, bemutatkozás, feladat, ígéret - ki tudja ezt így egyszerre felfogni és feldolgozni?
Mindenesetre az egyértelmű Mózesnek, hogy ez az Isten létezik, mert beszél. Ismeri őt, kijelenti magát neki, eszerint ő a történelem ura, ő irányítja az eseményeket, hallotta és számon tartotta népe segélykiáltását, teljesen biztos a dolgában (kihozom népemet), és máris rendelkezik Mózessel, bevonja őt munkájába.

 
De nem bábként rángatja, hanem megbeszéli vele feladatát, meggyőzi arról, hogy merjen engedelmeskedni, állandó jelenlétét ígéri neki - s mindezt úgy, hogy valami módon Mózes megértheti őt.
Beszélgetnek. Micsoda kiváltság ez!

Isten szava helyreállítja az édenkerti állapotot: az ember újra közösségben van Teremtőjével, s hasznos eszköz lesz az ő kezében. Ismerős ez nekem?

https://www.youtube.com/watch?v=RMqnEvXMEbw

ISTEN MINDENHATÓ❣️

,,💞Hit által rejtegették Mózest születése után három hónapig szülei,... és nem féltek a király parancsától.,, (Zsid 11,23)

A nép még szolgasorban szenvedett, de Isten már készítette a szabadítást, és annak emberi eszközét is, Mózest.

A kis Mózesnek meg kellett volna halnia, mihelyt megszületett, mert a fáraó parancsára minden fiúgyermeket meg kellett ölni. Csakhogy Isten olyan hatalmas, hogy akivel ő jót akar, annak az ellenségeit is jóakaróivá teszi (Péld 16,7).
Mózes szülei hittek a mindenható Istenben, ezért vállalták gyermeküket, Isten pedig úgy irányította az eseményeket s az embereket, hogy Mózes éppen az oroszlán barlangjában, a fáraó udvarában nevelkedjék, mert ott volt a legnagyobb biztonságban.

 (Ennek a részleteit érdemes elolvasnunk a 2Móz 2. fejezetéből, megfigyelve, hogyan időzít és rendez Isten mindent az ő jó célja érdekében.

Minden éppen akkor és éppen úgy történik, hogy ez a cél megvalósuljon. Ennyi „véletlenre" nincs más magyarázat, mint az ő mindenhatósága.)

Mózes szülei nem féltek, a mindenható Istenre bízták gyermeküket, amikor megtartották, amikor kitették a sásba, elengedték az ellenség udvarába, s nem voltak tele aggodalommal, mint mi gyakran.
Pedig minden bizonytalan volt vele kapcsolatban.
Abban azonban bizonyosak voltak, hogy Isten kezében jó helyen van Mózes, és Isten megbízható.
Ők megtették, ami az ő feladatuk volt, s tudták, hogy Isten is megteszi, amit akar.

Amikor minket is sok bizonytalanság vesz körül, merjük-e hinni, hogy Isten ma is mindenható?
Ő ura a történelemnek, úr minden ember érzelmei, gondolatai, akarata felett, s a benne bízók életét végtelen bölcsességgel, másnál nem tapasztalható szeretettel, ellenállhatatlan hatalommal irányítja, s hatalmát mindig jóra, a mi javukra használja.

Boldog az az ember, aki egészen rá meri bízni magát, szeretteit, népét, egyházát a mindenható Istenre.

ISTEN NEM FELEJTI EL NÉPÉT❣️

,,💞Kemény munkával keserítették az életüket..., kegyetlenül dolgoztatták őket.,,
(2Móz 1,14)

Sokan tiltakoznak az ellen, hogy Isten nélkül kényszerpályára került az emberiség. 

A tudomány és technika nagyszerű eredményeinek birtokában egyre büszkébbek leszünk.
Pedig ugyanaz a helyzetünk, mint Isten népének volt Egyiptomban: láthatatlan hajcsárok állnak mögöttünk, és hajszolnak bennünket. Mi pedig tehetetlen rabszolgák vagyunk, nem tudjuk kiszabadítani magunkat.

Dolgozunk, hogy legyen mit ennünk, és eszünk, hogy tudjunk dolgozni. 

Csakhogy egyre gyakrabban munkalehetőség sincs, és egészséges élelem sem jut sokaknak. 

Tudjuk, hogy mi lenne jó, s tesszük mégis azt, ami árt - magunknak is, másoknak is. 

Mennyi pénzt elköltenek sokan arra, hogy tönkretegyék az egészségüket, s utána mindent megadnának, hogy valaki helyreállítsa azt.

Igyekeznek leszoktatni bennünket a gondolkozásról, olcsó élvezetekkel elvonják figyelmünket a valóban fontos igazságokról, rablógazdálkodással feléljük a tartalékainkat, mérhetetlen önzésünk felborítja a biológiai egyensúlyt, tönkretesszük az Istentől kapott védőernyőt, az ózonpajzsot, és sem egységes akarat, sem erő nincs arra, hogy megálljunk ezen a lejtőn.

Ilyen reménytelen volt Isten népének a helyzete is Egyiptomban.
De ő nem felejtette el népét: „Isten meghallotta panaszkodásukat, és visszaemlékezett Isten az Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal kötött szövetségére.
,,Rátekintett Isten Izrael fiaira, és gondja volt rájuk Istennek."
(2Móz 2,24-25)

Ilyen Istenünk van. Ő nem felejti, amit megígért, egyoldalúan is megtartja szövetségét, s nem hagyja népét még abban a nyomorúságban sem, amibe az önmagát sodorta.
Sőt még azt is arra használja fel, hogy emlékeztesse népét az elfelejtett Istenre, hogy újra imádkozzanak.
Ő pedig kegyelmesen meghallgatja imádságukat.

KIÁLTOTTAK❣️

,,Kiáltottak, és a szolgaság miatt való jajgatásuk feljutott Istenhez.,, (2Móz 2,23)

Istenről mi annyit tudunk, amennyit kijelentett magáról a Bibliában. Nagyon fontos, hogy helyes ismeretünk legyen róla, mert ettől függ földi életünk minősége és az örök életünk is
(Jn 17,3). Életkérdés, hogy a valóban létező, egyetlen igazi Istenben higgyünk, és ne valami elképzelt, nem létező fantáziaképben. Nézzük meg néhány ószövetségi történeten keresztül, melyek az élő Isten legfőbb tulajdonságai, ki a mi Istenünk!
Kr. e. 1600 táján, a nagy éhínség idején, Jákób fia, József Egyiptomba hívta családját, mert ott volt kenyér. Később az ott megszaporodott nép rabszolgasorba került, és keményen dolgoztatták őket. Négyszáz év alatt lassan elfelejtették Istent, aki annak idején szövetséget kötött ősatyjukkal, Ábrahámmal. Isten azonban nem felejtette el az ő népét és ígéretét.
A nép még szolgaságban szenvedett, de Isten már készítette a szabadulást.
Lényegében így járt az egész emberiség is: amikor szembefordultunk Istennel, az ellene való lázadás (a bűn) szolgaságába kerültünk, és azóta is kényszerpályán vagyunk. 

Eközben egyre kevésbé ismerjük és tiszteljük Istent.
Az emberiség nagyobb része szinte semmit vagy semmi hiteleset nem tud az élő Istenről. 

Pedig ő a szabadulást is elkészítette nekünk Jézus Krisztus váltsághalála által, „...mikor ellenségei voltunk, megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által..." (Róm 5,10)
Mikor fordult meg a rabszolga nép sorsa?
Amikor eszükbe jutott az elfelejtett Isten, és kiáltani kezdtek hozzá. 

A segítséget Isten elkészíti, de csak a kiáltás során végre kinyújtott kezünkbe teheti azt ajándékként.
Kiáltsak én is bizalommal Istenhez!
Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten!
Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.
(Marot K., 130. genfi zsoltár)
Jn. 17.3 Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.