A PÁSZTOROK ÚTJA❣️

,,💞A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik.,, (Lk 2,20)

Jézus születésének hírét legelőször a pásztorok hallották meg, mégpedig egy angyaltól.
Miért éppen ők? Mert Isten a megvetett, lenézett embereket gyakran különös szeretettel részesíti előnyben.
Mert ők az általános felfordulás közepette is csendben voltak, és akkor is ébren őrködtek, amikor a világ aludt.
Ma nagy altatás folyik, boldog, aki éberen figyel Isten kijelentésére, sok mindent idejében meg fog hallani és érteni.
A karácsonyi prédikáció így szól: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Betlehemben).
Ennek minden szava külön és így együtt is nagyon sokat jelent. Nem hiába lett ez nagy öröme az egész népnek. Nekünk az-e?
Már a gyermek Jézus Szabadító, Úr, Messiás. Ő nekünk született, s meg lehet találni őt egy konkrét helyen.
A pásztorok hitték is, meg nem is. Mi is így vagyunk olykor Isten igéjével. Ők azonban nem érték be ezzel, felkerekedtek, és meg akartak győződni a valóságról.
S meg is találták a gyermeket pontosan ott és úgy, ahogyan Isten küldötte mondta.
Ez a becsületes magatartás: teljes bizonyosságra vágyom, elmegyek hát egészen Jézusig. 

Ott a tények meggyőzik a kételkedőt is.
És visszafelé már ezzel a meggyőződéssel lesznek ők is „angyalok", Isten követei, akik dicsőítik az Urat nagy tetteiért, és maguk is hirdetik a karácsonyi örömhírt. Teljes bizonyossággal tanúskodnak arról, hogy mi az igazság.
Mi tehát a pásztorok útja? Az éjszaka csendjében igét hallottak. 

Nem egészen értették, de aszerint cselekedtek, elmentek és megnézték, igaz-e. Minden tekintetben igaznak bizonyult. Így ők is hirdették azt másoknak.
Ma is az ige hallgatása vezet el Jézushoz.
De a templomtól el kell jutni őhozzá, személyesen meg kell ismernünk őt a hit által.
Ez változtatja meg minden ember életét, betölti örömmel, és hiteles tanúvá teszi.

A kegyelem harmatja - A pásztorok útja

"A pásztorok pedig visszatértek, dicsőítve és magasztalva az Istent mindazért, amit pontosan úgy hallottak és láttak, ahogyan ő megüzente nekik." (Lk 2,20)

Jézus születésének hírét legelőször a pásztorok hallották meg, mégpedig egy angyaltól. Miért éppen ők? Mert Isten a megvetett, lenézett embereket gyakran különös szeretettel részesíti előnyben. Mert ők az általános felfordulás közepette is csendben voltak, és akkor is ébren őrködtek, amikor a világ aludt. Ma nagy altatás folyik, boldog, aki éberen figyel Isten kijelentésére, sok mindent idejében meg fog hallani és érteni.

A karácsonyi prédikáció így szól: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában (Betlehemben). Ennek minden szava külön és így együtt is nagyon sokat jelent. Nem hiába lett ez nagy öröme az egész népnek. Nekünk az-e? Már a gyermek Jézus Szabadító, Úr, Messiás. Ő nekünk született, s meg lehet találni őt egy konkrét helyen.

A pásztorok hitték is, meg nem is. Mi is így vagyunk olykor Isten igéjével. Ők azonban nem érték be ezzel, felkerekedtek, és meg akartak győződni a valóságról. S meg is találták a gyermeket pontosan ott és úgy, ahogyan Isten küldötte mondta. Ez a becsületes magatartás: teljes bizonyosságra vágyom, elmegyek hát egészen Jézusig. Ott a tények meggyőzik a kételkedőt is.

És visszafelé már ezzel a meggyőződéssel lesznek ők is „angyalok", Isten követei, akik dicsőítik az Urat nagy tetteiért, és maguk is hirdetik a karácsonyi örömhírt. Teljes bizonyossággal tanúskodnak arról, hogy mi az igazság.

Mi tehát a pásztorok útja? Az éjszaka csendjében igét hallottak. Nem egészen értették, de aszerint cselekedtek, elmentek és megnézték, igaz-e. Minden tekintetben igaznak bizonyult. így ők is hirdették azt másoknak.

Ma is az ige hallgatása vezet el Jézushoz. De a templomtól el kell jutni őhozzá, személyesen meg kell ismernünk őt a hit által. Ez változtatja meg minden ember életét, betölti örömmel, és hiteles tanúvá teszi.

A kegyelem harmatja- Van hely?

"Bepólyálta, és a jászolba fektette, mivel a szálláson nem volt számukra hely." (Lk 2,7)

Az a népszámlálás, amit Augustus császár akkor elrendelt, tulajdonképpen az adóköteles polgárok összeírása volt, s egyben alkalom az adó emelésére is. Mindenkinek a származási helyén kellett jelentkeznie. Ezért volt kénytelen József is Názáretből Betlehembe gyalogolni a várandós feleségével mintegy százhúsz kilométert. Ott már nem éltek rokonaik, így az egyetlen karavánszerájban kerestek szállást. Ennek ajtajában hangzott el a karácsonyi történet két sötét szava: nincs hely. Aztán végül valaki mégis befogadta őket a ház alatti birkaistállóba, ott szülte meg Mária első gyermekét - ki tudja, milyen segédlettel vagy anélkül.

Ez a karácsony igaz története, minden ráaggatott díszítés nélkül. Miért nem volt hely nekik? Mert a fél ország úton volt, s lehet, hogy valóban megtelt a fogadó. És mert József és Mária nem ígérhetett nagy bevételt a fogadósnak, inkább csak gondot, ha ott születik meg a kisbaba.

A mi életünk ajtajára nem ugyanez van kiírva: nincs hely? Tele vagyunk tennivalókkal, gondokkal, félelmekkel, nincs hely Jézus számára az időnkben. Reggel sem és este sem. Talán még ma sem fér bele az esti programunkba. Vagy legfeljebb így karácsony este meghívjuk vendégnek, remélve, hogy utána hamar távozik. - De nincs hely számára a költségvetésünkben sem. így is nehéz beosztani, Jézus ügyére, Jézus kicsinyeinek már nem jut semmi.

De nem lehetne helyet szorítani neki? Ha ez a fogadós mégis befogadja őket, búcsújáró hellyé lett volna a háza, még anyagilag is jól járt volna. De ki hitte ezt erről az elcsigázott fiatal házaspárról?

Nagyon megszegényíti magát, aki kizárja életéből a világ Megváltóját. Ezzel kizárja önmagát az Isten országából, ahol csak azoknak lesz helyük, akik itt befogadták Jézust az életükbe.

A kegyelem harmatja- Szépségéről híres királyné

"Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél." (Ez 16,8)

Isten mentő munkája folytatódik: életben maradt a gyermek, felserdül, érett ember lesz, kibontakozik. Nem önmagát valósította meg, hanem azzá lett, akinek Isten teremtette.

De még „meztelen" - vagyis még nincstelen, védtelen, kiszolgáltatott. Még nem tudja, mivégre van a világon (7. v.).

Ekkor Isten szövetséget köt vele. „...rád terítettem ruhám szárnyát" -ez azt jelenti, hogy vállallak, számíthatsz rám, összetartozunk, gondoskodom rólad. Ennek a feltétele megint nem bennünk van, hanem Isten kiválasztó kegyelme, meg nem érdemelt szeretete, elfogadó irgalma cselekszi ezt. 

- Igazi fordulatot ez a szövetség hoz egy ember életébe. Itt kap küldetést, itt telik meg tartalommal az élete, ezen belül ismeri meg igazán Istent, az ő hűségét és gazdagságát, ebben lesz hozzá tartozó gyermekévé (8. v.).

Isten szeretetének a közegében pedig teljesen átformálódik a hívő. Elfelejtheti a múltját, Isten bebiztosította a jövőjét, és boldog, tartalmas jelennel ajándékozza meg. El egészen odáig, hogy „a királyságot is elérted" (9-14. v.). Ez lett a mezőre kidobott, halálra szánt csecsemőből.

Az Újszövetség erről úgy ír, hogy „Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől", hogy a vele való szövetségben isteni természet részeseivé leszünk, Jézusra jellemző tulajdonságok jelennek meg gyarló életünkben, és aki őhozzá mindvégig ragaszkodik, az vele együtt ül az ő trónján (Jel 3,21).

Hol tartunk ezen az úton? Az indulásunk egyforma, esélyeink azonosak. 

De az ő kegyelme is készen van a benne hívőknek.Köszönöm, Uram, hogy

Igazságod palástját
Reám kiterjesztetted,
Szentlelkednek áldását
Bennem felgerjesztetted,
Hogy megújulást vegyek:
Hozzád hasonló legyek.
(Losontzi István)

A kegyelem harmatja- Honnan - hová?

"Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza úrnődhöz..." (1Móz 16,8-9)

Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat. Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a biztos pusztulás várt volna rá. Isten utánaküldött egy angyalt, és ezt üzente neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve nagy ígéretet adott neki.

Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme. Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt mennyei Atyánk. Ma a puszta nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy valamibe. A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba, szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova fognak megérkezni ennek az útnak a végén.

Isten azonban utánunk is küldött valakit, aki által eszméltet és hív vissza magához. Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba, ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész? Kiderül, hogy Istennek terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is), jövőt és életet tartogat még. Ezt azonban csak otthon, vele közösségben tudjuk megvalósítani. A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta lét, a túlélés. Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni „otthon" tud, Istennel közösségben.

Hágár így válaszolt erre: láttam azt, aki engem sokkal előbb látott. Átéli Isten jelenlétét és örökkévaló szeretetét, és visszamegy oda, ahonnan elmenekült.

A kegyelem harmatja- Nem süllyed el

"..ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett... és kivette. "

(2Kir 6,1-7)

Egy egészen hétköznapi történetről van itt szó, de sok lelki üzenettel. Elizeus próféta körül egy egyre bővülő tanítványi kör alakult ki. Abban a lelki sivatagban, amely akkor ott volt, ez oázisnak számított. Kinőtték a szálláshelyet, úgy akarták bővíteni, hogy kivágnak fákat. Olyan szegények voltak, hogy szerszámot is kölcsön kellett kérni. Munka közben az egyik fejsze beleesett a folyóba. Elizeus bedobott oda egy fadarabot, s Isten ereje felhozta a vasat a víz színére, ki lehetett venni.

Miért alakult ki ez az oázis a lelki sivatagban? Mert ott volt víz: Elizeuson keresztül Isten élő igéje hangzott, s ez vonzotta az embereket. Isten igéje mindig életet támaszt, és növekedést ad. Semmi mással nem érhető el, és nem pótolható az, amit Isten beszéde elvégez az emberek életében. Rajtam keresztül árad-e Isten éltető igéje? Bízzunk az ige erejében!

Ez a kis gyülekezet nem mástól várt támogatást, hanem maga látott munkához, hogy bővítse épületét. Mindenki megfogta a szerszámot, és dolgozott. Menjünk, készítsünk, magunknak! - ez volt a jelszó. A lelki ébredések idején ez mindig így történt.

De Isten embere nélkül nem akartak elindulni. Mózes is ezt mondta az Úrnak: ha a te arcod nem jön velünk, ne vigyél ki innen! A hívő ember minden dolgát Istenre figyelve, vele közösségben akarja végezni.

Baj azonban így is történhet. De az is arra volt jó, hogy láthassák Isten hatalmát és szeretetét.

Ma sokan elmerülnek a túlhajszoltság, csüggedés, depresszió, reménytelenség folyójában. Sokakat beszippant egy-egy szenvedély örvénye. Az a „fadarab", amelyet Isten beledobott ebbe a folyóba, Jézus Krisztus keresztje.
Aki őt segítségül hívja, megmenekül, új életlehetőséget kap. Mondjuk ezt el másoknak is!

NEM SÜLLYED EL❣️

,,💞...Ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett... és kivette.,,
(2Kir 6,1-7)

Egy egészen hétköznapi történetről van itt szó, de sok lelki üzenettel.
Elizeus próféta körül egy egyre bővülő tanítványi kör alakult ki. 

Abban a lelki sivatagban, amely akkor ott volt, ez oázisnak számított. 

Kinőtték a szálláshelyet, úgy akarták bővíteni, hogy kivágnak fákat. 

Olyan szegények voltak, hogy szerszámot is kölcsön kellett kérni.
Munka közben az egyik fejsze beleesett a folyóba.
Elizeus bedobott oda egy fadarabot, s Isten ereje felhozta a vasat a víz színére, ki lehetett venni.

Miért alakult ki ez az oázis a lelki sivatagban? 

Mert ott volt víz:Elizeuson keresztül Isten élő igéje hangzott, s ez vonzotta az embereket. Isten igéje mindig életet támaszt, és növekedést ad.

Semmi mással nem érhető el, és nem pótolható az, amit Isten beszéde elvégez az emberek életében.
Rajtam keresztül árad-e Isten éltető igéje? Bízzunk az ige erejében!

Ez a kis gyülekezet nem mástól várt támogatást, hanem maga látott munkához, hogy bővítse épületét. Mindenki megfogta a szerszámot, és dolgozott. Menjünk, készítsünk, magunknak! - ez volt a jelszó.

A lelki ébredések idején ez mindig így történt.

De Isten embere nélkül nem akartak elindulni. 

Mózes is ezt mondta az Úrnak: ha a te arcod nem jön velünk, ne vigyél ki innen! 

A hívő ember minden dolgát Istenre figyelve, vele közösségben akarja végezni.

Baj azonban így is történhet. De az is arra volt jó, hogy láthassák Isten hatalmát és szeretetét.

Ma sokan elmerülnek a túlhajszoltság, csüggedés, depresszió, reménytelenség folyójában.
Sokakat beszippant egy-egy szenvedély örvénye.
Az a „fadarab", amelyet Isten beledobott ebbe a folyóba, Jézus Krisztus keresztje.
Aki őt segítségül hívja, megmenekül, új életlehetőséget kap. Mondjuk ezt el másoknak is!

HOL VAN A TESTVÉRED?

,,De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről.,, (1Móz 4,10)

Az első házaspár elszakadt Istentől, a gyermekeik már elszakadtak egymástól.
A szülők elengedték Isten kezét, a gyerekek már kezet emeltek egymásra.
Aki elszakad Istentől, az szembekerül a többi emberrel, a hozzá legközelebb állókkal is. Így nő és pusztít a bűn, mint a lavina.
És a testvérgyilkosság után Isten kérdezi Káint: Miért gerjedtél haragra?
Mert az, hogy agyonütötte a testvérét, ezzel kezdődött.
Halmozódik a szívben a keserűség, irigység, féltékenység, és egyszer csak az jut eszünkbe: ha ő nem lenne, nekem könnyebb lenne, több jutna, boldogabb lennék.
Aztán a harag gyűlöletté válik. Előbb gyűlik az emberben, aztán ölni kezdi, s végül egy kritikus pillanatban ölet.
Aki idejében nem veti ki magából a haragot, könnyen az ördög játékszere lesz, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva" (Jn 8,44).
Jézus azt mondta, hogy nemcsak késsel, fegyverrel lehet ölni, hanem szóval is, és aki haragszik testvérére, az is olyan büntetést érdemel, mint aki megöli (Mt 5,21. skk.).
Hol van a testvéred? - kérdezi tovább Isten. És valóban, hol vannak a magzataid, gyermekeid, házastársad - tudod, ki hol van most, s miért került oda? Hol van a szomszédod?
Emberi kapcsolataink rendbetételére bátorít ez az ige.
Mit tettél? Olyan sokan úgy élnek, hogy nem tudják, mit cselekszenek. Jézus nem véletlenül imádkozott így a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."
Ábel vére az égre kiált. Van-e erre a bűnre bocsánat?
A Biblia meghökkentő válasza: van. Miért?
Mert valaki másnak is kiontották a vérét ártatlanul, és az is az égre kiált.
De Jézus vére kegyelemért kiált, s őérette Isten minden gonoszságot kész megbocsátani.
Már ma kérhetjük ezt teljes bizalommal.

HOL VAGY?

,,,,...elrejtőzött az ember... az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen... ezt kérdezte: 

Hol vagy?.. (1Móz 3,8-9)

Nemcsak mi szoktuk kérdezni Istent, olykor ő is kérdez minket. 

A fenti kérdés akkor hangzott el, amikor az első ember hallgatott a kísértőre, megvonta a bizalmát Istentől, és szembefordult vele. 

Utána mindjárt félni kezdett és elrejtőzött. Ez teljesen szokatlan, ismeretlen érzés volt számára.

Isten nem azért kérdezte, hogy hol van, mintha nem tudta volna, hanem mert az ember nem tudta, hova került, s mert Isten a kérdésével egyben hívogatta is vissza magához. 

Az ő kérdése mindig eszméltet és hívogat.

Te hol vagy most - például ahhoz képest, ahogyan tervezted az életedet? 

Hol szoktál kóborolni az interneten? Hol vagytok mint házaspár? Hol vagy vasárnaponként? 

Jól érzed magadat a kételyeid közt, a jóságodban, a szeretőd ágyában, a langyos bizonytalanságban? Ádámnak nem a bokor alatt volt a helye, Isten nem arra teremtette.

„Talán ettél arról a fáról, amitől tiltottalak?" Téged már mindennel meg lehet etetni? 

Elég az, hogy reklámozzák, a mérget is megeszed? Megtéveszt a csomagolás?

Mit felel az ember Isten kérdésére? Magyaráz, mentegetőzik, egymásra hárítják a felelősséget. 

Mi lett volna az egyetlen helyes válasz az utolsó kérdésre? Ettem. 

És szégyellem magamat, ha van erre bocsánat, kőnyörülj rajtam, Uram! Ahogyan a tékozló fiú mondta.

Itt azonban nem ez hangzik el, s ezért maradt az ember Isten nélkül. 

Milyen nagy ajándék, hogy ennek ellenére Isten maga jött utánunk, és hív haza. 

Mi becsaptuk magunk mögött az atyai ház kapuját, de Jézus Krisztus kinyitotta azt, s megtépázva, rongyosan, koldusként - de jöhetünk, és mondhatjuk: Atyám, vétkeztem, fogadj vissza, ha lehet!
S átéljük, hogy lehet.

A kegyelem harmatja - A Pásztor hangja

"Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.

 (Jn 10,4)

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az ő tanácsait.

1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten vezetése alá rendeljük az életünket. Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten vezetésének. Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az utóbbira hajlandó. Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a vele való személyes közösséget kínálja fel. Eközben megismerjük őt, együtt él vele a hívő, nem „probléma" lesz a vezetés, hanem napi gyakorlat.

2. Isten csak a maga útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre. Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta. Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat. Az vezethető és az érti Istent, aki előtt ő, az ő akarata és igéje feltétlen tekintély. Aki bízik benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk. Ezért meggyőződéssel követjük. A vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten útjára.

3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek. A Jézussal való állandó együttlét a hívő ember életformája. És a naponkénti bibliatanulmányozás, rendszeres igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor hangját. Így tudunk majd igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni.

Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. Én magamban is fontos vagyok neki, de a hívők közösségében lehet fejlődni, és ott vagyunk védve is.

A kegyelem harmatja - Dávid ás Góliát

,,...az Úr kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.,,
(1Sám 17,47)

A filiszteusok állandóan támadták Izraelt, mindig újra védekezésre kényszerítették őket. Egyik alkalommal úgy akarták eldönteni a csatát, hogy egy óriás harcosuk, Góliát, párbajra hívott valakit Saul király seregéből. Naponta kétszer kiállt, szidta a sereget és Istenüket, és dicsekedett. A filiszteusoknak sokkal fejlettebb haditechnikájuk volt. Senki nem merte vállalni, hogy megvív vele.

Akkor ment oda Dávid, aki élelem-utánpótlást vitt a bátyjainak. Hallotta, hogy Góliát káromolja Istent. Csodálkozott, hogy senki nem áll ki ellene, hiszen Dávid hite szerint ez a párbaj már eldőlt: aki Istent káromolja, az vele találja szemben magát, és Isten ellen nem győzhet.

Éppen ezért jelentkezett a viadalra. Túl fiatalnak és gyakorlatlannak találták, de beleegyeztek. Dávid mint pásztorfiú bottal járt és parittyát használt. Góliát gyalázni kezdte őt is, ő azonban kilőtt egy kövecskét, ami a páncélba öltözött óriást ott találta el, ahol a sisakrostély mellett egy kis rés volt a halánték táján. Góliát megszédült, a földre esett, Dávid pedig saját kardjával vágta le a fejét.

A filiszteusok megfutamodtak, s évekig nem támadták meg Izraelt.

A katonák így látták: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen legyőzni. Dávid így: Góliát olyan nagy, hogy lehetetlen nem eltalálni. Ő nemcsak a látható erőviszonyokkal számolt, hanem számolt Isten mindenek feletti erejével, és számított rá. Ezt jelenti hinni. Nem ő akarta legyőzni az óriást, csak azt akarta, hogy derüljön ki: Istent gyalázva nem lehet győztes senki.
Merek én így számolni Istennel?

EGYIKÜK VISSZATÉRT

,,Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.,, (Lk 17,16)

Amikor egyszer Jézus úton volt, tisztes távolból tíz leprás kiáltott neki: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Ő elküldte őket a papokhoz, akkoriban ők igazolhatták, hogy nem fertőző betegek, közösségbe mehetnek.
Mire odaértek, mind meggyógyult. Kilenc boldogan sietett haza, egy azonban visszament Jézushoz, és dicsőítette Istent.

Palesztinában akkor ezen kívül még sok leprás élt.
A legtöbben egyedül hordozták a betegség, kiközösítettség és reménytelenség terhét. 

Ez a tíz messziről kiáltott Jézushoz, s ő meggyógyította őket. De személyes kapcsolatba csak az került vele, aki visszament megköszönni.
Ma is sok ember hordoz sokféle nyomorúságot.
Vannak köztük, akik a bajból Jézushoz kiáltanak, s tőle remélnek valamilyen segítséget.
És sokan kapnak is. De kevesen vannak, akik ezért hálásak, ezt ki is mondják, visszamennek, megköszönik.
Ők már egészen közel kerülnek Jézushoz („arcra borult Jézus lábánál"), ők felismerik és elismerik benne Istent, így dicsőítik őt. S hozzájuk az Úrnak személyes szava is van.
Csak ennek az embernek mondta: Kelj fel, hited megtartott téged!

A hála jelentőségéről a Biblia sok fontos igazságot említ. Hálás az, aki az ajándékról feltekint az Ajándékozóra.
Csak a hálás ember ismeri fel, hogy a Krisztussal való közösség mérhetetlenül több, mint az ő ajándékai.
Hogy amit kapott, az csak töredéke annak, ami el van készítve neki. 

Hogy a gyógyulás csak kezdet, ezentúl ezzel a gazdag Úrral együtt élhet. 

Visszakerül az ilyen ember eredeti helyzetébe: ismeri Istent, tudja őt dicsőíteni, akár így egyedül is vállalja őt, mert ő jelenti neki az igazi társaságot.

Ne csak a bajban kiálts Jézushoz, hanem légy vele folyamatos közösségben! S ne csak ajándékait igényeld, hanem őt magát keresd, szeresd, kövesd!
Ez az igazi gazdagság.

IMÁDSÁG és ÚTMUTATÁS❣️

,,Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek.,,
(1Sám 12,23)

Sámuel búcsúbeszédének a végén elmondja, mi lesz az új feladata. 

Mit tesz az idős ember üres kezeivel? Ha Isten üresíti meg a kezünket, akkor az a kéz sohasem csupán üres, hanem szabad is. 

S az ilyen ember élete nem üressé válik, hanem szabaddá egy másik küldetés végzésére.

a.) Egyik feladatát abban látja Sámuel, hogy az eddiginél is többet, mélyebben, gyakrabban imádkozzék. Aktív korában mindenki amiatt panaszkodik, hogy nincs elég ideje az Isten előtti elcsendesedésre. Mindig tenni kell valamit, s alig van lehetősége csak lenni, Isten előtt állni. 

Most már nem tudja járni az országot az idős próféta, ezért az emberek gondját viszi Isten elé. 

A körülményei miatt nem tud másoknak Istenről beszélni, de annál inkább akar másokról Istennek beszélni.

Az ilyen imádkozó öregek benne maradnak az élet pezsgésében, mindig friss információik vannak, láthatják Isten tetteit az emberek életében, fontos szereplőivé válnak Isten országa építésének, és áldássá azok életében, akiket imádságban hordoznak.

b.) A másik feladat: „tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra". Szabaddá vált kezét útjelzőként használja. Aki ismeri a helyes utat, annak kötelessége megőrizni másokat az eltévelyedéstől. 

Sámuel már nem közlekedik, de segíti a közlekedőket. Mint egy tapasztalt révkalauz, óvja a veszélyektől a többieket. S úgy látja, ha ezt nem tenné, vétkezne Isten ellen.

S mit tegyen az az idős ember, aki még nem ismeri a helyes utat, amely az életre vezet? 

Ismerje meg, amíg arra ideje van, s ugyanígy áldássá lesz szerettei és mások számára.
S mit tegyen, aki még nem öreg?

„Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok..." (Préd 12,1)
Mindenki fiatalon készíti elő az öregségét. Ez a két feladat mindnyájunk nagy lehetősége, minden életkorban!

MIT ÉR AZ EMBER, HA VÉN?

,,💞Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között...,, (2Kor 2,15)

Egy idős férfi ezt mondta egyszer: tudja, mit ér az ember, ha vén? Semmit.
A nagy akaraterőmből megmaradt az akarat, és elszállt az erő.
Így pedig nem érdemes élni.
Igaz ez? Valóban annyit ér egy ember, amennyit teljesít?
Akkor egy csecsemő sem ér semmit, csak gond és munka van vele. És csak fizikai teljesítménnyel gazdagíthatjuk magunk körül az életet?
Akkor miért mondta egy sokat dolgozó férfi az évek óta ágyban fekvő beteg anyósának egy este: Mama, ha maga nem lenne, nem bírnánk ki az életet.

Mert annak az idős asszonynak a szíve tele volt derűvel, szeretettel, megértéssel, hálával, mert tele volt Krisztussal. Jézus Krisztussal töltötte a napjait otthon egyedül, és Krisztus jó illata áradt belőle este, amikor hazajött a család.
Ezt lehet betegen és időskorban is „teljesíteni".
Mit ér az ember, ha vén? Nagyon sokat érhet, ha nem a maga keserűsége, hanem Krisztus illata árad belőle.
Azt a fontos szolgálatot végzik az ilyen öregek, amit a nagyvárosban a parkok.
Kémények ezreiből dől a füst, de a fák oxigénnel tisztítják a levegőt.
A füstöt mindenki látja, a fákból áradó oxigént nem.
Ők úgy vannak jelen, hogy hatnak, áldásukat érzi a környezetük. 

Akkor derül ki, mit jelentettek, amikor már nincsenek.
Egy erőtlen, magatehetetlen idős ember is sokat jelenthet a környezetének, ha olyan lelki kincseket tud adni, amelyekre nekik szükségük van, de nem tudnak hozzájutni.
Egy Jézusban hívő, vele lelki közösségben élő, az ő igéjével táplálkozó, az imádság csendjében formálódó idős ember kimondhatatlan áldássá lesz mások számára.
Sáfár lesz, közvetít Isten és a hajszában őrlődök között.
Ha nem önmagával van tele, hanem Isten szeretetével, nem a magáét mondja, hanem helyén mondott igét.

 

Legyünk hálásak az ilyen öregeknek, s készüljünk magunk is ilyen öregségre!

VISZZAMENT❣️

,,💞És útra kelve el is ment az apjához.,, (Lk 15,20)

Meddig tart a lejtő? Addig, amíg valaki rádöbben arra, hogy ha továbbcsúszik lefelé, elpusztul.
A tékozló fiú a disznói között korgó gyomorral ezt ismerte fel: ha itt maradok, éhen halok.
„Ekkor magába szállt" - ezt így is lehet fordítani: magához tért.

Egy szédült állapotból végre ráébredt a valóságra. Eszébe jut az otthon, az apja, s arra gondol: mi lenne, ha hazamenne. 

Már keresi is a szavakat, amelyeket az apjának mondana.

Nagy eredmény, ha valaki eljut idáig. Ha végre gondolkozik, a valóság talaján áll, és józanul felméri helyzetét. A Biblia ezt felébredésnek nevezi. De ha itt elakad, még elpusztul. 

Ezeket a gondolatokat tettnek kell követnie, a fiúnak valóban haza kell mennie.

Ez a lépés, amire mai igénk utal, elmarad sok jó szándékú, Istent kereső ember életében. 

Márpedig ha a lelki felébredést nem követi valóságos megtérés, visszatérés az Atyához, akkor a vágyak elhalnak, minden szép gondolat emlékké válik, s az illető csak a pokolban ébred rá arra, hogy Istentől most már véglegesen elszakadt, és ezen akkor már nem lehet segíteni.

Ez a fiú felismerte, hogy ha ott marad, meghal. S eldöntötte: nem akar meghalni. 

Élni viszont csak otthon lehet. Akkor felkel és hazamegy, mégpedig most mindjárt. 

Nem találgatja, hogy ki mit szól hozzá, nem tartja vissza az sem, hogy mi lesz a disznókkal, indul az apjához.

A bűnnel csak ilyen radikálisan lehet szakítani. Jézust nem lehet félig követni, mint ahogyan a Balatonból sem lehet egy fuldoklót félig kimenteni. És elméletben nem lehet senki keresztény. 

A megtérés: elfordulás a bűneinktől, és odafordulás Istenhez. Tettekben kivitelezve.

VAN FÜLE A HALLÁSRA

,,...legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra...,, (Jak 1,19)

Ezekben a napokban sok diák eggyel magasabb osztályban vagy évfolyamon folytatja a tanulását. Jó látni ebben a növekedést, előrehaladást.

A Biblia azt tanítja, hogy a hívő ember lelki életében is folyamatos fejlődésnek, gyarapodásnak kell lennie. 

A keresztény élet, a Krisztus-követés dinamikus életforma, Jézus nem azt mondta, hogy elmélkedjünk az ő gondolatain, vagy hogy nézzünk őutána, hanem ezt: Aki utánam akar jönni, kövessen!

Akinek a lelki életében nincs egészséges növekedés, aki az idő múlásával is kiskorú marad, az beteg, meg kell gyógyulnia. Mi a különbség kiskorú és érett korú keresztények között?
Ezt vizsgáljuk meg most néhány alkalommal. A Zsid 5,11-14 több különbséget is felsorol.

A kiskorú keresztényeknek „eltompult a hallásuk", restek lettek a hallásra. 

Aki önmagával van tele, az nem nagyon érdeklődik mások sorsa iránt. 

Aki mindig csak saját bajaival foglalkozik, annak nincs figyelme más emberek nehézségeire. 

Lehet az ok fizikai fáradtság is, de gyakrabban lelki közöny. 

Vagy egyszerűen éretlenség: képtelen igazán figyelni másokra, érdeklődéssel kérdezni, végighallgatni embereket.

A nagykorú keresztény Istenre is éberen figyel (Hab 2,1!), és másokat is szeretettel, türelmesen, megértően tud hallgatni. Ahogyan Jézus Krisztus így tette ezt mindenkivel.
Ő még segített is, hogy a nehezen kimondható is elhangozzék, és jó kérdésekkel bátorította azokat, akik hozzá fordultak.

Kérjünk Istentől ilyen nyitott szívet és fület, hogy érdemes legyen szeretteinknek is megnyílniuk előttünk, és hallgatásunkban is megérezzék az őszinte szeretetet és elfogadást!

Zsid. 5.

11 A kiről nekünk sok és nehezen megmagyarázható mondani valónk van, mivel restek lettetek a hallásra.
12 Mert noha ez idő szerint tanítóknak kellene lennetek, ismét arra van szükségetek, hogy az Isten beszédeinek kezdő elemeire tanítson valaki titeket; és olyanok lettetek, a kiknek tejre van szükségetek és nem kemény eledelre.
13 Mert mindaz, a ki tejjel él, járatlan az igazságnak beszédiben, mivelhogy kiskorú:
14 Az érettkorúaknak pedig kemény eledel való, mint a kiknek mivoltuknál fogva gyakorlottak az érzékeik a jó és rossz között való különbségtételre.

 

EMLÉKEZÉS❣️

,,💞Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére...,,(Jer 2,2)

Mindenkire jellemző, hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni) a múltjából.
A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre.
Ezeket aztán többféle változatban adják elő, s lassan maguk sem tudják, hogy pontosan mi hogyan is történt.

 

De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat, hibákat, bűnöket.
Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban vagy váratlan pillanatban, de újra lenyomjuk őket a tudatalattiba.
És mire emlékszik Isten? Emlékszik népe hűségére.
Amikor szövetséget kötött Izraellel, az örült ennek, és ragaszkodott Istenhez. 

Olyan volt ez, mint a jegyesség, az egymás iránti szeretet jellemezte.
- Aztán elromlott a kapcsolat, mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni.
Ezzel megcsalták az Urat, hűtlenné váltak hozzá.
Ez fájdalmas emlék, ami Isten ítéletét hívja ki. - Isten azonban kész megbocsátani a hűtlenséget. 

És a megbánt és elhagyott bűnre nem akar többé emlékezni.
Amit ő megbocsátott, arra nem hivatkozik, az nem választ el tőle, „nem gondolok többé vétkeikre" - ígéri (Jer 31,34).

Isten nem felejt, csak nem említi többé.
A Biblia minket is erre bátorít. Először is arra, hogy Isten jótetteit, csodáit ne feledjük el. „...ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) 

Tartsa frissen a hálaadásunkat és Istent magasztaló imáinkat az emlékezés! 

Ez egyben bátorít arra, hogy bízzuk rá nyugodtan a jövőnket is.
Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt!
Ezeket a tartozásokat el lehet engedni, ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet, amikor Jézus meghalt értünk (Kol 2,14)

A megbocsátott, elrendezett vétkeket pedig nem szabad többé felemlegetni, családon belül sem, ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/666657322040795/

FOGÓDZÓ a VIHARBAN❣️

,,Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.,, (ApCsel 27,25)

Pál apostol hogy megmeneküljön népe vezetőinek halálos gyűlöletétől, a császárhoz fellebbezett. 

Ezért mint foglyot Rómába kellett őt szállítani. Nem hallgattak rá, hogy kicsit később induljanak el, így olyan viharba kerültek, hogy kétheti hánykolódás után „elveszett megmenekülésünk minden reménye".
Ekkor megszólalt a fogoly Pál: „bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó." 

Honnan veszi ezt?
Isten azt mondta neki: császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón...
Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 

Egy szigetre kell kivetődnünk."
Nem tudták, hova sodródtak, végül Málta szigetére kerültek, s megmenekültek.
Ez a hívők szerepe a világban. Ők mindig kapcsolatban maradnak Krisztussal. 

Krisztus szól hozzájuk az igén keresztül, s ők értik, amit mond. Nemcsak értik, hanem biztosra veszik, hogy az ige igaz, hittel megkapaszkodnak benne, s így tudják a többiekben is tartani a lelket.
Nem szégyellik az igét vállalni mások előtt sem.
De közben Pál észrevette, hogy a matrózok meg akarnak szökni, és megakadályozta ezt. 

Gondja volt arra is, hogy egyenek az emberek, mert az úszáshoz erő kell, s maga adott jó példát erre. 

Ő fogolyként is Krisztus szolgája volt - mindenki javára. 

Nincs identitászavara, a gyilkos viharban is hivatása magaslatán áll. Két lábbal ebben a világban, de nem e világból való erőkkel tud szolgálni másoknak.
Nem sértődött meg, hogy először nem hallgattak rá, nem volt közönyös, hogy neki már üdvössége van, a többi elveszhet, nem szégyellte a Krisztus evangéliumát, de tudott egészen gyakorlati segítséget is adni.
Így használhat-e minket is Urunk azok javára, akik közt élünk?

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/307442828333136/

INNI és ITATNI❣️

,,És megnyitotta Isten az asszony szemét, úgyhogy meglátott egy forrást... és megitatta a fiút.,, 

(1Móz 21,19)

Izmaelt elküldte az apja, lemondott róla az anyja, de felkarolta Isten. 

Miután Hágár lemondott életben maradásukról, megszólalt az Úr:

 „Ne félj, mert meghallotta Isten a fiú hangját..." 

Nem az asszony sírását, hanem a gyermek imádságát. Isten komolyan veszi a gyermekeket, emberszámba veszi őket, nem játékszernek vagy tehernek tekinti, mint olykor mi. 

És a kicsi imádsága magasabbra hatol, mint az anyja jajgatása. A „jaj, Istenem" nem feltétlenül imádság.

És kiderült, hogy van ott víz, csak a kétségbeesésünk és hitetlenségünk miatt sok mindent nem látunk meg. Isten megnyitja Hágár szemét, a ki meglátja a forrást. 

Megnyílt szemű édesanyákra van szükség, akik komolyan veszik Isten igéjét, látják a láthatatlant is, akiknek legalább olyan fontos gyermekük lelke, mint a teste, örök élete, mint e földi boldogulása.

Mi mindnyájan vaksi szemmel születünk, nem látjuk a forrást, de Isten megnyithatja a szemünket. Hiszen minden szülő nagy lehetősége az, hogy gyermekei újjászületésénél is bábáskodhat, hogy részt vehet Isten újjáteremtő munkájában. Ehhez azonban először nekünk kell újjászületnünk.

Ó, de sok nyomorúság nem következne be, ha ezt a gyerekekkel, fiatalokkal foglalkozó felnőttek komolyan vennék! Ha gyermekeinket az ige éltető vize helyett nem a világ kólájával és csokoládéjával etetnénk. Isten ma mindnyájunkat hív:

„Ti szomjazok mind, jöjjetek vízért, még ha nincs is pénzetek!... Minek adnátok pénzt azért,... amivel nem lehet jóllakni?... Hallgassatok rám, és élni fogtok!" (Ézs 55,1-3)

Jézus mondta a samáriai asszonynak: „aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne." (Jn 4,14) 

Minden szülő nagy lehetősége: ebből inni és ezzel itatni.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/632300688870268/

KI A KEGYES EMBER?

,,...gyakorold magad a kegyességben..., a kegyesség pedig mindenre hasznos...,, (1Tim 4,7-8)

Mi a kegyesség vagy más szóval istenfélelem?
Az itt szereplő görög szó alapjelentése ez: helyet adni valakinek, akit tisztelünk.
Ülök egy váróhelyiségben, bejön édesapám, azonnal felállok és átadom neki a helyet. 

Elhatároztam valamit, de meghallom egy tapasztaltabb ember véleményét, és megváltoztatom a tervemet, helyt adok az ő látásának.
Ez nem kötelező, de saját érdekemben hallgatok rá, mert tisztelem és bízom benne.

Jelenti a szó ezt is: valakit előreengedni és követni.
A kegyesség az Isten iránti tisztelet és bizalom ötvözete. Életemben az első hely az övé, az ő szava, igéje a döntő, tőle függök teljesen. Nem kényszerből, hanem meggyőződésből. 

Ahogyan Jézus vallotta: azért jöttem, hogy annak akaratát cselekedjem, aki elküldött engem.

A kegyesség tehát nem kegyeskedés (mint ahogyan az okosság nem okoskodás), az istenfélelem pedig nem az Istentől való rettegés, de nem is bizonyos vallásos kötelességek teljesítése, hanem bensőséges, gazdag szeretetkapcsolat az élő Istennel.

Mint minden számunkra fontos kapcsolatot, ezt is ápolni kell, erre vonatkozik mai igénk. 

Aki leszállt a maga trónjáról, és végleg átadta az első helyet Istennek, s aki tudja, hogy Isten mindig csak jót akar neki, az kérdezi őt kicsi és sorsdöntő dolgokban egyaránt, szenvedélyesen tudakozza és örömmel cselekszi az ő akaratát. Szívesen tölt időt vele, meggyőződéssel ajánlja ezt az életet másoknak is - egyszóval gyakorolja a kegyességet.
Nemcsak vasárnap és hívők között, hanem mindig.

Ebben az életben erő van, a Biblia ír a kegyesség erejéről. Isten ereje árad az ilyen emberek életébe, s rajtuk keresztül a környezetükbe is. Isten jelenlétében élnek, s ez meglátszik rajtuk.

https://www.youtube.com/watch?v=CmXwLpBdrdU

VAN E a PÉNZNEK SZAGA❓

,, De valóban nagy nyereség az istenfélelem megelégedéssel...,, (1Tim 6,6 - Károli)

A keresztény ember számára nagyon fontos a pénz eredete.
Mert a pénznek igenis van szaga, és ha tisztátalan pénz kerül hozzánk, megbűzhödik tőle az egész életünk.
Tiszta az, amit a munkájáért kap valaki, amit ha szükségbe kerül, testvérek szeretettel adnak (tudni kell elfogadni is), és néha Isten készít ajándékot, „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget" (Zsolt 127,2).
Kié a pénzünk? A miénk - mondják a legtöbben.
A tizede az Úré -vallják, akik hallottak erről valamit.
Az egész az Úré - állítja a Biblia. „Az Úré a föld és ami betölti, a földkerekség és a rajta lakók." (Zsolt 24,1) Isten gyermeke tudja, hogy mindenestől Isten tulajdona, akitől sáfárságra kapott sok mindent, a pénzét is, amivel felelősen lehet gazdálkodnia, s a végén majd el kell számolnia.
Az Újszövetség nem írja elő a tized fizetését, de akik a jövedelmük tizedét félreteszik Isten céljaira, mások megsegítésére, jól teszik, Isten áldása van rajta.
De tudnunk kell, hogy az egészet felelősen kell beosztanunk.
Jézus nélkül könnyen a szerzésvágy uralkodik el rajtunk, ővele az ajándékozás öröme lesz a részünk.
Mennyi az elég? „Se szegénységet, se gazdagságot ne adj nekem!
Adj annyi eledelt, amennyi szükséges..." (Péld 30,8) „...megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek." (Fil 4,11)
Isten az egyik kezünket tele akarja rakni, de a másik maradjon szabad a szolgálatra (Préd 4,5-6)!
Az istenfélő embernek a kevés is mindig elég, Isten nélkül a sok is mindig kevés. 

Nélküle a másokét is kívánom, vele a magamét is megosztom.
Aki Istenben gazdag, annak nem árt meg a szükség sem, a bőség sem.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/239825292224985/

BOLDOG SÍROK!

,,Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.,, (Mt 5,4)

Különös megállapítása ez Jézusnak. Milyen sírásra gondolhatott?
Egyszer valaki úgy ment el reggel otthonról, hogy köszönés nélkül csapta be maga mögött az ajtót. 

Felesége szipogva készült szintén munkába. A napi események kitörölték mindezt a férfiból, s este kedélyesen tért haza.
Az asszony éppen mosogatott, s amikor a férje megpuszilta, látta, hogy sír. Te meg mit bőgsz? - kérdezte. Rövid csodálkozás után a férje vállára borult, és elkezdett zokogni.
A legtöbb férfi ilyenkor nem tudja, mit tegyen, de ahogyan ott álltak a konyha közepén, eszébe jutott a reggeli jelenet.
Meg az a sok veszekedés, ami az utóbbi időben lezajlott. 

Szinte visszahallotta a maga kemény, durva szavait, és ő is elkezdett sírni. Aztán leült, ölébe vette asszonyát (már régen nem történt ilyen), és elkezdett gyónni.
Bocsánatot kért sok mindenért. Mire az asszony is kezdte sorolni a maga bűneit. 

És kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Amikor ezt elmondták, így fejezték be:
azóta vagyunk boldog házasok.

Ugye, milyen igaz Jézus szava: boldogok, akik sírnak.
Akik csak siránkoznak, hogy milyen szerencsétlenek, azok nem boldogok. 

De akik sírni tudnak amiatt, hogy milyen bűnösök, azok boldogok.

A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé.
Boldog az, akinek valós képe van önmagáról, aki nem akar olyan maradni, amilyen, akinek van bátorsága bűnt vallani és bocsánatot kérni, s aki tud szívből megbocsátani. 

S boldog az, akit Isten annyira szeret, hogy bevilágít a szívébe, s megmutatja, mi rejtőzik ott. 

Amikor ezt meglátta Péter, a kemény férfi, a derék, jó ember is csak sírni tudott rajta. 

Ekkor már meg lehetett vigasztalni.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/2823305927810856/

AMIT VET AZ EMBER....

,,...amit vet az ember, azt fogja aratni is...,, (Gal 6,7)

Kevesen gondolnak arra, hogy az életünk folyamatos magvetés. Minden szavunk, gesztusunk, tettünk hatással van a környezetünkre, beépül mások életébe, és akarva-akaratlanul példává lesz. 

Jó vagy rossz példává.

Amit a gyerekek látnak otthon, még ha kamaszkorukban nem értenek is egyet vele, később a legtöbb esetben ők is azt fogják tenni. Nagyon tudatos magatartás kell ahhoz, hogy a rossz példa láttán valaki éppen ezért ne úgy, hanem másként, helyesen éljen majd.

Nem kell ehhez feltétlenül tudatosság, elég, ha egy istenfélő ember éli a maga megszentelt, tiszta életét, azzal szórja a jó magokat. Aki istentelen, embertelen életet él, veti a gyomot. 

Mindkettő ki fog kelni, megtermi a maga gyümölcsét.
Mindenki csak olyan magot tud vetni, amije van, és mindenből az fog kikelni, aminek a magja. 

Senki nem akar kukoricát szedni ott, ahova búzát vetett.

De szabad tudatosan is jó magot vetnünk. 

Úgy beszélni, élni, cselekedni, hogy azzal gyarapítsuk az életet, gazdagítsunk másokat, „...aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat." (2Kor 9,6) 

Nem érdemes kispórolni a munkáinkból az alaposságot, áldozatot, mert az valamikor valakinek kamatozni fog.

De akkor is érdemes bőven vetnünk, ha nem mi fogjuk learatni? Igen. 

A mi feladatunk a vetés.
Az aratás Isten dolga. A mi nagy kiváltságunk, hogy gazdagíthatjuk az életet, bárki fogja is a termést betakarítani.

Fontos figyelmeztetés még: „aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet." (Gal 6,8)

Vagyis aki Isten nélkül tölti el földi életét, nélküle tölti az örökkévalóságot is.
Aki vele járt itt, vele lesz a mennyben is.

https://www.youtube.com/watch?v=ZpD3JIL7auo

ERŐ ÁRADT KI BELŐLE!

,,Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle...,, (Mk 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte:
ki érintette a ruhámat? Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de ő érezte, hogy erő áradt ki belőle.
Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. 

S úgy is történt.

Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, szerinte nem halt meg, csak alszik.
Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt.
Bármerre járt, ez a mennyei erő áradt belőle.

Ennek birtokában ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt nála a megoldás. Egyszerűen igaznak bizonyult az, hogy isteni teljhatalmával neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az életbe.

Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön. De ki tapasztalhatta meg ezt az erőáradást?
Aki komolyan vette, hogy Jézus az, akinek mondta magát, vagyis aki hitt benne. 

Ez az asszony hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni tőle. Jézus ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan hittel közelít hozzá valaki.

Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj.
Ne essünk kétségbe! Aki hittel kéri őt, azt számon tartja. 

Bízzunk benne, és bízzuk rá mindig a megoldást!

Bár késik a segítség,
És nem találsz vigaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.
(Paul Gerhardt)

FÉLTŐN SZERETŐ ISTEN❣️

,,💞Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek.,, (5Móz 18,9)

Isten a népével kötött szövetség feltételéül szabta, hogy „ne legyen más istened rajtam kívül". 

Vagyis hitét és bizalmát a nép csak Istenbe vesse.
Azért fontos kikötés ez, mert az ördög mindig az Istenbe vetett bizalmunkat igyekszik megingatni, s olyan „segítséget" kínál fel, amellyel elszakít Istentől.

Ezért az ígéret földjének határán Isten egész konkrétan óvta népét ettől a bűntől: ne legyen köztetek varázsló, igéző, jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó, mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek azért veszélyesek az emberre, mert a hitét kötik le, s így Istentől elszakadva védtelenné válik.

Ettől félti Isten az övéit, ezért mondja a Biblia, hogy ő féltőn szerető Isten.
Amíg Mózes átvette a tízparancsolatot az Úrtól, addig a nép fülbevalókból borjút öntött, és úgy kezdték imádni, mintha az hozta volna ki őket Egyiptomból. Ugyanilyen ostobaság és istenkáromlás minden mai babonaság is.
Sokan nem tudják, hogy ősellenségünk, az ördög, mindent elkövet, hogy Isten helyett őt imádják, benne bízzanak, tőle kérjenek segítséget.

Aztán benyújtja a számlát, s az ilyennek gyakran súlyos következményei vannak.
A ma divatos ezoterikus ajánlatok mögött is ez az ördögi szándék bújik meg.
Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus Krisztus legyőzte az ördögöt.

Ezért tud segíteni azokon is, akik a gonosz csapdájába léptek. Jézushoz kell fordulnia mindenkinek, mert ő azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa" (1Jn 3,8).
A benne való állhatatos hit védelmet nyújt minden sötét támadástól.

FÉLUTAS HÍVŐK❣️

,,💞Orpá megcsókolta az anyósát,... visszatért népéhez és isteneihez.,,(Ruth 1,14-15)

Naomi azt tanácsolta özvegyen maradt menyeinek, hogy maradjanak otthon, ő pedig visszamegy elhagyott hazájába egyedül.
Ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt menjenek.
Útközben ismét emlékeztette őket arra, hogy számukra előnyösebb lenne népük körében maradni.
Ekkor egyikük, Orpá, visszafordult, Ruth azonban azt kérte, hogy többé ne unszolja erre, mert ő már eldöntötte, hogy anyósa népét és Istenét választja.
Mindketten Naomitól hallottak az élő Istenről. Amikor mind a hárman megözvegyültek, feltűnt nekik, mennyire másként gyászol az, aki hisz Istenben. Megkívánták ezt az életet, és egyébként is szerették anyósukat.
Ruth el is döntötte, hogy ezen az úton akar járni, Orpá azonban megingott, és félútról visszafordult.
Ő is elindult a pogányságból Istenhez, de nem érkezett meg hozzá.
Ráébredt bálványainak hiábavalóságára, de nem merte rábízni magát az élő Istenre.
Heisenberg, a jeles fizikus és filozófus írja, hogy életünk legtöbb gyengeségének az az oka, hogy a cselekedeteink mögött nincsenek döntések.
Nem tudunk elengedni és elfogadni. Márpedig az artisták azt mondják, hogy a legtöbb baleset akkor történik, ha nem merik határozottan elengedni az egyik trapézt, és úgy átlendülni a másikra.
Aki úgy akarja Krisztust követni, hogy közben ragaszkodik a világhoz is, soha nem ér célba, félútról vissza fog fordulni.
Aki csak félszívvel hízza Istenre magát, nem tapasztalja meg az ő mindenek feletti gazdagságát, hűségét, szeretetét.
És aki csak a hívő élet előnyeit szeretné, de nem vállalja a nehézségeket is, csak egy ideig fog hinni. (Lk 8,13).

Engedjünk a bíztatásnak:
Testvérek, menjünk bátran,
Hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt
A menny felé sietni,
Nem állva megpihenni
A boldog cél előtt.

(Tersteegen Gellért, ford. Vargha Gyuláné)

AZ ÉLETNÉL IS FONTOSABB KÜLDETÉS!

,,...Az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet... kaptam...,, (ApCsel 20,24)

Hogyan valósult meg a búzaszem sorsa Pál apostol életében?
Felsorolja fiatalkorának minden értékét, s így folytatja: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.
Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért." (Fil 3,7-8)
Később pedig megjelöli a célt: „hogy Krisztust megnyerjem." Nem sok mindent, hanem mindent odaadott azért, hogy Krisztus gazdagsága az övé lehessen, s így legyen mit adnia másoknak.
A korinthusiaknak ezt írja: „De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal (hogy eltartsák őket), hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé." (1Kor 9,12)
Lemond olyan lehetőségről, amivel mindenki más természetes módon él, és amiben semmi rossz nincs, csak azért, hogy minél többekhez eljusson az életet mentő evangélium. Vállalja, hogy nehezebb legyen az ő élete, ha ezáltal könnyebb lesz másoké.
Ő örömmel szegényebb marad, ha ezáltal mások élete gazdagodik. Ugyanúgy, ahogyan Krisztus tette.
„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról."
Ő sem a saját életét félti, hanem másokét.
Világos célja van az életének, amit Jézus tűzött ki eléje.
Küldetésben jár, tudja, ki küldte, kikhez és miért, és ezt akarja végezni utolsó leheletéig - örömmel.
Nagy kísértés, hogy féltjük magunkat, hogy saját céljaink fontosabbak lesznek, mint a kapott küldetésünk, vagy hogy egyáltalán nincs is világos cél előttünk.
Boldog ember az, aki eljut erre a nagy szabadságra: mindennél fontosabb lett nekem az, hogy Isten mire akar használni, s emellett minden egyéb szempont eltörpül.

EMELKEDETT ÉLET!

,,Emeleti szobájának ablakai nyitva voltak Jeruzsálem felé..,(Dán 6,11)

Dániel szakmai megbízhatósága és erkölcsi tisztasága egyre nagyobb tekintélyt adott neki, és Dárius alkirállyá akarta kinevezni. Korrupt ellenségei régóta irigyen nézték őt, de most elhatározták, hogy elteszik láb alól. Összeesküdtek ellene, kiagyaltak egy törvényjavaslatot, jóváhagyatták a mit sem sejtő királlyal, s mivel tudták, hogy Dániel a tilalom ellenére is fog imádkozni, biztosra mentek: büntetésül az oroszlánok vermébe kellett őt dobni.

Milyen nagy különbség! Dániel emeleti szobájában dolgozik és imádkozik, ellenségei a földszinten (olykor a sötét alagsorban) főzik ki gyilkos tervüket. 

Dániel a birodalom érdekében fáradozik, ők a saját karrierjüket építgetik. Dániel Isten kezében vált áldott eszközzé mások javára, ellenségei az ördög kezében lettek gyilkos eszközzé mások megrontására. 

Dániel nyitott ablakai mutatják: Istentől kap világosságot, bölcsességet, vezetést, ellenségei pedig, mint a pincebogarak, szaladgálnak lenn, és keresik szennyes eszközökkel a maguk hasznát és érvényesülését.

Más síkon folyt az életük. Dánielt Isten felülemelte minden kicsinyes szemponton, alantas célon és saját magán is. Nem akart ő senki fölé kerekedni, nem lett fölényes, csak emelkedetten gondolkozott és cselekedett. Tudta, hogy nincs magára utalva, Isten irányítja életét.

A Biblia azt tanítja, hogy mindnyájan a „földszintre" születünk. S magunkban „belenehezülünk a sárba". Isten tud kiemelni innen, gyermekévé fogad, s boldogan vallhatjuk:

„Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm... Lenyúlt a magasból, és fölvett" (Zsolt 18,3.17)

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/680810639965586/

MEZITLÁBAS KERESZTÉNYSÉG!

"..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,15)

A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának.
Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut.
Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé.
Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.
És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése?
Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!"
(2Kor 5,19-20)
Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért.
Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel!
Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. Beteljesedett az ember ősi vágya:
„Békíts ki Magaddal s magammal, /
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady Endre)
Hordom-e örömmel ezt a „sarut"?

Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/1265660143947789/