(Karácsony)
Alapige:Lk 2,10-12
"Az angyal ezt mondta a pásztoroknak: "Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában.
A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban."
Imádkozzunk!
Mindenható Istenünk, kegyelmes mennyei Atyánk, dicsőítünk téged, mert azáltal lett nyilvánvalóvá irántunk való szereteted, hogy a te egyszülött Fiadat elküldted e világba, hogy éljünk általa. Tudju a te igédből, hogy nélküle nem lenne életlehetőségünk.
Magasztalunk téged, megváltó Urunk, Jézus Krisztus, mert te magad vagy az út, az igazság és az élet. Köszönjük, hogy lehetséges, hogy a hit által veled közösségünk legyen és a te isteni életed átáradjon a mi gyarló létünkbe.
Magasztalunk a karácsony csodájáért. Köszönjük, hogy irgalomból szánva minket utánunk jöttél, hogy kiszabadíts a bűn, a halál, a kárhozat rabságából.
Megvalljunk, Urunk, hogy nagy szükségünk van rád, a Szabadítóra. Megkötöz minket a velünk született büszkeség, átjárja a gondolatainkat, szavainkat sokféle hamisság, tisztátalanság. Ott bujkál a legtisztább tetteink mögött is az önzés. Légy irgalmas nekünk, bűnösöknek, és adj nekünk ne csak bocsánatot temérdek vétkünkre, hanem szabadulást. Adj nekünk új életet.
Köszönjük, hogy ezt hoztad el erre a földre.
Alázatosan kérünk, légy most itt közöttünk élő Urunk, dicsőséges Megváltónk, és az emberi bizonyságtételen keresztül te magad szólíts meg minket. Tedd igédet meggyőzővé, személyessé. Hadd legyen az teremtő hatalom, amivel munkálkodsz mindannyiunk életében.
Könyörülj rajtunk, hogy ne hiába legyünk itt. Veled szeretnénk találkozni. Előtted alázzuk meg magunkat, és azzal a bizalommal és nyitottsággal akarjuk hallgatni, ami elhangzik, hogy azt te mondod nekünk a mi javunkra.
Kérünk, szólj, és Szentlelkeddel bátoríts minket az engedelmességre.
Ámen.
Ma a karácsonyi történetnek ne egyetlen részletét tegyük nagyító alá, hanem próbáljuk megvizsgálni az egész csodálatos eseménysorozat alapján azt, hogy mi jellemezte Isten cselekvését ezekben az eseményekben, és mi jellemezte azokat az embereket, akiket Ő bevont a maga munkájába, akiknek a szíve megtelt karácsonyi örömmel, és ez megmaradt bennük a karácsony utáni nehéz napokban is.
Mi jellemezte Isten tetteit, és mi jellemezte azokat, akiket Ő felhasznált?
Istennek minden tettét, azt is, ami Jézus testté lételével kapcsolatos, az Ő irántunk való érthetetlen szeretete és az Ő mindenható hatalma jellemezte.
Azokat pedig, akiket bevont az Ő munkájába, az jellemezte, hogy mindig komolyan vették, amit Isten nekik mondott és ahhoz igazították cselekedeteiket. Egyszerűbben: hittek Istennek és engedelmeskedtek neki. Istent az Ő érthetetlen nagy szeretete és hatalma jellemezte, a karácsonyi történet szereplőit pedig a hit és az engedelmesség.
És aki egy kicsit nyitva tartja a szemét, és a valóságot látja, az láthatja, hogy ma is azok lesznek részesei a karácsonyi csodának, azok válnak fokról-fokra egyre használhatóbb eszközökké Isten kezében, és azoknak a szívében maradandó a karácsony öröme sokszor nagyon nehéz hétköznapjaik közepette is, akik komolyan veszik ma is Isten igéjét, és ahhoz igazítják az életüket.
Nos, honnan tudjuk, hogy Isten karácsonyi tetteit és egyébként is minden cselekedetét az Ő nagy szeretete és hatalma irányítja?
Isten látta, hogy milyen mélyre süllyedtünk az ellene való lázadásunk következtében, és ilyen kemény diagnózist állapított meg az emberről, az emberiségről: "Az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz." (1Móz 6,5). Ugyanakkor az is nyilvánvaló volt, hogy milyen tehetetlenekké váltunk ebben a helyzetben és nem tudunk magunkon segíteni. Isten nagy szeretete itt szólalt meg, mert nem nézte közömbösen vergődésünket és pusztulásunkat, hanem elhangzott a mennyei tanácsban ez a kérdés: kit küldjek el, hogy megoldja ezt a helyzetet? És erre válaszolt Jézus: Küldj el engem.
Jézus tehát vállalta ezt a nagyon nehéz, hálátlan, keserves, szenvedésekkel teli utat a mennyből ide, az értetlenséggel és hitetlenséggel teli földre, az önzés, gyűlölködés, ellenségeskedés világába. Eljött utánunk, hogy segítsen rajtunk. Ez történt karácsonykor.
És Ő, aki soha nem gondolt és nem tett semmi rosszat, odaállt a helyünkre, és elszenvedte a mi bűneink büntetését. Ezzel eleget tett Isten igazságának és így minden benne hívő számára megnyílt az út a mindenható Istenhez. Haza az elveszített otthonba. Ennek volt szemléletes jele az, hogy amikor Jézus meghalt a kereszten, a jeruzsálemi templomban a szentek szentjét elzáró hatalmas vastag függöny tetejétől az aljáig kettéhasadt. Megnyílt az út a bűnös ember előtt a szent Istenhez.
Jézus testté lételének a célja tehát az Ő engesztelő, helyettünk elszenvedett váltsághalála volt. Karácsony célja a nagypéntek.
És hogyan történtek az ezzel kapcsolatos földi események? S hogyan vált nyilvánvaló azokban lépten-nyomon Isten szeretete és hatalma?
Nagyjából ismerjük mindnyájan a karácsonyi történeteket, s tudjuk, hogy egy szép napon egy kis faluban egy egyszerű leányt, Máriát egy angyalfejedelem, Gábriel látogatta meg, és röviden, tömören közölte vele Isten akaratát: fogansz a méhedben, fiút szülsz, és Jézusnak nevezd, vagyis Szabadítónak, mert Ő szabadítja meg az embereket a bűnből.
Mivel Mária József menyasszonya volt, Isten Józsefet is tájékoztatta az Ő tervéről és akaratáról. Olvastuk most a Máté evangéliumából, hogy bátorította őt: ne félj feleségül venni a menyasszonyodat, mert nem szexuális cselekmény következménye az ő áldott állapota, hanem Isten teremtő szava hívta létre benne a magzatot. Ahogyan a mindenségtörténet hajnalán Isten kimondta, hogy legyen világosság, és lett, ugyan így kimondta: foganj a te méhedben és fiad lesz, és így került áldott állapotba Mária.
Ugyanakkor a római császár népszámlálást rendelt el a birodalomban és mindenkinek a származási helyén kellett jelentkeznie. Ez felbolygatta az egész országot. Úton volt a fél ország. Józsefnek és Máriának is az északon levő Názáretből a közel százhúsz kilométernyire lévő délen fekvő Betlehembe kellett gyalogolnia, kilencedik hónapos áldott állapotban.
Isten szeretete és hatalma kísérte őket, és ezért nem az árokparton kellett világra hoznia első gyermekét, hanem megérkezhettek Betlehembe, ki tudja milyen elcsigázott állapotban, de ott is csak egy istállóban, egyedül, segítség nélkül, egyáltalán nem higiénikus körülmények között szülte meg a kis Jézust sokféle fertőzésnek kitéve. Isten szeretete és hatalma őrködött felettük.
Ugyan így értesülhettek a közelben legeltető pásztorok is a nagy hírről, hogy megszületett a Messiás. Angyalok mondták el nekik.
A távoli Babilonban levő csillagjósok és csillagászok a maguk nyelvén értesültek a nagy hírről, mert számukra a Jupiter és a Szaturnusz (Jupiter a király-csillag, Szaturnusz Izráel csillaga) ritka együttállása azt jelentette, hogy Izráelben egy nagy király, talán a világ királya látja meg a napvilágot.
Elindultak a hosszú útra. Isten vezette őket. És amikor visszafelé mentek, Isten irányította másfelé őket, hogy ne Heródes érintésével menjenek haza, mert Heródes féltékenységből meg akarta ölni a kis Jézust.
Megint csak Isten szeretete és hatalma lépett akcióba, és Egyiptomba menekítette a kis családot a gyilkos király elől.
Amikor meghalt Heródes, akkor megint csak Isten parancsára mentek vissza, de nem Betlehembe, ahová magától ment volna József, hanem azt a parancsot kapta, hogy Názáretbe menjenek, mert Betlehemben Heródes egyik fia lett a király, akitől tartani lehetett. Názáretben biztonságban volt a kis Jézus. Ott nőtt azután fel. Onnan indult el tanítói és megváltói útjára, noha a közbeszéd azt tartotta, hogy Názáretből nem származhat semmi jó.
Ez a rövid felszínes vázlata a karácsonyi történeteknek, és ha valaki még ennél figyelmesebben végig követi, láthatja, hogy minden mozzanata mögött Isten irántunk való megváltó, mentő szeretete és az Ő egyedülálló teljhatalma munkálkodik.
És mi jellemezte azokat, akiket felhasznált Isten az Ő munkájában?
Az, hogy mindig komolyan vették, amit mondott nekik. Utána mindig megtapasztalták, hogy Isten igazat mondott, érdemes volt komolyan venniük az igét. És mivel engedelmeskedtek neki, és meggyőződtek arról, hogy így volt helyes, betöltötte a szívüket nem a szó köznapi értelmében vett, hanem a szó biblikus értelmében értett boldogság. Az a belső harmónia, az a békesség, hogy értem az eseményeket. Hogy a helyemen vagyok, hogy azt tettem és teszem, ami a dolgom. Hogy eszköz lehettem Isten kezében. Hogy nyomorúságok között is van értelme élni. Hogy van jövője a világnak, az emberiségnek, és ezt Isten készítette, aki jó, mert mindent az Ő szeretetéből igazgat.
Ez a fajta boldogság töltötte be ezeknek az Isten szavát komolyan vevő embereknek a szívét.
Pedig nem volt nekik könnyű, mert Istennek sok utasítása, rendelkezése meglepő volt, eltért a szokástól, különös, furcsa volt. A világ szemében sokszor nevetséges is. Ellene mondott az emberi logikának. Egészen más volt, mint amit vártak, mint amire elkészültek. És ha ennek ellenére mégis hittek Istennek és engedelmeskedtek, azt mindig csendes csodák követték.
Hogyan történt ez ezeknek a szereplőknek az életében?
Mária először teljesen kétségbeesett, amikor hallotta az angyalon keresztül Isten akaratát, hogy te pedig áldott állapotba kerülsz, fiat szülsz, Jézusnak nevezik. Az esküvője küszöbén. Mit szól ehhez József? És mit szólnak az emberek? Egy életen át viselheti szégyenét mint leányanya. Abban az időben egészen másként ítélték ezt meg, mint ma. És mégis, miután a Szentlélek bizonyossá teszi arról, hogy amit hallott az Istentől ered, hogy valóban igét kapott Istentől, mintegy megadja magát, és azt mondja: íme az Úr szolgálója, legyen velem minden úgy, ahogyan az Úr mondta. Nem egészen érti az igét, de azt tudja, hogy Istentől ered. Ezért bizonyos abban, hogy Isten tudja, mit cselekszik. Nem az a fontos, hogy ő értsen mindent. Ez a nagy kiváltság, hogy Isten mint eszközt akarja őt használni. Nem így tervezte a jövőjét, de ha Isten akar vele valamit, az úgy lesz jó. Ámen, úgy legyen!
Ezzel a békességgel zárja az angyallal való párbeszédét. Nem amiatt aggódik, hogy ki fogja azt elhinni, hogy ő ilyen csodálatos módon, Isten teremtő szavára került másállapotba, hanem hiszi, hogy az ige igaz. Majd meglátjuk, hogyan valósul meg.
Ugyanígy József. Neki sem volt ám könnyű ezt tudomásul venni. Olvastuk is, hogy szépen elgondolta, hogyan bonyolítja le a dolgot, ha már így keresztül húzták az ő terveit, akkor Mária se maradjon szégyenben, ő is ússza meg különösebb megbélyegzés nélkül. Kész a terve, és akkor beszél vele Isten. És olyan szép a felolvasott ige utolsó mondata: ő pedig mindent úgy cselekedett, ahogyan Isten mondta. Akármilyen nehéz volt is az.
És a pásztorok? Képzeljük el, hogy az éjszaka csendjében egyszer csak angyali kórus harsan fel. Életükben nem láttak angyalokat. Igaz ez, amit hallok és látok? Ilyenkor megcsípi magát az ember: ébren vagyok? Ez valóság? Az éjszaka sötétjét egyszerre nappali világosság tölti be, és hallanak valamit, ami teljesen értelmetlen a számukra: Megszületett az Üdvözítő, aki az Úr Krisztus a Dávid városában. Eddig érthető. "A jel pedig ez lesz nektek: találtok egy kis gyermeket bepólyálva a jászolban."
Mindenki várta akkor a Messiást, de nem így. A Messiás nem megszületik, hanem megjelenik! A Messiás harcos vitéz, aki hadba szólítja és felszabadítja népet a római megszállás alól.
Kis gyermek a jászolban? Hogy kerül oda? Miért tették oda? Nem ott szokták tartani a gyerekeket. És ha tényleg ez a kis gyermek a Messiás, mikor lesz ebből Messiás, aki majd cselekedni is fog? Miért olyan nagy esemény ez most?
Minden tekintetben eltért attól, amit vártak, amit elképzeltek, amivel tele voltak. De elhitték, mert a Szentlélek bizonyosságot ad a hívők szívébe, hogy ez ige, az az Isten akarata. (Ugyan így bizonyossá tesz minket arról is, hogy ez meg az én akaratom. Nem ehhez kell ragaszkodnom, hanem ahhoz, amit Isten megmondott.)
Elmennek és meggyőződnek róla. Megtalálják a kis gyermeket a jászolban, és ott van a szívükben a bizonyosság, hogy ez az Isten Messiása. Úgy tisztelik Őt, és úgy hirdetik másoknak, amikor visszafelé mennek.
Ez is furcsa ám! Pásztor ember nem tanúskodhatott bíróság előtt, mert több ok miatt megbízhatatlanoknak tartották őket. És ez az Isten humora, és az Ő mindenek feletti hatalma, hogy éppen pásztorokat választott ki arra, hogy a legelső tanúi és hirdetői legyenek az ige testté lételének, a Messiás megszületésének.
És a bölcsek? Nekik meg az ő nyelvükön mondja el Isten az evangéliumot. Őket is a Szentlélek bátorítja, hogy egy hosszú, fárasztó, veszélyes útra induljanak el, és hódoljanak a királyok Királya előtt. Viszik a mesés ajándékot neki, és olyan csoda, hogy nem fordultak vissza Jeruzsálemből, amikor kiderül, hogy az ő népe nem várja a királyát. Sőt a király, Heródes, megrémül, amikor hallja, hogy megszületett valamiféle király. Azt sem tudják, hol kell megszületnie. Akkor kezdik bogarászni a tekercsekből, hogy mi van erről megírva. Amikor kiderül, hogy ott a szomszédban, nyolc kilométernyire, Betlehemben született meg, senki nem megy el a bölcsekkel. Ők megtettek ezer kilométert, hogy lássák és tiszteljék a nagy Királyt, az ő népét meg nem érdekli. Még csak udvariasságból sem kísérik el őket. Megmutatják az irányt, hogy arra menjetek, megtaláljátok. És továbbmennek. Semmi nem akadályozhatja meg őket, hogy leboruljanak a gyermek Király, a gyermek Messiás előtt.
Amikor visszafelé mennek, akkor is vezetheti őket Isten, mert más irányba tereli, hogy ne találkozzanak Heródessel.
És amikor Egyiptomba kell mennie a kis családnak, József akkor sem okoskodik. Ez teljesen érthetetlen parancs volt, hogy menj Egyiptomba, mert a gyermeket másként megölik. Hát Isten hatalmas, tegye el láb alól a gonosz Heródest, mindnyájan jól járnánk. Miért nem úgy cselekszik Isten? Vagy rejtse el ezt a kis családot a halálos veszély elől. Meg tudná tenni. Persze, hogy meg, de most így látja jónak Isten. És József ugyanazt mondja, amit Mária: Ámen. Úgy legyen! Akkor megyünk.
Kiderül, hogy most vették hasznát annak a nagy ajándéknak, amit a bölcsektől kaptak. A megélhetésüket biztosította ez, legalább is kezdetben.
És amikor visszamehetnek már, ő ösztönösen Betlehembe menne. De Isten másfele irányítja őket, és József tudomásul veszi Istennek ezt a rendelkezését is.
Szinte tapintani lehet az akkori világban és társadalomban is a tudatlanságot. Még az írástudók sem tudták, hol kell a Messiásnak megszületni. Tudatlanság, értetlenség, hitetlenség. Emberek rohannak a maguk feje után, vagy sodródnak a tömeggel, s akkor vannak néhányan, akik figyelnek Isten szavára. Akik meg tudják különböztetni Isten szavát a világ hangzavarától, és akik eleve igent mondtak mindarra, ami Istentől jön. És van bátorságuk engedelmeskedni neki. És megtapasztalják azt, amit az idős Erzsébet mondott a még várandós Máriának: boldog, aki hitt, mert beteljesedik neki mindaz, amit az Úr megmondott. (Lk 1,45).
Ezzel a boldogsággal ma is találkozom. Sokszor nehéz körülmények között élő hívő emberek, akik figyelnek állandóan Istenre, akiknek van hitük, antennájuk, hogy fogják a mennyei adást, akik eltökélték magukban egy életre, hogy mindenben engedelmeskedni akarok az én Uramnak, azoknak Ő ad valóban üzenetet, tanácsot, vezetést. Újra és újra megerősíti őket ebben az engedelmességben, és folyamatos, csendes élményük ez, hogy boldog, aki hitt, mert beteljesedik neki mindaz, amit az Úr megmondott.
Isten tudniillik ma is beszélő Úr. Az Ő igéje nem korhoz kötött, az ma is érvényes rend és igazság. Sokszor szembetűnő, hogyan alakul egy olyan ember és család élete, akik komolyan veszik Isten igéjét, és hogyan azoké, akik semmibe veszik Isten igéjét. Csak aki hosszú távon követheti néha egy-egy ember és család életét, mondjuk egy háziorvos, vagy a lelkigondozó, azoknak tűnik fel az, hogy Isten nélkül az Ő rendjét és rendelkezéseit figyelmen kívül hagyva, hogyan teszik tönkre magukat sokszor iskolázott, okos emberek is. Hogyan teszik tönkre, nemcsak megy tönkre, hanem teszik tönkre a házasságukat, a gyerekeik jövőjét, az egészségüket, a környezetüket, mert Isten rendelései teljesen figyelmen kívül maradnak. És hogyan van áldás azoknak az életén, akik akkor is engedelmeskednek Istennek, ha az kellemetlen, kényelmetlen. Ha esetleg emiatt bolondnak nézik és nevezik őket, mint ahogy Pál apostol is megkapta ezt a minősítést: bolond vagy te, Pál.
Mert Isten igéje, parancsai, rendelkezései ma is sokszor ugyanolyan furcsák, szokatlanok, a világ számára olykor nevetségesek, mint amilyenek az első karácsony alkalmával voltak. Mert az a világ, amiben élünk, még sokkal messzebb sodródott már Istentől, mint a kétezer évvel ezelőtti. Aki azonban ma ilyen körülmények között is mer engedelmeskedni Istennek, az áldott ember lesz.
Csak ízelítőül hadd említsek néhány olyan isteni igét, rendelkezést, amit ma már a legtöbben kinevetnek, vagy nem is ismernek. Amin már rég túl vagyunk - ahogy mondani szokták.
Tiszteld a szüleidet akkor is, ha nem tudnak már lépést tartani ezzel a gyorsan változó világgal.
A tanulásra kapott éveket tanulással töltsd, mert ez egész életeden át gyümölcsözni fog.
Érdemes becsületesen dolgoznod akkor is, ha nem veszik észre, és nem jutalmazzák, legalább is nem azonnal.
Segíts a másiknak, ha rászorul, akkor is, ha történetesen a vetélytársad.
Várj a szexszel a házasságig, egész életedben örülni fogsz ennek.
Maradj hű a házastársadhoz, akkor is, ha ez nehéz és áldozatot jelent.
Fogadjátok Istentől a gyermekáldást, Ő gondoskodni fog a kis jövevényekről.
Hazudni pedig nem szabad és nem érdemes, semmilyen körülmények között.
Nem érdemes próbálkozni azzal, ami utána rabul ejthet. Nehéz lesz szabadulni a láncokból. Se a cigarettával, se az itallal, se a drogokkal, a szelídekkel se.
Légy elégedett és hálás abban a helyzetben, amiben vagy, miközben törekszel a többre.
Amennyire rajtad áll, vigyázz a környezetedre, mert Isten ezt már a teremtéskor megparancsolta az első embernek, hogy a reá bízott világot művelje és őrizze.
Legyen bátorságod megbocsátani, elengedni. Nem kell visszaütni, ha megütöttek.
Higgy az Úr Jézus Krisztusban és üdvözülsz. Máshogyan nem lesz üdvösséged.
Jézus mondja: Keressétek először az Isten királyi uralmát és az Ő akaratát, és utána minden megadatik nektek, amire szükségetek van.
Jézus mondja: Senki sem mehet az Atyához, csak én általam.
Azt is Ő mondja: Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terheket hordoztok, és én igazi nyugalmat adok nektek.
Csak néhány olyan elfeledett, lemosolygott, kinevetett, sokak által idejét múltnak tekintett isteni kijelentés, amiket akik komolyan vesznek, azoknak az életét Isten áldása kíséri. Akik meg ezen rég könnyedén túlléptek már, azok ennek a következményeivel számolhatnak.
Isten szeretete és hatalma nem változott. Az ugyanakkora, mint a teremtéskor, vagy mint Jézus Krisztus földre jöttekor volt, és amilyen lesz, amíg ez a világ fennmarad. A kérdés, hogy vannak-e ma olyan hívők, és vajon mi ezek között vagyunk-e, akik komolyan veszik az Ő igéjét, rendelkezéseit, parancsait, és benne való bizalommal feltétel nélkül engedelmeskednek azoknak.
Ezek az emberek lesznek használható eszközök Isten kezében ma is. Ők lesznek áldássá mások számára, és áldottak lesznek, mert tapasztalják, hogy boldog, aki hitt, mert beteljesedik számára mindaz, amit Isten megmondott. Az ilyenek egészen másként hordozzák, sőt hasznosítják a magányosságukat, ha úgy kell élniük. Egészen másként formálják a házasságukat. Másként nevelik a gyerekeiket. Másként dolgozzák fel a veszteségeket, csapásokat, és a sikereket is, mert az sem árt meg nekik. Másként győzedelmeskednek a kísértéseken, amik között járunk. Minőségileg más az életük. És az a bizonyosság van a szívükben, hogy az övéké már itt, most az örök élet. Mert aki Jézussal együtt él, az már itt a mennyországban él, akkor is, ha sokszor ez csak mikroklímaként veszi körül, mert körülötte tombol a pokol. De ebben a "pokolban" is áldássá teszi Isten azokat, akik benne hisznek, és neki engedelmeskednek.
Imádkozzunk azért, hogy ilyenekké válhassunk.
Imádkozzunk!
Úr Jézus Krisztus, magasztalunk azért, mert nem riasztott vissza téged semmilyen szenvedés, vállaltál mindent miattunk, helyettünk és érettünk.
Áldunk téged testté lételed csodájáért, golgotai kínhalálodért, dicsőséges feltámadásodért.
Bocsásd meg, Urunk, hogy sokszor nem merünk bízni benned. Sokszor csak abban vagyunk bizonyosak, amit magunk végzünk el, és ez olyan kevés. Oly kevés az erőnk. Olyan hamar kijövünk a béketűrésből. Olyan erőtlen a szeretetünk. Könyörülj rajtunk! Szeretnénk veled szoros közösségbe kerülni, és úgy élni. Hadd legyünk eszközök a kezedben.
Kérünk, világosítsd meg az értelmünket, hogy értsük az Írásokat. Add a te Szentlelkedet, hogy egészen világosan lássuk, mik a te ma is érvényes rendelkezéseid. Mi a te akaratod személy szerint velünk. A te Lelked tegye könnyűvé a neked való engedelmeskedést.
Könyörgünk hozzád szeretteinkért a közelben és távolban.
Könyörgünk minden szenvedőért.
Könyörgünk azokért, akik még nem hallottak rólad, s nem tudják, hogy az által lett nyilvánvalóvá Isten szeretete, hogy te eljöttél közénk. Segíts, hogy hitelesen tudjuk ezt nagy szeretettel mondani másoknak is. A puszta létünk, az életünk hadd világítson és mutassa a hozzád vezető utat.
Könyörgünk hozzád népünkért.
Könyörgünk az egyházért. Szaporítsd a gyülekezeteket az idvezülőkkel, és add, hogy mi is ezek között legyünk. Hadd legyünk egyszerű, de meggyőződéses hírnökei a karácsonyi evangéliumnak.
Kérünk, segíts most ebben a csendben elmondani a magunk imádságát is neked.
Ámen.
