2023. július 31., hétfő

IMÁDSÁG HARC KÖZBEN❣️

,,Istenhez kiáltottak segítségért harc közben, ő pedig meghallgatta kérésüket, mert bíztak benne.,, (1Krón 5,20)

Ez a megjegyzés egy családfa névsorában olvasható. Különös közbeszúrás, különös ismertetőjegyük azoknak, akiket ott említ. Később megemlíti még: Istentől volt ez a harc.

Mi milyen harcokat szoktunk vívni? Van kenyérharc, pozícióharc, folyik a nemek, nemzetek, nemzedékek közti küzdelem, van, aki a jogaiért harcol, vagy egy kis elismerésért, valakinek a kegyeiért... Sok felesleges és szennyes harcunk is van, amelyek nem Istentől valók. 
De tudunk-e küzdeni mások üdvösségéért, emberek kibéküléséért, az evangélium terjedéséért? 
Ezekre ilyen jelzőket használ a Biblia: nemes harc, a hit szép harca, szabályszerű küzdelem.

Milyen fegyvereket használunk? A hazugság az ördög fegyvere, az ige kardja a Lélek fegyvere. 
Mai igénk az imádság fegyverét említi. Jézus ezt használta leginkább. 
Az ötezer ember megvendégelése előtt, Lázár sírjánál, a Gecsemáné-kerti keserves küzdelmében, de még a kereszten is ezt a fegyvert forgatta, és ezzel győzött. 
Aki csak harc közben próbál imádkozni, az nem ismeri az imádságban rejlő lehetőségeket. 
De aki állandó közösségben van Istennel, az harc közben is így tud hozzá imádkozni.

Mi ennek a haszna? Az, hogy eközben kiderül, valóban Istentől való-e az a harc, s ha nem, abbahagyja. Ha viszont tőle való, a túlerőtől sem rémül meg.
Sőt eljut oda, hogy az ellenségéért is imádkozik.
Már nem azt kéri, hogy ő győzzön felette, hanem Isten győzzön mindkettőjük életében. 
Imádság közben látja meg a hívő azt is, hogy mi az, amiért nem neki kell harcolnia, hanem Istentől kapja majd ajándékba.
Miközben mások tapossák egymást, ő tud csendben várni az Úr szabadítására (JSir 3,26).
Mert olyan is van, hogy maga az Úr harcol az övéiért.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/824736905591498/

2023. július 29., szombat

MA!

,,Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma...
Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket...,
,(Zsid 3,13.15)


Vannak emberek, akik gyakran menekülnek a jelen feladatai elől a múltba vagy a jövőbe. 
Nincsenek ott igazán, ahol vannak, mert az eszük már a következő feladaton jár. 
Vagy éppen elmerengenek a múlt dicsőségén, vagy bénítják őket a múlt kudarcai, s nem haladnak az éppen soron következő feladattal.

Hiányzik a jelen az életükből. Halogatják a feladatok megoldását, vagy már ma cipelni akarják a holnap terhét is, aggóddalmaskodnak.
Jézus mindig a jelenben élt. Tudta, hogy honnan jött, és tudta, hogy miért jött - tehát rendben volt a múltja és jövője, s ezért minden figyelme, ereje megmaradt a mára. 

Mindig felismerte és elvégezte az éppen soron következő szolgálatot. Megy Jairus házához, de közben meggyógyítja a vérfolyásos asszonyt is.
Kész éjjel is fogadni Nikodémust, egész éjszakai szenvedése után hajnalban észreveszi a tagadó Pétert, a kereszten is gondol édesanyja jövőjére, és közben üdvözíti a vele megfeszített gonosztevőt... 
Mindezt kapkodás nélkül, mindent a maga idejében.
A halogatás egyik következménye, hogy nem biztos, hogy lesz alkalom pótolni az elvégzendőt. 
A másik, hogy megvan az akkori feladat is, s ha nem győzzük, felhalmozódik a mulasztás, s az újabb bajok forrása lesz.

Mi kell ahhoz, hogy valakit Isten jól használhasson a mában?
Rendezett múlt és rendezett jövő. Aki bocsánatot kapott minden múltbeli bűnére, mulasztására, s aki tudja, hogy Istennél van elkészítve a jövője, beleértve az örökkévalóságot is, annak minden ereje megmarad a jelen feladataira, tud örömmel élni, kész mindig az éppen szükséges szolgálatra, érzékeli, mikor minek van itt az ideje, és nem vonakodik cselekedni, de nem is akarja ma elvégezni a holnap feladatait.

2023. július 28., péntek

VÍZ NÉLKÜL NINCSEN ÉLET❣️

,,Amikor kifogyott a víz a tömlőből, odatette a gyermeket az egyik bokor alá...,, (lMóz 21,15)

A hajléktalanná vált Hágár és Izmael mennek a pusztában, és egyszerre csak elfogy az otthonról hozott víz. Nincs semmi esély arra, hogy találnak utánpótlást. Letette hát gyermekét egy bokor alá, ő pedig elment messzebb, hogy ne lássa, amikor meghal a gyermek.

Sokaknak ismerős ez: elfogy a türelmünk, a fantáziánk, talán még az életkedvünk is, és ott állunk egy nem várt helyzetben tehetetlenül a gyermekünk mellett. Víz kellene, de nincs.
És nem lehet pótolni semmivel, csak az menthetné meg az életét.

A Szentírás gyakran használja a vizet Isten igéjének jelképeként. Tudjuk-e, hogy egyedül Isten igéje mentheti meg gyermekeink lelkét? Csak úgy menekülnek meg a végső pusztulástól, ha idejében hallanak igét, és van lehetőségük hinni Istenben. Hiába kapnak sok mindenből egyre többet, az örök haláltól csak ez mentheti meg őket.

Volt vize Hágárnak, csak elfogyott. Sokan hoztak otthonról vallásos hatásokat, emlékeket, de az most nem ér semmit. Élő vizet nem tud magából senki kisajtolni, csak magán átengedni.
Aki maga is naponta táplálkozik igével, az tud táplálni másokat is.
Sokan elmondták már, milyen sok áldás származott abból, ha elővették otthon a Bibliát és naponta megbeszéltek egy-egy szakaszt.
Miért gondoljuk, hogy nélkülözhető Isten igéje egy igényesen felkészített nemzedék neveléséből, vagy a saját lelki karbantartásunkból?

Hágárnak Isten világosan megígérte, hogy fiát nagy néppé teszi és gondja lesz rá. 
Ha ezt Hágár hinné, akkor nem félne attól, hogy meghal a gyermek. 
Mert hinni azt is jelenti, hogy a tények ellenére is azt vesszük komolyan, amit Isten megmondott.
Hívő édesanyákra lenne szükség, akik nem mondanak le gyermekeikről azok megszületése előtt sem és később sem, hanem bíznak Istenben rendületlenül, vállalják és nevelik őket Istentől kapható, el nem fogyó szeretettel és erővel.


2023. július 27., csütörtök

APÁTLAN NEMZEDÉK❣️

,,Kergesd el ezt a szolgálót a fiával együtt...,, (1Móz 21,10)

Ábrahámnak és Sárának sokáig nem született gyermeke. Ekkor úgy segítettek magukon, hogy a kor szokása szerint Sára szolgálója szült gyermeket, s az az övéknek számított. Ez volt Izmael. 
Amikor azonban nődögélt a gyermek, Sára nem tűrte tovább a háznál, és kérte férjét, hogy küldje el anyjával együtt. Így is történt. Útközben azonban elfogyott a vizük, 
Hágár nem látott semmi lehetőséget az életben maradásra, és letette gyermekét egy bokor alá, várva halálukat. Isten azonban megmentette őket.

Van tehát egy gyermek, akit elküld az apja, lemond róla az anyja, de Isten végtelen szeretettel gondjaiba veszi. Ma az apára figyeljünk!

Izmaelnek tehát volt is apja, meg nem is. Enni, inni adott a gyermeknek, de éppen egy kritikus helyzetben nem lehetett rá számítani. Sok ilyen apátlan árva van ma is, akiknek az apjuk nem a másvilágra költözött el, hanem egy másik asszonyhoz, vagy otthon van, de egy világ választja el gyermekétől.
Pedig az a gyermek talán nem bánná, ha kisebb kenyeret kapna, csak lenne megszólítható, vidám apja.

Itt azonban többről van szó: Ábrahám hitetlen volt Istennel szemben, amikor hallgatott a feleségére és a kor szokása szerint cselekedett. Neki az isteni ígérethez kellett volna ragaszkodnia, nem a világ szerint eljárni. Nem is sejtjük, milyen sokat szenvednek gyermekeink a szülők hitetlensége miatt!

Milyen szülők vagyunk? S ha nincsenek is vér szerinti gyermekeink, hogyan viszonyulunk a fiatalokhoz?
Nem küldjük-e el sokszor a gyerekeket, mert alkalmatlan, hogy jönnek? Fordulhatnak-e bármikor hozzánk?
Érdemes-e ezt tenniük? Vannak-e őszinte, becsületes, használható válaszaink a kérdéseikre?
Készek vagyunk-e elfogadni őket olyanoknak, amilyenek? Készek vagyunk-e visszafogadni őket, ha eltávolodtak? 
Kapnak-e valódi szeretetet, lelki felkészítést is, vagy csak élelmet és ruhát?
 
Szeretnénk-e, ha úgy viszonyulnának hozzánk, mint ahogyan mi a mennyei Atyánkhoz?
Istennek az apátlan nemzedékre is gondja van.



2023. július 26., szerda

A BŰNŐSÖK BARÁTJA❣️

,,A vámszedők és a bűnösök mindnyájan igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák őt.,, (Lk 15,1)

Ezt a két csoportot mindig meg lehetett találni Jézus mellett: vámszedők és bűnösök, farizeusok és írástudók.
Egymással nem elegyedtek, mert az utóbbiak mélyen megvetették az előbbieket. 
A vámszedők és bünösök igyekeztek Jézushoz, hogy hallgassák.
A farizeusok zúgolódtak ellene és bírálták: „Ez (!) bűnösöket fogad magához."

A bűnösök nem voltak megelégedve magukkal, közelebb akartak kerülni Jézushoz, tőle reméltek segítséget ahhoz, hogy megváltozzanak. A farizeusok nem voltak megelégedve Jézussal és a bűnösökkel. A vámszedők tudták, hogy bűnösök. A farizeusok úgy tudták, hogy igazak.
 
A vámszedők vállalták, a farizeusok leplezték a bűneiket.
Kin lehet segíteni? Gyógyítani csak azt lehet, aki elismeri, hogy beteg, és gyógyulni akar.
Ezért mondta Jézus: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek... nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket." (Mt 9,12-13)

Jézus egyik példázatában egy farizeus így imádkozott a templomban: köszönöm, hogy különb vagyok, mint a többiek. Ugyanott egy vámszedő így szólt: Isten, légy irgalmas nékem, bűnösnek! 
Melyik változott meg utána?
Jézus ezt mondta: a vámszedő megigazulva ment haza (Lk 18,14).

Mert aki önmagával van tele, annak nem lehet adni semmit. Aki szabadulni akar a bűneitől, az Jézustól kap a bűnei helyére igazságot, tisztaságot, békességet, reménységet. Jövője csak annak van, aki változni akar. 
Az öntelt ember fejlődésképtelen.

Mi melyik csoportba tartozunk? Mi akarunk változni, vagy a körülöttünk élőket és Jézust szeretnénk megváltoztatni?
Nem rejtegetünk-e bűnöket szép látszatok mögött?
Jézust azzal is vádolták, hogy a bűnösök barátja. 
Örülünk-e annak, hogy ez igaz, és odatartozunk-e az ő baráti köréhez?
„Ti barátaim vagytok, ha azt teszitek, amit én parancsolok nektek." (Jn 15,14)

2023. július 24., hétfő

IGE és LÉLEK❣️

,,💞Edd meg ezt a tekercset, azután menj, és szólj Izrael házához!,, (Ez 3,1)

Ezékiel közvetlenül a babiloni fogság előtt prédikált, aztán Isten a fogságba is elküldte, hogy erősítse a népet igével.
Ez a szakasz arról szól, hogyan hívta el őt Isten erre a szolgálatra. Sok mindent megtudunk Isten igéjének természetéről.
Kiderül belőle, hogy Isten úgy segít az embereken, hogy az igehirdetésen keresztül megszólítja őket, és ha komolyan veszik azt, az ige megváltoztatja a hallgatók gondolkozását és életvitelét. Igehallgatás közben támad hit is a hitetlen szívben.
Isten jelképesen egy teleírt könyvtekercset ad a prófétának, amit meg, kell ennie.
Minden könyv olvasni való, de a Biblia ilyen értelemben megenni való. Vagyis nem nyalogatni, lapozgatni kell, hanem megrágni megérteni, lenyelni - befogadni, megemészteni - magamévá tenni, azonosulni vele, engedelmeskedni neki.
Ne válogassunk benne, amit Isten ad, azt vegyük komolyan!
Aki így olvassa és hallgatja Isten igéjét, annak táplálékká válik. Olyan lesz, mint az édes méz. 

Még a kemény beszédben is megérzi Isten mentő és ajándékozó szeretetét.
„Miközben beszélt, lélek áradt belém, talpra állított, én pedig hallottam, hogy beszél hozzám."
(Ez 2,2)

Vagyis aki Isten igéjére figyel, annak a Szentlélek érthetővé teszi Isten szavát, egészen személyesen szólítja meg, megerősíti és elküldi másokhoz, hogy adja tovább az életmentő igét.
A mi feladatunk ennyi: elmondani a ránk bízott üzenetet azoknak, akikhez Isten küld.
Minden egyebet ő végez: hogy legyenek köztük is, akik befogadják, hisznek, megváltoznak, és így üdvözülnek.
De lesznek mindig, akik nem akarják hallani, kigúnyolják az igehirdetést, megvetik Isten szavát.
Ez fáj annak, akit már Isten megmentett az igével, de nem szabad sem elkeseredni, sem abbahagyni a hirdetését.
A Ige által maga Isten munkálkodik, akármilyen erőtlen is az, aki mondja.


2023. július 23., vasárnap

ÁLDOTT EMBER❣️

,,Szövetséget akarunk kötni veled... Hiszen az Úr áldott embere vagy te!,, (1Móz 26,28-29)

Ezt Izsáknak, Ábrahám fiának mondták olyan pogány fejedelmek, akik közelről látták az életét. 
Miből láthatták, hogy áldott ember?
Ahol Izsák megállt, ott sátrat vert, oltárt épített és kutat ástak. 
Tudjuk-e, hogy mi is csak ideiglenesen sátorozunk itt a földön, de örök lakásunk a mennyben van? Hozzátartozik-e a mindennapjainkhoz az oltár, Isten igaz tisztelése? 
És jellemzi-e az életünket, hogy értékeket hozunk létre, amelyeket csak részben élvezünk mi magunk, részben másoknak hagyunk?

Isten áldásainak egész sorát láthatjuk Izsák életén. Folyvást gyarapodott, kedvezőtlen körülmények között is. De nem lett elbizakodott, alázatos maradt, Istennek tulajdonított minden jót. 
Apja hitét mint drága örökséget szeme előtt tartotta, s tudta, hogy sok áldást őérette kap. 
Nagy türelemmel szenvedte a rosszindulatú támadásokat is, de a gonoszul betemetett kutakat újra kiásták, mert az létfeltétel volt nekik is, másoknak is.

Eközben egyszer forrásvízre akadtak. Ez volt aztán az igazi áldás! 
Ezzel csak Isten tudja megajándékozni az övéit.
Az ember végzi mindennapi munkáját, ássa a kutakat egymás után, de ha eltalál egy vízeret, az kimondhatatlan ajándék.

A hat-nyolc hónapig tartó szárazságban a legtöbb kút kiszáradt. 
A forráskutak mentették meg a nyájakat.
De még kijelentést is kap az áldott ember, Isten szól hozzá: ne félj, veled vagyok, megáldalak, utódaidat is.
És az áldott ember vonzó is: akik korábban bántották, most szövetségét keresik, bocsánatot kérnek, és szívesen vannak a közelében. 
Isten embere Istenhez vonz tőle távol élőket, mert megfigyelték az életét, és hitelesnek találták.
Mindebből mi jellemző ránk? Szabad áldásért könyörögni, s ha kapjuk, vele szentül élni.


2023. július 22., szombat

KILÁTÁS CSAK FELFELÉ❣️

,,💞...Istenünk, szabadíts meg bennünket az ő kezéből, hadd tudja meg a föld minden országa, hogy te vagy egyedül az Úr!,, (Ézs 37,20)

Kr. e. 721, Asszíria nyugat felé terjeszkedik, az északi zsidó államot már meghódította, most Júda van soron. Jeruzsálem körül bezárult az ostromgyűrű, az asszír király ultimátumot ad. 
Képviselője nagy hangon dicsekszik, fenyegetőzik, igyekszik megingatni a várfalon remegő emberek bizalmát Istenben és Ezékiás királyban is, aki viszont rendületlenül tartja a lelket a népben: az Úr megszabadít bennünket, megígérte. 
Aztán Ezékiás beviszi a templomba az ellenség levelét, és megrendítő imádságban kéri újra Isten szabadítását.

Ő sem tudja, hogyan és mikor ad az Úr segítséget, de bizonyos benne, hogy adni fog. 
Aztán másnap reggel hűlt helyét találják az asszír seregnek, mert valami járvány törhetett ki, „mindenfelé csupa holttest volt".

Ebben a reménytelen helyzetben Ezékiás belekapaszkodott Isten igeéretébe, és teljesen őrá bízta népe sorsát. 
Aki ismeri az ilyen mély, tusakodó könyörgést, az tudja, hogy mennyire másként látja utána a hívő a nyomasztó terheket és önmagát is. 
Az imádságnak emelő ereje van, önmagunk és a bajaink fölé emel, és Isten közeléből látjuk a helyzetet.

Az imádságnak formáló ereje is van, átrendezi a gondolatainkat s még az arcvonásainkat is. Megszabadít a szorongástól, felszabadít a reménységre.
Aki az Istennel való imádságos párbeszédből él, az olyan rejtett életet él, amelyről a világ mit sem tud, csak az áldásait tapasztalja.
Az ilyen emberben már az eljövendő világ erői mozdulnak meg, sőt áradnak a környezetébe is. 
Ezért lesz áldássá.

Hasonló szorongattatásainkban bízzunk mi is Isten igéjében!
Nem az számít, hogy mekkora az ellenség, hanem hogy milyen közel vagyunk az Úrhoz, mert nála készen van a szabadítás.

Ő mondta:
„Hívj segítségül engem a nyomorúság idején!
És megszabadítlak, és te dicsőítesz engem."
 (Zsolt 50,15)


2023. július 20., csütörtök

MIRE VALÓ A PÉNZÜNK?

,,Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.,, (1Tim 6,10)


Mi a pénz? A gazdasági életben általános értékmérőként és csereeszközként használt érme vagy bankjegy.
Tehát a pénz eszköz. Amíg eszköz, addig kénytelen engedelmesen szolgálni nekünk.
Mihelyt céllá válik, kénytelenek vagyunk engedelmesen szolgálni neki.

Ezért írja Pál apostol: „Akik pedig meg akarnak gazdagodni..., sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik." Ha halvánnyá válik, elszakít Istentől, mert „nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak" (Mt 6,24).

A másik fontos igazság: érme, tehát csak neki tulajdonított értéke van.
S ha ezt többé nem ismerjük el, nem ér semmit önmagában, ki lehet dobni.
Ezért is fontos azokra az értékekre is figyelnünk, amelyek önmagukban is megállnak, mégpedig minden időben. A szeretetnek, hűségnek, áldozatnak, igazságnak önmagában van értéke.
Nem beszélve az Istennel való közösségről, ami magát az életet jelenti a hívőnek. 

Erre mondta Jézus: az ember életét nem a vagyon tartja meg, hanem ha Istenben gazdag; (Lk 12,15.21).
Hol a pénz helye? Nem a szívünkbe zárva, nem a markunkban szorongatva, hanem a zsebünkben, hogy ha szükség van rá, elköltsük. így marad eszköz. Mondd meg, mire költöd el, s megmondom, ki vagy.
A Biblia szerint nem a pénz rossz önmagában, hanem a pénz szerelme.

A pénz lehet áldott eszköz Isten kezében is. De akinek már az lesz a célja, hogy minél több legyen belőle, annak a fejére nő, s az ilyen ember nem tudja többé teljes szívéből szeretni Istent. 
Aki viszont teljes szívéből őt szereti, és felebarátját is úgy, mint önmagát, az mindig tudni fogja, mit kell tennie a pénzével, akár kevés az, akár sok.

Lk 12. 15 Majd így szólt hozzájuk: Vigyázzatok, őrizkedjetek minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonnal való bővölködésben van az ember élete.
Lk 12. 21 Így jár az, aki kincset gyűjt magának, és nem Istenben gazdag.

https://www.youtube.com/watch?v=7xhqBM6L9ms

2023. július 19., szerda

MAGÁBA SZÁLLT❣️

,,Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok!,, (Lk 15,17)

Valaki azt mondta, nyári pihenésének egyik eredménye az volt, hogy végre magába szállt, s ennek sok jó következménye lett.
Jézus a tékozló fiú példázatában használta ezt a kifejezést.
Mit kell ezen érteni? Mit jelentett ez a tékozló fiú esetében?
Nagyon sok ember olyan értelemben magán kívül van, hogy a bajainak okát önmagán kívül keresi.
Másokat vádol, önmagát mentegeti. 

A tékozló fiú is élte világát, amíg volt pénze, olyan harsogás volt körülötte, hogy nem hallott meg semmit.
A disznók vályújáig kellett eljutnia, hogy végre befelé nézve megérkezzen önmagához, felismerje, hogy egyedül ő minden bajának az oka.
Amikor magába szállt, eszébe jutott az apja, de nem önmagában találta meg, hanem haza kellett mennie hozzá. Senki sem önmagában találja meg Istent, lelke mélyebb rétegeiben, valamiféle meditáció során, hanem az önmagára lelt ember leborul a rajta kívül, tőle függetlenül létező kegyelmes Isten előtt, meghallja hívását, és vall neki: „vétkeztem az ég ellen és teellened".

Amikor magába szállt, rádöbbent, hogy mi nyomorúságainak az oka. 
Addig csak azt látta, hogy nincs otthona, az éhhalál szélére került, megalázzák, és kilátástalan a jövője. Most ismerte fel, hogy mindennek az az oka, hogy nincs a helyén. 

Ha otthon lenne, mindez nem így lenne.
Otthon a béres is jóllakik mindennap.
Az embereknek sem hitbeli problémáik vannak, hanem megélhetési, egészségügyi, társkapcsolati, önértékelési...
 
Magunkba szállva látjuk meg, az a baj, hogy eljöttünk otthonról, hogy gyakorlatilag Isten nélkül telnek a napjaink.
S ha a Szentlélek elsegít oda, hogy leborulunk Isten előtt, s kimondjuk: vétkeztem, de szeretnék veled élni, akkor kezdődik új szakasz az ember életében.


2023. július 18., kedd

PIHENJETEK MEG❣️

,,Jöjjetek velem csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé.,, (Mk 6,31)


Sokan mostanában veszik ki nyári szabadságukat, és próbálnak valahol egy kicsit pihenni. 
Vannak, akik legszívesebben mindig szabadságon lennének, de vannak, akik nem mernek jó lelkiismerettel kikapcsolódni.
Pedig Jézus azt tanítja, hogy a pihenés nem fényűzés, hanem a jó minőségű munka egyik feltétele. 
Persze nem munka helyett, hanem munka után helyes gyakorolni.
Megállás nélkül nem lehet jól dolgozni, s itt olvassuk, hogy a tanítványoknak néha enni sem volt idejük.
Hogyan pihenjen egy keresztény ember?
A tanítványok Jézussal mentek el pihenni. Igazi felüdülést a vele való közösség ad. 
Munka közben is, de néha úgy, hogy csak rá figyelünk. Olyan jellemző, hogy ki mit visz magával évi szabadságára vagy egy-egy szabadnapra. Van, aki fáradtabban jön haza, mint ahogy elment. 
Tervezzük meg a pihenést, s legyen fontos az Úrral való közösség!
Egy lakatlan helyre viszi Jézus az övéit. Nagy szükségünk van a csendre. 
Ez önmagában is gyógyít, de Jézus halk és szelíd szavát is jobban értjük így. 
S csak a tanítványait hívta most. 
Nem kell ahhoz nagy társaság, hogy felüdüljön az ember, de a legközelebbiekkel fontos ápolni a közösséget. (Ugyanakkor éppen a szabadságunk alatt több lehetőség van meglátogatni olyanokat, akik mindig egyedül, a puszta csendjében élnek.)
Itt a tanítványok végre kibeszélhették magukat Jézusnak.
Néha nagyon rövidre szabjuk a vele töltött időt. Szánjunk most többet arra, hogy egészen megnyíljunk előtte!
S végül: egy kissé akarja megpihentetni őket.
Mert az élet nem pihenésből áll, a pihenés célja az erőgyűjtés a szolgálatra.
De a csendben sokszor jobban látja az ember, mi is valóban a feladata, melyek a jellemző hibái, kiaknázatlan lehetőségei, ki ő és ki az ő Ura. 
Ezért szükséges munka közben is elvonulni néha a csendbe.  Ahogyan Jézus is tette.

2023. július 17., hétfő

ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️

,,Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.,, (Ef 5,14)


Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem mindenki él, aki mozog ezen a földön.

A Biblia ezt állítja: „Akié a Fiú (Jézus), azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5,12) 

A szó teljes értelmében tehát csak az él, akinek kapcsolata van Jézus Krisztussal. 
Erre az igazi életre támadhat fel mindenki a lelki halálból.
Edisonról jegyezték fel, hogy egyszer a kishúgát várta az állomáson. Mielőtt azonban a vonat megérkezett volna, az a kőhíd, amin át kellett haladnia, leszakadt.

Pánik tört ki a várakozók közt, mert a szerelvényt már nem lehetett erről értesíteni és megállítani.
Akkor a kis Edisonnak az jutott eszébe, hogy egy gőzmozdony sípjával morzejeleket ad, s ha a húga azt még idejében meghallja, talán lehet segíteni.

A kislány azonban aludt. Egy kanyarban mégis felébredt, észlelte a jelzést, s az utolsó pillanatokban a vészfékkel meg lehetett állítani a vonatot. Megmenekültek a haláltól.

Isten nekünk is küld életmentő jelzéseket az ő igéjével, ébresztget lelki álmunkból. 
Itt is bolondoknak bélyegzik sokszor az ilyen igehirdetőket, ahogyan a kislányt is annak nézték a vonaton, pedig egyedül ő értette és vette komolyan a jelzést.
Aki felébred álmából, ráébred elveszett állapotára, és még idejében kiszáll a halálvonatból, megmenekül.

Az Istentől elválasztó szakadékon is átér Jézus Krisztus keresztje, s azon visszatalálhat minden hívő elveszített otthonunkba.
Ezen a világon nagy altatás folyik.

A gonosz hol külső kábítással, hol lázas tevékenységgel igyekszik elvonni figyelmünket reménytelen állapotunkról. Legyünk hálásak Isten ébresztő igéjéért, és vegyük komolyan, amit ő a mi megmenekülésünk érdekében mond!
Ő azt akarja, hogy már itt a mienk legyen ez a teljes, örök élet.

2023. július 16., vasárnap

KINEK ENGEDSZ?

,,Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek...,, (Lk 9,55)

Jézus és tanítványai úton voltak, s egy samáriai faluban rájuk esteledett. 
Ott azonban nem fogadták be őket a népeik közti régi ellentét miatt. 
Két tanítvány méregbe jött, s tüzet akartak kérni az égből a gonosz falura.
Ekkor mondta nekik Jézus: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse."
Hogyan lehetséges, hogy a Jézushoz közelállók is képesek lennének így megtorolni személyes sérelmeiket?
Úgy, hogy velünk született természetünk mindig megszólítható marad a gonosz számára. 

Jézus arra figyelmeztet itt, hogy kettős hatás alatt áll minden ember. 
Ha már kapta Isten Lelkét, vezetheti őt a Lélek, ha még nem, a gonosz irányítása alatt van.
De Isten gyermekeit is támadja az ördög, hátha hallgatnak rá. 
S amikor valaki fáradt, nem elég éber, csapdába eshet, mint itt Jakab és János.

Meg lehet különböztetni a kétféle hatást:
az ördög emberölő volt kezdettől (Jn 8,44), Jézus mindig életpárti.
A régi természetnek mindig én vagyok fontos, a magam hiúsága, kényelme, haszna.
Az új természetnek Isten ügye és a másik ember üdvössége a fontos. 
Akit Isten Lelke vezet, az kész sérelmeket elszenvedni, akit a tisztátalan lélek, az mindig kész visszaütni. 
A krisztusi ember Istenre bízza az igazságtételt, a Krisztus nélkül élő maga intézi el.

A keresztény ember programja ez:
„hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve..." (
Ef 3,16-17)
Mindnyájan a bűn uralma alá születünk. Egyszer át kell adnunk a vezetést Isten Lelkének.
Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,30)
De érvényes a figyelmeztetés is: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"(1Kor 10,12)

2023. július 15., szombat

A NYUGALOM FORRÁSA❣️

,,Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek...,, (Mt 11,29)

Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt igazi nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk. 
Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk.
Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám. 
Teljes szívvel elfogadta az Atyától kijelölt helyét, és vállalta a küldetésével járó terheket. 
Ez a magyarázata az ő nyugalmának.

És ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget. 
Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival. 
Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a teremtésben kijelölt helyét, hanem Isten helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten"). 

Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük.
Jézus a maga példáját állítja elénk: ő azért bírt ki mindent, mert teljes meggyőződéssel alárendelte magát az Atya akaratának. Ez az alázat. És tőle fogadta el a küldetésével járó nehézségeket is. 
Ez a szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli bizalom az Atya bölcsességében és szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít.
Aki tőle fogadja el az adottságait, az vele hordozhatja a terheit. 
Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a benne hívő. Ezért könnyű az.

Mt. 11: 25. „Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”


2023. július 14., péntek

TISZTÁNLÁTÁS❣️

,,Ő pedig körülnézett és meggyógyult, és tisztán látott mindent.,, (Mk 8,25)

A Genezáret tava északi csücskénél feküdt Betsaida.
Élt ott egy vak ember. A fogyatékkal élők helyzete akkor több ok miatt is nyomorúságos, megvetett volt.
Egyszer valaki Jézushoz vezette őt, hogy érintse meg, s Jézus meggyógyította.
A Biblia azt mondja, hogy mióta Istentől elszakadtunk, mindnyájan lelki vaksággal születünk. 

Egymásra sem vagyunk tekintettel olykor, keresztülnézünk egymáson, gyakran észre sem vesszük a másik embert, sok összeütközés is történik emiatt. 
A valóság láthatatlan, lelki részét pedig egyáltalán nem érzékeljük. S azt állítjuk, hogy amit nem látunk, az nincs. Nagy dolog, ha valaki Jézushoz fordul a vakságával.

Ő többet adott ennek az embernek, mint amit vártak.
Csak egy érintést kértek tőle, de Jézus kézen fogta, kivezette a sokaságból, különleges kezelésben részesítette, s addig nem hagyta magára, míg meg nem gyógyult. Ebben az esetben nem egyszerre történt a gyógyulás.
Előbb csak úgy látta az embereket, mintha járkáló fák lennének. 
Ez ma is gyakori, hogy tárgynak tekintik az emberek egymást. Isten azt akarja, hogy mi embernek lássuk a kisgyerekeket is, a párunkat, az idős szülőket, a fogyatékkal élőket is, akik nem arra valók, hogy használjuk őket, hanem hogy kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást.

És lássuk mindenkinek az értékét.
Jézus nem hagyja ott ebben a félkész állapotban ezt az embert.
A fél megtérés dupla nyomorúság.
Mi se érjük be azzal, hogy valamit már tudunk a Megváltóról! 
Engedjük, hogy segítsen világos látásra!
Hogy tudjunk józanul számolni a láthatókkal, de számoljunk hittel a láthatatlanokkal is, magával az élő Istennel!
Mózesről olvassuk, hogy „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27 - Károli).


2023. július 13., csütörtök

SÍRVA IS VETÜNK❣️

,,...sírjatok a sírókkal.,, (Róm 12,15)


Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. 
Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. 
Valakit súlyos gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták vigasztalni.
De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki, amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele.

Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt.
De sírt Jézus Jeruzsálem lelki keménysége miatt is.
Fáj-e nekünk, ha valaki visszautasítja Isten szeretetét, kigúnyolja szent igéjét és azokat, akik azt vallják?
Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott
(két különböző szó van az Újszövetség eredeti szövegében).

Aztán van, amikor a Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell szégyellni. 
Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a hívők. Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen bántalmazást is a hatóság részéről.
S van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe.
Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! 
Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt 126,5-6)

Akinek az ilyen könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és fogcsikorgatás".
Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az már soha többé nem fog, mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet.

2023. július 11., kedd

ÚGY, MINT PATÓ PÁL?

"...a világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.,, (Lk 16,8)

Jézusnak ezt a példázatát sokan félreértik. Arról van itt szó, hogy egy sáfár (vagyonkezelő) sikkasztott, és emiatt elbocsátják. Megijed, mert „kapálni nem tud, koldulni szégyell", mit tegyen, hogy biztosítva legyen a jövője? Gyorsan hívatja az ügyfeleket, és mindegyiknek elenged a tartozásából, hogy később majd jóindulattal legyenek hozzá.

Jézus nem a csalását állítja példaként, hanem a gyors és határozott cselekvését, amivel biztosítani akarja a jövőjét. 
Erkölcsileg elítéli, végig hamisnak nevezi, de azt mondja: ha még egy ilyen alak is így gondol a jövőjére, mennyivel inkább kellene nektek biztosítanotok helyeteket az örökkévalóságban.

Minden példázatnak egy központi üzenete van, a részletek csak ennek a színezésére valók. 
Itt tehát Jézus figyelmeztetése ez: ha egy ilyen minden hájjal megkent szélhámos felelősen és idejében gondoskodott magáról, mennyivel komolyabban kellene nektek, felelős embereknek gondolnotok arra, hogy ez az élet rövid ideig tart, utána következik az örökkévalóság, de csak most lehet bebiztosítani, hogy az ne gyötrelmes legyen, hanem boldog. 

És ti olyan ráérősen, tétován, Pató Pál-osan gondoltok erre, semmit sem tesztek az örök üdvösségetekért, vagy halogatjátok az evangélium komolyan vételét, mintha ez olyan felesleges, lényegtelen dolog lenne, holott ez az ember legjelentősebb döntése, valóban élet vagy halál kérdése: állást foglalni Jézus mellett vagy Jézus ellen.

A jövőnknek kell meghatároznia a jelenünket.
Mivel mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, most lehet és kell felkészülni erre, és rendezni vele a kapcsolatunkat. Ha ez megtörtént, félelem nélkül és örömmel élhetünk és léphetünk majd át az örökkévalóságba.


2023. július 10., hétfő

ISTENTISZTELET a HÉTKÖZNAPOKRA❣️

,,...fölállította az Úr énekeseit, akik szent öltözetben dicsérték őt, és az arcvonal előtt vonulva így énekeltek...,, (2Krón 20,21)


Ez alkalommal egészen szokatlan módon adott győzelmet Isten az ő népének. 
Miután böjtöltek és imádkoztak, Jósáfát „seregei" előtt mentek az énekes léviták „szent öltözetben", és dicsőítették az Urat, utánuk a nép. Velük szemben az ellenség. Jósáfát bátorította az embereket: higgyetek az Úrban, és higgyetek az ő prófétáinak! - akik ugye azt mondták, hogy ez az Úr harca lesz.
S akkor valami viszály támadt a szövetségesek seregében, váratlanul egymásnak estek, és lekaszabolták egymást.
 „Senki sem menekült meg." Jósáfát emberei összegyűjtötték a zsákmányt, és utána megint hálaadó istentiszteletre gyűltek össze.

A nem hívő ember ezt mondja: ilyen esetben nem imádkozgatni kell, hanem rendbe hozni a fegyvereket, haditervet készíteni és küzdeni. Imádsággal még senki sem nyert meg csatát, az csak a kegyesek pótcselekvése.
A vallásos ember így szól: az imádság a papok dolga, azt a templomban kell gyakorolni ünnepi istentiszteletek alkalmával. Más az ünnep, és mások a profán hétköznapok.
Jósáfát szerint a hívő ember élete egységes, nem válik így ketté. 
Ő az istentiszteletet is behozza a hétköznapokba. Nem száműzi az imádságot a templomba, hanem templommá lesz még a harctér is: ott is hangzott a léviták Istent magasztaló éneke. S hangzott az imádság ütközet előtt, a győzelem után - mindig.

Ez nem azt jelenti, hogy a hívő ember tétlen, és várja a sült galambot. 
Hanem hogy mindig azt igyekszik tenni, aminek Istentől rendelt ideje van, s amit Isten parancsol neki. 
Van, amikor erejét megfeszítve dolgozik s van, amikor hittel várja, hogyan teljesíti Isten az ígéreteit. Sok erőlködéstől, kudarctól és mulasztástól megmenekülnénk, ha ezt gyakorolnánk.

2023. július 9., vasárnap

OTT ÁLLTAK AZ ŐR ELÖTT❣️

,,Ne félj, és ne rettegj..., mert veletek lesz az Úr!,, (2Krón 20,13-19)

Elhangzott Jósáfát király imádsága, a nagy gyülekezet csendben áll és vár. Mire?
Az ellenség rohamosan közeledik. Nem kellene most már tenni valamit? Mégis mit?
Akármit, de cselekedni kell. - Mi a hit magatartása?

„...a júdaiak valamennyien ott álltak az Úr színe előtt gyermekeikkel, feleségeikkel és fiaikkal együtt." És várták, hogy Isten válaszol az imádságra. Mert ő hallotta azt, és ő fogja megmondani, mit tegyenek most. Nem akármit akarnak tenni, csak amit az Úr mond.

- Ez hiányzik sokszor a mi életünkből.
A beteges tevékenység és a tétova semmittevés közt hányódik sok ember élete. 
Nem szánunk időt arra, hogy Isten előtt állva megértsük az ő tanácsát, világosságába kerülve helyesen értékeljük a magunk szerepét, s merjük kivárni, míg ő indít valamire. A hit mindezt vállalja.

Ezt érdemes vállalni, mert a csendben megszólalt valaki, és elmondta Isten válaszát:
„Ne féljetek, ez nem a ti háborútok, hanem Istené. Nem kell harcolnotok, csak nézzétek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr!"

Ilyen is van. Meg olyan is, hogy harcba küld és győzelemre segít, máskor csak nézzük az Úr szabadítását. A legnagyobb szabadításokat egyedül szokta elvégezni az Úr.
A Golgotán is egyedül győzött.

Ezt hallva a király is, a nép is „arccal a földig hajolt", és dicsőítették az Urat.
Ez a hit magatartása: tud várni Isten szavára, képes meghallani és megérteni azt, elhiszi, hogy valóban ő szólt, s amit mondott, igaz. Annyira komolyan veszi Isten ígéretét, mintha már be is következett volna, és hálát ad érte, dicsőíti Istent.

Aki az ellenségre néz, az fél. Aki a mindenható Istenre, az bízik benne. 
Tőle vár segítséget, és neki köszöni meg azt. Ez nem felelőtlen tétlenség, hanem felelős engedelmesség.
Cselekszik, de csak azt, amit Isten parancsol neki.



2023. július 8., szombat

JÓSÁFÁT IMÁDSÁG❣️

,,Mert nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben, amely ellenünk támad... csak rád tekintünk.,,
(2Krón 20,5-12) 


Az ellenség tehát közeledik, védekezésre nincs se idő, se mód.
Mit tesz ilyenkor egy felelős vezető és a nép?
A nép összegyülekezett a jeruzsálemi templomba, a király pedig mindenki füle hallatára elmondott ott egy megrendítő imádságot. Mert sem a hívő hite, sem imaélete nem magánügy. 
Ebben az esetben a legteljesebb mértékben közügy volt.
Ez nem mutatvány, nem zavarában tesz valami rendkívülit, hanem mindig így szokta. Beszélget mennyei Atyjával.
Ha öröme van, akkor is, ha bánat éri, akkor is, jóban, rosszban - mindig.

Kinek vallja Istent? „Te vagy Isten a mennyben, aki uralkodsz a népek minden királyságán!
A te kezedben van az erő és a hatalom, és senki sem állhat meg veled szemben."
Aztán emlékezik Isten nagy tetteire és igéreteire, s máris biztos talajt érez a lába alatt.
Kinek látja az ellenséget? Onnan akarják kiűzni Jósáfát népét, ahova Isten helyezte őket.
Tehát így Istennel kerültek szembe. Akkor pedig nem nekik kell legyőzniük őket, ez az Úr harca.
Máris oldódik a szív szorongása, s egyre nagyobb kíváncsisággal várja, mit fog cselekedni Isten.
És kinek látja önmagát? „...nincs erőnk ezzel a nagy tömeggel szemben.
 
Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád tekintünk." Az igazi imádság ilyen őszinte.
Jézus így tanított erről a hegyi beszédben: úgy imádkozzatok, ahogyan a kisgyerek beszél apjához, akiben bízik, és akiről tudja, hogy szereti őt!
Ilyen természetes-e számunkra az imádság, hogy nemcsak baj esetén, hanem folyamatosan kapcsolatban vagyunk Istennel? 
Hisszük-e, hogy a ma is cselekvő Úr, aki ki tud szabadítani emberileg reménytelen helyzetből is? Szoktunk-e imádkozni ilyen hittel népünkért?
Gyakoroljuk saját hitünk erősítésére, hogy elsoroljuk hálával Isten tulajdonságait és nagy tetteit!

Ő ígérte: „ Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem." (Zsolt 50,15)

2023. július 7., péntek

A HIT VIZSGÁJA❣️

,,Történt ezek után, hogy hadba vonultak Jósáfát ellen a móábiak és az ammóniak..,, 
(2Krón 20,1-4)


Ez derült égből villámcsapás volt. A felderítők hozták a vészhírt, ráadásul olyan közel járt az ellenség, hogy már felkészülni sem lehetett a védekezésre, nem beszélve a nagy túlerőről.
Mit tesz most Jósáfát? „...megijedt Jósáfát, az Urat kezdte keresni, és böjtöt hirdetett egész Júdában."
Milyen őszinte könyv a Biblia! Mennyivel szebb lenne, ha azt olvasnánk, hogy a hívők mindig bátrak és okosak, első nekifutásra mindent jól megoldanak stb. De nem ez a valóság.
A valóság az, hogy ők is ismerik a félelmet, s képesek megijedni is, ha váratlanul valami szörnyű hírt hallanak.
Csak nem állnak meg itt. Hanem ez a különös kifejezés így fordítható: a maga arcát az Úr arcára irányította.
Először csak önmagára és népére nézett, s látta, milyen gyengék. Aztán az ellenségre, s látta, milyen erősek.
De utána az Úrra nézett, mert látni akarta, hogy ő nemcsak még erősebb, hanem Mindenható.
Csak az első válasza volt a rémület, a második már a bizalom.
Ez a hit győzelme. „Ha félek is, benned bízom" - írta Jósáfát egyik elődje, Dávid király.
És most érik be a jó magvetés, a korábbi alapos igehirdetés gyümölcse: amikor felszólítja a népet böjtre és imádkozásra, az emberek értik, miről van szó.
Nem esnek pánikba, nem kapkodnak szövetségesek után, tudják, hogy az élő Isten az ő hatalmas szövetségesük, s ha őt hívják segítségül, számíthatnak rá.
De nagy dolog, ha egy közösségben ez természetes!
A váratlanul támadó nehézségek mindig vizsgáztatják a hitünket. 
Könnyű nyugodt időkben tisztelni az Urat, de merünk-e bízni benne, amikor hirtelen történik valami baj, s nyilvánvaló a tehetetlenségünk?
Hisszük-e, hogy Istennek valóban minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen?

2023. július 6., csütörtök

ÚJ KEZDÉS❣️

,,Ezután Jósáfát Jeruzsálemben maradt. De újra meg újra kiment a nép közé,... és megtérítette őket őseik Istenéhez, az Úrhoz.,, (2Krón 19,1-7)


Jósáfát épségben tért vissza Jeruzsálembe. Isten nagy csodája volt ez, ő mentette meg az életét. 
És mi fogadja? Eléje ment Jéhú próféta, és ezt mondta: az istentelennek kellett segítened? 
Nagyon haragszik rád az Úr!
Úgy, mint Nátán Dávidnak, szemébe mondja bűnét.
Szép kis fogadtatás a nagy sokk után.
Jósáfát azonban nem sértődik meg, nem csukatja börtönbe a prófétát, mint sokan mások, hanem hálás. Miért? Azért, hogy Isten újra szól hozzá. Az után, hogy nem hallgatott az igére, Isten nem mondott le róla. Még, ha ítéletes igét küld is, de emögött is az ő el nem fogyó szeretete van.
Legyen áldott érte!
Minden hívő ember tudja, milyen nagy ajándék, ha Isten személyesen beszél velünk. 
Ő megsebez, de be is kötöz. Bűneinket leleplező szavaiban benne van a bocsánat ígérete is.
Mit tesz Jósáfát? Egy ideig Jeruzsálemben marad.
Csend következik. Magába száll, kiértékeli a múltat, emészti Isten üzenetét, amit a próféta mondott, lelkileg rendbe szedi magát. A Biblia gyakran így írja: az Úr előtt áll. 
Mindnyájunknak nagy szükségünk van erre.
Hadd dolgozzék az Ige bennünk, hadd menjen mélyre, amit hallottunk, hadd kerüljön Isten világosságába minden tettünk, jók és rosszak egyaránt!
Utána azonban kiment a nép közé, és megtérítette őket az Úrhoz. Uralkodása elején egy kis csapat bejárta az országot, és megismertette az emberekkel a Bibliát.
Azóta sok minden történt, és ellaposodott a hitélet.
Most újra indul ő maga is, mert az ország jövője a nép lelkiállapotától függ. 
Hisszük-e, hogy ez ma is így van?
És nemcsak hitébresztés történik, hanem utána bírákat rendel, akik tanítják az embereket, hogy új erkölcsiség is fakadjon a hitbeli megújulásból. Isten gyermeke is eltévelyedhet, mint Jósáfát.
De Isten ad lehetőséget új kezdésre.

https://www.youtube.com/watch?v=mZZSk8qIij0

2023. július 5., szerda

KIÁLTOTT JOSÁFÁT❣️

,,...körülfogták... Jósáfát azonban kiáltozni kezdett, és az Úr megsegítette; Isten másfelé terelte őket.,, (2Krón 18,28-34)


Lezajlott hát a csata, amitől Isten óvta a királyokat.
Szörnyű vereség lett a vége, Aháb ottmaradt a harcmezőn, és Jósáfát is csak isteni csoda révén menekült meg.
Ennyire igaz az, hogy Isten az ő beszédével meg akar menteni minket. Ha azt komolyan veszik, elkerülték volna ezt a tragédiát.
De Ahábot nem is érdekelte, Jósáfát pedig nem mert hallgatni Isten világos intésére.
Szívszorító jelenet: két felelős vezető ott tántorog a szakadék szélén, ha belezuhannak, magukkal rántják a népet is, s Isten nyújtja feléjük a kezét, de ők ellökik maguktól.
Háromszáz évvel később ugyanez történt, megvetették Isten igéjét, és bekövetkezett a babiloni fogság.
És mi mit teszünk Isten életmentő igéjével?
Aki nem engedi, hogy Isten szava bölccsé tegye, az egyre balgább lesz. Aháb azt javasolja, hogy Jósáfát maradjon királyi ruhájában, ő pedig páncélba öltözik. És Jósáfát nem lát át a szitán!
Persze hogy őt támadják a csatában, s csak az menti meg, hogy végre Istenhez kiált, és az Úr elviszi onnan támadóit.
Előbb is kiálthatott volna, de eddig nem volt szava Istenhez. Ő azonban olyan kegyelmes, hogy az ilyen segélykiáltást is meghallgatja. Így hallotta meg Jézus a vele együtt megfeszített lator kiáltását is. Mert „mindaz, aki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik" (ApCsel 2,21 - Károli).
De aki nem hívja segítségül, hanem magában bízik, az elvész, mint Aháb. Ha páncél van rajta, akkor is.
Így van ez a mi örök sorsunkkal is. Kilátástalan helyzetbe kerültünk, ahol nem tudunk magunkon segíteni, mint Jósáfát.
De aki Isten kegyelméért kiált, üdvösséget kap. 
Aki pedig a maga álruhás huncutkodásában reménykedik, elpusztul.
Hisszük-e mind a két megállapítást?

Dr. Joó Sándor -Szentek legyetek!

/Cseri Kálmán elődjére/
1947. augusztus 10, vasárnap
Lekció: 1Péter 1,13-25
Sorozat: Szentek legyetek!

Alapige -“Hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben; Mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”1Péter 1,15-16

A szent életet az Újtestamentum nem úgy állítja a hívő ember elé, mint egy ideált, eszményt, hanem mint személyes kötelességet. A szent életet az átlagember, sőt, sok keresztyén ember sem tartja nagyon vonzó dolognak, mert nem tartja elég gyakorlatias életformának. Pedig a szentté-lételtől nem kell visszariadnunk. Nem kell mosolyognunk fölötte, nem kell kétségbeesnünk miatta, hanem egyszerűen tudomásul kell vennünk, hogy ezt kívánja és várja az Úr minden Benne igazán hívő embertől!

Ne úgy képzeljük el a szent embert, ahogyan ábrázolják! Ahogyan például homályos templomok üvegfestményein láthatjuk: vértelen, gyámoltalan, együgyű, ábrándosan áhítatos megjelenésükben! Így valóban nem vonzó ez az életforma a huszadik század rohanó, gyakorlatias embere számára.
A szentség nem valamiféle beteges lelkiállapot, nem túlzó vallásoskodás - hanem éppen a legteljesebb lelki egészség, lelki épség és szentség hiánya jelenti a lélek betegségét. 
Minden igazán Istenben hívő keresztyén ember szent ember! Az Ó- és Újtestamentum eredeti nyelvén a “szent” szó eredeti jelentése az, hogy elkülönített, Isten számára félretett. 
Például az ótestamentumi istentiszteleten használt ruhák vagy edények szent ruhák és szent edények voltak. Nem olyan értelemben, hogy a szentségnek valami földöntúli dicsfénye ragyogott fölöttük, úgy, hogy alig lehetett rájuk tekinteni vagy megérinteni, hanem közönséges ruhák és edények voltak azok, csak a közönséges használatból elkülönítve és kivonva, fenntartva az Isten házában való használat céljaira.
Minden keresztyén embernek ilyen értelemben kell szentnek lennie. Jézus Krisztus kiválasztott bennünket Önmaga számára. Azt akarja, hogy különbözzünk más emberektől, a világtól. Önmagunkat és minden képességünket az Ő számára tartsuk fönn, Őhozzá tartozzunk, és az Ő életét éljük!
Ahogy Igénk mondja: “Hanem amiképpen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben.” (1Pt 1,15)

Ennek a szentségnek a vonásait szeretném most fölvázolni. Hadd említsem itt most rögtön, hogy ez a szentség nem elmélet, hanem egészen gyakorlati dolog. Nem ábránd, hanem valóság. Nem érzelmi állapot, hanem magatartás. Nem elv, hanem cselekvő élet! A szentség mindenekelőtt tiszta életet, mégpedig tiszta szívből eredő tiszta életet jelent. A tisztaság a bűntől való megtisztulást jelenti. 
A tisztaság minden olyan gondolatnak, érzésnek és cselekedetnek a megtagadását jelenti, ami ellenkezik az Isten akaratával. Isten a bűnt gyűlölő, a bűnnel szemben állást foglaló, és a bűntől magát elkülönítő Isten. Arról lehet felismerni, hogy találkoztál az Úr Istennel, hogy utálod a bűnt. Hogy kezd fájni a bűn. De nem a mások bűne, hanem a magadé. És nemcsak a bűn nagy általánosságban, hanem a te felismert bűneid, nevükön nevezve valamennyit. Ismered-e egyáltalán a bűneidet, és a felismert bűneidet szereted, dédelgeted, rejtegeted-e? Szemet hunysz-e fölötte, vagy utálod, és szeretnél megtisztulni tőlük? Gyakran figyelmeztet az Ige, hogy “ne szabjátok magatokat e világhoz!” (Róm 12,2) Azt jelenti ez, hogy aki lényegileg a Krisztusé, az másképpen gondolkozik, cselekszik és beszél, mint aki nem a Krisztusé. 
A tisztaság azt jelenti, hogy elfordultál a bűntől, hátat fordítottál neki.

Isten a mértékét, szabályát, mintáját is megadta a tiszta életnek. A mi számunkra nem a világ a minta, nem a világ kívánságai szerint élő, akármilyen kiváló ember, még csak nem is egy tiszteletre méltó, komoly keresztyén ember élete. Így nagyon hamar megelégednénk a magunk tisztaságának mértékével. Nem is egy újtestamentumi szentnek, egy Pál apostolnak vagy János apostolnak az alakja, hanem “amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek”! 

A szentté-létel mértéke maga Jézus Krisztus, Istennek emberi testben való megnyilatkozása, 
Aki abszolút tiszta volt minden bűntől! Azt mondtuk, hogy a szentség tiszta életet jelent. 
Ez a tiszta élet azonban csak tiszta szívből eredhet. Azt mondja Jézus: “A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások.” (Mt 15,19
A szív a legmélyebb gyökere, a rejtett gyökere énünk mindenféle megnyilatkozásának. 
Könnyű dolog tisztának látszani kívülről önmagunk és mások előtt, de az Úr a szíveket vizsgálja, és Ő tudja, hogy mi van a mélyben, mélyen bent a szívekben. Senki sem lehet igazán tiszta életű tiszta szív nélkül. Legföljebb csak begyakorolhat bizonyos tisztának látszó cselekedeteket, felölthet magára bizonyos tiszteletre méltó szokásokat, magatartást, de ha a szíve nem tiszta, akkor a legjobbnak látszó szándéka is mindig tisztátalan marad!

Mi hát a tiszta szív? Persze, nem bűntelenség, mert bűntelenség nincs a földön - majd csak a mennyben lesz. Akkor tisztul meg egy szív, amikor megtelik szomorú bűnbánattal. Odamegy Krisztushoz, a bűntelen Megváltóhoz, és amikor az ilyen bűnbánó szív - nem az agy, hanem a szív - elfogadja a bocsánatot, amit Isten ingyen kegyelemből ad a Krisztus drága véréért! Így érthető az a nagyon drága kijelentése az Istennek, hogy a Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől. Éppen a szívet tisztítja meg ez a szent vér minden bűntől! A tiszta szív tulajdonképpen új teremtés az emberi természetben, Isten teremtő művének az eredménye. Ezért fohászkodik a zsoltáríró bűnbánó imádságban így: “Tiszta szívet teremts bennem, oh, Isten!” (Zsolt 51,12

Ezt a tiszta szívet tehát, maga Isten teremti. Nem a régit gyúrja át, nem azt lényegíti át, hanem egy újonnan teremtett szívet ad. Ezt is ajándékba, ingyen adja. Azért nevezi a Szentírás a szívnek ezt a megtisztulási folyamatát újjászületésnek, helyesebben újonnan születésnek, mert az azt jelenti, hogy valami, ami eddig nem volt, most lett. Nem a régiből formálódott át, hanem egészen újonnan született a világra. Valami, ami eddig nem volt bennem, Isten teremtő műve folytán létrejött bennem. 
Ez a valami éppen a tiszta szív, az új szív. Ezzel a szívvel lehet csak tisztán szeretni, szolgálni az Istent. Ezzel az új szívvel lehet csak szívből utálni a bűnt, csak így lehet szívből tiszta az élet. 
Szentek legyetek! Ennek az isteni követelménynek való engedelmesség ott kezdődik, hogy igaz bűnbánattal és alázattal vidd oda a tisztátalan szívedet! Fogadd el Őt mint Isten Fiát, 
Aki drága vérén váltott meg téged mindenféle tisztátalanságból. Hit által fogadd el azt a minden bűntől megtisztított új szívet is, amit Ő ad neked. Tiszta szív nélkül csak képmutató farizeus lehetsz, de szent soha! Ne feledd, hogy a szent élet tiszta szívből származó tiszta életet jelent.

Egy további eleme a szent életnek a hétköznapi élet kötelességteljesítésében megnyilatkozó hűség. Manapság nagyon hiányzik ez a hűség sajnos még a keresztyén emberek életéből is. Egy angliai konferencián elhangzott előadásban olvastam azt a megállapítást, hogy korunk egyik jellemző tünete az, hogy alig lehet olyan embert találni, aki igazán becsülettel végzi a napi munkáját. Lehetőleg minél kevesebb fáradsággal minél nagyobb eredményeket elérni, személyes érdekeket előtérbe helyezni, bármilyen, sokszor nem tiszta eszköz árán minél többet szerezni. Nyereségvágy, önző materializmus - ez a legtöbb munkálkodás alaphangja. Úgy látszik, mintha senkinek sem telne kedve a saját munkájában, vagy legalábbis abban, hogy azt jól végezze. Mintha kihalt volna az emberből a szolgálat idealizmusa. Kedvetlenül, kényszeredetten, terhes igát húzva robotolnak. És az a konferenciai előadó megállapítja végül, hogy korunknak ettől a lelkületétől sajnos nem mentesek a keresztyén emberek. Nos, testvéreim, Krisztus a mai világban is egész bizonyosan másképp élne és dolgozna, mint mi!

Amikor Jézus emberi testben jelent meg a földön, legfőbb jellemvonása az volt, hogy tökéletesen betöltse Annak az akaratát, Aki Őt küldötte, hogy foglalatos legyen az Ő Atyjának dolgaiban, hogy teljesen elvégezze mindazt, amit el kellett végeznie. Mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat. Nyugodt lelkiismerettel mondhatta a keresztfán, hogy: “Elvégeztetett!” Elvégeztetett mindaz, ami rábízatott! Harminchárom évéből, amit a földön töltött, harminc esztendeig Józsefnek és Máriának volt alávetve, engedelmesen és alázattal szolgálva a názáreti otthonban, az ácsműhelyben. Ő teljes hűséggel ott is az Isten akaratát teljesítette, és saját Isten-keze érintésével szentelte meg mindörökre az emberi munkát. Azután, amikor megváltói szolgálatára indult, sohasem kímélte önmagát, minden pillanatát Istennek és embereknek áldozott, hű szolgálattal töltötte. Hűséges és engedelmes volt mindhalálig.

“Amiképpen szent az, aki elhívott titeket" - vagyis a Krisztus -, “ti is szentek legyetek” - ugyanúgy! A szent élet a legteljesebb hűséget jelenti a hétköznapi kötelességek teljesítésében. Hűséggel, teljes szívvel, lélekkel, kedvvel, lelkesedéssel és erővel végezni azt a munkát, ami kinek-kinek a napi kötelessége. Gyakorlatilag a szentség azt is jelenti, hogy keresztyén ember jobb munkás, akár fizikai, akár szellemi értelemben véve, mint akármelyik nem keresztyén ember. A szent ember a hétköznapi életben is minden feladatát jól és teljesen elvégző ember! Isten adott nekünk világi feladatokat is, amiket vagy egy hivatalban, vagy egy szántóföldön, vagy egy villamoskocsin el kell végeznünk. Ő azt várja tőlünk, hogy végezzük azt olyan szívvel, mintha Neki cselekednénk azt! Így lehet a robotból áldásos munka, a foglalkozásból hivatás. Ez visz örömet a szolgálatba! Ha Isten akaratát, szándékát, számomra kijelölt útját látom a hétköznapi teendőimben, ez a boldog felismerés megédesíti, drágává teszi azokat. A szent ember Istennek engedelmeskedve szolgál a világban is mindenütt. “Szentek legyetek” - az ugyanaz, mint az, hogy légy hű mindhalálig a hétköznapi kötelesség teljesítésében is!

Hogyan lehetséges ez? Ugye, ez a legfőbb kérdés! Bár igazán ez volna mindnyájunknak a legfőbb kérdése! Bár a szívünk mélyéről tudnánk keresni a szentté-létel módját! Akkor örömmel tudnánk fogadni a feleletet, hogy a szent élet az Élő Krisztus élete bennünk! Nem a mi természetes életünk, hanem az Ő élete! Neki kell élnie és uralkodnia bennünk! 
A szentté-létel titka az, hogy Krisztus az Ő Szentlelke által behatol egy szívbe, és ott átveszi az uralmat. “Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek” - olvassuk János evangéliumában. (Jn 1,12) Igen, akik befogadják Krisztust, azokat mintegy adoptálja Isten. Újjászületnek, beleszületnek egy nagy családba, az Isten családjába, a szentek családi közösségébe. Fogadd be hát te is a szívedbe Krisztust, hogy szentté lehess teljes életedben, miképpen szent az, Aki elhívott téged!

Ámen.

Dátum: 1947. augusztus 10.

2023. július 4., kedd

AZ ÚR TRÓNJA!

,,Láttam az Urat trónján ülve, és az egész mennyei sereg ott állt a jobbján és balján.,, (2Krón 18,18-27)


Ez a szakasz a korábbi események hátterébe enged bepillantást. Isten itt mintegy felemeli a függönyt, és beláthatunk a mennybe. Kitűnik, hogy Mikeás valóban nem magától jövendölte, hogy elvesztik a háborút, hanem Isten döntött így, és ő adta tudtára ezt a prófétának.
S most Mikeás elmondja, hogyan is tudta ezt meg.

Nekünk nem látomásokban adja tudtul Isten a végzéseit és igazságait, hanem írott igéjéből, a Bibliából tudhatjuk meg. Kérdés, hogy merjük-e komolyan venni mindazt, ami meg van írva, és aszerint rendezzük-e be vagy át az életünket.
A Biblia azt tanítja, hogy a valóságnak két része van: a láthatók és a láthatatlanok. 
Az előbbit érzékszerveinkkel fogjuk föl, az utóbbit hitünkkel érzékeljük valóságnak.

Mai igénk a láthatatlanokról szól. Istent trónján ülve látja a próféta, és az egész mennyei sereg szolgálatkészen áll körülötte. A Mindenható egyedülálló hatalmát, fenségét fejezi ki ez a kép. Az Úr uralkodik, a földi események a mennyben dőlnek el. Ehhez képest nevetséges, ahogy a két kiskirály feszít a trónján Samária főterén, és azt gondolják, ők irányítják a történelmet. 
A mindenható Isten kezében van az, beleértve a mi kis életünk történetét is.

Mennyire másként értékelnénk mindent, ha ezt komolyan vennénk! 
Milyen nagy kiváltság e hatalmas Isten gyermekének lenni! Aki ezt hiszi, megszabadul minden felesleges félelemtől, türelmetlenségtől, értetlenségtől, és megtapasztalja, hogy ez valóban igaz: minden hatalom az Úré. 
S milyen nagy kegyelem, hogy ő idejében tanácsolja a benne bízókat, nekünk is adja szent igéjét!
Boldog, aki mer aszerint élni, akkor is, ha esetleg egyedül van ezzel, és megpofozzák miatta, mint itt Mikeást.

2023. július 3., hétfő

VAN-E BÁTORSÁGUNK ENGEDELMESKEDNI?

,,Láttam egész Izraelt szétszóródva a hegyeken, mint egy nyájat, amelynek nincs pásztora.,,
(2Krón 18,4-17)


Amikor Jósáfát megígérte Ahábnak, hogy részt vesz a tervezett csatában, rossz érzése támadt. 
A Szentlélek jelzi a hívőknek, ha engedetlenek. Nem így szokott ő dönteni, hanem megkérdezi előtte Istent. 
Most legalább utólag meg kellene ezt tenni. 
Ahábot bosszantja ez a javaslat, de odaparancsolja az udvari prófétákat, akik mindig tudták, mit akar hallani a király. 
Egyöntetűen ezt kántálják: induljanak, mert győzni fognak.

Jósáfát még mindig nyugtalan. Odahívatja Mikeás prófétát is, és ő vereséget jövendöl.
Milyen kegyelmes Isten, hogy még idejében küld egy igazmondót, aki valóban az ő akaratát hirdeti! 
Lesz-e erejük a királyoknak felismerni ezt, és engedni neki? Nem volt. 
Ekkor már Jósáfátnak is nehéz lett volna visszakoznia. 
Pedig ha megteszi, nem esik el sok fiatal férfi értelmetlenül a harcmezőn, nem maradnak árván és özvegyen sokan - minden eredmény nélkül.

Ebben a csatában Aháb király is elesett, és Jósáfát is majdnem ottmaradt. 
Van-e bennünk éberség, hogy idejében kérdezzük meg az Urat? Ismerős-e ez a lelki érzékenység, amikor a Szentlélek megmutatja: rossz úton járok?
De még vissza lehet fordulni!

Van-e ehhez bátorságunk, hogy ha késve is, de inkább vállaljuk a szégyent, mint az engedetlenséget?
Nem számít, mit szólnak hozzá, mert Isten akarata a fontos. 
Van-e bátorságunk odaállni azok mellé, akik ezt képviselik? 
Egyre pogányabb világban élünk, ahol teljesen ismeretlen Isten útmutatása után tudakozódni. 
Nem népszerű ember az, aki ragaszkodik az Úrhoz. Az emberek bármit elhisznek, csak ne legyen benne a Bibliában. 
A világ minden iránt türelmes, csak az élő Isten és a benne hívők iránt nem.

De ezen a világon csak akkor tudnak segíteni a hívők, ha ragaszkodnak Isten igéjéhez. 
Kérjük el ezt a bátorságot a mi Urunktól! 
Ezzel használunk legtöbbet nem hívő embertársainknak is.
Jézus Krisztus engedelmes maradt mindvégig.

2023. július 2., vasárnap

LÉGY ÉBER MINDIG! - FONTOS TANÍTÁSI RÉSZ!

,,Aháb, Izrael királya ezt kérdezte Jósáfáttól, Júda királyától: Eljössz-e velem Rámót-Gileád ellen? Ő ezt válaszolta neki: Elmegyek..., veled leszünk a háborúban!,, (2Krón 18,3)

Jósáfát élettörténete rámutat a hívő élet buktatóira és győzelmeire is. Ez a szakasz példa arra, hogyan eshet csapdába még Isten gyermeke is.

Jósáfát a déli országrész királya volt. Az északi részben virágzott a bálványimádás, 
Aháb király pedig különösen is távol került Istentől, főleg pogány felesége hatására, aki istentelen asszony volt. Jósáfát mégis megkérte a lányukat a saját fiának feleségül. 
Isten mindig óvta a benne hívőket attól, hogy pogányokkal házasodjanak össze, mert könnyen érvényesült a lefelé nivellálódás törvénye. 
S most Jósáfát, aki a Bibliára akarta felépíteni személyes életét és az ország rendjét is, ezzel ellentétesen cselekszik.

A bajt fokozta, hogy Aháb most már mint rokont is meghívta egy nagy lakomára. 
Jósáfát a meghívást elfogadta. Ezek gyakran tivornyává váltak, ahol a bálványisteneknek való áldozat is sorra került. 
Mit keres itt egy istenfélő ember?

Mulatozás közben Ahábnak eszébe jutott, hogy vissza kellene foglalni egy elveszített várost. 
Jön-e vele a szomszéd a háborúba? Kényelmetlen lenne most nemet mondani, s Jósáfát gondolkozás nélkül bólint.

Egy hívő, aki nem kérdezi Urát, sodródik, s egyre mélyebbre kerül. A hajó a vízben van, de a víz ne kerüljön a hajóba!
A hívő a világban él, de ne legyen hasonlóvá az Isten nélküli világhoz! 
Kényes, de fontos kérdés ez.
Isten gyermekei csak akkor tudnak áldássá lenni mások számára, ha minden helyzetben Isten gyermekei maradnak. Szeretnek mindenkit, de közösséget csak a szentekkel vállalnak!!

Péter apostol írta: „Legyetek józanok, vigyázzatok, mert ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el: álljatok ellene a hitben szilárdan..."
(1Pt 5,8-9)

 

2023. július 1., szombat

FELELŐSSÉG BÉKEIDŐBEN❣️

,,Jósáfátnak egyre nagyobb lett a hatalma.,, (2Krón 17,10-19)


Ez a szakasz arról szól, mit adott Isten Jósáfátnak uralkodása elején, és mit tett ő azzal.

„...az Úr rettegést támasztott a Júda körül levő országok királyaiban, és nem mertek háborút indítani Jósáfát ellen."
Néha Isten úgy védelmezi az övéit, hogy félelmet támaszt ellenségeikben. 
Olykor nem is tudjuk, milyen veszélyek közt járunk. Isten ott is véd, ahol nem sejtjük.
Ezek ritka idők Isten népe életében. A gyakoribb az, hogy bántják, támadják. 
Ráadásul még azt is olvassuk, hogy sok ajándékot, önkéntes adót hoztak Jósáfátnak.
Mit tesz ő ezzel? Nem magának fogadja el, hanem az államkasszát gyarapítja vele, és felelősen készül a jövőre.
Mert most csend van, de bármikor támadásba lendülhet az ellenség. Éppen ezért jól képzett hadsereget készít fel, az adományokból pedig várakat és raktárvárosokat építtet.
Isten gyermekeit mindig jellemzi az előrelátás, felelősség, felkészültség. Békeidőben sem engedik el magukat.
Később Jeremiás kesereg így a nép miatt: „nem gondolt a jövendőre. Szörnyű mélyre süllyedt" 
(JSir 1,9).

A felelőtlen, pillanatnyi élvezetekre berendezkedő gondolkozás mindig mélyre süllyeszti a népet.
Jósáfát tudott bővölködni, nem szédítette meg, hogy egyre nagyobb lett a hatalma, ő akkor is Istenre figyelt és alázatos szolgája maradt.
Így tudta jóra használni a csend éveit és a kapott anyagi javakat.
Az tud felelősen élni minden adottsággal, s felelős és bölcs vezetője lenni a rábízottaknak (akár csak egy embernek vagy egy családnak is), aki kapcsolatban áll azzal, akinek végső soron felelős: Istennel.