ÉLETMENTŐ ÉBRESZTÉS❣️

,,💞Ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból, és felragyog neked a Krisztus.,, (Ef 5,14)

Ez a mondat arra is figyelmeztet, hogy nem mindenki él, aki mozog ezen a földön.

A Biblia ezt állítja: „Akié a Fiú (Jézus), azé az élet; akiben nincs meg Isten Fia, az élet sincs meg abban." (1Jn 5,12) 

A szó teljes értelmében tehát csak az él, akinek kapcsolata van Jézus Krisztussal. 

Erre az igazi életre támadhat fel mindenki a lelki halálból.
Edisonról jegyezték fel, hogy egyszer a kishúgát várta az állomáson. Mielőtt azonban a vonat megérkezett volna, az a kőhíd, amin át kellett haladnia, leszakadt.

Pánik tört ki a várakozók közt, mert a szerelvényt már nem lehetett erről értesíteni és megállítani.
Akkor a kis Edisonnak az jutott eszébe, hogy egy gőzmozdony sípjával morzejeleket ad, s ha a húga azt még idejében meghallja, talán lehet segíteni.

A kislány azonban aludt. Egy kanyarban mégis felébredt, észlelte a jelzést, s az utolsó pillanatokban a vészfékkel meg lehetett állítani a vonatot. Megmenekültek a haláltól.

Isten nekünk is küld életmentő jelzéseket az ő igéjével, ébresztget lelki álmunkból. 

Itt is bolondoknak bélyegzik sokszor az ilyen igehirdetőket, ahogyan a kislányt is annak nézték a vonaton, pedig egyedül ő értette és vette komolyan a jelzést.
Aki felébred álmából, ráébred elveszett állapotára, és még idejében kiszáll a halálvonatból, megmenekül.

Az Istentől elválasztó szakadékon is átér Jézus Krisztus keresztje, s azon visszatalálhat minden hívő elveszített otthonunkba.
Ezen a világon nagy altatás folyik.

A gonosz hol külső kábítással, hol lázas tevékenységgel igyekszik elvonni figyelmünket reménytelen állapotunkról. Legyünk hálásak Isten ébresztő igéjéért, és vegyük komolyan, amit ő a mi megmenekülésünk érdekében mond!
Ő azt akarja, hogy már itt a mienk legyen ez a teljes, örök élet.

KINEK ENGEDSZ❓

,,💞Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek...,, (Lk 9,55)

Jézus és tanítványai úton voltak, s egy samáriai faluban rájuk esteledett. 

Ott azonban nem fogadták be őket a népeik közti régi ellentét miatt. 

Két tanítvány méregbe jött, s tüzet akartak kérni az égből a gonosz falura.
Ekkor mondta nekik Jézus: „Nem tudjátok, milyen lélek van bennetek, mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse."
Hogyan lehetséges, hogy a Jézushoz közelállók is képesek lennének így megtorolni személyes sérelmeiket?
Úgy, hogy velünk született természetünk mindig megszólítható marad a gonosz számára. 

Jézus arra figyelmeztet itt, hogy kettős hatás alatt áll minden ember. 

Ha már kapta Isten Lelkét, vezetheti őt a Lélek, ha még nem, a gonosz irányítása alatt van.
De Isten gyermekeit is támadja az ördög, hátha hallgatnak rá. 

S amikor valaki fáradt, nem elég éber, csapdába eshet, mint itt Jakab és János.

Meg lehet különböztetni a kétféle hatást:
az ördög emberölő volt kezdettől (Jn 8,44), Jézus mindig életpárti.
A régi természetnek mindig én vagyok fontos, a magam hiúsága, kényelme, haszna.
Az új természetnek Isten ügye és a másik ember üdvössége a fontos. 

Akit Isten Lelke vezet, az kész sérelmeket elszenvedni, akit a tisztátalan lélek, az mindig kész visszaütni. 

A krisztusi ember Istenre bízza az igazságtételt, a Krisztus nélkül élő maga intézi el.

A keresztény ember programja ez:
„hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által; hogy a Krisztus lakjék szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve..." (Ef 3,16-17)
Mindnyájan a bűn uralma alá születünk. Egyszer át kell adnunk a vezetést Isten Lelkének.
„Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem." (Jn 3,30)
De érvényes a figyelmeztetés is: „Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!"(1Kor 10,12)

A NYUGALOM FORRÁSA❣️

,,💞Tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek...,, 

(Mt 11,29)

Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt igazi nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk. 

Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk.
Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám. 

Teljes szívvel elfogadta az Atyától kijelölt helyét, és vállalta a küldetésével járó terheket. 

Ez a magyarázata az ő nyugalmának.

És ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget. 

Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival. 

Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a teremtésben kijelölt helyét, hanem Isten helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten"). 

Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük.
Jézus a maga példáját állítja elénk: ő azért bírt ki mindent, mert teljes meggyőződéssel alárendelte magát az Atya akaratának. Ez az alázat. És tőle fogadta el a küldetésével járó nehézségeket is. 

Ez a szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli bizalom az Atya bölcsességében és szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít.
Aki tőle fogadja el az adottságait, az vele hordozhatja a terheit. 

Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a benne hívő. 

Ezért könnyű az.

Mt. 11: 25. „Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”

TISZTÁNLÁTÁS❣️

,,Ő pedig körülnézett és meggyógyult, és tisztán látott mindent.,, (Mk 8,25)

A Genezáret tava északi csücskénél feküdt Betsaida.
Élt ott egy vak ember. A fogyatékkal élők helyzete akkor több ok miatt is nyomorúságos, megvetett volt.
Egyszer valaki Jézushoz vezette őt, hogy érintse meg, s Jézus meggyógyította.
A Biblia azt mondja, hogy mióta Istentől elszakadtunk, mindnyájan lelki vaksággal születünk. 

Egymásra sem vagyunk tekintettel olykor, keresztülnézünk egymáson, gyakran észre sem vesszük a másik embert, sok összeütközés is történik emiatt. 

A valóság láthatatlan, lelki részét pedig egyáltalán nem érzékeljük. S azt állítjuk, hogy amit nem látunk, az nincs. Nagy dolog, ha valaki Jézushoz fordul a vakságával.

Ő többet adott ennek az embernek, mint amit vártak.
Csak egy érintést kértek tőle, de Jézus kézen fogta, kivezette a sokaságból, különleges kezelésben részesítette, s addig nem hagyta magára, míg meg nem gyógyult. Ebben az esetben nem egyszerre történt a gyógyulás.
Előbb csak úgy látta az embereket, mintha járkáló fák lennének. 

Ez ma is gyakori, hogy tárgynak tekintik az emberek egymást. Isten azt akarja, hogy mi embernek lássuk a kisgyerekeket is, a párunkat, az idős szülőket, a fogyatékkal élőket is, akik nem arra valók, hogy használjuk őket, hanem hogy kölcsönösen szeressük és tiszteljük egymást.

És lássuk mindenkinek az értékét.
Jézus nem hagyja ott ebben a félkész állapotban ezt az embert.
A fél megtérés dupla nyomorúság.
Mi se érjük be azzal, hogy valamit már tudunk a Megváltóról! 

Engedjük, hogy segítsen világos látásra!
Hogy tudjunk józanul számolni a láthatókkal, de számoljunk hittel a láthatatlanokkal is, magával az élő Istennel!
Mózesről olvassuk, hogy „erős szívű volt, mintha látta volna a láthatatlant" (Zsid 11,27 - Károli).

SÍRVA IS VETÜNK❣️

,,...sírjatok a sírókkal.,, (Róm 12,15)

Nemcsak a bűnbánatnak vannak könnyei, hanem az együttérzésnek is. 

Akinek érző szíve van, annak fáj a másik ember fájdalma. 

Valakit súlyos gyász ért, ismerősei az együttérzés sok kedves jelét adták, próbálták vigasztalni.
De amint utólag elmondta, a legtöbbet az jelentette neki, amikor egy barátnője átölelte, és együtt sírt vele.

Nem hangzott el semmi, de megérezte az őszinte részvétet. 

Jézus is sírt Lázár sírjánál, pedig tudta, hogy fel fogja támasztani őt. 

De sírt Jézus Jeruzsálem lelki keménysége miatt is.
Fáj-e nekünk, ha valaki visszautasítja Isten szeretetét, kigúnyolja szent igéjét és azokat, akik azt vallják?
Lázár sírjánál Jézus csak könnyezett, de Jeruzsálem ellenállása miatt keservesen zokogott
(két különböző szó van az Újszövetség eredeti szövegében).

Aztán van, amikor a Krisztusért vállalt szenvedés is könnyeket fakaszt. Ezt sem kell szégyellni. 

Néha nagyon nehéz az a kereszt, amit Urukért vállalnak a hívők. 

Sok bántó megjegyzést hallgatnak keresztények a nem hívő családtagoktól, gúnyt és sértést a munkatársaktól, esetleg kegyetlen bántalmazást is a hatóság részéről.
S van, amikor olyan mostoha közegben kell lelki munkát végezni, hogy az csal könnyet a lelki munkás szemébe.

Ezért imádkozik így a zsoltáros: „Akik könnyezve vetettek, ujjongva arassanak! 

Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezzék, ha kévéit hozza!" (Zsolt 126,5-6)

Akinek az ilyen könnyek ismeretlenek, annak ott kell majd sírnia, ahol „lesz sírás és fogcsikorgatás".
Aki viszont itt tud sírni a bűnei, mások fájdalma, emberek keménysége miatt, az már soha többé nem fog, 

mert Isten letöröl a szeméről minden könnyet.

BOLDOG SÍROK❣️

,,💞Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.,, (Mt 5,4)

Különös megállapítása ez Jézusnak. Milyen sírásra gondolhatott?
Egyszer valaki úgy ment el reggel otthonról, hogy köszönés nélkül csapta be maga mögött az ajtót.
Felesége szipogva készült szintén munkába.
A napi események kitörölték mindezt a férfiból, s este kedélyesen tért haza.
Az asszony éppen mosogatott, s amikor a férje megpuszilta, látta, hogy sír. Te meg mit bőgsz? - kérdezte.
Rövid csodálkozás után a férje vállára borult, és elkezdett zokogni.
A legtöbb férfi ilyenkor nem tudja, mit tegyen, de ahogyan ott álltak a konyha közepén, eszébe jutott a reggeli jelenet.
Meg az a sok veszekedés, ami az utóbbi időben lezajlott.
Szinte visszahallotta a maga kemény, durva szavait, és ő is elkezdett sírni. Aztán leült, ölébe vette asszonyát (már régen nem történt ilyen), és elkezdett gyónni.
Bocsánatot kért sok mindenért. Mire az asszony is kezdte sorolni a maga bűneit.
És kölcsönösen megbocsátottak egymásnak. Amikor ezt elmondták, így fejezték be:
azóta vagyunk boldog házasok.
Ugye, milyen igaz Jézus szava: boldogok, akik sírnak.
Akik csak siránkoznak, hogy milyen szerencsétlenek, azok nem boldogok.
De akik sírni tudnak amiatt, hogy milyen bűnösök, azok boldogok.
A sírás nem a gyengeség jele, hanem az őszinteségé.
Boldog az, akinek valós képe van önmagáról, aki nem akar olyan maradni, amilyen, akinek van bátorsága bűnt vallani és bocsánatot kérni, s aki tud szívből megbocsátani.
S boldog az, akit Isten annyira szeret, hogy bevilágít a szívébe, s megmutatja, mi rejtőzik ott.
Amikor ezt meglátta Péter, a kemény férfi, a derék, jó ember is csak sírni tudott rajta.
Ekkor már meg lehetett vigasztalni.

ÚGY, MINT PATÓ PÁL?

"💞...a világ fiai a maguk nemében okosabbak, mint a világosság fiai.,, (Lk 16,8)

Jézusnak ezt a példázatát sokan félreértik. Arról van itt szó, hogy egy sáfár (vagyonkezelő) sikkasztott, és emiatt elbocsátják. 

Megijed, mert „kapálni nem tud, koldulni szégyell", mit tegyen, hogy biztosítva legyen a jövője? 

Gyorsan hívatja az ügyfeleket, és mindegyiknek elenged a tartozásából, hogy később majd jóindulattal legyenek hozzá.

Jézus nem a csalását állítja példaként, hanem a gyors és határozott cselekvését, amivel biztosítani akarja a jövőjét. 

Erkölcsileg elítéli, végig hamisnak nevezi, de azt mondja: ha még egy ilyen alak is így gondol a jövőjére, mennyivel inkább kellene nektek biztosítanotok helyeteket az örökkévalóságban.

Minden példázatnak egy központi üzenete van, a részletek csak ennek a színezésére valók. 

Itt tehát Jézus figyelmeztetése ez: ha egy ilyen minden hájjal megkent szélhámos felelősen és idejében gondoskodott magáról, mennyivel komolyabban kellene nektek, felelős embereknek gondolnotok arra, hogy ez az élet rövid ideig tart, utána következik az örökkévalóság, de csak most lehet bebiztosítani, hogy az ne gyötrelmes legyen, hanem boldog. 

És ti olyan ráérősen, tétován, Pató Pál-osan gondoltok erre, semmit sem tesztek az örök üdvösségetekért, vagy halogatjátok az evangélium komolyan vételét, mintha ez olyan felesleges, lényegtelen dolog lenne, holott ez az ember legjelentősebb döntése, valóban élet vagy halál kérdése: állást foglalni Jézus mellett vagy Jézus ellen.

A jövőnknek kell meghatároznia a jelenünket.
Mivel mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, most lehet és kell felkészülni erre, és rendezni vele a kapcsolatunkat. 

Ha ez megtörtént, félelem nélkül és örömmel élhetünk és léphetünk majd át az örökkévalóságba.