Jezábel, az istentelen királyné, terjesztette a bálványimádást, üldözte Isten népét, és irtotta Isten prófétáit.
Illés próféta is sokat szenvedett tőle. A Karmel-hegyi istenítélet bebizonyította, hogy mégis Isten az Úr, ő él és cselekszik - ellentétben a tehetetlen bálvány szobrokkal.
Ez Jezábelt annyira feldühítette, hogy megüzente Illésnek, ő is halál fia.
Illés ekkor teljesen elkeseredett. Fizikailag is kimerült már, de most lelkileg is összeomlott és szeretett volna meghalni. Hogyan gyógyította meg őt Isten?
Nem szidta meg, nem háborodott fel, hanem először altatta, aztán enni és inni adott neki, majd beszélgetett vele. Eszméltette: mit csinálsz itt? Illésből áradt a panasz.
De mit csinálsz? Aztán kapott néhány feladatot, és észre sem vette, hogy visszatért az életkedve, fizikai ereje, és újra Isten használható eszközévé vált.
A legjobbakkal is előfordulhat, hogy kimerülnek és elcsüggednek.
Ne szégyellje ezt a hívő ember se!
Isten nem háborodik fel emiatt, hanem gyengéd szeretettel kezelésbe vesz.
Isten nem háborodik fel emiatt, hanem gyengéd szeretettel kezelésbe vesz.
Ő ismeri a testi szükségeinket is, de legfőbb gyógyszer mindig az ő igéje.
Itt így olvassuk: az ő halk és szelíd szava.
Ez segít a helyes önismeretre, valóságlátásra, és önmagunkról és a nehézségekről újra Istenre irányítja a figyelmünket. Felemeli a csüggedt ember tekintetét, s mindjárt messzebb is lát, meglátja Istentől elkészített feladatait.
Mi se botránkozzunk meg, ha valaki kimerül vagy kiborul a közelünkben!
Mi se botránkozzunk meg, ha valaki kimerül vagy kiborul a közelünkben!
Isten gyengéd, de határozott szeretetével pótoljuk fizikai és lelki szükségeit és főleg helyén mondott igével engedjük, hogy erősítse őt maga Isten!
Rá irányítsuk egymás tekintetét, ő a mi igazi gyógyítónk.
Rá irányítsuk egymás tekintetét, ő a mi igazi gyógyítónk.
