MIT ÉR AZ EMBER, HA VÉN?

,,💞Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között...,, (2Kor 2,15)

Egy idős férfi ezt mondta egyszer: tudja, mit ér az ember, ha vén? Semmit.
A nagy akaraterőmből megmaradt az akarat, és elszállt az erő.
Így pedig nem érdemes élni.
Igaz ez? Valóban annyit ér egy ember, amennyit teljesít?
Akkor egy csecsemő sem ér semmit, csak gond és munka van vele. És csak fizikai teljesítménnyel gazdagíthatjuk magunk körül az életet?
Akkor miért mondta egy sokat dolgozó férfi az évek óta ágyban fekvő beteg anyósának egy este: Mama, ha maga nem lenne, nem bírnánk ki az életet.

Mert annak az idős asszonynak a szíve tele volt derűvel, szeretettel, megértéssel, hálával, mert tele volt Krisztussal. Jézus Krisztussal töltötte a napjait otthon egyedül, és Krisztus jó illata áradt belőle este, amikor hazajött a család.
Ezt lehet betegen és időskorban is „teljesíteni".
Mit ér az ember, ha vén? Nagyon sokat érhet, ha nem a maga keserűsége, hanem Krisztus illata árad belőle.
Azt a fontos szolgálatot végzik az ilyen öregek, amit a nagyvárosban a parkok.
Kémények ezreiből dől a füst, de a fák oxigénnel tisztítják a levegőt.
A füstöt mindenki látja, a fákból áradó oxigént nem.
Ők úgy vannak jelen, hogy hatnak, áldásukat érzi a környezetük. 

Akkor derül ki, mit jelentettek, amikor már nincsenek.
Egy erőtlen, magatehetetlen idős ember is sokat jelenthet a környezetének, ha olyan lelki kincseket tud adni, amelyekre nekik szükségük van, de nem tudnak hozzájutni.
Egy Jézusban hívő, vele lelki közösségben élő, az ő igéjével táplálkozó, az imádság csendjében formálódó idős ember kimondhatatlan áldássá lesz mások számára.
Sáfár lesz, közvetít Isten és a hajszában őrlődök között.
Ha nem önmagával van tele, hanem Isten szeretetével, nem a magáét mondja, hanem helyén mondott igét.

 

Legyünk hálásak az ilyen öregeknek, s készüljünk magunk is ilyen öregségre!