(Mt 11,29)
Jézus itt arról beszél, hogyan lehet bennünk minden körülmények közt igazi nyugalom, és hogyan tudjuk a terheinket úgy hordozni, hogy ne roskadjunk össze alattuk.
Ebben a vibráló, hajszolt, teljesítményközpontú időben, amiben élünk, különösen is fontos ezt tudnunk és gyakorolnunk.
Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám.
Mielőtt azonban erről tanít, elhangzik egy sorsdöntő kijelentés tőle: Igen, Atyám.
Teljes szívvel elfogadta az Atyától kijelölt helyét, és vállalta a küldetésével járó terheket.
Ez a magyarázata az ő nyugalmának.
És ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget.
És ennek a hiánya magyarázza a bennünk levő sok feszültséget, nyugtalanságot, erőtlenséget.
Sok ember elégedetlen a külsejével, képességeivel, lehetőségeivel, körülményeivel, emberi kapcsolataival.
Az Isten elleni lázadás oka is az volt, hogy az ember nem fogadta el a teremtésben kijelölt helyét, hanem Isten helyére akart törni („olyanok lesztek, mint az Isten").
Ez az istenkedés az alázat ellentéte. Sokszor nem amiatt fáradunk el, hogy hordozzuk a terheinket, hanem hogy közben tiltakozunk ellenük.
Jézus a maga példáját állítja elénk: ő azért bírt ki mindent, mert teljes meggyőződéssel alárendelte magát az Atya akaratának. Ez az alázat. És tőle fogadta el a küldetésével járó nehézségeket is.
Jézus a maga példáját állítja elénk: ő azért bírt ki mindent, mert teljes meggyőződéssel alárendelte magát az Atya akaratának. Ez az alázat. És tőle fogadta el a küldetésével járó nehézségeket is.
Ez a szelídség. Ez nem lehetetlen beletörődés a változtathatatlanba, hanem szívbeli bizalom az Atya bölcsességében és szeretetében. S az az elhatározás, hogy nem azt keresem, mi jár nekem, hanem azt, hogy mit adhatok másoknak. Változtatni pedig csak azon akarok, amire Isten indít.
Aki tőle fogadja el az adottságait, az vele hordozhatja a terheit.
Aki tőle fogadja el az adottságait, az vele hordozhatja a terheit.
Az iga kétszemélyes eszköz, Jézus igáját (amit említ itt) Jézussal hordozza a benne hívő.
Ezért könnyű az.
Mt. 11: 25. „Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
Mt. 11: 25. „Abban az időben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.
26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te előtted.
27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.
28 Jőjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.
29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.
30 Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.”
