Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal.
Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent.
Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak.
A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál.
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál.
Majd részletesebben is kifejti neki az üdvösség útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik.
Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben".
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események.
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események.
Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog.
Hitt az igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett neki:
megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt.
Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész életvitele is megváltozik.
Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz.
Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez.
Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez.
Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul.
Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az igazi életet, amit Jézus kínál nekünk.
