KÜLDETÉS❣️

,,Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!,,  (Jón 1,2)

A bibliai Jónás története sok fontos tanulsággal szolgál, vegyük ezeket sorra most néhány napig!
Az ókori Asszíria gonoszsága, kegyetlen, harácsoló telhetetlensége közismert volt. 

Isten is látta ezt, és ő minden bűnt megítél, de előbb figyelmezteti a bűnöst.
A megtérésre hívó ige mindig Isten kegyelmének a jele. Jónást választotta ki arra, hogy a fővárosban, Ninivében hirdesse ezt az igét.
Jónás azonban nem ért egyet Istennel, mert nem tudja megbocsátani Ninivének, amit az ő népe ellen is elkövetett, és nem akar elmenni oda.

Ma ezen gondolkozzunk el: olyan Istenünk van, aki a gonosz miatt is bánkódik. 

Nem nézi közönyösen az emberek gonoszságát, ő igazságos és bűnt gyűlölő Úr. 

De ad lehetőséget a megtérésre, nem akarja a bűnös halálát, s ha az megtér, nem hajtja végre az ítéletet.

Mindennek a közlésére viszont követekre van szüksége. Jónást akarja küldeni, hogy képviselje őt Ninivében, legyen a szószólója.  A Biblia azt tanítja, hogy Isten minden embernek készített valami szép küldetést. 

Nem kötelező azt teljesíteni, de az az életünk értelme, hogy Istentől kapott feladatunkat elvégezzük. 

Ebben az engedelmességben valósul meg mindenki. 

Az Istentől elszakadt ember azonban alkalmatlan erre, így előbb Isten Jónást hozza rendbe, hogy utána használhassa őt mások megmentésére.

Aki nem önmagát akarja megvalósítani, hanem végzi Istentől kapott küldetését, az isteni áldásokat tud közvetíteni másoknak. Az ember életének értelme ez a közvetítő szolgálat.
Aki Istennel kapcsolatba kerül, annak nem marad üres az élete, hanem tőle kap olyan értékeket, amelyekkel gazdagítani tud másokat. Ennek sokféle változata van. Történik-e ez az én életemben?

NEVELVE NEVELŐDÜNK❣️

,,Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak,, (1Kor 11,1)

A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja.
Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.
A komolyan végzett lelki nevelés azonban ránk is visszahat, mi is nevelődünk közben. 

Mert az ige, amit másnak mondunk, számunkra is igévé lesz, Isten hozzánk is szól általa.
S a szavainkat kísérnie kell a tetteinknek is, egész magatartásunkat kötelezi, amit a gyerekeknek mondunk.
A tanítás csődje, ha mást lát a gyerek, mint amit hallott. Miközben tehát a gyermekek lelki nevelése folyik, maga Jézus Krisztus neveli az egész családot - és ennek nagyon sok áldása van. 

Természetesen ez érvényes az úgynevezett csonka családokra, meg azokra is, ahol csak az egyik szülő hívő.
Nyilvánvaló, hogy nem mi üdvözítjük a ránk bízottakat.
De mutathatjuk nekik az üdvözítő Jézushoz vezető utat.
Úgy is, mint egy útjelző tábla, de ennél sokkal hitelesebb, ha úgy, ahogyan Pál apostol írta: legyetek követőim, mint ahogy én is a Krisztusé.
Ez nem nagyképű kijelentés, hanem a Krisztus-követés komolyan vétele.
Akinek pedig nincsenek vér szerinti gyermekei, követheti szintén az apostol példáját, aki ezt írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg" (Gal 4,19).
Mert ő mindenkit Jézushoz akart vezetni, és úgy tekintett mindenkire, mint akiért Isten felelőssé tette.
Így mutatta az utat, így imádkozott hűségesen, néha nagy távolságból is értük, tudván, hogy közben Jézus Krisztus munkálkodik bennük.
Akkor is, ha ő erről nem hall, vagy majd csak az örökkévalóságban tudja meg az eredményét.

EGÉSZEN JÉZUSIG❣️

,,💞Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket..,, (Mk 10,14)

Timóteus édesanyja nem félt attól, hogy gyermeke egészen Jézus Krisztus szolgálatára szánta magát. 

Tudta, hogy Jézus közelében van a legjobb helyen. 

Nem magának akarta nevelni és megtartani, hanem örült, hogy Istent, és így sok ember javát szolgálja.

Vannak szülők, akik megijednek, ha gyermekük komolyan veszi a Szentírást, és Istennek engedelmes életet kezd élni. 

Féltik őt a „túlzásoktól", ha mindennap olvas Bibliát, minden vasárnap elmegy istentiszteletre, amit ott hall, azt meg is akarja valósítani a hétköznapokban, sőt másokat is hívogat erre az útra.

Valaki ezt mondta: én csak azt akartam, hogy tanítsák egy kis erkölcsre, hogy könnyebben bírjak vele itthon. A gyermek azonban megismerte Jézus Krisztust, és elkezdett az ő tanítása szerint élni. 

Ezt túlzásnak tekintették, és el akarták őt szakítani Jézustól.

Amikor a Mester itt járt a földön, akkor is voltak már ilyen emberek. 

Szokás volt, hogy édesanyák oda vitték gyermekeiket egy rabbihoz, hogy áldja meg őket. 

A tanítványok akadályozták ezt. 

Akkor mondta Jézus: engedjétek hozzám jönni a gyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket!

Ne féltsük Jézustól a gyermekeinket és magunkat se! 

Egyedül ő tud minden gyermeket (a nehéz természetűeket is) formálni. 

Egyedül ő az, akitől csak jót kapnak. Egyedül ő tudja minden helyzetben megőrizni őket, a szülő keze sok helyre nem ér el, s ha jelen van is, gyakran tehetetlen. 

Egyedül Jézus tud nekik tartalmas és örök életet, üdvösséget adni. 

Mert ennek az árát egyedül ő fizette meg. Tőle eltiltani egy gyermeket: lélekgyilkosság.

Menjünk hát el mi is egészen Jézusig (ne csak a templomig vagy a Bibliáig)! 

És engedjük gyermekeinket is ővele találkozni, őt követni, neki élni!

KI ADJA A LEGTÖBBET GYERMEKÉNEK?

,,💞...a benned élő képmutatás nélküli hit, amely először nagyanyádban, Lóiszban, és anyádban, Eunikében lakott.,, (2Tim 1,5)

Timóteus Pál apostol lelki gyermeke volt, ő vezette Jézus Krisztushoz. 

Később pedig hűséges munkatársa, bizonyos értelemben utóda lett. 

A filippi gyülekezetnek ezt írja róla: „nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel." 

Timóteus otthagyta családját, hazáját, lemondott minden kényelemről, érvényesülésről és a Jézus Krisztus evangéliumának, mások üdvösségre segítésének szentelte életét.

Hogyan lett ő ilyen emberré? Úgy, hogy hívő édesanyja és nagyanyja kicsi korától tanította a Szentírás ismeretére, és úgy éltek otthon, hogy Timóteus képmutatás nélküli hitet látott bennük, „...gyermekségedtől ismered a szent írásokat, amelyek bölccsé tehetnek téged az üdvösségre..." (3,15) 

Bölcs az, aki különbséget tud tenni jó és rossz között, és van ereje mindig a jót választani.

 Timóteus ilyen ember lett.

Pedig az édesapja pogány volt. De istenfélő anyja és nagyanyja komolyan vették a gyermek lelki nevelését, szavaik mögött ott állt hitelesítő példaként az életük, s ez olyan emberré formálta Timóteust, hogy csendes, félénk alkata ellenére is több nagy gyülekezet erősödésében, kemény lelki harcokban, emberek üdvösségre vezetésében hatalmasan tudta használni őt Isten.

Anyák napján különösen is fontos látnunk, hogy milyen nagy lehetőség ez ma is minden édesanya, szülő és gyermekekkel foglalkozó hívő előtt: Isten igéjére tanítani a gyermekeket, és Isten igéje szerint élni előttük.
A legtöbbet, egész életre, sőt örök életre szóló ajándékot kap, aki ezt otthon magába szívhatja.

„Boldog ember az, aki az Urat féli...
Utódja hős lesz a földön, a becsületesek nemzedéke áldott lesz." (Zsolt 112,1-2)

EGY TELI MAROK❣️

,,Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel.,, (Préd 4,6)

A munkát ajándékként adta Isten az embernek, és nem büntetésként. 

A bűneset után jelent meg az örömtelen, verejtékes munka. 

De a Teremtő parancsa ma is érvényes: hat napon át dolgozz, a hetediket pedig szenteld meg, vagyis figyelj még jobban Istenre, s engedd, hogy ő dolgozzék benned!

Mert a munka nem az emberi élet egyetlen tartalma és értelme. 

Ha az lenne, akkor beteg, idős, munkaképtelen embertársaink életének nem lenne értelme. 

Az apostol nem azt írta, hogy aki nem dolgozik, ne is egyék, hanem aki nem akar dolgozni, ne is egyék (2Thessz 3,10).

Isten tehát úgy rendelkezett, hogy legyen meg a munka méltósága az életünkben, de ne legyen bálvánnyá. Vannak idők, amikor a mindennapi betevő falatért is nagyon meg kell dolgozni. 

De sok ember már nem a szükségesért, hanem a még többért hajtja magát. 

Nekik a pénz már nem eszköz, hanem cél. Ettől óv mai igénk.

Nagyon kifejező ez a kép: Isten megengedi, hogy teleszedjük mind két markunkat is, de ez mindig lelki kárral jár. Ő azt akarja, hogy kiegyensúlyozottan éljünk. 

Ezért az egyik kezünket telerakja, de a másikat másra akarja használni. 

Az egyik legyen kérges, de a másik legyen szabad arra, hogy könnyet töröljön, tudjon játszani a gyermekkel, vegye elő a Bibliát, kulcsolódjék imára a másikkal! 

Tudjon bármikor elvenni a másikból, és csendben, szívesen adni annak, akinek még kevesebbje van, úgy, hogy „ne tudja a bal kezed, mit cselekszik a jobb" - vagyis ne dicsekedjék ezzel!

A keresztény ember tehát szorgalmas, takarékos, törekvő, de nem áldozza fel magát a munka oltárán, hanem a munka csupán eszköz arra, hogy fenntartsa magát és azokat, akikért még felelős. 

Teljes életet él.

VISELKEDÉS és TERMÉSZET❣️

,,💞Új szívet adok nektek... Az én lelkemet adom belétek...,, (Ez 36,26-27)

A természeti ember a maga ösztöneit és kívánságait gátlás nélkül kiéli, érvényesíti. 

Ha megütik, visszaüt, ha éhes, szerez magának, amit megkíván, elveszi. 

Ez nemcsak a kőkorszakban volt így, hanem ma is.

A kultúremberben a nevelés során kiépülnek bizonyos gátlások. 

A törvények megbüntetik a gátlástalanságot, ezért fékezi az ember az indulatait. 

De azok nem változtak, ugyanazok, mint voltak. Csupán megtanul viselkedni. 

Aztán lehet, hogy néha gátszakadás történik, amit a kultúroptimizmus nem ért, de mégis kellemesebb így az emberi együttélés.

A vallás még magasítja a gátakat, mert szerinte nemcsak a törvény, hanem Isten is jutalmaz vagy büntet. A régi diákrigmus szerint: Isten szeme mindent lát, el ne lopd a léniát! 

De a lopásra való hajlam megmarad a vallásos emberben is, legfeljebb visszateszi azt, amit már majdnem elvett.

A Biblia azt tanítja, hogy Isten a természetünket tudja megváltoztatni. 

Nem viselkedni tanít, hanem új indítékokat ad a benne hívőknek. 

Késszé és képessé teszi őket arra, hogy másként gondolkozzanak és más minőségű életet éljenek.

 „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek... 

Az én lelkemet adom belétek, és azt művelem..., hogy törvényeimet megtartsátok..."

Itt tehát már nem a gátakat magasítjuk, hanem egy új forrásból másfajta víz árad a folyóba, annak szennyezett vizét megtisztítja, és újra élet lesz benne (Ez 47). 

Tehát a víz minősége változik meg.

Ez az újjászületés. Erre a radikális változásra magunktól nem vagyunk képesek, de Isten kegyelme elvégzi azt igéje és Szentlelke által.

KITARTÓ FUTÁS❣️

,,💞...állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát!,, (Zsid 12,1)

Mi kell ahhoz, hogy egy versenyző győztesként fusson be a célba? Mi szükséges ahhoz, hogy egy hívő ember ezt hallja majd Jézustól: aki győz, velem együtt ül az én trónomon?

1. Nem szabad semmi felesleges holmit magunkkal vinni, „...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet... és bűnt..." Aki Jézussal jár, annak le kell számolnia mindennel, ami ebben akadályozná. 

Teli hátizsákkal nem lehet futni. Önmagukban jó dolgokat is el kell vetni, ha nehezítik az előrehaladást. Futás közben például nem célszerű virágot szedegetni.

2. A nehézségek miatt fel ne adjuk a versenyt! Minden pályán vannak nehézségek, de mi kitartással fussuk meg az előttünk levő pályát! Az állóképesség, állhatatosság, kitartás a győzelem elengedhetetlen feltétele, „...aki mindvégig kitart, az üdvözül" - mondta Jézus (Mt 24,13). 

Vannak, akik egyszer elindultak, azután abbahagyták a versenyt - sose fognak célba érni.

3. Az eredményes versenyhez szükség van jó edzőre is, aki maga is futott, ismeri a buktatókat, és győzelemre segít. 

Ez nekünk Jézus Krisztus Ezért írja alapigénk: „Nézzünk fel Jézusra", aki mindvégig kitartott, engedelmes volt a kereszthalálig, ismeri gyengéseinket, velünk együtt „fut" ezen a pályán, átsegít a holtpontokon, és célhoz fog segíteni. Csak le ne maradjunk tőle!
Ezért mondta a követőinek: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Jn 12,26)
Ő a biztosíték arra, hogy célba érünk. S lehet-e ennél nagyobb jutalma annak, aki ragaszkodott őhozzá, vállalt vele jót és rosszat, és kitartással futott mindvégig?