HŰ és OKOS SÁFÁR❣️

,,💞Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?,, (Lk 12,42)

2. A jó sáfár másik jellemvonása a hűség.
Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a gazda adta.
Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek ura szánta, csaló.
Hű az, aki megbízható, aki mindenben ura utasítása szerint jár el. - Itt kell megtanulnunk azt a teljes Istenre hagyatkozást, ami Jézust jellemezte.
S itt derül ki az is, komolyan vesszük-e, hogy valóban semmi nem a mienk, ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk.
Nem az enyém például az időm, az úgynevezett szabadidőm sem. És ez nem megszorítás, hanem nagy lehetőség: akkor fogom a legjobban használni, ha Uram akarata szerint osztom be. 

Minden családtagunkhoz is másként viszonyulunk, ha tudjuk: ők is Isten tulajdonai, és neki kell elszámolnom azzal, mi lett belőlük mellettem.

3. A jó sáfár harmadik jellemzője Jézus szerint, hogy bölcs, értelmes. Ha pedig abban mutatkozik meg, hogy „idejében kiadja élelmüket" azoknak, akiket rábízott a gazda.

Isten országában rend van, és mindennek megszabott ideje van. Ezért nincs ott kapkodás, és ezért nem mulasztanak el semmit. Ebben is Jézus a példánk: bármit kértek tőle, ő az Atya órájára nézett, s amikor eljött valaminek az ideje, akkor tette meg.

Ez a bölcsesség azt is jelenti, hogy mindenkinek azt adja, amire szüksége van. A csecsemőnek tejet, a felnőttnek kemény eledelt. Biztatást vagy feddést - kinek mi használ. Ehhez is szoros közösségben kell lenni a gazdával, s engedelmeskedni neki.

Kinek a szolgálatában állunk?
Jézus szerint „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn 8,34). 

Boldog az a szolga, aki mindig ura akaratát cselekszi, s amikor az megjön, ebben a munkában találja. Nagy lesz a jutalma.

ÉLETÜNK CÉLJA❣️

,,💞Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?,, 

(1Kor 4,7)

Mi végre vagyunk a világon? Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül.
A Biblia válasza erre ez: hogy Isten jó sáfárai legyünk.

Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk. 

Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani, és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat, megtanít felelős életet élni.

Az így újjáteremtett ember már érti Istent, és kész egyetérteni vele. Isten tehát rábízhat értékeket, s használja őt mások javára. Így lesz sáfár.

A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt, akinek nem volt semmije, de a gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott, s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia.
Ezen belül teljes önállósága volt, de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt.
Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal.

Mi jellemzi a jó sáfárt?

1. Tudja, hogy semmi nem az övé, minden az uráé. „Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - Ha pedig kaptad, mit dicsekszel...?" Tudatában kell lennünk, hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai. És ő azt tesz az övével, amit akar.
Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.

De megóv az elégedetlenségtől is, mert néha úgy érezzük, hiányzik valami az életünkből. 

Isten mindent megad a sáfároknak, amire az általa rájuk bízott feladathoz szükségük van.

Az elégedetlenség oka az, hogy mást akarunk tenni, mint amivel ő megbízott.
Nem én döntöm el, mi a küldetésem, hanem a Küldőm. 

Ha a helyemen vagyok, nem lesz hiányom, a nehézségeken pedig ő segít majd át. 

Én csak bízzam benne, és tegyem a dolgomat!