Először azt javasolják Jézusnak: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek és szerezzenek maguknak élelmet! Küldd el őket, oldja meg ki-ki maga a problémáját!
S még gondoskodóknak is képzelhetik magukat, hogy ez eszükbe jutott.
Gyakori kísértés: lerázni a másik gondját, nehogy nekem kelljen magamra venni azt.
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!"
Jézus azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!"
Erre elkezdenek számolni: kétszáz dénár is kevés lenne, de ennyi pénz sincs, ilyen sok kenyér sincs itt - nem tudjuk megoldani.
Amink van, magunknak is kevés. Elindul horizontális, vízszintes síkon a tervezés, ötletelés, de nyilvánvaló a tehetetlenségük.
Akkor Jézus veszi kezébe az irányítást, és az öt lángosforma kenyér és a két szárított halacska az ő kezében megsokasodik: adja a tanítványoknak, ők viszik az embereknek, visszajönnek Jézushoz üresen, majd újra az éhesekhez megrakottan - s ebben az áldott ingajáratban maguk is tevékeny szereplői lesznek az isteni teremtő csodának, aminek a végén több lesz a maradék, mint ami a kezdő mennyiség volt.
Minket is kísért: ne foglalkozzam mások gondjával, mert van nekem is elég!
Akkor Jézus veszi kezébe az irányítást, és az öt lángosforma kenyér és a két szárított halacska az ő kezében megsokasodik: adja a tanítványoknak, ők viszik az embereknek, visszajönnek Jézushoz üresen, majd újra az éhesekhez megrakottan - s ebben az áldott ingajáratban maguk is tevékeny szereplői lesznek az isteni teremtő csodának, aminek a végén több lesz a maradék, mint ami a kezdő mennyiség volt.
Minket is kísért: ne foglalkozzam mások gondjával, mert van nekem is elég!
Jézus mégis szolgálatba küld. Akkor kiderül a tehetetlenségem.
De kész vagyok-e azt a keveset, amim van, odavinni hozzá, és visszakapva szolgálni vele?
Ő ma is meg tud sokasítani mindent: erőt, gondolatot, türelmet, még az időt és a pénzt is.
Próbáljam ki hittel!
