A SZABADULÁS KÉPESKÖNYVE❣️

,,💞Megmentett engem erős ellenségemtől... az Úr az én támaszom.,, - (Zsolt 18,18-19)

A 18. zsoltár olyan, mint egy képeskönyv.
Dávid erőteljes képekkel írja le, mit élt át Isten szabadítása előtt és után.
A szabadítás előtt:
„Körülvettek a halál kötelei... A sír kötelei fonódtak rám..."
Akit körbetekerve kikötöttek egy fához, az nem tudott magán segíteni, ott pusztult el a tűző napon. 

Így kötöz meg minket sokféle téveszme, vágy, szokás, félelem, szenvedély. 

Igaz az ének: „Ha nem jön segítség, elpusztulok."
Egyet tehet az ember: „Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, segítségért kiáltottam Istenemhez."
De vajon hallja-e? S majd éppen egy ilyen megkötözött emberrel fog foglalkozni? 

„Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott."
Ezzel a reménységgel kiáltsunk hozzá mindig!
Akkor nagy dolgok történnek: megrendül a föld, megzendül az ég, megjelenik Isten, a kötelékek lehullanak, s az ember átéli: Szabad vagyok, szabad!
S mi következik utána?
„...fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben." Világosság támad, ami leleplez, eligazít, utat mutat, „felragyog néked a Krisztus".
Biztonságérzet támad az ember szívében.
Az Úr „pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek".
A pajzs megvéd a támadásoktól - ha szorosan ott maradunk mögötte.
A halálát is túléli az, aki az Úrhoz ragaszkodik.
„Biztossá teszed lépteimet, és nem inognak bokáim." 

Nemcsak kiemel a pusztulásból, nemcsak ráállít az élet útjára, hanem végig is kísér azon, erősít, bátorít, hűsége végtelen.
Melyik kép illik rám? Melyik tapasztalat ismerős már nekem?