2024. november 25., hétfő

EGY NÉVTELEN KOLDUS❣️

,,💞Jerikóba értek..., egy vak koldus, Bartimeus, a Timeus fia ült az út mellett.,, (Mk 10,46)

Bartimeus története az Úr Jézus szívébe enged bepillantást. Ki volt ő?
A leírás első mondata egy rövid életrajz. A neve?
Kiderül, hogy nincs is saját neve, csak az apja után hívják így: a Timeus fia (bar = fia). 
Egy névtelen senki. Lakhelye Jerikó, foglalkozása koldus, munkahelye az út széle. 
Ide botorkál ki vagy vezetik ki mindennap, s ha annyi adomány összejön, amiből ehet valamit, legyen boldog!

Az úton jönnek-mennek az emberek, elkap egy-egy mondatfoszlányt, abból próbál tájékozódni. 
Néhány méternyi hallótávolság - ide zsugorodott az élete. 
Pedig csak egyetlen érzékszervét veszítette el.
A haszonelvű világ ezt mondja: értéktelen ember, semmit nem tud termelni, csak terhére van másoknak. 
Jerikóban pezseg az élet, kortársai építik a maguk világát, ő pedig csak tengődik egyik napról a másikra, minden távlat nélkül.

Az egész emberiség képe ez. Mi is csak egy „érzékszervünket" veszítettük el, az Istennel összekötő hitünket, és mennyire összezsugorodott a világunk! 
A valóság csak hittel érzékelhető részét nem ismerjük, s emiatt sok téves következtetésre jutunk. 
És nem látjuk sokszor önmagunkat sem helyesen, nem találjuk a helyünket, a feladatunkat, nem vagyunk tekintettel egymásra, nem látjuk a bűneinket és azok megoldását, nem érzékeljük Isten valóságát.
Bartimeus azonban egyvalakinek nagyon fontos: Jézus ismeri őt és számon tartja. 
És a keresztre vezető utolsó útján megáll mellette, és meggyógyítja.

Ma pedig nekem üzeni: én nem feledkezem meg rólad (Ézs 49,15). 
És bátorít: végy tőlem szemgyógyító írt, hogy láss (Jel 3,18).
Ésa.49.15 Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? 
És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.
Jel.3.18 Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.