Ez egy levélből vett idézet. Jézus Krisztus levelet írt az efézusi gyülekezetnek, amelyben sok mindenért megdicséri, de utána ezt hiányolja életükből: az első szeretet eltűnt.
Mit jelentett ez akkor és ma?
Az első század végén a keresztény gyülekezetek intézményesedni kezdtek.
Egyre gyakrabban kellett tanbeli, szervezeti, szervezési kérdésekről beszélni, és lassan háttérbe szorult a hívők Jézus Krisztussal való személyes lelki kapcsolata. Jézus személyéről áttevődött a hangsúly Jézus ügyére.
És mivel ez az ügynek is és a hívőknek is lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr.
Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is.
És mivel ez az ügynek is és a hívőknek is lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr.
Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is.
Az ismeretség elején a szerelmesünk személye fontos.
Bármiről bármennyit tudunk beszélgetni, bármilyen áldozatra készek vagyunk, hogy találkozhassunk, minden gondolatunk körülötte forog.
Aztán sokévi házasság után megszürkülhet a kapcsolat, nincs miről beszélni, teher a másik közelsége, csak azért maradnak együtt, mert nehéz lenne az anyagi szétválás.
A házasság intézménye tartja össze a két embert, nem az egymás iránti szeretet.
Az első szeretet eltűnt.
Jézus azt mondja, meg lehet újulni, vissza lehet térni az első szeretethez.
Mert az ügy elviszi az energiát, a szeretetközösség adja.
Az ügy leköt, a személyes kapcsolat felszabadít. Az előbbi megterhel, az utóbbi megerősít.
Jézus ügye ideig való, a vele való személyes közösség örökkévaló.
S ez a közösség a feltétele annak is, hogy az ő ügyét jól tudjuk képviselni.
Ügyeljünk a vele való személyes lelki közösség frissen maradására!
Ügyeljünk a vele való személyes lelki közösség frissen maradására!
És ne engedjük, hogy az egymással való kapcsolataink is személytelenné váljanak!
Ne váljék kötelességgé a szenvedély, teljesítménnyé a ragaszkodás!
„Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg" - ezt olvassuk ebben az igében.
