KIRAGADOTT IGÉK❣️

,,💞Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!,,

 (Lk 24,25)

Válogatunk Isten igéjében!!!
Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük. Ezzel nemcsak szegényebbé tesszük magunkat, hanem a többi igét sem tudjuk helyesen érteni, torz szemléletünk lesz.

A két emmausi tanítvány baja is az volt, hogy nem tudták hova tenni Jézus szenvedését és halálát. 

Mert abban az időben csak azt hangsúlyozták az emberek, hogy az eljövendő Messiás hős lesz, de teljesen feledésbe merült a másik prófécia, hogy a Messiás szenvedni is fog, mert magára vállalja bűneinket és azok büntetését. Ez nem tetszett, tehát elfelejtették. 

Jézus most erre figyelmezteti őket: ha mindazt komolyan veszitek, amit a próféták megírtak, máris a helyére zökken minden, és helyesen fogjátok értékelni az eseményeket.

Fontos figyelmeztetés ez: ne legyen féloldalas, ezért téves az igeértelmezésünk és hitünk! 

Komolyan kell venni a bűnbánat őszinteségét, de ugyanígy azt is, hogy Isten megbocsátja a megvallott bűnt. Fontos hinni, hogy Isten mit tett értünk, de ugyanilyen fontos az is, hogy mit vár tőlünk. Nagy igazság, hogy Isten szeretet, de az is, hogy ő igazságos és bűngyűlölő. Jézus az életét adta értünk, ezért mi is adjuk azt testvéreinkért (1Jn 3,16)!

Törekedjünk minden bibliai igét az összefüggésében megérteni! Tegyük félre előzetes feltételezéseinket, és azt kutassuk, ami meg van írva! És ne feledjük, hogy

„az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2Pt 1,20-21).

AKIK NEM HITTEK AZ IGÉNEK❣️

,,💞De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.,, (LK 24,21)

Jézus Krisztus többször beszélt tanítványainak arról, hogy szenvedése és kereszthalála után a harmadik napon fel fog támadni. Mégsem akadt közülük senki, aki várta volna a harmadik napon.

A két emmausi tanítvány aznap reggel hallotta a sírtól jövő asszonyoktól, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy Jézus él. El is mentek néhányan a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok elbeszélték, őt azonban nem látták. 

S a két tanítvány mondja mindezt a feltámadott Jézusnak szomorúan, reménytelenül - éppen a harmadik napon!

Miért? Mert nem hitték, amit hallottak. Miért nem hitték? Mert olyan szokatlan, az értelem számára elképzelhetetlen volt. Ők látták, hogy meghalt Jézus - ez a biztos, a többi csak asszonyi fecsegés. 

És a nagy húsvéti örömhír birtokában is csüggedtek maradtak. 

Így írja ezt a Biblia: „de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták." (Zsid 4,2) 

Ha hittek volna az igének, akkor reggel óta örvendezhetnének. - Sok bajtól, gondtól megóvna bennünket, ha komolyan vennénk Isten igéjét!

Az ördög kérdése is így hangzott az első emberhez: Csakugyan azt mondta Isten? 

És ma is sok minden igyekszik kétségbe vonni Isten igaz kijelentését. 

Légből kapott valótlan állítások: átírták a Bibliát, ami benne van, ma már nem érvényes, azt nem úgy kell érteni, nem is az írta, aki írta...

Tudományosan bizonyított, hogy a Szentírás szövege történelmileg hiteles. 

Ahhoz pedig már hit kell, hogy valaki elfogadja: benne Isten jelenti ki magát, és szól hozzánk ma is időszerűen és személyesen. Aki ezt hittel komolyan veszi, tapasztalni fogja, hogy így igaz. 

Párosítsuk hittel azt, amit hallunk, és akkor sok-sok áldása lesz életünkben Isten igéjének!

MI IS TÖRTÉNT AKKOR❓

,,💞Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod, mi történt ott ezekben a napokban?,, Lk 24,18

Egy halott Krisztus emlékével, az élő Krisztus nélkül csak ilyen csüggedten járhat az ember, ahogy ez a két emmausi férfi.

Ma is többen mennek így kifelé a templomból, a vallásból, kedves, de halványuló emlékekkel, nem tudva, hogy Krisztus él.
Miközben keseregtek, hozzájuk csatlakozott a feltámadott Úr, de egyelőre nem ismerték fel.
Mindig Jézus lép oda mellénk, mert ő számon tart, név szerint ismer, és nem hagy reménytelenségben.
Kérdezgeti, beszélteti őket.
A férfiak pedig elmondják, milyen nagy baj az, hogy őt megölték és nincs többé. 

Ilyen okosakat mondunk ám, ha nem tudjuk, hogy mi is történt valójában Jeruzsálemben azokban a napokban. 

Mert ők csak a felszínt látták, az eseményeket.

De hogy mi volt Jézus halálának a valódi oka és célja, azt nem.
Mert nem csak annyi történt, hogy a nép akkori vezetői kivégeztették őt. 

Hanem ezzel egy örök isteni terv valósult meg, mert ez nyitotta meg előttünk az Istenhez visszavezető utat. 

Mi az Isten elleni lázadásunkkal kizártuk magunkat a vele való közösségből, s ezzel halálra ítéltük magunkat.

Jézus Krisztus ezt az ítéletet vállalta magára, és helyettünk elszenvedte. 

Rajta hajtotta végre az igazságos Isten azt a büntetést, amire mi szolgáltunk rá, s amit nekünk kellett volna elszenvedni. Így viszont szabadok vagyunk, még egyszer nem hajtja végre azt Isten, hanem mindenkit, aki ezt komolyan veszi, gyermekévé fogad. Ez a helyettes elégtétel történt meg Jeruzsálemben azokban a napokban.

Aki ezt tudja és hiszi, az azt is tudja, hogy Isten feltámasztotta Fiát a halálból, és Jézus Krisztus ma is él.
Semmi okunk tehát a csüggedésre, de minden okunk megvan az örömre, reménységre, hálára.
Mert nem egy halott Megváltóra emlékezünk, hanem élő Urunkat követjük és magasztaljuk.

JÉZUS NÉLKÜL❣️

,,💞Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt.,,(Lk 24,21) 

Az első húsvét délutánján két szomorú férfi ballagott haza Jeruzsálemből Emmausba. 

Teljesen rájuk telepedett az előző napok tragikus látványa: hogyan feszítették keresztre azt a Jézust, aki mindenkivel csak jót tett, aki isteni hatalommal és személyválogatás nélküli szeretettel járt közöttük, s aki egyedül tudott volna segíteni népük elesett helyzetén is. 

Most azonban már ez a reményük is meghiúsult, semmi jót nem várhatnak a jövőtől. 

Emmaus Jeruzsálemtől tizenegy kilométernyire nyugatra feküdt, a lemenő nappal szemben haladtak, s ez jól kifejezte lelkiállapotukat. 

Egyre sötétebb lesz, s végül ránk borul a sötét éjszaka. Valószínűleg sokunknak ismerős ez a lelkiállapot. Amikor váratlanul valami tragédia történik, vagy éppen tartósan kell hordozni nehéz terheket, amikor dédelgetett remények meghiúsulnak, és már semmi jót nem tud várni az ember. 

Sokan mennek így „kifelé Jeruzsálemből". Sőt mindnyájan így megyünk kifelé az életből, szemben a lemenő nappal, amíg egyszer életünk napja majd leáldozik. 

A két férfi csüggedésének az volt az oka, hogy elveszítették Jézust. 

Amikor nem sokkal ezután találkoztak a feltámadott Krisztussal, teljesen megváltozott a közérzetük. 

Ugyanolyan körülmények közt el is múlt a csüggedésük, depressziójuk. 

Jézusról úgy szólt a prófécia, hogy benne „meglátogat minket a felkelő fény a magasságból" 

(Lk 1,78).

S aki vele jár, az egyre teljesebb világosságra jut, a hite látássá lesz, reményei megvalósulnak, míg eljut majd a mennyei beteljesedés állapotába. S ez már ebben az életben elkezdődik. 

Merre tart az életünk: szemben a lemenő nappal, vagy a felkelő nap felé haladva? 

Jézus mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)

LÁTOTT és HITT❣️

,,Akkor bement a másik tanítvány is (Jézus sírjába)..., és látott, és hitt.,,(Jn 20,8)

János apostol a görög nyelv finom árnyalataival fejezi ki, hogyan jutottak el az emberek Jézus Krisztus feltámadásának napján boldog húsvéti hitre. Jézust pénteken feszítették keresztre, 

szombaton nem volt szabad tenni semmit, vasárnap már hajnalban kimentek a sírhoz az asszonyok. 

A magdalai Mária „látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől", elfutott tehát a tanítványokhoz, és azt mondta nekik, hogy elvitték az Urat a sírból.

Erre Péter és János azonnal odamentek. Péter benézett a sírba, látta, hogy a halotti leplek ott vannak szépen összehajtogatva.
Utána János is bement, ő is ugyanazt látta, de neki közben eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott, 

hogy a harmadik napon fel fog támadni. Ma van a harmadik nap - akkor az Úr feltámadt! 

Látott, és hitt.

Hármójuk látását három különböző szóval fejezi ki a szentíró. Mária éppen csak odapillantott, s annyit látott, 

hogy nincs a helyén a zárókő, s már futott is, hogy ezt hírül adja. 

Ez a legfelszínesebb „látás". - Péter alaposan szemügyre vett mindent, s közben gondolkozott, de nem tudta megfejteni a rejtélyt, hova lehetett Jézus teste. 

Az itt használt szó az alapos vizsgálódást fejezi ki. - János pedig - miközben szintén vizsgálódott 

- kijelentést kapott, a Szentlélek eszébe juttatta Jézus szavait, s az ige és a Szentlélek mindig hitet ébreszt az ember szívében, vagy megerősíti a hitet, és a teljes valóság látására segít el. 

Nemcsak a felszínt észlelem, nemcsak a racionális gondolkozásig jutok el, 

hanem komolyan veszem „a láthatatlanokat" is (2Kor 4,18), és helyes következtetésre jutok. 

Isten igéjének a fényébe kerül, amit látok, s így helyes távlatból a teljes valóságon tudok tájékozódni. 

Ne érjük be kevesebbel, ne akadjunk el az első kettőnél!

A SZÁZADOS❣️

,,💞Amikor pedig a százados és akik vele őrizték Jézust, látták a földrengést és a történteket..., 

így szóltak: „Bizony, Isten Fia volt ez!" (Mt 27,54)

Erről a római tisztről csak annyit tudunk, hogy ő vezette azt a kivégzőosztagot, amely Jézus és a két gonosztevő keresztre feszítését végrehajtotta nagypénteken. 

Hogyan jutott el vajon arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia? Három lépcsőn:

Megfeszítette Jézust. Minden bizonnyal nem sokat tudhatott róla. Tette, amit mondtak neki. 

Két gonosztevővel együtt egy harmadik. Úgy ölt meg valakit, hogy nem tudta, mit cselekszik. 

Hamis információk alapján, különösebb gondolkozás nélkül lett Krisztus-gyilkos.

De szemlélte Jézust. Hallotta, hogy így imádkozik: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, 

mit cselekszenek. Ő sem tudta - talán őérte is imádkozik Jézus? Ilyet még nem hallott eddig. 

Aztán újra Atyjának szólította Istent. Ez volt az egyik vád Jézus ellen, hogy Isten Fiának tartja magát. És ha ez igaz? Ez lehetséges, amilyen hatalommal kijelentette a mellette szenvedőnek: még ma velem leszel a paradicsomban. 

Jézus szava igévé vált a számára, „szívében forgatta", gondolkozott rajta, és a Szentlélek meggyőzte őt az igazságról.

S ezek után meggyőződéssel vallotta: Bizony, Isten Fia volt ez! 

Az ördög és Jézus gúnyolói így kezdték: Ha Isten Fia vagy... 

Akit a Szentlélek elvezet az igazságra, ezt vallja: Bizony, Isten Fia vagy.

Ma is sok hamisságot, féligazságot, rágalmat, vádat mondanak Jézusról. 

Ezt hisszük el, vagy azt, amit ő mondott magáról? 

Aki előítélet nélkül olvassa a Bibliát, annak az értelmét megvilágosítja Isten Lelke, 

és felragyog neki Krisztus valósága. 

S az ilyen ember bátran meg is vallja a hitét, hadd tudják meg mások is, ki halt meg a kereszten, 

s mi ennek a haszna személy szerint ránk nézve is!

Hol tartok én ezeken a lépcsőkön?

A KÉT GONOSZTEVŐ❣️

"💞Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." (Lk 23,42)

Amikor Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, vele együtt két gonosztevőt is kivégeztek. 

Először mindketten csúfolták őt, azonban egyikük figyelni kezdte a Megváltót. 

Hallotta, amint imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." 

Ez megrendítette, ilyet még nem hallott. Akkor felhangzott lentről a gúnyolás:

 „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." Kik azok a mások? Esetleg ő is? 

Feje felett három nyelven ott volt: Jézus, a zsidók királya. Ő lenne a Király? 

„Én Istenem, miért hagytál el?" Hogyan beszél a Mindenhatóhoz!

 - S amit hall ez az ember, igévé válik számára, és hitet ébreszt a szívében. 

Jézus titka megnyílik előtte, és utolsó erejével még segítségét kéri: 

Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba!

Ez egy tömör hitvallás. Szerinte Jézus király, aki túléli halálát, élni fog örökké, s őrajta is segíthet. 

A keresztre feszítés az ő trónfoglalásának előjátéka. Ez az ember már hisz, és így kér kegyelmet. 

És kap: „Még ma velem leszel a paradicsomban" - mondja a Király.

Nem különös, szinte botrányos? Ez a gonosztevő nem járt templomba, 

nem élt erkölcsös életet, nem hivatkozhat jó cselekedeteire, és mégis üdvösséget kap. 
Miért? Mert Jézushoz fordult. Látta a maga helyzetét „tetteink méltó büntetését kapjuk", 

és elhitte, hogy Jézus az, aki. Ő rászorul a kegyelemre, Jézus pedig képes megadni - el kell fogadnia.

 

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: 

Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9)

A másik ugyanolyan helyzetben volt, de sem a bűneit nem látta, sem Jézusban nem hitt. 

Keserűségében csak káromolta őt.

Jézus mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, 

azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)