A KÉT GONOSZTEVŐ❣️

"💞Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba." (Lk 23,42)

Amikor Jézus Krisztust nagypénteken keresztre feszítették, vele együtt két gonosztevőt is kivégeztek. 

Először mindketten csúfolták őt, azonban egyikük figyelni kezdte a Megváltót. 

Hallotta, amint imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." 

Ez megrendítette, ilyet még nem hallott. Akkor felhangzott lentről a gúnyolás:

 „Másokat megmentett, magát nem tudja megmenteni." Kik azok a mások? Esetleg ő is? 

Feje felett három nyelven ott volt: Jézus, a zsidók királya. Ő lenne a Király? 

„Én Istenem, miért hagytál el?" Hogyan beszél a Mindenhatóhoz!

 - S amit hall ez az ember, igévé válik számára, és hitet ébreszt a szívében. 

Jézus titka megnyílik előtte, és utolsó erejével még segítségét kéri: 

Jézus, emlékezz meg rólam, amikor eljössz királyságodba!

Ez egy tömör hitvallás. Szerinte Jézus király, aki túléli halálát, élni fog örökké, s őrajta is segíthet. 

A keresztre feszítés az ő trónfoglalásának előjátéka. Ez az ember már hisz, és így kér kegyelmet. 

És kap: „Még ma velem leszel a paradicsomban" - mondja a Király.

Nem különös, szinte botrányos? Ez a gonosztevő nem járt templomba, 

nem élt erkölcsös életet, nem hivatkozhat jó cselekedeteire, és mégis üdvösséget kap. 
Miért? Mert Jézushoz fordult. Látta a maga helyzetét „tetteink méltó büntetését kapjuk", 

és elhitte, hogy Jézus az, aki. Ő rászorul a kegyelemre, Jézus pedig képes megadni - el kell fogadnia.

 

„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van: 

Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9)

A másik ugyanolyan helyzetben volt, de sem a bűneit nem látta, sem Jézusban nem hitt. 

Keserűségében csak káromolta őt.

Jézus mondta: „Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, 

azt én nem küldöm el..." (Jn 6,37)