HOGYAN KELL ÁTÖLTÖZNI?

,,💞Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.,, 

(Fil 3,8)

A mi életünket egyedül Isten tudja újjáteremteni. Utólag látják a hívők, hogy mindent Isten végzett el megváltozásunk, új életre támadásunk érdekében. Mégis jogos a kérdés: milyen feladatot jelent ez annak, akiben már felébresztette Isten Lelke a vágyat ez után?
Azzal kezdődik, hogy az ember meglátja magát olyannak, amilyen valójában. 

Aki belenéz az ige tükrébe, annak a Szentlélek megmutatja igazi arcát. 

Mi folyamatosan áltatjuk magunkat, szeretnénk szebbnek látszani. Azt gondoljuk, olyanok vagyunk, amilyenek szeretnénk lenni.
Ha valaki meglátta a maga igazi képét, és nem akar olyan maradni, akkor ezt elmondhatja Istennek. 

A bűnlátást bűnvallásnak kell követnie. Nevén kell nevezni a bűneinket, és kérni Isten bocsánatát. 

Ezzel lerakjuk elé régi, fertőzött ruhadarabjainkat.

Azt viszont hittel komolyan kell vennünk, hogy „ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól" (1Jn 1,9). Legyünk bizonyosak abban, hogy Jézus Krisztus golgotai kereszthaláláért Isten teljes bocsánatot ad!
Ennek jeleként ezt köszönjük is meg, és hálából kezdjünk el Isten akarata szerint élni! 

Eközben megtapasztaljuk majd, hogy egészen más gondolataink, indítékaink lesznek, mint addig voltak, kezdjük felöltözni Jézus Krisztus tulajdonságait.

Mindezt röviden így mondjuk: Krisztust kell befogadni és engedni, hogy érvényesüljön bennünk.
Fontos azonban, hogy ne akarjunk átmenteni semmit a régiből. 

Amikor Pál apostol erről vall, hangsúlyozza, hogy mindent kárnak ítélt, minden régit levetett, és így igyekszik felöltözni Krisztust.

Nem feltétlenül rossz minden, ami a neveltetésünkből, múltunkból következik, de minden kerüljön oda Krisztus elé, mert csak amit ő ad, vagy megszentelve visszaad, azzal tudjuk őt helyesen szolgálni.

RENDBEN VAN MINDEN?

"Honnan jössz, Géhazi? Ő így felelt: Nem járt a te szolgád sehol sem." (2Kir 5,25)

Isten meggyógyította a szíriai Naamánt a leprájából. Ebben felhasználta Elizeus prófétát. 

Elizeus azonban azt akarta, hogy Naamán egyértelműen lássa: nem ő, hanem az élő Isten gyógyította meg. 

Ezért nem fogadott el Naamántól semmilyen ajándékot. Ne valamit adjon hálából neki, hanem adja oda önmagát egészen Istennek! Így Naamán visszavitte a magával hozott ajándékokat.

Elizeus szolgája, Géhazi, ezt nem helyeselte. Naamán után futott, és egy hazugsággal elkért tőle értékeket. Elrejtette őket, mert Elizeusnak nem akarta bevallani tettét. 

Elizeus azonban mint próféta tudta ezt, s mivel Géhazi tagadott, az lett a büntetése, hogy megkapta Naamán betegségét, a leprát. 

- Ma két kérdésen gondolkozzunk, melyek a történetben hangoznak el.

Amikor Géhazi a kocsi után futott, Naamán ezt kérdezte tőle: Rendben van minden? 

Ha Géhazinak működött volna a lelki hallása, kihallotta volna ebből Isten kérdését, és megállhatott volna ezen a veszélyes úton. Külsőleg gyakran úgy tűnik, a mi életünkben is rendben van minden, de Isten a szívet vizsgálja mindig, s arra akar rádöbbenteni, ha ott nincs rendben valami. 

Hallgatunk-e rá, vagy megszelesedve futunk valamilyen szekér után, ahonnan zsákmányt akarunk szerezni?

Amikor Géhazi - elrejtvén a zsákmányt - megáll Elizeus előtt, ő ezt kérdezi: Honnan jössz? 

Még egy lehetőség a bűn bevallására. Ilyen türelmes és kegyelmes Isten! 

Megalázkodik vagy megkeményedik a bűnös? Vállalja a szégyent, és megmenekül, vagy ragaszkodik bűnéhez, és bűnhődik? 

Mert Isten nem azokat ítéli meg, akik vétkeztek, hanem azokat, akik megmaradnak a bűnben. 

A bűnbánónak kegyelmet ad, mert „abban telik kedve" (Mik 7,18).

Jobb, ha el sem indulunk ilyen utakra. De ha mégis, nem kell végigmenni, vissza lehet fordulni. Vállaljuk inkább a bűn megvallásával járó szégyent, mint a bűn takargatásával járó pusztulást!

NEM AKART BEMENNI❣️

,,💞Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte.,, (Lk 15,28)

A tékozló fiú bátyja azokat a derék, jó, vallásos embereket képviseli, akik nem lázadnak nyíltan, nem züllenek el, de a szívük ugyanolyan távol van az Atyától, mint a lázadó fiáké.
Mert más dolog Isten közelében élni, vagy vele közösségben élni.
Az idősebb testvért az jellemezte, hogy nagyon meg volt elégedve magával. 

Öntelt, büszke ember, aki különbnek tartja magát másoknál, és kíméletlenül ítélkezik mások felett.
És ebben az esetben igaza is van. Csakhogy Isten előtt nem áll meg az ő vélt igaz volta. 

Mert aki a maga igazában bízva áll oda Isten elé, azt a saját igazsága alapján ítéli meg és nem a Krisztusba vetett hit alapján. És ez semmi jót nem jelent.
Noha nagyon önelégült, mégsem boldog.
Tele van keserűséggel, elégedetlenséggel. Apját vádolja: nem adtál nekem... 

Nincs-e ott a mi szívünkben is: nem adtál nekem társat (vagy ilyet adtál), egészséget, anyagi bőséget, szakmai sikereket... S hiába mondja az apa: velem vagy, és mindenem a tied - neki ez kevés.
Akiben ennyi keserűség van, abban hamar fellobban a harag lángja. 

A harag pedig mindig szembeállít másokkal, félelmet és gyűlöletet termel, nagyon rossz tanácsadó.
Kain testvérgyilkossága is haraggal kezdődött.
Mivel haragszik, nem akar bemenni az örömlakomára.
Az apja kérleli, neki is van ott helye, de ő nem akarja. Megkeményedik a maga igazában és kizárja magát a közös örömből. Éppen azt a két szót nem ismeri, amivel az öccse hazatért: Atyám - vétkeztem. Ez a különbség a két fiú között.
Az elfogadott kegyelem az új élet, a visszautasított kegyelem az ítélet. Isten őrizzen meg bennünket ettől!

VISSZAMENT❣️

,,És útra kelve el is ment az apjához.,, (Lk 15,20)

Meddig tart a lejtő? Addig, amíg valaki rádöbben arra, hogy ha továbbcsúszik lefelé, elpusztul. 

A tékozló fiú a disznói között korgó gyomorral ezt ismerte fel: ha itt maradok, éhen halok.
„Ekkor magába szállt" - ezt így is lehet fordítani: magához tért. 

Egy szédült állapotból végre ráébredt a valóságra.
Eszébe jut az otthon, az apja, s arra gondol: mi lenne, ha hazamenne. 

Már keresi is a szavakat, amelyeket az apjának mondana.
Nagy eredmény, ha valaki eljut idáig. Ha végre gondolkozik, a valóság talaján áll, és józanul felméri helyzetét.
A Biblia ezt felébredésnek nevezi. De ha itt elakad, még elpusztul. 

Ezeket a gondolatokat tettnek kell követnie, a fiúnak valóban haza kell mennie.
Ez a lépés, amire mai igénk utal, elmarad sok jó szándékú, Istent kereső ember életében. 

Márpedig ha a lelki felébredést nem követi valóságos megtérés, visszatérés az Atyához, akkor a vágyak elhalnak, minden szép gondolat emlékké válik, s az illető csak a pokolban ébred rá arra, hogy Istentől most már véglegesen elszakadt, és ezen akkor már nem lehet segíteni.
Ez a fiú felismerte, hogy ha ott marad, meghal.
S eldöntötte: nem akar meghalni. Élni viszont csak otthon lehet. Akkor felkel és hazamegy, mégpedig most mindjárt. Nem találgatja, hogy ki mit szól hozzá, nem tartja vissza az sem, hogy mi lesz a disznókkal, indul az apjához.
A bűnnel csak ilyen radikálisan lehet szakítani.
Jézust nem lehet félig követni, mint ahogyan a Balatonból sem lehet egy fuldoklót félig kimenteni. És elméletben nem lehet senki keresztény.
A megtérés: elfordulás a bűneinktől és odafordulás Istenhez. Tettekben kivitelezve.