2022. augusztus 12., péntek

EMLÉKEZÉS❣️

,,💞Emlékszem rád: ifjúkorod hűségére, mátkaságod szeretetére...,,(Jer 2,2)

Mindenkire jellemző, hogy mire emlékszik és mit felejt el (illetve mit szeretne elfelejteni) a múltjából.
A legtöbben emlékeznek az elszenvedett sérelmeikre és a véghezvitt hőstetteikre.
Ezeket aztán többféle változatban adják elő, s lassan maguk sem tudják, hogy pontosan mi hogyan is történt.
 
De szeretjük elfelejteni a kellemetlen emlékeket, kudarcokat, hibákat, bűnöket.
Ezek aztán néha előtörnek egy-egy álomban vagy váratlan pillanatban, de újra lenyomjuk őket a tudatalattiba.
És mire emlékszik Isten? Emlékszik népe hűségére.
Amikor szövetséget kötött Izraellel, az örült ennek, és ragaszkodott Istenhez. 
Olyan volt ez, mint a jegyesség, az egymás iránti szeretet jellemezte.
- Aztán elromlott a kapcsolat, mert Isten népe a pogány népek bálványait is kezdte tisztelni.
Ezzel megcsalták az Urat, hűtlenné váltak hozzá.
Ez fájdalmas emlék, ami Isten ítéletét hívja ki. - Isten azonban kész megbocsátani a hűtlenséget. 
És a megbánt és elhagyott bűnre nem akar többé emlékezni.
Amit ő megbocsátott, arra nem hivatkozik, az nem választ el tőle, „nem gondolok többé vétkeikre" - ígéri (Jer 31,34).

Isten nem felejt, csak nem említi többé.
A Biblia minket is erre bátorít. Először is arra, hogy Isten jótetteit, csodáit ne feledjük el. „...ne feledd el, mennyi jót tett veled!" (Zsolt 103,2) 

Tartsa frissen a hálaadásunkat és Istent magasztaló imáinkat az emlékezés! 
Ez egyben bátorít arra, hogy bízzuk rá nyugodtan a jövőnket is.
Felejtsünk el viszont minden ellenünk elkövetett bűnt!
Ezeket a tartozásokat el lehet engedni, ahogyan Isten is eltörölte az ellenünk szóló adóslevelet, amikor Jézus meghalt értünk (Kol 2,14)

A megbocsátott, elrendezett vétkeket pedig nem szabad többé felemlegetni, családon belül sem, ahogyan Isten is a tenger mélyére veti a mi megbánt vétkeinket.