Kattints rá: AJÁNLÓ

❣️CSERI KÁLMÁN 

/1939-2017/❣️

ÉLETE - https://cserikalmantanitasai.blogspot.com/2018/01/cseri-kalman-elete.html

Nóra Kelemenné ajánlása:
,,Isten áldja meg Cseri Kálmán lelkipásztorunkat. Életem legjobb könyve (a Biblia után rögtön) a Kegyelem harmatja című könyve, amely minden napra ad elegendő elmélkedést, és megtisztítja a lelket, mindenkinek ajánlom megvenni és olvasni.,,

Ebben a blogban Cseri Kálmán /1939-2017/ írásos és videó igehirdetéseit és a Kegyelem harmatja című napi áhítatok könyvét osztom meg veletek.

Bármilyen sok tennivalónk van is, igyekszünk naponta néhány alkalommal valamit enni és inni, mert csak így tudunk dolgozni, és csak így maradunk életben. 

Persze az igazi az (lenne), ha mindig ugyanabban az időben, nyugodtan tudunk (tudnánk) táplálkozni. 

Könnyen elfelejtjük azonban, hogy az embernek lelke is van, s mivel a lélek nem követelőzik, nem adunk neki táplálékot. 

Ezért lesz az emberi együttélés gyakran olyan lelketlen, lélek nélküli.

A lélek tápláléka Isten igéje. Jézus mondta: „Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik." (Mt 4,4) 

Eszerint teljes emberi életet az él, aki a lelkét is táplálja.

Ezeknek az írásoknak az a célja, hogy mindennap legalább egy igei gondolattal erősítsük a lelkünket. Isten igéjének különös hatása van: az elolvasás után is munkálkodik az emberben, s amint az ételből fizikai erő, gondolat, kitartás származik, úgy az igéből szeretet, bölcsesség, derű, reménység... fakad. - Persze az igazi az, ha valaki magát a Szentírást veszi kézbe, s abból olvas naponta folyamatosan, gondolkozva egy-egy részt, amihez aztán hozzáigazítja az életét is. Ezeknek az írásoknak egyik célja éppen az, hogy felébressze étvágyunkat Isten igéje után, s már ennek olvasása közben kikeressük az idézett helyeket, s elolvassuk azok környezetét és a zárójelben szereplő utalásokat is.

Akinek jó a lelki erőnléte, az másként hordja az élet terheit, és tud segíteni másoknak is. 

De Isten igéje segít el minket igaz hitre és üdvösségre is (Lk 8,12!). 

Az erre és az ezt kísérő-követő csendes, szabad imádkozásra szánt idő nem eltékozolt fáradozás, hanem sokszorosan kamatozik. Itt és az örökkévalóságban is.

Ezért az idős János apostol jókívánságával ajánlom ezeket a gondolatokat minden kedves olvasónak:
„Szeretett testvérem, kívánom, hogy mindenben olyan jó dolgod legyen, és olyan egészséges légy, amilyen jó dolga van a lelkednek." (3Jn 2)

A kegyelem harmatja -Küldetés

,,Indulj, menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ott, mert feljutott hozzám gonoszságának híre!,, (Jón 1,2)

A bibliai Jónás története sok fontos tanulsággal szolgál, vegyük ezeket sorra most néhány napig!

Az ókori Asszíria gonoszsága, kegyetlen, harácsoló telhetetlensége közismert volt. Isten is látta ezt, és ő minden bűnt megítél, de előbb figyelmezteti a bűnöst.
A megtérésre hívó ige mindig Isten kegyelmének a jele. Jónást választotta ki arra, hogy a fővárosban, Ninivében hirdesse ezt az igét.

Jónás azonban nem ért egyet Istennel, mert nem tudja megbocsátani Ninivének, amit az ő népe ellen is elkövetett, és nem akar elmenni oda.

Ma ezen gondolkozzunk el: olyan Istenünk van, aki a gonosz miatt is bánkódik. Nem nézi közönyösen az emberek gonoszságát, ő igazságos és bűnt gyűlölő Úr.
De ad lehetőséget a megtérésre, nem akarja a bűnös halálát, s ha az megtér, nem hajtja végre az ítéletet.

Mindennek a közlésére viszont követekre van szüksége. Jónást akarja küldeni, hogy képviselje őt Ninivében, legyen a szószólója. A Biblia azt tanítja, hogy Isten minden embernek készített valami szép küldetést. Nem kötelező azt teljesíteni, de az az életünk értelme, hogy Istentől kapott feladatunkat elvégezzük. Ebben az engedelmességben valósul meg mindenki. Az Istentől elszakadt ember azonban alkalmatlan erre, így előbb Isten Jónást hozza rendbe, hogy utána használhassa őt mások megmentésére.

Aki nem önmagát akarja megvalósítani, hanem végzi Istentől kapott küldetését, az isteni áldásokat tud közvetíteni másoknak. Az ember életének értelme ez a közvetítő szolgálat. Aki Istennel kapcsolatba kerül, annak nem marad üres az élete, hanem tőle kap olyan értékeket, amelyekkel gazdagítani tud másokat. Ennek sokféle változata van. Történik-e ez az én életemben?

Nevelve nevelődünk

,,Legyetek a követőim, mint én is követője vagyok a Krisztusnak,, (1Kor 11,1)

A Szentírás a gyermekek lelki nevelését elsősorban az apák feladatává teszi. Fontos igazság: a család papja a család apja. Nagy lehetőség és nagy felelősség is kicsi kortól tanítani a gyermekeket Isten igazságaira, felvértezni őket a rájuk váró küzdelmekre, és felkészíteni a győzelmekre.

A komolyan végzett lelki nevelés azonban ránk is visszahat, mi is nevelődünk közben. Mert az ige, amit másnak mondunk, számunkra is igévé lesz, Isten hozzánk is szól általa.
S a szavainkat kísérnie kell a tetteinknek is, egész magatartásunkat kötelezi, amit a gyerekeknek mondunk.
A tanítás csődje, ha mást lát a gyerek, mint amit hallott. Miközben tehát a gyermekek lelki nevelése folyik, maga Jézus Krisztus neveli az egész családot - és ennek nagyon sok áldása van. Természetesen ez érvényes az úgynevezett csonka családokra, meg azokra is, ahol csak az egyik szülő hívő.

Nyilvánvaló, hogy nem mi üdvözítjük a ránk bízottakat.
De mutathatjuk nekik az üdvözítő Jézushoz vezető utat.
Úgy is, mint egy útjelző tábla, de ennél sokkal hitelesebb, ha úgy, ahogyan Pál apostol írta: legyetek követőim, mint ahogy én is a Krisztusé.
Ez nem nagyképű kijelentés, hanem a Krisztus-követés komolyan vétele.

Akinek pedig nincsenek vér szerinti gyermekei, követheti szintén az apostol példáját, aki ezt írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg" (Gal 4,19).

Mert ő mindenkit Jézushoz akart vezetni, és úgy tekintett mindenkire, mint akiért Isten felelőssé tette.
Így mutatta az utat, így imádkozott hűségesen, néha nagy távolságból is értük, tudván, hogy közben Jézus Krisztus munkálkodik bennük.
Akkor is, ha ő erről nem hall, vagy majd csak az örökkévalóságban tudja meg az eredményét.

A kegyelem harmatja - Jézus nélkül

,,Pedig mi abban reménykedtünk, hogy ő fogja megváltani Izraelt.,,
(Lk 24,21)
Az első húsvét délutánján két szomorú férfi ballagott haza Jeruzsálemből Emmausba. Teljesen rájuk telepedett az előző napok tragikus látványa: hogyan feszítették keresztre azt a Jézust, aki mindenkivel csak jót tett, aki isteni hatalommal és személyválogatás nélküli szeretettel járt közöttük, s aki egyedül tudott volna segíteni népük elesett helyzetén is. Most azonban már ez a reményük is meghiúsult, semmi jót nem várhatnak a jövőtől.

Emmaus Jeruzsálemtől tizenegy kilométernyire nyugatra feküdt, a lemenő nappal szemben haladtak, s ez jól kifejezte lelkiállapotukat. Egyre sötétebb lesz, s végül ránk borul a sötét éjszaka.

Valószínűleg sokunknak ismerős ez a lelkiállapot. Amikor váratlanul valami tragédia történik, vagy éppen tartósan kell hordozni nehéz terheket, amikor dédelgetett remények meghiúsulnak, és már semmi jót nem tud várni az ember. Sokan mennek így „kifelé Jeruzsálemből". Sőt mindnyájan így megyünk kifelé az életből, szemben a lemenő nappal, amíg egyszer életünk napja majd leáldozik.

A két férfi csüggedésének az volt az oka, hogy elveszítették Jézust. Amikor nem sokkal ezután találkoztak a feltámadott Krisztussal, teljesen megváltozott a közérzetük. Ugyanolyan körülmények közt el is múlt a csüggedésük, depressziójuk. Jézusról úgy szólt a prófécia, hogy benne „meglátogat minket a felkelő fény a magasságból" (Lk 1,78). S aki vele jár, az egyre teljesebb világosságra jut, a hite látássá lesz, reményei megvalósulnak, míg eljut majd a mennyei beteljesedés állapotába. S ez már ebben az életben elkezdődik.

Merre tart az életünk: szemben a lemenő nappal, vagy a felkelő nap felé haladva?
Jézus mondta: „Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága." (Jn 8,12)

A kegyelem harmatja - Látott és hitt

,,Akkor bement a másik tanítvány is (Jézus sírjába)..., és látott, és hitt.,, (Jn 20,8)

János apostol a görög nyelv finom árnyalataival fejezi ki, hogyan jutottak el az emberek Jézus Krisztus feltámadásának napján boldog húsvéti hitre. Jézust pénteken feszítették keresztre, szombaton nem volt szabad tenni semmit, vasárnap már hajnalban kimentek a sírhoz az asszonyok.
A magdalai Mária „látta, hogy a kő el van véve a sírbolt elől", elfutott tehát a tanítványokhoz, és azt mondta nekik, hogy elvitték az Urat a sírból.

Erre Péter és János azonnal odamentek. Péter benézett a sírba, látta, hogy a halotti leplek ott vannak szépen összehajtogatva.

Utána János is bement, ő is ugyanazt látta, de neki közben eszébe jutott, amit Jézus korábban mondott, hogy a harmadik napon fel fog támadni. Ma van a harmadik nap - akkor az Úr feltámadt! Látott, és hitt.

Hármójuk látását három különböző szóval fejezi ki a szentíró. Mária éppen csak odapillantott, s annyit látott, hogy nincs a helyén a zárókő, s már futott is, hogy ezt hírül adja.
Ez a legfelszínesebb „látás".

- Péter alaposan szemügyre vett mindent, s közben gondolkozott, de nem tudta megfejteni a rejtélyt, hova lehetett Jézus teste. Az itt használt szó az alapos vizsgálódást fejezi ki. - János pedig - miközben szintén vizsgálódott - kijelentést kapott, a Szentlélek eszébe juttatta Jézus szavait, s az ige és a Szentlélek mindig hitet ébreszt az ember szívében, vagy megerősíti a hitet, és a teljes valóság látására segít el.

Nemcsak a felszínt észlelem, nemcsak a racionális gondolkozásig jutok el, hanem komolyan veszem „a láthatatlanokat" is (2Kor 4,18), és helyes következtetésre jutok. Isten igéjének a fényébe kerül, amit látok, s így helyes távlatból a teljes valóságon tudok tájékozódni.
Ne érjük be kevesebbel, ne akadjunk el az első kettőnél!