2024. január 29., hétfő

LÉGY HŰ MINDHALÁLIG❣️

"💞Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott:... „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,59-60)

Amikor Jézus ellenségei az ő halálát követelték Pilátustól, a római helytartó ezt kérdezte tőlük: 
mi rosszat tett? 
Erre semmit nem tudtak felelni, csak tovább ordították: Feszítsd meg!

Ugyanez történt Istvánnal is, aki a jeruzsálemi keresztény gyülekezet szeretetszolgálatát vezette:
Jézusról beszélt másoknak, mindenkivel jót tett, akivel csak tehetett, de irigyei mégis rátámadtak, 
s a végén megölték. 
Ennyire igaz, amire Jézus felkészítette követőit: ne csodálkozzatok, ha gyűlöl titeket a világ, 
mert nem e világból valók vagytok!

Istvánról csupa jézusi jellemvonást ír a Biblia: csodákat és jeleket tett. 
Ellenségei ezzel szemben nekirontottak, meghazudtolták, rágalmazták, hamis tanúkat béreltek fel ellene, 
legvégül halálra kövezték. Jézus az ördögről mondta, hogy hazug és emberölő. 
István jézusi indulatokkal felruházott eszköz volt Isten kezében. 
Ellenségei ördögi indulatokkal telve eszközökké váltak a sátán kezében. 
Két világ harca ez, ami folyik a társadalomban, az egyházban, a családok és az egyén életében is.

Mi mindnyájan az Isten nélküli világba születünk bele. 
Már a kisgyerekekben megmutatkozik az önzés, erőszak, bosszú, harag csírája. 
Jézus Krisztus ebből hív át Isten országába: 
„Menjetek be a szoros kapun!... keskeny az az út, amely az életre visz" (Mt 7,13-14). 
Oda átmenni viszont csak földi életünkben, a halálunk előtt lehet. 
Engedjünk Jézus hívásának akkor is, ha itt a bűn világában ideig-óráig jobban lehet boldogulni István ellenségeinek az eszközeivel! Igazi boldogság viszont az Isten országában van már itt és az örökkévalóságban is.

Jézus mondta: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jel 2,10)


2024. január 28., vasárnap

FELKÉSZÍTÉS A SZENVEDÉSRE❣️

,,💞A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.,, (Jn 16,33)

„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" - mondta Jézus egyszer tanítványainak,,
 (Jn 15,20)

Erre azonban fel is készítette őket. Mai tanítványai is erőt meríthetnek ebből.

1. Jézus szeretetét mutatja, hogy előre tájékoztatja az övéit, mi vár rájuk. 
A bűn világában mindenképpen sok nyomorúság van, őket pedig Krisztusért is üldözni fogják. 
Emiatt nem kell felháborodni, bosszankodni, ezt vállalni kell. 
Ha az ember előre tudja, hogy valami fájni fog, könnyebben szenvedi azt el.

2. Biztosítja övéit totális győzelméről. A „világ" itt az istenellenes erőket jelenti. 
A háború eldőlt, de az ellenség még sokat kellemetlenkedhet. 
Jézus győzelme azonban végleges, és ezt az övéinek tudniuk kell. Jézus a kereszten legyőzte a gonoszt (Kol 2,15), és győzelme hit által a mienk.

3. Minden szenvedésen túlláthatunk, mert „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk" (Róm 8,18). Jézus említi: a szülés fájdalmas, de utána azt elfelejti az anya, örül gyermekének. Ez nem olcsó vigasz, hanem boldog reménységünk alapja.

4. Aki ezt tudja, annak lesz ereje békességgel szenvedni. Itt ígéri Jézus az ő békességét, amit a világ nem tud adni, de nem tud elvenni sem.

5. Aki Jézusért szenved, soha nem marad egyedül. Ahogyan ő magáról mondta: „engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van." (Jn 16,32)

Érte vállalt szenvedésünkben a vele való lelki közösség ad béketűrést, kitartást, erőt, sőt örömöt. 
Ő mondta: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket ..., mert jutalmatok bőséges a mennyekben" (Mt 5,11-12)


2024. január 27., szombat

MIÉRT?

"💞Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok..." (Jób 42,5-6)

Jób istenfélő ember volt, mégis egyszerre annyi csapás szakadt rá, hogy alig tudta elviselni. 
Gyermekeire ráomlott a ház, és mind odavesztek. Utána elveszítette minden vagyonát, fájdalmas betegség támadta meg, és még a felesége sem állt igazán mellette. 
Szíve tele volt kérdésekkel, amelyek mind így kezdődtek: miért?

Először önmagában töprengett. Saját magával akarta megbeszélni azt, amit nem értett, de semmire sem jutott.
Akkor meglátogatták barátai, nekik tette fel kérdéseit. Ők azonban nem ezekre válaszoltak, hanem mondták a magukét. Sok beszédük, vádjuk csak még keserűbbé tette ezt a szenvedő embert.

Ezután elsorolta miértjeit Istennek. Isten végig hallgatta, azután emlékeztette őt arra, hogyan teremtette a világot, és ahogy hallgatta Isten nagy tetteit, Jób előtt felragyogott az Úr páratlan nagysága, szentsége, s ez többet mondott neki, mint ha egyenként felelt volna kérdéseire. 
Átélte, hogy nem egyenrangú felek társalognak, Isten a teremtő, ő pedig csak teremtmény. 
De van gazdája a világnak, akinek gondja van mindenre és mindenkire. 
Ő tudja, hogy mit cselekszik. Ismeri Jób helyzetét, és nála már készen van a szabadítás. 
Felismerte, hogy hiányos információk alapján vont le téves következtetéseket.

Isten jelenléte, hatalmának, bölcsességének, szeretetének megtapasztalása lett az igazi válasz Jób kérdéseire. Még mindig nem értett sok mindent, de bízni kezdett Istenben, és békesség, reménység, bizonyosság ébredt a szívében. Isten pedig levette róla szenvedése terhét.

Pillanatnyi szenvedésének szemüvegén át nem mindig a valóságot látja az ember. 
Ez a szemüveg torzít. De Isten elé állva világosságot nyer a szenvedő, s kiderül, hogy nem minden kérdésére kell választ kapnia. Meglátja, hogy

"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben
-A színéből is valamit."
Reményik Sándor -

2024. január 26., péntek

A HÍVŐ EMBER SZENVEDÉSE❣️

"💞Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. "(Zsid 12,7)

Meglepő megfigyelés, hogy Isten gyermekeinek sokszor még több szenvedésben van részük, mint a nem hívőknek. Mit mond erről a Biblia?

1. Ennek egyik oka az, hogy a hívők általában érzékenyebbek mások szenvedésére. 
Nekik fáj az, ha emberek veszekednek, ha egymás gyengeségével visszaélnek, ha bárhol a világon tragédiák történnek. Ők sírnak a sírókkal. S fáj nekik az is, hogy sokan nem ismerik Istent.

2. Aztán Isten őket szigorúbban figyelmezteti, mint másokat. 
Vigyáz arra, hogy ne bízzák el magukat, ne csússzanak vissza bűnökbe. 
"Csak veletek léptem közösségre..., ezért kérem számon rajtatok minden bűnötöket" - mondta az Úr egyszer népének (Ám 3,2). 
Ebben az ő védő szeretete mutatkozik meg. Olyan a szenvedés a hívők életében, mint a fájdalom, 
ami kellemetlen, de figyelmeztet valami bajra, amit orvosolni kell.

3. Leginkább azonban a szenvedés Isten nevelőeszköze a hívők életében. 
Az az apa, aki felelősen szereti gyermekét, ha szükséges, meg is fenyíti. 
Isten nagyon szereti gyermekeit, ezért ilyen módon is neveli, formálja, tisztogatja őket, 
hogy használható eszközök legyenek a kezében. "...javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk."
 (Zsid 12,10)

4. A hívőknek olykor egyszerűen azért kell szenvedniük, mert Jézus tanítványainak vallják magukat. 
Az a világ, amely keresztre juttatta a Megváltót, nem viseli el követőit sem. 
Ez azonban nem büntetés, hanem kiváltság: az lesz gúny tárgya, mellőzött, megalázott, 
aki valóban közel van Krisztushoz. Pál apostol így ír erről: "nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, 
hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte" (Fil 1,29).
Ez a szenvedés a vértanúságig is fokozódhat, napjainkban is sokan vannak, akik készek az életüket is odaadni Krisztusért, az evangéliumért.
Az így elhordozandó szenvedéseket viseljük béketűréssel, és imádkozzunk üldözött testvéreinkért!



2024. január 25., csütörtök

A SZENVEDÉS OKA ÉS CÉLJA❣️

"💞Ekkor magába szállt és ezt mondta: Az én apámnak hány bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen halok! "(Lk 15,17)

Nyomorúságaink idején gyakran feltesszük a kérdést: miért van szenvedés? 
Mi a szenvedések valódi oka? És van-e értelme? Ha Isten szeret, miért engedi, hogy ártatlan embereket megkínozzanak, kicsi gyerekek éhen haljanak, mások tehetetlen beteggé váljanak, életük delén meghaljanak?

A Biblia leírja, hogy abban a világban, amelybe Isten az embert teremtette, nem volt szenvedés. 
Ott ismeretlen volt a fájdalom, nélkülözés, félelem. Az Istennel való közösségben mindene megvolt az embernek, ami boldoggá tette.

Az ember azonban megvonta bizalmát Istentől, fellázadt ellene, és saját kezébe vette sorsát. 
Kilépett ebből a közösségből, s ott „kívül" megjelent a verejték, betegség, veszekedés, háború, halál. 
Minden szenvedés tehát rossz döntésünk következménye.

Isten azonban annyira szereti az embert, hogy lehetővé tette számára, hogy visszataláljon hozzá. 
És még a szenvedéseket is felhasználja arra, hogy figyelmeztesse: ide jutottál nélkülem. 
De egyben hív is vissza magához.

Jól mutatja ezt a tékozló fiú példázata: őt nem az apja küldte el otthonról, egyértelműen saját lázadása miatt került az éhhalál szélére. Az apja azonban továbbra is szerette, és éppen a disznók között, korgó gyomorral jutott eszébe az apai ház bősége, valamint a hazatérés lehetősége. 
A szenvedése emlékeztette elhagyott és elfelejtett otthonára.

Nem Isten küldte ránk a szenvedést, de még ezt is felhasználja arra, hogy eszméltessen, magához visszahívjon, helyreállítsa velünk kötött és általunk megszegett szövetségét, amiben újra életlehetőséget kapunk. Aki enged ennek a hívásnak, az attól kezdve egészen másként hordozza a bajokat, vagy meg is szabadul némelyiktől. Aki nem enged, azt sokszor még inkább megkeményítik a szenvedései Istennel szemben.

Boldog ember az, akit szenvedései önvizsgálatra indítanak és Istenhez fordítanak. 
Az ilyen ember utólag felismeri: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség." (Ézs 38,17)




2024. január 24., szerda

SZOLGÁLAT❣️

"💞..az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért. " (Mk 10,45)

Aki hittel elfogadta Jézus Krisztus értünk végzett szolgálatát, golgotai áldozatát, abban felébred a vágy: hálából ő is tenni akar valamit Jézusért, az evangélium ügyéért, másokért. 
S ez a hála az idő múlásával nem csökken, hanem nő. 
Minden ilyen szolgálat önkéntes és válasz arra, amit Jézus adott nekünk - sohasem érdemszerző jelentősége van.

A szolgálat szó sokakban negatív érzéseket ébreszt: kényszerű, alantas, megalázó. 
A Biblia azonban egészen mást tanít erről, és Krisztus tanítványainak lelki fejlődésük szempontjából ezt komolyan kell venniük.

1. A szolgálat nem alantas tevékenység, hanem az Úr Jézus munkájában való részvétel. 
Ő nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon. 
Aki tehát szolgáló lelkülettel él, az a legjobb társaságban van: Jézussal együtt.

2. A szolgálat nem alkalmi tevékenység, hanem életstílus. Isten gyermeke mindig kész Atyja parancsát teljesíteni, s mindig észreveszi a számára elkészített feladatokat. Jézus egész földi élete szolgálat volt.

3. Aki Jézusnak szolgál, az nem valamit ad neki, hanem önmagát adta oda már előbb. 
Ezért kész az ilyen ember bármilyen áldozatra, mert ha magamat odaadtam, akkor már semmi sem drága.

4. Jézus szolgálatának lényege: mindig fontosabb a másik, mint én. 
A diakónia eredetileg az asztalok körüli szolgálat volt. Ezt végezni azt jelentette: nem helyet foglalok, hanem hellyel kínálok másokat.  De jó lenne így jelen lennünk a házasságban, családban, idegenek között!

5. Ha embereknek szolgálunk, az akkor is az Úrnak végzett szolgálat. 
Pál még a rabszolgákban is ezt tudatosította. Ezért a jutalmat is az Úrtól kapjuk: „ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya." (Jn 12,26)

Tűnődjünk el a diakonisszák szép jelszaván: Jutalmam, hogy tehetem. 
S ne feledjük: senki sem szolgálhat két ellentétes úrnak! Jézusnak csak teljes szívből lehet örömmel szolgálni.


2024. január 23., kedd

A KÖZÖSSÉG HASZNA❣️

"💞...szeretnélek látni benneteket..., hogy együtt bátorodjunk meg közöttetek egymás hite által..."
 (Róm 1,11-12)

A lelki növekedés másik két feltétele a közösség és a szolgálat. 
Az ige és az imádság Istennel kapcsol össze, a közösség és a szolgálat egymással.

A fenti igében Pál apostol bevallja, hogy nagyon vágyik találkozni a gyülekezettel, hogy valamilyen lelki ajándékot adjon nekik, és ő is megerősödjön a velük való találkozás során.

Aki Isten gyermekévé lett, az testvéreket is kapott, és csak velük együtt növekedhet. 
Magányosan nem lehet növekedni a hitben. 
A börtönbe és lágerekbe zárt keresztények is keresték társaikat, hogy tudják egymást erősíteni, vigasztalni, bátorítani, inteni. 
Nincs Robinson-kereszténység. Aki egészségesen akar fejlődni a hitben, keressen olyan gyülekezetet, ahol az igét tisztán hirdetik, és legyen annak aktív tagja!
 Legyenek olyan lelki testvérei, akikkel személyes kérdéseit is őszintén megbeszélheti, akikkel kölcsönösen tudják egymást erősíteni!

Pál apostol azt írja, a hívők olyanok, mint a test tagjai: csak együtt életképesek. 
Egy kisujj külön, a testről levágva halott. 
Péter apostol élő kövekhez hasonlítja a keresztényeket, akik együtt épülnek fel lelki házzá.

A közösség akadályait le kell győznünk. 
A testvéreim között merjek megnyílni, fokozatosan bízni a többiekben! 
Ne szégyelljem a hitemet, a kereszténység nem magánügy, hiszen még az Isten angyalai is örvendeznek, ha megtér egy bűnös. 
A közösség gyakorlására idő is kell, de megéri rászánni. 
És ne féltsük magunkat, hadd derüljön ki lassan, kik vagyunk, mi is a másikkal beszélgetve ismerjük meg önmagunkat! El kell fogadnunk a testvéreket, a családtagjainkat sem magunk választottuk meg. 

Alázat, szeretet, készség a megbocsátásra - ez mind feltétele a jó közösség létrejöttének. 
Ez tartja frissen és erősíti a hitünket, mint ahogyan egy fahasáb csak akkor lángol, ha együtt ég a többivel. 
Ha kivesszük a tűzből és félretesszük, előbb-utóbb kialszik és elhamvad.