Mi a szenvedések valódi oka? És van-e értelme? Ha Isten szeret, miért engedi, hogy ártatlan embereket megkínozzanak, kicsi gyerekek éhen haljanak, mások tehetetlen beteggé váljanak, életük delén meghaljanak?
A Biblia leírja, hogy abban a világban, amelybe Isten az embert teremtette, nem volt szenvedés.
A Biblia leírja, hogy abban a világban, amelybe Isten az embert teremtette, nem volt szenvedés.
Ott ismeretlen volt a fájdalom, nélkülözés, félelem. Az Istennel való közösségben mindene megvolt az embernek, ami boldoggá tette.
Az ember azonban megvonta bizalmát Istentől, fellázadt ellene, és saját kezébe vette sorsát.
Az ember azonban megvonta bizalmát Istentől, fellázadt ellene, és saját kezébe vette sorsát.
Kilépett ebből a közösségből, s ott „kívül" megjelent a verejték, betegség, veszekedés, háború, halál.
Minden szenvedés tehát rossz döntésünk következménye.
Isten azonban annyira szereti az embert, hogy lehetővé tette számára, hogy visszataláljon hozzá.
Isten azonban annyira szereti az embert, hogy lehetővé tette számára, hogy visszataláljon hozzá.
És még a szenvedéseket is felhasználja arra, hogy figyelmeztesse: ide jutottál nélkülem.
De egyben hív is vissza magához.
Jól mutatja ezt a tékozló fiú példázata: őt nem az apja küldte el otthonról, egyértelműen saját lázadása miatt került az éhhalál szélére. Az apja azonban továbbra is szerette, és éppen a disznók között, korgó gyomorral jutott eszébe az apai ház bősége, valamint a hazatérés lehetősége.
Jól mutatja ezt a tékozló fiú példázata: őt nem az apja küldte el otthonról, egyértelműen saját lázadása miatt került az éhhalál szélére. Az apja azonban továbbra is szerette, és éppen a disznók között, korgó gyomorral jutott eszébe az apai ház bősége, valamint a hazatérés lehetősége.
A szenvedése emlékeztette elhagyott és elfelejtett otthonára.
Nem Isten küldte ránk a szenvedést, de még ezt is felhasználja arra, hogy eszméltessen, magához visszahívjon, helyreállítsa velünk kötött és általunk megszegett szövetségét, amiben újra életlehetőséget kapunk. Aki enged ennek a hívásnak, az attól kezdve egészen másként hordozza a bajokat, vagy meg is szabadul némelyiktől. Aki nem enged, azt sokszor még inkább megkeményítik a szenvedései Istennel szemben.
Boldog ember az, akit szenvedései önvizsgálatra indítanak és Istenhez fordítanak.
Nem Isten küldte ránk a szenvedést, de még ezt is felhasználja arra, hogy eszméltessen, magához visszahívjon, helyreállítsa velünk kötött és általunk megszegett szövetségét, amiben újra életlehetőséget kapunk. Aki enged ennek a hívásnak, az attól kezdve egészen másként hordozza a bajokat, vagy meg is szabadul némelyiktől. Aki nem enged, azt sokszor még inkább megkeményítik a szenvedései Istennel szemben.
Boldog ember az, akit szenvedései önvizsgálatra indítanak és Istenhez fordítanak.
Az ilyen ember utólag felismeri: „Bizony, javamra vált a nagy keserűség." (Ézs 38,17)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése