A KERESZTÉNY SZABADSÁG❣️

,,💞...többé ne emberi vágyak, hanem az Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét.,, 

(1Pt 4,2)

A kereszténységet kezdettől fenyegette két végletes gondolkozás: a törvényeskedés és a szabadosság. 

A törvényeskedés azt vallja, hogy ha bizonyos előírásokat megtartunk, kapjuk érte az üdvösséget.
A szabadosság ennek az ellenkezője: senki ne írjon elő semmit, mi szabjuk a normákat, és megoldjuk az életünket egyedül is. Mindkettő mögött az ember gőgje van. 

Az egyik így szól: én teljesítek, Isten fizet, a másik: nekem senki se parancsoljon!
Közben pedig észre sem vesszük, mennyire az emberi vágyak, szokások, igények szerint élünk: megmondják, mi illik, hogyan kell viselkedni, beszélni, öltözködni, boldogulni és ezt gyakran gondolkozás nélkül áthagyományozzuk a gyerekeinkre is.

A keresztény szabadság ott kezdődik, amikor valaki felismeri: egyedül Isten tudja, hogyan lehetek azzá, akinek ő teremtett.
S ebből a bizalomból az következik, hogy az illető önként elkezdi cselekedni Isten akaratát. 

Már nem mások befolyása, az események kényszere vagy saját romlott szíve diktál neki, hanem arra hallgat, aki neki mindig jót akar. Nem sodródik, hanem céltudatosan él. 

Szabaddá vált az Isten nélküli gondolkozás minden kényszerétől, s szabaddá vált az Istennek való következetes engedelmességre. 

Ez így paradox fogalmazás, de aki így él, tapasztalja, hogy szabad, s minden korábbi kísérlete egyfajta rabság volt ehhez képest.

Ugyanakkor tudja, hogy ez nem olyan teljesítmény, amiért neki Istentől bármi járna. 

Ez nem megelőzi az üdvösséget, hanem követi azok életében, akik már előbb Isten kegyelmét hittel megragadták. 

Ez a szabadság, az Isten akaratának felismerése és boldog cselekvése már gyümölcs, következmény. 

Pál apostol így nevezi: az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadsága (Róm 8,21).

HŰTLENNÉ LETT ASSZONY❣️

"💞...megszegted a szövetséget. De én emlékszem szövetségemre, amelyet ifjúkorodban kötöttem veled, és örök szövetségre lépek veled. " - (Ez 16,59-60)

A szép történetnek szomorú folytatása van. 

A királynévá lett szépasszony elbízta magát, elfelejtette, honnan emelte ki, mentette meg jótevője, magának tulajdonította azt, amit Istentől kapott ajándékba, és megszegte vele kötött szövetségét.

Itt már egyértelmű, hogy Isten választott népéről, azon keresztül mindnyájunkról szól a leírás. Mindnyájunkat kísért, hogy elfelejtjük, honnan szabadított ki az Úr, nem neki adunk dicsőséget életünk eredményeiért, a tőle kapott áldásokért, egy idő után úgy gondoljuk, boldogulunk mi már nélküle is. 

S ami a legrosszabb: mástól vagy mástól is várunk segítséget, megvonjuk tőle kizárólagos bizalmunkat, ami Izrael esetében a környező pogány népek bálványainak tisztelését jelentette. 

Ez a legdurvább istengyalázás, a szabadító Isten megcsúfolása. 

(A Biblia ezt lelki paráznaságnak, házasságtörésnek nevezi.)

Ennek mindig súlyos következményei vannak, mert aki ezt teszi, kilép Isten szövetségéből, 

s így egyedül marad. Isten nélkül pedig mindenféle bűn és baj áldozata lesz az ember.
A kérdés az, hogy mit tesz ebben a helyzetben. 

Ha rádöbben bűnére, kertelés nélkül megvallja azt, és bocsánatot kér, Isten kész visszafogadni a szövetségszegőt. 

Ha azonban megkeményedik hűtlenségében, halálra ítélte önmagát.

Óvakodjunk az ilyen szövetségszegéstől! Mert ha van is kegyelem a bűnbánónak, és ez óriási lehetőség, utólag mindig keservesen bánja a megtérő az elrontott, eltékozolt időt.

🌟SZÉPSÉGÉRŐL HÍRES KIRÁLYNÉ❣️

,,💞Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél.,,
(Ez 16:8)

Isten mentő munkája folytatódik: életben maradt a gyermek, felserdül, érett ember lesz, kibontakozik. 

Nem önmagát valósította meg, hanem azzá lett, akinek Isten teremtette. 

De még „meztelen" - vagyis még nincstelen, védtelen, kiszolgáltatott. 

Még nem tudja, mivégre van a világon (Ez 16:7).

Ekkor Isten szövetséget köt vele. „...rád terítettem ruhám szárnyát" -ez azt jelenti, hogy vállallak, számíthatsz rám, összetartozunk, gondoskodom rólad. 

Ennek a feltétele megint nem bennünk van, hanem Isten kiválasztó kegyelme, meg nem érdemelt szeretete, 

elfogadó irgalma cselekszi ezt. 

- Igazi fordulatot ez a szövetség hoz egy ember életébe. Itt kap küldetést, itt telik meg tartalommal az élete, 

ezen belül ismeri meg igazán Istent, az ő hűségét és gazdagságát, ebben lesz hozzá tartozó gyermekévé (Ez 16:8).

Isten szeretetének a közegében pedig teljesen átformálódik a hívő. Elfelejtheti a múltját, 

Isten bebiztosította a jövőjét, és boldog, tartalmas jelennel ajándékozza meg. 

El egészen odáig, hogy „a királyságot is elérted" (Ez 16:9-14). 

Ez lett a mezőre kidobott, halálra szánt csecsemőből.

Az Újszövetség erről úgy ír, hogy „Jézus Krisztus vére megtisztít minket minden bűntől", hogy a vele való szövetségben isteni természet részeseivé leszünk, 

Jézusra jellemző tulajdonságok jelennek meg gyarló életünkben, és aki őhozzá mindvégig ragaszkodik, 

az vele együtt ül az ő trónján. (Jel 3:21).

Hol tartunk ezen az úton? Az indulásunk egyforma, esélyeink azonosak. 

De az ő kegyelme is készen van a benne hívőknek. 

Köszönöm, Uram, hogy
Igazságod palástját
Reám kiterjesztetted,
Szentlelkednek áldását
Bennem felgerjesztetted,
Hogy megújulást vegyek:
Hozzád hasonló legyek.
(Losontzi István)

Ezék.16:
6 De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz. Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!
7 Nagyra növeltelek, mint a mező füvét. Nagyra nőttél, fölserdültél, melled kitelt, szőröd kinőtt, de teljesen mezítelen voltál.
8 Elmentem melletted, és láttam, hogy már a szerelem korában vagy. Ezért rád terítettem ruhám szárnyát, és betakartam mezítelen testedet. Megesküdtem neked, és szövetségre léptem veled - így szól az én Uram, az Úr -, és az enyém lettél.
9 Megfürdettelek vízben, lemostam rólad a vért, és bekentelek olajjal.
10 Tarka ruhába öltöztettelek, és delfinbőr sarut húztam a lábadra; gyolcsba takartalak, selymet terítettem rád.
11 Földíszítettelek ékszerekkel, karpereceket tettem a kezeidre és a nyakadra láncot.
12 Orrodba orrperecet tettem, füleidbe fülbevalót, a fejedre pedig ékes koronát.
13 Földíszítetted magad arannyal, ezüsttel; gyolcsba, selyembe és tarka ruhába öltöztél; ételed finomliszt, méz és olaj volt. Igen-igen megszépültél, sőt még a királyságot is elérted.
14 Szépségednek híre ment a népek között, mert tökéletessé tették azok az ékszerek, amelyeket rád raktam - így szól az én Uram, az Úr.

Jel.3. 21 Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.

MEZŐRE KIDOBOTT CSECSEMŐ❣️

,,💞Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!,, (Ez 16,6)

Ezékiel próféta megrendítő képekkel írja le, milyen helyzetbe került az emberiség Isten nélkül, mit tett Isten az érdekünkben, és kivé tudja ő tenni azt, akivel szövetséget köt.
Isten nélkül olyanok a nép esélyei, mint egy mezőre kidobott csecsemőé.
Megszületett, de mivel nem gondoskodik róla senki, tehetetlen, életképtelen, egészen bizonyos, 

hogy elpusztul. Kiszárad, és tetemét megeszik a dögevők.
Megrázó kép, de a Biblia azt tanítja, hogy mi is potenciális halottak vagyunk a lázadásunk miatt, s nem tudunk segíteni magunkon. Gondoljuk egyszer nyugodtan végig: Istent elhagyva az életet veszítettük el. Hisszük-e ezt (Ez 16:4-5)?

Isten elmegy a kidobott újszülött mellett, és megkönyörül rajta. Miért?
A Biblia nem ír arról, hogy miért szeret minket Isten, csak arról, hogy mennyire szeret.
Egyszülött Fiát is feláldozta értünk. Azért szeret, mert Ő maga a szeretet, és mert múlhatatlanul szükségünk van rá (Ez 16:6).

Megáll a gyermek mellett, és így szól: Maradj életben!
És az Ő szavának teremtő hatalma van. Ahogyan a teremtéskor kimondta: Legyen - úgy döntött isteni teljhatalommal az ellene fellázadt ember életben maradása mellett is.
Sok szép példa mutatja, hogy Isten ma is így ad új életet embereknek, hogy megszólít bennünket igéjével, és aki komolyan veszi azt, annak megnyílik a szeme, a szíve, az értelme, egyszerre világosan látja, milyen végzetes helyzetbe került, nem ámítja többé magát azzal, hogy önerejéből ki tud szabadulni ebből, hanem két kézzel kap azon a tényleges szabadításon, amit Isten kínál nekünk.
Látom-e már világosan, mik az esélyeim Isten nélkül, és hogy mit kínál ő nekem végtelen nagy szeretetéből?

Ezék.16.4 

Ilyen volt a születésed: Amikor megszülettél, nem kötötték el a köldökzsinórodat, nem mostak tisztára vízzel, nem dörzsöltek le sóval, pólyába sem tettek.
5 Senki sem szánakozott rajtad, semmit sem tettek meg veled ezekből, nem könyörültek rajtad. Kidobtak a mezőre, mert utáltak, amikor megszülettél.
6 De én elmentem melletted, és megláttam, hogy véredben fetrengsz.
Azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben! Igen, azt mondtam neked, bár csupa vér voltál: Maradj életben!

BIZTOS VÉDELEM ALATT❣️

"💞Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott... boldog örömben lesz részük..." (Ézs 35,10)

Még három képet használ itt a Szentírás Isten szabadító munkájának szemléltetésére:

„Jól megépített útja lesz" a fogságból hazatérő népnek. Homokban gyalogolni nagyon fárasztó. 

Célt tévesztve, bizonytalanban haladni nagyon nyomasztó. Isten azt ígéri, gondja lesz erre is: utat készít a benne bízóknak, és segíti őket célirányosan haladni. Látni fogják mindig életük értelmét, s Isten vezeti őket célba.

„Nem lesz ott oroszlán, nem megy rá ragadozó vad..." Isten népe biztonságban tudhatja magát hatalmas Urának védelmében. Olyan sokféle félelem nyomorítja az életünket! 

S „az ördög mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el" (1Pt 5,8).

Néha pedig bennünk mozdulnak meg vadállati indulatok vagy félelmek. Isten minden külső és belső ellenségtől megvédi népét. Sokszor csak visszatekintve látjuk, mitől őrzött meg, hogyan hordozott és vezetett.

Végül ezt ígéri: „Amikor visszatérnek, akiket az Úr kiváltott, ujjongva vonulnak a Sionra. 

Öröm koszorúzza fejüket örökre..., a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik." (10. v.)

Lesz beteljesedés Isten népének az életében. Isten valóra váltja minden ígéretét, nemcsak átsegít sok nehézségen, hanem bevisz örök országába, ahol vége lesz minden szenvedésnek, nélkülözésnek, küzdelemnek, s az ő dicsőségében részesíti gyermekeit. 

Jó erre gondolnunk már most, amikor még gyakran sóhajtozunk, és úgy érezzük, semmi okunk örülni.
Aki azonban „az Úrban van", az már most is kap előleget ebből az örök örömből, és minden nyomorúságunk ellenére is csordultig lehetünk örömmel (2Kor 7,4)

KÉTFÉLE ÉLETVITEL❣️

,,💞Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz...,,(Mt 7,14)

Jézus itt kétféle életútról, életvitelről beszél. Valaki vagy az egyiken, vagy a másikon jár, harmadik lehetőség nincs. Mi a különbség köztük?

A bejárat mérete más. A széles útra bármit vihet magával az ember. Érdemeit, bűneit, kíséretét...

A szoros kapu előtt azonban mindent le kell rakni. Oda csak az ember mehet be. 

De ott lerakhatja a bűn terhét is.

A széles úton bárhogyan lehet közlekedni. Ott nincs törvény, nincs tekintély, nincsenek tekintettel egymásra az emberek. A keskeny úton csak egyenesen lehet lépkedni, leginkább Jézus Krisztus nyomában.

A legjelentősebb különbség az út vége: a széles a kárhozatba visz. És ez nem a megsemmisülés, hanem az istenhiány miatti örök szenvedés. Ez azonban nincs kiírva sehol. 

Ha valaki nem figyel Isten hívó szavára, csak az út végén tudja meg, hova érkezett, és akkor már nem lehet segíteni rajta.
A keskeny út az életre visz: egyre teljesebb közösségbe az élő Istennel.

A széles úton sokan járnak. Olyan sokan, hogy mindnyájan azon indulunk el. 

Onnan lehet átmenni a keskenyre, ha valaki enged Isten hívásának.
A keskeny úton kevesen vannak, néha egyedül is maradhat az ember, mert a többség nem hajlandó lepakolni a bejáratnál, a szoros kapunál, ragaszkodnak az emberek ahhoz, amit már megszereztek.

Mit kell tenni ahhoz, hogy az egyiken vagy a másikon járjon valaki?
Ahhoz, hogy a széles úton haladjon, semmit nem kell tennie.
Ott nemcsak a bűnözők járnak, hanem mindenki, aki Isten nélkül marad.
A keskeny útra azok mehetnek át, akik hallották és komolyan vették az evangéliumot: Jöjjetek énhozzám mindnyájan...
Ezért fűz Jézus a tájékoztatáshoz egy felszólítást is: Menjetek be a szoros kapun!
Ez örömhír és parancs egyben: be lehet menni, de a másikat ott kell hagyni.

SZABADULÁS A FOGSÁGBÓL❣️

,,💞Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.,, (Jer 31,3)

Izrael népe a babiloni fogságban volt. A többség nem remélte, hogy hazakerülnek még valaha.

Akkor hangzott el Jeremiás ajkán Isten ígérete: megszabadítja és hazaviszi népét (Jer 31:1-5).
Voltak, akik elhitték, mások kételkedtek, s amikor már lehetett menni, mégis ott maradtak.
Az egész emberiség képe ez: Istennel közösségben szabadok voltunk.

Tőle elszakadva fogságba estünk.
Az indulataink, a hiúság, a gőg, érzékiség, hazugság, kényszergondolatok rabságában sínylődünk. 

Ide jött utánunk Jézus, hogy kiszabadítson az Isten gyermekei szabadságára.

Aki hisz neki és benne, szabad lesz, de nem mindenki él ezzel a lehetőséggel.
Szép képekkel szemlélteti a próféta, hogyan rendeződik azoknak az élete, akik engednek Isten hívásának, és kilépnek a maguk fogságából:
„eljön az a nap, amikor... így kiáltanak: ...menjünk a Sionra Istenünkhöz, az Úrhoz!"

Felépül a templom, helyreáll a kapcsolat Isten és az ő népe között, újra bíznak az Úrban, s tudják dicsőíteni őt.
„Fölékesíted még magadat, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt."

Az emberi méltóságából kivetkőzött ember újra felöltözik, rendeződnek a kapcsolatok, és az együttélést az öröm jellemzi. Mivel előbb helyreállt az Istennel való közösség, ünneppé lesz az élet, jó lesz élni és együtt élni egymással is.
„Szőlőket ültetsz..., fogják szüretelni is." Vagyis értelmes munkát fognak végezni, annak az eredményét is élvezhetik, gyümölcsöző, termékeny életet élnek, s utódaikról is gondoskodnak.
Isten teljes szabadítást ad, de ez a megfordíthatatlan sorrend: rendezni a kapcsolatunkat Vele, egymással, a körülményeinkkel.

Jer.31 Jövendölés a hazatérésről
1 Abban az időben - így szól az Úr -, Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig népemmé lesznek.
2 Ezt mondja az Úr: Kegyelmet kapott a pusztában a fegyvertől megmenekült a nép, a nyugalma felé tartó Izráel.
3 A messzeségben is megjelent az Úr: Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen.
4 Fölépítelek még, és fölépülsz, Izrael szüze. Fölékesíted még magad, és kézi dobokkal lejtesz táncot a vigadozók közt.
5 Szőlőket ültetsz még Samária hegyein, és akik elültetik, azok fogják szüretelni is.
6 Mert eljön az a nap, amikor az őrök így kiáltanak Efraim hegyén: Jöjjetek, menjünk a Sionra, Istenünkhöz, az Úrhoz!

ISTEN MEGISMERÉSE❣️

"💞..az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és az, akinek a Fiú akarja kijelenteni." (Mt 11,27)

Sok ember szívében ott a vágy, hogy szeretné megismerni Istent. 

Jézus pedig azt mondta, hogy ez életkérdés mindenki számára:

 „Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent" (Jn 17,3). 

Hogyan lehetséges ez?
A Biblia azt tanítja, hogy csupán értelmi belátás útján senki sem ismerheti meg Istent. 

Isten lénye titok az ember előtt, s azt csupán az értelmével nem tudja megfejteni. 

Sok mindenre képes az emberi értelem és bölcsesség, de erre nem. Legfeljebb elképzel magának egy istenfélét, de az nem is hasonlít az egyedül igaz Istenhez.

Éppen ezért Isten kijelenti magát az emberek számára. 

Leleplezi a titkát, mint amikor egy szobor leleplezése alkalmával lehull a lepel, és mindenki számára egyértelmű lesz az alkotás.

Isten legteljesebben Jézus Krisztus személyében jelentette ki magát. 

A valódi, élő Isten megismerése a názáreti Jézus személyéhez van kötve, rajta kívül senki sem juthat helyes istenismeretre. „Istent soha senki sem látta: az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, az jelentette ki őt." (Jn 1,18)

De ki érti meg ezt a kijelentést? Csak az, akiben Isten Lelke van. Az 1Kor 2 végig erről szól. 

A természeti (pszichikus) embernek érthetetlen vagy ostobaság Isten önmagáról szóló kijelentése. 

Aki azonban már kapta az újjászületésben az ő Lelkét (pneumáját), az érti Isten gondolatait.

Ez az istenismeret aztán az Istennek való engedelmeskedés közben mélyül el és gyarapszik - földi életünk végéig. Erre is érvényes, hogy lakva lehet megismerni egymást. 

Erre az állandó lelki közösségre hív minket a mi Urunk.

Az üdvösségben pedig megismerjük majd Őt olyan teljesen, ahogyan Ő ismer most minket.

NEM SÜLLYED EL❣️

,,💞...Ő pedig levágott egy darab fát, és odadobta. A fejszevas ekkor úszni kezdett... és kivette.,,
(2Kir 6,1-7)

Egy egészen hétköznapi történetről van itt szó, de sok lelki üzenettel.
Elizeus próféta körül egy egyre bővülő tanítványi kör alakult ki. 

Abban a lelki sivatagban, amely akkor ott volt, ez oázisnak számított. 

Kinőtték a szálláshelyet, úgy akarták bővíteni, hogy kivágnak fákat. 

Olyan szegények voltak, hogy szerszámot is kölcsön kellett kérni.
Munka közben az egyik fejsze beleesett a folyóba.
Elizeus bedobott oda egy fadarabot, s Isten ereje felhozta a vasat a víz színére, ki lehetett venni.

Miért alakult ki ez az oázis a lelki sivatagban? 

Mert ott volt víz:Elizeuson keresztül Isten élő igéje hangzott, s ez vonzotta az embereket. Isten igéje mindig életet támaszt, és növekedést ad.

Semmi mással nem érhető el, és nem pótolható az, amit Isten beszéde elvégez az emberek életében.
Rajtam keresztül árad-e Isten éltető igéje? Bízzunk az ige erejében!

Ez a kis gyülekezet nem mástól várt támogatást, hanem maga látott munkához, hogy bővítse épületét. Mindenki megfogta a szerszámot, és dolgozott. Menjünk, készítsünk, magunknak! - ez volt a jelszó.

A lelki ébredések idején ez mindig így történt.

De Isten embere nélkül nem akartak elindulni. 

Mózes is ezt mondta az Úrnak: ha a te arcod nem jön velünk, ne vigyél ki innen! 

A hívő ember minden dolgát Istenre figyelve, vele közösségben akarja végezni.

Baj azonban így is történhet. De az is arra volt jó, hogy láthassák Isten hatalmát és szeretetét.

Ma sokan elmerülnek a túlhajszoltság, csüggedés, depresszió, reménytelenség folyójában.
Sokakat beszippant egy-egy szenvedély örvénye.
Az a „fadarab", amelyet Isten beledobott ebbe a folyóba, Jézus Krisztus keresztje.
Aki őt segítségül hívja, megmenekül, új életlehetőséget kap. Mondjuk ezt el másoknak is!

ILLÉS HALÁLA❣️

,,💞Amikor az Úr fel akarta vinni Illést..., ezt mondta Elizeusnak: Maradj itt, mert engem Bételbe küldött az Úr. ,, (2Kir 2,1 -2)

Illés búcsúzik Elizeustól, készül meghalni. Mit jelentett ez neki?
„Az Úr magához vesz engem." Hívő embernek ezt jelenti meghalni.
Egyik otthonából hazamegy a másikba. Ismerős várja a túlsó parton, az az Isten, akivel már itt is együtt élt.
Jézus is ezt mondta a benne hívőknek: elmegyek, helyet készítek nektek, aztán majd magamhoz veszlek titeket (Jn 14,1-3).
A meghalás a hívőnek nem tragédia, nem megsemmisülés, nem ismeretlen szörny, hanem elköltözés az Úrhoz.
Illés mégis készül rá. Olyan szomorú, hogy igen sok embert teljesen készületlenül ér a halál.
Még egy rövid utazásra is összekészíti mindenki azt, amire szüksége lesz. 

Hát még ha az egész család megy el egy időre, milyen csomagolás kíséri azt!
Erre a nagy útra pedig sokan teljesen készületlenül indulnak.
Sőt sokan azt sem tudják, hova fognak megérkezni.
Ne legyünk ilyen felelőtlenek! Isten igéje segít nekünk idejében és megfelelően felkészülni.
Az megy az Úrhoz, amikor meghal, aki életében is vele járt.
A Biblia írja: „Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (Jel 14,13)

Aki követi Jézust, az érkezik meg oda, ahol ő van.
Illés egészen halála pillanatáig Isten küldetésében jár. Még az utolsó nap is oda megy, ahova az Úr küldi.
De nagy ajándék így élni és így abbahagyni a munkát! Teljesen Istenre bízva azt, s annak a folytatását is.
Ő nem izgul amiatt, hogy mit tesz majd Elizeus.
Neki is Isten a gazdája, Elizeus is így végzi majd azt, ami a feladata lesz.

ELIZEUS ELHÍVÁSA❣️

,,💞Elizeus... elindult, követte Illést, és szolgálatába állt.,, (1Kir 19,21)

Illés próféta szolgálata befejeződött, és Isten azt parancsolta neki, hogy hívja el utódául Elizeust. 

Ő éppen szántott, amikor erről értesült, de azonnal engedelmeskedett, s így Kr. e. 850 táján a bálványtisztelővé lett északi országrészben ő folytatta Illés munkáját.

Istennek szüksége van emberi eszközökre. Olyanokra, akik már ismerik őt, kapcsolatban vannak vele, hogy közvetítsenek közte és az őt még nem ismerő emberek közt. 

A próféta feladata az volt, hogy mondja el a népnek Isten üzenetét, és járjon közben Istennél a nép érdekében. 

Ma az új szövetség idején ez minden Jézusban hívő ember nagy lehetősége és feladata.

Erre a szolgálatra Isten hív el. Nem mi jelentkezünk, nem is személyes kiválóságunk alapján szemelnek ki, hanem Isten úgy dönt, hogy elhív. Jézus mondta: nem ti választottatok engem, hanem én választottalak ki titeket. Ő bárkit alkalmassá tud tenni.

Ahhoz, hogy valaki beálljon ilyen munkába, ott kell hagynia azt, amit addig végzett. Jézus tanítványai otthagyták a halászhálót, Elizeus a gazdaságát. 

Akik még nem ismerik igazán Istent, félnek ettől, azt hiszik, hogy szegényebb lesz az életük, csupa lemondásból áll. 

Aki azonban bátran meglépi, úgy tapasztalja, sokkal többet kap.

Elizeus szolgálata kicsiben kezdődött. Isten kijáratja választottaival az alázat iskoláját. 

Aki hű a kevésen, arra bíz egyre többet. De az ő szolgálatában a legcsekélyebb feladat is kitüntetés.

Figyeljünk Isten hívására, vállaljuk örömmel a legkisebb szolgálatot is, és az ő szavára ne féljünk elengedni semmit, sokkal többet kapunk, mint gondoljuk.

AKARSZ - E MEGYÓGYULNI❓

,,💞Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik..., megkérdezte tőle: „Akarsz-e meggyógyulni?" (Jn 5,6)

Jeruzsálemben a városfalon kívül volt egy gyógyforrás. Mivel időszakos forrás volt, építettek egy medencét, amibe felfogták a vizét. Ekörül sok beteg volt gyógyulást remélve.
Egyikük már 38 éve feküdt ott, de segítség nélkül nem tudott bemenni a vízbe.
Tőle kérdezte ezt egyszer Jézus: akarsz-e meggyógyulni?

Az ember nem válaszol, panaszkodik, kesereg, hogy nincs segítsége. Jézus csak ennyit mond neki: 

kelj fel és járj! És meggyógyult a beteg.
Találó kép: a fényes nagyváros mellett nyomorultak sokasága, akik megoldásra várnak.
A látványos technikai haladás mellett súlyos problémák sokasága, amelyeket nem tudunk megoldani.
Sokféle emberi erényünk, értékünk mellett sötét indulatok, emlékek, félelmek, bűnök sokasága a szívünkben, amelyektől nem tudunk szabadulni.

Ide jött el Jézus. Kérdése nagyon fontos, mert aki erre igennel válaszol, az elismerte, hogy beteg, 

nem tud magán segíteni, eddig más sem tudott, de ő nem mondott le arról, hogy meggyógyuljon.
Talán még egy kis bizalom is van az igenben: ha te tudsz segíteni, tedd meg!
Mi mit felelünk ma Jézus kérdésére?

Ez a beteg mellébeszél: nincs emberem, aki bevinne a vízbe.
Már akarni sem tud? Vagy pedig csak ez az egyetlen lehetőség lebeg a szeme előtt. 

Jézusnak azonban számtalan lehetősége van. Végül a szavával, teremtő igéjével gyógyítja meg.
A betegtől csak egy kis mozdulatot kér, annyi bizalmat, hogy tegye meg, amit mond neki: kelj fel!
De hiszen ez képtelenség!

Ő mégis megteszi. - Értünk is mindent Jézus tett meg.
Csak ezt a kicsi hitet várja amit addig hallottál tőle, tedd meg!
És aki addig teher volt, teherhordóvá válik.

HOL VANNAK ISTENEID❓

,,💞Hol vannak isteneid, amelyeket csináltál?... segítsenek rajtad bajodban, ha tudnak! (Jer 2,28)

Az ember eredendően vallásos, imádni akar valamit vagy valakit. (Ezt használják ki a diktátorok.) 

Ha nem a valóban létező, élő Istent imádja, akkor készít magának isteneket. 

Ha nem imádja a Teremtőt, imádni fogja a teremtményeket (Róm 1). 

Bármi bálvánnyá lehet, „Kit teremt magának / A boldogtalan" (Csokonai).

Bálvány az lesz, amitől valaki a boldogságát reméli, amire sok időt szán, ami mindennél fontosabb lesz neki, aminek alárendel más egyebet, amiért él. Lehet az egy személy, aki körül forog, lehet önmaga is, lehet egy tárgy, de a munka, siker, pénz, szex - bármi.

Kevesen tudják, hogy minden olyan imádatot, amit valaki nem tudatosan Istennek ad, kisajátít az ördög, és a bálványtisztelők az ő befolyása alá kerülnek (1Kor 10,20). 

Nem véletlenül kezdte Isten a tízparancsolatot így: „Ne legyen más istened rajtam kívül!" (2Móz 20,3)

Természetesen ezek az ember alkotta úgynevezett istenek nem léteznek, segíteni éppen úgy nem tudnak, mint ahogyan a kőből és fából készült bálványszobrok sem (ellenben ártani tudnak a mögötte meghúzódó démonikus erők). Nagy öngólt rúg magának, aki olyantól vár segítséget, ami nem létezik.

Ezzel szemben Isten hall, lát, cselekszik, sőt szeret, és a benne bízók minden helyzetben és időben számíthatnak rá. Mivel minden hatalom az övé, neki minden lehetséges.

Hogyan lehet megismerni? Jézus Krisztus mutatta be őt nekünk. 

Aki Jézus személyét, tetteit, lelkületét megismeri, benne a mindenható Istennel találkozik.

Ezt tapasztalta meg Tamás tanítvány, aki nem hitte el, hogy Jézus feltámadt a halálból, de amikor találkozott vele, és látta a sebeit, így szólt: Én Uram, és én Istenem! 

- A bálványok nem, de az élő Isten tud segíteni rajtunk nyomorúságunkban.

1Kor.10. 20 (EFO) 

,,Azt mondom, hogy amit az emberek a bálványoknak áldoznak, azt valójában gonosz szellemeknek adják, és nem Istennek. 

Én azonban nem akarom, hogy a gonosz szellemekkel legyetek közösségben!,,

HONNAN- HOVÁ❓

,,💞Hágár...! Honnan jössz és hová mégy?... Térj vissza úrnődhöz...,, (1Móz 16,8-9)

Vannak emberek, akik nem találják a helyüket, sehol sem érzik igazán jól magukat, s mindig valamilyen környezetváltozástól remélik a boldogságukat.
Részben ilyen volt Hágár is, aki elfutott úrnője elől, a pusztában azonban a biztos pusztulás várt volna rá. Isten utánaküldött egy angyalt, és ezt üzente neki: „Térj vissza úrnődhöz, és alázkodj meg előtte", és utódaira nézve nagy ígéretet adott neki.

Ebben a történetben benne van az egész emberiség történelme.
Mi is megszöktünk otthonról, pedig velünk jól bánt mennyei Atyánk.
Ma a puszta nyomorúságait éljük át, keressük a helyünket, sokan menekülnek valami elől vagy valamibe.

A világ tele van menekülő emberekkel munkába, tanulásba, szenvedélyekbe, újabb és újabb kapcsolatokba futnak sokan, miközben már el is felejtették, honnan jönnek, és egyáltalán nem tudják, hova tartanak vagy hova fognak megérkezni ennek az útnak a végén.

Isten azonban utánunk is küldött valakit, aki által eszméltet és hív vissza magához.
Jézus Krisztus eljött ebbe a pusztaságba, ahova kerültünk, és kérdezi: honnan jössz, és hova mész?
Kiderül, hogy Istennek terve van velünk, feladatokat készített számunkra (mint Hágárnak is), jövőt és életet tartogat még. Ezt azonban csak otthon, vele közösségben tudjuk megvalósítani.
A bűn pusztájában nem lehet más célja az embernek, csal a puszta lét, a túlélés.
Igazán emberré válni, kibontakozni, a helyére zökkenni „otthon" tud, Istennel közösségben.

Hágár így válaszolt erre: láttam azt, aki engem sokkal előbb látott.
Átéli Isten jelenlétét és örökkévaló szeretetét, és visszamegy oda, ahonnan elmenekült.

HOL VAN A TESTVÉRED❓

,,💞De az Úr így szólt: Mit tettél? Testvéred kiontott vére kiált hozzám a földről.,, (1Móz 4,10)

Az első házaspár elszakadt Istentől, a gyermekeik már elszakadtak egymástól.
A szülők elengedték Isten kezét, a gyerekek már kezet emeltek egymásra.
Aki elszakad Istentől, az szembekerül a többi emberrel, a hozzá legközelebb állókkal is. 

Így nő és pusztít a bűn, mint a lavina.
És a testvérgyilkosság után Isten kérdezi Káint: Miért gerjedtél haragra?
Mert az, hogy agyonütötte a testvérét, ezzel kezdődött.
Halmozódik a szívben a keserűség, irigység, féltékenység, és egyszer csak az jut eszünkbe: ha ő nem lenne, nekem könnyebb lenne, több jutna, boldogabb lennék.
Aztán a harag gyűlöletté válik. Előbb gyűlik az emberben, aztán ölni kezdi, s végül egy kritikus pillanatban ölet.
Aki idejében nem veti ki magából a haragot, könnyen az ördög játékszere lesz, aki „embergyilkos volt kezdettől fogva" (Jn 8,44).

Jézus azt mondta, hogy nemcsak késsel, fegyverrel lehet ölni, hanem szóval is, és aki haragszik testvérére, az is olyan büntetést érdemel, mint aki megöli (Mt 5,21. skk.).
Hol van a testvéred? - kérdezi tovább Isten. És valóban, hol vannak a magzataid, gyermekeid, házastársad - tudod, ki hol van most, s miért került oda? Hol van a szomszédod?
Emberi kapcsolataink rendbetételére bátorít ez az ige.
Mit tettél? Olyan sokan úgy élnek, hogy nem tudják, mit cselekszenek. 

Jézus nem véletlenül imádkozott így a kereszten: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek."

Ábel vére az égre kiált. Van-e erre a bűnre bocsánat?
A Biblia meghökkentő válasza: van. Miért?
Mert valaki másnak is kiontották a vérét ártatlanul, és az is az égre kiált.
De Jézus vére kegyelemért kiált, s őérette Isten minden gonoszságot kész megbocsátani.
Már ma kérhetjük ezt teljes bizalommal.

HOL VAGY❓

,,💞...elrejtőzött az ember... az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen... ezt kérdezte: 

Hol vagy?.. (1Móz 3,8-9)

Nemcsak mi szoktuk kérdezni Istent, olykor ő is kérdez minket. 

A fenti kérdés akkor hangzott el, amikor az első ember hallgatott a kísértőre, megvonta a bizalmát Istentől, és szembefordult vele. 

Utána mindjárt félni kezdett és elrejtőzött. Ez teljesen szokatlan, ismeretlen érzés volt számára.

Isten nem azért kérdezte, hogy hol van, mintha nem tudta volna, hanem mert az ember nem tudta, hova került, s mert Isten a kérdésével egyben hívogatta is vissza magához. 

Az ő kérdése mindig eszméltet és hívogat.

Te hol vagy most - például ahhoz képest, ahogyan tervezted az életedet? 

Hol szoktál kóborolni az interneten? Hol vagytok mint házaspár? Hol vagy vasárnaponként? 

Jól érzed magadat a kételyeid közt, a jóságodban, a szeretőd ágyában, a langyos bizonytalanságban? Ádámnak nem a bokor alatt volt a helye, Isten nem arra teremtette.

„Talán ettél arról a fáról, amitől tiltottalak?" Téged már mindennel meg lehet etetni? 

Elég az, hogy reklámozzák, a mérget is megeszed? Megtéveszt a csomagolás?

Mit felel az ember Isten kérdésére? Magyaráz, mentegetőzik, egymásra hárítják a felelősséget. 

Mi lett volna az egyetlen helyes válasz az utolsó kérdésre? Ettem. 

És szégyellem magamat, ha van erre bocsánat, kőnyörülj rajtam, Uram! Ahogyan a tékozló fiú mondta.

Itt azonban nem ez hangzik el, s ezért maradt az ember Isten nélkül. 

Milyen nagy ajándék, hogy ennek ellenére Isten maga jött utánunk, és hív haza. 

Mi becsaptuk magunk mögött az atyai ház kapuját, de Jézus Krisztus kinyitotta azt, s megtépázva, rongyosan, koldusként - de jöhetünk, és mondhatjuk: Atyám, vétkeztem, fogadj vissza, ha lehet!
S átéljük, hogy lehet.

MEDDIG❓

,,💞Meddig rejted el orcádat előlem? Meddig kell... bánkódnom szívemben naponként? (Zsolt 13)

Dávid kezdett belefáradni abba, hogy Saul király féltékenyen üldözte, és Istenhez fordult: meddig tart ez, Uram?
Meddig kerekedik fölém ellenségem?
Sokunk szívében megszólalnak ilyen kérdések. Meddig várjak még, hogy legyen társam, szülessen gyermekünk, békén hagyjon, aki gyötör, megszabaduljon egy családtag a szenvedélyéből...
Illik ilyet kérdezni egy hívő embernek? Illik, nem illik, kérdezi. 

Csakhogy Dávidnak ez a rövid imádsága egészen más lelkületről árulkodik, mint ha nem lenne istenfélő ember. Először is Istent kérdezi. Nem róla beszél másokkal, hanem neki önti ki a szívét. 

Úgy, mint aki mást is megbeszél vele, nemcsak most, a bajban, türelme fogytán jön hozzá, ők beszédes kapcsolatban vannak. 

E kapcsolatnak csak egy része az, hogy most kérdez. Uramnak szólítja, és ezzel elismeri, hogy élete az ő uralma alatt van, és ez nagyon jó.
Kérdez. Nem vádol, nem kér számon semmit Istenen, hogy hogyan engedheti meg... Tudja, kivel beszél.
Teljes tisztelettel és bizalommal szól hozzá. „Mert én hűségedben bízom..."
Ezért egészen bizonyos abban, hogy választ és szabadítást fog kapni, „...szívből ujjongok, hogy megsegítesz.
Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem."
De hiszen még nem tett semmit! Dávid a bekövetkező segítségben olyan bizonyos, hogy előre megköszöni. Ő valóban ismeri Istent, és bízik hűségében.
Szabad bármit kérdeznünk az Úrtól.
Aki ilyen hittel borul elé, az megérti: addig tart nehéz helyzete, amíg a javára van, s amíg ebben is felragyog majd Isten dicsősége.

ÉLŐ REMÉNYSÉG❣️

,,💞Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki... újjászült minket Jézus Krisztusnak a... feltámadása által élő reménységre...,, (1Pt 1,3)

A szakemberek azt mondják, hogy a sok öngyilkosság oka a reménytelenség.
Vagy nincs semmilyen megalapozott távlat az emberek előtt, vagy pedig csalódtak olyan elképzeléseikben, amelyeknek nem volt alapjuk.

Erről írja Csokonai Vitéz Mihály:
Földiekkel játszó
Égi tünemény,
Istenségnek látszó
Csalfa, vak Remény!
Kit teremt magának
A boldogtalan,
S mint védangyalának
Bókol untalan.

Ezzel szemben Isten a benne hívőknek egészen bizonyos jövőt készített.
Az ő ígéretei igazak, s Jézus Krisztus feltámadásával megalapozta a jövőnket.
Péter apostol ebben a levélben részletesen leírja: mi várjuk Jézus második eljövetelét, de addig is örömmel végezzük a munkánkat, sőt így vállaljuk Jézusért még a szenvedéseket is.
Mert sohasem csupán a pillanatnyi körülményeinkre nézünk, hanem túllátunk azokon a mi Urunk ígéreteire.

Mivel biztos jövőnk van, nem szédítenek meg a pillanatnyi sikerek, és nem csüggesztenek el a pillanatnyi kudarcok, hitünk az örökkévalóságban gyökerezik, s ezért kiegyensúlyozott az életünk.
Olyan a Krisztusban reménykedő ember élete, mint egy mélyen gyökerező fa, ami bírja a viharokat, sőt közben megtermi még a szeretet gyümölcseit is - ahogy az ige folytatásában írja.

Az élő Krisztus nemcsak a jelen megpróbáltatásai közt biztos támasz, hanem tudjuk azt is, milyen gazdag örökséget készített el az övéinek amit senki el nem vehet, ami örök értékű kincsekből áll. 

Akinek ilyen biztos a jövője, az örömmel él a mában. Ismerem-e ezt a reménységet, és él-e ez a szívemben?

ELENGEDÉS❣️

,,💞Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal meg önmagának... 

Tehát akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk.,, (Róm 14,7-8)

Gyászunkra nézve azt tanácsolja Isten igéje, hogy engedjük el a halottainkat.
Vegyük komolyan, hogy minden Istené, s amikor ő elhív valakit mellőlünk, nem a miénket veszi el, hanem a magáéval rendelkezik. Szeretteinket is csak egy időre bízza ránk, egy időre ajándékoz meg egymással, hogy addig szeressük és őrizzük egymást.
Amikor pedig ez az idő letelik, adjuk vissza őket neki! 

Ne is találgassuk, hogy vajon hova kerültek, bízzuk őrá egészen! Istent tisztelő ember nem ragaszkodik halottaihoz, hanem átadja őket Teremtőjüknek.

Jób komolyan vette ezt, s ezért tudta súlyos gyászában elmondani:
„Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!" (Jób 1,21)

Kinek nehéz ez az elengedés? Aki bálványozta azt, akit elveszített, vagy akinek rossz a lelkiismerete mulasztásai miatt. Aki bálványozta, tegye most életében az első helyre Istent!
Legyen valóság, amit az ének így mond: az űrt ő töltse ki! 

Egyedül ő tud adni igazi vigasztalást nekünk.
Akit pedig vádol a szíve, vegye komolyan, hogy sok mulasztást nem lehet már pótolni, de Isten kegyelme ezekre is elég! Vallja meg neki őszinte bűnbánattal, higgye, hogy bocsánatot kapott, s az Úrral való közösségben békessége lesz.
Egyvalamit soha nem vesz vissza tőlünk Isten: önmagát.
Aki őbenne hisz, az is szegényebb lesz a gyászban, mert elveszített valakit, de nem lesz nincstelen, nem marad üres az élete.

A földön ha elvesztem
Szerelmem tárgyait,
Maradjon meg mellettem
Szerelmed és a hit;
Csak azt el ne veszítsem,
Mi benned, ó, Úr Isten,
Remélni megtanít!
(Fejes István)

A HALOTTAK és MI❣️

,,Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.,, 

(Lk 16,31)

A gazdag és Lázár történetében külön hangsúlyos, hogy a pokolba került ember szeretne segíteni még élő testvérein, hogy azok ne oda kerüljenek.
Ezért szeretné, ha Lázár visszajöhetne a földre, hogy tájékoztassa őket erről.
Megtudja azonban, hogy ez lehetetlen.
Az élők és az elhunytak közt semmiféle érintkezés, kapcsolat nem lehetséges.
Egyetlen, de nagy lehetőségük (az élőknek), hogy olvassák és vegyék komolyan a Szentírást.
Az megmentheti őket a pokoltól.
A Biblia más igéivel együtt ez azt tanítja, hogy a halottak lelke nem jár vissza. Isten a mi érdekünkben éles határt vont a két világ közé.
Aki az Ő tilalma ellenére mégis megpróbálkozik valamiféle halottidézéssel, az nem az elhunytak lelkével, hanem démoni lelkekkel kerül kapcsolatba, és ennek mindig súlyos következménye szokott lenni.

(Erről szól egyebek közt: 5Móz 18,9-14 és Ézs 8,19-21.)

Ezért nem helyes az sem, ha valaki elhunyt szeretteivel kezd beszélni.
A halottakkal minden kapcsolatot megtiltott Isten - a mi érdekünkben.
Amíg élnek, addig vigyünk nekik virágot, addig imádkozzunk értük és velük, addig kérjük a tanácsukat!
Jézus azonban világossá teszi a végén azt is, hogy Isten igéje menthet meg mindnyájunkat a pokoltól.
A halott Lázár nem jöhet vissza ilyen céllal sem.
De Isten gondoskodott arról, hogy a Bibliából pontosan megtudjuk, milyen helyzetben vagyunk, mi vár ránk, ha így maradunk, milyen út vezet vissza hozzá, és mit készített a benne hívőknek.
Erre hív bennünket nagy szeretettel. De ennek a hívásnak csak itt, a földi életben lehet engedni.
Ne halogassuk!

A varázslás tiltása:
5Móz.18.9 ,,Mikor te bemégy arra a földre, a melyet az Úr, a te Istened ád néked: ne tanulj cselekedni azoknak a népeknek útálatosságai szerint.
10 Ne találtassék te közötted, a ki az ő fiát vagy leányát átvigye a tűzön, se jövendőmondó, se igéző, se jegymagyarázó, se varázsló;
11 Se bűbájos, se ördöngősöktől tudakozó, se titok-fejtő, se halottidéző;
12 Mert mind útálja az Úr, a ki ezeket míveli, és ez ilyen útálatosságokért űzi ki őket az Úr, a te Istened te előled.
13 Tökéletes légy az Úrral, a te Isteneddel.
14 Mert ezek a nemzetek, a kiket te elűzesz, igézőkre és jövendőmondókra hallgatnak; de tenéked nem engedett ilyet az Úr, a te Istened.

A babona büntetése:

Ésa.8.19 És ha ezt mondják tinéktek: Tudakozzatok a halottidézőktől és a jövendőmondóktól, a kik sipognak és suttognak: hát nem Istenétől tudakozik-é a nép? az élőkért a holtaktól kell-é tudakozni?
20 A tanításra és bizonyságtételre hallgassatok! Ha nem ekként szólnak azok, a kiknek nincs hajnalok:
21 Úgy bolyongani fognak a földön, szorongva és éhezve; és lészen, hogyha megéhezik, felgerjed és megátkozza királyát és Istenét, s néz fölfelé,

22 És azután a földre tekint, és ímé mindenütt nyomor és sötétség, és szorongatásnak éjszakája, ő pedig a sűrű sötétben elhagyatva!

JÉZUS TANÍTÁSA A HALOTTAKRÓL❣️

,,💞...közöttünk... nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni..., ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki.,, (Lk 16,26)

A gazdag és Lázár történetében Jézus Krisztus nagyon fontos igazságokat tanít arról, hogy mi van a halál után, mit tudhatunk az elhunytakról.
Egészen természetesen tanítja, hogy van folytatása az emberi létnek a biológiai halálunk után is. 

Jézus szerint a halál nem pont az élet mondatának a végén, hanem kettőspont: folytatása következik. 

Más létformában, de tovább létezik minden ember, a nem hívők is, akár akarjuk, akár nem.
De nem mindenki ugyanolyan körülmények közt létezik tovább. 

A gazdag a pokolba,  Lázár az üdvösségbe került.

Az előbbi szenvedett, az utóbbi boldog volt. Ne feledjük, hogy már itt is két különböző állapotban létezünk: Istennel közösségben vagy Isten nélkül. Ez válik véglegessé a halálunkkor. 

Jézus tehát világosan tanítja: van üdvösség és van kárhozat.
Van összefüggés az ember földi élete és örök sorsa között.

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem lát majd életet, hanem az Isten haragja marad rajta." (Jn 3,36) 

Mindnyájan Isten haragja alá születünk, innen lehet megtérnünk hozzá.
Jézus azt is világosan tanítja, hogy örök sorsunk eldől a halálunk pillanatában, s utána már ezen nem lehet változtatni. A történet mindkét szereplője azonnal odakerül, ahol el kell töltenie az örökkévalóságot.
S hiába próbálna a gazdag akárcsak enyhülést is kérni, utána már nem lehet változtatni semmin.
Jézus tanítása szerint egy életünk van, ez megismételhetetlen, ebben van lehetőségünk megtérésre.
A Szentírástól távol áll a halottakért való imádkozás gyakorlata is.
Hiszen a sorsuk végleg eldőlt. (Imádkozzunk az élők üdvösségéért)

CSAK JÉZUS EGYEDÜL❣️

,,💞Amikor feltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.,, (Mt 17,8)

Egyszer Jézus megengedte három tanítványának, hogy meglássák páratlan isteni dicsőségét, és átéljék, hogyan beszélt vele Mózes és Illés, a törvény és a próféták képviselője, kereszthalálának jelentőségéről. 

Hallhatták, ahogyan a mindenható Isten újra kijelentette: „Ez az én szeretett Fiam..., rá hallgassatok!" Amikor ámulatukból magukhoz tértek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül.
Minket gyakran kísért, hogy segíteni akarunk Istennek a megváltás munkájában. 

Ki akarjuk érdemelni valamivel az üdvösséget, vagy meg akarjuk osztani másokkal is azt, amit csak egyedül Jézus Krisztus tudott megvalósítani.
Ez az ige a szívünkbe vési most a valóságot: csak Jézus egyedül.

Mert egyedül Jézus volt bűn nélküli ezen a földön. Ezért egyedül ő vállalhatta magára a mi bűneinket és azok ítéletét. Egyedül ő volt képes elhordozni ezt a terhet. 

Egyedül az ő önfeláldozását fogadta el Isten érvényes elégtételként érettünk. 

Egyedül ő halt meg helyettünk a kereszten, egyedül ő támadt fel testben a harmadik napon, egyedül ő jár közben most is érettünk az Atyánál.
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért..." (1Tim 2,5-6)

„Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket."
„...az ő akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra." (Zsid 10,14. és 10. v.)

„...nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (ApCsel 4,12)
„Hiszen kegyelemből van üdvösségetek a hit által, és ez nem tőletek van:
Isten ajándéka ez; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék." (Ef 2,8-9)
Köszönöm, Uram, hogy te tökéletes váltságot szereztél nekem is!

ISTEN TÖRVÉNYE SZERINT❣️

,,...esküt tettünk, hogy Isten törvénye szerint élünk..., és hogy megtartjuk... az Úrnak minden... rendelkezését.,, (Neh 10,30)

A babiloni fogság évtizedeiben nem volt Isten népének Bibliája. 

Két nemzedék úgy nőtt fel, hogy csak az idősektől hallottak Isten tetteiről. 

Amikor Círus király hazaengedte a népet, otthon elővették a szent tekercseket. 

Isten igéjét hallgatva rádöbbentek az emberek, milyen messze kerültek Isten rendelkezéseitől, és vágy ébredt a szívükben, hogy újra azokhoz igazítsák, reformálják életüket.

Mindenekelőtt a családi életet tisztították meg. A pogányokkal kötött házasságokban a gyerekek pogány módon nőttek fel, és a házasságról sem Isten igéje szerint gondolkoztak. 

Később az egész társadalom látta hasznát annak, hogy itt Nehémiás rendet teremtett, és mertek igeszerűen élni. 

Ma is nagy szükség lenne arra, hogy a házasságról, családról, a gyerekek és öregek iránti felelős szeretetről Isten útmutatása szerint gondolkozzunk.

Utána a munka került a helyére. A pogányok kihasználták, hogy a zsidók szombaton nem dolgoztak, és akkor rendezték a nagy vásárokat. Ez azonban az Úr napja megszentelésének a rovására ment. 

Éppen úgy, mint az, amit mi tettünk az Úr napjával: vásárnap, vasárnap lett belőle. 

Az, hogy Isten rendelkezését ebben is komolyan vették, nem gazdasági visszaesést, hanem fellendülést vont maga után.

Isten igéje a szociális kérdésekben is rendelkezik. 

Erre hallgatva sokan elengedték a kölcsönt azoknak, akik nagyon szegények voltak, s nem tudták visszafizetni.És közös kincsnek tekintették újra a templomot, nagy ajándéknak az istentiszteleteket, rászántak időt, pénzt a tatarozásra és az áldozatok, a lelki munka feltételeinek biztosítására.
Ezt az engedelmességet pedig nagy lelki megújulás követte.

Istenem, segíts, hogy mindig észrevegyem, hol térek el a te rendelkezéseidtől, és újra vissza tudjak azokhoz térni!

AZ ELSŐ SZERETET❣️

,,💞De az a panaszom ellened, hogy nincs meg már benned az első szeretet.,, (Jel 2,4)

Ez egy levélből vett idézet. Jézus Krisztus levelet írt az efézusi gyülekezetnek, amelyben sok mindenért megdicséri, de utána ezt hiányolja életükből: az első szeretet eltűnt.
Mit jelentett ez akkor és ma?
Az első század végén a keresztény gyülekezetek intézményesedni kezdtek. 

Egyre gyakrabban kellett tanbeli, szervezeti, szervezési kérdésekről beszélni, és lassan háttérbe szorult a hívők Jézus Krisztussal való személyes lelki kapcsolata. Jézus személyéről áttevődött a hangsúly Jézus ügyére.
És mivel ez az ügynek is és a hívőknek is lelki kárára vált, szóvá teszi az Úr.
Ugyanez gyakran megtörténik az emberi kapcsolatokban is.

 
Az ismeretség elején a szerelmesünk személye fontos. 

Bármiről bármennyit tudunk beszélgetni, bármilyen áldozatra készek vagyunk, hogy találkozhassunk, minden gondolatunk körülötte forog. 

Aztán sokévi házasság után megszürkülhet a kapcsolat, nincs miről beszélni, teher a másik közelsége, csak azért maradnak együtt, mert nehéz lenne az anyagi szétválás. 

A házasság intézménye tartja össze a két embert, nem az egymás iránti szeretet. 

Az első szeretet eltűnt.

Jézus azt mondja, meg lehet újulni, vissza lehet térni az első szeretethez. 

Mert az ügy elviszi az energiát, a szeretetközösség adja. 

Az ügy leköt, a személyes kapcsolat felszabadít. Az előbbi megterhel, az utóbbi megerősít. 

Jézus ügye ideig való, a vele való személyes közösség örökkévaló. 

S ez a közösség a feltétele annak is, hogy az ő ügyét jól tudjuk képviselni.
Ügyeljünk a vele való személyes lelki közösség frissen maradására! 

És ne engedjük, hogy az egymással való kapcsolataink is személytelenné váljanak! 

Ne váljék kötelességgé a szenvedély, teljesítménnyé a ragaszkodás!

„Emlékezzél tehát vissza, honnan estél ki, térj meg" - ezt olvassuk ebben az igében.

KÁRHOZAT, KEGYELEM, KÜLDETÉS❣️

,,💞Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt...,, (Ef 2,1)

Kezdetben Isten szép küldetést adott az embernek, hogy legyen az ő képviselője a teremtett világban, s művelje és őrizze azt, amit Isten alkotott.
Egy képpel folytatva: alig kezdte el az ember ezt a boldog életet, megállt mellette a kísértő, és egy érdekes hajóútra hívta az „unalmas" éden-kertből.
Az ember engedett a csábításnak, de amikor a hajóra lépett, lefogták, megkötözték, az evezőpadhoz láncolták, s azóta gályarabként tengeti életét. 

Már nem Isten az ura, de a maga ura sem lett, hanem az Isten elleni lázadás, a bűn uralma alá került. Tehetetlen, a helyzetén nem tud változtatni. 

Ezt az Isten nélküli létet nevezi a Biblia halálnak, s ennek a végleges formája a kárhozat.
Jézus Krisztusról azt tudjuk, hogy megjelent ezen a gályán, és kihirdette a jó hírt: aki hisz benne, az szabad.

 
Ezek álljanak fel! Aki az ő szavára felállt, arról lehullottak a láncok, Jézus neve is ezt jelenti: szabadító, megmentő, üdvözítő. A vele való kapcsolat újra az életet jelenti a raboknak, ennek végleges formája az üdvösség.
A bűn uralma alól felszabadított ember újra képes küldetését végezni. 

Felismeri, milyen érdekes és fontos lehetőségeket készített el neki Isten, aki minket „jó cselekedetekre teremtett..., hogy azok szerint éljünk" (Ef 2,10).

 
Az ilyen ember már nem rab, nem kénytelen szüntelenül Isten akarata ellen cselekedni, hanem képes őt megérteni, vele egyetérteni, neki engedelmeskedni.
S eközben „valósul meg", lesz azzá, akinek Isten teremtette. Ez az igazi szabadság!
Ez a megszabadult, hitre jutott ember útja: küldetés, kárhozat, kegyelem, küldetés. 

A második állomásig mindnyájan eljutottunk. A kárhozat állapotából hív ki minket Jézus, hogy Isten kegyelmet nyert gyermekeiként újra eredeti küldetésünket tudjuk végezni.

NE ZÁRKOZZ EL❣️

,,💞Oszd meg kenyeredet az éhezővel..., és ne zárkózz el testvéred elől!,, (Ézs 58,7)

Miért zárkózunk el testvérünk elől? Azért, mert nem testvért látunk benne, hanem vetélytársat, ellenfelet, sőt olykor ellenséget. Félünk tőle, féltjük tőle a javainkat. És őt miért nem féltjük?
Mióta az ember szembefordult Istennel, szembekerült embertársával is.
S ez így tapasztalható - attól kezdve, hogy egy családban megszületik a második gyermek, egészen a világűr birtoklásáig.

Isten arra figyelmeztet, hogy az emberiség egy vérből van teremtve, tehát egy nagy család, úgy kellene néznünk mindenkire, mint testvérre.
A bizalmatlan, önző, közönyös magatartás elzár egymástól, a magára maradt ember még inkább fél, és aki fél, az agresszív lesz.

Hogyan lehet ennek véget vetni? Pál apostol tanácsa: béküljetek meg Istennel (2Kor 5,20)!
Isten nem ellenség, ti se hadakozzatok ellene, és ne is védekezzetek ellene!
Nem büntetni készül, hanem ajándékot kínál.
Aki őt elkezdi szeretni és szolgálni, az képes lesz szeretni és segíteni a másik embert is.
Függetlenül attól, hogy kicsoda.
Nem azt nézi, hogy megérdemli-e, vagy hogy megéri-e segíteni neki, csupán azt, hogy szüksége van rá.
Isten is csak azt nézte, amikor könyörült rajtunk.

Az ilyen ember megszabadul az önzéstől.
„Az volt a bűne... Sodornának, hogy bár... kenyérbőségben... volt része..., a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta." (Ez 16,49)
Megszabadul a közönytől. „Ne nézd el, ha embertársadnak... juha elcsatangol, ne menj el mellettük közömbösen..." (5Móz 22,1-4)

Felszabadul arra, hogy sose érvényesítse a maga előnyeit mások kárára, de mindig legyen kész akár a saját rovására is segíteni, adni, örömöt szerezni, áldozatot hozni másokért.
Jézus Krisztus erre adott példát, s az a mi lelki gazdagságunk forrása, hogy ő azért jött, hogy szolgáljon, és az életét adja váltságul sokakért (Mk 10,45).
Boldog az, aki meri őt követni ezen az úton.

A PÁSZTOR HANGJA❣️

,,💞Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját.,,
(Jn 10,4)

A jó pásztorról szóló példázatban Jézus Krisztus fontos igazságokat mondott arról, hogy ki és hogyan értheti meg az ő tanácsait.

1. A Biblia ritkán ír vezetésről, de gyakran a vezetőről. Vagyis arról, hogy milyen fontos, hogy újra Isten vezetése alá rendeljük az életünket. 

Mert más megrendelni a vezetést, vagy alárendelni magunkat feltétel nélkül Isten vezetésének.

Mi az előbbit szeretnénk, Isten viszont csak az utóbbira hajlandó. 

Nem elveket taníttat meg velünk, hanem a vele való személyes közösséget kínálja fel. 

Eközben megismerjük őt, együtt él vele a hívő, nem „probléma" lesz a vezetés, hanem napi gyakorlat.

2. Isten csak a maga útján vezet, és nem ahhoz szolgáltat tanácsokat, hogy a magunk útján hogyan juthatunk előre.
Az ókori pásztor nem terelgette nyáját, hanem hívogatta.
Nem ő követte a nyájat, hanem előttük járt, és mutatta az utat.
Az vezethető és az érti Istent, aki előtt ő, az ő akarata és igéje feltétlen tekintély. 

Aki bízik benne, bizonyos abban, hogy Isten jobban tudja, mi jó nekünk, mint mi magunk.
Ezért meggyőződéssel követjük. A vezetés tehát azzal kezdődik, hogy a magunk útjáról megtérünk Isten útjára.

3. A pásztor egy sajátos sípoló hangon hívta mindig a juhokat. Azok megismerték a hangját, és így követték. Mivel egész nap együtt voltak, megtanulták, és idegent nem követtek.
A Jézussal való állandó együttlét a hívő ember életformája.
És a naponkénti bibliatanulmányozás, rendszeres igehallgatás során megszokja a lelki fülünk a Pásztor hangját.
Így tudunk majd igeszerűen gondolkozni, dönteni és cselekedni.
Ő egyenként, név szerint ismeri a juhait, de mint nyájat gondozza őket. 

Én magamban is fontos vagyok neki, de a hívők közösségében lehet fejlődni, és ott vagyunk védve is.

EMBEREK, ISTEN KEZÉBEN❣️

,,Áldott az Úr..., hogy elém küldött most téged... megakadályoztál ma a vérontásban.,, 

(1Sám 25,32-33)

Különös, ahogyan Isten szervezi a dolgokat. Ahogyan irányít embereket, időzíti az eseményeket, felhasznál bárkit tudta nélkül is az ő jó céljainak megvalósítására.

Dávid, amikor még Saul elől bujdosott, sok jót tett egy Nábál nevű gazda pásztoraival. 

Ennek fejében várt volna tőle egy kis támogatást.
Nábál azonban fukar és ostoba ember volt, elkergette Dávid követeit.
Dávidban felforrt a méreg, és bosszút akart állni a kegyetlen emberen.
Megmondta ezt egy szolgafiú Nábál feleségének. Abigail azonnal felismerte a fenyegető veszélyt, Dávid csapata elé ment, lecsillapította haragját, emlékeztette őt Isten ígéreteire, hogy király lesz, és óvta attól, hogy vétkezzen és indulatból vért ontson.
„Véletlenek" sora ez a történet, amiben azonban egyértelműen látszik Isten bölcsessége, rendező hatalma, választottai iránti szeretete, igéjének emberformáló ereje.

Véletlenül volt fültanúja a jelenetnek a szolga, véletlenül gondolta, hogy megmondja gazdaasszonyának, teljesen szokatlan, hogy Abigail nő létére azonnal cselekszik, éppen azon az ösvényen megy le az ajándékkal, amelyen Dávid és emberei csörtetnek felfelé, prófétai bátorsággal inti a leendő királyt, az meglepő alázattal úgy fogadja ezt, mint Isten szavát - és elmarad a vérontás, lecsillapodnak a kedélyek.
Nyilvánvaló, hogy semmi nem történt véletlenül, Isten kegyelemmel és hatalommal irányít mindenkit, és vezeti népe történelmét is a jó irányba.

Ismerjük-e mi Istennek ezt a tulajdonságát, és így bízunk-e benne?
Vegyük észre az események mögött is őt, és engedjük, kérjük, hogy irányítson minket és népünk történetét is!

DÁVID, a VEZETETT EMBER❣️

,,💞Dávid újra megkérdezte az Istent, és az Isten azt felelte neki...

Dávid úgy tett, ahogyan az Isten megparancsolta neki...,, (1Krón 14,13-17)

Dávid királynak nagyon sokat kellett hadakoznia, különösen a filiszteusok támadták gyakran az országot. Ő tapasztalt katona volt, mégis minden ütközet előtt megkérdezte Istent, hogy mit tegyen. Mindig úgy cselekedett, ahogyan Isten tanácsolta, és sok győzelmet aratott, olykor nagy túlerővel szemben is.
Hogyan történt vele az, hogy megértette Isten vezetését, és aszerinl járt el?
Kit vezet Isten, és ki értheti meg a vezetést?
Az érti Isten vezetését, aki kérdezi őt. Sokan vágynak arra, hogy kapjanak tanácsot, de kevesen jutnak el oda, hogy meg is kérdezzék.
Ehhez tudniillik már hit kell. Az a reménység, hogy Isten válaszolni fog, s ők azt meg is érthetik. Sokszor éppen a hitetlenség az akadálya annak, hogy ez megtörténjék, mert eleve kételkedik sok ember abban, hogy Isten felel.
Mert hogyan fogja megmondani, és hogyan értem majd meg?
Ezt bízzuk őrá!
A "hogyan" az ő titka. Az én feladatom, hogy higgyem: őt érdemes megkérdezni, és megérthetem válaszát. Hit nélkül ez nem működik.
És vevőkészülék nélkül sem, mert Isten Lelke nélkül senki sem értheti meg Isten gondolatait (1Kor 2). Az újjászületett ember képes azt érteni is, cselekedni is.
Csak az érti Isten vezetését, aki nemcsak kivételes alkalmakkor igényli, hanem mindig. 

Hétköznapi helyzetekben is, sorsdöntő kérdésekben is.
Eközben fejlődik ki a hívő ehhez szükséges lelki érzékszerve is.
És az érti Isten vezetését, aki látatlanban kész annak engedelmeskedni.
Aki csak úgy tekint Istenre, mint egyik tanácsadójára a sok közül, akit meghallgat, de majd eldönti, hogy hallgat-e rá, nem fogja megérteni őt.
Dávid újra és újra alázatosan kérdezte, és teljes bizalommal engedelmeskedett, így tapasztalta meg, hogy Isten valóban vezette őt.
Éljünk ezzel a nagy lehetőséggel, s kérjük el ennek a feltételeit is az Úrtól!

LÉGY RÉSEN❣️

,,💞Gondolta, hogy kipusztítja őket; de Mózes... elébe állott a résre, hogy elfordítsa haragját...,,

 (Zsolt 106,23 - Károli)

Sokan úgy kezdtünk imádkozni, hogy édesanyánk vagy nagymamánk megtanított egy kedves esti gyermekimádságot. Később meg tudtuk jegyezni már a miatyánkot is.
Aztán egyszer csak saját szavaival próbálkozik az ember, főleg ha Isten segítségét kéri valamihez.
Fordulatot az jelent, ha újjászületik valaki, és tud a „Lélek által" imádkozni, természetes lesz neki, hogy szüntelen imádkozik.
Öröm neki, hogy mennyei Atyjával mindent megbeszélhet, és őt dicsőítheti.

Van azonban olyan imádság is, amikor Isten gyermeke tusakodik, küzd valamiért vagy valakikért, amikor az imádságot mint fegyvert forgatja.
Mózes többször is kénytelen volt így imádkozni.
A nép újra és újra bálványokat imádott az élő Isten helyett vagy mellett, s ezzel Isten ítéletét hívták ki maguk ellen.
Ezekben a nehéz helyzetekben Mózes gyakran odavetette magát Isten elé, és életre-halálra könyörgött az ő kegyelméért.

Mert Isten népének védelmet az Úrral való szövetség ad.
Azon belül biztonságban van. Ha azonban elfordul Istentől, rés támad a szövetség falán, s azon bejön Isten ítélete.
Ezt a képet használja több esetben a Biblia: az imádság az a „malter", amivel ezeket a repedéseket be lehet tömni.
Mózes ilyenkor Isten irgalmas voltára hivatkozik, megvallja a nép bűnét, emlegeti Isten ígéreteit, amelyek meghiúsulnának, ha igazságosan megítéli az embereket. Isten dicsősége és a vétkes nép jövője van szeme előtt.

Isten komolyan veszi az ilyen elszánt imádságokat.
Sőt keres olyan hívőket, akik adott esetben így tudnak harcolni népükért.

 „Kerestem köztük valakit, aki... odaállana a résre... az országért..." (Ez 22,30)

Népünk jövőjére, szabadságára gondolva ne felejtsük el ezt a sajátos fegyvert se, amelyet a hívők eredményesen forgathatnak!