2024. szeptember 4., szerda

AZ ATYA❣️

,,💞Egy embernek volt két fia.,, (Lk 15,11)

http://biblia.hu/biblia_k/k_42_15.htm

Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, 
ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. 
Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza!
Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.

Amikor a kisebbik fia elég szemtelenül eléje áll, elkéri az örökségét, és bejelenti, hogy elmegy otthonról - elengedi. Isten nem kötöz magához, azt akarja, hogy önként vállalt szeretetkapcsolatban éljünk vele. 
Aki már tudja, hogy ki és milyen az ő Istene, és úgy ragaszkodik hozzá, hogy el sem lehetne kergetni otthonról, azt engedi ő egészen közel magához, annak jelent mindennél többet a vele való közösség. 
Aki nélküle akar élni teheti. Nem zárja be előtte az ajtót.

De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. 
Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". 
Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek.
És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. 
Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is.
De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. 
A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk.

„Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3).
Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése