MIRE VALÓ AZ ÜNNEP?

,,💞A megtérés és a higgadtság segítene rajtatok, a béke és a bizalom erőt adna nektek!,, 

(Ézs 30,15)

Pilinszky János ezt írja az ünnepek lényegéről: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti...
A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell hogy legyen. 

A kikapcsolódás erre kevés..., valójában bekapcsolódásnak kell lennie. 

Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja."

Az ünnepet Isten rendelte el, amikor a hetedik nap megszentelését megparancsolta. 

Célja az, hogy ilyenkor az ember tegye félre a maga munkáját, és Isten munkájára összpontosítson.
Úgy is, hogy Isten nagy tetteiről beszélgessünk, s úgy is, hogy nyissuk ki magunkat, s kérjük, hogy ő munkálkodjék bennünk.

Az ünnep célja nem a semmittevés, de nem is a még lázasabb tevékenység, hanem kapunyitás felfelé. Tartom a kezemet, hogy Isten ajándékait átvegyem, s aztán legyen mit továbbadnom másoknak. Nincstelen leszek, ha soha nem állok csendben Isten elé, hogy beszéljen velem és gazdaggá tegyen.
Előbb dolgozik bennem, utána pedig dolgozik általam.
Óvakodjunk attól, hogy ehelyett teletömjük ünnepeinket tennivalókkal, s a végére még fáradtabbak és üresebbek legyünk! Ezt csak tudatos tervezéssel lehet megvalósítani.
Ne engedjünk semmilyen kényszernek! Az ajándékozást, utazást, vendéglátást is ehhez a célhoz lehet igazítani.

Az ünnep központjában az ünnepelt álljon: karácsonykor Jézus Krisztus. 

Ez nem a szeretet ünnepe úgy általában, hanem Isten irántunk való szeretetének ünnepe.
Nem az ajándékozásé, hanem az Isten nekünk adott ajándékáé: Jézusé. 

Neki örüljünk, érte legyünk hálásak, vele keressük a közösséget!
Akkor egymásnak is jobban tudunk örülni, hálát érezni és egymással mélyebb közösségre jutni.

VAN VISSZAÚT❣️

,,💞...aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el... ,, (Jn 6,37)

Egy fiú egy alkalommal nagyon összeveszett a szüleivel.
Mindkét fél durva volt, de a fiú különösen szemtelen és tiszteletlen. Utána megszökött otthonról. 

Keserves hetek következtek, gazdátlanul hányódott, veszélyes helyzetekbe is került.
Aztán közeledett a karácsony, és egyre jobban vágyódott haza.
De vajon visszafogadják-e? Írt egy levelet a szüleinek, amelyben bocsánatot kért, és jelezte, hogy karácsony délután melyik vonattal érkezik.
Azt kérte, hogy ha meg tudnak bocsátani, kössenek egy fehér zsebkendőt a ház előtti almafára. 

Ha nem, akkor nem megy többé haza. A vonaton nagyon ideges volt, félt kinézni az ablakon, mert ha nem lesz zsebkendő, nem tudja, mitévő legyen.
Amikor azonban a házuk előtt haladt el a vonat, megrendülve látta, hogy négy-öt fehér zsebkendőt is lenget a szél a fán.
Boldogan ment haza, és kibékült a szüleivel.
Karácsony ezt az örömhírt hirdeti: télvíz idején kivirágzott az almafa, Isten szeretetének a fehér zsebkendője Jézus Krisztus testet öltése, közénk érkezése. Isten bűnbocsátó kegyelme nélkül a mi sorsunk is teljesen reménytelen lenne.
De ő kész megbocsátani, mert Jézus eleget tett az ő igazságának, helyettünk elszenvedte bűneink ítéletét. 

S aki ezt komolyan veszi, vagyis hisz Jézusban, az új életet kezdhet.
Készen vagyunk-e mi is ugyanígy megbocsátani az ellenünk vétkezőknek? 

És akarunk-e hálából egészen Isten akarata szerint élni, ami a legjobb, sőt az egyetlen életlehetőség a számunkra?

"A bűnből hozzád sietek, mert szomjazom kegyelmedet. Te nyugtass meg, én Jézusom! Ím neked szívem átadom." (Philipp Melanchthon)

IMMÁNUEL❣️

,,💞Ezért maga az ÚR ad jelt nektek: Íme, a szűz fogan méhében, és fiút szül, és Immánuelnek nevezik őt.,,

(Ézs 7,14)

Kodály Zoltán Adventi ének című műve egy középkori himnusz feldolgozása.
Ez a himnusz Ézsaiás könyvének négy Messiás-jövendölését sorolja fel, így ragyogtatja fel az eljövendő Krisztus nagyságát.
Immánuel ezt jelenti: velünk az Isten. Karácsony, Jézus testté létele azt bizonyítja, hogy Isten nem ellensége az embernek, nem is közönyösen nézi, hogyan „forog keserű levében", hanem utánanyúl, kiemeli abból a szakadékból, amelyből önerejéből nem tud kijönni.
A testté lett Krisztusban Isten ezt a mentő szeretetét kínálja nekünk.
A Jessze vesszeje (Ézs 11,1) kifejezés arra utal, hogy mivel Jézus Isainak (ennek másik alakja a Jessze), Dávid apjának a leszármazottja, benne teljesednek be mindazok a próféciák, amelyeket Isten az eljövendő Messiásról kijelentett.
Ő a „napkelet", a felkelő nap is, aki az Istentől elszakadt világ lelki sötétségébe olyan fényt hozott, ami leleplez, útbaigazít, segít tájékozódni, sőt kivezet a halálból az életbe (Ézs 9,1; Károli: 9,2).
És ő a Dávid kulcsa (Ézs 22,22), aki megnyitotta minden benne hívő előtt a mennyország kapuját, lehetővé tette a bűnös embernek az élő Istennel való találkozást, ezért hasadt ketté halálakor a templom kárpitja. 

Erre egyedül ő volt képes!!
A himnusz utolsó verse pedig Adonájnak nevezi őt, ami a mindenható és örökkévaló Isten megszólítása, személyes hitvallás: Uram. 

Ne csináljunk ebből a hatalmas Úrból „kis Jézuskát", mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön!!
Ő már testté lételekor is ilyen hatalmas Isten volt, és így jelenik majd meg második eljövetelekor is nagy hatalommal és dicsőséggel.

KÉSZÜLÜNK KARÁCSONYRA❣️

,,💞Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten. Magasztalnak a népek...,,
(Zsolt 46,11)

Ezekben a napokban nagyon sok tennivalónk van, a legtöbb ember készül karácsonyra. De hogyan?
Tervezni és szervezni kell, pénzt és időt beosztani, munka után zsúfolt üzletekben vásárolni...
Aztán mire megérkezünk az ünnephez, elfogy az erő, kiürül a pénztárca, kimerülten próbálunk illedelmesen viselkedni, és sokan el is feledkeznek arról, hogy karácsony az Úr Jézus Krisztus születésnapja.

Ebben a hangos, kapkodó időben Isten különös szeretettel figyelmeztet: csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok Isten! S aki elolvassa az egész zsoltárt, megtudja belőle, hogy

a., Isten az üdvtörténet Ura. Neki szép terve van ezzel a világgal.
A gonoszság erői próbálják ezt meghiúsítani, de éppen karácsony csodája mutatja: Isten Jézus Krisztus személyében utánunk jött, hogy segítsen rajtunk.

b., Isten a történelem Ura is. Sokszor úgy tűnik, hogy a pénz, a hatalom, a hazugság diadalmaskodik, de mi tudjuk, hogy a kormány Isten kezében van.

c., És Isten a mi személyes életünk Ura is. Ő a mi erős várunk, biztos oltalmunk. 

Aki ismeri őt és bízik benne, annak minden körülmények közt békessége van. 

Őt megismerni ebben a csendben lehet.

Legyenek hát csendes adventi estéink, akár egyedül, akár családban élünk, amikor ha röviden is, de magasztaljuk őt, figyeljünk igéjére, lássuk meg nagy tetteit - köztük azt is, hogy karácsonykor Jézusban egészen közel jött hozzánk Isten!

Készüljünk karácsonyra másként, mint a világ! 

Az Isten előtti csendben az is hallható lesz, amit a lármában és rohanásban nem hall meg az ember. 

Így közelebb kerülünk Istenhez, egymáshoz és önmagunkhoz is.

Csak légy egy kissé áldott csendben

Magadban békességre lelsz, 

Az Úr-rendelte kegyelemben 

Örök, bölcs célnak megfelelsz! 

(G. Neu mark)

AZ ÍTÉLET ISTENE IS AZ ÚR❣️

,,💞...sebed gyógyíthatatlan..., mert van-e, akin nem gázolt át örökös gonoszságod?!,, (Náh 3,19)

Náhum próféta megjövendölte, hogyan fog elpusztulni Asszíria fővárosa, Ninive. 

A könyvében leírtak Kr. e. 612-ben olyan pontosan beteljesedtek, hogy némelyek gyanakodtak, hogy ez nem is jövendölés, hanem utólagos leírás volt. 

A tudományos vizsgálat azonban állítja, hogy ez a rövid könyv jóval 612 előtt keletkezett.

Ninivének olyan fekvése és védfala volt, hogy bevehetetlennek tartották. 

Szinte elképzelhetetlen kincset halmoztak fel benne, amelyet hírhedt kegyetlenséggel zsákmányoltak folyamatosan. A leírás ragadozó oroszlánhoz hasonlítja ezt a várost. 

De Náhum megjövendöli, hogy Isten nem hagyja büntetés nélkül a bűnt, és Ninive el fog pusztulni.

Isten azonban soha nem az ítélet végrehajtásával kezdi, hanem figyelmeztet az ő igéjével. 

Korábban Jónás prédikált ebben a városban, amire akkor ijedtükben hallgattak is, de érdemi változás nem követte azt az alkalmi felbuzdulást, és így visszaestek régi bűneikbe. 

Vigyázzunk erre mindig: Isten igéjét csak egészen komolyan érdemes venni, aminek radikális és végleges életváltozást kell jelentenie.

Isten viszont nemcsak irgalmas, de igazságos is. Az ítélet késése gyakran megtéveszti az embereket, úgy gondolják, lehet következmények nélkül vétkezni. 

Szeretnénk is magunknak egy olyan Jóistent elképzelni, aki nem néz oda, amikor vétkezünk. 

Az élő Isten azonban nem ilyen. 

A bűnbánó bűnösnek megbocsát, de a makacsul vétkezőt megítéli. 

Ne irigyeljük azokat, akik ninivei módra élnek!

Az egész emberiség is egy nagy ítélet előtt áll, amelyet a visszatérő Jézus Krisztus hajt majd végre. 

Ez elől az egyetlen menedék, ha valaki hiszi, hogy bűneink büntetését ő már elszenvedte a keresztfán, és neki engedelmes életet élünk. Aki azonban nem törődik ezzel, annak a sebe valóban gyógyíthatatlan.

A SORSDÖNTŐ DE❣️

,,💞...DE a te szavadra mégis kivetem a hálókat.,, (Lk 5,5)

Egy sötét éjszaka. A Genezáreti tóban a halak éjszakára a mélyebb vízbe húzódnak, mert ott nem hűl le olyan gyorsan a víz, nappal viszont a part menti sekélyben szétszóródnak.
A halászok ezért éjjel dolgoztak, s a mélyben halásztak.
Péter és társai ezt jól tudták, egyik éjjel azonban szorgos munkájuk ellenére sem fogtak semmit.

Hajnali derengés. Ahogy ilyen kudarcos éjszaka után a hálóikat tisztogatták, Jézus jött oda, s azt kérte Pétertől, vigye egy kissé beljebb a parttól, hogy onnan tanítsa a sokaságot.
Péternek nem nagy kedve volt ehhez, de megtette, s így ő is kénytelen volt hallgatni Jézus szavait.

Nappali világosság. Befejezve a tanítást arra kérte Pétert, evezzen a mélyre, és vesse ki a hálókat.
Péter válaszából kitűnik, mennyire bosszantotta ez a kérés, amiben a teljes hozzá nem értés is megszólalt: ilyenkor a mély vízben nincsenek halak. Jézus szavai azonban dolgoztak Péter szívében, s elhangzott egy sorsdöntő „de": nem látom értelmét, de mivel te mondod, megteszem. 

És annyi halat fogtak, hogy két hajót megtöltöttek.

„Péter ezt látva leborult Jézus lába elé, és így szólt: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"
Nem a nagy zsákmánnyal foglalkozott, mert teljes világosságban meglátta, ki ő valójában, és ki Jézus. Már nem Mesternek szólította, hanem Uramnak.

Néha engedi megtapasztalnunk Jézus, milyen tehetetlenek vagyunk nélküle. 

Átéljük a kudarcok éjszakáját, amikor hiábavalónak bizonyul minden jó szándék, erőfeszítés, hozzáértés, nem fogunk semmit. 

- Jézus szavai nyomán mindig derengeni kezd valami, de az ő isteni teljhatalmát és érthetetlen szeretetét csak az tapasztalja meg, aki kész neki önmaga ellenében is engedni.
Nem értem, mást gondolok, de a te szavadra mégis megteszem, amit mondtál. 

Ekkor látjuk helyesen önmagunkat is és Jézust is.

ÉLETÜNK KAPUI❣️

,,...tanúja leszel minden ember előtt arról, amiket láttál és hallottál.,, (ApCsel 22,15)

Azt szokták mondani, hogy egy ember életén a kapuk szerepét az értelem, a szem, a fül és a száj tölti be. Ezeken keresztül jön be és megy ki információ. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi jön be és mi megy ki.

Amikor Jézus Krisztus elhívta szolgájának Saul-Pált, ezekre a kapukra nézve adott neki ígéreteket:
1. „...hogy megismerd az ő akaratát..." Mi Isten akarata? „...hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében..." Hogy hagyjuk abba a kételkedést, okoskodást, hiszékenységet, és vegyük komolyan, amit ő mondott magáról. S őt megismerve felismerjük majd Isten akaratát életünk konkrét vonatkozásaiban is.
2. „...meglásd az Igazat..." Ó, milyen sok szennyes és felesleges dolog jön be a szemünkön! 

Az első kísértés is ezen a kapun érkezett az emberhez, amikor nézte a tiltott gyümölcsöt. 

Ez az ígéret arra vonatkozik, hogy felismerhetjük a názáreti Jézus személyében az Isten Fiát, személyes Megváltónkat.
3. „...hangot hallj az ő ajkáról." Külön kegyelem, hogy Jézus kijelenti magát, szól ahhoz, aki felismerte és hitt benne, „...igéd vidámságot szerzett nekem és szívbeli örömöt" - vallja Jeremiás próféta (Jer 15,16).
4. „Mert az ő tanúja leszel" - hangzik tovább az ígéret.

Arról tud tanúskodni valaki, amit maga is látott és hallott. 

S végül is ez Jézus célja Pállal és minden benne hívővel, hogy ami bejött a fülünkön (a tőle hallott ige), 

az átalakítson minket, és továbbmenjen a szánkon. 

Így nem a magunkét fogjuk mondani, hanem olyan igét adhatunk tovább, ami tőle származik. 

Ennek az igének ereje van, ezen keresztül maga az élő Jézus Krisztus munkálkodik. 

Ő legyen őrizője, megszentelője életünk kapuinak!