SZÜNTELEN HÁLA❣️

,,...mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.,, (1Thessz 5,18)

Miért írja a Szentírás többször, hogy tartsuk számon Isten jótetteit, köszönjük meg újra és újra ajándékait, bővölködjünk a hálaadásban?
S mi a haszna annak, ha egymás iránt sem fukarkodunk a hálával?
Nekünk is, másoknak is nagyon hasznos ez, és Isten dicsőségét is szolgálja. Hogyan?
Akitől kaptunk valamit, annak adósa lettünk, tartozunk a hálával. És a szívből jövő köszönet gyakran többet ér, mint bármilyen viszonzás, mert ebben szív érintkezik a szívvel.
A hála biztatás is újabb jótettekre. Valaki értelmi fogyatékos gyermekek közt dolgozik.
Kezdetben nyomasztotta, hogy nem tud velük beszélgetni.

Ma ezt vallja: semmi pénzért nem mennék el máshova, egész nap hálás tekintetek közt dolgozhatok.
A köszönet: energiaközlés.
A hálás ember ismeri fel, milyen gazdag. Aki elégedetlen, követelőző, mindig azt látja, amije nincs.
A hálás azt, amije van, és egy hálaadó imádság olyan „leltár", amely elégedetté teszi az embert.
A hálaadás a saját hitünket is megerősíti.

Az Isten iránti hála kifejezése bizonyságtétel is Istenről.
Arról vall ezzel a hívő, hogy Isten gazdag, hatalmas, szerető Atya, aki megbízható, nyugodtan rábízhatják magukat az ő gyermekei, akik tudják, hogy tőle kaptak mindent, és ezután is tőle kérnek és várnak mindent. Ezért véd meg a hála az aggodalmaskodástól.

A hívő ember olykor már előre megköszöni, hogy Isten a jövőben is cselekedni és ajándékozni fog. Szorongás helyett szent kíváncsisággal várja, hogy ebből az újabb bajból hogyan ad majd szabadulást.
S mivel a hála s a mögötte álló hit magával Istennel kapcsol össze, ezért az ilyen ember a nyomorúság idején is tudja magasztalni Istent.
Belé vetett bizalma nem rendül meg, ha próbák közt vezet az útja.

Nem a bajokért hálás, hanem azért, hogy minden helyzetben Istennel közösségben maradhat.
Így a nehéz időkben is tudja őt dicsőíteni, mint Jób (Jób 1,21).
A szüntelen hála egyik édes gyümölcse ez a dicsőítés.

Jób.1.21 és így szólt:,, Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el.
Az Úr adta, az Úr vette el. Áldott legyen az Úr neve!,,

EGYIKÜK VISSZATÉRT❣️

,,💞Arcra borult Jézus lábánál, és hálát adott neki.,, (Lk 17,16)

Amikor egyszer Jézus úton volt, tisztes távolból tíz leprás kiáltott neki: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!
Ő elküldte őket a papokhoz, akkoriban ők igazolhatták, hogy nem fertőző betegek, közösségbe mehetnek.
Mire odaértek, mind meggyógyult. Kilenc boldogan sietett haza, egy azonban visszament Jézushoz, és dicsőítette Istent.

Palesztinában akkor ezen kívül még sok leprás élt.
A legtöbben egyedül hordozták a betegség, kiközösítettség és reménytelenség terhét. 

Ez a tíz messziről kiáltott Jézushoz, s ő meggyógyította őket. De személyes kapcsolatba csak az került vele, aki visszament megköszönni.
Ma is sok ember hordoz sokféle nyomorúságot.
Vannak köztük, akik a bajból Jézushoz kiáltanak, s tőle remélnek valamilyen segítséget.
És sokan kapnak is. De kevesen vannak, akik ezért hálásak, ezt ki is mondják, visszamennek, megköszönik.
Ők már egészen közel kerülnek Jézushoz („arcra borult Jézus lábánál"), ők felismerik és elismerik benne Istent, így dicsőítik őt. S hozzájuk az Úrnak személyes szava is van.
Csak ennek az embernek mondta: Kelj fel, hited megtartott téged!

A hála jelentőségéről a Biblia sok fontos igazságot említ. Hálás az, aki az ajándékról feltekint az Ajándékozóra.
Csak a hálás ember ismeri fel, hogy a Krisztussal való közösség mérhetetlenül több, mint az ő ajándékai.
Hogy amit kapott, az csak töredéke annak, ami el van készítve neki. 

Hogy a gyógyulás csak kezdet, ezentúl ezzel a gazdag Úrral együtt élhet. 

Visszakerül az ilyen ember eredeti helyzetébe: ismeri Istent, tudja őt dicsőíteni, akár így egyedül is vállalja őt, mert ő jelenti neki az igazi társaságot.

Ne csak a bajban kiálts Jézushoz, hanem légy vele folyamatos közösségben! S ne csak ajándékait igényeld, hanem őt magát keresd, szeresd, kövesd!
Ez az igazi gazdagság.

ÖNSZERETET❓

,,💞A második (parancs) ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.,, (Mk 12,31)

Egy új keletű tévtanítás szerint a szeretet kettős parancsa három, mert nemcsak azt mondja, hogy szeresd Istent és felebarátodat, hanem azt is, hogy szeresd önmagadat.
A helyes önértékeléshez és önmegvalósításhoz szüksége van az embernek arra is, hogy megtanulja szeretni önmagát.

Mit ír erről a Szentírás?
**Más az önmagam elfogadása, és más az önmagam szeretése.**

Az előbbire bátorít a Biblia. Ír arról, hogy Isten egyenként megtervezett mindnyájunkat, mind „egyedi darabok" vagyunk, „egyedüli példány" (Kosztolányi).

Mint Isten alkotását fogadjam magamat: a külsőmet, képességeimet, adottságaimat, hiányaimat.
Legyek hálás minden tőle kapott értékemért és tartson alázatban minden hiányosságom! Mindnyájunkból hiányzik valami. Aki így elfogadja magát, annak helyes önértékelése lesz, és boldogan szolgál Istennek és segít embertársainak. Ez azonban nem önszeretetet jelent.

Az önszeretet velünk születik, azt inkább fékezni kell olykor.
Jézus világosan két parancsról beszél: szeresd Istent, és szeresd felebarátodat.
A „mint magadat" csak mérték: legalább úgy szeresd a másikat, amennyire magadat szereted!

Az önszeretetet egyenesen bűnnek minősíti a Biblia, például az utolsó időkről írja, amikor felerősödik minden gonoszság: lesznek az emberek magukat szeretők (önzők), pénzsóvárak... (2Tim 3,2).

Jézus Krisztus sokkal inkább az önfeláldozásra adott példát, és arra bátorít. 

A felebarát iránti szeretetből fakadó önfeláldozás és az önszeretet semmiképpen nem fér meg együtt.
A Biblia tanítása tehát világos: fogadjam el és ápoljam Istentől kapott testemet, lelkemet!

De legalább ilyen fontos legyen nekem a másik ember teste és lelke is, akkor teszek eleget Isten parancsának.
Ennek az egészséges egyensúlynak a feltétele, tápláló forrása pedig az, ha teljes szívemből szeretem Istent.

A CSÜGGEDÉS GYÓGYSZERE❣️

,,💞A tűz után halk és szelíd hang hallatszott... Mit csinálsz itt, Illés?,, (1Kir 19,12-13)

Jezábel, az istentelen királyné, terjesztette a bálványimádást, üldözte Isten népét, és irtotta Isten prófétáit.
Illés próféta is sokat szenvedett tőle. A Karmel-hegyi istenítélet bebizonyította, hogy mégis Isten az Úr, ő él és cselekszik - ellentétben a tehetetlen bálvány szobrokkal.
Ez Jezábelt annyira feldühítette, hogy megüzente Illésnek, ő is halál fia.
Illés ekkor teljesen elkeseredett. Fizikailag is kimerült már, de most lelkileg is összeomlott és szeretett volna meghalni. Hogyan gyógyította meg őt Isten?
Nem szidta meg, nem háborodott fel, hanem először altatta, aztán enni és inni adott neki, majd beszélgetett vele. Eszméltette: mit csinálsz itt? Illésből áradt a panasz.
De mit csinálsz? Aztán kapott néhány feladatot, és észre sem vette, hogy visszatért az életkedve, fizikai ereje, és újra Isten használható eszközévé vált.
A legjobbakkal is előfordulhat, hogy kimerülnek és elcsüggednek. 

Ne szégyellje ezt a hívő ember se!
Isten nem háborodik fel emiatt, hanem gyengéd szeretettel kezelésbe vesz. 

Ő ismeri a testi szükségeinket is, de legfőbb gyógyszer mindig az ő igéje. 

Itt így olvassuk: az ő halk és szelíd szava. 

Ez segít a helyes önismeretre, valóságlátásra, és önmagunkról és a nehézségekről újra Istenre irányítja a figyelmünket. Felemeli a csüggedt ember tekintetét, s mindjárt messzebb is lát, meglátja Istentől elkészített feladatait.
Mi se botránkozzunk meg, ha valaki kimerül vagy kiborul a közelünkben! 

Isten gyengéd, de határozott szeretetével pótoljuk fizikai és lelki szükségeit és főleg helyén mondott igével engedjük, hogy erősítse őt maga Isten!
Rá irányítsuk egymás tekintetét, ő a mi igazi gyógyítónk.

ÉLES KÉRDÉSEK❣️

,,💞Aki győz..., fiam lesz. De a gyáváknak... osztályrésze... a második halál.,, (Jel 21,7-8)

Nem szeretjük az ilyen sarkos fogalmazást, de így a Biblia vége felé Isten egyre élesebb kérdéseket tesz fel, hogy világos választ tudjunk adni. Kik vagyunk: Isten fiai vagy a halál fiai? 

Hol lesz a helyünk Krisztus második eljövetelekor: a mennyei Jeruzsálemben vagy a tűzzel és kénnel égő tóban? És mi vár ránk: a második feltámadás vagy a második halál?
Az első feltámadás az, amikor valaki hitetlenből hívővé lesz, lelkileg új életre támad. 

A második feltámadás, amikor Krisztus magához veszi majd a benne hívőket az ő dicsőségébe. 

Az első halál a biológiai, amelyben mindnyájunknak részünk lesz. 

A második az örök kárhozat. Erre mondják, hogy aki kétszer születik (testileg és lelkileg is újjászületik), az egyszer hal meg (biológiai halál).
Aki csak egyszer születik (testileg, ahogyan mindnyájan), az kétszer hal meg.
„Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen."
Ezt ígéri Isten, s mindnyájan erre szomjazunk. Mégsem fogadja el mindenki ezt az ajándékot.
Pedig Isten ingyen kínálja, nem kell érte felmutatni, teljesíteni, adni semmit.
Aki ebből iszik, vagyis aki hittel megragadja Islen kegyelmét, az „örökölni fogja mindezt, és Istene leszek annak, az pedig fiam lesz".
„De a gyáváknak és hitetleneknek, az utálatosaknak, gyilkosoknak és paráznáknak, a varázslóknak és bálványimádóknak, és minden hazugnak... osztályrésze... a második halál."
Olyan tükör ez, amibe jó becsületesen belenéznünk, és önvizsgálatot tartanunk. 

Isten nem ijesztget, hanem figyelmeztet és hív. Ő azt akarja, hogy a mi részünk a második feltámadás legyen. Ő mindent megtett ezért. És én?

LETÖRÖL MINDEN KÖNNYET❣️

,,💞Íme, az Isten... letöröl minden könnyet a szemükről...,,(Jel 21,3-4)

Arról az új világról mondja ezt Isten, amit majd Krisztus második eljövetele után teremt. 

Ebben a mostani világban nagyon sok könny vér és verejték folyik. 

Kezdetben nem így volt, ez mind az Istentől való elszakadás következménye.

Végigkísér bennünket. Amikor egy ember megszületik, az édesanyja verítékben úszik és vérzik. 

A kicsi első tette pedig az, hogy felsír. És ettől kezdve hol ő sír mások miatt, hol miatta sírnak mások, verejtékkel keresi meg a kenyerét, és közben nem szűnik meg a vérontás különféle formája sem.

Abban a világban, amit Isten a benne hívőknek készít, „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom".

Akik már ebben a világban Isten újjáteremtett gyermekei, azok arra törekszenek, hogy sose folyjék miattuk könny, se vér. 

Sőt ők tudnak sírni a sírókkal, tudnak vigasztalni azzal a vigasztalással, amit ők is Krisztustól kapnak, megtanulnak könnyet törölni, sebet kötözni. 

A halál világában az életet képviselik. Jézus Krisztus megszabadít minden benne hívőt attól a kényszertől, hogy önmagát szeresse mindenekfelett, s felszabadít arra, hogy adjon, szolgáljon, segítsen.

Jézus is sírt Lázár sírjánál, s Jeruzsálem hitetlensége miatt is. Jézus is verejtékezett a nagycsütörtök éjszakáján folytatott imaharcában. És ő is vérzett, sőt elvérzett a kereszten - éppen azért, hogy gátat vessen ez elé a könny- és vérfolyam elé, s halálával teremtsen olyan embereket, akik az eljövendő új világ erőit hozzák el erre a világra, akik „az új teremtés zsengéi".

Boldog, aki már itt így él. Mert akit nem tisztít meg Jézus Krisztus vére, annak nem lesz helye az új világban, hanem csak ott, ahol lesz „sírás és fogcsikorgatás" (Mt 25,30).

IGAZAM LENNE, DE ...❣️

,,💞Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok.,, (Filém 21)

Filemonnak sem volt ez könnyű lecke. Meglopta és otthagyta a rabszolgája, s most beállít Pál apostol levelével.
Teljesen igaza lenne, ha példásan megbüntetné.
Igen ám, csakhogy Filemon is teljes bocsánatot és kegyelmet kapott, amikor Isten befogadta őt gyermekei közé. És azóta ezt az evangéliumot hirdeti másoknak is.
Hogyan lesz ebből a tanból gyakorlat a hétköznapokban?
Valóban keresztény testvérként kell visszafogadnia ezt a gyereket?
Vagy esetleg fel is kell szabadítania?
És mit szólnak ehhez mások? Szokatlan szituáció.

A Krisztusban kapott szeretet új törvénye belülről repeszti szét a rabszolga-társadalom és minden társadalom hamisságait „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..." (Gal 3,28)

És Filemon lemond az igazáról, tudomásul veszi ezt a nagy változást, amelyet Jézus hozott ebbe a velejéig romlott világba. Így jelenik meg Krisztus ebben a világban a benne hívő, új életet kapott tanítványain keresztül.

Egy művelt rabbi, aki éppen börtönben van Krisztusért, egy jómódú pogány gazda, egy nincstelen, komisz rabszolgafiú - akik testvérek a Krisztusban és őérette mindhárman Isten gyermekei lettek.
Így megtanulnak bocsánatot kérni és bocsánatot adni, ahogy Isten is megbocsátott nekik Krisztusért.
Készek vagyunk-e valóban a krisztusi szeretet törvénye szerint élni ebben a világban?
Lehetséges-e ez egyáltalán? Megpróbáltuk már? Valóban Krisztus él bennünk, vagy csak mi próbálunk egy kicsit őhozzá hasonlóan cselekedni?

Az ő természete bontakozik ki bennünk, vagy ez még a miénk, javított kiadásban, egy kis humanista vagy vallásos díszítéssel? Akiben ő él, az többet is tesz annál, mint ami az alsó határ, mert nem ragaszkodik a maga igazához, hanem mindig Krisztushoz.