LETÖRÖL MINDEN KÖNNYET❣️

,,💞Íme, az Isten... letöröl minden könnyet a szemükről...,,(Jel 21,3-4)

Arról az új világról mondja ezt Isten, amit majd Krisztus második eljövetele után teremt. 

Ebben a mostani világban nagyon sok könny vér és verejték folyik. 

Kezdetben nem így volt, ez mind az Istentől való elszakadás következménye.

Végigkísér bennünket. Amikor egy ember megszületik, az édesanyja verítékben úszik és vérzik. 

A kicsi első tette pedig az, hogy felsír. És ettől kezdve hol ő sír mások miatt, hol miatta sírnak mások, verejtékkel keresi meg a kenyerét, és közben nem szűnik meg a vérontás különféle formája sem.

Abban a világban, amit Isten a benne hívőknek készít, „letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom".

Akik már ebben a világban Isten újjáteremtett gyermekei, azok arra törekszenek, hogy sose folyjék miattuk könny, se vér. 

Sőt ők tudnak sírni a sírókkal, tudnak vigasztalni azzal a vigasztalással, amit ők is Krisztustól kapnak, megtanulnak könnyet törölni, sebet kötözni. 

A halál világában az életet képviselik. Jézus Krisztus megszabadít minden benne hívőt attól a kényszertől, hogy önmagát szeresse mindenekfelett, s felszabadít arra, hogy adjon, szolgáljon, segítsen.

Jézus is sírt Lázár sírjánál, s Jeruzsálem hitetlensége miatt is. Jézus is verejtékezett a nagycsütörtök éjszakáján folytatott imaharcában. És ő is vérzett, sőt elvérzett a kereszten - éppen azért, hogy gátat vessen ez elé a könny- és vérfolyam elé, s halálával teremtsen olyan embereket, akik az eljövendő új világ erőit hozzák el erre a világra, akik „az új teremtés zsengéi".

Boldog, aki már itt így él. Mert akit nem tisztít meg Jézus Krisztus vére, annak nem lesz helye az új világban, hanem csak ott, ahol lesz „sírás és fogcsikorgatás" (Mt 25,30).

IGAZAM LENNE, DE ...❣️

,,💞Engedelmességedben bízva írok neked, mert tudom, hogy többet is megteszel annál, amit mondok.,, (Filém 21)

Filemonnak sem volt ez könnyű lecke. Meglopta és otthagyta a rabszolgája, s most beállít Pál apostol levelével.
Teljesen igaza lenne, ha példásan megbüntetné.
Igen ám, csakhogy Filemon is teljes bocsánatot és kegyelmet kapott, amikor Isten befogadta őt gyermekei közé. És azóta ezt az evangéliumot hirdeti másoknak is.
Hogyan lesz ebből a tanból gyakorlat a hétköznapokban?
Valóban keresztény testvérként kell visszafogadnia ezt a gyereket?
Vagy esetleg fel is kell szabadítania?
És mit szólnak ehhez mások? Szokatlan szituáció.

A Krisztusban kapott szeretet új törvénye belülről repeszti szét a rabszolga-társadalom és minden társadalom hamisságait „Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad..." (Gal 3,28)

És Filemon lemond az igazáról, tudomásul veszi ezt a nagy változást, amelyet Jézus hozott ebbe a velejéig romlott világba. Így jelenik meg Krisztus ebben a világban a benne hívő, új életet kapott tanítványain keresztül.

Egy művelt rabbi, aki éppen börtönben van Krisztusért, egy jómódú pogány gazda, egy nincstelen, komisz rabszolgafiú - akik testvérek a Krisztusban és őérette mindhárman Isten gyermekei lettek.
Így megtanulnak bocsánatot kérni és bocsánatot adni, ahogy Isten is megbocsátott nekik Krisztusért.
Készek vagyunk-e valóban a krisztusi szeretet törvénye szerint élni ebben a világban?
Lehetséges-e ez egyáltalán? Megpróbáltuk már? Valóban Krisztus él bennünk, vagy csak mi próbálunk egy kicsit őhozzá hasonlóan cselekedni?

Az ő természete bontakozik ki bennünk, vagy ez még a miénk, javított kiadásban, egy kis humanista vagy vallásos díszítéssel? Akiben ő él, az többet is tesz annál, mint ami az alsó határ, mert nem ragaszkodik a maga igazához, hanem mindig Krisztushoz.

FÉLEK NAGYON, DE...💞

,,💞visszanyerd, most már nem úgy, mint rabszolgát..., hanem... az Úrban is szeretett testvéred.,, (Filém 15-16)

Onézimosz elrendezte a múltját Istennel, de most rendeznie kell azt Filemonnal is. 

Igen ám, de a szökött rabszolgát legjobb esetben megkorbácsolták, ami gyakran valósággal lenyúzta a meztelen hátát, vagy homlokára sütötték tüzes vassal a bélyeget, de olykor ki is végezték elrettentő példaként.
Helyes az, hogy Pál hazaküldi ezt a fiút?

Az apostol bízik abban, hogy Filemon Krisztus tanítványa, s mint rabszolgatartó is így fog viselkedni. 

De még inkább bízik Krisztusban, aki új életet adott ennek a szökött fiúnak, és meg is fogja védeni.
De vajon Onézimosz is bízik-e ennyire Krisztusban? Ezt kell neki most már egyre jobban megtanulnia.
Mert ezt jelenti hitben járni: minden helyzetben, veszélyes körülmények közt is számol új Urának hatalmával és szeretetével, és számít rá.

 
Ő kiszolgáltatta magát Jézusnak, tehát nincs kiszolgáltatva többé senki másnak.
Pál azt kéri Filemontól, hogy úgy fogadja vissza szökött szolgáját, mint aki testvérévé lett Krisztusban. Ilyen egyszerű lenne ez?
Egy tolvaj szökevény egyszerre Isten gyermekévé lesz?
Isten kegyelmének a munkája nyomán, igen.

De nem olyan egyszerű ez, mert Jézus bűn nélküli életébe került. Ő meghalt, hogy az Onézimoszok élhessenek. Ő elszenvedte Onézimosz bűneinek büntetését - és a mienket is -, hogy a bűn rabszolgaságából Isten boldog és szabad gyermekeivé legyünk.
Meg kell tanulni ebben a szabadságban járni.

Meg kell tanulni magunkat egészen Krisztus kegyelmére bízni.
Ha félünk is, bízni benne. Ismerni ígéreteit, s komolyan venni azokat.
Egyre jobban megismerni őt magát, hogy Pál apostolhoz hasonló gyámok nélkül is közvetlenül vele legyen élő kapcsolatunk, s ez adjon biztonságot, békességet, bátorságot.

JOGOM LENNE DE...❣️

"💞..magamnál szerettem volna tartani... Döntésed nélkül azonban semmit sem akartam tenni..." (Filém 12-14)

A Filemonhoz írt levél Pál apostol legrövidebb levele. Három szereplője van, ismerjük meg őket közelebbről!

Filemon kolosséi keresztény volt, valószínűleg az ő házánál jöttek össze a hívők. 

Onézimosz az ő rabszolgája volt, aki meglopta és megszökött. 

Valahogyan elkerült Pál apostolhoz, akiről hallhatott korábban, s aki akkor éppen börtönben volt. 

Pál mellett hívővé lett. Az apostol visszaküldi őt gazdájához, Filemonhoz, de ennek a levélnek a védelme alatt.

Három egymástól életkorban, társadalmi helyzetben, műveltségben teljesen különböző ember. 

De mindhármuk jellemében Jézusi tulajdonságok kezdenek megmutatkozni. Ebben az egyben közösek: Jézus Krisztus tanítványai lettek, s eszerint is akarnak élni.

Pál a börtönben is „szül". Ezt írja Onézimoszról: fiam, akit fogságban szültem. 

Nem önmagát sajnálja, nem is sajnáltatja, nem fogva tartóit vádolja, hanem ott is hivatása magaslatán áll: őrei közül többeket s ezt a rabszolgafiút is Jézushoz vezeti. Mi hogyan viseljük a nehézségekelt? Vannak-e lelki gyermekeink?

Ebben a helyzetben nagyon jól jött neki Onézimosz segítsége. 

Még sem tartja magánál, hanem visszaküldi tulajdonosához, Filemonhoz. Írja. hogy joga lenne ott tartani, de nem él ezzel, betartja a rendet. Mennyi békétlenség forrása az, amikor emberek mindenáron érvényesítik jogaikat, s csak ennek a jegyében cselekszenek. 

Milyen sok otthoni békétlenség oka ez: nekem ez jár, én nem vagyok a család cselédje vagy bolondja. Jézus nem tekintette zsákmánynak, hogy Istennel egyenlő, őt a szeretete vezette, nem a jogai.

És Pál kötelezvényt ír, hogy megtéríti az Onézimosz által okozott kárt. 

Kéri, hogy úgy fogadja őt vissza Filemon, mintha maga Pál menne hozzá. Jézus is kifizette a mi adósságunkat, ezért mehetünk Istenhez bizalommal (Kol 2,14).

BESZŰKÜLNI VAGY ELMÉLYÜLNI❓

"💞Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez... az ember... eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet." (Mt 13,44)

A példázatbeli ember szántogatott, s az ekéje beleakadt valamibe. 

Kiderült, hogy valamikor kincseket ástak el oda. 

Elmegy tehát, örömében eladja mindenét, és megveszi azt a földet.

De amíg ő ezzel foglalkozott, mások haladtak a szántással, ő lemaradt mögöttük. 

És ha mindenét eladta, nem maradt neki más, csak ez a kincs. 

Igen, de ez többet ért mindennél, a közben elvégzett munkánál is, és minden addigi vagyonánál. Látszólag beszűkült az élete, valójában azonban elmélyült, gazdagabb lett.

Az egyik faluban az ásott kutakban nem jó víz volt, nyáron pedig olykor ki is száradtak ezek. 

A főtéren fúrtak egy kutat, s utána az látta el az egész falut bőséges, jó minőségű vízzel. 

Kisebb átmérőjű csövön jött a víz, mint egy szokásos kút átmérője, de mélyebbről, több és jobb vizet kaptak.

Van ilyen a lelki életben is. A lehetőségek nagy kínálata és az emberi mohóság miatt nagyon felszínessé, sekélyessé válik sok ember élete. 

De ha valaki felismeri az Isten által kínált kincsek értékét, örömében (és nem kényszerből, rábeszélésre) szívesen lemond sok mindenről, hogy ez a lelki gazdagság az övé legyen, és másokat is tudjon vele gazdagítani.

Ha csak beszűkül valaki, szegényebb lesz. De ha azért mond le valamiről, hogy elmélyüljön, és igazi kincshez jusson, gazdagabb lesz az élete.

Aki minden lehetőséggel élni akar, az sokszor elfelejt közben élni. Jézus szerint „kevésre van szükség, valójában csak egyre" (Lk 10,42), s ő olyan ajándékot kínál, amelyet „nem vehetnek el tőlünk", ami lelkileg gazdaggá tesz itt, és érték marad a halálunk után is. Ez pedig ő maga. 

Akinek az életében ő lesz az első helyen, az minden egyébbel is helyesen tud élni.

KIHALLGATNI vagy MEGHALLGATNI❣️

,,💞...azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról...,,(Jn 18,37)

Pilátust nagyon bosszantotta, hogy éppen a nagy ünnep alkalmával vitték hozzá Jézust, és követelték, hogy végeztesse ki.
Ingerülten kezdte a kihallgatást: Ki vagy? Mit tettél?
- Jézus szelíden válaszolt: Én azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.
Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Az én országom nem e világból való...
Jézus arról beszélt, ami Pilátust nagyon érdekelte.
Azonnal rá is kérdez: Mi az igazság?
- De mielőtt Jézus felelhetne, feláll, kimegy, és tovább tárgyal Jézus vádlóival.
Ez a rövid kérdés nagyon sokat elárul. Amikor elhangzik, a hivatalnokból egy pillanatra előbújik az ember.
Ez hiányzik Pilátus életéből, erre vágyik, de nem vallja be magának sem. 

Ő vallat, és nem vall. Kihallgatja Jézust, de nem akarja meghallgatni.
Pedig ezek kegyelmi pillanatok egy ember életében: megnyílik a szív Isten előtt, Isten meg akarná ajándékozni, de az ember mégis elfut, és szegény marad. 

Nem cserél helyet Jézussal, ragaszkodik ahhoz, hogy ő a bíró, és Jézus a vádlott.
Pedig az igazság nem ijesztő, éppen az az örömhír.
Mi az igazság? Az igazság az, hogy mi Istentől halálos ítéletet érdemlünk.
Az igazság az, hogy ezt az ítéletet Jézus Krisztus magára vállalta és ténylegesen elszenvedte, amikor meghalt a kereszten.
Az igazság az, hogy aki ezt hiszi, azt Isten igazzá nyilvánítja, és nem bünteti meg.
Mert az igazság egy személy, úgy hívják: Jézus. Akinek Jézusa van, azé az igazság.

 
EZÉRT JÖTT Ő A VILÁGBA!

Ne vallassam Jézust, hanem én valljak neki ma!
Ne én kérjem számon, mintha bírája lennék, hanem üljek a vádlottak padjára, engedjem, hogy leleplezzen és kegyelemmel felmentsen! Aki őbenne hisz, nem megy itéletre!

,,💞Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.,,
(Jn 5,24)

MIVEL VAGYOK TELE❓

,,💞...tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.,, (2Kor 7,4) 

Mivel van tele a mi életünk? Gondokkal, feladatokkal, félelmekkel, hirtelen támadt nagy baj esetén kétségbeeséssel, van, aki önmagával van tele, vagy szerelemmel (fülig szerelmes), van, aki egy másik emberrel, vagy a semmivel - üres az élete.

Sokan tapasztalják, hogy ha kitölti is valami őket, mégis marad hiányérzetük, még valami kellene a teljes boldogsághoz. Amikor pedig megszűnik az addigi tartalom (abba kell hagyni a munkát; meghal, akiért élt az illető...), összeomlik az életük. Csak az tartotta, s most nincs miért élni.

Isten arra teremtett minket, hogy mint üres edények, ővele legyünk tele.
Az iránta való szeretet (teljes szívedből) és tisztelet töltsön be, és így legyünk szerelmesek, szorgalmasak, szenvedők stb.! 

Aki ővele van tele, az soha nem veszíti el élete tartalmát, s benne minden más tartalom is a helyére kerül.
Ezért hordozza az ilyen ember egészen másként a veszteségeket, próbatételeket. 

Istenben szerető Atyja van, akire mindig számíthat, akivel közösségben mindent megkapott, amire szüksége van ebben az életben és az örökkévalóságban. 

Hogy emellé olykor nehézségek is jönnek, azok őt is meggyötrik, de Isten a benne bízókat előre felkészíti erre, s ezért már előre kapnak vigasztalást és erőt is.
Nem akkor kapkodnak valami segítség után, amikor bajok érik őket, legfeljebb akkor még erősebben kapaszkodnak szövetséges Istenükbe, aki a nehéz időkben még inkább érezteti gyermekeivel hatalmát és szeretetét.

Ezért nem túlzás, amit itt Pál apostol ír. Abban az időben különösen is sok szenvedésben volt része.
De Krisztussal való szoros közösségén ez nem változtatott.
Az elég volt ahhoz, hogy megvigasztalt, reménykedő ember maradjon.

Mi ismerjük ezt az elrejtettséget és lelki biztonságot?