KIHALLGATNI vagy MEGHALLGATNI❣️

,,💞...azért jöttem a világba, hogy bizonyságot tegyek az igazságról...,,(Jn 18,37)

Pilátust nagyon bosszantotta, hogy éppen a nagy ünnep alkalmával vitték hozzá Jézust, és követelték, hogy végeztesse ki.
Ingerülten kezdte a kihallgatást: Ki vagy? Mit tettél?
- Jézus szelíden válaszolt: Én azért jöttem, hogy bizonyságot tegyek az igazságról.
Mindenki, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra. Az én országom nem e világból való...
Jézus arról beszélt, ami Pilátust nagyon érdekelte.
Azonnal rá is kérdez: Mi az igazság?
- De mielőtt Jézus felelhetne, feláll, kimegy, és tovább tárgyal Jézus vádlóival.
Ez a rövid kérdés nagyon sokat elárul. Amikor elhangzik, a hivatalnokból egy pillanatra előbújik az ember.
Ez hiányzik Pilátus életéből, erre vágyik, de nem vallja be magának sem. 

Ő vallat, és nem vall. Kihallgatja Jézust, de nem akarja meghallgatni.
Pedig ezek kegyelmi pillanatok egy ember életében: megnyílik a szív Isten előtt, Isten meg akarná ajándékozni, de az ember mégis elfut, és szegény marad. 

Nem cserél helyet Jézussal, ragaszkodik ahhoz, hogy ő a bíró, és Jézus a vádlott.
Pedig az igazság nem ijesztő, éppen az az örömhír.
Mi az igazság? Az igazság az, hogy mi Istentől halálos ítéletet érdemlünk.
Az igazság az, hogy ezt az ítéletet Jézus Krisztus magára vállalta és ténylegesen elszenvedte, amikor meghalt a kereszten.
Az igazság az, hogy aki ezt hiszi, azt Isten igazzá nyilvánítja, és nem bünteti meg.
Mert az igazság egy személy, úgy hívják: Jézus. Akinek Jézusa van, azé az igazság.

 
EZÉRT JÖTT Ő A VILÁGBA!

Ne vallassam Jézust, hanem én valljak neki ma!
Ne én kérjem számon, mintha bírája lennék, hanem üljek a vádlottak padjára, engedjem, hogy leleplezzen és kegyelemmel felmentsen! Aki őbenne hisz, nem megy itéletre!

,,💞Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.,,
(Jn 5,24)

MIVEL VAGYOK TELE❓

,,💞...tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.,, (2Kor 7,4) 

Mivel van tele a mi életünk? Gondokkal, feladatokkal, félelmekkel, hirtelen támadt nagy baj esetén kétségbeeséssel, van, aki önmagával van tele, vagy szerelemmel (fülig szerelmes), van, aki egy másik emberrel, vagy a semmivel - üres az élete.

Sokan tapasztalják, hogy ha kitölti is valami őket, mégis marad hiányérzetük, még valami kellene a teljes boldogsághoz. Amikor pedig megszűnik az addigi tartalom (abba kell hagyni a munkát; meghal, akiért élt az illető...), összeomlik az életük. Csak az tartotta, s most nincs miért élni.

Isten arra teremtett minket, hogy mint üres edények, ővele legyünk tele.
Az iránta való szeretet (teljes szívedből) és tisztelet töltsön be, és így legyünk szerelmesek, szorgalmasak, szenvedők stb.! 

Aki ővele van tele, az soha nem veszíti el élete tartalmát, s benne minden más tartalom is a helyére kerül.
Ezért hordozza az ilyen ember egészen másként a veszteségeket, próbatételeket. 

Istenben szerető Atyja van, akire mindig számíthat, akivel közösségben mindent megkapott, amire szüksége van ebben az életben és az örökkévalóságban. 

Hogy emellé olykor nehézségek is jönnek, azok őt is meggyötrik, de Isten a benne bízókat előre felkészíti erre, s ezért már előre kapnak vigasztalást és erőt is.
Nem akkor kapkodnak valami segítség után, amikor bajok érik őket, legfeljebb akkor még erősebben kapaszkodnak szövetséges Istenükbe, aki a nehéz időkben még inkább érezteti gyermekeivel hatalmát és szeretetét.

Ezért nem túlzás, amit itt Pál apostol ír. Abban az időben különösen is sok szenvedésben volt része.
De Krisztussal való szoros közösségén ez nem változtatott.
Az elég volt ahhoz, hogy megvigasztalt, reménykedő ember maradjon.

Mi ismerjük ezt az elrejtettséget és lelki biztonságot?

HA ISMERNÉD... ❣️

Jézus így válaszolt:
„💞Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki így szól hozzád: Adj innom!, te kértél volna tőle..." (Jn 4,10)

A samáriai asszony nagyon magabiztosan kezd tárgyalni Jézussal. 

Hozzáértően beszél a vízmerítés technikájáról, különböző vallási kérdesekről, úgy tűnik, tájékozott, mint aki kapott vallásos nevelést. Jézus nem bántja meg őt, de szelíd határozottsággal mégis érezteti vele: nem erről van szó. 

Ő pontosan tudja, hogy e mögött az álarc mögött egy boldogtalan ember áll.
Ezért mondja neki: ha ismernéd Isten ajándékát... 

Akkor nem ment volna tönkre minden házasságod, nem lennél emberkerülő, aki a déli hőségben jön vízért, nem bújnál vallásos elméleti kérdések mögé a megoldatlanságaiddal.

Nem kísért-e minket is: magabiztos okoskodás mögé bújni életünk gubancaival? 

Ha ismernéd Isten ajándékát, Jézust, és azt a gazdagságot, amit ő a benne hívőknek ad, akkor nem ilyen légkör lenne otthon, nem lenne annyi rendezetlen kapcsolatod, nem lenne ennyi feszültség benned, ilyen félelem és büszkeség a szívedben. 

Ha ismernéd Isten ajándékát, és hogy ki Jézus, akkor ő lenne a legfontosabb számodra, öröm lenne a vele töltött idő, és nem halogatott kötelesség, akkor keresnéd a csendet, jobban ismernéd magadat, s régen átadtad volna már életed trónját neki.
És akkor te kérnéd őt, hogy adja neked azt az életet, amelyet csak tőle lehet kapni, amely egyedül érdemli meg az élet elnevezést, aki tulajdonképpen ő maga.

A beszélgetésük végére megtudta ez az asszony, hogy ki Jézus, hogy mi az Isten ajándéka és mindenről megfeledkezve boldog örömmel futott be a faluba és hirdette az embereknek, kivel találkozott.
Egy magányos, boldogtalan, kudarcos ember élete meggyógyult és az evangélium boldog hírvivője lett. Olyan ajándékot kapott, amelyet azonnal megosztott másokkal is.
Én vajon ismerem az Isten ajándékát és hogy ki valóban Jézus?

IMÁDSÁG és ÚTMUTATÁS❣️

,,Tőlem is távol legyen, hogy vétkezzem az Úr ellen, és ne imádkozzam többé értetek.,,
(1Sám 12,23)

Sámuel búcsúbeszédének a végén elmondja, mi lesz az új feladata. 

Mit tesz az idős ember üres kezeivel? Ha Isten üresíti meg a kezünket, akkor az a kéz sohasem csupán üres, hanem szabad is. 

S az ilyen ember élete nem üressé válik, hanem szabaddá egy másik küldetés végzésére.

a.) Egyik feladatát abban látja Sámuel, hogy az eddiginél is többet, mélyebben, gyakrabban imádkozzék. Aktív korában mindenki amiatt panaszkodik, hogy nincs elég ideje az Isten előtti elcsendesedésre. Mindig tenni kell valamit, s alig van lehetősége csak lenni, Isten előtt állni. 

Most már nem tudja járni az országot az idős próféta, ezért az emberek gondját viszi Isten elé. 

A körülményei miatt nem tud másoknak Istenről beszélni, de annál inkább akar másokról Istennek beszélni.

Az ilyen imádkozó öregek benne maradnak az élet pezsgésében, mindig friss információik vannak, láthatják Isten tetteit az emberek életében, fontos szereplőivé válnak Isten országa építésének, és áldássá azok életében, akiket imádságban hordoznak.

b.) A másik feladat: „tanítalak majd benneteket a jó és egyenes útra". Szabaddá vált kezét útjelzőként használja. Aki ismeri a helyes utat, annak kötelessége megőrizni másokat az eltévelyedéstől. 

Sámuel már nem közlekedik, de segíti a közlekedőket. Mint egy tapasztalt révkalauz, óvja a veszélyektől a többieket. S úgy látja, ha ezt nem tenné, vétkezne Isten ellen.

S mit tegyen az az idős ember, aki még nem ismeri a helyes utat, amely az életre vezet? 

Ismerje meg, amíg arra ideje van, s ugyanígy áldássá lesz szerettei és mások számára.
S mit tegyen, aki még nem öreg?

„Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok..." (Préd 12,1)
Mindenki fiatalon készíti elő az öregségét. Ez a két feladat mindnyájunk nagy lehetősége, minden életkorban!

ÜRES KÉZ - TELE SZÍV❣️

,,💞Tanú az Úr veletek együtt..., hogy nem találtatok semmit a kezemben,, (1Sám 12,5)

Miért tartja Sámuel fontosnak, hogy ezt mintegy jegyzőkönyvbe vegyék? 

Mit jelent az, hogy üres kézzel megy nyugdíjba? Több mindent:
Jelenti, hogy amíg a nép bírája volt, senkitől nem fogadott el megvesztegető ajándékot. 

De nem élt vissza a pozíciójával sem, nem vett el sem szavakkal vagy fondorlattal senkitől semmit.

Jelenti azt is, hogy senkinek nem adósa. Nem terheli kötelességmulasztás, megtett minden tőle telhetőt, nem vádolják teljesítetlen ígéretek.

De jelenti ezt is: szabad vagyok, nem ragaszkodom semmihez, amit Isten a kezembe adott, elfogadtam, amit most visszavesz, visszaadom. 

Eddig is ő használta a kezemet, ezután is használja ő, amire akarja! Az ilyen ember nem keserű és boldogtalan, hanem kíváncsi, és kész elfogadni Urától az új feladatokat.

Sámuelnek nemcsak a munka jelentette az élete tartalmát és értelmét. 

Sok ember élete üressé válik, ha már nem igénylik a munkáját, vagy nem tud dolgozni. 

Isten gyermekének az Úrral való közösség tölti ki az életét. 

Ezen belül megvan a munka szerepe is, de ha az háttérbe szorul, nem omlik össze semmi, mert az Urat nem veszítette el, élete értelme változatlan marad, szíve ővele van tele.

Mennyivel gazdagabb egy ilyen üres kezű ember, mint az, aki visszavonulásakor szorongatja, amit megszerzett.
Keze tele van rendjeleivel és sérelmeivel, vagy önmagával, s egyszer kiderül, hogy semmije sincs, érdemei elolvadtak, mint gyerekek markában a hó.

Sámuel üres kezei ezt is tanítják: az öregség az alázat iskolája. 

Akkor még inkább Isten kegyelmére hagyatkozzék az ember! De ne feledjük - elég nékünk az Ő kegyelme.

JÓZAN VISSZAVONULÁS❣️

,,💞Most már a király jár előttetek, én pedig megöregedtem és megőszültem...,, (1Sám 12,2)

Sokak problémája, hogy nehezen tudnak visszavonulni.
Van, aki belebetegszik abba, hogy nyugdíjba kell mennie.
Az idős Sámuel próféta szép példát ad arra, hogyan teszi ezt Isten gyermeke.
Ő Kr. e. 1000 táján élt, és népének legjelentősebb lelki vezetője volt évtizedeken át. 

Amikor úgy látta, eljött visszavonulásának ideje, egy megrendítően őszinte, szép beszéddel búcsúzott az emberektől (1Sám 12).

Három megállapítást tesz önmagáról, ebből ma az elsővel foglalkozzunk: megöregedtem és megőszültem.
A tények józan megállapítása ez. Isten gyermekeit mindig jellemzi a józan egyszerűség. 

Az élet rendje az, hogy megszületünk, felnőtté válunk, aztán megöregszünk, és végül elmegyünk a minden földiek útján. Ezt a rendet Isten szabta meg, így a megöregedés sem tragédia, hanem isteni rend.
Aki ezt tőle elfogadja, az nem akarja ezt tagadni, késleltetni, az ellenkezőjét mutatni, mert azzal csak nevetségessé válik. Vállalja természetesen az ezzel járó kellemetlenségeket is.

Az Istenre figyelő ember pedig felismeri azt is, mikor kell abbahagynia, amit egész életén át gyakorolt.
Sámuel ezért mondja: itt az új vezető, Saul, átadom neki a munkámat. Jobban szerette volna, ha a fiai követik őt, és Saul ellen is több kifogás felmerülhetett (Sámuel egyáltalán nem helyeselte, hogy a nép pogány mintára királyt választott), de így alakult, elfogadta, s ő visszalépett.
Nem sértődötten, hanem emelkedetten és józanul.

Neki soha nem saját személye volt fontos, hanem mindig, most is Isten dicsősége és a nép jövője.
Sáfárnak tekintette magát. Amit Isten rábízott, igyekezett hűséggel elvégezni. 

Most más folytatja.
Lehet, hogy másként fogja csinálni. De a lényeg nem változik: Isten az marad, aki volt. 

Sámuel nem nélkülözhetetlen, Isten nélkülözhetetlen, de ő hű marad népéhez. 

Isten állította be őt a munkába, és most ő hívja vissza. Ez így van jól.

FIATALOS SZÍVVEL❣️

,,💞...akkor karjába vette (Jézust), áldotta az Istent...,, (Lk 2,28)

Az idős Simeon lelkileg mindvégig nagyon fiatalos, felszabadult, boldog ember maradt. Miért?

Isten igéjére figyelő ember volt. Kapott egy kijelentést korábban, és szívében hordta Isten igéjét, bizonyos volt abban, hogy az igaz, és semmi nem hiúsíthatja meg.

 „Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát."

Várakozó ember volt. Tudta, hogy Isten megtartja ígéretét, s reménykedve várta azt. 

Oly sok idős ember amiatt keserű, hogy már semmit nem vár az élettől. 

Fontos, hogy ismerjük Isten ígéreteit, és legyünk bizonyosak abban, hogy azok rendre beteljesednek. 

Egyebek közt az is, hogy azt a Krisztust, akiben most hiszünk, meg fogjuk látni olyannak, amilyen valójában.

Simeont Isten Szentlelke vezette. A Lélek indítására elment a templomba, amikor a gyermek Jézust bevitték szülei. Aki időskorában is figyel Isten Lelkére, aki egész életében begyakorolta ezt az alázatot és engedelmességet, az lelkileg rugalmas, vezethető, fiatalos marad.

És Simeon tudott örülni. Előzőleg azt olvastuk róla, hogy „várta Izráel vigasztalását".

 Nyomasztó, nehéz körülmények közt élt akkor a nép, Simeon is szenvedett a sok csüggesztő jelenség miatt. Ő azonban túllátott ezeken, és látta Jézusban a pogányok világosságát, saját népe dicsőségét és minden nép üdvözítőjét. Ez elég volt ahhoz, hogy öröm legyen a szívében minden ellenére.

Mindez nekünk is lehetséges: megismerni Isten igéjét, reménykedve várni ígéreteinek teljesedését, engedni a Szentlélek vezetésének, és örülni az Úrban mindenkor:

Fil 4. 4 ,,Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!