AKI MEGLÁTTA JÉZUST❣️

"💞Most bocsátod el, Uram, szolgádat... békességgel, mert meglátták szemeim üdvösségedet...,, (Lk 2,29-30)

Amikor az öreg Simeon a csecsemő Jézusban felismerte a világ Megváltóját, áldotta Istent, és békével kész volt meghalni. Mert megízlelt valamit az örökkévalóságból. 

Erről a lelkiállapotról egy igehirdetésben így tanított Joó Sándor lelkipásztor:

„Az ilyen embernek az idő többé nem múlik, hanem telik. Mert ha az idő múlik, akkor minden órával, esztendővel kevesebb van belőle, s egyszer egészen elmúlik. 

Ha azonban telik, akkor nő, minden nappal közelebb jut a kiteljesedéshez. 

Telik, azaz telítődik, mint egy pohár, egy edény - aztán egyszer egészen megtelik, kiteljesedik benne az élet.

A múló idő viszi az életet, egyre messzebb. A telő idő hozza az életet, az örök életet, egyre közelebb. Aki felett múlik az idő, az rendszerint hátrafelé néz, a múltba.

 Aki számára telik az idő, az előrenéz, a halálon át is az örökkévalóság felé. 

A múló idő öregít, a telő idő pedig megérlel. 

Az idő múlása nyugtalanná és szomorúvá tesz, az idő telése pedig megbékéltet és vigasztal. 

Akinek telik az idő, az ősz hajjal nem a szép ifjúság elmúlásának, hanem a közelgő örökkévalóság dicsfényének a jelét látja már. 

A múló időben a halál kapuzárás, érthető hát előtte a pánik. 

A telő időben a halál kapunyitás, érthető hát előtte a nyugalom. A múló időben a halál az életünk vége. A telő időben azonban a halál csak a mulandóság vége, és az örök élet kiteljesedése.

A te számodra, testvér, múlik az idő vagy telik?

Simeon előbb meglátta Jézust, mint a halált. Az tud békességgel elmenni a földi életből, és átlépni az örökkévalóság küszöbén, aki nem akkor döbben rá arra, kicsoda Jézus, hanem már itt találkozott vele. Ez a hit lesz látássá odaát.

TARTAM és TARTALOM❣️

"💞Érett korban térsz a sírba, ahogyan a kévéket idejében takarítják be." (Jób 5,26)

Vajon az érett kor azt jelenti, hogy hosszú élettartam? Sokan ezt gondolják. 

Pedig a gabona sem attól lesz érett, hogy még tovább hagyják lábon állni, hiszen akkor kiperegne a szem, hanem attól, hogy eljön az ideje. 

Vannak magas kort megért emberek, akik mégis lelkileg éretlenek maradtak, és vannak érett fiatalok is.

Milyen jó, hogy Isten dönti el, hogy „idejében" érjen véget földi életünk. 

Dávidnak is nagy békességet adott ez a bizonyosság: „Életem ideje kezedben van" (Zsolt 31,16 - Károli).

De vajon ki az, aki érett korban tér a sírba? Jézus Krisztus harminchárom éves volt, amikor kivégezték.

Ő vajon érett korban halt meg? Igen, mert amikor számot ad az Atyának, így szól: elvégeztem azt a munkát, amelyet rám bíztál (Jn 17,4). 

Pál apostol is bizonyos volt abban, hogv amíg Jézus őt használni akarja, addig nem halhat meg.

 Utána pedig minek élne? Neki is az Istentől kapott küldetése volt fontos, az jelentette az életet.

Ma általános lett az, hogy az életük tartamáért mindent megtesznek az emberek. 

De kevesen és keveset foglalkoznak az életük tartalmával hogy mivel bízott meg bennünket Isten, mi a tőle kapott feladatunk, mivel akar még megajándékozni, hogy azt továbbadjuk másoknak. 

S hogy ő mit akar elvégezni még bennünk. 

Mert van olyan, hogy nekünk már nem sok tennivalónk maradt, de még nem vagyunk készen arra, hogv megjelenjünk előtte, 

Ő még tisztogatni, formálni akar lelkileg.

Ó, de nagy kegyelem, hogy Isten szabja meg földi életünk kezdetét és végét is! 

Ne csak a hossza izgasson bennünket, hanem a mélysége, tartalma, célja is! 

Aki a küldetését végzi, az boldog az élete során, s aki küldetését elvégezte, az megy haza békességgel az örök hazába.

MIT ÉR AZ EMBER, HA VÉN?

,,💞Mert Krisztus jó illata vagyunk Isten dicsőségére mind az üdvözülők, mind az elkárhozók között...,, (2Kor 2,15)

Egy idős férfi ezt mondta egyszer: tudja, mit ér az ember, ha vén? Semmit.
A nagy akaraterőmből megmaradt az akarat, és elszállt az erő.
Így pedig nem érdemes élni.
Igaz ez? Valóban annyit ér egy ember, amennyit teljesít?
Akkor egy csecsemő sem ér semmit, csak gond és munka van vele. És csak fizikai teljesítménnyel gazdagíthatjuk magunk körül az életet?
Akkor miért mondta egy sokat dolgozó férfi az évek óta ágyban fekvő beteg anyósának egy este: Mama, ha maga nem lenne, nem bírnánk ki az életet.

Mert annak az idős asszonynak a szíve tele volt derűvel, szeretettel, megértéssel, hálával, mert tele volt Krisztussal. Jézus Krisztussal töltötte a napjait otthon egyedül, és Krisztus jó illata áradt belőle este, amikor hazajött a család.
Ezt lehet betegen és időskorban is „teljesíteni".
Mit ér az ember, ha vén? Nagyon sokat érhet, ha nem a maga keserűsége, hanem Krisztus illata árad belőle.
Azt a fontos szolgálatot végzik az ilyen öregek, amit a nagyvárosban a parkok.
Kémények ezreiből dől a füst, de a fák oxigénnel tisztítják a levegőt.
A füstöt mindenki látja, a fákból áradó oxigént nem.
Ők úgy vannak jelen, hogy hatnak, áldásukat érzi a környezetük. 

Akkor derül ki, mit jelentettek, amikor már nincsenek.
Egy erőtlen, magatehetetlen idős ember is sokat jelenthet a környezetének, ha olyan lelki kincseket tud adni, amelyekre nekik szükségük van, de nem tudnak hozzájutni.
Egy Jézusban hívő, vele lelki közösségben élő, az ő igéjével táplálkozó, az imádság csendjében formálódó idős ember kimondhatatlan áldássá lesz mások számára.
Sáfár lesz, közvetít Isten és a hajszában őrlődök között.
Ha nem önmagával van tele, hanem Isten szeretetével, nem a magáét mondja, hanem helyén mondott igét.

 

Legyünk hálásak az ilyen öregeknek, s készüljünk magunk is ilyen öregségre!

ŐSZI NAPSUGARAK - KI IS MEGY ÍTÉLETRE?

"💞...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak..". (Zsid 9,27)

Lassan közeledik az ősz, az érett gyümölcsök, a színesedő lombok az elmúlásra emlékeztetnek. 

Mit tanít a Biblia az elmúlásról és életünk őszéről?

Felix Salten Bambi című regényében két falevél beszélget erről. Úgy vélik, az emberek nem szeretnek erre gondolni, inkább a megszépített múltat emlegetik, halogatják a szembenézést azzal, hogy egyszer mindnyájunk földi élete befejeződik. Sokan félnek ettől. Miért? Mit tudhatunk erről bizonyosan?

Tudhatjuk, hogy életünknek ez a szakasza egyszer véget ér. Vagy azért, mert meghalunk, vagy azért, mert Jézus Krisztus második eljövetele elérkezik.

Tudhatjuk, hogy életünknek csak ez a szakasza ér akkor véget, mert a létünk folytatódik. 

Aki itt Jézussal járt, vele tölti az örökkévalóságot, aki itt nélküle élt, nélküle kell eltöltenie azt is.

Mivel nem tudjuk, mikor ér véget a földi élet, most kell felkészülni az örökkévalóságra. 

Felelős ember ezt nem halogatja és nem mulasztja el. Felkészülni azt jelenti, hogy rendezzük a kapcsolatunkat Istennel. Ha a kapcsolat nem jött még létre, akkor keressük Őt és a vele való közösséget, ha már létrejött, naponta erősítjük azt.

És Isten igéjéből biztosan tudhatjuk azt is, hogy mi van a halál után „...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik..." 

Aki Jézusban hisz, az akkor már nem megy ítélelre, mert annak az ítélete végrehajtatott a Golgotán Jézus halálakor.

Aki őbenne nem hisz, az maga szenvedi el bűnei ítéletét, ami a kárhozat.

Ezért fontos, hogy idejében keressük a vele való kapcsolatot, s ránk is érvényes legyen:

 „ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe (Jn 5,24). Így nincs mitől félnünk.

NYERESÉG és ÉLET❣️

"💞Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall?" 

(Mt 16,26)

A lelkében kárt vall kifejezés így is fordítható: az életét elveszíti. 

Jézus arra figyelmeztet itt, hogy a legnagyobb nyereség is kevesebb, mint maga az élet, mert ha az életet elveszíti valaki, a nyereséget sem tudja élvezni. Milyen egyszerű és világos igazság, és mennyire nem vesszük komolyan!

Amerikában kigyulladt egy kaszinó, és néhányan azért égtek benn, mert nyerésre állt a játszmájuk, és nem akarták abbahagyni. 

Sok ember nyerni akar, de közben elfelejt élni. 
Valaki agyonhajszolta magát, gyűjtött, hogy nyugdíjas korában sokat utazhasson. 

Mielőtt nyugdíjba ment, megállt a szíve. 
Nem mindenki jár így, de ezek intő példák. - Autópályán szokatlan sebességgel zúgott el mellettünk egy kocsi. 
Két óra múlva az árokban láttuk összetörve. 
Megtudtuk: két fiatal fogadott, hogy mindenkit leelőznek. Sikerült, de nem érkeztek meg a célba.

Mi fontos nekünk: mindent megnyerni, vagy élni? Érdemes a nyereséget hajszolni, ha közben belepusztulunk? Jézus nem azt mondja itt, hogy nem kell dolgozni, tanulni, fejlődni, gyarapodni. 

Csak a mértéket és az arányokat hangsúlyozza. A lélek, az élet rovására nem érdemes törni magunkat. Semmi nem használ, ami lelki károsodással jár.
S ez a kóros egyoldalúság azzal jár: étkezni fontos, Bibliát olvasni nem fontos. 

A tévézésre szánunk időt, nyugodt imádkozásra nem. 

A barátokkal fecsegni fontos, otthon egymással beszélgetni nem. 

A gyerekeinknek igyekszünk megadni mindent, csak a lelkük nem kap semmit, mellettünk kárhoznak el. Minden fontosabb lett, mint a legfontosabb: az élet. 

Ez a földi is, és az örökké tartó része is.

Jézus arra bátorít: akarj élni! S mivel az élet teljessége ő maga: keresd őt, és ragaszkodj hozzá - akkor is, ha ezért valamiről le kell mondani! Több az élet, mint akármilyen „nyereség".

MIT JELENT KRISZTUST KÖVETNI❓

,,💞Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem.,, (Mt 16,24)

Jézus Krisztus elmondja ebben a mondatban, hogy mit jelent őt követni. 

Már maga ez örömhír, hogy lehet őt követni, vagyis hogy van egy másik út is, mint amelyen mindnyájan elindultunk. Az a széles út, amely a pusztulásba vezet, de ő mutat egy másikat, amely az életre visz. 

Át lehel jönni erre, lehet engedni az ő hívásának.
Krisztus követése egy döntéssel kezdődik arról, hogy valaki őt akarja követni. 

Soha nem toborzott magának híveket. Viszont világos, hogy egyidejűleg csak egy úton lehet járni, tehát aki őt akarja követni, annak ott kell hagynia minden más utat. 

Ez az ember életének legjelentősebb döntése, s utólag látjuk, hogy még abban is ő segített, ha tudunk így dönteni, és szakítani mindennel, ami ettől visszatartott.

Ezt követi, hogy „tagadja meg magát". Nemcsak a bűneinket lehet és kell elhagyni, hanem mindenre nemet kell mondanunk, amire Jézus nemet mond, és mindent elfogadni, amit ő kínál. 

Vagyis meg kell tanulnunk engedelmeskedni. Gerhard Tersteegen írásban is elkötelezte erre magát: „Jézusom, én teljes és örök tulajdonul ajánlom fel magamat neked... parancsolj velem, uralkodj rajtam, és kormányozz engem..."
Vegye fel a keresztjét - azt jelenti, hogy vállalok mindent, amit Jézusért vállalnom kell, tudva, hogy eközben hal meg igazán a régi természetem, és erősödik meg bennem Krisztus.

Az érte való lemondás mindig gazdagabbá tesz, az érte vállalt szenvedés közelebb visz hozzá.
A „kövessen engem" arra utal, hogy mindez nem elmélet, hanem napi gyakorlat, valóságos történés.
A keresztény élet dinamikus, jellemzi a folyamatos fejlődés, növekedés, haladás. 

Aki Krisztust követi (és csak az), az oda érkezik meg, ahova ő: megbecsüli azt az Atya (Jn 12,26).

MILYEN VÁLTOZÁS az ÁTÖLTÖZÉS?

,,💞...öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.,, (Ef 4,24)

Ez a lelki „átöltözés" nem külső, hanem belső változást jelent. 

Nem az életünk felszínén, hanem a mélyén változik meg valami. 

Új alapot kap a hívő: Jézus Krisztust. Nem az ember szóhasználata, modora, viselkedése változik meg, hanem a szíve, lényének a közepe.
Éppen ezért ezt nem lehet megtanulni, de nem lehet megjátszani sem. 

Ne is tévesszük össze a megtérést valami felvett modorossággal! 

Új természetet kap a hívő, aminek a tartalma: Isten akaratának a cselekvése. 

Ez azonban meglátszik minden megnyilvánulásán.
Ez nem átmeneti, hanem végleges változás. Nem ünneplőruha, amelyet vasárnap felveszünk, s aztán visszateszünk a szekrénybe. A Krisztustól kapott tiszta ruhát a hívő soha többé nem veti le. 

Éjjel-nappal rajta van, egy lesz vele, nem is ruha már, olyan lesz, mint a bőre, összenő vele. 

Jézus mondta: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek." (Jn 15,4) - 

Ezért a hívő mindig ugyanolyan, nem viselkedik, nem lesz képmutató, de nem is szégyelli új önazonosságát, vállalja Krisztus gyalázatát is, hiszen ő ma is idegen ebben a világban.
Ez nem részleges, hanem teljes változás.
Minden megtérő kísértése az, hogy átmentsen valamit a régi életéből az újba, hátha szükség lesz még rá. Ez nevetséges, hiszen Krisztus szolgálatában csak tőle kapott felszereléssel lehet boldogulni.

Itt már nem mi akarunk használni bizonyos eszközöket, hanem Krisztus akar használni eszközül minket. Itt már minden, ami nem hitből van, bűn (Róm 14,23).
A mi úgynevezett jó tulajdonságaink, erényeink is csak akadályt jelentenek a teljes engedelmesség útjában.
Ebben a szolgálatban ez a hívő szíve vágya:
„Magamat egészen néked szentelem, Szentlelked és igéd legyen vezérem"!