ELKÖLTÖZÉS❣️

,,💞Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje.,, (2Tim 4,6)

Valaki ezt mondta: milyen kár, hogy végigrohanjuk az életet, nem is tudjuk, mit jelentett volna élni, és utána készületlenül zuhanunk a sírba. Pál apostol nem így tett.
Ő a Krisztusban élt, és így is készült meghalni.
Aki Krisztusban (a vele való lelki közösségben) él, az nehéz körülmények közt is boldog. 

Aki Krisztusban él, Krisztusban is hal meg. 

És aki Krisztusban hal meg, az azután is boldog.
Mert „boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg" (Jel 14,13).

De csak azok halnak meg az Úrban, akik vele járták végig földi életük útját is.
Amikor Pál utolsó levelében erről ír lelki gyermekének, Timóteusnak, egy nagyon kifejező szót használ: elköltözésem ideje elérkezett. Akkor használták ezt a szót, amikor a nomád pásztorok szedték a sátorfájukat, és más legelőre indultak. Vagy amikor eloldották a hajót, és új kikötőbe indult.
Nem a semmibe, hanem meghatározott, biztos helyre.
Ránk sem a megsemmisülés vár, amikor meghalunk, hanem folytatódik a létünk: Krisztussal vagy nélküle.
Ez az örök élet vagy az örök kárhozat. Itt dől el, hogy mi lesz a folytatás. 

Ritkán gondolunk erre őszinte komolysággal.
Aki Krisztusban van, annak a meghalás nem az élet végét jelenti, csak a mulandóság végét. 

Mindannak a befejezését, ami itt rossz volt. Ezért ilyen nyugodt Pál és minden hívő ember. 

Aki arra használta földi életét, amire kapta, teljes békességgel hagyja itt.
És aki már itt átment a halálból (az Isten nélküli létből) az életbe, az maga mögött tudja a halált, csak a meghalás (a biológiai halál) van előtte, az pedig még közelebb viszi Krisztushoz.

,,Akinek az élet Krisztus, annak a meghalás nyereség.,, (Fil 1,21)
És nekem?

FOGÓDZÓ a VIHARBAN❣️

,,💞Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta.,, (ApCsel 27,25)

Pál apostol hogy megmeneküljön népe vezetőinek halálos gyűlöletétől, a császárhoz fellebbezett. 

Ezért mint foglyot Rómába kellett őt szállítani. 

Nem hallgattak rá, hogy kicsit később induljanak el, így olyan viharba kerültek, hogy kétheti hánykolódás után „elveszett megmenekülésünk minden reménye".
Ekkor megszólalt a fogoly Pál: „bizakodjatok, mert egy lélek sem vész el közületek, csak a hajó." 

Honnan veszi ezt?
Isten azt mondta neki: császár elé kell állnod, és Isten neked ajándékozta mindazokat, akik veled vannak a hajón...
Én hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, ahogyan nekem megmondta. 

Egy szigetre kell kivetődnünk."
Nem tudták, hova sodródtak, végül Málta szigetére kerültek, s megmenekültek.
Ez a hívők szerepe a világban. Ők mindig kapcsolatban maradnak Krisztussal. 

Krisztus szól hozzájuk az igén keresztül, s ők értik, amit mond. Nemcsak értik, hanem biztosra veszik, hogy az ige igaz, hittel megkapaszkodnak benne, s így tudják a többiekben is tartani a lelket.
Nem szégyellik az igét vállalni mások előtt sem.
De közben Pál észrevette, hogy a matrózok meg akarnak szökni, és megakadályozta ezt. 

Gondja volt arra is, hogy egyenek az emberek, mert az úszáshoz erő kell, s maga adott jó példát erre. 

Ő fogolyként is Krisztus szolgája volt - mindenki javára. 

Nincs identitászavara, a gyilkos viharban is hivatása magaslatán áll. 

Két lábbal ebben a világban, de nem e világból való erőkkel tud szolgálni másoknak.
Nem sértődött meg, hogy először nem hallgattak rá, nem volt közönyös, hogy neki már üdvössége van, a többi elveszhet, nem szégyellte a Krisztus evangéliumát, de tudott egészen gyakorlati segítséget is adni. Így használhat-e minket is Urunk azok javára, akik közt élünk?

SZENVEDÉSEK KÖZT❣️

,,Milyen üldöztetéseket viseltem el, és mindegyikből megszabadított az Úr!,, (2Tim 3,11)

Jézus Krisztus előre felkészítette Pált, hogy sokat kell majd az ő nevéért szenvednie.
Az apostol az utolsó levelében így emlékezik vissza: milyen üldöztetéseket viseltem el!
Azonban soha nem dicsekedett szenvedéseivel és nem panaszkodott miattuk. 

Vállalt mindent Krisztusért és mások üdvösségre segítéséért.

Családja valószínűleg kitagadta, munkatársai közül is többekben csalódnia kellett, volt valami betegsége- problémája, éveket kellett börtönökben töltenie, saját népe a halálát akarta, sok baleset érte hosszú útjain, és olykor még a gyülekezetek is támadták. 

Hogyan maradt ő nyugodt és derűs ennyi baj között? Tudta, hogy semmi nem történik vele véletlenül.
Mivel ő „a Krisztusban" van, minden neki szánt ütés előbb Krisztust éri, neki csak annyi jut, amennyire szüksége van ahhoz, hogy alázatos maradjon.

- Nem a nyomorúságaival foglalkozott, s főleg nem az ellenségeivel, hanem mindig a küldetésével.
Nem engedte, hogy uralmába kerítse a keserűség, lázadás, önsajnálat. 

- Mindig újra igent mondott Isten akaratára.

Meg akart ő gyógyulni betegségéből is, de amikor Jézus azt mondta, ennek így kell lennie, elfogadta.
Nem beletörődött, hanem bizalommal elfogadta.
Nemcsak a hiányait látta, mint mi gyakran, hanem azt a sok jót is, amit Istentől kapott, s amit Isten általa és körülötte cselekedett. 

Ezért nem került bajainak az igézetébe, hanem tele volt hálával.

 - Minden nehézségben meglátta a lehetőséget is.

 
Ha börtönbe zárták, az őreinek prédikált, és őket vezette Jézushoz.
Nem felejtette el, hogy minden szenvedésünk ideiglenes, a Krisztussal való dicsőség pedig örökkévaló lesz. Túllátott a pillanatnyi nehézségeken.
Krisztus érettünk vállalt sokkal nagyobb szenvedését soha nem tévesztette szem elől.
Annak köszönhette egész életét, azért maradt hálás örökre.

STABILITÁS és TERMÉKENYSÉG❣️

"Gyökerezzetek meg és épüljetek fel őbenne (Krisztusban)..."  (Kol 2,7)

Pál apostol élete olyan volt, mint egy mélyen gyökerező, egészséges gyümölcsfa, amelyet a stabilitás és termékenység jellemez.

Életének sok vihara közt is stabilan állt, mert világos küldetéstudata volt. 

Tudta, hogy ki küldte, kikhez és mivel. Isten különös szeretetet oltott a szívébe az elveszett emberek iránt, és kapott olyan mondanivalót, amely kezdetben neki is új volt, az ő életét is megváltoztatta, s amellyel minél többeknek akart segíteni.

Feladata ez volt: „nyisd meg a szemüket, hogy a sötétségből a világosságra, és a sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy az énbennem (Jézusban) való hit által megkapják bűneik bocsánatát"

(ApCsel 26,18). 

Ő ezt teljes meggyőződéssel hirdette, Isten Szentlelke pedig nagy erővel munkálkodott egy ilyen erőtlen emberen keresztül is.
Életének a gyümölcsei egyrészt abban mutatkoztak meg, hogy a Lélék gyümölcse termett benne gazdagon, vagyis olyan rá egyébként nem, de Jézusra jellemző tulajdonságok jelentek meg benne, mint a türelem, alázat, szeretet, nagy lelki erő. 

Másrészt pedig munkájának gyümölcsei az élő hitre jutott és megváltozott életű emberek voltak, akik később maguk is sokakat vezettek Jézushoz.

Meggyökerezni Krisztusban azt jelenti, hogy egyre erősebb hitbeli közösségre jut vele az ember. 

Vele bensőleg azonosulni, benne feltétel nélkül bízni, őt az életünkben minden tekintetben érvényesülni engedni. 

Ez ad a hívőknek ebben a szellemi viharokkal teli időben állóképességet, de ez teszi könnyebbé az egymáshoz való hűséget is. És ebből a közösségből táplálkozva lesz az életünk termékeny. 

Egyre jobban hasonlít a jellemünk Krisztuséhoz, és tudunk másokat is hozzá vezetni. 

Termi az ő nevéről vallást tevő ajkak gyümölcsét is (Zsid 13,15)

A KINCS❣️

"💞Ellenben azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért." (Fil 3,7)

Jézus ezt mondta Pálról: „ő nékem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet a pogányok... előtt" (Károli). A név magát a személyt jelentette. Pál tehát olyan edény, akiben Krisztus él, és őt viszi másokhoz. Krisztus-hordozó lett, úgy, ahogyan ezt Istvánnál látta korábban. 

Később ő írta Korinthusba: a mi kincsünk cserépedényben van. Élete tartalma tehát Krisztus lett.

Ugyanakkor leveleiben igen gyakran használja ezt a kifejezést: a Krisztusban. 

Ezen elsősorban azt értette, hogy Isten őt Krisztuson keresztül látja, s így olyan tisztának és igaznak találja, mint Krisztus maga. A saját erejéből nem tudta elérni, amíg a törvény betartásától remélte ezt az Igazságot, most azonban Krisztusban megkapta. De jelent ez biztonságot, védelmet is.

Eddig számára a törvény volt a legnagyobb érték, törekedett azt megtartani. 

De soha nem tudhatta, hogy eleget teljesített-e már. Most értékpiramisán a csúcsérték Krisztus lett. Minden egyéb leértékelődött, sőt feleslegessé vált. Erről szól mai igénk s annak folytatása. Krisztusban bűnbocsánatot, jó lelkiismeretet, rendezett múltat és kiszámítható jövőt kapott. 

Még mennyei polgárjogot is.

Kosztolányi Dezső panaszolja a Boldog, szomorú dalban:
Mert nincs meg a kincs, mire vágytam,
a kincs, amiért porig égtem.
Itthon vagyok itt e világban,
s már nem vagyok otthon az égben.

Pál boldog, mert Krisztussal szoros közösségben itthon van itt, és elkészített otthona van a mennyben is. Nem ő érdemelte ki, kegyelemből kapta mindkettőt. 

Itt küldetést, ott jutalmat, de mindenütt Krisztus jelenlétét. Küzdelmei közt, halála óráján s azon túl is. 

Ez teszi boldoggá.

PÁLFORDULÁS❣️

,,💞És azonnal hirdetni kezdte a zsinagógákban Jézusról, hogy ő az Isten Fia.,, (ApCsel 9,20)

A damaszkuszi úton Saul-Pál egészen új ismeretekre tett szert. 

Meglátta, ki Jézus, ki ő maga, és később a városban megtudta, mi Jézus terve vele, mi lesz az új feladata.
Eddig teljesen hamis elképzelése volt Jézusról, az, amire tanították hogy ő tévtanító és istenkáromló volt. 

Most tapasztalhatta, hogy nem volt, hanem él, és ő az, akinek mondta magát, Isten Fia. 

- Saul pedig az ellensége, üldözi őt. Igaz, csak a benne hívőket üldözte, de eszerint Jézus teljesen azonosítja magát velük.
A hit azonban nemcsak új ismereteket jelent, hanem engedelmességet is. 

Saul megteszi, amit Jézus mondott neki. 

Bemegy a városba, vár, ameddig kell, majd azonnal elmondja, kinek ismerte meg Jézust.

Ez a pálfordulás. Sokan tévesen úgy használják ezt a kifejezést, mintha ez köpönyegforgatást jelentene. Egyáltalán nem. 

A bibliai pálfordulás a gondolkozásnak s az egész életnek egyszeri, végleges és alapvető megváltozása. 

Itt nem forgatunk semmit oda meg vissza, hanem a felismert rossz irányból az Isten szerinti jó irányba fordul az élet, és attól kezdve úgy marad végig.

Eddig Pál azt hitte, a maga ura. Pontosan tudta, mit akar, megkapta ehhez az írásos felhatalmazást, meg volt győződve arról, hogy jó dolgot cselekszik. 

Most rájött, hogy nem a maga ura volt, hiszen gyilkos gyűlölet hajszolta, egy tévhit rabja volt. 

Mostantól tudatosan Jézus Krisztusnak akar engedelmeskedni.

És vállalja őt mások előtt is, mind a zsinagógában, mind a keresztények közt megvallja hitét. 

Új megvilágításba kerül régi ismerete is, felismeri, hogy az Ószövetség is Krisztusról szól.

Az ő bátor hitvallója lesz.
Bekövetkezett-e már ilyen pálfordulás az életemben?
Tudom-e, hogy ki ő, ki vagyok én, és mi a tőle kapott feladatom?

IRÁNYVÁLTÁS❣️

„Saul, Saul, miért üldözöl engem?"... „Ki vagy, Uram?"... „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl." (ApCsel 9,4-5)

Saul életében Isten elkezdte munkáját. Ő jól ismerte az Ószövetséget, látta az általa elhurcolt keresztények életét, hallotta István vértanú imádságát, s kezdett meginogni a Jézussal szembeni hitetlenségében. Tiltakozott is, és vágyakozott is. Ez a vajúdás ideje.

Ilyenkor azonban gyakran még inkább megkeményedik az ember.

Ő is nekiindult, hogy a 250 km-re levő Damaszkuszból is börtönbe hurcolja a keresztényeket. 

Ezen az úton jött el a szülés órája. 

Hirtelen nagy fényesség vette körül, még a látását is elveszítette, s akkor zajlott le a fenti párbeszéd.

Ebből számára világos lett a következő: Jézus él, hiszen beszélt hozzá. 

Tehát valóban fel kellett támadnia. Akkor viszont ő csakugyan Isten Fia. 

Jézus ismeri őt, nyilván mindent tud róla, de úgy tűnik, nem akar bosszút állni, hanem terve van vele. Elhangzik hát: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

És így elkezdődik az alázat iskolája: menj be a városba, ott majd valaki megmondja, mit tegyél. 

Ettől kezdve minden lépése új gazdájától függ, aki hol így, hol úgy közli vele akaratát. 

Ő pedig többé nem fogja bántani az ő követőit, mert maga is Jézus követője lett. 

Mi lesz ennek a következménye? Majd kiderül. Vállalja.

Ez mindig a Szentlélek újjáteremtő munkája. Világosság támad nemcsak körülötte, hanem benne is. Meggyőződik arról, hogy Jézus él, és személyesen vele akar valamit - noha ez már a mennybemenetel után történt. Félreáll Jézus útjából, végérvényesen félreteszi saját programját, és tanul lépésenként engedelmeskedni valakinek, akit nem látott, de hisz a szavának. 

Vége az önmegvalósítási törekvésnek, de megvalósul egy kemény ellenállóban is Isten szép terve az ő dicsőségére és sokak üdvösségére.

Ez a pálfordulás, vagy bibliai szóval újjászületés, megtérés.