HÁROMNAPI CSEND❣️

,,Készítsetek magatoknak útravalót, mert három nap múlva átkeltek itt a Jordánon... (Józs 1,11)

Mózes halála után a nép elfogadta Józsuét vezérnek, Isten megadta neki a szükséges tanácsokat, az emberek készek indulni. És akkor Józsué ezt mondja: három nap múlva indulunk. Miért nem azonnal? Mert szükség van háromnapi csendre, hogy lelkileg is felkészüljön a sokaság.
Először is veszély fenyegeti a lelki egységet.

Márpedig együtt küzdeni csak úgy lehet, ha megvan a lelki egység. Az a három törzs tudniillik, amely a Jordán bal partján kapott földet, már helyben van. Ők kezdenék is az építkezést, a többi meg menjen és foglalja el a magáét!
Ebből azonban később nagy feszültség lehetne, ezért Józsué bölcs indokkal ráveszi őket, hogy segítsenek a többieknek is. Ők pedig készek erre.

Kell ez az idő arra is, amit így mondott Isten:
„Szenteljétek meg magatokat, mert holnap csodákat tesz köztetek az Úr." (Józs 3,5)

Istennek ugyanis az ő nagy tetteihez nem zsenikre van szüksége, hanem megtisztított, megszentelődött emberekre. Egy ilyen nagy feladat előtt mindenkinek szüksége van arra, hogy Isten elé álljon, önvizsgálatot tartson, és újra csak egyedül Isten bűnbocsátó kegyelmében bízzon.
Kellett idő ahhoz is, hogy a pogány Ráháb felkészüljön az Isten népéhez való csatlakozásra, s a kémeknek már így tudjon beszélni: tudom, hogy az Úr nektek fogja adni ezt a földet, mert ő mindenható Isten.
Jézus negyven napig böjtölt csendben, mielőtt elkezdte nyilvános működését. Egész éjjel imádkozott, mielőtt kiválasztotta tanítványait.
Csak mi ugrunk gyakran fejest a tennivalókba.
Próbáljuk ki, mennyi áldás lesz azon, ha Isten előtti csenddel készülünk egy napra, egy új hétre, bármilyen megszokott vagy különösen nehéz feladatra!

FELKÉSZÍTETT SZOLGA❣️

,,Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle...,, (Józs 1,7) 

A honfoglalás nagy vállalkozását Józsuénak kellett vezetnie. Ő alkalmatlannak tartotta magát erre. 

Isten azonban nem belelöki szolgáit a feladatokba, hanem felkészíti őket, és menet közben is tanácsolja, bátorítja. Hogyan készítette fel Józsuét? 

1. „Józsué, Nún fia pedig megtelt bölcs lélekkel..." (5Móz 34,9)

 Meglepődünk, mert úgy gondoljuk, az ő feladatához inkább fizikai erő, jó fegyverek és némi katonai tapasztalat lenne szükséges. 

Majd megkapja azt is, de Isten azt tartja a legfontosabbnak, hogy tudjon vele beszélni, hogy Józsué értse őt, és legyen kész egyetérteni vele. 

Ehhez pedig ilyen lelki „vevőkészülék", bölcs lélek kell.

Mert egyik énekünk szerint „vezetni úgy tudok, ha Szentlelked vezet". 

Ez a bölcsesség nem emberi készség, hanem Isten ajándéka.
De aki kéri, megkaphatja (Jak 1,5).

2 Iránytűnek Isten írott igéjét használhatja, ehhez kell igazodnia.
Egy leendő hadvezér kezébe Isten nem kardot ad, hanem Bibliát. 

Akkor lesz ő jó vezetője népének, ha komolyan veszi Isten igéjét. És Józsué mind a közéletben, mind magánéletében (24,15) komolyan vette azt. Minden nép és ország, amelynek ha csak egy ideig is ilyen vezetői voltak, felvirágzott.
Ez gazdagíthatja meg a mi személyes életünket is.

3. Józsué nagyon félt. Tudta, hogy elődje, Mózes, milyen rátermett ember volt, ismerte népe keményszívűségét és a meghódítandó terület nehézségeit is. Isten ezért gyengéd szeretettel bátorítja, állandó jelenlétét ígéri. Ő pedig félve is helytállt, és Isten vitte őt győzelemről győzelemre. 

Az üdvösséget is Isten adja, minden hozzájárulásunk nélkül. De nekünk kell azt hittel megragadnunk, és már itt megélnünk. Jak. 1.5 

Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. Józs 24. 15
Ha pedig nem akarjátok az Örökkévalót szolgálni, akkor döntsétek el még ma, hogy kit fogtok szolgálni!

Választhatjátok őseitek isteneit, akiket ők szolgáltak a folyón túl, vagy az emóriak isteneit, akiknek a földjén laktok, de én és a családom az Örökkévalót fogjuk szolgálni!”

VEDD BIRTOKBA❣️

,,💞...és birtokba vegyétek azt a földet, amelyet Istenetek, az Úr ad nektek birtokul.,, (Józs 1,11)

Ez a mondat akkor hangzott el, amikor Isten az Egyiptomból kiszabadított népet a hosszú pusztai vándorlás után elsegítette az ígéret földjének határához.
Két igazságot figyeljünk meg: Isten nemcsak kihozta népét a szolgaságból, hanem be is viszi őket az ígéret földjére.
Nemcsak kiszabadította egy emberileg reménytelen helyzetből, hanem felszabadította őket egy egészen új életre.
Isten a mai hívőket sem csupán megszabadítja bűneikből, elesett állapotukból, hanem felszabadít a neki engedelmes, másoknak hasznos, szolgáló életre.

Minden megtért embernek tudnia kell, hogy miből és kihez tért meg.
Jézus Krisztus nemcsak Megváltója a hívőnek, hanem Ura is, és meg kell tanulni őt szolgálni. 

Meg kell ismerni, mit jelent ez: „a bűn szolgája gyáva rab, a Krisztusé szabad". 

Egyetlen hívő sem állhat meg a bűnbocsánat öröménél, hanem növekednie, fejlődnie kell az ismeretben, hitben, szent életben.

A másik igazság: Isten adta birtokul népének az országot, de nekik kell birtokba venniük azt. 

Már az övék, és ez Isten ajándéka, semmit nem tettek érte, de akkor érzik majd magukénak, ha legyőzik a félelmet a szívükben, belépnek arra a földre, és egymás után meghódítják a városokat. 

Hogy Isten ajándékba adta nekik, ez a kegyelem. 

Hogy ezt komolyan veszik, és lépésről lépésre haladnak a meghódítással, ez a hit.

Isten tulajdonképpen ezt mondja itt nekik: vedd birtokba a birtokodat!
A lelki életben is mindent Isten készített el nekünk, még az is az ő ajándéka, ha ezt hittel komolyan vesszük.
De ez nem teszi feleslegessé a lépésről lépésre való engedelmeskedést, az ajándékcsomag kibontását és használatbavételét.
Eközben tudjuk meg, milyen nagy gazdagságot adott nekünk az Úr.

ADJON BÉKESSÉGET❣️

,,Fordítsa feléd orcáját az Úr, és adjon neked békességet!,, (4Móz 6,26)

Ez a mondat tulajdonképpen az előbbi fokozása.
Ott arról volt szó, hogy Isten ránéz, mintegy rámosolyog megbocsátóan az emberre, itt pedig arról, hogy állandóan ránéz, szemmel tartja, folyamatosan egymás színe előtt élnek, együtt élnek. 

Az Isten és a kegyelmet nyert ember tartós közösségét fejezi ki. 

Isten azt ígéri itt, hogy a benne hívők soha nem a háta mögött, hanem színe előtt élhetnek, és ebben az állapotban békességük lesz.

A békesség a Bibliában nemcsak a háborúság hiányát jelenti, hanem olyan közeget, amelyben az élet feltételei gazdagon megvannak. A halnak a vízben van békessége, nem a parton.
Az embernek az Istennel való közösségben vannak meg az életfeltételei.
Ott válhat azzá, akinek a Teremtő szánta, ott kerül a helyére, ott érzi magát jól - még esetleg nehéz körülmények közt is.

Persze nemcsak Istennek kell felénk fordulnia, hanem nekünk is keresnünk kell az ő orcáját. Isten többször panaszolta, hogy „hátukat fordították felém, nem arcukat" (pl. Jer 2,27), és ezért lett a nép kiszolgáltatottá az ellenség számára.
Az is előfordul, hogy az ember akar valamit Isten háta mögött cselekedni, vagy valamit előle elrejteni. Ebből soha nem fakad békesség.

Az ároni áldás tehát ezt a három nagy értéket kéri: biztonság, bocsánat, békesség.
Mindhármat Jézus Krisztus szerezte vissza nekünk. „Mert ő a mi békességünk" (Ef 2,14), ő szerzett nekünk békességet a kereszten kiontott vére által (Kol 1,20) és ő adja a maga saját békességét a benne hívőknek
(Jn 14,27), amit nem vehet el tőlünk senki. Ő maga és a vele való közösség minden isteni áldás foglalata.

Jer. 2.27 Mert ezt mondják a fának: Te vagy az apám! - a kőnek pedig: Te szültél engem!
A hátukat fordítják felém, és nem az arcukat, de majd ha baj éri őket, így szólnak: Kelj föl, segíts rajtunk!
Ef. 2.14 Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
Jn. 14.27 Békességet hagyok nektek: az én békességemet adom nektek; de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja.
Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen.

KÖNYÖRÜLJÖN RAJTAD❣️

,,💞Ragyogtassa rád orcáját az Úr, és könyörüljön rajtad!,, (4Móz 6,25)

Az ároni áldás három ikerkérésből áll, amelyeknek első fele arról szól, mit tegyen veled Isten, a másik fele, hogy mit adjon.Istennek nincs olyan orcája, arca, mint a mienk, de a szentíró csak ilyen emberszabású képpel tudja kifejezni, amit akar.

Itt arra utal, hogy akkor szokott felragyogni egy ember arca, ha megpillant valakit, akit szeret, és rámosolyog.
Tudjuk a Szentírásból, hogy bennünk semmi nincs, amiben Isten gyönyörködhetne, ami őt „mosolyra deríthetné". Egyvalakiben gyönyörködik Isten, az ő szent Fiában, Jézusban (Mt 3,17)

Ahhoz viszont, hogy Krisztus bennünk éljen, kegyelmet, bűnbocsánatot kapott embernek kell lennünk. 

Ezért kapcsolja össze ezt a két kifejezést: ragyogtassa rád orcáját, és könyörüljön rajtad.

Akin ő könyörül, aki az ő bűnbocsátó kegyelmét hittel megragadta, azon felragyog Isten arca, mert már az ő ismerőse, sőt gyermeke lett.

Ír a Biblia arról is, hogy az ellene lázadó emberre haraggal néz Isten, vagy elrejti előle az arcát (Ézs 54,8)

A könyörülni szó az Ószövetség eredeti nyelvén azt is jelenti: lehajolni.
A szent Isten Jézus Krisztus személyében hajolt le hozzánk, ő engesztelte ki Isten jogos haragját, amikor önmagát áldozta fel a keresztfán. Őérette könyörül rajtunk Isten. Jézus Krisztus tette lehetővé ennek az áldásnak a beteljesedését is rajtunk.

Mt. 3.17 És hang hallatszott a mennyből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm."

Ézs. 54.8 Túláradó haragomban egy pillanatra elrejtettem előled arcomat, de örök hűséggel irgalmazok neked - mondja megváltó Urad.

AZ ÁRONI ÁLDÁS❣️

,,💞Áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged!,, (4Móz 6,24)

Isten megparancsolta Áronnak, hogy mint főpap, ezekkel a szavakkal áldja meg a népet. 

Ez az áldás csaknem minden istentisztelet végén elhangzik, egy-egy sora azonban nehezen érthető.
Mi az áldás? A Biblia szerint minden testi és lelki jónak a foglalata, amit Isten az embernek adhat. 

Nem azért adja, mert az megérdemli, meghálálja, hanem mert szüksége van rá.

 
Az áldás ajándék, amit Isten szeretetből ad, ha akar.
Tehát nem Áron áldotta meg a népet, hanem Isten.

 
És nem a lelkész áldja meg a gyülekezetet, ő csak hirdeti ennek a lehetőségét, és kívánja, 

kéri azt az emberek számára. 

Ugyanígy egy szülő is megáldhatja gyermekét, vagy bárki kívánhatja hittel Isten áldását másokra.

Mit jelent az első mondat: áldjon meg téged az Úr, és őrizzen meg téged?
Ez az áldás először a pusztai vándorlás során hangzott el, ahol ezer veszély leselkedett az emberekre. 

Isten ezekkel a szavakkal azt ígéri
(mert ez a kérés egyben ígéret is), hogy mint jó pásztor őrizni fogja népét.
Amikor a babiloni fogságból hazatért a nép, szintén nagyon kiszolgáltatott helyzetben volt.

 Isten ezt ígérte: „Én magam oltalmazom mindenfelől... mint egy tüzes fal" (Zak 2,9).

A zsoltáríró ezt a képet használja: szárnyainak árnyékában biztonságban leszünk.
Isten tehát mindenekelőtt biztonságot, védelmet ígér népének. Nagy szükségünk van erre ma is. 

A romló közbiztonság, a közlekedésben rejlő sok veszély, a különféle fertőzések, de a saját indulataink vagy félelmeink miatt is nagyon rászorulunk Isten védelmére. 

Bízzuk rá nyugodt hittel szeretteinket, egzisztenciánkat, egyházunk és népünk jövőjét, és kívánjuk egymásnak hittel: az Úr áldjon és őrizzen meg téged!

ÍTÉLKEZÉS❣️

,,💞A hitben erőtlent fogadjátok be, de ne azért, hogy nézeteit bírálgassátok... ne ítélkezzünk egymás felett...,, (Róm 14,1.13)

Gyakori bűnünk, hogy az illető távollétében megtárgyaljuk hibáit, gyengeségeit, és elítéljük. 

Isten ezt nagyon rossznak tartja.

Miért bűn ez? Azért, mert gőg van mögötte, magamat különbnek tartom, őt megbélyegzem. 

A másik felett ítélkezünk, tehát fölé emeljük magunkat.
Mentegetőzés és dicsekvés is lehet emögött. Hallgatólagosan azt bizonygatjuk, hogy mi jobban tudunk, helyesebben gyakorolunk valamit.
Pedig gyakran éppen azt a hibát ítéljük el másokban, ami bennünk is megvan. Így ítélgették egymást már az első gyülekezetekben is az erősebb hitűek és a bizonytalan kezdők. 

Pál apostol őket inti ebben az igében.

Mi ennek a káros gyakorlatnak a gyógyszere?
Nem kell mindent kicsinyesen észrevenni és szóvá tenni.
Ha valami nagyon helytelent látunk a másik ember életében, neki kell megmondanunk szeretettel. 

Szabad érte imádkozni, Isten sok mindent közvetlenül elrendez a benne hívőkkel.

 És törekednünk kell arra, hogy minél több jót mondjunk egymásról. Isten egyenesen arra biztat, hogy aki rosszat mond rólunk, azt is áldjuk - ami azt jelenti: jót mondunk róla.

És akkor egyáltalán nem szabad ítéletet mondanunk senkiről és semmiről? Dehogynem.
Csak más dolog Isten igéje alapján megítélni valamiről, hogy helyes-e, vagy pedig elítélni valakit a segítés szándéka nélkül.

 Tudnunk kell, hogy Isten szerint mi jó és mi nem, de egymás felett öncélúan, szeretetlenül nem szabad ítélkezni.

Ne mi üljünk a bírói székbe, ahonnan ítéletet hirdetünk mások felett, hanem üljünk csak alázatosan a vádlottak padjára, és engedjük, hogy az igaz Bíró ítéljen el és mentsen fel!
Aki ilyen lelkülettel néz másokra, az nem ítélkezni fog felettük a kárukra, hanem inteni fogja őket, és imádkozni fog értük épülésükre.