IGEN és NEM❣️

,,Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod.,, (Mt 26,42)

Jézus nemcsak másoknak mondta, hogy „a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem", hanem őt is az jellemezte, hogy egyszer s mindenkorra igent mondott az Atya akaratára, s ami attól kicsit is el akarta téríteni, arra újra és újra határozott nem volt a válasza.

Minket állandóan kísért hitbeli kérdésekben is az, hogy engedményeket teszünk, kivételeket nevezünk meg, csak egyszer, csak egy kicsit engedetlenek leszünk Istennel szemben. 

Alkottunk egy gyengeségünkre jellemző szót: nemigen. Ma így mondják: nem igazán.

 Nem egyértelmű a gondolkozásunk, a beszédünk, a cselekvésünk, és ebből sok bűn és baj származik.

Egy jegyespárral beszélgetve hangzott el a következő: mivel a vőlegény igent mondott a menyasszonyának, ez a világ összes többi nőjének ilyen minőségében nemet jelent. 

A fiatalember felháborodott, ő erre nem gondolt. Ilyen sarkosan kell ezt nézni? - kérdezte.

Jézusnak a nagypéntek előtti éjszakán a Gecsemáné-kertben végigvitt imaharca jól szemlélteti az ő határozott, egyértelmű, következetes magatartását. Először azt kéri, hogy ha lehet, ne kelljen kiinnia a szenvedések keserű poharát.
De hozzáteszi: „mindazáltal ne úgy legyen, ahogy én akarom, hanem amint te." Másodszor már csak az igen hangzik el: Atyám, legyen meg a te akaratod!
És harmadszor is. Így teljesen megerősödött az igen az Atya akaratára, a nem a test félelmére, amit az ördög fel akart használni az engedetlenségre való csábításra.

Készek vagyunk-e eltökélten újra és újra nemet mondani minden hiúságra, büszkeségre, kényelemszeretetre, hatalomvágyra, anyagiasságra, önzésre, minden tisztátalan, babonás, ördögi ajánlatra, hogy teljes meggyőződéssel és örömmel mondjuk és tegyük: Igen, Atyám, mert így láttad jónak (Mt 11,26).

JÉZUS HARAGJA❣️

,,💞...ne tegyétek az én Atyám házát kalmárkodás házává!,, (Jn 2,16)

Sokan szeretnek hivatkozni arra, hogy virágvasárnap még Jézus is méregbe gurult, és haragjában ostorral verte ki a templomból a kereskedőket és pénzváltókat.
Íme - mondják -, mennyivel érthetőbb és megbocsáthatóbb, ha mi valami hasonlót teszünk.
Közben pedig ezek az emberek nem tudják, mi is történt akkor Jeruzsálemben. 

Hogyan kerültek állatkereskedők a templomba? Az áldozatok miatt sok állatra volt szükség egy-egy nagy ünnepen. Megvolt az arra kijelölt hely, ahol árulni lehetett őket: a templomon kívül. 

Az üzlet azonban jól ment, és némi összegért megengedték a templom felelősei, hogy a pogányok udvarán is lehessen kereskedni.

A pogányok udvara arra szolgált, hogy ha eljött egy Istent kereső, nem zsidó zarándok, az hallhassa ott Isten igéjét, és csendben imádkozhasson és elmélkedhessen.
Ez volt Izrael missziójának egyik formája, amivel Isten bízta meg népét.
Ezt tette lehetetlenné, hogy az anyagi haszon fejében ide is beengedték az üzletelést.

Jézus szemében ez olyan szemérmetlen Isten elleni lázadás, az ő igéjének, rendjének, szentségének semmibevétele volt, amit nem hagyhatott következmények nélkül.
Ő nem személyes sérelmet torolt meg, nem dühbe gurult, ahogyan mi szoktunk, hanem idézi az igét, ami ellen vétettek, tanítványai pedig idézik a zsoltárt, ami Jézus haragjának az oka:
„A te házad iránt érzett féltő szeretet emészt engem." 

Messiási tett volt a templom megtisztítása, Isten rendjének a helyreállítása. 

Ezért nem mert tiltakozni ellene senki.

A mi életünkben vajon minden az Isten által kijelölt helyen van? 

Mi szorítja ki például a vasárnapjainkból Isten igaz tisztelését? 

Melyik világos isteni rendelkezést kellene komolyan vennünk, hogy rend legyen az életünkben?
Nem áldozunk fel anyagi előnyökért lelki értékeket?

JÉZUS HAZASZERETETE❣️

,,💞Amikor közelebb ért és meglátta a várost, megsiratta...Bár felismerted volna... a békességre vezető utat!,,(Lk 19,41-42)

Jézus Krisztus személyválogatás nélkül minden embert nagyon szeretett, de azt a népet, amelyből emberi eredetét tekintve származott, különösen is.
Ez megkülönböztetés? Igen, de olyan, amiből soha senkinek nem származik hátránya. 

Elsősorban „Izrael házának elveszett juhaihoz" jött, de meggyógyította a római százados szolgáját is, sőt az ő hitét példaként állította honfitársai elé, és meghallgatta a pogány kánaáni asszony könyörgését is.

 
Nem tett különbséget a maga népe és a többi nép közt, de sorrendben saját népe volt az első helyen.
Még sírni is tudott miattuk.

Jézus tanítványainak ma is mindenkit őszintén szeretniük kell.

De természetes, hogy ezek közt elsősorban a maga népét szereti mindenki. 

Ahogyan Pál apostol is írja: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben." (Gal 6,10) 

Leginkább azokkal, de soha nem mások rovására. 

Aztán ha nem ilyenek vannak bajban, és segíteni kell, a testvéreinket hanyagoljuk el átmenetileg, de mégis van egy alapvető sorrend.
Miért? Mert nem véletlen az, hogy melyik család és melyik nép tagjává születtünk. 

Hisszük, hogy Isten jelölte ki „lakóhelyünk határait" (ApCsel 17,26), s amelyik közösségbe belehelyezett, azért felelősek vagyunk.

 
Nemcsak élvezni kell annak a működését, hanem munkálni is, hogy minél jobban működjék. 

Ez a keresztény ember politikai felelőssége, nem lehet közömbös a polisz, a város sorsát illetően.
Ezt Isten még a babiloni fogságba hurcolt népnek is megparancsolta (Jer 29,7)

Ennek a felelősségnek része a becsületes munka, az állandó imádkozás, a megszentelt élet, s állásfoglalás minden Isten szerinti rosszal szemben, minden Biblia szerinti jó mellett.

JÉZUS és a GYERMEKEK❣️

,,💞..aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba.,, 

(Mk 10,15)

A tanítók és írástudók megvetették a gyerekeket, mert ők még nem ismerik a törvényt, és nem tudnak felmutatni semmilyen vallásos teljesítményt. Jézus ezzel szemben többször példaként állította a gyermekeket a felnőttek elé.
Egy alkalommal csecsemőket vittek hozzá édesanyák, hogy áldja meg őket. 

A tanítványok nem akarták engedni a szülőket, mire Jézus megdorgálta őket. 

Akkor mondta a fenti igét. 

Hogyan fogadja a kisgyermek az ajándékot? Úgy, hogy elfogadja. 

Tudja, hogy gyerek, rászorul, s nem akar fizetni érte, bizalommal megragadja. 

Alázat, önismeret, Istenbe vetett bizalom nélkül sok büszke felnőtt kizárja magát az üdvösségből.
A tanítványok egyszer arról vitáztak, ki nagyobb köztük.

Jézus felemelt egy kisgyermeket, és ezt mondta:
„Aki tehát megalázza magát, mint ez a kisgyermek, az a nagyobb a mennyek országában."
Isten előtt nem az lesz nagy, aki hatalmaskodik, hanem aki szolgál, „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok..." (Mt 20,26)

Valakit egy megtisztelő címmel és feladattal tüntettek ki.
Hívő barátja így gratulált neki: meg ne nőj!
A harmadik jelenet virágvasárnap történt a jeruzsálemi templomban. Jézus kiűzte a kereskedőket a templomból, az emberek már hazamentek, és akkor gyermekek kezdték éltetni a Messiást: 

Hozsánna a Dávid Fiának!

Talán nem is tudták, mi ennek ott a jelentősége, de amikor a felnőttek már félve elhallgattak, 

Isten a kicsiket használta fel arra, hogy dicsőítésének eszközei legyenek.
Kész vagyok-e gyermekként fogadni Isten ajándékait, az üdvösséget is?
Kész vagyok-e megalázni magamat, s mindig kicsinek maradni, hogy ő legyen nagy az életemben?
S bízom-e abban, hogy minden erőtlenségem ellenére még engem is tud használni az ő szolgálatára?

TÁMADÁSOK KERESZTÜZÉBEN❣️

,,💞...mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.,, (Jn 15,19)

Jézus mindenkivel jót tett, mégis sok támadás, rosszindulat, rágalom, gúny vette körül. 

Hogyan viselte ő ezt?
Az ördög többször is el akarta téríteni eredeti céljától, küldetésétől.
Tanítványai közt is akadt, aki gáncsolta, megtagadta, elárulta.
A nép vezetői pedig „állandóan szemmel tartották őt, és kémeket küldtek utána..., 

hogy Jézust a saját szavaival fogják meg, s átadhassák a hatóságnak" (Lk 20,20)

Politikai csapdát állítottak: szabad-e adót fizetni a császárnak?
Vallási rejtvényt agyaltak ki: ha van feltámadás, kinek a felesége lesz az, akinek több férje is meghalt? Nem fogytak ki a gonosz ötletekből, míg végül keresztre juttatták őt.
Hogyan hordozta ezt Jézus? 

Természetesnek tartotta, mert tudta, hogy az ő tiszta, isteni jelleme olyan idegen ebben a megromlott világban, mint a világosság a sötétségben. 

Ezért soha nem lett ideges, sem dühös, nem ütött vissza, nem sértődött meg. 

Szelíden válaszolt a provokatív kérdésekre is.
Erre bátorította az övéit is: aki „felülről született", az nem e világból való, s azt gyűlöli az Isten nélküli világ. De szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok értük (Mt 5,44)! 

Ő is ezt tette még a kereszten is, utolsó leheletéig.
Két rendíthetetlen pillérre épült Jézus magatartása. Az egyik az Atyától való függés, a benne való teljes bizalom, a neki való feltétlen engedelmesség. Ettől nem lehetett eltéríteni. 

A másik: kimondhatatlan szeretet azok iránt is, akik bántották. 

Ez az elfogadó, megbocsátó szeretet azonban nem jelentette azt, hogy minden igazságtalanságot szó nélkül tűrt volna.
Adott esetben megszólalt és leleplezte a hamisságot, de még ezt is mindig a támadó érdekében tette, őt szembesítette az igazsággal.
Kérjük el tőle mi is ezt a józan béketűrést!

JÉZUS CSALÁDJA❣️

,,💞Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.,, (Mt 12,50)

Jézus emberi testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek teremtő műve volt (Lk 1,35). 

Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Mk 6,3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei.
Családja sokáig nem értette meg őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté magát a világ előtt. 

Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. 

„Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van."

 (Mk 3,21) 

Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt ő küldetésével a családon belül.

Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? 

Jézus ekkor mondta: ki az én anyám, és kik a testvéreim? 

Az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények.
Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény közösséghez. 

Az ApCsel 1,14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival.
A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten akaratát cselekszi. 

Ez azt is jelenti, hogy a benne hívők „örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak" (Róm 8,17). 

Én vajon Jézus testvére vagyok már?
Szeressük nagyon a még nem hívő rokonainkat is! És higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Jn 1,12; Róm 8,29, Zsid 2,11)!
Mk. 6.3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére?
És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Jn. 1.12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Róm. 8.29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
Zsid 2. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,

ERŐ ÁRADT KI BELŐLE❣️

,,💞Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle...,, (Mk 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. 

Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte:
ki érintette a ruhámat? Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de ő érezte, hogy erő áradt ki belőle.
Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. 

S úgy is történt.

Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, szerinte nem halt meg, csak alszik.
Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt.
Bármerre járt, ez a mennyei erő áradt belőle.

Ennek birtokában ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt nála a megoldás. Egyszerűen igaznak bizonyult az, hogy isteni teljhatalmával neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az életbe.

Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön. De ki tapasztalhatta meg ezt az erőáradást?
Aki komolyan vette, hogy Jézus az, akinek mondta magát, vagyis aki hitt benne. 

Ez az asszony hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni tőle. 

Jézus ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan hittel közelít hozzá valaki.

Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj.
Ne essünk kétségbe! Aki hittel kéri őt, azt számon tartja. 

Bízzunk benne, és bízzuk rá mindig a megoldást!

Bár késik a segítség,
És nem találsz vigaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.

(Paul Gerhardt)