JÉZUS CSALÁDJA❣️

,,💞Mert aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az az én fivérem, nővérem és az én anyám.,, (Mt 12,50)

Jézus emberi testét nem József nemzette, hanem a Szentlélek teremtő műve volt (Lk 1,35). 

Születése után azonban Máriának és Józsefnek több gyermeke született, a Mk 6,3 név szerint felsorolja őket. Tehát Jézusnak voltak féltestvérei.
Családja sokáig nem értette meg őt. Testvérei sürgették, hogy tegye ismertté magát a világ előtt. 

Amikor pedig a hatóság is támadni kezdte Jézust, félelmükben őrültnek akarták nyilváníttatni. 

„Amikor ezt meghallották hozzátartozói, elindultak, hogy elfogják, mivel azt mondták: magánkívül van."

 (Mk 3,21) 

Jézus és családja kapcsolatában ez a mélypont, ennyire egyedül maradt ő küldetésével a családon belül.

Egy alkalommal tanított, s „még beszélt a sokasághoz, amikor íme, anyja és testvérei megálltak odakint, mert beszélni akartak vele". Miért nem hallgatták ők is? Ennyire kívülállók maradtak? 

Jézus ekkor mondta: ki az én anyám, és kik a testvéreim? 

Az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.
De mindvégig szerette családját, gyermekként szót fogadott szüleinek, s még utolsó perceiben is gondoskodott anyjáról, amikor a kereszten haldokolva tanítványára, Jánosra bízta őt. János gondoskodott is Máriáról, mindkettőjüket Efézusban temették el, sírjukat sokáig gondozták a keresztények.
Jézus mennybemenetele után csatlakozott Mária a gyermekeivel együtt a keresztény közösséghez. 

Az ApCsel 1,14 szerint már ők is együtt imádkoznak Jézus tanítványaival.
A vér szerinti összetartozás mellett tehát van egy hit szerinti is. Jézus testvérének tekinti azt, aki Isten akaratát cselekszi. 

Ez azt is jelenti, hogy a benne hívők „örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak" (Róm 8,17). 

Én vajon Jézus testvére vagyok már?
Szeressük nagyon a még nem hívő rokonainkat is! És higgyünk Jézusban, hogy így Isten fogadott gyermekeivé lehessünk (Jn 1,12; Róm 8,29, Zsid 2,11)!
Mk. 6.3 Avagy nem ez-é az az ácsmester, Máriának a fia, Jakabnak, Józsefnek, Júdásnak és Simonnak pedig testvére?
És nincsenek-é itt közöttünk az ő nőtestvérei is? És megbotránkoznak vala ő benne.
Jn. 1.12 Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, a kik az ő nevében hisznek;
Róm. 8.29 Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között.
Zsid 2. 11 Mert a megszentelő és a megszenteltek mind egytől származnak, ezért nem szégyelli őket testvéreinek nevezni,

ERŐ ÁRADT KI BELŐLE❣️

,,💞Jézus azonnal észrevette, hogy erő áradt ki belőle...,, (Mk 5,30)

Egy zsinagógai elöljáró a súlyos beteg lányához hívta Jézust. 

Ő azonnal indult is, de a sok embertől csak lassan tudott haladni. Ráadásul meg is állt útközben, és ezt kérdezte:
ki érintette a ruhámat? Egy sokaságban ezt nehéz megállapítani, de ő érezte, hogy erő áradt ki belőle.
Kiderült, hogy egy gyógyíthatatlanul beteg asszony ért hozzá azzal a hittel, hogy így meggyógyul. 

S úgy is történt.

Közben azonban a kislány meghalt, Jézus nem zavartatta magát, szerinte nem halt meg, csak alszik.
Volt, aki sírt, volt, aki emiatt kinevette Jézust. Ő pedig feltámasztotta a halott leányt.
Bármerre járt, ez a mennyei erő áradt belőle.

Ennek birtokában ura maradt minden helyzetnek, semmitől nem jött zavarba, minden nyomorúságra készen volt nála a megoldás. Egyszerűen igaznak bizonyult az, hogy isteni teljhatalmával neki minden lehetséges, az is, ami az embereknek lehetetlen. Neki mindegy volt, hogy egy alvó gyermeket kell felébreszteni, vagy a halálból kell visszahozni valakit az életbe.

Mert neki adatott minden hatalom mennyen és földön. De ki tapasztalhatta meg ezt az erőáradást?
Aki komolyan vette, hogy Jézus az, akinek mondta magát, vagyis aki hitt benne. 

Ez az asszony hittel lopakodott Jézus közelébe, és próbált segítséget kapni tőle. 

Jézus ereje ma is abba az irányba árad, ahonnan hittel közelít hozzá valaki.

Lehet, hogy nem azonnal segít, megvárakoztat. Néha engedi, hogy még súlyosabb legyen a baj.
Ne essünk kétségbe! Aki hittel kéri őt, azt számon tartja. 

Bízzunk benne, és bízzuk rá mindig a megoldást!

Bár késik a segítség,
És nem találsz vigaszt:
Eloszlik gond és kétség
Előbb, mint véled azt.

(Paul Gerhardt)

JÉZUS CSENDJE❣️

,,💞..elvonult velük külön... De amikor a sokaság észrevette, utánament.,, (Lk 9,10-11)

Isten néhány jellemző tulajdonsága után foglalkozzunk most Jézus személyével! Kinek ismerjük meg őt az evangéliumok leírásából?
Ez a szakasz arról szól, hogy a tanítványok beszámolói után Jézus elvonult, csak velük, egy csendes helyre. Rendszeresen kereste az alkalmat, hogy egyedül, csendben legyen az Atyával, vagy tanítványaival külön is beszélgessen. Jézus sokat dolgozott, előfordult, hogy enni sem volt idejük.

 Ezt csak úgy lehetett bírni, hogy az Atya előtti csendben kapott mindig új erőt.
Az emberek azonban megzavarják. Mindig sok problémájuk volt, hozták a betegeiket, utánamentek. 

Mit tesz most Jézus? Nem háborodik fel, nem küldi el a népet, nem zúgolódik emiatt, hanem „örömmel fogadta őket".
Hirdette az evangéliumot, és meggyógyította a betegeket.
- Mi vajon hogyan viselkednénk hasonló helyzetben?
Miért tett így Jézus? Mert soha nem a maga akarata szerint járt el, hanem azt tette, amit az Atya akart. S tudta, hogy ez a sokaság nem véletlenül jött éppen most. 

Akit pedig az Atya küldött hozzá, azt ő soha nem küldte el.
Megszánta őket. Neki volt érző és együtt érző szíve, és soha nem önmagát kímélte, hanem másokért szolgált. Akkor is, ha az neki éppen alkalmatlan volt.
S mint jó pásztor enni adott a nyájnak. Mit? Igét, egészséget, kenyeret. 

Először hirdette az Isten királyi uralmáról szóló igét, utána gyógyított, s végül jóltartotta a sokaságot.
Mi fordított sorrendet szeretnénk. Ő azonban tudta, hogy ez vezet az ember életének teljes gyógyulásához: a lélek felől kell elindulni.
A helyén van-e mindez az életünkben: a csend és a munka, magánélet és szolgálat, a lélek és a test egészsége?

FÉLTŐN SZERETŐ ISTEN❣️

,,💞Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek.,, (5Móz 18,9)

Isten a népével kötött szövetség feltételéül szabta, hogy „ne legyen más istened rajtam kívül". 

Vagyis hitét és bizalmát a nép csak Istenbe vesse.
Azért fontos kikötés ez, mert az ördög mindig az Istenbe vetett bizalmunkat igyekszik megingatni, s olyan „segítséget" kínál fel, amellyel elszakít Istentől.

Ezért az ígéret földjének határán Isten egész konkrétan óvta népét ettől a bűntől: ne legyen köztetek varázsló, igéző, jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó, mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek azért veszélyesek az emberre, mert a hitét kötik le, s így Istentől elszakadva védtelenné válik.

Ettől félti Isten az övéit, ezért mondja a Biblia, hogy ő féltőn szerető Isten.
Amíg Mózes átvette a tízparancsolatot az Úrtól, addig a nép fülbevalókból borjút öntött, és úgy kezdték imádni, mintha az hozta volna ki őket Egyiptomból. 

Ugyanilyen ostobaság és istenkáromlás minden mai babonaság is.
Sokan nem tudják, hogy ősellenségünk, az ördög, mindent elkövet, hogy Isten helyett őt imádják, benne bízzanak, tőle kérjenek segítséget.

Aztán benyújtja a számlát, s az ilyennek gyakran súlyos következményei vannak.
A ma divatos ezoterikus ajánlatok mögött is ez az ördögi szándék bújik meg.
Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus Krisztus legyőzte az ördögöt.

Ezért tud segíteni azokon is, akik a gonosz csapdájába léptek. Jézushoz kell fordulnia mindenkinek, mert ő azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa" (1Jn 3,8).
A benne való állhatatos hit védelmet nyújt minden sötét támadástól.

A SZÖVETSÉG ISTENE❣️

,,...💞Ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül... Papok királysága és szent nép lesztek.,, 

(2Móz 19,5-6)

Izrael népe a pusztai vándorlás során megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, de még nem volt identitástudata. Márpedig fontos mindenkinek, hogy tudja, honnan jön, hova tart, kihez tartozik, és mi a feladata.
Amikor az Úr szövetséget kötött népével a Sínai-hegynél, mindezt világossá tette számukra.
„...ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül..."
Miért? „Nem azért..., mintha... a legnagyobbak volnátok..., hanem azért, mert szeret benneteket az Úr." (5Móz 7,7)

Tudhatja tehát a nép minden tagja, hogy ő Isten tulajdona, van gazdája, ennek egyetlen oka Isten szabad szeretete, s ennek alapján tartoznak ők egymáshoz, és mint közösség Istenéi.
Számíthatnak rá, mert ő hű a szövetséghez.
Tőlük viszont ezt kívánja meg: „ha engedelmesen hallgattok szavamra".
Meg kell tehát tanulniuk figyelni Istenre, érteni őt, és egyetérteni vele. 

Így lesznek szent nép, akiket csak Isten használhat jó célokra.

És mire választotta ki Isten az ő népét? Papi feladatot szánt nekik, tehát közvetíteniük kell Isten és az emberek közt. Képviselni Istent a pogányok előtt, és közbenjárni Isten előtt másokért.
Bizonyságtétel szóval és élettel, s kitartó imádkozás. 

Ha ezt végzik, Isten áldott eszközei lesznek sokak javára s az Úr dicsőségére.

Ugyanez az új szövetség tartalma is. Tudhatjuk, hogy Jézushoz tartozunk, aki vére árán vásárolt meg bennünket hiábavaló életünkből, és arra rendelt, hogy hirdessük nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el (1Pt 2,9).

A hívő keresztény önazonossága: Jézusé vagyok, neki szolgáltatom ki az életemet, másnak nem is akarok szolgálni, ő használjon arra, amire akar!
(Ezt jelenti a királyi papság és szent nép kifejezés.)

A GONDVISLŐ ISTEN❣️

,,💞De keressétek először az ő országát (királyi uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.,, (Mt 6,33)

Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten gondoskodó szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a miatyánkba mindennapi kenyerünket.

A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért?
Mert amíg valaki csak Isten gondviselését élvezi, de nincs személyes kapcsolata vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben.
Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. 

Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az élő Istennel való személyes közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka.
A gondviseléstől eljut a Gondviselőig.

Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: önmagát adta ajándékul, amikor Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett.
Az tudja, hogy aki egyszülött Fiát feláldozta értünk, vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm 8,32).

Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is hittel Istenre bízni!
De ne érjük be ennyivel, keressük az ő országát, cselekedjük akaratát, s meg fogjuk látni, hogy vele közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak tőle kapott testi és lelki ajándékokat.

A SZABADÍTÓ ISTEN❣️

,,💞Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!,, (2Móz 14,14)

Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az üdvösség?
A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre.

A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. 

A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Többszázezer ember batyukkal, állatokkal. 

Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. 

Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. 

Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. 

Mózes pedig segítségért kiált Istenhez.

Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. 

Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította.

Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? 

Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. 

Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. 

Ezt a szabadítást kizárólag Isten végezte el, egyedül. 

Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert hittel éltek vele.

A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. 

Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt.
A Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka.
A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk.
Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. 

Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?