JÉZUS CSENDJE❣️

,,💞..elvonult velük külön... De amikor a sokaság észrevette, utánament.,, (Lk 9,10-11)

Isten néhány jellemző tulajdonsága után foglalkozzunk most Jézus személyével! Kinek ismerjük meg őt az evangéliumok leírásából?
Ez a szakasz arról szól, hogy a tanítványok beszámolói után Jézus elvonult, csak velük, egy csendes helyre. Rendszeresen kereste az alkalmat, hogy egyedül, csendben legyen az Atyával, vagy tanítványaival külön is beszélgessen. Jézus sokat dolgozott, előfordult, hogy enni sem volt idejük.

 Ezt csak úgy lehetett bírni, hogy az Atya előtti csendben kapott mindig új erőt.
Az emberek azonban megzavarják. Mindig sok problémájuk volt, hozták a betegeiket, utánamentek. 

Mit tesz most Jézus? Nem háborodik fel, nem küldi el a népet, nem zúgolódik emiatt, hanem „örömmel fogadta őket".
Hirdette az evangéliumot, és meggyógyította a betegeket.
- Mi vajon hogyan viselkednénk hasonló helyzetben?
Miért tett így Jézus? Mert soha nem a maga akarata szerint járt el, hanem azt tette, amit az Atya akart. S tudta, hogy ez a sokaság nem véletlenül jött éppen most. 

Akit pedig az Atya küldött hozzá, azt ő soha nem küldte el.
Megszánta őket. Neki volt érző és együtt érző szíve, és soha nem önmagát kímélte, hanem másokért szolgált. Akkor is, ha az neki éppen alkalmatlan volt.
S mint jó pásztor enni adott a nyájnak. Mit? Igét, egészséget, kenyeret. 

Először hirdette az Isten királyi uralmáról szóló igét, utána gyógyított, s végül jóltartotta a sokaságot.
Mi fordított sorrendet szeretnénk. Ő azonban tudta, hogy ez vezet az ember életének teljes gyógyulásához: a lélek felől kell elindulni.
A helyén van-e mindez az életünkben: a csend és a munka, magánélet és szolgálat, a lélek és a test egészsége?

FÉLTŐN SZERETŐ ISTEN❣️

,,💞Ha bemégy arra a földre, amelyet Istened, az Úr ad neked, ne tanuld el azokat az utálatos dolgokat, amelyeket azok a népek művelnek.,, (5Móz 18,9)

Isten a népével kötött szövetség feltételéül szabta, hogy „ne legyen más istened rajtam kívül". 

Vagyis hitét és bizalmát a nép csak Istenbe vesse.
Azért fontos kikötés ez, mert az ördög mindig az Istenbe vetett bizalmunkat igyekszik megingatni, s olyan „segítséget" kínál fel, amellyel elszakít Istentől.

Ezért az ígéret földjének határán Isten egész konkrétan óvta népét ettől a bűntől: ne legyen köztetek varázsló, igéző, jövendőmondó, se halottaktól tudakozódó, mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik. Ezek azért veszélyesek az emberre, mert a hitét kötik le, s így Istentől elszakadva védtelenné válik.

Ettől félti Isten az övéit, ezért mondja a Biblia, hogy ő féltőn szerető Isten.
Amíg Mózes átvette a tízparancsolatot az Úrtól, addig a nép fülbevalókból borjút öntött, és úgy kezdték imádni, mintha az hozta volna ki őket Egyiptomból. 

Ugyanilyen ostobaság és istenkáromlás minden mai babonaság is.
Sokan nem tudják, hogy ősellenségünk, az ördög, mindent elkövet, hogy Isten helyett őt imádják, benne bízzanak, tőle kérjenek segítséget.

Aztán benyújtja a számlát, s az ilyennek gyakran súlyos következményei vannak.
A ma divatos ezoterikus ajánlatok mögött is ez az ördögi szándék bújik meg.
Tudjuk a Szentírásból, hogy Jézus Krisztus legyőzte az ördögöt.

Ezért tud segíteni azokon is, akik a gonosz csapdájába léptek. Jézushoz kell fordulnia mindenkinek, mert ő azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa" (1Jn 3,8).
A benne való állhatatos hit védelmet nyújt minden sötét támadástól.

A SZÖVETSÉG ISTENE❣️

,,...💞Ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül... Papok királysága és szent nép lesztek.,, 

(2Móz 19,5-6)

Izrael népe a pusztai vándorlás során megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, de még nem volt identitástudata. Márpedig fontos mindenkinek, hogy tudja, honnan jön, hova tart, kihez tartozik, és mi a feladata.
Amikor az Úr szövetséget kötött népével a Sínai-hegynél, mindezt világossá tette számukra.
„...ti lesztek az én tulajdonom valamennyi nép közül..."
Miért? „Nem azért..., mintha... a legnagyobbak volnátok..., hanem azért, mert szeret benneteket az Úr." (5Móz 7,7)

Tudhatja tehát a nép minden tagja, hogy ő Isten tulajdona, van gazdája, ennek egyetlen oka Isten szabad szeretete, s ennek alapján tartoznak ők egymáshoz, és mint közösség Istenéi.
Számíthatnak rá, mert ő hű a szövetséghez.
Tőlük viszont ezt kívánja meg: „ha engedelmesen hallgattok szavamra".
Meg kell tehát tanulniuk figyelni Istenre, érteni őt, és egyetérteni vele. 

Így lesznek szent nép, akiket csak Isten használhat jó célokra.

És mire választotta ki Isten az ő népét? Papi feladatot szánt nekik, tehát közvetíteniük kell Isten és az emberek közt. Képviselni Istent a pogányok előtt, és közbenjárni Isten előtt másokért.
Bizonyságtétel szóval és élettel, s kitartó imádkozás. 

Ha ezt végzik, Isten áldott eszközei lesznek sokak javára s az Úr dicsőségére.

Ugyanez az új szövetség tartalma is. Tudhatjuk, hogy Jézushoz tartozunk, aki vére árán vásárolt meg bennünket hiábavaló életünkből, és arra rendelt, hogy hirdessük nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el (1Pt 2,9).

A hívő keresztény önazonossága: Jézusé vagyok, neki szolgáltatom ki az életemet, másnak nem is akarok szolgálni, ő használjon arra, amire akar!
(Ezt jelenti a királyi papság és szent nép kifejezés.)

A GONDVISLŐ ISTEN❣️

,,💞De keressétek először az ő országát (királyi uralmát) és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek.,, (Mt 6,33)

Ha tovább követjük a pusztában vándorló nép életét, számos jelét látjuk Isten gondoskodó szeretetének. Adott nekik éveken át kenyér gyanánt mannát, húsnak fürjeket, víztelen helyeken is friss karsztvizet, ha pedig megtámadták őket, a túlerővel szemben is győzelmet. Isten fontosnak tartja, hogy meglegyenek testi szükségleteink, Jézus Krisztus is belefoglalta a miatyánkba mindennapi kenyerünket.

A nép mégis gyakran zúgolódott, elégedetlenkedett. Miért?
Mert amíg valaki csak Isten gondviselését élvezi, de nincs személyes kapcsolata vele, addig mindig hiányérzete van. Így is szokták mondani ezek az emberek: hiszek a gondviselésben.
Amikor megjelenik valakiben a hála, akkor néz fel az ajándékokról az Ajándékozóra, s ha először kimondta: köszönöm, akkor kerül beszédes viszonyba Istennel. 

Akkor viszont már nemcsak Isten ajándékait követeli, hanem az élő Istennel való személyes közösségért hálás, s ez többet jelent, mint akármennyi ajándéka.
A gondviseléstől eljut a Gondviselőig.

Isten azonban ennél is többet tartogat nekünk: önmagát adta ajándékul, amikor Jézus Krisztus személyében lehajolt hozzánk. S aki Jézust hittel befogadta az életébe, az a Gondviselőtől eljutott a Megváltóig, Isten gyermeke lett.
Az tudja, hogy aki egyszülött Fiát feláldozta értünk, vele együtt mindent kész nekünk adni (Róm 8,32).

Merjük bátran minden anyagi, egészségi, testi, fizikai gondunkat is hittel Istenre bízni!
De ne érjük be ennyivel, keressük az ő országát, cselekedjük akaratát, s meg fogjuk látni, hogy vele közösségben a kevés is mindig elég, a hiány is javunkra lesz, s mi is tudunk továbbadni másoknak tőle kapott testi és lelki ajándékokat.

A SZABADÍTÓ ISTEN❣️

,,💞Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!,, (2Móz 14,14)

Visszatérő kérdés: mennyiben Isten munkája, és mennyiben a miénk az üdvösség?
A vörös-tengeri átkelés története világos választ ad erre.

A fáraó végül elengedte a népet, s Mózes vezetésével elindultak őseik lakhelye felé. 

A Vörös-tengerhez érve megpihentek. Többszázezer ember batyukkal, állatokkal. 

Akkor jött a vészhír: a fáraó serege üldözi őket. 

Előttük a tenger, mögöttük az ellenség, az egyik oldalon sivatag, a másikon hegyek. 

Reménytelen helyzet, itt fognak elpusztulni. A nép fellázad Mózes ellen. 

Mózes pedig segítségért kiált Istenhez.

Akkor erős keleti szél kezdett fújni, az előttük levő még vízzel takart gázlóról elhajtotta a vizet, s a nép Isten parancsára átvonult a túlsó partra. 

Az őket üldöző sereget pedig a visszazúduló víz elpusztította.

Ez mennyiben volt Isten tette, s mennyiben a nép teljesítménye? 

Nem az emberek fújták a szelet, nem sorfal tartóztatta fel a vizet kétfelől, nem úszva értek át a túlpartra, egy nyilat sem lőttek ki az ellenségre. 

Sőt kitűnik, hogy még a bátorságot is Isten adta a szívükbe, hogy merjenek élni az Isten által eléjük tett lehetőséggel, és induljanak el. 

Ezt a szabadítást kizárólag Isten végezte el, egyedül. 

Ők csak elfogadták, remegő, hitetlenséggel kevert hittel éltek vele.

A mi nagy szabadításunkat, üdvösségünket is egyedül végezte el Isten. 

Jézus Krisztus a kereszten egyedül szenvedett bűneink miatt.
A Biblia világosan írja, hogy nem a jók üdvözülnek, nem azok, akik valamivel kiérdemelték, még csak hozzá sem járulhatunk, mert az Isten kegyelmének szabad ajándéka.
A mi „hozzájárulásunk" az, hogy hittel elfogadjuk.
Aki tudja, hogy rászorul, és elhiszi, hogy felkínálja neki Isten, az megragadja, komolyan veszi - és megköszöni. 

Ennyi telik tőlünk. És ennyit vár Isten tőlünk. Készek vagyunk erre?

KI ÉRTI ISTEN SZAVÁT?

,,💞Mi pedig nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istenből való Lelket, hogy megismerjük mindazt, amit Isten ajándékozott nekünk.,, (1Kor 2,12)

Amikor még nem volt a szava írásba foglalva, Isten a gondolataikon keresztül szólította meg az embereket. 

Számukra egyértelmű volt, hogy az, ami így vagy más módon eljutott a tudatukig, Isten szava.
Ma elsősorban a Szentíráson és annak magyarázatán keresztül szól Isten.
De miközben olvassuk ezeket a régen leírt szövegeket, vagy hallgatjuk azok magyarázatát, a Szentlélek egészen személyessé, konkréttá és időszerűvé tudja azokat tenni számunkra.
Isten tehát ma is beszél, a kérdés csak az, hogy értjük-e. Hiszen mi mindnyájan úgy születünk, hogy elveszítettük lelki hallásunkat. Isten gondolatait csak Isten Lelke érti.
Az újjászületéskor adja Isten a Lelkét a benne hívőknek.
Tehát az ő gondolatait egy gyarló ember is megértheti, ha kapta Isten Szentlelkét. 

Enélkül azonban nem értjük a beszédét, sőt egyenesen bolondságnak tekintjük (1Kor 2,14).

Még Jézus tanítványai is rászorultak arra, hogy feltámadása után elvegye ezt a lelki vakságot és süketséget belőlük: „Akkor megnyitotta értelmüket, hogy értsék az Írásokat"
(Lk 24,45).
Aki viszont megkapja Istentől ezt a „vevőkészüléket", az a Biblia betűi mögött felismeri az élő Isten hozzá szóló szavát, és nagy örömmel hallgatja (Jer 15,16), nemcsak érti, hanem egyetért vele, engedelmeskedik neki, az ige munkálkodik benne, formálja életét, sőt úgy tudja továbbmondani, hogy akihez megérkezik, azt is Isten szavaként szólítja meg (1Thessz 2,13).

Kérjük Istentől az újjászületés csodáját, Szentlelkének ajándékát, hogy mi is értsük az ő szavát!
1Kor. 2.14 Akiben csak a régi, emberi természet él, az nem tudja felfogni az Isten Szellemétől származó dolgokat. Számára mindez csak bolondság. 

Egyszerűen képtelen megérteni, mivel ezeket csak a Szent Szellem segítségével lehet megismerni.

ISTEN BESZÉL❣️

,,💞...kiáltott neki Isten a csipkebokor közepéből, és ezt mondta: Mózes! Mózes!...
Majd ezt mondta: Én vagyok atyádnak Istene...,, (2Móz 3,4.6)

Az emberek által kitalált úgynevezett istenek, a bálványok, némák. 

Az élő Isten viszont beszél. Mózes meg akarja nézni, hogyan lehetséges, hogy a csipkebokor ég, de nem ég el. S amikor közeledik hozzá, a saját nevét hallja.
Ki van ott a pusztában rajta kívül? Akkor még nem ismerte Istent, csak sok mindent hallott róla.
Isten bemutatkozik: én vagyok atyáid Istene.

Mózes átéli életében először a hatalmas Isten jelenlétét, s eltakarja a szemét. Isten pedig folytatja: láttam népem nyomorúságát, és kimentem őket rabszolga helyzetükből. 

Isten beavatja Mózest terveibe, részletesen tájékoztatja arról, hogy mit fog tenni.
S már kapja is a feladatot: elküldelek a fáraóhoz, vezesd ki népemet Egyiptomból!
Ijesztően nagy feladat, Mózes tiltakozik. Mire Isten: én veled leszek. 

De mit mondjak, ki küld engem? Vagyok, aki vagyok - vagyis mindig ott leszek, ahol ott leszek.

Rendkívül izgalmas párbeszéd. Megszólítás a puszta csendjében, bemutatkozás, feladat, ígéret - ki tudja ezt így egyszerre felfogni és feldolgozni?
Mindenesetre az egyértelmű Mózesnek, hogy ez az Isten létezik, mert beszél. 

Ismeri őt, kijelenti magát neki, eszerint ő a történelem ura, ő irányítja az eseményeket, hallotta és számon tartotta népe segélykiáltását, teljesen biztos a dolgában (kihozom népemet), és máris rendelkezik Mózessel, bevonja őt munkájába.

 
De nem bábként rángatja, hanem megbeszéli vele feladatát, meggyőzi arról, hogy merjen engedelmeskedni, állandó jelenlétét ígéri neki - s mindezt úgy, hogy valami módon Mózes megértheti őt. Beszélgetnek. Micsoda kiváltság ez!

Isten szava helyreállítja az édenkerti állapotot: az ember újra közösségben van Teremtőjével, s hasznos eszköz lesz az ő kezében. Ismerős ez nekem?