IGYEKEZZETEK❣️

„Uram, kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?"... „Igyekezzetek bemenni a szoros kapun..." (Lk 13,23-24)

Mi mindnyájan az Istennel való közösségen, az üdvösségen kívül születünk. Innen lehet bejutni az ő országába.
Aki itt Jézust kérdezi, elvileg már érdeklődik, hogy vajon hány embernek sikerül ez. 

Erre az Úr így válaszolt: ne elmélkedj ezen, hanem lépj be!
Megszólal ebben az örömhír: be lehet lépni. Jézus Krisztus kinyitotta előttünk az üdvösség kapuját, s akik benne hisznek, őt követik, azok vele együtt bemehetnek oda.
Már itt, nemcsak a halálunk után.

De megmondja azt is, hogy szoros kapun át lehet oda bejutni. Vagyis nem vihetünk magunkkal semmit.
Az érdemeink, teljesítményeink, sérelmeink olyan batyuk, amiket kívül kell hagyni.
A bűneink olyan terhek, amelyeket már most le lehet tenni! 

A belépés az őszinte bűnvallás és a bűnök elhagyása után lehetséges.

Ezt azonban nem érdemes halogatni, mert el lehet késni. 

Több olyan példát is említ Jézus, amikor emberek tétováztak, és elkéstek ezzel az életmentő lépéssel.
Ugyanilyen veszélyes az is, ha a kapu előtt elmélkedik valaki, hogy milyen jó lenne bemenni.
Az ilyen embernek azt mondja: nem vagy messze az Isten országától.

De még kívül vagy rajta!
A legfontosabb, hogy igyekezzünk. Ez a szó ezt jelenti: valaki valamit feltétlenül meg akar valósítani, mindenáron és most, kerül, amibe kerül, mert az mindennél fontosabb neki.
Míg a másik szó: „sokan akarnak majd bemenni, de nem tudnak", a bizonytalan, tétova, halogató emberi akarás.

Isten igéje figyelmeztet: „Ma, ha az ő hangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket!" (Zsid 4,7)

RUTH❣️

,,Mert ahová te mégy, odamegyek... Néped az én népem, és Istened az én Istenem... csak a halál választ el engem tőled!,, (Ruth 1,16-17)

Ezt Ruth mondta az anyósának, amikor azt a tanácsot kapta tőle, hogy ne menjen el vele idegenbe. 

Ruth azonban eldöntötte, hogy vele marad, nem fordult vissza, mint a társa.
Naomi mindenekelőtt Ruth irgalmas szívét említi. Irgalmas volt a férjéhez, míg az élt, és irgalmas idős özvegy anyósához is. Nem a maga boldogulását keresi, hanem neki akar segíteni. 

A Biblia szerint az irgalmasság nagy érték, az emberi együttélés olaja. Irgalmas az, aki akkor is segít, ha nem fogják megfizetni, elég neki az, hogy szüksége van rá a másiknak. 

Az irgalmas ember megértő, türelmes, tud elengedni, megbocsátani, áldozatot hozni. 

Ahonnan kivész az irgalom, ott elviselhetetlen lesz az együttélés.
De Ruth hűséges is. Hű akar maradni az élő Istenhez, akit anyósán keresztül valamennyire már megismert, de a magára maradt idős rokonához is. És ettől nem lehet eltántorítani. 

Orpá visszafordult, mert csak sodródott.
Ruth kitart, mert döntött, és ő tudja, hova akar megérkezni, és miért oda. 

Nagy erőt ad a HŰSÉG: a hitben, házasságban, hivatásban, hazaszeretetben egyaránt.
Hűsége a bizalomból táplálkozott. Bízott Naomiban, és bízott Istenben. 

A jövőjük teljesen kilátástalan. Mennek a semmire, ő idegenbe, fiatal özvegyként, mi lesz belőle - anyósa betegápolója? 

De ez nem rettenti, hanem az élő Istenbe vetett bizalom bátorítja.
Megérkezve pedig alázatos, enged mindenben anyósának, tudva, hogy ő ismeri az ottani viszonyokat. Közben pedig keményen dolgozik, kettőjük helyett is.
Isten nem feledkezik el róluk.
Ruth csak Istent és anyósát tartotta szem előtt, de kapott társat, otthont, kenyeret, békességet is.
Sőt az Úr Jézus egyik ősanyjává vált.
Ki sejtette ezt előre?

FÉLUTAS HÍVŐK❣️

,,💞Orpá megcsókolta az anyósát,... visszatért népéhez és isteneihez.,,(Ruth 1,14-15)

Naomi azt tanácsolta özvegyen maradt menyeinek, hogy maradjanak otthon, ő pedig visszamegy elhagyott hazájába egyedül. Ők azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy együtt menjenek.
Útközben ismét emlékeztette őket arra, hogy számukra előnyösebb lenne népük körében maradni.
Ekkor egyikük, Orpá, visszafordult, Ruth azonban azt kérte, 

hogy többé ne unszolja erre, mert ő már eldöntötte, hogy anyósa népét és Istenét választja.
Mindketten Naomitól hallottak az élő Istenről. 

Amikor mind a hárman megözvegyültek, feltűnt nekik, mennyire másként gyászol az, aki hisz Istenben. 

Megkívánták ezt az életet, és egyébként is szerették anyósukat.

Ruth el is döntötte, hogy ezen az úton akar járni, Orpá azonban megingott, és félútról visszafordult.
Ő is elindult a pogányságból Istenhez, de nem érkezett meg hozzá.
Ráébredt bálványainak hiábavalóságára, de nem merte rábízni magát az élő Istenre.
Heisenberg, a jeles fizikus és filozófus írja, hogy életünk legtöbb gyengeségének az az oka, hogy a cselekedeteink mögött nincsenek döntések.

Nem tudunk elengedni és elfogadni. Márpedig az artisták azt mondják, hogy a legtöbb baleset akkor történik, 

ha nem merik határozottan elengedni az egyik trapézt, és úgy átlendülni a másikra.

Aki úgy akarja Krisztust követni, hogy közben ragaszkodik a világhoz is, soha nem ér célba, félútról vissza fog fordulni. Aki csak félszívvel hízza Istenre magát, nem tapasztalja meg az ő mindenek feletti gazdagságát, hűségét, szeretetét. És aki csak a hívő élet előnyeit szeretné, de nem vállalja a nehézségeket is, csak egy ideig fog hinni. 

(Lk 8,13).

Engedjünk a bíztatásnak:
Testvérek, menjünk bátran,
Hamar leszáll az éj,
E földi pusztaságban
Megállni nagy veszély.
Hát merítsünk erőt
A menny felé sietni,
Nem állva megpihenni
A boldog cél előtt.

(Tersteegen Gellért, ford. Vargha Gyuláné)

NAOMI❣️

,,💞Áldott az Úr, aki nem hagyott most téged rokoni támasz nélkül!,, (Ruth 4,14)

Ruth könyve arról szól, hogy éhínség volt Izrael földjén, s egy négy tagú család átköltözött a szomszédos Móáb országába, mert ott volt kenyér. Hamarosan meghalt az apa, s ott maradt Naomi két fiával.
Ők felnőve pogány lányokat vettek feleségül, de egy idő után ők is meghaltak. 

Ekkor Naomi hazaindult Betlehembe, menyeit pedig bátorította, hogy maradjanak otthon, menjenek újra férjhez.

Egyikük ezt tette, Ruth azonban ragaszkodott anyósához és vele tartott. Isten nagyon kegyelmesen rendezte az életét, s később az ő dédunokája lett Dávid király.
Naomi életútja nagyon tanulságos. Elindultak idegenbe úgy, hogy nem kérdezték Istent. 

Pogányokkal házasodtak össze a fiai, amit tiltott Isten törvénye. 

Amikor azonban mindkét fia meghalt, felébredt lelki álmából. 

Nem lázadt, sőt rábízta magát Istenre, s életében felragyogott valami Isten jelenlétéből.

Menyeit meglepte, hogy így is lehet gyászolni. Isten a próbákat így használja fel lelki megtisztításunkra.
Amikor hazaindul, már egészen ez az Istentől kapott szeretet tölti be. Ezért tud a menyei fejével gondolkozni, s nem azt javasolja nekik, ami önmagának lenne jó, hanem ami nekik.
Kész értük áldozatot hozni.

Jézus szeretetét is ez jellemzi, tőle lehet ilyen szeretetet kapni.
Hazaérve már Isten boldog bizonyságtevője, arról beszél, mit tett vele, velük az Úr. 

Bevallja, hogy Isten nélkül mentek el annak idején, de most az Úr hozta őt haza.
Nem is akarja nincstelen özvegységét másra bízni, csak az élő Istenre.
Isten pedig úgy irányította az eseményeket, arra indította az embereket, úgy formálta közben Naomi és Ruth hitét is, hogy az ő kegyelmét hatalmasan megtapasztalhatta ez a két kiszolgáltatott özvegy.
Isten ma is ugyanilyen, merjük rábízni magunkat!

A MI TETTEINK és ISTEN TETTEI❣️

,,💞Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.,, (Zsolt 127,1)

Korunk eszménye a nagy teljesítményekre képes ember. Eszerint mindenki annyit ér, amennyit teljesít.
Éppen ezért a teljesítményt kell fokozni, munkában, tanulásban, sportban, szexben, mindenben, kerül, amibe kerül. Ha az emberbe kerül, akkor is. 

Bele is roppan sok ember és sok emberi kapcsolat ebbe a hajszába.
Sok ilyen teljesítményen ott a bélyeg: hiába. „Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök." Íme az ember - Isten nélkül.

A vallásos ember így gondolkozik: majd én - Isten segítségével. 

Megpróbálja bevonni Istent a saját tervei megvalósításába, meg akarja nyerni őt céljai támogatására. 

Isten azonban sose lesz a mi alkalmazottunk, ő mindenek Ura.

A Biblia azt tanítja, hogy az embert nem a teljesítményei minősítik. 

A ki már nem tud teljesíteni, mert beteg vagy idős, az is ugyanolyan értékes Isten előtt. 

És a Biblia nemcsak a mi tetteinkről szól, hanem Isten tetteiről is. Isten előbb cselekedett, mint mi. 

És a jövőre nézve is megígérte, hogy cselekszik. 

S a hívő embert az jellemzi, hogy várja, amit Isten megígért, és közben végzi, amivel Isten őt bízta meg. Csak azt akarja tenni, amit Isten akar elvégeztetni vele, vagy amit Isten maga akar elvégezni általa.
Sőt olyan is van, hogy csak Isten akar cselekedni, nekünk pedig ezt mondja: maradj veszteg, és nézd az Úr szabadítását! A mai ember egyik nagy baja, hogy nem tud veszteg maradni. 

Itt is nagy ajándék, ha valaki ismeri Istent, és bízik benne, s tevékenysége vagy átmeneti tétlensége Isten útmutatásától függ.
Az ilyen ember tanulja meg, mi az áldás. Az, amit Isten úgy ad, hogy nem is tettem érte semmit.

 Mert „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget".
Bízzam magamat e tekintetben is egészen Istenre!

AZ ÉLETNÉL IS FONTOSABB KÜLDETÉS!

,,...Az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet... kaptam...,, (ApCsel 20,24)

Hogyan valósult meg a búzaszem sorsa Pál apostol életében?
Felsorolja fiatalkorának minden értékét, s így folytatja: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.
Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért." (Fil 3,7-8)
Később pedig megjelöli a célt: „hogy Krisztust megnyerjem." Nem sok mindent, hanem mindent odaadott azért, hogy Krisztus gazdagsága az övé lehessen, s így legyen mit adnia másoknak.
A korinthusiaknak ezt írja: „De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal (hogy eltartsák őket), hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé." (1Kor 9,12)
Lemond olyan lehetőségről, amivel mindenki más természetes módon él, és amiben semmi rossz nincs, csak azért, hogy minél többekhez eljusson az életet mentő evangélium. Vállalja, hogy nehezebb legyen az ő élete, ha ezáltal könnyebb lesz másoké.
Ő örömmel szegényebb marad, ha ezáltal mások élete gazdagodik. Ugyanúgy, ahogyan Krisztus tette.
„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról."
Ő sem a saját életét félti, hanem másokét.
Világos célja van az életének, amit Jézus tűzött ki eléje.
Küldetésben jár, tudja, ki küldte, kikhez és miért, és ezt akarja végezni utolsó leheletéig - örömmel.
Nagy kísértés, hogy féltjük magunkat, hogy saját céljaink fontosabbak lesznek, mint a kapott küldetésünk, vagy hogy egyáltalán nincs is világos cél előttünk.
Boldog ember az, aki eljut erre a nagy szabadságra: mindennél fontosabb lett nekem az, hogy Isten mire akar használni, s emellett minden egyéb szempont eltörpül.

ODAADOM AZ ÉLETEM❣️

,,💞...nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel...,, (Fil 2,6)

Hogyan valósult meg Jézus életében a gabonamag sorsa? 

Nézzünk meg három igét!

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek,
hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8,9)

Milyen gazdag volt Jézus? Amilyen most: az övé minden hatalom, imádják őt a mennyei seregek is, vallják, hogy uraknak Ura és királyok Királya. És milyen szegénnyé lett?

Nem volt fejét hova lehajtania, még utolsó ruhadarabjain is sorsvetéssel osztoztak.
De ennek a célja az volt, hogy minket, koldus szegényeket lelkileg gazdagokká tegyen.
Ő, aki Istennel egyenlő, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, megalázta magát,
és engedelmeskedett a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé (Fil 2,6-11).
Otthagyta mennyei dicsőségét, magára vette nyomorult emberi testünket, azért, hogy minket a maga tisztaságában és dicsőségében részesíthessen.

Ő maga mondta: „én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem... én magamtól adom oda... ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." (Jn 10,17-18)

Még azt is vállalta és engedte Jézus, hogy ártatlan, bűn nélküli életét szörnyű kínzások után kioltsák, azért, hogy nekünk életünk legyen, sőt bőségben éljünk.
Amikor pedig a Gecsemáné-kertben letartóztatták, nem hívott oda „tizenkét sereg angyalnál is többet" - pedig megtehette volna -, mert mindenáron segíteni akart rajtunk, és ezt az árat ő fizette meg, maradék nélkül.

Jézus nem magát féltette, hanem minket. Ő meghalt, mint a búzaszem, hogy ennek gyümölcseként a benne hívők éljenek - már itt és a mennyben is, vele, örökké.