A MI TETTEINK és ISTEN TETTEI❣️

,,💞Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.,, (Zsolt 127,1)

Korunk eszménye a nagy teljesítményekre képes ember. Eszerint mindenki annyit ér, amennyit teljesít.
Éppen ezért a teljesítményt kell fokozni, munkában, tanulásban, sportban, szexben, mindenben, kerül, amibe kerül. Ha az emberbe kerül, akkor is. 

Bele is roppan sok ember és sok emberi kapcsolat ebbe a hajszába.
Sok ilyen teljesítményen ott a bélyeg: hiába. „Ha az Úr nem őrzi a várost, hiába vigyáznak rá az őrök." Íme az ember - Isten nélkül.

A vallásos ember így gondolkozik: majd én - Isten segítségével. 

Megpróbálja bevonni Istent a saját tervei megvalósításába, meg akarja nyerni őt céljai támogatására. 

Isten azonban sose lesz a mi alkalmazottunk, ő mindenek Ura.

A Biblia azt tanítja, hogy az embert nem a teljesítményei minősítik. 

A ki már nem tud teljesíteni, mert beteg vagy idős, az is ugyanolyan értékes Isten előtt. 

És a Biblia nemcsak a mi tetteinkről szól, hanem Isten tetteiről is. Isten előbb cselekedett, mint mi. 

És a jövőre nézve is megígérte, hogy cselekszik. 

S a hívő embert az jellemzi, hogy várja, amit Isten megígért, és közben végzi, amivel Isten őt bízta meg. Csak azt akarja tenni, amit Isten akar elvégeztetni vele, vagy amit Isten maga akar elvégezni általa.
Sőt olyan is van, hogy csak Isten akar cselekedni, nekünk pedig ezt mondja: maradj veszteg, és nézd az Úr szabadítását! A mai ember egyik nagy baja, hogy nem tud veszteg maradni. 

Itt is nagy ajándék, ha valaki ismeri Istent, és bízik benne, s tevékenysége vagy átmeneti tétlensége Isten útmutatásától függ.
Az ilyen ember tanulja meg, mi az áldás. Az, amit Isten úgy ad, hogy nem is tettem érte semmit.

 Mert „akit az Úr szeret, annak álmában is ad eleget".
Bízzam magamat e tekintetben is egészen Istenre!

AZ ÉLETNÉL IS FONTOSABB KÜLDETÉS!

,,...Az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet... kaptam...,, (ApCsel 20,24)

Hogyan valósult meg a búzaszem sorsa Pál apostol életében?
Felsorolja fiatalkorának minden értékét, s így folytatja: „azt, ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért.
Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért." (Fil 3,7-8)
Később pedig megjelöli a célt: „hogy Krisztust megnyerjem." Nem sok mindent, hanem mindent odaadott azért, hogy Krisztus gazdagsága az övé lehessen, s így legyen mit adnia másoknak.
A korinthusiaknak ezt írja: „De mi nem éltünk ezzel a szabadsággal (hogy eltartsák őket), hanem mindent elviselünk, hogy semmi akadályt ne gördítsünk a Krisztus evangéliuma elé." (1Kor 9,12)
Lemond olyan lehetőségről, amivel mindenki más természetes módon él, és amiben semmi rossz nincs, csak azért, hogy minél többekhez eljusson az életet mentő evangélium. Vállalja, hogy nehezebb legyen az ő élete, ha ezáltal könnyebb lesz másoké.
Ő örömmel szegényebb marad, ha ezáltal mások élete gazdagodik. Ugyanúgy, ahogyan Krisztus tette.
„De én mindezekkel nem gondolok, sőt még az életem sem drága, csak hogy elvégezhessem futásomat és azt a szolgálatot, amelyet az Úr Jézustól azért kaptam, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról."
Ő sem a saját életét félti, hanem másokét.
Világos célja van az életének, amit Jézus tűzött ki eléje.
Küldetésben jár, tudja, ki küldte, kikhez és miért, és ezt akarja végezni utolsó leheletéig - örömmel.
Nagy kísértés, hogy féltjük magunkat, hogy saját céljaink fontosabbak lesznek, mint a kapott küldetésünk, vagy hogy egyáltalán nincs is világos cél előttünk.
Boldog ember az, aki eljut erre a nagy szabadságra: mindennél fontosabb lett nekem az, hogy Isten mire akar használni, s emellett minden egyéb szempont eltörpül.

ODAADOM AZ ÉLETEM❣️

,,💞...nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel...,, (Fil 2,6)

Hogyan valósult meg Jézus életében a gabonamag sorsa? 

Nézzünk meg három igét!

„Mert ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek,
hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok." (2Kor 8,9)

Milyen gazdag volt Jézus? Amilyen most: az övé minden hatalom, imádják őt a mennyei seregek is, vallják, hogy uraknak Ura és királyok Királya. És milyen szegénnyé lett?

Nem volt fejét hova lehajtania, még utolsó ruhadarabjain is sorsvetéssel osztoztak.
De ennek a célja az volt, hogy minket, koldus szegényeket lelkileg gazdagokká tegyen.
Ő, aki Istennel egyenlő, rabszolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, megalázta magát,
és engedelmeskedett a kereszthalálig. Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé (Fil 2,6-11).
Otthagyta mennyei dicsőségét, magára vette nyomorult emberi testünket, azért, hogy minket a maga tisztaságában és dicsőségében részesíthessen.

Ő maga mondta: „én odaadom az életemet, hogy aztán újra visszavegyem... én magamtól adom oda... ezt a küldetést kaptam az én Atyámtól." (Jn 10,17-18)

Még azt is vállalta és engedte Jézus, hogy ártatlan, bűn nélküli életét szörnyű kínzások után kioltsák, azért, hogy nekünk életünk legyen, sőt bőségben éljünk.
Amikor pedig a Gecsemáné-kertben letartóztatták, nem hívott oda „tizenkét sereg angyalnál is többet" - pedig megtehette volna -, mert mindenáron segíteni akart rajtunk, és ezt az árat ő fizette meg, maradék nélkül.

Jézus nem magát féltette, hanem minket. Ő meghalt, mint a búzaszem, hogy ennek gyümölcseként a benne hívők éljenek - már itt és a mennyben is, vele, örökké.

A GABONAMAG SORSA❣️

,,💞...ha a búzaszem nem esik a földbe, és nem hal meg, egymaga marad; de ha meghal, sokszoros termést hoz.,, (Jn 12,24)

Ezzel a képpel Jézus a saját sorsát szemléltette. De ugyanez illik mindenkire, aki hűségesen követi őt.
El lehet tenni egy búzaszemet a vitrinbe, s akár évszázadok múlva is meglesz, de senkinek semmi haszna belőle.

Vagy el lehet vetni a földbe, s akkor elpusztul, de önmaga többszörösét termi, kenyér lesz belőle.
Ha félti magát egy hívő, a hite akkor is megmaradhat, de élete meddő lesz, senkinek semmi haszna belőle. 

Ám ha kész feláldozni magát, ő maga belepusztul ugyan, de termékeny, gazdag élete lesz.
Sokan félnek ettől, pedig minden hívő ember életében eljön egy pillanat, amikor döntenie kell, 

hogy vállalja-e a gabonamag sorsát. 

Kész-e átadni Isten rendelkezésére nemcsak sok mindent, hanem mindent. 

Kész-e nemcsak szakítani mindennel, amit Isten bűnnek ítélt az életében, hanem lemondani régi vágyakról, dédelgetett tervekről, nemes célokról is, és azt tenni, amit Isten vár tőle. 

Az ilyen hívővel Isten közli önmagát, s olyan erőt, mondanivalót, lelki gazdagságot kap, 

amit korábban nem tapasztalt. Minden, ami nem kerül be a földbe, és nem hal meg, ezt akadályozza. 

Ezért van sok langyos, erőtlen, tétova, meddő életű keresztény. 

Aki egészen alárendeli magát Krisztus uralmának, az Istent tudja adni másoknak, és lelki teljesítményeiben mindig felülmúlja önmagát.
Ábrahámnak ez a pont Izsák feláldozása volt. Amit aztán nem kívánt tőle Isten, de ki kellett derülnie, hogy fontosabb-e neki az Úr még a fiánál is.

Isten általunk végzett munkáját minden akadályozza, ami a régi életünkből való. 

Miért féltjük azt, ami csak hátráltat küldetésünk útján? Jézus mindig többet ad, mint amit elkér.
Adja már itt a vele való közösséget, a másoknak gyümölcsöző életet, s odaát az ő mennyei dicsőségét.
Mi az, amihez érdemes ragaszkodnunk ezek helyett?

DÖNTENI KELL❣️

,,💞Ekkor sokan hittek benne... A főpapok és a farizeusok pedig már kiadták a parancsot, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse be, hogy elfoghassák.,, (Jn 11,45.57)

Lázár feltámasztása olyan egyértelmű bizonysága volt Jézus isteni hatalmának, hogy nem lehetett félremagyarázni. Ezért állásfoglalásra kényszerített mindenkit.

A Jn 11 vége négy csoportot említ:

1. Sokan hittek benne a zsidók közül, mert látták, amit Jézus tett. Tettei hitelesítették számukra szavait, s elfogadták, hogy Istentől jött, az ő erejével cselekszik, valóban ő az Isten Fia.

2. Mások is látták Jézus tetteit, mégsem hittek benne. Miért? 

Mert „aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba" (Mk 10,15). 

Az ismeri fel Krisztus titkát, aki előlegezi neki a bizalmat. Aztán majd ő meggyőzi a hívőt, hogy nem tévedett. Merjünk kisgyermekké válni!

3. A hatóság eldönti, hogy meg kell ölni. Miért? Hiszen ők is látták tetteit, s tudták, hogy ezek valóban messiási tettek. Igen, de be kellett volna ismerniük, hogy tévedtek Jézus eddigi megítélésében, s erre nem voltak hajlandók.
Aki nem akar változni, annak az értelme is zárva marad Jézus igazsága előtt. 

Benne hinni azt jelenti, hogy nem őt állítom az én ítélőszékem elé, hanem én állok oda az ő igazságának ítélőszéke elé.

4. És voltak, akik keresik Jézust. Jönnek a zarándokok Jeruzsálembe, s vele szeretnének találkozni.
És jönnek messziről ma is emberek, akik szeretnék őt megismerni, mert sejtik, hogy benne van jelen a mindenható és kegyelmes Isten, és nekünk őrá van múlhatatlanul szükségünk.
Csak jó helyen keressék, ahol megtalálható: igéjében és a benne hívők között!

Kinek vallom Jézust annak alapján, amit már tudok róla? 

„Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében!"

(2Pt 3,18)

HINNI❣️

,,💞Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?,, (Jn 11,40)

Lázár feltámasztásának történetében nyolcszor fordul elő az, hogy mit jelent hinni. 

A Biblia nem a hit meghatározását adja, hanem a hívő élet dinamizmusát szemlélteti.

Hinni azt jelenti, hogy semmi olyat nem várunk Istentől, amit nem ígért, de mindent nagy hittel várunk, amit megígért.
Nem ígérte, hogy nem érnek szenvedések, tehát nem csalódom, ha próbák jönnek. 

De ígérte, hogy a benne hívő minden nyomorúság közepette is az ő jelenlétében marad.

Hinni azt jelenti, hogy bármi ér, legelőször Jézushoz fordulok. 

Amikor Lázár beteg lett, testvérei azonnal Jézushoz küldtek: Uram, akit szeretsz, beteg. 

Nem a maguk érdemeire hivatkoznak, hanem Jézus szeretetére, és teljesen rábízzák a segítés módját és idejét.

Hinni azt jelenti, hogy azt veszem komolyan, amit Jézus mondott, akkor is, ha az az eszem és a tapasztalataim számára felfoghatatlan.
Mert mit jelent az, hogy „aki hisz bennem, ha meghal is, él"? Hogyan kell ezt érteni? 

Hiszen aki meghalt, meghalt.

Aki hisz, másként vélekedik a dolgokról, mint az, aki nem hisz. 

Az emberek vádolják Jézust: megtehette volna, hogy Lázár ne haljon meg, miért nem tette meg?
Mária és Márta viszont teszik, amit Jézus mond. Még azt is, hogy a követ vegyék el a sír szájáról.
Ennek semmi értelme, sőt veszélyes, mert már „szaga van". 

Jézus szavára azonban mégis megteszik - s csak utólag látják, hogy így tudott kijönni testvérük a sírból.

Aki hisz, vállalja Jézust, ha miatta bajba kerül, akkor is.
A feltámadott Lázár meggyőző bizonysága lett Jézus isteni hatalmának. 

Ezért Jézussal együtt őt is meg akarták ölni.
Az igaz hit sorsközösség Jézussal: itt a szenvedésben is, odaát az ő dicsőségében is.

„Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki." (Lk 1,45)

HŰ és OKOS SÁFÁR❣️

,,💞Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?,, (Lk 12,42)

2. A jó sáfár másik jellemvonása a hűség.
Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a gazda adta.
Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek ura szánta, csaló.
Hű az, aki megbízható, aki mindenben ura utasítása szerint jár el.
Itt kell megtanulnunk azt a teljes Istenre hagyatkozást, ami Jézust jellemezte.
S itt derül ki az is, komolyan vesszük-e, hogy valóban semmi nem a mienk, ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Nem az enyém például az időm, az úgynevezett szabadidőm sem.
És ez nem megszorítás, hanem nagy lehetőség: akkor fogom a legjobban használni, ha Uram akarata szerint osztom be. Minden családtagunkhoz is másként viszonyulunk, ha tudjuk: ők is Isten tulajdonai, és neki kell elszámolnom azzal, mi lett belőlük mellettem.

3. A jó sáfár harmadik jellemzője Jézus szerint, hogy bölcs, értelmes
Ha pedig abban mutatkozik meg, hogy „idejében kiadja élelmüket" azoknak, akiket rábízott a gazda.
Isten országában rend van, és mindennek megszabott ideje van.
Ezért nincs ott kapkodás, és ezért nem mulasztanak el semmit.
Ebben is Jézus a példánk: bármit kértek tőle, ő az Atya órájára nézett, s amikor eljött valaminek az ideje, akkor tette meg.
Ez a bölcsesség azt is jelenti, hogy mindenkinek azt adja, amire szüksége van.
A csecsemőnek tejet, a felnőttnek kemény eledelt. Biztatást vagy feddést - kinek mi használ.
Ehhez is szoros közösségben kell lenni a gazdával, s engedelmeskedni neki.

Kinek a szolgálatában állunk?
Jézus szerint „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn 8,34).
Boldog az a szolga, aki mindig ura akaratát cselekszi, s amikor az megjön, ebben a munkában találja.
Nagy lesz a jutalma!