HŰ és OKOS SÁFÁR❣️

,,💞Ki tehát a hű és okos sáfár, akit az úr szolgái fölé rendel, hogy idejében kiadja élelmüket?,, (Lk 12,42)

2. A jó sáfár másik jellemvonása a hűség.
Vagyis az, hogy mindent arra használ, amire a gazda adta.
Ha magának tartja meg, vagy semmit nem tesz vele, tolvaj. Ha másnak adja, mint akinek ura szánta, csaló.
Hű az, aki megbízható, aki mindenben ura utasítása szerint jár el.
Itt kell megtanulnunk azt a teljes Istenre hagyatkozást, ami Jézust jellemezte.
S itt derül ki az is, komolyan vesszük-e, hogy valóban semmi nem a mienk, ezért nem tehetünk vele azt, amit akarunk. Nem az enyém például az időm, az úgynevezett szabadidőm sem.
És ez nem megszorítás, hanem nagy lehetőség: akkor fogom a legjobban használni, ha Uram akarata szerint osztom be. Minden családtagunkhoz is másként viszonyulunk, ha tudjuk: ők is Isten tulajdonai, és neki kell elszámolnom azzal, mi lett belőlük mellettem.

3. A jó sáfár harmadik jellemzője Jézus szerint, hogy bölcs, értelmes
Ha pedig abban mutatkozik meg, hogy „idejében kiadja élelmüket" azoknak, akiket rábízott a gazda.
Isten országában rend van, és mindennek megszabott ideje van.
Ezért nincs ott kapkodás, és ezért nem mulasztanak el semmit.
Ebben is Jézus a példánk: bármit kértek tőle, ő az Atya órájára nézett, s amikor eljött valaminek az ideje, akkor tette meg.
Ez a bölcsesség azt is jelenti, hogy mindenkinek azt adja, amire szüksége van.
A csecsemőnek tejet, a felnőttnek kemény eledelt. Biztatást vagy feddést - kinek mi használ.
Ehhez is szoros közösségben kell lenni a gazdával, s engedelmeskedni neki.

Kinek a szolgálatában állunk?
Jézus szerint „aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája" (Jn 8,34).
Boldog az a szolga, aki mindig ura akaratát cselekszi, s amikor az megjön, ebben a munkában találja.
Nagy lesz a jutalma!

ÉLETÜNK CÉLJA❣️

,,💞Mid van, amit nem kaptál? Ha pedig kaptad, mit dicsekszel, mintha nem kaptad volna?,, 

(1Kor 4,7)

Mi végre vagyunk a világon? Ez a kérdés előbb-utóbb minden gondolkozó emberben felmerül.
A Biblia válasza erre ez: hogy Isten jó sáfárai legyünk.

Születésünktől fogva mindnyájan a bűn szolgái vagyunk. 

Jézus Krisztus ebből a rabságból akar kiszabadítani, és helyreállítva az Istennel való kapcsolatunkat, megtanít felelős életet élni.

Az így újjáteremtett ember már érti Istent, és kész egyetérteni vele. Isten tehát rábízhat értékeket, s használja őt mások javára. Így lesz sáfár.

A sáfár az ókorban olyan vagyonkezelő volt, akinek nem volt semmije, de a gazdája egy időre nagy értékeket is rábízott, s azokkal az ő utasítása szerint kellett gazdálkodnia.
Ezen belül teljes önállósága volt, de az Úrtól való teljes függés természetesen megmaradt.
Egy idő után pedig el kellett számolnia a rábízottakkal.

Mi jellemzi a jó sáfárt?

1. Tudja, hogy semmi nem az övé, minden az uráé. „Mid van, amit nem kaptál? - kérdezi Pál apostol. - Ha pedig kaptad, mit dicsekszel...?" Tudatában kell lennünk, hogy az életünk, testünk, lelkünk, szeretteink, képességeink mind Isten tulajdonai. És ő azt tesz az övével, amit akar.
Ez az alázatos hit minden zúgolódástól megőriz.

De megóv az elégedetlenségtől is, mert néha úgy érezzük, hiányzik valami az életünkből. 

Isten mindent megad a sáfároknak, amire az általa rájuk bízott feladathoz szükségük van.

Az elégedetlenség oka az, hogy mást akarunk tenni, mint amivel ő megbízott.
Nem én döntöm el, mi a küldetésem, hanem a Küldőm. 

Ha a helyemen vagyok, nem lesz hiányom, a nehézségeken pedig ő segít majd át. 

Én csak bízzam benne, és tegyem a dolgomat!

MÉG VAN HELY❣️

,,💞Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat,... hogy megteljék a házam.,, (Lk 14,21.23)

Isten szívébe enged bepillantanunk Jézus ezzel a példázattal

Egy ember vacsorára hívta ismerőseit, ők azonban különböző akadályokra hivatkozva nem mentek el. Erre azt mondta szolgáinak, tereljék be az utcákról az embereket, mindenki jöhet, van hely és van ennivaló is bőven.

Ilyen Istenünk van, aki kész velünk újra közösségre lépni.
Mert az együtt étkezés a közösségvállalás kifejezése volt.
Mi hagytuk ott őt, de ő jött utánunk, mert nélküle elvesznénk. Mindent elkészített Isten, hogy újra életünk legyen és bővölködjünk. Nincs feltétele a visszatérésnek, nem kell teljesítenünk semmit, nem kell (és nem is tudnánk) hozzájárulni a vacsorához semmivel.
Az evangélium Isten meghívása: jöjjetek, mert minden készen van!

És milyen az ember? Nem ér rá. Visszaüzen, hogy fontosabb dolga van, mint Istennel találkozni.
Ma így mondanánk: ki kell menni a telekre, ki kell próbálni az autót, párkapcsolati problémáink vannak. Ez mind fontos, de csak az Istennel való közösség helyett lehet mindezt elvégezni?
Nem akkor kerülne a helyére az életünkben mindez, ha Isten szereteturalma ragyogna be mindent?
Hiszen ami Isten helyére kerül, az istenné válik, és uralkodik rajtunk. 

Ezért mondják a meghívottak: kell.

Nem is veszi észre az Isten nélkül maradt ember, hogy rab, kényszerpályára állt. 

Éppen innen akarja Isten kiszabadítani!
Mi erre Isten válasza? Ha nem jöttek a meghívottak, jöhet mindenki. 

Ha nem kellett a Messiás a választott népnek, jöhetnek a bűnösök, sőt a megvetett pogányok is - mindenki előtt nyitva van a menny, aki elfogadja a meghívást. 

Ne önmaga méltatlanságára nézzen, mert mindenki az, hanem vegye komolyan a hívást és a Hívót! 

„Még van hely."

- A te helyed üres még, vagy már boldog vendége vagy a Gazdának?

A NAGY VACSORA:

15 Mikor pedig ezt az egyik vendég meghallotta, így szólt hozzá: „Boldog az, aki Isten országának vendége.”
16 Ő pedig a következőképpen válaszolt: „Egy ember nagy vacsorát készített, és sok vendéget hívott meg.
17 A vacsora órájában elküldte a szolgáját, hogy mondja meg a meghívottaknak: Jöjjetek, mert már minden készen van. 18 De azok egytől egyig mentegetőzni kezdtek. Az első azt üzente neki: Földet vettem, kénytelen vagyok kimenni, hogy megnézzem. Kérlek, ments ki engem!
19 A másik azt mondta: Öt iga ökröt vettem, megyek és kipróbálom. Kérlek, ments ki engem!
20 Megint egy másik azt mondta: Most nősültem, azért nem mehetek.
21 Amikor visszatért a szolga, jelentette mindezt urának. A ház ura megharagudott, és ezt mondta szolgájának: Menj ki gyorsan a város útjaira és utcáira, és hozd be ide a szegényeket, a nyomorékokat, a sántákat és a vakokat.
22 A szolga aztán jelentette: Uram, megtörtént, amit parancsoltál, de még van hely.
23 Akkor az úr ezt mondta a szolgájának: Menj el az utakra és a kerítésekhez, és kényszeríts bejönni mindenkit, hogy megteljék a házam.
24 Mert mondom nektek, hogy azok közül, akiket meghívtam, senki sem kóstolja meg a vacsorámat.”
(Lk 14,15-24)

KIHEZ HASONLÍTOK❓

,,💞...neki sok bűne bocsáttatott meg, hiszen nagyon szeretett.,, (Lk 7,47)

Egy Simon nevű farizeus meghívta Jézust magához. 

Étkezés közben egy bűnös asszony jött be, leborult Jézus lábához, és drága olajjal kente meg azt, miközben sírt. Simon nagyon felháborodott. Vajon miért?

 Két ember találkozott itt Jézussal: egy derék ember, és egy bűnös. 

Egy köztiszteletben álló vallásos, és egy megvetett prostituált. 

Simon szerint nagy különbség van köztük: ő igaz, az asszony bűnös. 

Jézus szerint is nagy különbség van köztük: Simon még nem tudja, menynyire bűnös, az asszony már tudja. 

Sőt ő már meg is szabadult bűnei terhétől, mert bocsánatot kapott Jézustól. 

Jézus iránti tiszteletét és túláradó háláját akarta kifejezni azzal, hogy ott ült a lábánál, és neki adta egyetlen értékét, a drága kenetet.
Simon csak az asszony múltját látja, Jézus a jövőjét is. 

Simon csak testi dolgokat észlel, Jézus a lelkeket is. 

Simon önigazságának fala mögött áll, s nem ismeri fel Jézusban a Megváltót, nincs helyes önismerete sem, csak keserűen ítélkezik mások felett. 

Az asszony Jézusban már személyes Megváltóját tiszteli, meggyőződött önmaga bűnösségéről is, és örül az ajándékba kapott új életnek.
Milyen kapcsolatban vagyunk Jézussal? Egy napon majd csak ez lesz fontos, semmi más. 

Ilyen hűvös, udvarias, kimért magatartás jellemez, mint Simont, vagy ez az odaadó, bensőséges, meghitt közösség, amikor már semmi nem drága, amit Jézusnak adhatunk, mert teljes szívből szeretjük és imádjuk őt? 

Szenvtelen szemlélői vagyunk-e Jézusnak, vagy szenvedélyes szolgálói?
Ez a hála és hódolat csak belülről fakadhat.
Akinek sok bűne bocsáttatott meg, az nagyon szereti azt, aki megbocsátotta.

MIT MOND MÉG A PÉLDÁZAT?

,,💞A mag az Isten igéje.,, (Lk 8,11)

A magvető példázatának van néhány általános üzenete is.

1. Életünk Isten igéje nélkül parlag és puszta marad.
A bűntől megrontott természetünk csak gyomokat és vad gyümölcsöket tud teremni. 

A befogadott ige teremt egészen újjá, s így jelenik meg a Lélek gyümölcse.
Ehhez viszont valóban olyan igére van szükség, ami Isten szájából származik (Ézs 55,11).
Ezt kell elkérnie mindenkinek.

2. Ez az ige támaszt hitet és ad üdvösséget.
Ezt ott hangsúlyozza Jézus, amikor figyelmeztet, hogy jön az ördög, és kiragadja a szívükből, hogy ne higgyenek és ne üdvözüljenek. 

Aki tehát hinni szeretne, hallgasson igét, mert csak ez az út vezet az élő Istenbe vetett igaz hithez!

3. Ebből az is kiderül, hogy az ördög személyesen igyekszik akadályozni, hogy az ige által Isten újjáteremtsen embereket. 

Ahol Isten igéje hangzik, ott kemény harc folyik a lelkekért - ezt ne feledjük el! 

Az ellenség célja, hogy ne hallgassuk, ne figyeljünk oda, ne fogadjuk be, ne hozzon létre változást bennünk az ige. Isten vetésébe beleszórja a maga ellenvetését. Ezért is kell féltve őriznünk az igét.

4. A példázatból az is következik, hogy legyünk jó szántóföld és jó magvetők. 

Legyünk nyitottak Isten előtt, hogy dolgozhasson bennünk! Aztán legyünk készek továbbadni az igét szóval és élettel is, hogy Isten dolgozhasson általunk!

Ne feledjük, hogy ő az aratás ura, s „aki a jó magot veti, az Emberfia" (Mt 13,37)! 

Mi csak az alkalmazottai vagyunk.
Ez nagy kiváltság, de az evangélium ügyét ő viszi győzelemre, nekünk csak ez a feladatunk:
„Ahogyan a szolgák uruk kezére néznek,... úgy nézünk mi Istenünkre, az Úrra" (Zsolt 123,2).

MI LESZ AZ IGÉBŐL?

,,💞Akiknél pedig a jó földbe esett (az igemag), azok igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.,, (Lk 8,15)

A magvető példázatában Jézus azt mondta el, hogy többféleképpen lehet fogadni az ő igéjét, és ettől függ, hogyan alakul egy ember sorsa.

1. Az ókori ember gyakran előbb kiszórta a magot, s csak utána szántotta bele a földbe. 

Így előfordult, hogy az előző aratás óta kitaposott ösvényekre is hullott mag. 

A kemény felületről könnyen felkapták azt a madarak. Minden Istennel szembeni keménység, ellenállás megakadályozza, hogy az ige új életet teremjen bennünk.

2. A palesztinai talaj nagyon köves. Gyakran a vékony földréteg alatt sziklák lapulnak. 

Hamar kikel a mag, de nem tud gyökeret ereszteni, és kisül, megég. 

Ilyen az, aki befogadja az igét, de csak egy ideig hisz, mert ha bármi kellemetlenséget kellene elszenvednie miatta, vagy ténylegesen változtatnia kellene valamit az életében, visszahőköl, nem enged az igének.

3. A gyomok együtt nőnek a hasznos veteménnyel, és kegyetlen harc folyik a fényért, tápanyagért. 

Ha nem elég erős a gabona, megfojtják. Ügyeljünk a három g betűre, amit Jézus említ: a gondok, a gazdagodás lehetősége és a gyönyörök nagy ellenségei az ige munkájának. 

Ma a haszon és az élvezet nagy úr, nem szabad behódolni nekik, megfojthatják az igét.

4. Akiknek a szíve jó föld, azok hallgatják az igét, megtartják, és termést hoznak állhatatossággal.
A „megtart" szó azt jelenti: valamire nagyon vigyázni, féltve őrizni. 

És erre is utal: akinek az életén meglátszik, hogy befogadta az igét.
Termi a Lélek gyümölcsét, ami: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." (Gal 5,22-23)

Ilyen beszédes élet követi a bibliaolvasásunkat és igehallgatásunkat?

SZEGÉNYEKNEK ÖRÖMHÍR ❣️

,,💞Az Úr Lelke van énrajtam,... hogy evangéliumot hirdessek a szegényeknek;... a szabadulást hirdessem a foglyoknak...,, (Lk 4,18)

A zsinagógákban minden férfi felolvashatott a Szentírásból, ha akart. 

Egyik alkalommal Jézus Názáretben, ahol felnőtt, az Ézsaiás könyve 61. részéből a fenti igét olvasta, és azt mondta, hogy ez benne teljesedett be.

Mit jelent az, hogy a szegényeknek evangéliumot (jó hírt) hozott? Kik azok a lélekben szegények, akikről beszél?
Akik tudják, hogy semmi érdemük nincs Isten előtt, ami alapján nekik járna bármi jó Istentől. 

A farizeusok és írástudók gazdagoknak tartották magukat, különbnek, többnek, mint az átlag, mert sok vallási rendelkezést betartottak. Ennek alapján úgy gondolták, Isten tartozik nekik.
Azt képzelték, hogy ők önmagukban igazak, és nincs szükségük megtérésre (Lk 15,7).

Jézus nagyon elmarasztalta ezt a téves, önhitt vélekedést, és azt tanította, hogy Isten előtt mindnyájan koldus szegények vagyunk. Aki ezt tudja és vállalja, azt Isten az ő ingyen kegyelméből megajándékozza mindazzal a lelki értékkel, amire szüksége van. 

Ez az evangélium, a jó hír, amit Jézus meghirdetett. Megajándékozni viszont csak azt lehet, aki tudja, hogy rászorul, és tartja a kezét.

A foglyoknak és megkötözötteknek pedig szabadságot hozott Jézus. 

Aki alaposan ismeri az embereket, tudja, hogy milyen sok félelem, sérelem, kényszergondolat, szenvedély, indulat, babonaság kötöz meg sokakat. És nem bírunk szabadulni ezektől. 

Isten szavára azonban lehullanak ezek a bilincsek, és a Krisztusban való hit elsegít az „Isten gyermekeinek szabadságára". 

Így a hívő megszabadul ezektől, és felszabadul Isten boldog szolgálatára. 

Tudja és gyakorolja, hogy „minden szabad, de nem minden használ" (1Kor 10,23).

Megajándékozhat engem Isten? Mitől kell megszabadulnom?