KRISZTUS BENNEM❣️

,,💞...többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem...,, (Gal 2,20)

Az emmausi tanítványok története azt is mutatja, hogyan változik meg a személyes névmások sorrendje, ha valaki újjászületik.

Vannak, akik így gondolkoznak: a sorrend én, én, én. Ez a kisgyerekekre jellemző, 

ebből ki kellene nőni. 

A szomorú valóság azonban az, hogy sok felnőtt is megmarad ezen az éretlen, gyerekes, infantilis szinten.

Az általános persze ez: én, te, ő. S ha az „ő" Istent jelenti, akkor az sok ember életéből hiányzik. 

Nem tagadják Istent, csak semmibe veszik, negligálják. 

Ez volt jellemző az emmausi tanítványokra is: állandóan magukról beszéltek, hogy ők mit éreznek, 

mit veszítettek, mit éltek át, mi bántja őket. Másokról csak rosszat tudtak mondani, 

Jézus pedig már nem létezett számukra, hiszen megfeszítették.

S amikor megnyílt a szemük? Tele lettek Krisztussal: ő hogyan lépett melléjük, ő mit mondott, mit tett, feltámadt... Jézus lett a nagy Ő, aki az első helyre került életükben. 

Utána következtek a többiek, akikre korábban nem is gondoltak: vajon mi van velük, szomorkodnak, 

mert ők is azt hiszik, hogy Jézus halott. 

Menni kell hozzájuk, vinni az örömhírt, mégpedig azonnal, így fáradtan is, nem számít, mibe kerül, nem szabad magukra hagyni őket. Az ő után jött tehát a te.

És az én? Nincs is róla szó. Hova lett? Meghalt: „Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve. 

Többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem..." Nem én vagyok a fontos, hanem ő. 

És ezért tudok önfeledten szolgálni másoknak. Eközben leszek magam is egyre inkább azzá, akivé ő akar formálni, „..kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)

IRÁNYVÁLTÁS❣️

,,Még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe, ahol egybegyűlve találták a tizenegyet...,, (Lk 24,33)

Ez a két tanítvány tehát még abban az órában indult vissza Emmausból Jeruzsálembe, hogy vigye az örömhírt: Krisztus feltámadt. Néhány óra különbséggel ugyanazon az úton, ugyanaz a két ember - de mennyire más lélekkel!

Mi a különbség? Akkor tele volt a szívük keserűséggel, a szájuk panasszal. 

Most tele vannak örömmel, a szájuk örömhírrel. Akkor önmagukat sajnálták, most másokért éreznek felelősséget. 

Akkor arról beszéltek, mit tettek az emberek Jézussal, most arról, hogy mit tett Jézus az emberekért. 

Ahogyan megváltozott a haladásuk iránya, úgy megváltozott az egész gondolkozásuk, életük tartalma, célja is.

Az is mindig a Szentlélek munkája, hogy két ember ennyire egyetért, egy irányba fordul, ugyanazt akarja. Otthagytak vacsorát, vetett ágyat, minden kényelmet, és fáradtan, sötétben azonnal indultak vissza, mert nem akarták, hogy mások is olyan letargiába süllyedjenek, mint amiben ők voltak. 

S erre nem kellett nógatni őket, Jézus Lelke indította mindkettőjüket, s ők készséggel engedtek neki. 

Küldetést kaptak, s nagyon szeretik Küldőjüket is, azokat is, akikhez küldi őket, s minden áldozatra készek, hogy elvégezzék feladatukat.

Amikor megérkeztek, az a hír fogadja őket, hogy feltámadott az Úr.

 „Erre ők is elbeszélték, ami az úton történt..." 

Egymás hitét erősítik a gyülekezetben, ahogyan ezt Isten Lelke ma is teszi.

Ha esetleg rossz irányba halad az életünk, lehet irányt váltani ma is.

https://www.youtube.com/watch?v=F34WAPpEzkE

AKIKET A LÉLEK VEZET❣️

,,💞Erre megnyílt a szemük, és felismerték, ő azonban eltűnt előlük.,, (Lk 24,31)

Ez a történet csúcsa. A két férfi behívta Jézust az otthonukba, tudomásul vették, hogy mint Úr van ott jelen, s erre lehullt a hályog a szemükről, felismerték vendégükben a megfeszített és feltámadott Krisztust. 

Ő pedig ezt követően eltűnt előlük. - S mi a különös? 

Hogy nem hiányolják, hanem minden tanácskozás nélkül olyasmit tesznek, ami már nem rájuk, hanem Krisztusra jellemző. Krisztus kezdi irányítani őket. Hogyan? Szentlelke által. 

Mert csak „előlük" tűnt el, de nem hagyta őket magukra. 

Jézus Krisztus nem testi jelenlétével akar egy ideig velünk maradni, hanem Lelke által mindörökre bennünk.

Hogyan is ígérte ő ezt? „...kérni fogom az Atyát, s másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké... nálatok lakik, sőt bennetek lesz."
(Jn 14,16-17)
„Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet (Úrnak tekint, engedelmeskedik nekem); azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és szállást készítünk magunknak nála."

 (Jn 14,23)

A mennybemenetellel végleg megszűnik, hogy Jézus fizikai jelenlétével segíti tanítványait. 

De a „másik Pártfogó", az ő Szentlelke belülről irányítja a benne hívőket. 

Ebből kaptak ízelítőt az emmausi férfiak, s ezt tapasztaljuk mi is ma.

Ők „még abban az órában útra keltek, és visszatértek Jeruzsálembe", hogy elújságolják: 

Krisztus feltámadt, él! Krisztust viszik magukkal a kétségbeesett tanítványokhoz, és Krisztus viszi őket.
Már nem a külső körülmények szabják meg a magatartásukat, hanem a Szentlélek vezeti őket belülről.

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai." (Róm 8,14) 

Ez lett annak a gyümölcse, hogy hallgatták Jézus igemagyarázatát, s behívták őt a házukba és a szívükbe.

JÉZUS KRISZTUS ÚR❣️

,,És amikor asztalhoz telepedett velük, vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és nekik adta., 

(Lk 24,30)

Amikor Jézus bement az emmausi kis házba, két meglepő esemény történt. 

Az egyik: az asztalfőre ült, imádkozott és ő adott enni a háziaknak. 

Ma is furcsa lenne, ha egy vendég így viselkedne. 

A másik: a háziak ezt tudomásul vették, elfogadták, hogy ő az Úr a háznál. 

És ezt követően ismerték fel, hogy a feltámadott Krisztus van jelen közöttük.

Jézus mint Úr lép be minden ember életébe. Aki elismeri őt Úrnak, az felismeri, hogy ki ő valójában, s a neki való folyamatos engedelmeskedés közben egyre jobban megismeri őt.

Hol ül Jézus a mi életünkben? Az asztalfőn, vagy kinn az ajtó előtt? 

Ő oszt mindnyájunknak azt és annyit, amennyit akar, vagy mi vetünk oda neki néha egy kis időt és figyelmet? 

Ő tanít meg minket az örök rendre, vagy mi utasítjuk néha még őt is rendre? 

Ő szabja meg mindennek a helyét az életünkben, vagy mi jelöljük ki a helyét valahol, ahol éppen jut neki egy kicsi? Érvényesül-e az ő uralma életünk minden területén korlátozás nélkül, vagy csak akkor akarjuk belerángatni ügyeinkbe, ha elakadtunk valahol?

Aki nem meri a hit bátorságával behívni őt, és nem akarja, hogy az ő uralma valósuljon meg a pénzügyei, szerelmi ügyei, munkája, egészsége, emberi kapcsolatai, időbeosztása, lelki kérdései és életének minden területén, az soha nem jut el arra az el nem múló húsvéti örömre, hogy Jézus él, és soha nem tapasztalja meg a vele való élet gazdagságát.
Mert más dolog sok mindent tudni Jézusról, és más vele élni. 

Más lelkesedni érte, vagy engedelmeskedni neki.
Más hallgatni őt, vagy követni.
Más egy futó találkozás, és a vele való összeköltözés.
Aki itt behívja őt, azt hívja be majd ama napon ő is magához.

A KÜSZÖBNÉL❣️

,,De azok unszolták és kérték: „Maradj velünk, mert esteledik...!" 

Bement hát, hogy velük maradjon.,, (Lk 24,29)

A két emmausi férfi megérkezett a falujába. Véget ért az a csodálatos bibliaóra, amelyet Jézus tartott nekik, megmagyarázva útközben a róla szóló próféciákat. 

Most ott állnak a házuk bejáratánál, Jézus pedig készül továbbmenni. 

S akkor kezdték őt unszolni, és behívták magukhoz.

Ez a mozzanat hiányzik sok Jézust kereső ember magatartásából. 

Sokan vannak, akik szívesen meghallgatnak egy-két róla szóló prédikációt, elolvasnak néhány ilyen témájú könyvet, még hívőkkel is örömmel beszélgetnek, de aztán az egész emlékké válik, alkalmi találkozás volt, nem hívják be Jézust határozottan az életükbe, hogy együtt éljenek vele.

Jézus szavai megmozgatták az emmausiak érzelmeit, később mondták: „Nem hevült-e a szívünk, amíg beszélt hozzánk az úton..." Derengeni kezdett az értelmük számára is sok igazság: „amikor feltárta előttünk az Írásokat". 

De az akaratuk most mozdult meg, amikor szinte erőszakosan behívták őt magukhoz. Ezt követően ismerték fel, és ez változtatta meg azután egész életüket.

Jézus a házukig kéretlenül ment. Van azonban egy pont, ahonnan csak akkor marad velünk, ha ezt kérjük.
Ő nem erőszakolja rá magát senkire. Mellénk szegődik csüggedésünkben, elmond magáról sok mindent, de ezt nekünk kell kérnünk: maradj velünk! Így egy örökkévalóságra közösségbe kerülünk vele, és ez az üdvösség.

Még nem tudták pontosan, kit hívnak be, csak sejtették, hogy ő hiányzik az életükből. 

Mi már tudjuk, ki Jézus, és mit jelent a vele való közösség itt a földön és majd a mennyben is.
Ő nem kéreti magát, de egyszer ki kell mondanunk teljes komolysággal, ha az üdvösséget akarjuk: maradj velünk!

KIRAGADOTT IGÉK❣️

,,💞Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták!,,

 (Lk 24,25)

Válogatunk Isten igéjében!!!
Ami nem tetszik, amivel szemben tiltakozás van bennünk, amit nem értünk azonnal, azt nem fogadjuk el, mellőzzük, olykor el is felejtjük. Ezzel nemcsak szegényebbé tesszük magunkat, hanem a többi igét sem tudjuk helyesen érteni, torz szemléletünk lesz.

A két emmausi tanítvány baja is az volt, hogy nem tudták hova tenni Jézus szenvedését és halálát. 

Mert abban az időben csak azt hangsúlyozták az emberek, hogy az eljövendő Messiás hős lesz, de teljesen feledésbe merült a másik prófécia, hogy a Messiás szenvedni is fog, mert magára vállalja bűneinket és azok büntetését. Ez nem tetszett, tehát elfelejtették. 

Jézus most erre figyelmezteti őket: ha mindazt komolyan veszitek, amit a próféták megírtak, máris a helyére zökken minden, és helyesen fogjátok értékelni az eseményeket.

Fontos figyelmeztetés ez: ne legyen féloldalas, ezért téves az igeértelmezésünk és hitünk! 

Komolyan kell venni a bűnbánat őszinteségét, de ugyanígy azt is, hogy Isten megbocsátja a megvallott bűnt. Fontos hinni, hogy Isten mit tett értünk, de ugyanilyen fontos az is, hogy mit vár tőlünk. Nagy igazság, hogy Isten szeretet, de az is, hogy ő igazságos és bűngyűlölő. Jézus az életét adta értünk, ezért mi is adjuk azt testvéreinkért (1Jn 3,16)!

Törekedjünk minden bibliai igét az összefüggésében megérteni! Tegyük félre előzetes feltételezéseinket, és azt kutassuk, ami meg van írva! És ne feledjük, hogy

„az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek" (2Pt 1,20-21).

AKIK NEM HITTEK AZ IGÉNEK❣️

,,💞De ma már harmadik napja, hogy ezek történtek.,, (LK 24,21)

Jézus Krisztus többször beszélt tanítványainak arról, hogy szenvedése és kereszthalála után a harmadik napon fel fog támadni. Mégsem akadt közülük senki, aki várta volna a harmadik napon.

A két emmausi tanítvány aznap reggel hallotta a sírtól jövő asszonyoktól, hogy angyalok jelenését látták, akik azt mondták, hogy Jézus él. El is mentek néhányan a sírhoz, és mindent úgy találtak, ahogyan az asszonyok elbeszélték, őt azonban nem látták. 

S a két tanítvány mondja mindezt a feltámadott Jézusnak szomorúan, reménytelenül - éppen a harmadik napon!

Miért? Mert nem hitték, amit hallottak. Miért nem hitték? Mert olyan szokatlan, az értelem számára elképzelhetetlen volt. Ők látták, hogy meghalt Jézus - ez a biztos, a többi csak asszonyi fecsegés. 

És a nagy húsvéti örömhír birtokában is csüggedtek maradtak. 

Így írja ezt a Biblia: „de nekik nem használt a hirdetett ige, mivel nem párosult hittel azokban, akik hallgatták." (Zsid 4,2) 

Ha hittek volna az igének, akkor reggel óta örvendezhetnének. - Sok bajtól, gondtól megóvna bennünket, ha komolyan vennénk Isten igéjét!

Az ördög kérdése is így hangzott az első emberhez: Csakugyan azt mondta Isten? 

És ma is sok minden igyekszik kétségbe vonni Isten igaz kijelentését. 

Légből kapott valótlan állítások: átírták a Bibliát, ami benne van, ma már nem érvényes, azt nem úgy kell érteni, nem is az írta, aki írta...

Tudományosan bizonyított, hogy a Szentírás szövege történelmileg hiteles. 

Ahhoz pedig már hit kell, hogy valaki elfogadja: benne Isten jelenti ki magát, és szól hozzánk ma is időszerűen és személyesen. Aki ezt hittel komolyan veszi, tapasztalni fogja, hogy így igaz. 

Párosítsuk hittel azt, amit hallunk, és akkor sok-sok áldása lesz életünkben Isten igéjének!