Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is.
Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra.
Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt.
- Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?
- Én vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten önkijelentése volt.
Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: ő nem lehet a Messiás.
Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a valóságot.
A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem.
Csak ha magunkat őszintén megalázzuk előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az ő válaszát.
- Jézus kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe.
Aki előlegezi neki a hitet, azt ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi valójában az igazság.






