A SOKASÁG❣️

,,💞Ettek és jóllaktak mindnyájan...,, (Lk 9,17)

A sokaság utánamegy Jézusnak, megzavarja a csendjét, és kiköveteli, hogy velük foglalkozzék. 

Hozzák a betegeiket, gondjaikat és szomjas szívüket. 

A sokaság gyakran tapintatlan, figyelmetlen, követelőző, erőszakos, önző. 

Akárcsak mi. Ezek nagyon gyakori bűnök, és megrontják az emberi együttélést. 

Ha van bennem ebből valami, kérjem Jézust, hogy szabadítson meg tőle! 

Nem vagyunk tekintettel másokra, nem tudunk várni, lemondani, a másikat előreengedni, önmagunkat megtagadni, a gyengébbet előzékenyen segíteni.

A sokaság csak élvezni akart. Természetes nekik, hogy Jézus egész nap tanít, a betegeiket meggyógyítja, utána mindnyájukat jóllakatja. Kapni, kapni, kapni. 

Adni semmit - még hálát se, Istent sem dicsőítik, mint ahogyan sok beteg megtette gyógyulása után. Jöhet minden, Jézus azért van, hogy adjon, én meg hogy elfogadjam. 

Az ilyen embernek az sem jut eszébe, hogy esetleg továbbadhatna másoknak abból, amit kapott. 

Isten őrizzen meg vagy gyógyítson ki ebből bennünket!

A sokaságnak tetszik, hogy Jézus jóltartotta őket. Ilyen király kellene! 

Tegyük hát királlyá, s akkor le van kötelezve nekünk, majd mi a háttérből irányítjuk - gondolják. Mennyire nem ismerték Jézust! 

Nem ismerték fel benne a teremtő Istent, nem tisztelték benne a mindenható Urat. 

Az ember ősbűne ez: megpróbál Isten fölé nőni, istenkedni, miközben tehetetlen, éhes és beteg, szegény és vak.

Jézus Krisztus felszabadítja a benne hívőket a hálára, Isten dicsőítésére, a tőle kapott javakkal való boldog sáfárkodásra, s a neki való önkéntes engedelmességre. 

Erre a felismerésre: te vagy a királyok Királya, én pedig szolgád akarok lenni.

A TANÍTVÁNYOK❣️

,,💞Ti adjatok nekik enni!,, (Lk 9,13)

Először azt javasolják Jézusnak: Bocsásd el a sokaságot, hadd menjenek és szerezzenek maguknak élelmet! Küldd el őket, oldja meg ki-ki maga a problémáját! 

S még gondoskodóknak is képzelhetik magukat, hogy ez eszükbe jutott. 

Gyakori kísértés: lerázni a másik gondját, nehogy nekem kelljen magamra venni azt.

Jézus azonban ezt mondta nekik: „Ti adjatok nekik enni!" 

Erre elkezdenek számolni: kétszáz dénár is kevés lenne, de ennyi pénz sincs, ilyen sok kenyér sincs itt - nem tudjuk megoldani. 

Amink van, magunknak is kevés. Elindul horizontális, vízszintes síkon a tervezés, ötletelés, de nyilvánvaló a tehetetlenségük.

Akkor Jézus veszi kezébe az irányítást, és az öt lángosforma kenyér és a két szárított halacska az ő kezében megsokasodik: adja a tanítványoknak, ők viszik az embereknek, visszajönnek Jézushoz üresen, majd újra az éhesekhez megrakottan - s ebben az áldott ingajáratban maguk is tevékeny szereplői lesznek az isteni teremtő csodának, aminek a végén több lesz a maradék, mint ami a kezdő mennyiség volt.

Minket is kísért: ne foglalkozzam mások gondjával, mert van nekem is elég! 

Jézus mégis szolgálatba küld. Akkor kiderül a tehetetlenségem. 

De kész vagyok-e azt a keveset, amim van, odavinni hozzá, és visszakapva szolgálni vele? 

Ő ma is meg tud sokasítani mindent: erőt, gondolatot, türelmet, még az időt és a pénzt is. 

Próbáljam ki hittel!

A MESTER❣️

"💞Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé." (Lk 9,16)

Egyszer, amikor Jézus nagy sokaságot tanított és meg is vendégelte őket, csak a férfiak mintegy ötezren voltak. 

Mit tanulhatunk Jézus, a tanítványok és a sokaság magatartásából?
Jézustól először is azt, hogy e nagy csoda előtt elmélyülten imádkozott, s utána is elvonult magányosan egy csendes helyre ugyanezt tenni. 

Az emberekkel való nagy tetteit az Atyával való csendes imádság keretezi be.
Tevékenysége abból táplálkozott, amikor nem tevékenykedett. 

A mi teljesítmény központú, felpörgetett korunkban sokkal komolyabban kell vennünk az Isten előtti rendszeres elcsendesedésünk fontosságát. 

Aritmiássá vált az életünk: csak erőlködni tudunk, elernyedni, Isten előtt kitárulkozni alig.

Másodszor, amikor megzavarta a sokaság Jézus csendjét, ő „örömmel fogadta őket". 

Nem háborog, hogy hagyják békén, nem emleget semmiféle „magánéletet", nem oktatja ki őket türelmetlenségük miatt - tudja, hogy sok nyomorúságuk van, segít rajtuk. 

Mi hányszor zúgolódunk, hogy alkalmatlan időben és erőszakosan igénylik a segítségünket!
Vegyünk példát, és kérjünk szeretetet Jézustól a készséges szolgálathoz!

S a harmadik: Jézus minden esetben ura maradt a helyzetnek. 

Türelmes volt az emberekhez, de mindig pontosan tudta, mi az Atya akarata, s attól nem lehetett eltéríteni. 

Nem engedi, hogy tanítványai éhen hazaküldjék a sokaságot, nem kevesellte az öt kis kenyeret és a két halat, és nem hagyta, hogy a végén királlyá tegyék őt, mivel jóltartotta az embereket. 

Őt nem kell királlyá tenni, mert már az. Szelíden szolgál, de nem szolgál ki semmilyen emberi akaratot. 

Árad belőle a jóság és segítség, de nem lehet őt semmi módon irányítani.
Hisszük-e, hogy a mi életünkben is ura minden helyzetnek és bölcsessége és szeretete szerint tud segíteni?

ENGEDELMES SZÍV❣️

,,💞Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet..." (1Kir 3,9)

Salamon fiatalon lett Izrael királya. Uralkodása elején Isten ezt mondta neki: 

Kérj valamit, megadom neked. Tanulságos, hogy nem a kérésével kezdi válaszát.
Előbb hálát ad Isten addigi nagy tetteiért, azután utal arra, hogy Isten tette őt királlyá, nem ő akart az lenni.
Majd alázatosan bevallja, hogy alkalmatlannak érzi magát erre a felelős posztra.
Ezért azt kéri, hogy képes legyen mindig megérteni, mit akar Isten a néppel. 

Kormányozza őt mindig Isten, hogy ő is jól tudja kormányozni a népet.
Az a jelző, ami a szív előtt van, ezt jelenti: halló, értő, értelmes, engedelmes. 

Isten uralja az ő szívét, vagyis egész benső világát, hogy ő Isten utasításait tudja továbbadni a népnek - ez a vágya Salamonnak. Odaül a maga vevőkészüléke elé, Isten hullámhosszára állítja azt, és feszülten figyeli, mit mond az adó, mert enélkül elvéti a feladatát, tanácstalan lesz, csak így tud „különbséget tenni a jó és a rossz között".
A bűnesetben ennek épp a fordítottja történt: az ember függetlenné akart válni Istentől, és a saját akaratát igyekezett megvalósítani. Lassan el is veszítette ezt a lelki hallását és azt a bizalmat is, hogy Istentől mindig jó tanácsot kaphat, jobbat, mint amit saját szíve mond.
Vágyunk-e mi erre: „hogy halljam és kövessem szent igazságodat"? 

Ismerjük-e ennyire józanul a magunk korlátait, mint Salamon?
És számolunk-e Isten korlátlan lehetőségeivel? 

Bízunk-e az ő jóságában, hogy tud adni olyan képességet, olyan halló és engedelmes szívet, ami eligazít az élet útvesztőjében, és segít eligazítani másokat is, még családon belül is?
Kérjünk tőle ilyen szívet, és kérjünk tőle ilyen vezetőket népünk számára!

HASZNOS FÖLDRENGÉSEK❣️

,,💞Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!,, (ApCsel 16,31)

Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal. 

Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent. 

Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak. 

A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál. 

Majd részletesebben is kifejti neki az üdvösség útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik. 

Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben".
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események. 

Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog. 

Hitt az igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett neki: 

megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt. 

Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész életvitele is megváltozik. 

Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz.

Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez. 

Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul. 

Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az igazi életet, amit Jézus kínál nekünk.

A LÉLEK KARDJA❣️

,,💞Vegyétek fel... a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." (Ef 6,17)

„💞...Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12)

Isten igéje leleplezi a bennünk levő gonoszt, és ha befogadjuk, megtisztítja az életünket.
Amikor Nehémiás felolvasta a fogságból hazatért népnek a törvényt, sírni kezdtek, de a bűnbánatuk után új szakasz kezdődött életükben. 

Péter pünkösdi prédikációja „szíven találta" a hallgatókat, sokan hittek Jézusban, és új életet kaptak. Isten az ő beszédével végzi bennünk áldott, életet mentő, üdvösséget ajándékozó munkáját. 

Csak ne meneküljünk el az ige hatása elől, sőt olvassuk és hallgassuk azt ezzel a nyitottsággal: 

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Teremtő erejű igévé azonban Isten Szentlelke teszi az írott szavakat és az emberi bizonyságtételt is.
Ezért a „Lélek kardja" Isten beszéde. 

Nem emberek vagdalkoznak vele, és nem az igét hirdetők ügyességétől függ annak ereje. 

Isten Lelke teszi hatékonnyá úgy, hogy az ige által munkálkodik. 

A Biblia nem tud olyan különös „megvilágosodásról", ami Isten igéjétől függetlenül történne.
Ezek tehát az Isten fegyverei. Krisztus követőjének minden porcikáját védik, kivéve a hátát.
Aki megijed és menekülni akar, az védtelen lesz.
„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39)

Igaz ez rám? Vegyük föl az Isten minden fegyverét!

AZ ÜDVÖSSÉG SISAKJA❣️

,,💞Vegyétek fel az üdvösség sisakját is...,, (Ef 6,17)

Ha ütnek, mindenki a fejét védi legjobban. A harcban is védeni kell, mert az emelkedik ki leginkább. Isten egészen biztos védelmet kínál a benne hívőknek: az üdvösség sisakját.
Mit jelent ez? Azt a bizonyosságot, hogy aki beállt Jézus Krisztus seregébe, akinek ő a vezére, az tőle üdvösséget kapott. Az üdvösség szabadulás minden régi köteléktől, ami az embert visszatartotta Jézus követésétől, ami istenellenes cselekedetekre késztette. 

Az üdvösség a Jézus Krisztussal való lelki közösség, az az élet, ami túléli a halálunkat is. 

Aki hisz őbenne, ha meghal is, él.
A sisak viselése hitvallás is: vállalom, hogy Jézushoz tartozom, hogy a benne hívők közösségében élek. S bizonyos vagyok abban, hogy tőle semmi és senki nem szakíthat el. Ő ígérte: „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn 10,28)
Pál apostol írta sok-sok támadás, nehézség közt: „meg vagyok győződve, hogy... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban" (Róm 8,38-39).
Aki ebben bizonyos, az nem behúzott nyakkal harcol, és nem lesz soha fejetlen, de nem akar elmenekülni sem, hanem emelt fővel, vállalva hovatartozását, megmentett élete (üdvössége) bizonyosságával helytáll szabadítója, Jézus mellett.
A mai nemzeti ünnep emlékeztet minket szép és többször levert szabadságharcainkra. 

Amikor szinte lefejezték nemzetünket, és már lemondtak róla, Isten mégis kegyelmesen megtartott minket.
De népünk igazi jövőjét is az biztosítja, ha Istent igazán megismerjük és elismerjük, s minél többen elfogadjuk és fejünkre tesszük a Krisztushoz tartozás jelét, az üdvösség sisakját, amit ő kegyelemből ad a benne hívőknek.