ENGEDELMES SZÍV❣️

,,💞Adj azért szolgádnak engedelmes szívet, hogy tudja kormányozni népedet..." (1Kir 3,9)

Salamon fiatalon lett Izrael királya. Uralkodása elején Isten ezt mondta neki: 

Kérj valamit, megadom neked. Tanulságos, hogy nem a kérésével kezdi válaszát.
Előbb hálát ad Isten addigi nagy tetteiért, azután utal arra, hogy Isten tette őt királlyá, nem ő akart az lenni.
Majd alázatosan bevallja, hogy alkalmatlannak érzi magát erre a felelős posztra.
Ezért azt kéri, hogy képes legyen mindig megérteni, mit akar Isten a néppel. 

Kormányozza őt mindig Isten, hogy ő is jól tudja kormányozni a népet.
Az a jelző, ami a szív előtt van, ezt jelenti: halló, értő, értelmes, engedelmes. 

Isten uralja az ő szívét, vagyis egész benső világát, hogy ő Isten utasításait tudja továbbadni a népnek - ez a vágya Salamonnak. Odaül a maga vevőkészüléke elé, Isten hullámhosszára állítja azt, és feszülten figyeli, mit mond az adó, mert enélkül elvéti a feladatát, tanácstalan lesz, csak így tud „különbséget tenni a jó és a rossz között".
A bűnesetben ennek épp a fordítottja történt: az ember függetlenné akart válni Istentől, és a saját akaratát igyekezett megvalósítani. Lassan el is veszítette ezt a lelki hallását és azt a bizalmat is, hogy Istentől mindig jó tanácsot kaphat, jobbat, mint amit saját szíve mond.
Vágyunk-e mi erre: „hogy halljam és kövessem szent igazságodat"? 

Ismerjük-e ennyire józanul a magunk korlátait, mint Salamon?
És számolunk-e Isten korlátlan lehetőségeivel? 

Bízunk-e az ő jóságában, hogy tud adni olyan képességet, olyan halló és engedelmes szívet, ami eligazít az élet útvesztőjében, és segít eligazítani másokat is, még családon belül is?
Kérjünk tőle ilyen szívet, és kérjünk tőle ilyen vezetőket népünk számára!

HASZNOS FÖLDRENGÉSEK❣️

,,💞Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe!,, (ApCsel 16,31)

Pál és Szilász a filippi börtönben ülnek összevert háttal és kalodába zárt végtagokkal. 

Éjféltájban imádkoznak és énekkel dicsőítik Istent. 

Hirtelen nagy földrengés támad, az ajtók kinyílnak, a foglyok bilincsei lehullanak. 

A börtönőr ezt látva öngyilkos akar lenni, mert életével felel a foglyokért. Pál azonban megnyugtatja: mind itt vagyunk. Mire ő:
- Mit tegyek, hogy üdvözüljek?
- Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz - válaszolja Pál. 

Majd részletesebben is kifejti neki az üdvösség útját. Ez az ember hisz és megkeresztelkedik. 

Kimossa Pálék sebeit, megvendégeli őket, és „örvendezett, hogy egész háza népével együtt hisz az Istenben".
Nemcsak a börtön alapjai rendültek meg a földrengés nyomán, hanem ennek az embernek az életét is alapjaiban rengették meg ezek az események. 

Az ő szívének az ajtaja is kinyílt, és szeméről lehullott a hályog. 

Hitt az igének, elfogadta Jézust élete Urának, és azonnal engedelmeskedni kezdett neki: 

megmosdatta, bekötözte, megetette Pált és Szilászt. 

Mert aki hívővé lesz, annak a gondolkozása és egész életvitele is megváltozik. 

Addig sebeket okozott, most sebeket kötöz.

Olykor valamilyen lelki földrengés kell ahhoz, hogy egy embernek mindennél fontosabb legyen ez a kérdés: mit tegyek, hogy üdvözüljek? De boldog az, aki nem a kardjához nyúl, hanem az igéhez. 

Nem maga akarja megoldani a problémát, hanem Isten emberéhez fordul. 

Nem véget vet az életének, hanem elkezdi azt az igazi életet, amit Jézus kínál nekünk.

A LÉLEK KARDJA❣️

,,💞Vegyétek fel... a Lélek kardját, amely az Isten beszéde." (Ef 6,17)

„💞...Isten igéje élő és ható, élesebb minden kétélű kardnál..., megítéli a szív gondolatait és szándékait." (Zsid 4,12)

Isten igéje leleplezi a bennünk levő gonoszt, és ha befogadjuk, megtisztítja az életünket.
Amikor Nehémiás felolvasta a fogságból hazatért népnek a törvényt, sírni kezdtek, de a bűnbánatuk után új szakasz kezdődött életükben. 

Péter pünkösdi prédikációja „szíven találta" a hallgatókat, sokan hittek Jézusban, és új életet kaptak. Isten az ő beszédével végzi bennünk áldott, életet mentő, üdvösséget ajándékozó munkáját. 

Csak ne meneküljünk el az ige hatása elől, sőt olvassuk és hallgassuk azt ezzel a nyitottsággal: 

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

Teremtő erejű igévé azonban Isten Szentlelke teszi az írott szavakat és az emberi bizonyságtételt is.
Ezért a „Lélek kardja" Isten beszéde. 

Nem emberek vagdalkoznak vele, és nem az igét hirdetők ügyességétől függ annak ereje. 

Isten Lelke teszi hatékonnyá úgy, hogy az ige által munkálkodik. 

A Biblia nem tud olyan különös „megvilágosodásról", ami Isten igéjétől függetlenül történne.
Ezek tehát az Isten fegyverei. Krisztus követőjének minden porcikáját védik, kivéve a hátát.
Aki megijed és menekülni akar, az védtelen lesz.
„De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk." (Zsid 10,39)

Igaz ez rám? Vegyük föl az Isten minden fegyverét!

AZ ÜDVÖSSÉG SISAKJA❣️

,,💞Vegyétek fel az üdvösség sisakját is...,, (Ef 6,17)

Ha ütnek, mindenki a fejét védi legjobban. A harcban is védeni kell, mert az emelkedik ki leginkább. Isten egészen biztos védelmet kínál a benne hívőknek: az üdvösség sisakját.
Mit jelent ez? Azt a bizonyosságot, hogy aki beállt Jézus Krisztus seregébe, akinek ő a vezére, az tőle üdvösséget kapott. Az üdvösség szabadulás minden régi köteléktől, ami az embert visszatartotta Jézus követésétől, ami istenellenes cselekedetekre késztette. 

Az üdvösség a Jézus Krisztussal való lelki közösség, az az élet, ami túléli a halálunkat is. 

Aki hisz őbenne, ha meghal is, él.
A sisak viselése hitvallás is: vállalom, hogy Jézushoz tartozom, hogy a benne hívők közösségében élek. S bizonyos vagyok abban, hogy tőle semmi és senki nem szakíthat el. Ő ígérte: „senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn 10,28)
Pál apostol írta sok-sok támadás, nehézség közt: „meg vagyok győződve, hogy... semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban" (Róm 8,38-39).
Aki ebben bizonyos, az nem behúzott nyakkal harcol, és nem lesz soha fejetlen, de nem akar elmenekülni sem, hanem emelt fővel, vállalva hovatartozását, megmentett élete (üdvössége) bizonyosságával helytáll szabadítója, Jézus mellett.
A mai nemzeti ünnep emlékeztet minket szép és többször levert szabadságharcainkra. 

Amikor szinte lefejezték nemzetünket, és már lemondtak róla, Isten mégis kegyelmesen megtartott minket.
De népünk igazi jövőjét is az biztosítja, ha Istent igazán megismerjük és elismerjük, s minél többen elfogadjuk és fejünkre tesszük a Krisztushoz tartozás jelét, az üdvösség sisakját, amit ő kegyelemből ad a benne hívőknek.

A HIT PAJZSA❣️

,,💞Vegyétek fel mindenképpen a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosznak minden tüzes nyilát.,, 

(Ef 6,16)

Van, aminek a valóságát úgy érzékeljük, hogy látjuk, másvalamit úgy, hogy halljuk, tapintjuk, s van, amiről csak másoktól értesülünk. Például a Himaláján kevesen jártunk, mégis elhisszük, melyek a legmagasabb csúcsai, s melyik hány méter magas. 

És van a valóságnak olyan része is, amit érzékszerveinkkel nem tudunk felfogni, mégis létezik. 

Istenről például annyit tudhatunk, amennyit ő a Bibliában elmondott magáról. 

A hit az az „érzékszervünk", amivel ezt komolyan vesszük. 

S aztán tapasztaljuk is, hogy mindez valóban igaz.

A hit tehát az Isten kijelentését igaznak tartó ismeret, és a benne való személyes bizalom.
Az ördög ezt a bizonyosságunkat akarja mindig megrendíteni. 

Kérdéseket tesz fel, s azzal kételyeket támaszt az emberben: csakugyan van Isten; valóban azt tette, amiről a Biblia beszél; helyes az, hogy egy gondolkodó ember komolyan veszi, ami ott le van írva...? 

Ezekkel a „nyilakkal" lövöldözi az ellenség a hívő ember békességét, bizonyosságát.

Ezek ellen véd a hit pajzsa. A római seregben kétféle pajzsot használtak: volt egy kisebb, kerek pajzs, s egy szinte ajtó nagyságú, ami az egész embert védte. Itt az utóbbinak megfelelő szót használja a Szentírás.

Aki komolyan veszi, hogy a Biblia valóban Isten igéje, hogy Isten nem hazudik, ezért az ő igéje is igaz, az a kételkedés nyilai elé odatartja a hit pajzsát. Jézus a kísértések idején gyakran mondta ezt: meg van írva - és ebben teljesen bizonyos volt, így tudott ellenállni, megállni és győzni.

Elég-e az nekem, hogy meg van írva a Bibliában? Tudom-e elég jól, hogy mi van megírva?
A kísértések idején használom-e bátran, teljes meggyőződéssel a hit pajzsát, ezt a bizonyosságot?

MEZITLÁBAS KERESZTÉNYSÉG!

"..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,15)

A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának.
Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut.
Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé.
Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.
És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése?
Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!"
(2Kor 5,19-20)
Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért.
Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel!
Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. Beteljesedett az ember ősi vágya:
„Békíts ki Magaddal s magammal, /
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady Endre)
Hordom-e örömmel ezt a „sarut"?

Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/1265660143947789/

MEZITLÁBAS KERESZTÉNYEK❣️

"💞..felsaruzva a lábatokat a békesség evangéliuma hirdetésének a készségével." (Ef 6,15)

A saru fontos kelléke az engedelmes szolgának.
Csak az tud az elveszett után menni, járatlan úton, úttalan utakon is bátran vinni az evangéliumot, aki felvette ezt a sarut. Mit jelent ezt felölteni? Ebben a mondatban a leghangsúlyosabb szó a készség. 

Az vette magára ezt a sarut, aki eldöntötte: bárhova kész elmenni, ahova Jézus küldi, bármilyen üzenetet kész átadni, amit ő rábíz, bárkivel kész együtt szolgálni, akit ő ad mellé.
Aki nem sebezhető, nem sértődékeny, nem magával van elfoglalva, hanem önfeledten Jézusnak engedelmeskedik és másokért él, az hordja ezt a sarut.

És mit jelent a békesség evangéliumának hirdetése? Azt, hogy teljes meggyőződéssel valljuk:
„Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket... Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!" (2Kor 5,19-20)

Isten nem haragszik ránk, mert Jézus eleget tett a bűneinkért.
Ne féljünk tőle, hanem tiszteljük, imádjuk, béküljünk meg Istennel!
Éljünk egymással is békességben, és így lesz bennünk is igazi békesség. 

Beteljesedett az ember ősi vágya:
„Békíts ki Magaddal s magammal, /
Hiszen Te vagy a Béke."
(Ady Endre)

Hordom-e örömmel ezt a „sarut"? Hiszem és hirdetem-e ezt a jó hírt?