KI JÉZUS❓

,,💞Mester, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel...,, (Jn 3,2)

Tudjuk - mondja Nikodémus nagy öntudattal, fejedelmi többesben. Úgy vélte, ismeri Jézust. 

Olyan szomorú ellenpárja ennek a kijelentésnek az ezután elhangzó kérdése, melyet kétszer is feltett: 

Hogyan lehetséges ez? Jézus pedig visszakérdez: Te Izrael tanítója vagy, és nem tudod?

Azt gondoljuk, hogy tudjuk - például azt, hogy kicsoda Jézus. 

De hamar kiderül, milyen felszínes és hiányos ez a tudás. 

Márpedig életkérdés, hogy valóban megismerjük-e őt, mert „az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust" (Jn 17,3).

Megismerni viszont a bibliai szóhasználat szerint nem csupán értelmi tevékenységet jelent, hanem életközösséget. Ezt a kifejezést a házassági együttélésre is szokták használni. 

Aki felismeri Jézusban Isten küldöttjét, elismeri őt Úrnak az élete felett, az ismeri majd meg egyre jobban a neki való engedelmesség közben.

Éppen ez a lelki közösség hiányzott Nikodémus életéből. Hiszen Jézus nem csupán tanítónak jött! Hamarosan beszélt neki a Megváltó kereszthalálának jelentőségéről, az Atyától kapott küldetéséről.
Ahhoz, hogy Nikodémus valóban tudja, ki Jézus, meg kell még tanulnia, hogy miatta kell majd meghalnia Jézusnak, ő is csak úgy mehet be az Isten országába, ha hisz benne, sőt bűnbocsánatot és új életet kap tőle. Semmilyen kiválósága nem jogosítja fel erre, csak a megváltó Jézus Krisztussal, 

az Isten Fiával való hitbeli közössége.

 
Ez hiányzott az életéből, ez vitte éjnek idején Jézushoz, de nem hiába ment hozzá, ő örök életet, teljes, igazi életet ad a benne hívőknek.
Ki nekem Jézus? Tanító - vagy személyes Megváltóm és Uram?

KI AZ EMBER❓

,,💞Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, a zsidók egyik vezető embere. 

Ő egy éjjel elment Jézushoz...,, (Jn 3,1-2)

Miért ment egy ilyen kiváló férfiú Jézushoz? Hiszen Nikodémus mint farizeus mélyen vallásos volt, mint Izrael tanítója művelt és képzett ember, a nagytanács tagjaként tekintélyes közéleti személyiség. 

S később megtudjuk, hogy gazdag is volt. Mit keres éjszaka Jézusnál?

Önmagát. Istent. A kérdéseire őszinte választ. Mert kicsoda is ő tulajdonképpen? 

És mi végre van a világon? Vajon van értelme annak, amit csinál? Mi lenne az ő feladata? 

Azzal töltötte eddigi életét, amire kapta? És ha egyszer utolsót dobban a szíve - mi lesz akkor? 

Van folytatás? 

És ha van, mitől függ az, hogy boldog legyen az örökkévalóságban? Ki az ember, és mi vár rá?

Sokakban megszólalnak ilyen kérdések ma is. És sokan elhallgattatják lelkük kérdéseit, vagy pótszerekkel, szellemi kábítással próbálják enyhíteni hiányérzetüket. 

Pedig boldog az, aki választ keres ezekre a kérdésekre. 

Boldog, aki komolyan veszi a lélek fájdalmát, mert mint minden fájdalom, ez is valamilyen betegséget jelez. 

A világ sokféle fájdalomcsillapítót kínál, de az igényes ember gyógyulni akar. 

Nikodémus jó orvoshoz fordult, Jézus ismeri bajaink valódi okát, és egyedül ő tud igazi segítséget adni. 

Az ő közelében kiderül, hogy minden emberi kiválóságunk és gazdagságunk sem elég ahhoz, hogy bizonyosak legyünk valódi helyzetünket és a ránk váró jövőt illetően. 

Ő Nikodémusnak is nagy szeretettel megmondta, mire van feltétlenül szüksége, s mindjárt kínálta is neki azt a gyógyszert.

Ne térjünk ki az ilyen kérdések elől! Isten igéjéből tudjuk meg igazán, hogy kik vagyunk és mi Isten terve velünk.

RITKA ALKALMAK❣️

"💞Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok." (Ef 5,16 - Károli)

Amikor beszélgetés közben megnyílik a gyermekünk vagy a hitvesünk szíve; amikor feltárul egy bibliai ige, és Isten gondolatainak a mélyére láthatunk; amikor Isten egészen egyértelművé tesz számunkra valamit; amikor küld valakit, s az megmutatja a helyes utat; vagy amikor erőteljes vágy ébred bennünk az engedelmességre - ezeket az alkalmakat nem szabad elmulasztanunk, hanem mint elkészített, áldott lehetőséget meg kell ragadnunk és ki kell használnunk.
A vak Bartimeust nem lehetett elhallgattatni, amikor megtudta, hogy Jézus előtte megy el az úton. Elszántan kiabálta: Jézus, könyörülj rajtam!
Mert tudta, hogy ez egy soha vissza nem térő alkalom. 

S az is volt, mert Jézus útja innen már a keresztre vezetett.
A római Kornéliusz sem spekulált, hogy mitévő legyen, amikor Isten arra indította, hogy hívassa magához Péter apostolt.
Azt sem tudta, ki ő, de azonnal engedelmeskedett a különös parancsnak.
És akkor lett hívővé, megismerhette Jézus Krisztust, és kapta a Szentlélek ajándékát.
Félix helytartónak is megadatott, hogy Pál apostoltól hallhassa, kicsoda Jézus és mit tett értünk, de ő félbeszakította és nem használta ki az egyszeri alkalmat arra, hogy új életet kapjon.
A „napok gonoszok" kifejezés azt jelenti, hogy sokan azt gondolják, az idő vég nélküli.
Pedig egyszer elfogynak a napjaink, és nem lesz többé lehetőségünk jót tenni, valamit pótolni, vagy az üdvösséget megragadni.

DÖNTÉSEK ELŐTT❣️

,,💞Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.,, 

(Zsolt 32,8)

Többször kerülünk útelágazáshoz, ahol el kell döntenünk, merre menjünk tovább. 

A napi apró döntéseken túl a pályaválasztás, a párválasztás, a munkahely- és lakásváltoztatás nehéz feladat elé állít. Több szempontot kell érvényesíteni, többen adnak tanácsot, néha egymásnak ellentmondókat is. Kire hallgassunk?
A jövőbe nem lát senki. A hívő ember nagy kiváltsága, hogy megkérdezheti Istent. 

Ő nemcsak ismeri a jövőnket, hanem alakítja is azt.
És minket is ő ismer legjobban. Tudja, hol a helyünk az életben, mi a küldetésünk, hol lesz hasznos és boldog az életünk. Hisszük-e ezt? És merjük-e őt ezzel az alázattal és bizalommal kérdezni?
Azt ígéri, hogy tanácsot ad és bölccsé tesz. Bölcs az, aki helyesen tud választani. 

Aki tud különbséget tenni jó és rossz között. 

Aki nem különcködik, de nem is sodródik az árral, hanem az Úrra nézve dönt.
Ki érti meg Isten akaratát? Aki nem csak akkor kérdezi, amikor már minden más lehetősége elfogyott, aki nem csak kivételesen nagy döntések előtt fordul hozzá, aki nem úgy kérdezi, hogy közben maga már eldöntötte, mit fog tenni. 

A Biblia rendszeres tanulmányozása és az annak való engedelmeskedés hangolja rá gondolkodásunkat Isten hullámhosszára. 

Ha ő irányítja a gondolatainkat, akkor képesek leszünk akaratával összhangban lévő döntéseket hozni. Utólag mindig hálásak leszünk ezért.Hisszük-e, hogy ő tudja legjobban, melyik úton kell járnunk? 

Rá merjük-e bízni magunkat és szeretteinket egészen? 

Készek vagyunk-e esetleg a nehezebbet választani, ha ő arra vezet? 

Adj Lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem. Elrendelt utamat s minden parancsodat. 

Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat...

(Corneille Peter, ford. Áprily Lajos)

SZÜLEINK❣️

"💞Tiszteld apádat és anyádat..." (2Móz 20,12)

Ők persze segítsenek kapcsolataikkal, pénzükkel, maradék erejükkel! Mindenre szükségünk van.

Istenem, bocsásd meg, hogy természetesnek tartom, hogy a szüleim törődnek velem, de én alig szoktam őszintén érdeklődni hogylétük felől! 

Megszoktam, hogy megbocsátanak nekem, én pedig kegyetlenül szemükre vetem gyengeségeiket.

Köszönöm, hogy még imádkozhatom értük. 

Köszönöm, hogy sok jót kaptam tőled rajtuk keresztül. Köszönöm, ha örömet is tudtam nekik szerezni. 

Köszönöm, hogy sok áldásban az ő imádságuk által van részem.
Kérlek, vedd őket körül gyengéd szereteteddel, s taníts meg engem is erre! 

Add, hogy észrevegyem, mire van szükségük, s azt örömmel tudjam nekik nyújtani!
Segíts, hogy a tőlük kapott szeretetet továbbadjam saját gyermekeimnek, szüleim hibáit pedig ne ismételjem meg!
S könyörgök, add meg nekik a legtöbbet, amit e földön megkaphatnak: a benned való élő hitet, bűneik bocsánatát és az örök életet, Jézusért!
Ámen.

TANÁCSTALAN SZÜLŐK❣️

"💞Mánóah ezt mondta: ...milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?"

(Bír 13,12)

Sámson szülei Istentől kértek tanácsot. Ő ismeri legjobban gyermeküket, hiszen ő alkotta és ő szereti a legjobban. Egyedül ő tudja, hol lesz gyermekük helye az életben, mi a küldetése.
Az apa kérdezi ezt az Úrtól, s mindketten odaállnak Isten elé alázatosan gyermeknevelést tanulni - mégpedig idejében, már születése előtt. Aki ilyen gyermeke a mennyei Atyának, az jó nevelője lesz a gyermekeinek.
Egyik kérdésük: mit tegyenek a szülők? Nem akarnak semmit Isten nélkül tenni.

Nem a maguk vágyait akarják mindenáron valóra váltani gyermekük életében, hanem Isten akaratát keresik.
Másik kérdésük: mit tegyen a gyermekük? Ne ő döntse el, mert nem tud jól dönteni! 

De ne is hitetlen kortársak tanácsolják, és ne sodorja magával semmilyen divat!
Tanuljon meg ő is tudatosan és teljes bizalommal engedelmeskedni Istennek! S ha ezt nemcsak hallja szüleitől, hanem látja is a jó példát, az meggyőzően fog hatni rá.
Tanuljunk meg helyesen beszélni gyermekeinknek Istenről, és Istennek gyermekeinkről!
Akinek pedig nincsenek test szerinti gyermekei, annak legyenek lélek szerintiek: vezessen Jézushoz másokat! 

Ahogyan a gyermektelen Pál apostol írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)

KIÉ A GYERMEKÜNK?

"💞Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!" (1Sám 1,28)

Az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem, te az enyém vagy. 

Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell, helyetted is szenvedni fogok.
S nem tudja még, hogy egy idő után a gyermek nem akar az övé maradni, sok nehéz helyzetben nem tud majd vigyázni rá, és lehet, hogy nem helyette, de miatta kell majd szenvednie.
A fenti ige Anna imádságából való, aki azt vallotta: a gyermekem Istené.
„Teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" (Károli)
Örülök, hogy ránk bízta egy időre, tőle fogadjuk el olyannak, amilyen. 

De nem magunknak neveljük, hanem az Úrnak.
Az ő terve valósuljon meg az életében! Igyekszünk megismertetni vele az élő Istent. 

Sokat fogunk imádkozni érte, ez lesz számára a legbiztosabb védelem.
Nemcsak mi akarunk gyönyörködni benne, legyen olyan ember, akiben Isten kedvét leli, s legyen sokak számára áldássá!
Kié a gyermekünk? Nem gazdátlan, de nem is a miénk, hanem Istené.
Ezért lesz mindig biztonságban, és ezért lehetünk nyugodtak miatta.
Aki komolyan veszi, hogy gyermeke az Úré, az nem büszke rá, hanem hálás érte. 

Nem dicsekszik vele, hanem dicsőíti érte Istent. Nem aggódik, hanem imádkozik.
Nem imádja, hanem szereti. Ez nehezebb, de csak ez használ a gyermeknek.