TANÁCSTALAN SZÜLŐK❣️

"💞Mánóah ezt mondta: ...milyen legyen a gyermek élete, és mit tegyünk vele?"

(Bír 13,12)

Sámson szülei Istentől kértek tanácsot. Ő ismeri legjobban gyermeküket, hiszen ő alkotta és ő szereti a legjobban. Egyedül ő tudja, hol lesz gyermekük helye az életben, mi a küldetése.
Az apa kérdezi ezt az Úrtól, s mindketten odaállnak Isten elé alázatosan gyermeknevelést tanulni - mégpedig idejében, már születése előtt. Aki ilyen gyermeke a mennyei Atyának, az jó nevelője lesz a gyermekeinek.
Egyik kérdésük: mit tegyenek a szülők? Nem akarnak semmit Isten nélkül tenni.

Nem a maguk vágyait akarják mindenáron valóra váltani gyermekük életében, hanem Isten akaratát keresik.
Másik kérdésük: mit tegyen a gyermekük? Ne ő döntse el, mert nem tud jól dönteni! 

De ne is hitetlen kortársak tanácsolják, és ne sodorja magával semmilyen divat!
Tanuljon meg ő is tudatosan és teljes bizalommal engedelmeskedni Istennek! S ha ezt nemcsak hallja szüleitől, hanem látja is a jó példát, az meggyőzően fog hatni rá.
Tanuljunk meg helyesen beszélni gyermekeinknek Istenről, és Istennek gyermekeinkről!
Akinek pedig nincsenek test szerinti gyermekei, annak legyenek lélek szerintiek: vezessen Jézushoz másokat! 

Ahogyan a gyermektelen Pál apostol írta: „gyermekeim, akiket újra meg újra fájdalmak között szülök meg, amíg kiformálódik bennetek a Krisztus." (Gal 4,19)

KIÉ A GYERMEKÜNK?

"💞Legyen egész életére felajánlva az Úrnak!" (1Sám 1,28)

Az öntudatos szülő ezt mondja: gyermekem, te az enyém vagy. 

Megvédelek minden bajtól, elhalmozlak minden jóval, büszke vagyok rád, megtervezem az egész jövődet, s ha kell, helyetted is szenvedni fogok.
S nem tudja még, hogy egy idő után a gyermek nem akar az övé maradni, sok nehéz helyzetben nem tud majd vigyázni rá, és lehet, hogy nem helyette, de miatta kell majd szenvednie.
A fenti ige Anna imádságából való, aki azt vallotta: a gyermekem Istené.
„Teljes életére az Úrnak legyen szentelve!" (Károli)
Örülök, hogy ránk bízta egy időre, tőle fogadjuk el olyannak, amilyen. 

De nem magunknak neveljük, hanem az Úrnak.
Az ő terve valósuljon meg az életében! Igyekszünk megismertetni vele az élő Istent. 

Sokat fogunk imádkozni érte, ez lesz számára a legbiztosabb védelem.
Nemcsak mi akarunk gyönyörködni benne, legyen olyan ember, akiben Isten kedvét leli, s legyen sokak számára áldássá!
Kié a gyermekünk? Nem gazdátlan, de nem is a miénk, hanem Istené.
Ezért lesz mindig biztonságban, és ezért lehetünk nyugodtak miatta.
Aki komolyan veszi, hogy gyermeke az Úré, az nem büszke rá, hanem hálás érte. 

Nem dicsekszik vele, hanem dicsőíti érte Istent. Nem aggódik, hanem imádkozik.
Nem imádja, hanem szereti. Ez nehezebb, de csak ez használ a gyermeknek.

KI NEM LEHET JÉZUS TANÍTVÁNYA❓

,,💞Ha valaki nem hordozza a maga keresztjét, és nem jön utánam, az nem lehet az én tanítványom., 

(Lk 14,27)

Egy alkalommal Jézus nagyon szigorúan beszélt arról, hogy mi tesz valakit alkalmatlanná arra,

 hogy az ő tanítványa legyen.

Három okot említett: 

1. Aki jobban szereti a számára legfontosabb embereket vagy önmagát, mint Jézust, az nem lehet a tanítványa. 

(Mt 10,37). Nem „meggyűlölni" kell őket, hanem átsorolni. 

Aki Jézus követője lett, annak az életében ő legyen az első helyen, s mindenki utána következzen! 

Az ő személye legyen meghatározó minden tekintetben! Ettől nem kell félni, mert mindenki így jár jól. 

Hiszen akinek Jézus Krisztus abszolút tekintély, aki csak őt hajlandó imádni, az tudja helyesen szeretni a szüleit, házastársát, gyermekeit, önmagát s még az ellenségét is. 

2. Aki nem hordozza a keresztjét, az sem lehet tanítvány.
A kereszt mindig a Krisztusért vállalt lemondás, szenvedés, önmegtagadás

. (A betegség, rossz szomszéd, kellemetlenség „tövis", nem kereszt.) 

A kereszt az áldozat jelképe. 

Krisztust követni áldozatvállalást, folyamatos önmegtagadást is jelent. 

Az érte vállalt gúny, mellőzöttség, a magam kényelméről, hiúságáról való lemondás: kereszthordozás. 

Mire vagyok kész Jézusért? Mibe kerül nekem a kereszténységem? 

3. „...aki közületek nem mond le minden vagyonáról, nem lehet az én tanítványom." (Lk 14,33) 

„Vagyon" az, ami az életünkben Jézus mellé vagy az ő helyére kerülhet. 

Ami olyan vagy csaknem olyan fontos lesz, mint ő. 

Amiben bízik valaki, ami lefoglalja, betölti, 

és így visszatartja attól, hogy kövesse Krisztust.
Az erényeink, jótetteink, tehetségünk, képességeink, mindaz, ami büszkeséggel tölti el az embert. 

Ábrahám számára Izsák lett a „vagyon", a legfontosabb. 

Ezért kellett volna feláldoznia, de nem kellett, mert kiderült, hogy Istent Izsáknál is jobban szereti. 

Hol van Jézus az értékrendünkben? Ő-e a legfontosabb?

 

BIZONYTALANSÁGTÉTELÜNK MÓDJA❣️

,,💞...legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. ...szelíden és tisztelettudóan...,,(1Pt 3,15-16)

Hogyan kell Jézus Krisztus tanítványának számot adnia a hitéről? Isten igéje ehhez is nyújt hasznos szempontokat.

A tanítvány ne vegye rossznéven, ha számon kérik! Egyáltalán semmilyen helyzetben, semmi miatt ne sértődjön meg! Jó az, ha rákérdeznek: te mit is hiszel, és miért hiszed azt? Hitvallásunk lényegét hasznos előre megfogalmazni, hogy világosan és egyszerűen tudjuk összefoglalni. 

Aztán lehet, hogy nem azt kell elmondanunk, de ne a számonkéréskor kelljen kapkodni és rögtönözni!

Legyetek készen - ez arra utal, hogy nem kell provokálni, nem kell kényszernek éreznem a bizonyságtételt, de ha megkérdeznek, ha úgy alakul egy beszélgetés, akkor Krisztus tanítványaként legyek kész megszólalni!

Mégpedig szelíden és tisztelettudóan. Vagyis nem kioktatóan, nem fölényesen, nem magamat különbnek tartva. A hívő semmiben sem „különb", mint az, aki számon kéri. Pusztán arról van szó, hogy ő már ismeri azt a Krisztust, aki segíteni tud mindnyájunkon. Valaki ezt mondta: a bizonyságtétel azt jelenti, hogy egyik koldus megmutatja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni.

De nem erőszakosan akarunk „megetetni" másokat, csak szeretettel megmutatjuk a lelőhelyet, s bemutatjuk a Megváltót.

Pál apostol még kiegészíti ezt két szemponttal:
„hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát..., hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell." (Ef 6,19-20)
„Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. 

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." (Kol 4,5-6)

Eközben pedig ne feledjük az ígéretet: aki titeket hallgat, engem hallgat. Jézus célba tudja vinni a legügyetlenebb bizonyságtételt is.

https://www.facebook.com/CseriKalmantanitasai/videos/628598808140470/

BIZONYSÁGTÉTELÜNK MÓDJA❣️

"💞..legyetek készen mindenkor számot adni mindenkinek, aki számon kéri tőletek a bennetek élő reménységet. ...szelíden és tisztelettudóan..." (1Pt 3,15-16)

A tanítvány ne vegye rossznéven, ha számon kérik!  Egyáltalán semmilyen helyzetben, semmi miatt ne sértődjön meg! Jó az, ha rákérdeznek: te mit is hiszel, és miért hiszed azt? 

Hitvallásunk lényegét hasznos előre megfogalmazni, hogy világosan és egyszerűen tudjuk összefoglalni. Aztán lehet, hogy nem azt kell elmondanunk, de ne a számonkéréskor kelljen kapkodni és rögtönözni!

Legyetek készen - ez arra utal, hogy nem kell provokálni, nem kell kényszernek éreznem a bizonyságtételt, de ha megkérdeznek, ha úgy alakul egy beszélgetés, akkor Krisztus tanítványaként legyek kész megszólalni! Mégpedig szelíden és tisztelettudóan.
Vagyis nem kioktatóan, nem fölényesen, nem magamat különbnek tartva.

 
A hívő semmiben sem „különb", mint az, aki számon kéri. 

Pusztán arról van szó, hogy ő már ismeri azt a Krisztust, aki segíteni tud mindnyájunkon. Valaki ezt mondta: a bizonyságtétel azt jelenti, hogy egyik koldus megmutatja a másiknak, hol lehet kenyeret kapni. 

De nem erőszakosan akarunk „megetetni" másokat, csak szeretettel megmutatjuk a lelőhelyet, s bemutatjuk a Megváltót.

Pál apostol még kiegészíti ezt két szemponttal:
„hogy bátran ismertessem meg az evangélium titkát..., hogy bátorságom legyen azt úgy hirdetni, ahogyan kell." (Ef 6,19-20)

„Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel. 

Beszédetek legyen mindenkor kedves, sóval fűszerezett, hogy így mindenkinek helyesen tudjatok felelni." (Kol 4,5-6)

Eközben pedig ne feledjük az ígéretet: aki titeket hallgat, engem hallgat. Jézus célba tudja vinni a legügyetlenebb bizonyságtételt is.

BIZONYSÁGTÉTELÜNK AKADÁLYAI❣️

"💞..Urunk, tekints az ő fenyegetéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék igédet..." (ApCsel 4,29)

Akadály lehet az emberektől való félelem is: vajon mit szólnak hozzá, hogyan fogadják? 

Senki sem örül annak, ha visszautasítják vagy kigúnyolják. 

Márpedig az evangélium hirdetésével ez együtt járhat, mert nagy az emberek tudatlansága, és Isten igéjétől egyre messzebb kerül a közgondolkodás.

Ezért kell nagyon szeretnünk azokat, akiknek bizonyságot teszünk. 

Akiben nincs ott a mentő szeretet, azt könnyen megbénítja a közönye vagy a büszkesége.
Ez is akadálya a hiteles bizonyságtételnek. Akadály lehet, ha nem vagyunk tisztában a feladatunkkal. 

Nem előadást kell tartanunk, hanem Isten meghívását kell átadni: mit tett Jézus értünk, s mit végzett már el az életünkben. 

Ha pedig valamire nem tudunk válaszolni, őszintén megmondjuk: nem tudom.

 
Mint a vakon született is, akit Jézus meggyógyított:
„Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok: bár vak voltam, most látok." (Jn 9,25)

Aki meg van győződve arról, hogy amit másoknak mond, az igaz, és számukra is nagyon fontos, az legyőzi ezeket az akadályokat. 

Aki nemcsak hallott egy gyógyszerről, hanem rajta is az segített, meggyőzően tudja ajánlani azoknak, akiket szeret. Márpedig az evangélium igaz, és erről nem nekünk kell meggyőznünk a hallgatókat, hanem Isten Szentlelke teszi azt. 

Ezért az első keresztényekhez hasonlóan mi is teljes bátorsággal mondhatjuk bárkinek, és kérhetjük ezt a bátorságot Istentől.

BIZONYSÁGTÉTELÜNK ALANYA❣️

(Jézus mondta:) ,,💞Aki titeket hallgat, engem hallgat...(Lk 10,16)

Jézus Krisztus azt ígérte, hogy a róla szóló hiteles bizonyságtétel végső alanya mindig ő lesz. 

Vagyis ő ad gondolatokat, szavakat és szeretetet küldötteinek, hogy helyesen tudják átadni a meghívást az embereknek.

Így szoktuk-e hallgatni az igehirdetést, hogy azt maga Jézus mondja nekünk az igehirdetőn keresztül?
És azzal a bizonyossággal szólunk-e mi is róla másoknak, hogy egyszerű szavainkon keresztül Ő maga tud megszólítani embereket? Amikor ez valóban megtörténik, egyedül neki adunk-e dicsőséget?
Így hallgatni, így hirdetni az Ő igéjét, és így dicsőíteni Őt - ez következik mai igénkből.

Sok kétség van Jézus mai tanítványaiban is, hogy esetleg nem tudnak jól fogalmazni, bölcsen válaszolni kérdésekre, megfelelően beszélni róla. Jézus első tanítványai közül többen írástudatlanok voltak, s néha nehéz helyzetben kellett helytállniuk. Jézus így biztatta őket: „ne aggódjatok amiatt, hogy miképpen vagy mit mondjatok, mert megadatik nektek abban az órában, hogy mit mondjatok. 

Mert nem ti vagytok, akik beszéltek, hanem Atyátok Lelke szól általatok." (Mt 10,19-20)

Ez mára is érvényes, bízzunk ebben!

Amikor elkezdték szolgálatukat, a következőt tapasztalták: „hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomában járó jelekkel." 

(Mk 16,20)

De az igen művelt Pál apostol sem magától akart szólni, hanem azért imádkozott: „adassék nekem az ige, ha szóra nyitom a számat" (Ef 6,19).

Ne tartson tehát vissza bennünket semmi attól, hogy közöljük az Isten szeretetéről szóló jó hírt másokkal!
Egy meghívást kell átadnunk, s amikor ezt tesszük, mindig bizonyosak lehetünk abban, hogy maga a meghívó, az Úr Jézus Krisztus szól rajtunk keresztül, s hitet is Ő tud támasztani azok szívében, akikhez küldött.