2024. február 20., kedd

BIZONYSÁGTÉTELÜNK TARTALMA❣️

,,💞..(Jézus) így hirdette az Isten evangéliumát: „...elközelített már az Isten országa, térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban." (Mk 1,14)

Vagyis az a tény, hogy Isten uralkodik. Ő, aki létrehívta ezt a világot, nem hagyta magára, az általa teremtett törvények ma is működnek, erkölcsi törvényei érvényesek, ő mondja meg, mi jó és mi rossz, és nagy szeretetéből lehetővé tette az embernek, hogy visszatérjen az ő országába, vagyis uralma alá. 
Az evangélium lényege: nyitva van a kapu, amit becsaptunk magunk mögött. 
Az idegenbe szakadt, lázadó ember kaphat útlevelet, hogy hazatérjen. Mi az ára? 
Azt megfizette Jézus Krisztus, amikor a kereszten helyettünk elszenvedte bűneink büntetését. 

Amikor meghalt, kettéhasadt a jeruzsálemi templom vastag függönye, ami addig távol tartotta a bűnöst a szent Istentől.
Aki visszatér, visszakapja az elveszített igazi életet, s újra Isten szeretetének uralma alatt élhet. Higgyetek ennek a jó hírnek! A probléma abban van, hogy ez az evangélium egyre idegenebb a mai ember számára. Mert egyre öntörvényűbben akar élni, nem Isten törvényei szerint. 
Emiatt egyre több bajt zúdít magára, ugyanakkor nem Jézus hívását akarja hallani, hanem bűnei igazolását, természetellenes és életellenes tettei tudomásulvételét várja az egyháztól is. 
A keresztény bizonyságtétel azonban tartalmában nem az igényekhez igazodik, hanem a megváltó Jézus utasításához. Lehet, hogy ez nem korszerű (sosem volt az), de ma is időszerű, mert ez segíthet rajtunk. 

Ne torzítsuk el, ne hallgassunk el belőle semmit, ne elegyítsük semmi tőle idegennel, így „Isten ereje az, minden hívőnek üdvösségére" (Róm 1,16). Higgyem és hirdessem én is teljes meggyőződéssel!





2024. február 19., hétfő

KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉG❣️

"💞...szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket."
(Jak 1,21)

Vannak, akik azt mondják, hogy a Jézus Krisztusról való tanúságtétel ma már nem időszerű, felesleges, haszontalan fáradozás, a 21. században másra van szükségük az embereknek. 
Az igehirdetés helyett valami társadalmilag hasznosabb tevékenységet kellene folytatniuk a hívőknek.

Ehhez meg kell vizsgálnunk, hogy milyen következményei vannak, ha valahol komolyan veszik, „szelíden befogadják" az Isten kegyelméről szóló örömhírt. 
Vajon társadalmilag mennyire hasznos, ha részeges emberek jó útra térnek; akik addig loptak, többé nem teszik, sőt visszaviszik, amit eltulajdonítottak; ha olyan emberek formálódnak, akik önzetlenül segítik egymást, akik egy életen át szeretik a házastársukat, gondosan nevelik a gyermekeiket; egészséges életet élnek; nem hajlandók hazudni, csalni és becsapni másokat; akkor is dolgoznak, amikor nem ellenőrzik őket, nem gyártanak selejtet; békességben élnek egymással; ha azok a fiatalok, akik komolyan veszik Isten igéjét, nem teszik tönkre a testüket; elkötelezetten készülnek a hivatásukra; felelősen kötnek házasságot; örömmel vállalnak több gyermeket; szeretettel ápolják idős szüleiket... 
Ahol hangzik Isten igéje, és azt hittel befogadják, ott ilyen gyümölcsök teremnek. 
Mert az igén keresztül maga Jézus Krisztus munkálkodik az emberekben, s a benne való igaz hitből mindig rá jellemző erkölcs is fakad.

Az evangélium hirdetésének tehát az egész társadalmat érintő szociális, egészségügyi, sőt gazdasági hatása is van. Mindenki maga döntse el, hogy közhasznú tevékenység-e az igehirdetés!

Nem beszélve arról, hogy Isten az ő igéjével hív ki minket a biztos pusztulásból, a nélküle eltöltendő örök kárhozatból is. Igaz tehát mai igénk: a befogadott evangélium menti meg a lelkünket.
Hangozzék a Jézusról szóló hiteles bizonyságtétel az én ajkamon is!




2024. február 18., vasárnap

HÍVŐ és HITVALLÓ❣️

,,💞Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek, és azután elküldje őket, hogy hirdessék az igét...,, 
 (Mk 3,14)

Jézus Krisztus nemcsak azért hív magához embereket, hogy üdvözüljenek, hanem azért is, hogy miután tőle bűnbocsánatot és örök életet kaptak, másokat is hívjanak őhozzá. Ennek célja, hogy minél többen kimeneküljenek az Isten nélküli állapotból.

Ő így fogalmazott: „Jöjjetek utánam, és emberhalászokká teszlek benneteket." (Mk 1,17)
Isten már az Ószövetségben ezt a célt tűzte ki a választott nép elé: „A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig." (Ézs 49,6) 
Péter apostol pedig így bátorítja erre a hívőket: „hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket" (1Pt 2,9).
A hívőnek tehát hitvallóvá kell válnia. Ami rajtunk segített, azt másoknak is fel kell kínálni. 
Aki a mi életünket megmentette és gazdaggá tette, azt másokkal is meg kell ismertetnünk. Ez minden hitre jutott keresztény nagy lehetősége és kötelessége.
Tesszük ezt szavak nélkül, a megváltozott, Jézusra mutató életünkkel is, de beszéljünk másoknak hittel és szeretettel Jézus Krisztusról, kereszthalálának és feltámadásának jelentőségéről is!
Az egyik németországi uszoda falán a következő felirat áll: Wer nicht rettet, tötet. 
Aki nem ment, az öl. Érvényes ez a lelki mentőszolgálatra is. 
Ezért mondta Pál apostol Efézusban: én nem lettem gyilkosa senkinek („mindenki vérétől tiszta vagyok"), hosszú időn át hirdettem nektek az Isten teljes akaratát (ApCsel 20,26-27).

Tudta, hogy az igehirdetés életmentő szolgálat, mert aki azt hittel befogadja, abban az ige új életet teremt és üdvözíti.
Készek vagyunk-e Jézustól kapott feladatunkként végezni ezt a mentőszolgálatot?


2024. február 17., szombat

HALLGATÓ vagy TANÍTVÁNY❣️

"💞Tizenkettőt választott ki arra, hogy vele legyenek.. " (Mk 3,14)

Jézusnak sok hallgatója volt, de kevés tanítványa. Ma is viszonylag sokan hallanak róla, 
de kevesen ismerik őt. Gondolkodjunk el néhány napig arról, mit jelent ma Jézus Krisztus tanítványának lenni!

Egy mai tanuló és egy akkori tanítvány között jelentős különbségek vannak. 
Ma csupán bizonyos tananyagot kell elsajátítani, akkor a mester egész életszemléletével kellett azonosulni. 
Ma csupán bizonyos időt tölt együtt az ember tanítójával, akkor viszont évekig együtt élt vele, 
ahogyan Jézus a tizenkettővel. A folyamatos együttlét és a teljes belső azonosulás következtében a tanítvány hasonlóvá kezdett válni mesteréhez. 
Jézus emlékeztette is olykor tanítványait: ahogyan én cselekedtem, ti is úgy tegyetek, erről ismerik meg, hogy az én tanítványaim vagytok (Jn 13,34-35).

Éppen ez volt a tanítványság egyik célja. Amikor Jézus elhívta tanítványait, két célt jelölt meg: 
hogy vele legyenek, s hogy elmenjenek prédikálni és jót cselekedni másokkal. 
Ez a sorrend: előbb a vele való együttlét, a lelki egység kialakulása szükséges, hogy utána az ő erejével és szeretetével tudjanak szolgálni az embereknek.

A tanítvány vállalja mesterét, nem szégyelli őt, ha kell, viseli az ezzel járó szenvedést is. 
A hallgató megőrizheti függetlenségét, semlegességét vagy akár ellenkezését is. 
A tanítvány azonban elkötelezett ember. Ha ez mások szemében „nem éri meg", 
akkor is hű marad hozzá, mert neki mindennél többet ér a vele való közösség.

Ki vagyok én: hallgató vagy tanítvány? Csupán ismeretekkel rendelkezem Jézusról, vagy ismerem is őt? 
Csak időnként keresem a vele való találkozást, vagy együtt is élek vele? 
Kezd-e már hasonlítani az életem Jézuséra? 
Aki sorsközösséget vállal vele itt a földön, annak lesz majd sorsközössége vele a mennyei dicsőségében is. 
Uram, segíts, hogy ne csak hallgassalak, hanem kövesselek is!


2024. február 16., péntek

KI A VILÁG VILÁGOSSÁGA❓

"💞Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."- (Jn 8,12)

Ezt Jézus Krisztus mondta magáról. Szomorúan tapasztaljuk, hogy ezen a világon milyen sötétség uralkodik. 
Gyakran sötét erők irányítják az eseményeket, sötét szándékok húzódnak meg szépnek látszó törekvések mögött, sötétben tapogatnak tömegek - néha meglepően nagy önbizalommal -, és sokan élnek tudatlanságban Isten dolgait illetően. 
Aki őszinte, az magát is rajta kapja, hogy olykor milyen sötét indulatok és gondolatok mozdulnak meg benne, s néha olyan sötét cselekedeteken is tetten érjük magunkat, amelyeket nem szeretnénk világosságra hozni (Jn 3,19-21).

Jézusról azt írja a Biblia, hogy vele „az igazi világosság" jött el a világba. 
Az, ami leleplezi a sötét dolgokat, aminél lehet helyesen tájékozódni, ráadásul Jézus nem azt mondta, hogy van nála világosság, hanem hogy ő maga a világosság, tehát belőle árnyékmentes fény árad.

A hegyi beszédben azonban elhangzott egy másik állítása is. 
A benne hívőkről ezt mondta: „Ti vagytok a világ világossága." (Mt 5,14) 
Ez nem ellentmondás a Bibliában, hanem örömhír a számunkra. 
Jézus a világ világossága, de aki hisz benne, vagyis szoros lelki közösségben él vele, annak az életére kiárad Jézus világossága, s mint másodlagos fényforrás, tükrözi azt a világban.

Jézus pontosan ezt tette tanítványai küldetésévé. Aki enged az ő hívásának, az kilép a sötétségből, megtanul világosságban járni, elkezd világítani másoknak is. Isten országát képviseli ebben a világban, s mutatja az utat a világ világosságához: Jézushoz. 
Teszi ezt nemcsak szavakkal, hanem megszentelt, tiszta életével is. 
Az ilyenekről írja Pál apostol: „romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban" (Fil 2,15).
Világít-e így az életünk?


2024. február 15., csütörtök

TARTÓS GONDOSKODÁS❣️

"💞Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta." -(Lk 10,34)

Gyönyörű ennek a samaritánusnak a példája! Az irgalmasság nem pillanatnyi lelkesedés, 
ezért tartósan, amíg csak szükség van rá, az áldozat mellett marad, utána is gondoskodik róla, 
nem sajnálja a pénzt sem, végül pedig csendben eltűnik.

Így kell segíteni. Pedig emiatt csak nagy késéssel tudta elintézni a saját programját. 
De nemcsak elsősegélyben részesítette, hiszen akkor bekötözve pusztul el a szerencsétlen, 
hanem felteszi a saját állatára, keres egy vendégfogadót, vele marad, ápolja, s amikor már mindenképpen tovább kell mennie, anyagilag és erkölcsileg is gondoskodik róla.

Ez hiányzik sokakból. Alkalmi felbuzdulásra sokan készek, de valakiről tartósan gondoskodni, csendben, észrevétlen hűséggel ápolni, időt, pénzt, figyelmet áldozni rá sokkal kevesebben hajlandók. Pedig az állhatatosság, a hűség, az önfeláldozás fontos tulajdonságai a keresztény jellemnek.

Ki képes erre? Tulajdonképpen csak egyvalaki volt rá igazán képes. 
Őt is félholtra verték, utána keresztre szögezték, s ott még gúnyolták is. 
Az ő sebeit nem mosta ki senki, nem kötözte be senki, de a Biblia ezt írja: az ő sebei árán gyógyultunk meg.
 (Ézs 53,5). 

Aki egyszer megérti, hogy Jézusnak miért kellett mindezt elszenvednie ártatlanul, úgy, 
hogy ő mindig mindenkihez irgalmas volt, aki előtt világossá válik, hogy a mi sokféle irgalmatlanságunk juttatta őt a keresztre, és az ő nagy irgalmát, bűnbocsátó szeretetét hittel megragadja, az kap Jézustól ilyen irgalmas természetet. 
S az ilyen ember meglátja majd a magukra hagyott sebesülteket, meg fog állni, kész lesz lehajolni, 
nem félti a kincseit, a kényelmét, de tud majd tartósan áldozatot hozni másokért, és nem feltűnni akar, hanem tud eltűnni is.


2024. február 14., szerda

KÖNNYET TÖRÖLNI, SEBET KÖTÖZNI❣️

"💞...odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. "- (Lk 10,34)

Az irgalmatlanság mindig felfedi mások sebét. Élvezettel beszél mások hibáiról, mulasztásairól, gyengeségeiről, bűneiről. Az irgalmasság elfedezi, betakarja azokat. 
A példázatbeli samáriai elsősegélyben részesíti a sebesültet. 
Az azonban, hogy olajat és bort használ ehhez, arra is utal, hogy kész volt áldozatot hozni érte. 
Ugyanis ezek a legdrágább árucikkek közé tartoztak.

Olykor azért nem leszünk irgalmasak, mert féltjük azt, ami segíthetne. 
Pótszereket használunk, s közben szorítjuk a markunkban az értékeinket, aztán sokszor ott mennek tönkre, megsemmisülnek, mint gyerekek markában a hó, és végül senki nem veszi hasznát. 
Mennyire igaz: az marad a mienk igazán, amit továbbadtunk! 
Meg van írva: „Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét." (Péld 19,17)

A seb kitisztítása és bekötözése általában fájdalommal jár. 
Az irgalmasság nem riad vissza attól sem, hogy a gyógyulás érdekében átmenetileg akár fájdalmat is okozzon a másiknak. 
Az irgalmasság nem mindennel egyetértő elvtelenség, nem mindent helyeslő gyávaság, és nem mindent megengedő közömbösség, hanem valódi szeretetből fakad. 
A szeretet pedig néha a saját érzelmeit is elhallgattatja a másik érdekében.

Isten is így szeret minket. Ha a szép szó nem használ, megszorongat egy kicsit, hogy el ne vesszünk. 
Ha kell, próbatételekkel ment meg a végzetes bajtól.

Legyen csendes imádságom:
"Ha látok sírót, szenvedőt,
Te adj szívembe szent erőt
Könnyet törölni, sebet kötözni, Jézusom!"
(Dóka Zoltán)