A KERESŐ EMBER❣️

"💞Szerette volna látni, hogy ki az a Jézus, de kistermetű lévén, nem láthatta a sokaságtól. Ezért előrefutott és felmászott egy vadfügefára, hogy lássa őt, mert arra kellett elmennie." (Lk 19,3-4)

Aki keresni kezdi Jézust, bizonyos lehet benne, hogy Jézus már előbb kereste őt.
Zákeus látni akarja a Megváltót. Hallott róla, s ez bizalmat ébresztett a szívében. 

Hallgatnunk kell az evangéliumot, mert a hit mindig az Isten igéjének hallása során születik. (Róm 10,17). 

Aki hallotta, hogy Jézus Krisztus milyen tetteket vitt véghez mások életében, maga is vágyakozni kezd őutána.
A kereső ember előtt azonban mindig vannak akadályok. 

Zákeust a termete és az emberek ellenszenve akadályozta abban, hogy lássa Jézust. 

A mi esetünkben gyakran előítélet, kételyek, képmutató vallásos emberekben való csalódás nehezíti a találkozást. 

Ezeket azonban le lehet győzni. Zákeus előkelő ember létére is felmászott egy fára, hogy segítsen magán. 

Vállalta a szégyent, áldozatot is kész volt hozni azért, hogy lássa Jézust.

 Mi milyen áldozatra vagyunk készek, hogy találkozzunk vele?

Ott kereste az Urat, ahol megtalálható volt: „arra kellett elmennie". 

Hol lehet ma leginkább találkozni Jézussal? Ő maga mondta: ahol emberek őérte jönnek össze, ahol a róla szóló evangélium hangzik.

De Zákeus mégsem találta még meg. Miért? Mert aki csak látni kívánja, de nem akarja nyíltan elkötelezni magát mellette, az nem találja meg. 

Aki úgy gondolja, hogy majd saját maga megoldja lelki hiányának pótlását, kudarcot vall. 

S aki elbújik Jézus elől a lombok közé, az nem találkozhat vele. 

Vele csak lent lehet találkozni, magunkat megalázva, bűneinket megvallva. 

Ne nézegessük, méregessük őt, hanem boruljunk le előtte, és mondjuk el saját imádságunkként:

Jöjj, királyom, Jézusom! Szívem, íme, megnyitom... Élet útját megmutasd, Én meg nem találom azt.

(Finn népi ének, ford. Podmaniczky Pál) 

AZ ELVESZETT EMBER❣️

,,💞...(Jézus) Jerikóba ért, és áthaladt rajta. Élt ott egy Zákeus nevű gazdag ember, aki fővámszedő volt.,, 

(Lk 19,1-2)

Zákeus története meggyőzően szemlélteti, hogyan változik meg egy ember, ha találkozik Jézussal. 

Ő fővámszedő volt Jerikóban, a pezsgő kereskedővárosban.

 Gazdag volt, mert a vámszedők általában többet hajtottak be, mint ami járt. 

Ezért és a megszálló rómaiakkal való együttműködésük miatt megvetették őket az emberek. Vámszedőnek lenni nyereségvágyból elkövetett hazaárulást jelentett.

Magas pozíciója és sok pénze azonban nem tette boldoggá Zákeust. 

Ezt igazolja szenvedélyes keresése is, ami akkor szűnt meg, amikor Jézus bement hozzá. 

A történet végén azt olvassuk: „az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet". 

Ami elveszett, az nincs a helyén, s ahol van, ott elpusztul. Mint a hal a szárazon.

Ilyen „elveszett" állapotba születünk mindnyájan. A legtöbb ember gyakorlatilag Isten nélkül tölti a mindennapjait. A hiányunkat különféle módon próbáljuk pótolni, de az elhagyott Istent nem pótolja semmi. Később kitűnik, hogy Zákeus ismerte a mózesi törvényt is, mert annak alapján szabta ki magára a büntetést, de ez sem tette kiegyensúlyozott, elégedett, harmonikus személyiséggé.

Jézus közelében lett ilyen. Ott rendeződött az önértékelése, emberi kapcsolatai, és lett új értékrendje. Erre mondta a Megváltó: ma lett üdvössége ennek a háznak.

Jézus nélkül én is elveszett vagyok. Ő azonban azért jött, hogy Istenhez visszavezessen. 

A vele való közösség az a közeg - mint halnak a víz -, amiben kibontakozik az ember, és valódi, teljes élete lesz.

AZ IGAZI BIZONYÍTÉK❣️

"💞Szeretlek benneteket - mondja az Úr. De ti azt kérdezitek: Miből láthatjuk, hogy szeretsz minket?" (Mal 1,2)

Istentől bármit kérdezhetünk, ő türelmesen válaszol, vagy viszontkérdéssel gondolkozásra serkent. 

Ha viszont szemtelen, gőgös kérdést intézünk hozzá, az mindig leleplezi vakságunkat: azért beszélünk így, mert nem látjuk a valóságot. S az Istennel szembeni vádjaink csak a tőle való távolságot igazolják.

A babiloni fogság után hazatért nép hozzákezdett az ország újjáépítéséhez. 

Szépen haladtak, de természetesen voltak nehézségek is az évtizedekig elhanyagolt földön. 

Akkor egy alkalommal Isten ezt mondta a prófétán keresztül: szeretlek benneteket. 

Mire az emberek felháborodva válaszoltak: miből láthatjuk, hogy szeretsz minket? 

És sok gondjukra, bajukra gondoltak.

Az azonban nem jutott eszükbe, hogy sokszoros szövetségszegésük ellenére Isten hű maradt népéhez, nem engedte, hogy megsemmisüljenek a fogságban, hazahozta őket, megengedte, hogy mindent újrakezdjenek, megújította ígéreteit, megbocsátotta múltjukat, és jövőt készített nekik? Ez nem számít? Csak azt látják, hogy fárasztó a romokat eltakarítani, és felverte a gyom a földeket?

Mi miből látjuk, hogy Isten szeret minket? Nincs-e ott a mi szívünkben is olykor ez a keserű elégedetlenség és szemrehányás?

Isten irántunk való szeretetének van egy objektív bizonyítéka:

„Abban nyilvánul meg Isten hozzánk való szeretete, hogy egyszülött Fiát küldte el Isten a világba, hogy éljünk őáltala. Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, hogy ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért." (1Jn 4,9-10)

Az egyetlen bűntelen meghalt azért, hogy nekünk életünk legyen itt a földön és a halálunk után is. 

Ebből láthatjuk, hogy Isten szeret. Ez a tény életünk számos gondja, nehézsége között is nagy hálával és békességgel töltsön el!

AZ IGE ÚTJA❣️

"💞Az én Uram, az Úr, megtanított engem mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak." (Ézs 50,4)

Van olyan beszéd, amely elfárasztja a hallgatót, és van olyan, amely megerősíti. 

Mai igénk azt ígéri, hogy Isten megtanít úgy beszélni, hogy tudjuk erősíteni az elfáradtakat. 

Olyan jó lenne mindig érdemi választ adni a kérdésekre. 

Nagy szükség van arra, hogy tudjukbátorítani a gyerekeket, helyesen tanácsolni a bizonytalanokat, vigasztalni azt, akinek arra van szüksége, s nem okoskodni, kioktatni, fecsegni, hanem igét mondani, amin keresztül maga Isten szól bele az emberek életébe.

Mi ennek a feltétele? Igénk folytatásából kiderül: „Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr, megnyitotta fülemet..." Tehát mielőtt kinyitom a számat, odatartom a fülemet. Isten minden reggel mondani akar valamit, legyek hát tanulékony tanítványa, s akkor lesz olyan mondanivalóm, ami megerősít, sőt megtérésre segít másokat.

Annak azonban, amit Istentől hallok, nekem kell engedelmeskednem először. 

Így folytatódik az ige: „Én pedig nem voltam engedetlen". Nem véletlenül szerepel e rövid leírásban kétszer is a tanítvány szó. Isten megtanít mint tanítványát beszélni.

A bibliai sorrend tehát ez: figyelek Isten igéjére (mégpedig minden reggel), engedelmeskedem annak mint tanítható tanítvány, és akkor nem a magamét mondom majd, hanem az ő igéjét tudom továbbadni az elfáradtaknak s mindenkinek.

Az ige útja: a fülemen át a szívembe, s onnan a számba. Onnan tovább mások fülébe... 

Olyan sok felesleges, hitvány és tisztátalan beszéd jön ki a szánkon. Legyen tele a szívünk Isten igéjével, hiszen amivel tele van a szív, az csordul ki a szájon (Mt 15,18)

LÉGY HŰ MINDHALÁLIG❣️

"💞Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott:... „Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" (ApCsel 7,59-60)

Amikor Jézus ellenségei az ő halálát követelték Pilátustól, a római helytartó ezt kérdezte tőlük: 

mi rosszat tett? 

Erre semmit nem tudtak felelni, csak tovább ordították: Feszítsd meg!

Ugyanez történt Istvánnal is, aki a jeruzsálemi keresztény gyülekezet szeretetszolgálatát vezette:

Jézusról beszélt másoknak, mindenkivel jót tett, akivel csak tehetett, de irigyei mégis rátámadtak, 

s a végén megölték. 

Ennyire igaz, amire Jézus felkészítette követőit: ne csodálkozzatok, ha gyűlöl titeket a világ, 

mert nem e világból valók vagytok!

Istvánról csupa jézusi jellemvonást ír a Biblia: csodákat és jeleket tett. 

Ellenségei ezzel szemben nekirontottak, meghazudtolták, rágalmazták, hamis tanúkat béreltek fel ellene, 

legvégül halálra kövezték. Jézus az ördögről mondta, hogy hazug és emberölő. 

István jézusi indulatokkal felruházott eszköz volt Isten kezében. 

Ellenségei ördögi indulatokkal telve eszközökké váltak a sátán kezében. 

Két világ harca ez, ami folyik a társadalomban, az egyházban, a családok és az egyén életében is.

Mi mindnyájan az Isten nélküli világba születünk bele. 

Már a kisgyerekekben megmutatkozik az önzés, erőszak, bosszú, harag csírája. 

Jézus Krisztus ebből hív át Isten országába: 

„Menjetek be a szoros kapun!... keskeny az az út, amely az életre visz" (Mt 7,13-14). 

Oda átmenni viszont csak földi életünkben, a halálunk előtt lehet. 

Engedjünk Jézus hívásának akkor is, ha itt a bűn világában ideig-óráig jobban lehet boldogulni István ellenségeinek az eszközeivel! Igazi boldogság viszont az Isten országában van már itt és az örökkévalóságban is.

Jézus mondta: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját." (Jel 2,10)

FELKÉSZÍTÉS A SZENVEDÉSRE❣️

,,💞A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.,, (Jn 16,33)

„Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak" - mondta Jézus egyszer tanítványainak,,

 (Jn 15,20)

Erre azonban fel is készítette őket. Mai tanítványai is erőt meríthetnek ebből.

1. Jézus szeretetét mutatja, hogy előre tájékoztatja az övéit, mi vár rájuk. 

A bűn világában mindenképpen sok nyomorúság van, őket pedig Krisztusért is üldözni fogják. 

Emiatt nem kell felháborodni, bosszankodni, ezt vállalni kell. 

Ha az ember előre tudja, hogy valami fájni fog, könnyebben szenvedi azt el.

2. Biztosítja övéit totális győzelméről. A „világ" itt az istenellenes erőket jelenti. 

A háború eldőlt, de az ellenség még sokat kellemetlenkedhet. 

Jézus győzelme azonban végleges, és ezt az övéinek tudniuk kell. Jézus a kereszten legyőzte a gonoszt (Kol 2,15), és győzelme hit által a mienk.

3. Minden szenvedésen túlláthatunk, mert „a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk" (Róm 8,18). Jézus említi: a szülés fájdalmas, de utána azt elfelejti az anya, örül gyermekének. Ez nem olcsó vigasz, hanem boldog reménységünk alapja.

4. Aki ezt tudja, annak lesz ereje békességgel szenvedni. Itt ígéri Jézus az ő békességét, amit a világ nem tud adni, de nem tud elvenni sem.

5. Aki Jézusért szenved, soha nem marad egyedül. Ahogyan ő magáról mondta: „engem egyedül hagytok: de én mégsem vagyok egyedül, mert az Atya velem van." (Jn 16,32)

Érte vállalt szenvedésünkben a vele való lelki közösség ad béketűrést, kitartást, erőt, sőt örömöt. 

Ő mondta: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket ..., mert jutalmatok bőséges a mennyekben" (Mt 5,11-12)

MIÉRT?

"💞Csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok..." (Jób 42,5-6)

Jób istenfélő ember volt, mégis egyszerre annyi csapás szakadt rá, hogy alig tudta elviselni. 

Gyermekeire ráomlott a ház, és mind odavesztek. Utána elveszítette minden vagyonát, fájdalmas betegség támadta meg, és még a felesége sem állt igazán mellette. 

Szíve tele volt kérdésekkel, amelyek mind így kezdődtek: miért?

Először önmagában töprengett. Saját magával akarta megbeszélni azt, amit nem értett, de semmire sem jutott.
Akkor meglátogatták barátai, nekik tette fel kérdéseit. Ők azonban nem ezekre válaszoltak, hanem mondták a magukét. Sok beszédük, vádjuk csak még keserűbbé tette ezt a szenvedő embert.

Ezután elsorolta miértjeit Istennek. Isten végig hallgatta, azután emlékeztette őt arra, hogyan teremtette a világot, és ahogy hallgatta Isten nagy tetteit, Jób előtt felragyogott az Úr páratlan nagysága, szentsége, s ez többet mondott neki, mint ha egyenként felelt volna kérdéseire. 

Átélte, hogy nem egyenrangú felek társalognak, Isten a teremtő, ő pedig csak teremtmény. 

De van gazdája a világnak, akinek gondja van mindenre és mindenkire. 

Ő tudja, hogy mit cselekszik. Ismeri Jób helyzetét, és nála már készen van a szabadítás. 

Felismerte, hogy hiányos információk alapján vont le téves következtetéseket.

Isten jelenléte, hatalmának, bölcsességének, szeretetének megtapasztalása lett az igazi válasz Jób kérdéseire. Még mindig nem értett sok mindent, de bízni kezdett Istenben, és békesség, reménység, bizonyosság ébredt a szívében. Isten pedig levette róla szenvedése terhét.

Pillanatnyi szenvedésének szemüvegén át nem mindig a valóságot látja az ember. 

Ez a szemüveg torzít. De Isten elé állva világosságot nyer a szenvedő, s kiderül, hogy nem minden kérdésére kell választ kapnia. Meglátja, hogy

"A világ Isten-szőtte szőnyeg,
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben
-A színéből is valamit."
Reményik Sándor -