MIKOR JÖN VISSZA JÉZUS❓

,,💞Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!,, (Mt 24,44)

Jézus Krisztus második eljövetelével kapcsolatban mindig megkérdezik, hogy mikor, hogyan és miért jön vissza. A Máté 24. részben Jézus részletesen tanított erről.

Mikor jön vissza Jézus? „Azt a napot vagy azt az órát senki nem tudja..., csak az Atya egyedül." 

Tehát nem tudjuk, mikor jön el az a nap. Ennek ellenére több alkalommal is megpróbálták kiszámítani különböző módon. Ne tegyük ezt, hiszen a Biblia állítása világos.
Viszont ha valaki tudja, hogy egy számára fontos esemény bizonyosan bekövetkezik, de nem tudja, mikor, akkor arra most kell felkészülnie, s utána nyugodtan várja annak eljövetelét.

És hogyan jön vissza Jézus? Ő maga mondta, hogy olyan váratlanul, ahogy a tolvaj szokott megjelenni. „Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!" - Ugyanakkor feltűnően jelenik majd meg.
Nem lehet észre nem venni. A villámot mindenki meglátja, ez is hasonló lesz ahhoz.

 - És „nagy hatalommal és dicsőséggel" érkezik majd Jézus. 

Az első alkalommal, karácsonykor észrevétlenül és nagy nyomorúságban jött el közénk. 

Másodszor nem így lesz.

És miért jön? ítélni élőket és holtakat. Akkor történik majd meg az általános feltámadás, még a tenger is kiadja a halottakat. S akik őbenne hittek, azokat magához veszi mennyei dicsőségébe, akik őt visszautasították, azokat elveti.

Legyen bennünk friss ez a Krisztus-várás! A hívő embert a józanság jellemzi.
Luthernek tulajdonítják a mondást: ha tudnám, hogy Jézus holnap visszajön, ma még elültetnék egy almafát.
A végsőkig való hűség képe ez. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy minden, ami itt történik, ideiglenes, és egyedül annak van örök értéke, amit a Krisztussal való találkozásra tekintettel teszünk. 

Így várjuk őt örömmel!

JÁNOS HALÁLA❣️

,,Szeretném, ha rögtön ideadnád nekem egy tálon Keresztelő János fejét.,, (Mk 6,25)

Heródes a születésnapján nagy fogadást adott az ország vezetőinek. Ezen Heródiás lánya is táncolt.
Annyira megtetszett a királynak, hogy azt ígérte, bármit megad neki, amit kér.
Anyja tanácsára Keresztelő János fejét kérte. Erre nem gondolt Heródes, de nem merte megváltoztatni ígéretét, elküldött a börtönbe, és lefejeztette Isten prófétáját.
Önmagában is megrendítő ez a történet, de magyarázatra szorul benne az, hogy miért volt kész erre az a Heródes, aki tisztelte Jánost, és szívesen hallgatta tanítását.
Azért, mert mindig csak félig vette komolyan azt, amit mondott.
S aki Isten igéjét hallgatja ugyan, de nem engedelmeskedik neki, könnyen kerülhet olyan helyzetbe, ahol olyasmit kell tennie, amit nem akart. Mert aki csak félig akar Istenhez tartozni, az előbb-utóbb nagyot bukik.
Heródes „félt Jánostól", de nem félt Istentől. „Igaz és szent embernek tartotta", de nem tartotta nélkülözhetetlennek.
Megpróbálta védeni a felesége haragjától, de ebben a kritikus helyzetben nem védte meg.
Sok dologban hallgatott rá, de ebben az egyben nem, amikor azt mondta neki János:

 „Nem szabad együtt élned a testvéred feleségével." 

Szívesen hallgatta őt, de a végén mégis végleg elhallgattatta. Félig nem lehet követni Jézus Krisztust sem.
Vannak ilyen „majd-nem"-emberek, akik hallgatják, sok mindenben egyetértenek vele, de ha nem teszik meg, amit mondott, és nem mindenben engedelmesek neki, akkor úgy járnak, mint aki majdnem elérte a vonatot - vagyis lekéste. A "majdnem keresztények" a kárhozat várományosai.
Nagy szégyen, nagy „égés" lett volna, ha Heródes a gyilkos kívánságot hallva visszavonja ígéretét.
De inkább égjen itt valaki a szégyen tüzében rövid ideig, mint a kárhozat tüzében örökké!
Uram, segíts, hogy teljes szívemből és minden tekintetben kövesselek téged!

BIZONYTALANSÁGBAN❣️

,,💞Te vagy-e az Eljövendő, vagy mást várjunk? (Mt 11,3)

Galilea kiskirálya, Heródes Antipász, összeköltözött testvére fiatal feleségével, Heródiással.
Keresztelő János emiatt megfeddte őt. 

Heródiás annyira megharagudott Jánosra, hogy börtönbe csukatta. 

Jánost a börtönben nagy lelki támadás érte, kérdésessé vált számára, hogy vajon Jézus-e az igazi Messiás, 

akit ő is sokakkal együtt várt, vagy pedig még ezután jön el a Messiás (görögül: Krisztus). 

Ő a Messiás útkészítője volt. Befejeződött a munkája, vagy még el kell végeznie valamit?

Nem tudja, mi lesz vele, meddig tartják börtönben, életben hagyják-e egyáltalán.
Minden bizonytalan. Gyötrik a kételyek, és megkéri tanítványait, kérdezzék meg Jézust.
Jézus ezt üzeni neki: „mondjátok el Jánosnak, amiket hallotok és láttok: vakok látnak..., leprások tisztulnak meg..., halottak támadnak fel..., és boldog, aki nem botránkozik meg bennem."

Nem szégyen, hogy egy ilyen komoly hívő ember is kételkedni kezd?
Az a tapasztalat, hogy az ördög Isten gyermekeit is megkísérti ezzel, amikor fizikailag vagy lelkileg erőtlenek lesznek, vagy közvetlenül haláluk előtt is igyekszik mindent bizonytalanná tenni számukra.

JÁNOS ENGEDELMESSÉGE❣️

,,💞Akkor eljött Jézus... Jánoshoz, hogy keresztelje meg őt... János azonban... ezt mondta: „Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj..." (Mt 3,13-17)

A bűnbánó bűnösök hosszú sora kígyózott a Jordán partján. János egy pillanatra mindenkit bemerített a vízbe, majd kiemelte. Egyszer csak megtorpant. Aki előtte állt, azt nem akarta bemeríteni. 

Neked kellene engem bemerítened - mondta neki. Jézus azonban csendesen válaszolt: 

„Engedj most, mert az illik hozzánk, hogy így töltsünk be minden igazságot. Akkor engedett neki."

Miért állt be Jézus a bűnösök közé, amikor bűn nélküli volt? 

Noha egyedül ő volt ilyen a földön az ősi bűneset óta, ezzel is kifejezésre akarta juttatni, hogy azért jött, hogy magára vállalja a mi bűneinket, s így szerezzen nekünk Istennél bocsánatot.

Miért torpant meg János, amikor felismerte Jézust? (Az emberek akkor még nem ismerték őt.) 

Mert Jézus isteni szentsége és tökéletes tisztasága előtt azonnal a maga bűnös volta jutott eszébe, s érezte, hogy bocsánatra szorul.

És miért engedett mégis Jézus kérésének? Ez a legszebb ebben a jelenetben. 

Hiszen János elhatározta, hogy nem kereszteli meg Jézust, mert lelkileg megtisztulni csak bűnösöknek kell. És ebben teljesen igaza is volt. 

De Jézus egyetlen szelíd mondatára mégis megváltoztatja elhatározását, félreteszi a maga igazát, és megteszi azt, amit Jézus kér.

Sok ilyen győzelemre lenne szükség a mi életünkben! 

Amikor lehet, hogy másképpen gondoltam, lehet, hogy nem is értem most Jézust, még igazam is van - s mégis megteszem, amit ő mond.  Kész vagyok engedelmeskedni neki.

Egészüljön ki adventi programunk, és ragyogjon e három szó előttünk: akkor engedett neki. 

Ebben mutatkozik meg az igazi istenfélelem, bizalom, alázat, ezzel dicsőítjük ma is Megváltónkat. Miben kell elkezdenünk ezt az engedelmességet?

AKINEK KÉT RUHÁJA VAN...❣️

János így válaszolt nekik: „💞Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs..." (Lk 3,11)

Amikor Isten igéje erővel hangzik, az mindig tettekre indítja a hallgatókat.
Amikor Keresztelő János a Jordán partján prédikált, többen ezt kérdezték: most akkor mit tegyünk?

Egyebek közt ezt is válaszolta: Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs! 

Az Isten igéjének való engedelmesség konkrét tettekben mutatkozik meg.

A háború után történt: egy asszonynak, akinek a férje hadifogságban volt, több kisgyermekről kellett gondoskodnia. Hívővé lett. 

Néhány nap múlva feltűnt neki, hogy egyik munkatársa téli hidegben is egy elég kopott kardigánban jön dolgozni.
Kiderült, hogy nincs semmilyen kabátja. Neki két télikabátja volt, elhatározta, hogy az egyiket nekiadja. Reggel indulásnál lett csak kérdéses, hogy melyiket. 

Természetesnek tartotta, hogy a jobbat megtartja, a kopottat odaajándékozza.
De nem volt békesség a szívében.
Végül mégis a jobbikat adta oda, a régit tartotta meg magának, és utólag nagyon örült e döntésnek.

Akinek kettő van, adja oda az egyiket! De melyiket?
Ezt mindig Isten végzi el a hívők szívében. És nem is szabad semmit úgy adni, ha nem Isten iránti hálából és örömmel tesszük. Csak „a jókedvű adakozót szereti az Isten" (2Kor 9,7).

Fontos tudnunk, hogy minden adakozásunk, segítésünk csak válasz Isten ajándékaira és segítésére.
Nem ezzel szerzünk érdemeket nála, hanem a hálánkat akarjuk ily módon is kifejezni.
Nekünk lesz öröm, ha engedünk az ő indításának, és örömöt szerzünk másoknak.
Amit így örömmel ad valaki, amiatt soha nem lesz szegényebb, de átéli, hogy Isten kezében válik eszközzé, rajta keresztül tulajdonképpen Isten szeretete jut el egy emberhez.
Legyen hát az egészért egyedül Istené a dicsőség!

Tőlem milyen „kabátnak" lehetne valahová elvándorolnia?

JÁNOS MUNKÁJA❣️

,,💞Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit!,, (Lk 3,4)

Keresztelő János nagyon fontos lelki munkát végzett az egész nép életében. 

Fő erénye az volt, hogy hirdette az igazságot, és kemény mondanivalóján semmilyen meggondolásból nem volt hajlandó változtatni. Tudta, hogy hallgatóinak kell megváltozniuk, ha nem akarnak elveszni. 

Bármire hivatkoznak, semmi nem segít rajtuk, csak az Istenhez való visszatérés.

Mikor szeretjük mi egymást: ha szó nélkül nézzük, hogy valaki tönkreteszi magát és családját, vagy ha szeretette] megmondjuk neki az igazságot, akkor is, ha az kényelmetlen feladat? 

Az lenne a szeretet, ha finomkodásból nem beszélünk az üdvösség és kárhozat tényéről? 

Akkor szeretjük a gyermekeinket, ha a korszerűség jegyében nem fegyelmezzük, nem is neveljük őket?

Aki az igazságot hirdeti, annak ez mindig áldozatba kerül. Keresztelő János is vállalta a minden komfort nélküli életet, távol a családtól. Nem mindenkinek kell így élnie, de készek vagyunk-e áldozatot is hozni az igazságért?

Akik elfogadták, amit mondott, azokat bemerítette a Jordán vizébe, jelképezve, hogy az illető meghalt a régi életének, s a vízből egy új ember emelkedik fel. Ezt pedig egészen konkrét változásnak kellett követnie az emberek életében (Lk 3,1-14).

Ezért nevezi Jánost a Biblia Jézus útkészítőjének. Mert Istentől a bűneink választanak el, ezt az akadályt úgy lehet félretenni az útból, ha nevén nevezzük, megvalljuk és elhagyjuk a bűnt.
Bocsánatot rá Jézus Krisztus kereszthalála szerzett. János különösen az emberi gőg, önhittség, képmutatás, büszkeség ellen prédikált.
Legyen ez a mi adventi programunk: feltérképezni, mi áll leginkább Jézus útjában, és ne halogassuk annak eltávolítását!

A völgyből domb legyen, 

Hegycsúcs a mélybe szálljon, 

Hogy útja készen álljon, 

Ha Krisztus megjelenik.

(V. Thilo, ford. Czeglédy Sándor)

KERESZTELŐ JÁNOS SZÜLETÉSE❣️

,,💞...meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül... nagy lesz ő az Úr előtt..,,

(Lk 1,13-15)

Az első advent jeles alakja Keresztelő János volt. Ismerjük meg az ő életét!
Júdea hegyes vidékének egy kis falujában egy házaspár régóta imádkozott gyermekért.
Most már abba is hagyták, mert megöregedtek. 

Egyik nap azonban, amikor Zakariás éppen a papi feladatait végezte Jeruzsálemben, Isten azt üzente neki, 

hogy fiuk születik, aki a Messiás útkészítője lesz. Hitte is, nem is. 

Hitetlensége miatt addig, amíg a kis János meg nem született, megnémult.
Amikor újra tudott beszélni, hálás szóval magasztalta Istent (Lk 1. rész).

Most csak azt vegyük észre, hogyan építi be Isten kis emberek csendes imádságát a maga világot kormányzó tervébe! Isten nagyszabású üdvterve már a világ megteremtése előtt készen volt.
Ezt ő lépésről lépésre feltartóztathatatlanul megvalósítja.

 
Ehhez emberekre is szüksége van. Például Zakariást is kiválasztotta arra, hogy az ő fia legyen Jézus előfutára. 

De még nincs is fia, s ők már öregek. Ez nem akadály.
Lesz gyermekük idejében, egészen megszokott módon.
A csoda benne az, ahogyan Isten ezt a nekik már elképzelhetetlen eseményt időzíti és megvalósítja. 

Mert miközben Isten nagy terve kibontakozik, ő számon tartja az éveken át elhangzott imádságokat is, és felel azokra.

Istennél minden időzítve van, nincs összevisszaság. 

Ő nem rögtönöz, és nem kapkod, mindent végtelen bölcsessége szerint, a mi érdekünkben valósít meg.
Így merjük-e rábízni életünk apró és jelentős dolgait és a világ sorsdöntő ügyeit egyaránt?
Zakariás hitetlensége nem lett akadálya Isten cselekvésének.
Az ő tettei nem a mi hitünktől függnek, de magunkat szegényítjük meg, ha kételkedünk ígéreteiben. 

Szálljunk szembe mindig a magunk kételyeivel!

 
„Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amil az Úr mondott neki." (Lk 1,45)